TUDOMÁNY
A Rovatból

Rossz hír a Nemzetközi Űrállomáson ragadt asztronautáknak: az űrben jobban gyengül a szív, mint a Földön

Már az is elég komoly kálváriának tűnik, hogy a Boeing űrhajójának hibája miatt két asztronauta a tervezett egy hét helyett nyolc hónapot kénytelen eltölteni a Nemzetközi Űrállomáson. Most azonban az is kiderült, hogy az űr sokkal jobban gyengíti a szívet, mint eddig gondolták.


A Johns Hopkins Medicine kutatói egy új tanulmányban számoltak be arról, hogy a világűr alacsony gravitációs körülményei mennyire káros hatással vannak a szívszövetekre. A kutatás során 48 emberi szívszövetmintát küldtek 30 napra a Nemzetközi Űrállomásra (ISS), hogy megvizsgálják, hogyan reagálnak a mikrogravitációs környezetre. A kutatók megfigyelték, hogy

az űrben a szövetek összehúzódási ereje jelentősen csökkent, és szabálytalan szívritmus is fellépett.

Deok-Ho Kim, az amerikai Johns Hopkins Egyetem kutatást vezető professzora szerint a szívszövetek „nem viselik jól az űrbéli környezetet”. A kutatók arra jutottak, hogy az űrállomáson lévő szövetek összehúzódásának ereje mintegy felére csökkent a Földön tartott mintákhoz képest. Az eredmények új ismereteket szolgáltatnak arról, hogy a hosszú űrutazások hogyan befolyásolhatják az asztronauták szívének működését, és segíthetnek megérteni a szívizom öregedését, valamint a lehetséges kezelési módszereket a Földön.

Nem mindennapi kísérlet az űrben

A szövetek előkészítése során Kim csapata emberi őssejtekből fejlesztett ki szívizomsejteket, amelyek képesek a ritmikus összehúzódásra. Jonathan Tsui, a projekt másik vezető tudósa egy miniatűr chipre helyezte a sejteket, ami lehetővé tette a belőlük alkotott szövet összehúzódásainak és azok ritmuszavarának folyamatos monitorozását.

A chipet úgy tervezték, hogy a felnőtt emberi szív környezetét szimulálja.

Az ISS-en lévő szövetekről a kutatók valós idejű adatokat kaptak: minden 30 percben 10 másodpercig rögzítették a szövetek összehúzódásának erejét és ritmusát. Az állomás egyik űrhajósa, Jessica Meir hetente cserélte a szöveteket tápláló oldatot, és mintákat is vett a későbbi genetikai elemzésekhez. A kutatók azt tapasztalták, hogy az űrben tartott szövetek nemcsak gyengébben húzódtak össze, de szabálytalan ritmust is produkáltak, márpedig az szívelégtelenséghez vezethet.

A szívverések között eltelt idő az űrben közel ötször hosszabb lett, mint a Földön lévő szövetek esetében – igaz, a minták visszatérése után ezek az értékek normalizálódtak.

A kutatók azt is megfigyelték, hogy az űrben tartott szövetek szarkomerjei (az izomsejtek összehúzódásáért felelős fehérjék) rövidebbek és rendezetlenebbek lettek – ami a szívbetegség kialakulásának egyik tipikus jele. Emellett a sejt energiatermeléséért felelős mitokondriumai nagyobbá, kerekebbé váltak, és elvesztették jellegzetes redőzött szerkezetüket, ami rontotta energiafelhasználási képességüket. A tudósok mindemellett olyan génműködési változásokat is észleltek, amelyek az űrben tartott szövetek gyulladásos károsodását mutatták – hasonlóan ahhoz, amit az űrutazásból visszatért asztronauták esetében is tapasztalnak.

A kutatás eredményei fontos lépést jelentenek annak megértésében, hogy hogyan lehet megvédeni az asztronautákat a hosszú űrutazások alatt fellépő egészségügyi kockázatoktól, és új kezelési lehetőségeket kínálhatnak a szívbetegségek ellen. Kim csapata már elkezdett egy újabb kísérletet: olyan gyógyszereket tesztelnek az űrben, amelyek megvédhetik a szívet a mikrogravitáció káros hatásaitól.

A szívkárosodás csak az egyik veszély a rengetegből

Az űrhajósok egészségére számos komoly veszély leselkedik az űrben, így bizarr módon a most felfedezett, potenciális szívprobléma csak egy a sokból. A rizikót elsősorban a Földön megszokott körülmények hiánya okozza, hiszen a világűrben – még az űrjárművek védelmező falai között is – az emberi test számára teljesen természetellenes hatások érik az asztronautákat. Az egyik legnagyobb kihívás a súlytalanság, ami drasztikusan befolyásolja az emberi testet. A gravitáció hiánya miatt az izmok és a csontok leépülnek, mivel nem kell küzdeniük a földi gravitációs vonzás ellen.

Az izomsorvadás és a csontritkulás már néhány hét után elkezdődik, és hosszú űrutazások esetén súlyos egészségügyi problémákhoz vezethet.

A szív- és érrendszer is szenved a világűrben, mivel a vér eloszlása megváltozik: a folyadékok a felsőtestbe áramlanak, ami duzzadt arcot és fejfájást okozhat. Hosszú távon ezek a hatások ugyancsak szívproblémákat eredményezhetnek. A mikrogravitáció miatt az immunrendszer szintén gyengül, így az űrhajósok érzékenyebbé válhatnak a fertőzésekre. Ha mindez nem lenne elég, még ott vannak a sugárzás súlyos kockázatai, amelyek növelik a rákos megbetegedések és a DNS-károsodás esélyét. Mindezek mellett pszichológiai kihívásokkal is szembe kell nézni, hiszen az izoláció és a bezártság depressziót, szorongást okozhat. Ilyen hatásoknak tesznek ki túl sokáig két űrhajóst, akik az űrhajójuk meghibásodása miatt egy hét helyett nyolc hónapot töltenek az ISS-en.

Parancsnok lett az űrben ragadt űrhajós

A NASA űrhajósa, Sunita „Suni” Williams újabb mérföldkőhöz érkezett a Nemzetközi Űrállomáson, amikor nemrég hivatalosan is átvette az irányítást az ISS felett egy „parancsnoki váltóceremónia” keretében – számolt be a Space.com. A parancsnokságot az orosz kozmonauta, Oleg Kononyenko (lenti képen elől, balra) adta át neki, ezzel Williams lett az ISS 71. expedíciójának parancsnoka. Bár az asztronauta látható örömmel fogadta el az állomás kulcsait, messze nem a tervek szerint alakult az élete – ahogy útitársának, Butch Wilmore-nak sem.

A két űrhajós júniusban érkezett az ISS-re, a Boeing Starliner űrhajójával, egy eredetileg egyhetes küldetésre. A misszió váratlan fordulatot vett, amikor hajtóműproblémákat észleltek a dokkolási folyamat során. Az eredetileg egyhetesre tervezett utat így kénytelenek voltak meghosszabbítani. A NASA és a Boeing később úgy döntött, hogy a biztonság kedvéért a Starlinert személyzet nélkül küldik vissza a Földre, így Williams és Wilmore leghamarabb 2025 februárjában-márciusában térhet csak haza.

Így jönnek vissza, nyolc hónap késéssel

Ha a polgári repülőgépein az utóbbi években tapasztalt meghibásodások után a Starliner esete nem lenne elég mélyütés a Boeing számára, kiderült, hogy a vártnál is nagyobb csapás éri: a NASA az űrprogramban legnagyobb konkurensének számító SpaceX-nek adta a megbízást, hogy hozza haza a pórul járt űrhajósokat, az ISS-re tartó következő Crew Dragon kapszulával. A Crew-9 küldetés űrhajója várhatóan szeptember 28-án száll fel, két üres üléssel, hogy helyet biztosítson a Boeing miatt odafent rekedt űrhajósoknak. Ez egyben azt jelenti, hogy két másik asztronauta álma bizonytalan időre szertefoszlik, hiszen kénytelenek a Földön kivárni, amíg a társaikat hazahozzák és ők új lehetőséget kapnak.

Addig egyébként Sunita „Suni” Williamsnél nincs is ideálisabb jelölt a parancsnoki szerepre az ISS-en, mivel tapasztalt űrhajós: két korábbi útja során minden helyzetet nagy szakértelemmel és profizmussal kezelt. Először 2006-ban járt az űrállomáson a Space Shuttle Discovery fedélzetén, majd 2012-ben ő vezette az ISS 33. expedícióját.

Mostanáig összesen több mint 430 napot töltött az űrben, és még legalább fél évet fog, mire a SpaceX hazahozza. De még ezzel a teljesítménnyel sem válik rekorderré, hiszen a szebbik nem képviselői közül az amerikai Peggy Whitson volt a leghosszabb ideig a légkörön kívül: három űrmissziója összesen 665 napig tartott.

Az eset rendesen átszabhatja az űrversenyt

A NASA bejelentése, miszerint a Starliner legénysége a - nemrég éppen civil űrsétát is rendben lebonyolító - SpaceX űrhajójával tér vissza a Földre, számos kérdést vet fel a rivális vállalattal kapcsolatban. Arról egyelőre nincs szó, hogy a Boeing többé nem visz az űrbe emberi személyzetet. Ezt egy sajtótájékoztatón Bill Nelson, a NASA igazgatója is megerősítette, miután beszélt a magáncég vezetőjével – emlékeztet az npr közösségi rádió cikke, hozzátéve: az esetnek ettől függetlenül komoly következményei lehetnek a Boeing jövőjére nézve az űrkutatás területén.

Todd Harrison űripari szakértő azt nyilatkozta, hogy a Boeingnek szembe kell néznie a ténnyel, hogy az űrmissziója nem érte el a kitűzött célokat. Harrison szerint a cég belátható időn belül arra a következtetésre jut, hogy vissza kell lépnie a Starliner programtól, mivel az már nem illeszkedik az üzleti profiljába, kvázi: veszteséges. Ha ez megtörténik, az jelentős változás egy olyan vállalat számára, ami évtizedek óta meghatározó szereplője az űriparnak. Mint emlékezetes:

tíz éve éppen a Boeing kapta a NASA kereskedelmi űrrepülést támogató programjának legnagyobb támogatását, több mint 4 milliárd dollárt, miközben az egyelőre sokkal jobban teljesítő SpaceX-nek jelentősen kisebb forrás, 2,6 milliárd dollár jutott.

A NASA program eredeti célja az volt, hogy több magáncég is képes legyen asztronautákat és felszerelést küldeni az űrbe, majd onnan visszahozni. A Boeing küzdelmei egyelőre nem azt mutatják, hogy bejön a hivatal számítása, viszont (és ez egy nagyon fontos viszont) annyit legalább sikerült elérni a vállalatok versenyeztetésével, hogy mindig van B terv: van kinek szólni, hogy haza kell hozni két űrhajóst, akik a járművük hibája miatt nem tudnak biztonságosan visszatérni a légkörbe. Ha csak egyetlen cég monopóliuma lenne a közlekedés az ISS-re, akkor Williams és Wilmore most nagyobb gondban lenne.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


TUDOMÁNY
A Rovatból
Kiderült, hogy miért csókolózunk – Már az ember előtti időkben is megvolt az oka egy új elmélet szerint
A világ kultúráinak 90 százalékában jelen van valamilyen csókszerű érintkezés – leggyakrabban szülők és gyerekek között, de előfordul rokoni, baráti kapcsolatokban, valamint szimbolikus gesztusként, például ceremóniákon is.


Sokan tesszük, legyen szó romantikus, családi, baráti vagy formális csókról, de hogy miért és hogyan alakult ki ez a szokás az emberi társadalmakban, arról a tudósok még ma is vitatkoznak – írja a New Atlas. Egy új elmélet szerint az ok a szőrzet fokozatos elvesztésére vezethető vissza, és évmilliókkal ezelőttre nyúlik vissza az eredete, amikor őseink még az ősmajmokhoz hasonló közösségekben éltek.

Adriano R. Lameira, a Warwicki Egyetem primatológusból lett evolúciós pszichológusa új elmélettel állt elő a csók eredetéről, mely szerint ez a viselkedés már az ősi majmok közösségi kapcsolataiban megjelent.

Az úgynevezett „groomer’s final kiss” (vagyis „a gondoskodás utolsó csókja”) elmélete arra utal, hogy az ősi majmok között elterjedt volt a bőrhöz közelítő szájkontaktus, ami nemcsak a paraziták eltávolítására szolgált, hanem a közösségi kötelékek erősítésére is.

Ahogy a Homo sapiens és az emberszabású majmok az evolúció útjára léptek, ez a kölcsönös tisztogatási viselkedés az embereknél egyre inkább visszaszorult – míg végül egyetlen elem, a csók, megmaradt belőle.

„A csók evolúcióját leginkább az emberszabású majmok biológiáján és viselkedésén keresztül érthetjük meg, akik őseink élő példái. A szárazföldi nem-emberi főemlősök, köztük az emberszabásúak esetében a leggyakoribb társas kötődést kifejező jel a tisztogatás”

– mondja Lameira.

A tudós szerint a kölcsönös, száj-száj közti csókok a kölcsönös tisztogatás szociális kontextusából eredhettek, amikor az ősemlősök egyszerre tisztogatták egymást.

„A 'groomer’s final kiss' elmélete szerint a kölcsönös száj-száj kontaktus eredetileg a kölcsönös tisztogatás során jelent meg, bár ez a típusú tisztogatás ritka a ma élő nagy emberszabásúaknál, összehasonlítva az egyirányú tisztogatással”

– írja Lameira.

Egy 2015-ös tanulmány 168 különböző kultúrát vizsgált, és azt találta, hogy mindössze 46 százalékukban jellemző a romantikus csók. Ugyanakkor körülbelül a világ kultúráinak 90 százalékában létezik valamiféle csókszerű érintkezés – többnyire szülők és gyerekek között, de rokoni, baráti körben és szimbolikus gesztusként is, például ceremóniákban.

„Annak ellenére, hogy a csók társadalmi szabályai különbözőek lehetnek, minden csók 'etikett' közös célja, hogy szabályozza az intim konnotációkat, amelyek a csókhoz kötődnek. A csók csak bizonyos kapcsolatokra és meghatározott társas helyzetekre korlátozódik, ami arra utal, hogy univerzális biológiai jelentés húzódik mögötte, amely túlmutat a kulturális hagyományokon”

– jegyzi meg Lameira.

A csók mechanikája – vagyis az, hogy ajkainkat egy felülethez nyomjuk és enyhe szívó hatást gyakorolunk – hasonló ahhoz, ahogyan a szárazföldi főemlősök eltávolítják a parazitákat társaik bundájából vagy bőréről. Ez az igény az emberi evolúció során fokozatosan eltűnt, ahogy egyre kevesebb testszőrzetünk lett, de a kötelékek erősítésére szolgáló szerepe megmaradt. „Egy tipikus főemlőshöz képest az emberek 89 százalékkal kevesebb tisztogatást végeznek, különösen higiéniai célokra” – jegyezte meg a kutató. „Ez összhangban áll azzal, hogy az emberi evolúció során elvesztettük a bundánkat.”

A szőrzet elvesztése mellett az emberi beszédkészség kialakulása is szerepet játszhatott abban, hogy a csók komplex rituáléja a társas kapcsolatokhoz képest visszaszorult.

„Az uralkodó elméletek szerint a társas tisztogatás funkcióját különböző, egymástól eltérő viselkedések váltották fel”

– írta Lameira, majd hozzáteszi: „De soha nem merült fel, hogy esetleg néhány ősi tisztogatási forma megmaradhatott, megtartva bizonyos társadalmi funkciókat.”

Egy 2023-as tanulmány megállapította, hogy az ajkak közötti csók már az ókori Mezopotámiában is létezett időszámításunk előtt 2500 körül, bár eredete nagyrészt elméleti marad, hiszen az ősi emberi és nem emberi viselkedések vizsgálata rendkívül nehéz.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

TUDOMÁNY
A Rovatból
Jön a vadászhold, az év legfényesebb Holdja, de nem mindenki örül majd neki
A különleges látványosságot most jó eséllyel meg is lehet örökíteni, mert az előrejelzés szerint kedvező lesz az időjárás.


Két nap, és újra teliholdban gyönyörködhetünk. Idén tizedik alkalommal élvezhetjük a kikerekedő égi kísérőnket. Október 17-én keleten 17 óra 30 perckor, Budapesten 17 óra 42 perckor, nyugati határainknál pedig 17 óra 52 perckor lesz holdkelte.

A Hold ezen az éjszakán elég magasra kúszik az égen, 56-57 fokos magasságban lesz az éjszaka közepén. A látvány különleges lesz, így jó eséllyel gyönyörű éjszakai tájképeket is készíthetünk, ahogy a Hold fénye megvilágítja a tájat - írja az Időkép.

A megfigyeléshez az időjárás is kedvezőnek ígérkezik. Október 17-én este, éjszaka, illetve 18-án a napkeltét megelőző órákban sokfelé lesz derült, illetve gyengén felhős az ég, de helyenként a Dunántúlon számítani kell erősen felhős tájakra is.

A Hold különleges látványa azonban nem mindenkit fog lenyűgözni, ugyanis a fénye zavaró lesz a Tsuchinshan–ATLAS üstökös megfigyelésében - figyelmeztet a portál.

Az októberi szuperholdnak még külön neve is van, melyet onnan kapott, hogy ebben az időszakban különösen aktívak a vadászok. Korábban ekkor készültek fel a téli hónapokra, és vadásztak az élelem biztosítására. Innen a vadászhold elnevezése - írja a Blikk.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


TUDOMÁNY
Feltárták a Stonehenge köveinek eddig megoldatlan rejtélyét
A tudósok megállapítása szerint a Kr. e. 2500 környékén élt építők elérhető közelségben található köveket kerestek, így most már azt is tudják a kutatók, milyen utat jártak be a kövek, mielőtt végleges helyükre kerültek volna.


Lehullt a lepel a Stonehenge híres, úgynevezett sarsen köveinek eredetéről – írja a Mirror.

A National Geographic szerint ezek a hatalmas kövek alkotják a Stonehenge központi, patkó alakú háromkő csoportját, a külső kőkört, és a távolabb lévő sarokkövet is.

David Nash geomorfológus egy friss tanulmányban kiderítette, hogy az 1950-es években vett minták alapján a sarsen kövek a Wiltshire-i Marlborough Downs területéről származnak, míg a kisebb kékkövek a walesi Preseli-hegységből kerültek oda.

Nash és csapata egészen a Stonehenge-től nagyjából 40 perces autóútra található West Woods-ig követte vissza a sarsen kövek eredetét.

„Logikusnak tűnik, hogy a Kr.e. 2500 környékén élt építők a még áthidalható távolságban lévő, lehető legnagyobb köveket keresték. Hamarosan elkezdhetjük felfedezni az utat, melyet bejártak, ami újabb darabot ad a kirakóshoz”

– nyilatkozta Susan Greaney, a brit örökségvédelmi hivatal vezető történésze.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


TUDOMÁNY
A Rovatból
Pontenciálisan veszélyes, felhőkarcoló méretű aszteroida zúg el hétfőn a Föld mellett
A 2020 WG nevű objektum legközelebb 2028. október 11-én száguld majd megint a bolygónk felé. A csillagászok elmondták, miért tartják veszélyesnek.


Pontenciálisan veszélyes aszteroidaként tartják számon a csillagászok azt az égi jövevényt, amely hétfőn száduld el mellettünk - írja az Időkép.

2024. október 28-án egy aszteroida száguld el a Föld mellett, mely a 2020 WG nevet kapta - közölte a Space Reference. A csillagászok megfigyelései szerint

az Apolló-családba tartozó aszteroida mérete 120 és 270 méter közé tehető a fényereje, valamint a reflektivitása alapján, tehát egy felhőkarcoló méretű objektumról van szó.

Ez az aszteroida hétfőn közel 34 000 km/h-s sebességgel 3 232 880 km-re fog elrepülni bolygónk mellett. Ez a távolság a Föld-Hold távolság körülbelül kilencszerese. Emiatt földközeli aszteroidaként és pontenciálisan veszélyes aszteroidaként tartják számon a csillagászok, viszont szerencsére semmilyen veszélyt nem jelent bolygónkra nézve, ugyanis biztonságos távolságban fog elhaladni a Föld mellett. A szakemberek szerint ugyanakkor egy ekkora aszteroida becsapódása már pusztító hatást váltana ki az érintett régióban.

A 2020 WG aszteroida néhány hét híján 4 évente kerül közel a Földhöz, a hétfői napot követően legközelebb 2028. október 11-ére várják a csillagászok, akkor nagyjából 5,65 millió km-re közelítheti meg bolygónkat ez az aszteroida.


Link másolása
KÖVESS MINKET: