TUDOMÁNY
A Rovatból

Akár hetekre megszűnhet az internet és az áram – a napkitörések nemcsak látványos sarki fényt okozhatnak a csillagász szerint

Szabó Olivér Norton csillagász azt mondja, a kisebb napviharokat átvészelik a rendszereink, de egy igazán nagy ellen védtelenek. Igaz, azok nagyon ritkák. Most viszont épp egy napciklus maximuma jön.


A minap gyönyörű sarki fény kápráztatta el a szerencséseket, akik a szabad ég alatt tartózkodtak, szerte Magyarországon, de az egész régiónkban is. A nálunk szokatlan látványosság az intenzívebb naptevékenységnek tudható be, ami azonban egyáltalán nem veszélytelen, adott esetben komoly üzemzavart okozhat az elektromos hálózatokban. A Nap tevékenysége, aktivitása 11 éves ciklusokat mutat, a mostani ciklus maximumát eredetileg 2025 nyarára várták, de előfordulhat, hogy ennél korábban érkezik el. Ráadásul a a napfoltok száma is szokatlanul nagy. 2019-ben a kutatók úgy gondolták, a 2025. júliusára várt maximumkor 115 napfolt körül lesz a havi adat. Azonban már idén júliusban 159, augusztusban 115 napfoltot regisztráltak.

Szabó Olivér Norton csillagásszal arról beszélgettünk, milyen következményekkel járna egy komolyabb napkitörés, és mekkora esély van rá.

– Féljünk, vagy csak gyönyörködjünk a látványban?

– Lehet probléma belőle, komolyabb. Amikor felismertük, hogy a naptevékenység, az egyáltalán összefüggésben van a sarki fénnyel, az pontosan egy ilyen nagyobb esemény miatt volt. 1859-ben, egy Carrington nevű angol csillagász látott a Napon egy nagy felfénylést, ez néhány percig tartott.

Utána három nappal egyrészt földön látni lehetett sarki fényt, például Kubában is, másrészt pedig a távírók bekapcsoltak, elkezdtek villámokat szórni, felgyújtották a papírt, meg az épületeket.

Carrington rakta össze, hogy ennek a kettőnek valószínűleg köze van egymáshoz. A napkitörésnél a Napból a töltött részecskék elérik a Földet, és a Föld mágneses mezejét összenyomják egy picikét. Azt fizikaórán megtanultuk, hogy a változó mágneses tér elektromosságot indukál a vezetőkben. Tehát ha nekünk vannak vezetékeink, akkor azokban elkezd áram folyni, kiéghetnek áramkörök. Ha ma történik egy ilyen, akkor a távvezetékekben vagy bármilyen elektromos vezetőben ezek megtörténhetnek és túlfeszültség alakulhat ki, emiatt elszállhatnak transzformátorok, eléghetnek vezetékek, tehát ez igenis okozhat problémát. 1989 márciusában Québecben volt is egy ilyen galiba. Itt a földfelszínen ez ellen megoldás lehet, hogy szigetelünk mindent, amennyire csak lehet, de

fel kell készülni arra, hogy esetleg tényleg megtörténhetnek akár hetes kimaradások az internet-, illetve az áramszolgáltatásban emiatt, és akkor igenis analóg módon kell folytatni egy kis ideig.

– Az, hogy szigetelünk, nem úgy értendő, hogy szigetelőszalaggal betekerünk mindent, hanem Faraday-kalitkákra gondol? Azaz inkább árnyékolásra?

– Mind a kettőre gondolok, mert maga az, hogy szigetelőket rakunk a vezetékekre, az is segíthet, de igen, pont a Faraday-kalitkák azok hasznosabb dolgok. A nélkülözhetetlen infrastruktúrákat érdemes úgy megtervezni, hogy azok Faraday-kalitkában legyenek, aminek nyilván megvannak a hátrányai, például nem lehet odabent telefonálni, viszont ilyenkor ez hatalmas előnyt tud jelenteni.

– Most már az internet létfontosságú infrastruktúra, például ha én fizetni akarok, akkor is az internetet használom, ha nem készpénzzel fizetek. Ha leáll az internet akár egyetlen hétre, akkor nem jutok hozzá a pénzemhez sem. Nemcsak én nem, az egész gazdaság megáll. Ezek a létfontosságú infrastruktúrák fel vannak készítve egy napviharra?

– Egy részük igen, viszont azért mindenre nem vagyunk felkészülve. A kisebb napviharokat átvészelik. De még mindig lehet egy olyan nagyobb, amire már nincsen biztosítva a rendszer. Ez benne van a pakliban.

A műholdas rendszereink a legkitettebbek, melyek kint keringenek akár a Földnek mágneses mezején kívül is, ezeket közvetlenül elérik a töltött részecskék, amik egy napvihar során érkezhetnek. Ilyen például a helymeghatározás, a műholdas adatforgalom.

Nyilván fel vannak valamennyire készítve most is a műholdjaink, de megint csak a mérték a kérdés. Az átlagos napviharokat kibírják, de egy olyat, mint a Carrington-esemény, ami egyébként a feljegyzett történelem eddigi legnagyobbika volt, valószínűleg nem bírná ki egyetlenegy rendszerünk sem.

– Hogy mennyi az esélye az ilyesminek, az gyakorlatilag ez prognosztizálhatatlan?

– Igen is, meg nem is. Azt tudjuk, hogy a Napunknak van a 11 éves ciklusa, a maximum idején nagyobb az esély. Amikor már elkezdődik a napciklus, akkor lehet sejteni, hogy a maximum erősebb lesz, vagy csak a szokásos, esetleg gyengébb. Egy ilyen előrejelzéssel, 4-5 évre előre annyit lehet mondani, hogy talán most nagyobb az esély. Tehát ugyanúgy, mint ahogyan a földrengéseknél is, nem azt mondjuk, hogy lesz, hanem azt, hogy nagyobb az esély.

– Hogyan érhetjük el, hogy pontosabbak legyenek az előrejelzések?

– Az első számú törekvésünk jelenleg a Nap megfigyelése. Hogy minél pontosabban értsük meg magát a Napot. Nagyjából értjük azért, hogy miért van egyáltalán maga a napciklus, hogyan változik a Nap mágneses tere, de a pontos működését nem tudjuk még. Minél pontosabban megismerjük, annál használhatóbb jóslatokat tudunk adni. Nem véletlen az például, hogy idén most már nemcsak az amerikaiaknak és az európaiaknak, hanem az indiaiaknak is van napmegfigyelő szondája, aminek kifejezetten az a feladata, hogy folyamatosan vizsgálja a Nap felszínén, a koronában kialakuló jelenségeket.

– Milyen mélyen tudjuk megfigyelni a Napban zajló eseményeket, mert az, ami a Nap felszínén megjelenik, minden bizonnyal sokkal korábban és sokkal mélyebbről indul el. Van erre rálátásunk?

– Erre van a szoláris szeizmológia, tehát a csillagszeizmológiának ez a fontos része. Ugyanúgy, mint ahogyan vannak földrengések, vannak csillagrengések is, a Napunkban is. Meg is lehet figyelni, hogy ezek az apró rengések pontosan hogyan terjednek a csillagunk belsejében. Ez alapján már tudunk arra következtetni, hogy például a konvektív zónában, ahol áramlik a nagy mennyiségű plazma, ami magát a mágneses mezőt alkotja, milyen folyamatok történhetnek. Ez egy viszonylag friss, úgy értem, 30 éves tudományterület, de egyre pontosabbak vagyunk benne, annyira, hogy most már használjuk nemcsak a Napra, hanem más csillagokra is. Ezek a csillagrengések lehetnek azok, amik pontosabb belátást nyújtanak nekünk abban, hogy mi is történik odalent.

– Azt tudhatjuk, hogy hol van ennek a maximuma? A Carrington-eseménynél történhet rosszabb is?

– Azt látjuk, hogy nemcsak a napciklusok vannak, hanem annál nagyobb periódusok is, maximumok és minimumok. Például sokan azt gondolják, hogy a kis jégkorszak a középkorban, egy nagy minimum volt.

Most éppen lezártunk egy maximumot, tehát a következő időben inkább kisebb naptevékenységre számítunk, azzal együtt, hogy a mostani napfoltciklus az valamiért mégiscsak aktívabbnak mutatkozik.

Az elméleti számítások egyébként mondják azt, hogy lehet nagyobb, mint a Carrington-esemény, tehát az elméleti maximum lehet ennél rosszabb, de azért az már nagyon a teteje volt. Nagy történelmi feljegyzésekből olyanokra tudunk támaszkodni, hogy mikor voltak alacsonyabb szélességi körökön nagyobb sarki fények. Ez alapján tudjuk azt, hogy a Carringtonhoz hasonló méretűek, mondjuk az írott történelem során négyszer-ötször ha voltak. Azaz nagyon-nagyon ritkák.

– Az elkövetkezendő hetekben gyönyörködhetünk még sarki fényekben? Mikorra várható most a maximum?

– Eredetileg azt vártuk, hogy 2025-ben lesz, azonban valószínűbb 2024. december környéke. Ez nem egy pontszerű maximum, hanem egy-két hét vagy egy-két hónap, ameddig elnyúlhat, de ‘24 vége, ‘25 eleje lehet a mostani maximum tetőzése. Nem várjuk azt, hogy ez nagyon veszélyes lesz, viszont valószínű, hogy lesz még addig egyszer-kétszer sarki fény Magyarországon is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


TUDOMÁNY
A Rovatból
Nincs olyan messze a világvége, mint hitted – japán és NASA-kutatók megmondták, mikor ér véget az élet a Földön
A szerzők úgy fogalmaznak: minden oxigénigényes életformának nagyjából egymilliárd éve maradt. De a cikk végén azt írják: ha addig kijön a GTA 6, pánikra még nincs ok.


A Toho Egyetem tudósai a NASA kutatóival közösen, szuperszámítógépes szimulációk alapján azt állítják: a bolygónk az 1 000 002 021. évre válik lakhatatlanná, és addigra sem az ember, sem a mikrobák nem bírják majd a forróságot – írta a LADbible.

Elsőre ijesztőnek tűnik, de a cikk szerint legalább többé nem kellene adóval, e-mailekkel és csoportmunkákkal bajlódnunk. Sőt, még a napbarnított bőr is jól mutatna – egy ideig.

A tanulmány szerint a földi élet sorsa közvetlenül a Nap élettartamához és fejlődéséhez kötődik. A Nap évmilliárdok alatt egyre forróbb és nagyobb lesz, és fokozatosan ellenséges környezetté alakítja a bolygónkat.

A kutatók 400 000 szimulációt végeztek, és ezek alapján a bolygónk végül annyira felforrósodik, hogy szinte semmilyen élőlény nem marad. Ekkorra az óceánok elpárolognak, a légkör elvékonyodik, a felszíni hőmérséklet pedig lehetetlenné teszi az életet.

Viszont az emberiség jó eséllyel sokkal előbb eltűnik. A modellek szerint a Nap erősödő sugárzása olyan légköri és környezeti változásokat indít el, amelyek megemelik a hőmérsékletet, csökkentik az oxigénszintet, és rontják a levegő minőségét.

A cikk szerint ennek korai jelei már láthatók: a kutatók erősödő naptevékenységet figyeltek meg, például koronakidobódásokat és napviharokat, amelyek megzavarják a Föld mágneses terét, és egy picit csökkentik a légköri oxigént. Ha ehhez hozzávesszük az ember okozta klímaváltozást, a kép elég baljósnak tűnik.

„A Föld bioszférájának élettartamát évek óta a Nap folyamatos fényesedése alapján vitatják meg” – mondta a tanulmány vezető szerzője, Kazumi Ozaki. „Ha ez igaz, akkor várható, hogy a légköri O₂-szint is végül csökkenni fog a távoli jövőben.”

A szerzők úgy fogalmaznak: minden oxigénigényes életformának nagyjából egymilliárd éve maradt. De a cikk végén azt írják: ha addig kijön a GTA 6, pánikra még nincs ok.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
TUDOMÁNY
A Rovatból
Ritka vendég, az év egyik legnagyobb csillagászati látványossága tűnik fel az esti égbolton
Október közepétől lesz leginkább látványos a C/2025 A6 (Lemmon) üstökös, amikor a horizont közelében bukkan majd fel. Több mint ezer év múlva jár majd megint errefelé.


Nem kell korán kelnünk ahhoz, hogy megpillanthassuk az év egyik legnagyobb csillagászati látványosságát - írja az Időkép.

Esténként a nyugati horizontot kell kémlelni,hogy megpillanthassuk az év egyik legjobban várt égi látványosságát, a C/2025 A6 (Lemmon) üstököst.

Eddig hajnalonként a keleten tűnt fel, de most október közepétől már az esti égbolton lesz látható. Nyugati–északnyugati irányban, a horizont közelében bukkan majd fel. Fényessége olyan, hogy sötét ég alatt már szabad szemmel is megpillantható lehet. Igazán szép látványt binokuláron vagy kis távcsövön keresztül mutat meg.

Az üstökös október 26-ig mutatja meg magát teljes pompájában. Utána már egyre közelebb kerül a horizonthoz, és a növekvő hold fénye is rontani fogja láthatóságát.

A C/2025 A6 (Lemmon) üstököst 2025. január 3-án fedezték fel a Mount Lemmon Survey égboltfelmérő program keretében. Kezdetben kisbolygónak vélték, ám később kiderült, hogy egy hosszú periódusú üstökösről van szó. Az égitest rendkívül elnyúlt ellipszis pályán mozog, és mintegy 1350 évente tér vissza a Nap közelébe. A számítások szerint a 2025. november 8-i napközelség során keringési ideje 1155 évre rövidülhet, így továbbra is ritka vendég marad a Naprendszer belső vidékein.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


TUDOMÁNY
A Rovatból
A rák ellen is hatásosak lehetnek a koronavírusra kifejlesztett mRNS-vakcinák
Akik az immunterápia kezdete után 100 napon belül Pfizer vagy Moderna mRNS-oltást kaptak, a hároméves össztúlélésben számottevő előnyt mutattak; a „hideg” daganatoknál is erősebb volt a hatás.


A Nature-ben megjelent tanulmány szerint a COVID–19 ellen alkalmazott mRNS-oltások beindíthatják az immunrendszert, és segíthetnek a daganatok elleni harcban, írja a The Conversation. A kutatók a járvány idején milliók életét megmentő vakcinák váratlan hatására mutattak rá.

A gyerekonkológus Elias Sayour csapata már 2016-ban, amikor agydaganatos betegeknek fejlesztett mRNS-vakcinákat, észrevette, hogy az mRNS képes betanítani az immunrendszert a daganatsejtek elpusztítására. Ebből adódott a feltevés, hogy a SARS-CoV-2 ellen készült mRNS-oltásoknak daganatellenes hatásuk is lehet.

A kutatók több mint ezer, előrehaladott melanómás és tüdőrákos beteg adatait elemezték. Mindenki immunellenőrzőpont-gátló kezelést kapott, amely egy, a daganatsejtek által termelt fehérje blokkolásával segít abban, hogy az immunrendszer folytassa a rákos sejtek elpusztítását.

Akik az immunterápia kezdete után 100 napon belül felvették a Pfizer vagy a Moderna mRNS-oltását, három évvel később több mint kétszeres volt a túlélési esélyük, mint azoknak, akik nem kaptak ilyen vakcinát. Azoknál a daganatoknál is jelentős javulást mértek, amelyek általában gyengén reagálnak az immunterápiára:

a hároméves össztúlélés közel ötszörösére nőtt.

Az összefüggés akkor is megmaradt, amikor a betegség súlyosságát és a társbetegségeket is figyelembe vették.

Állatkísérletekben azt találták, hogy a COVID–19 mRNS-oltások úgy működnek, mint egy riasztás: segítik az immunrendszert felismerni és elpusztítani a daganatsejteket, és ellensúlyozzák a rák immunsejteket lekapcsoló hatását. Az oltás és az immunellenőrzőpont-gátlók együtt összehangolt választ váltanak ki.

Az immunellenőrzőpont-gátlók az elmúlt évtizedben sok betegnek hoztak tartós javulást, a „hideg” daganatok viszont gyakran elkerülik az immunrendszer figyelmét. A mostani eredmények szerint az mRNS-oltások szikrát adhatnak ahhoz, hogy ezek a daganatok „forróvá” váljanak. Ha ezt a közelgő klinikai vizsgálat igazolja, egy széles körben elérhető, alacsony költségű beavatkozás kiterjesztheti az immunterápia előnyeit.

A fertőzések elleni védőoltások megelőzésre szolgálnak, a terápiás rákoltások viszont a már daganattal élők immunrendszerét segítik a tumorok elleni harcban.

Sokan dolgoznak személyre szabott mRNS-vakcinákon: ehhez kis daganatmintát elemeznek, majd gépi tanulással kiválasztják a célpontnak ígérkező fehérjéket. Ez az eljárás drága, és a gyártása is bonyolult.

A COVID–19 mRNS-oltásokat ezzel szemben

nem kell személyre szabni, világszerte, alacsony vagy nulla költséggel elérhetők, és a kezelés bármely szakaszában beadhatók.

A mostani megfigyelések szerint érdemi daganatellenes hatást mutatnak.

A következő lépés egy szélesebb körű klinikai vizsgálat tüdőrákos betegek körében. Az immunellenőrzőpont-gátlót kapó résztvevőket véletlenszerűen két csoportra osztják: az egyik csoport a kezelés alatt COVID–19 mRNS-oltást is kap, a másik nem. A vizsgálat választ adhat arra, hogy érdemes-e beemelni ezeket az oltásokat a standard ellátásba.

A kutatók abban bíznak, hogy ez a megközelítés sok immunterápiában részesülő betegnek segíthet, különösen azoknak, akiknek jelenleg kevés hatékony lehetőségük van. A járvány idején született technológia így új eszközt adhat a daganatkezeléshez.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

TUDOMÁNY
A Rovatból
A WHO aggasztó jelenségre figyelmeztet, egy biológus szerint versenyfutás zajlik az idővel
A WHO adatai szerint 2021-ben már több mint egymillió ember halt meg azért, mert szervezetük nem reagált a korábban bevált antibiotikumokra.


Komoly veszélyre figyelmeztet az Egészségügyi Világszervezet (WHO).

Már minden hatodik fertőzés ellenáll az antibiotikumoknak. Adataik szerint 2021-ben már több mint egymillió ember halt meg azért, mert szervezetük nem reagált a korábban bevált antibiotikumokra.

Az RTL Híradónak nyilatkozó szakértő szerint versenyfutás zajlik az idővel. Míg korábban a penicilin számos betegségre gyógyszer volt, napjainkban megjelentek azok a baktériumok, amelyek ellenállnak ezeknek. Később pedig létrejöhet egy olyan kórokozó, ami a legtöbb ilyen szerre rezisztenssé válik.

2021-ben mintegy 7,7 millió ember halt meg bakteriális fertőzésben. Közülük több mint 1,1 millió haláleset közvetlenül az antibiotikumokkal szembeni rezisztenciának tulajdonítható.

A biológus szerint a baktériumok "fejlődése" természetes folyamat, így egy "versenyfutás zajlik a tudomány és a baktériumok evolúciója között". Úgy véli, a legjobb megoldás a személyre szabott terápia lenne. Ez azonban pénz és időigényes.

Egy háziorvos szerint pedig fontos, hogy a beteg tartsa be az előírtakat. Előfordul ugyanis, hogy sokan abbahagyják a gyógyszer szedését, mert már jobban érzik magukat.

VIDEÓ: Az RTL Híradó beszámolója


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk