KULT
A Rovatból

Szívbemarkoló világvége, kutyával - Tom Hanks újra igazi Tom Hanks-filmben

A Finch egyszerre vicces, félelmetes és szomorú.


Ha meg akarod tudni, milyen lesz a világ a nem is olyan távoli jövőben, és nem bánod, ha közben mindenféle érzelmek hullámoznak át rajtad a nevetőingertől a sírásig, a te filmed a Finch. És Tom Hanksé is, mert a kétszeres Oscar-díjas színész az, aki igazi jolly joker egy ilyen filmben.

Ezt ő maga is így gondolta: egy kutya, egy robot, és egyetlen ember, és ő a főszereplő? Ezt a filmet neki írták, mesélte nevetve egy interjúban.

Való igaz, Hanks igazából eddig is one man show-kat tolt a filmjeiben, tekintve, hogy rendszerint mindenkit lejátszott a vászonról, kivéve, ha például olyan kaliberű partnere akadt, mint Meryl Streep A Pentagon titkaiban. Jellemző a legjobb Hanks-filmekre az is, és ez is a jobbak közül való, hogy hősük hordoz valami elemi igazságérzetet magában, amivel mindig valami önmagát meghaladó dologért küzd. Ilyen volt két Oscar-díjas alakítása is: a Philadelphia és a Forrest Gump is.

Azért is Hanks filmje a Finch, mert igazi "hanksi" karakter a címszereplő, azaz nagyon szeretetreméltó. Nem sokat tudunk meg róla, de azt, amit igen, azonnal megszeretjük benne. Befogadott egy kutyát, amikor eljött az apokalipszis, és még éltek emberek, de a dolog mára boltfosztogatás és egymás gyilkolásának zombifilmekből ismert fázisánál tartott.

Ez a kutya a mindene, a társa, a beszélgetőpartnere - gyakorlatilag az egyetlen lény, ami életben tartja Finchet, aki a történet elején Amerika egy elhagyatott városában természeti katasztrófa elől kezd menekülni a kutya és egy általa épített, fejlettebb kommunikációra és műveletekre képes robot, Jeff társaságában.

Pontosan az történik a filmben, amit a jövőkutatók és a klímaválsággal kapcsolatban környezettudatos életmódra figyelmeztetők prognosztizálják: átlagosan hatvan fok a hőmérséklet, a bőrt elégető UV-sugárzástól csak az árnyék és a lakás véd meg, a kiszáradással együtt járó porvihartól csak az utóbbi. Az extrém időjárási helyzetek is hasonlóak, mint amiről a tudósok beszélnek, s amiről sokan talán az utolsó pillanatig azt fogják gondolni, messze van még az... Mint ahogy messze voltak - jobban mondva messzinek TŰNTEK - pár éve még azok a nagy világjárványok is, melyek érkezését a klímakatasztrófával foglalkozók megjósoltak.

A film forgatókönyvírói egy hatalmas napkitörésnek tulajdonítják mindazt, amivel a főhős szembesül, és ami miatt menekülni kényszerül. Épp nemrég volt egy nagyobb napkitörés itt, a valóságban is. Azok a "szerencsés" országok, ahol a napkitörés következtében kialakuló mágneses viharban megjelent az északi fény, gyönyörködhettek a látványban. Ilyen északi fényben ül Hanks is, és nem tudtam nem összekötni, hogy valóban azt látom filmen, amit az élet mostanában leképez: hogy a Nap valahol kiszámíthatatlanná vált, így a mi jövőnk is.

Mindezekért a balsejtelmekért  is érdemes megnézni mindenképp a filmet. Meg amúgy jó móka. Hanks zseniális, emberi, vicces, természetes és megható, mint mindig. A kutya szuper casting, a forgatókönyv korrekt, a történet is a maga logikai törvényszerűségei szerint halad. Hogy mi felé, nem árulom el, de lesz min elgondolkodni a vége főcím alatt.

Valójában az egész film értelmezhető szimbólumokkal:

egy ember, egy robot, egy kutya. Ennyi maradt a katasztrófa után. Melyikük éli túl? És hogy Hanks karakterének, Finchnek mi az egyetlen mentális adaptációs eszköze a szituációban: a jelenben létezés örömének a megélése.

Ha életveszélyben van, akkor is cselekszik, gondolkodik, tervez - és humorizál. Örül az egyetlen élőlénynek, aki a közelében van. Darwin biztosan nagyon büszke lenne rá, miközben szomorúan csóválná a fejét azon, ahová fejlődtünk, ahová fejlesztettük magunkat és a világunkat.

A film megtekinthető az Apple TV+-on.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Tóth Gabi: kimegyek mindjárt, azt kint valakit agyonverek – A Megasztár előzetese szerint bőven lesz feszültség a tehetségkutatóban
Herceg Erika könnyeit törli, Curtis kiakad és káromkodik, Marics Peti pedig kiabálni kezd.


Hamarosan érkezik a Megasztár idei évada. A csatorna egy előzetest is megosztott, melyből kiderül, hogy bőven lesznek megint feszültségek, sértődések, könnyek.

A műsorban új mesterek is érkeznek. A zsűri tagjai: Tóth Gabi, Herceg Erika, Curtis és Marics Peti. Ördög Nóra pedig új társat kap a műsorvezetéshez, Till Attila helyett Szépréthy Roland lesz a partnere.

VIDEÓ: A Megasztár beharangozója


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Fotók: Káprázatos légi parádéval ünnepelte a honvédség augusztus 20-át
A bemutatón nemcsak a jól ismert régi helikopterek, hanem vadonatúj harci és szállító gépek is feltűntek, amelyek most először repültek a főváros felett.


Budapest felett idén is látványos légi parádéval ünnepelte Szent István napját a Magyar Honvédség. A programban minden olyan repülő eszköz bemutatkozott, amely a honvédség birtokában van, köztük vadonatúj harci és szállító gépek is, amelyek most először tűntek fel a főváros felett.

Az érdeklődők a bemutatón láthatták

a már jól ismert MI–17 és MI–24 helikoptereket, de a legújabb H145M és H225M típusok is feltűntek.

Az eseményen készült fotóinkat itt tudjátok megnézni (kattintás után galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A romantikus komédia, ami se nem vicces, se nem romantikus, de épp ettől lesz jobb és több – Kritika a Többesélyes szerelemről
Mondd, te kit választanál? A dúsgazdag, magas, jóképű és sármos üzletembert, vagy a csóró, magas, jóképű, sikertelen színész exedet? Itt a szerelem ötven árnyalata!


Celine Song nevét 2023 januárjában kezdte hajtogatni szinte mindenki az amerikai filmes körökben, amikor első filmjét, az Előző életeket bemutatták a Sundance Filmfesztiválon. Nem véletlenül, hiszen egy csodás alkotásról volt/van szó, amelyben két dél-koreai gyerekkori jó barát (talán több is annál), a Föld két legtávolabbi pontjára kerül, majd felnőttként újra felveszik a kapcsolatot, és maguk sem gondolják, hogy ez milyen érzelmeket ébreszt bennük.

A film átfesztiválozta a világot, majd 2024 januárjában végül a magyar mozikba is befutott (igaz, 2023 szeptemberében már el lehetett csípni a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon), nem sokkal később pedig két Oscar-díjra is jelölték, a legjobb film és a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriáiban.

S hogy mi volt az Előző életek titka? Minden bizonnyal a benne rejlő őszinteség, hitelesség és emberiesség. Egy apró és érzékeny, sokszor szavak nélkül is sokatmondó alkotásról van szó, amellyel a dél-koreai Celine Song számára megnyíltak Hollywood kapui. Ő pedig rendesen betrappolt rajtuk. A következő filmjéhez ugyanis már olyan álomgyári nagyágyúkat sikerült megnyerni, mint Anastasia Steele, A mandalóri és Amerika Kapitány, vagyis Dakota Johnson, Pedro Pascal és Chris Evans.

Ha pedig az Előző életek egyik fő erénye az őszinteség volt, akkor ezt Song a Többesélyes szerelemmel rendesen kimaxolta. Talán túl is tolta… De hogyan lehet túltolni az őszinteséget? Nos, a sztori szerint a sikertelen színésznőből sikeres házasságközvetítővé vált Lucy Mason (Dakota Johnson) „örök szingliként” azt állítja, hogy vagy egyedül fog meghalni, vagy egy gazdag férfihoz megy feleségül. A szakmai sikerei ellenére Lucyt azonban egyre inkább frusztrálják ügyfelei irreális elvárásai. Részt vesz egy korábbi kliense esküvőjén, ahol megismerkedik a tehetős befektetővel, Harryvel (Pedro Pascal), aki élénk érdeklődést mutat iránta, de Lucy elutasítja, s azt javasolja, inkább legyen a cége ügyfele, hiszen ő lenne a legkapósabb férfi.

Lucy az esküvőn ráadásul váratlanul találkozik az exével, Johnnal (Chris Evans) is, aki éppen felszolgál a násznépnek, és továbbra is várja, hogy befusson színészként. Felelevenítik a közös múltjukat, amely az anyagi nehézségeik miatt ért véget.

Hősnőnk tehát nehéz helyzetbe kerül: választania kell a jóképű, sármos és mocskosul gazdag Harry, vagy a szintén jóképű, de csóró John között.

A Többesélyes szerelem magyar címe nyilvánvalóan a sztori romkomos oldalára utal, s ezzel próbálja becsábítani a nézőket a mozikba. Az eredeti cím, a Materialists (Materialisták) azonban már jóval őszintébb, hiszen Celine Song filmje egyrészt nem vígjáték, másrészt, ha lehet ilyen jelzővel illetni, akkor inkább antiromantikus film. A főhősnő ugyanis meg van győződve róla, hogy a házasság egy kölcsönösen gyümölcsöző üzlet két fél között, és a boldogságot az anyagi biztonság hozza el (persze az sem baj, ha a férfi jól néz ki, magas, és korban is stimmel).

Mert passzolhat egymáshoz bármennyire két ember, ha nincs elég pénz a közös életükre, az csak vitákat, veszekedéseket generál, szóval a szerelem nem elég a teljes boldogsághoz.

Song filmje tehát minden, csak nem a klasszikus hollywoodi értelemben vett romantikus film. Inkább megöli a romantikát.

Aztán persze a két férfi közt tipródó Lucy is kezdi felfogni, hogy nem lehet mindent matekkal megoldani, de addira a Többesélyes szerelem már elvesztette a szimpla romkomra izguló közönsége érdeklődését. Épp ezért is számít bátor vállalkozásnak: nem azt kapjuk, amit várunk tőle, és nem biztos, hogy örülünk annak, amit kapunk, de az biztos, hogy el fogunk gondolkodni rajta.

A film első fele épp ezért erősebb is, mivel abban kapjuk az arcunkba ezt a hollywoodi csöpögős romantikát kíméletlenül ledózeroló őszinteséget, a második felére már inkább kezd a cselekmény olyan irányt venni, mint ami ellen korábban oly ékesen felszólalt.

Azért így is távol áll a giccstől, csupán Song megijedt kissé a saját felvetésétől és a nézők teljes elidegenítésétől. Persze ezzel sincs semmi baj, hiszen a Többesélyes szerelem így is emlékezetesebb, mint a műfajbeli átlagos limonádék, és savanyúbb azoknál, mivel jóval több citromot facsartak bele.

E film kapcsán azonban már nem lehet elmondani, hogy szavak nélkül is sokatmondó lenne, annyi benne a szövegelés, és bizony épp ennyivel marad el az Előző életektől. Song első rendezésében a karakterek minden gondolatával és érzelmi vívódásával tisztában voltunk az apró rezdüléseikből, az egymásra nézéseikből, a ki nem mondott szavaikból. A Többesélyes szerelem azonban mindent kimond, sokszor. A kevesebb több lett volna.


Link másolása
KÖVESS MINKET: