TUDOMÁNY

Emberek születtek újjá a nők bálványának keze alatt – 55 éve hajtotta végre a világ első szívátültetését dr. Christiaan Barnard

Gina Lollobrigida és Grace monacói nagyhercegnő is rajongott a világhírű orvosért, aki Dél-Afrikában írt történelmet. Igaz, az első páciens csak 18 nappal élte túl a műtétet.

Link másolása

Az 1960-as évek második felében, amikor néhány apró kivétellel az egész világon megszűnt a gyarmati rendszer, és közel volt a fekete amerikai polgárjogi mozgalom győzelme, a rasszizmus, a faji elkülönítés szitokszóvá vált a nemzetközi együttélésben. Két olyan ország létezett csupán, ahol az államrend még mindig erre a sötét gondolatra épült: a Nagy-Britanniától 1965-ben egyoldalúan elszakadt Dél-Rhodesia (a mai Zimbabwe) és a Dél-Afrikai Köztársaság. Az afrikai kontinens e két szégyenfoltját nemcsak az emberiség nagy része közösítette ki, hanem az ENSZ is: kitiltották őket szinte valamennyi világfórumról, nem vehettek részt az olimpiai játékokon, és mivel a velük való bármilyen kapcsolatfelvétel heves tiltakozásokat váltott ki, még az üzleti szempontból legérdekeltebb országok, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia is igyekeztek kerülni a „hivatalos” érintkezést.

Aztán jött 1967 december 3, amikor a Dél-Afrikai Köztársaság nem a feketék és a „színesbőrűek” (főleg indiai származásúak) brutális jogfosztottságával és a rendőrterrorral került a hírek élére, hanem egy igazi orvosi szenzációval.

Ekkor tanulta meg a világ a fokvárosi Groote Schuur kórház és szívsebész orvosa, dr. Christiaan Neethling Barnard nevét. Ő volt az első, aki egy emberi szívet egy másik ember mellkasába ültetett át, hogy ezzel meghosszabbíthassa az életét. És bár a páciens csupán 18 napot kapott ajándékba, Louis Washkansky is beírta magát az orvostudomány történetébe.

Úgy igazságos, hogy felidézzük a donor nevét is: egy Denise Darwall nevű 25 éves fehér nő volt, akit előző nap egy autó gázolt el, és néhány órával a Groote Schuurba való szállítása után meghalt. Ugyanitt feküdt súlyos koronaér-gyulladással Washkansky, az 55 éves zöldséges, akinek legfeljebb néhány napja lehetett hátra, ellenben vércsoportja egyezett a balesetet szenvedett lányéval. Barnard doktor megkérdezte tőle, hogy hajlandó-e alávetni magát a világ első emberi szívátültetésének. A páciensnek nem volt vesztenivalója, ráadásul egész életében sportolt és erősen munkált benne az élni akarás.

A szívátültetés akkor már negyedszázada foglalkoztatta az orvostudományt. Az 1952 óta alkalmazott hypotermia, a szív mesterséges lehűtése, majd a szívtüdőgép feltalálása, amely korlátozott ideig képes a szív helyett a vérkeringést biztosítani, lehetővé tette a nem verő, vértől kiürített szívizom operációját. Többszáz kísérlet, amelyeket három amerikai kardiológus, Norman Shumway, Richard Lower és Adrian Kantrowitz kutyákon hajtott végre, bebizonyította, hogy a szívátültetés lehetséges.

Emberi transzplantációval azonban még senki sem próbálkozott, és ennek nem utolsó sorban jogi okai voltak. A legtöbb országban ugyanis akkor még nem létezett az „agyhalál” fogalma, tehát nem lehetett egy olyan ember szerveit eltávolítani, akinek még vert a szíve. 1966-ban három amerikai sebész egy gyermeken akart szívátültetést végezni, de mivel meg kellett várniuk, hogy a donor gyermek szíve megáll, a szerv túlságosan károsodott a transzplantációhoz. E próbálkozás azonban, már csak presztízs-okokból is, erősítette Barnard elszántságát, aki maga is az Egyesült Államokban végzett, és ő vezette be hazájában a nyílt szívműtéteket. Ő is próbálkozott kutyákkal, de nem volt túl sikeres, egyetlen állat sem élt az új szívvel 10 napnál tovább.

Barnardnak, akinek pályaválasztását meghatározta, hogy öccse ötévesen meghalt szívbetegségben, meg kellett küzdenie feletteseivel. Mindenekelőtt elvetették azt az elképzelését, hogy először egy fekete beteget operáljanak meg, nehogy újabb érvet szolgáltassanak az apartheid-rendszer ellen, hogy a fekete lakosságon kísérleteznek. Miután azonban Washkansky vállalta a kockázatot, a kórház igazgatója is beleegyezett. Már csak Denise apjának beleegyezése kellett, aki, miután megértette, hogy lánya nem ébred fel többé, hozzájárulását adta.

1967. december 3-án hajnali 2 óra 30 perckor Denise Darwallt lekapcsolták a lélegeztetőgépről. A mellette lévő teremben fekvő Washkanskyt elaltatták és szívtüdőgépre kapcsolták. Egy rossz koordináció miatt azonban levegő került a pumpába, és ez azzal fenyegetett, hogy a beteg agyába kerül és megöli őt. Szerencsére időben észrevették, és kezdődhetett a kettős műtét.

Barnard felnyitotta Denise mellkasát, kivette a szívét, és azonnal egy 10 fokos oldatba helyezte. A még élő szervet átvitték a másik terembe, ahol behelyezték Washkansky mellkasába.

Az orvosok számára évszázadoknak tűnhettek azok a másodpercek, amíg érzékelhették a szív első összehúzódását, majd elindult a szabályos szívverés. Reggel 6 óra 13 perckor a beteget lekapcsolhatták a szívtüdőgépről, miután az átültetett szív továbbra is erőteljesen vert. A 45 éves sebész másnap már világsztár volt.

Washkanskyt sajnos december 21-én tüdőgyulladás vitte el. A beteg ugyanis nagymennyiségű immungyengítő gyógyszert kapott, hogy szervezete ne vesse ki magából az átültetett szívet. Közben az Egyesült Államokban is megvolt december 6-án az első kísérlet: Adrian Kantrowicz doktor gyermek páciense azonban csak hat órával élte túl a műtétet.

Christiaan Barnard viszont alig egy hónappal később már újabb szívátültetést hajtott végre, csökkentve ezúttal az immungyengítők adagolását: 1968. december 2-án egy 58 éves fogorvos, Philip Blaiberg kapott új szívet, amellyel 19 hónapig élt. Donorja ezúttal egy fekete férfi volt, aki előző nap esett össze egy fokvárosi strandon. Amikor ez kiderült, amint az várható volt, nagy ellenérzést váltott ki az apartheid ellenségeinek körében, de Barnard sikerén és népszerűségén ezt mit sem változtatott.

A jóképű professzorért rajongtak a nők, a korabeli média szerint, amely csak „Chrisként” emlegette, még maga Gina Lollobrigida és Grace monacói nagyhercegnő  is belehabarodott. Még egy dalos paródia is született róla, amelyben a hölgypáciensei sztriptíztáncot járnak.

A nőcsábász hírnévnek azért volt némi alapja, mivel 1969-ben elvált első feleségétől és egy 19 éves milliomoslányt vett el, frigyük 12 évig tartott. 1988-ban pedig, immár 66 évesen harmadszor is megnősült, akkor egy fotómodell lett élete párja, de egy évvel halála előtt tőle is elvált. A három asszonytól összesen hat gyermeke született. Mindeközben egészen 1983-ig vezette a Groote Schuur szívsebészetét, és egyre nagyobb sikereket ért el. Egy 1971-ben operált páciense, Dirk Van Zyl például 23 évig élt új szívvel.

Életének tragikus fordulata volt, hogy 1983-ban reumás ízületi gyulladás miatt abba kellett hagynia a műtéteket. Nagysikerű önéletrajzi kötetei mellett orvosi témájú könyvei számtalan kiadást megértek világszerte, így Magyarországon is. Írt a szívgyógyászat mellett saját betegségének kezeléséről, az öregedésről, sőt, az eutanáziáról is, amelynek nagy híve volt. Még regényíróként is elismerték.

Barnard csupán azt sajnálta, hogy soha nem kapta meg az orvosi Nobel-díjat, mert bár, parlamenti képviselő fivérével ellentétben, igyekezett távol tartani magát a politikától, valószínűleg Stockholmban sosem bocsátották neki, hogy praxisát végig egy apartheid rendszerű államban folytatta.

Élete utolsó évében azonban, belefáradva a harmadik válása körüli szenzációhajhászásba, Ausztriában telepedett le.

Az élet nagy szerelmese, stílszerűen távozott az élők sorából: 2001. szeptember 2-án a ciprusi Páfoszban a tengerparton az Ötven út az egészséges szívhez című könyvét olvasgatta, amikor szívrohamot kapott és meghalt.

Christiaan Barnard és csapata úttörő munkája azóta már a gyógyítás szinte mindennapi gyakorlatává vált. Magyarországon 1992. január 3-án a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikáján hajtották végre az első sikeres szívátültetést Szabó Zoltán professzor vezetésével. Ma már világszerte évente átlagosan 3500 ilyen életmentő műtétet hajtanak végre, a betegek 90 %-a éli túl a transzplantációt, 86-88 %-os az egy éves és 69-73 %-os az öt éves túlélési esélyük.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


TUDOMÁNY
Ismeretlen lényt találtak egy elhagyatott bányában, 480 foga volt
A 155 millió éves fosszília rendkívül jó állapotban maradt fenn Németországban.

Link másolása

Különös csőre és több száz fog a van annak az eddig ismeretlen fajnak, amelyet nemrég fedeztek fel egy elhagyatott németországi bányában — írta meg a Live Science. A nagyjából 155 millió éves, a pteroszauruszok rendjébe tartozó faj fosszíliája rendkívül jó állapotban maradt fenn, a szinte hiánytalan csontvázon még az ínszalagok is megtalálhatóak.

Talán a mai kanalasgémekéhez hasonlítható a csőre, amely 480 darab, 2-11 milliméter hosszú fogat tartalmaz.

Soha nem láttak ehhez hasonló fogakat egy pteroszaurusznál sem - mondta David Martill, a Portsmouth-i Egyetem paleobiológusa. A kutatók úgy vélik, az őslény a flamingókhoz hasonlóan garnélákkal táplálkozhatott, és kampó alakú fogai szűrték ki az apró rákokat.

A leletet véletlenül tárták fel egy elhagyott bányában Bajorországban. A kutatók krokodilcsontokat kerestek, amikor belebotlottak az új példányba.

A lény a Balaenognathus maeuseri tudományos nevet kapta, ezzel állítottak emléket az állatról készült tanulmány írása közben elhunyt Matthias Mäusernek. A fosszília Németországban, a Bambergi Természettudományi Múzeumban található.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

TUDOMÁNY
Attól, hogy meghalunk, még nem biztos, hogy elveszítjük az eszméletünket – állítja egy tanulmány
Tudományos bizonyítékot találhattak arra, hogy van élet a halál után. Néhány esetben és pár percig legalábbis biztosan.
Fotó: Sasin Tipchai / Pixabay (illusztráció) - szmo.hu
2023. január 13.


Link másolása

Néhányan a szívleállást követően is eszméletüknél maradnak, írja a Mirror egy tanulmány alapján. A Resuscitation orvosi folyóiratban publikált kutatás során 2060 szívleállást vizsgáltak.

Az egyik megkérdezett férfi pontosan emlékezett arra, hogyan hozták vissza az életbe az orvosok. A tanulmány szerint

a beteg felülről, a terem egyik sarkából figyelte az eseményeket. A férfi pontosan leírta a szobában megforduló embereket és a hangokat.

Az orvosi feljegyzések később megerősítették a történetet és azt is, hogy defibrillátorral élesztették újra. Vagyis nagyjából három perc telt el a szívmegállás és az újraélesztés küzött, aminek minden mozzanatával tisztában van az akkor éppen halottnak számító ember.

A beteg elmondta, hogy emlékszik, amint a nővérrel beszélt, majd hirtelen csend lett. Ezután rohantak be és kezdték el az újraélesztést. Eközben a szoba egyik felső sarkából intett az éppen halott férfinak egy nő, hogy menjen oda, ő azonban nem tudott odáig eljutni. Foglama sem volt arról, hogy ki lehet a nő, csak azt érezte, hogy valahonnan ismeri és megbízhat benne.

Egy pillanattal később már a fenti sarokból szemlélte az eseményeket. Teste fölé a nővér és egy kopasz férfi hajolt. Utóbbi arcát nem látta, csak kék öltözékét és a tarkóját, amit meglehetősen vaskosnak írt le. Ezután már csak arra emlékszik, hogy magához tért az ágyában.

A nyolc évvel ezelőtti kutatás 2060 alanya közül 330-at sikerült visszahozni a szívleállás után.

Sokan közülük nem tudták felidézni a halál és az újraélesztés között eltelt időt, néhányan azonban tisztán emlékeztek a megpróbáltatásaikra.

A megkérdezettek közül kilencnek volt halálközeli élménye, ketten pedig vizuális észlelésekről is beszámoltak.

A tanulmány szerzői arra a következtetésre jutottak, hogy a túlélők „az emlékek széles skáláját tapasztalták”, melyek között egyaránt előfordultak félelmetes és a fentihez hasonló tudatos élmények.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


TUDOMÁNY
Kiderült, mit láthatunk magunk előtt, amikor meghalunk
Egy kutatás szerint megnő az agyi aktivitás közvetlenül a halál előtti és utáni másodpercekben.

Link másolása

Amerikai kutatók EEG-n keresztül rögzítették egy 87 éves epilepsziás férfi agyhullámait, amikor a beteg szívrohamot kapott és meghalt. A vizsgálat során az agyhullámok növekedését – úgynevezett gamma hullámokat – észlelték a szívleállás előtti és utáni 30 másodpercben, ami alátámasztja azt az elképzelést, hogy az ember szeme előtt lepereg az egész élete a halála előtt - írja a BBC.

"Az emlékek visszakeresésben szerepet játszó hullámok generálásával az agy a fontos életeseményeket idézheti fel még egyszer utoljára, hasonlóan a halálközeli élményekben leírtakhoz. Ezekkel az eredményekkel pontosabban meghatározhatjuk, mikor ér véget az élet, ami további fontos kérdésekhez vezet, például a szervátültetéssel kapcsolatban"

- mondta Dr. Ajmal Zemmar, a kutatás vezetője.

Korábban patkányokon végzett kísérletek is hasonló eredményeket mutattak, de emberen korábban még nem végezték el. A végső következtetések levonásához több kutatás is szükséges. Fontos megjegyezni, hogy ez esetben egy eleve sérült agyat vizsgáltak az epilepszia miatt, tehát nem jelenthető ki egyértelműen, hogy mással is ez történik a halála idején.

"Az derült ki ebből a kísérletből, hogy bár valaki lehunyta a szemét és kész megpihenni, az agya még lejátszhatja egyszer élete legszebb pillanatait"

- mondta Dr. Zemma.

A LADBible emlékeztet rá, hogy az EEG egy fájdalommentes vizsgálat, apró elektródákat helyeznek el a páciens fejbőrén, amik a beteg agyának elektromos tevékenységét érzékelik. A legtöbbször epilepszia diagnosztizálására használják. Az EEG segítségével egy szakorvos meg tudja határozni az epilepszia fajtáját, hogy mik váltják ki a rohamokat, és a legjobb kezelési mód kiválasztásában is segítséget nyújt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


TUDOMÁNY
Rekonstruálták II. Ramszesz arcát, kifejezetten jóképű volt a szakértők szerint
A matuzsálemi kort megért uralkodót hatalma csúcsán, 45 éves korának megfelelő módon ábrázolták.

Link másolása

Rekonstruálták II. Ramszesz arcát a mumifikálódott maradványai alapján – számolt be róla a Live Science.

A 90-es éveiben elhunyt fáraó 66 éven át uralkodott. A matuzsálemi kort megért uralkodó arcát azonban a tudósok megfiatalították, így kb. 45 éves korának megfelelő módon rekonstruálták tavaly ősszel.

"Háromdimenziós korregressziós folyamatot végeztünk, hogy eltávolítsuk az öregedés néhány jelét, és hogy középkorúként, hatalma csúcsán ábrázolhassuk"

– mondta el Caroline Wilkinson, a Liverpooli John Moores Egyetem Face Lab igazgatója.

Szahar Szaleem, a Kairói Egyetem radiológusa és a projekt vezetője szerint

a fáraó kifejezetten jóképű volt.

A lap beszámolója szerint a múmiát 1881-ben fedezték fel Luxor közelében. Az uralkodó maradványait most a kairói Egyiptomi Civilizáció Múzeumában őrzik.

A rekonstrukcióhoz CT-adatok alapján készítettek 3D-s virtuális modellt alkottak a fejről és a koponyáról. Majd az arcot hozzá egy törvényszéki munkákhoz használt szoftverrel hozták létre.

A korabeli vonásokat is figyelembe véve számítógéppel illesztették rá a bőrt, hajat, szemet, majd fiatalították vissza az arcot.

A múmia feje, forrás: Wikipédia

II. Ramszesz szobra, British Múzeum, forrás: Wikipédia

II. Ramszesz i.e. 1303 körül született I. Széthi fiaként. Időszámítás előtt 1279-ben lépett trónra Nagy Ramszeszként. Ő volt az ókori Egyiptom egyik leghatalmasabb fáraója volt. Nagyszabású építkezéseket folytatott, hadjáratokat vezetett, de nevéhez fűződik a történelem első fennmaradt békeszerződése is. Uralma az egyiptomi civilizáció egyik tetőpontját jelentette. A fáraó i.e. 1213-ban halt meg.

Egyes elméletek szerint ő volt az a - Bibliában szereplő - fáraó, akinek uralkodása alatt a zsidók Mózes vezetésével kivonultak Egyiptomból.

VIDEÓ: A fáraóról (a jobb oldali kis nyíllal lapozz!)

Forrás: 24.hu.


Link másolása
KÖVESS MINKET: