Hétköznapi tévhitek és szakmai válaszok a pénzügyi öngondoskodásról

Tudjuk, hogy nehéz megnyugodni, ha a hullámok összecsapnak a feje fölött. Ha úgy érzed, mindjárt felrobban a stressztől vagy fojtogat a feszültség.

Mégis érdemes az egészséged és a lelki-mentális békéd miatt csökkenteni a szorongást.

A mikrogyakorlatnak nevezett technika lényege egy rövid, célzott mozdulatsor, amely önmagunk iránti együttérző érintésekből áll.

A Psychology Today című lapban megjelent cikk szerint egy friss vizsgálat igazolta, hogy ez a pofonegyszerű gesztus csodákra képes. A Kaliforniai Egyetem (Berkeley) kutatói 135 egyetemistát vontak be egy egyhónapos kísérletbe. Az egyik csoportnak azt a feladatot adták, hogy naponta 20 másodpercig végezzék az együttérző érintést, míg a kontrollcsoport tagjai az ujjaikkal kopogtattak. Az eredmény tényleg magáért beszél:

Akik viszont hanyagolták a napi 20 másodpercet, nem tapasztaltak semmilyen pozitív változást.

„Az önmagunk iránti együttérzésen alapuló mikrogyakorlatokat azért ajánlom a klienseimnek, mert azonnal megszakítják a negatív gondolatok ‘lefelé tartó spirálját’, mielőtt az elszabadulna” – magyarázta Dr. Marlynn Wei pszichiáter. A szakértő szerint a feszültség és az önostorozás hajlamos egymást erősíteni, és ha nem állítjuk meg időben, akár depresszióba is torkollhat. Ez a gyakorlat megszakítja a régi, káros beidegződéseket, és segít új, egészségesebb kapcsolatokat kiépíteni az agyban.

És hogy mit kell tenni?

„Gyakran azt javaslom, hogy oda tegye a kezét, ahol úgy érzi, hogy feszültséget hordoz vagy ahol ‘tárolja’ a szorongását” – tanácsolja a pszichiáter.

Eközben olyan bátorító mondatokra is gondolhatsz, mint például: „Türelmes és kedves leszek magammal”, „Senki sem tökéletes, ezért megbocsátok magamnak”, vagy „Nem kell tökéletesnek lennem”. Az egész nem tart tovább 20 másodpercnél, és bárhol elvégezhető: a munkahelyen egy megbeszélés előtt, vagy este az ágyban, elalvás előtt.

A lényeg, hogy rendszeresen csináld.

Via Psychology Today

Minden kisgyermekes szülő nyugodt éjszakára vágyik, még akkor is, ha a csecsemő még nem tart ott.

Sokan a szoros pólyázásban látják a megoldást, hogy „nyugodtan aludjon a baba”.

Ez a divatos trend azonban valójában

A legriasztóbb

Hátukon alvó babák esetében a pólyázás csökkentheti a rizikót.

A veszély drámaian megnő, ha a bepólyált csecsemő a hasára vagy az oldalára fordul, a kockázat pedig az életkor előrehaladtával is nőhet. Ez különösen azoknál a babáknál problémás, akiknél a pólyázást csak később vezetik be.

A mozgás korlátozása más területeken is gondot okozhat.

A Nemzetközi Csípődiszplázia Intézet ezért a „csípőbarát” pólyázást javasolja, ahol a csípők enyhe hajlításban és távolításban, szabad mozgástérrel lehetnek.

A korlátozott mozgásszabadság növelheti a légzőszervi fertőzések és egyéb komplikációk kockázatát is, bár erre vonatkozóan a bizonyítékok egyelőre korlátozottak.

Az utóbbi időben különösen a súlyozott pólyák és alvózsákok kerültek a hatóságok célkeresztjébe. Az Amerikai Gyermekgyógyász Akadémia és az amerikai fogyasztóvédelmi hatóság sem ajánlja ezeket a termékeket, sőt, a hatóság áprilisban nyilvánosan felszólította a kiskereskedőket a forgalmazás leállítására, mivel azok nem biztonságosak.

Ha valaki mégis a pólyázás mellett dönt, a biztonság érdekében elengedhetetlen néhány alapszabály betartása. A babát mindig a hátára kell fektetni, és a pólyát azonnal el kell hagyni, amint a csecsemő a forgolódás első jeleit mutatja, ami jellemzően 3-4 hónapos kor körül következik be.

Via Hipdysplasia, AAP.org

A ruházati termékeknél globális tendencia, hogy miközben egyre többet vásárolunk belőlük, azok egyre kevesebbe kerülnek – mondta a Pénzcentrumnak adott interjúban Dobos Emese, az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont gazdaságkutatója.

A kutató szerint a magyar vásárlók európai összehasonlításban is kiemelkedően nyitottak az ilyen termékekre, ami alátámasztja azt a régóta ismert trendet, hogy a magyarok egyszerre árérzékenyek és divatérzékenyek. A háztartások költéseinek itthon nagyjából 3,5 százalékát teszi ki a ruha és a cipő, ami globálisan is növekvő arányt mutat.

Dobos Emese kifejtette, hogy ezek a cégek rendkívül gyorsan képesek reagálni a közösségi médiában felbukkanó mikrotrendekre, mivel gyakran helyben, a logisztikai központjaik közelében gyártatnak. „Míg a hagyományos fast fashion márkák korábban főként a nagy kifutós divatmárkákat másolták, addig az ultrafast fashion szereplők algoritmusokkal figyelik például az Instagramot és a Pinterestet, és ha látnak valamit, ami akár kismértékben is népszerűnek tűnik, azonnal elkezdik gyártani” – magyarázta a szakértő.

Bár a legtöbb cégnek van etikai kódexe, ez szerinte gyakran csak kommunikációs szinten valósul meg. Ha kiderül, hogy egy beszállítónál nem megfelelőek a munkakörülmények, a megrendelő egyszerűen szerződést bont és másik gyártót keres. „Ami igazán döbbenetes, hogy mindezek ellenére a kereskedő még így is nagy valószínűséggel profitot termel” – fogalmazott Dobos Emese.

A magyarok körében a használt ruha vásárlásának is nagy hagyománya van, aminek posztszocialista gyökerei vannak, mivel a nyugatról érkező termékeket jobb minőségűnek tartották. Az online platformok, mint a Vinted, elterjesztették azt a gondolkodást, hogy a megunt ruhákat pénzzé lehet tenni. A kutató ugyanakkor megkérdőjelezi ezen platformok fenntarthatóságát.

Az olcsó kínai termékek korszaka azonban a végéhez közeledhet. Dobos Emese szerint az Európai Unióban több olyan kezdeményezés van napirenden, amely a divatipar, különösen az ultrafast fashion modell szabályozását célozza.

„Ezek az intézkedések elsősorban a határokon átnyúló, tömegtermelésre épülő kínai vállalkozásokat érintenék, vámok vagy egyéb korlátozások bevezetésével. Mindez hosszabb távon valóban áremelkedést eredményezhet, ami akár a magyar vásárlók számára is érzékelhető lehet” – mondta a kutató. Hozzátette, hogy nemcsak az ultrafast fashion, de bizonyos szempontból a luxusipar működése is fenntarthatatlan, mivel az egész iparág komoly költségnyomás alatt áll.

„Ma már a luxusmárkák is használnak poliésztert, és náluk is előfordulnak kivitelezési hibák” – állítja. A ruhák elavulása kapcsán kifejtette, hogy bár nem feltétlenül tervezik őket rövid élettartamra, az emberek gyakran sokkal hamarabb megválnak tőlük, mint ahogy ténylegesen elhasználódnának. „Nekem például van olyan blúzom, ami fast fashion termék, de mégis tíz éve hordom” – hozott személyes példát.

A Kínából rendelt termékek jelentős egészségügyi kockázatokat is rejtenek. Létezik ugyan egy uniós vegyianyag-rendelet (REACH), de a felülvizsgálata lassú, és az ellenőrzés nehézkes. „Nincs kapacitás arra, hogy minden egyes, az EU-ba beérkező terméket megfelelően átvizsgáljanak” – mutatott rá a problémára. A textiliparban több mint tízezer vegyi anyagot használnak, és ezek együttes hatásáról szinte semmit nem tudunk. „A szervezetet egyszerre érik a kozmetikumok, az élelmiszerek és a ruházati termékek vegyi összetevői, ezek együttes hatásáról pedig gyakorlatilag semmilyen pontos információnk nincs.”

A fő probléma a poliészter, mint kőolajszármazék használata, de a természetes alapanyagokra való teljes átállás sem megoldás, mert az a termőföldekre és a vízkészletekre helyezne elviselhetetlen nyomást. A valódi megoldás a túltermelés és a túlfogyasztás visszafogása lenne, de a kutató ezt nem látja reálisnak. „Nehéz lenne bárkinek is megmagyarázni, hogy mostantól csak az eddig vásárolt ruhamennyiség ötödét veheti meg – ezt egyszerűen nem lehet kikényszeríteni.”

A közhiedelemmel ellentétben Magyarországon ma is létezik ruházati ipar: több mint 3000 vállalkozás mintegy 17 ezer főt foglalkoztat, és sok high-end, luxusmárka gyártat itthon.

Dobos Emese szerint a magyar textiliparnak van jövője, nemcsak a ruházati termékek, hanem az olyan speciális területek miatt is, mint az űripar, autóipar vagy hadiipar. A ruhagyártás ráadásul továbbra is élőmunka-igényes maradt, mert a gyorsan változó trendek és a kis szériák miatt nem éri meg robotizálni.

„Az ultrafast fashion cégek például gyakran mindössze 100 darabot gyártanak egy új termékből első körben, majd a kereslet alapján döntenek az utángyártásról” – magyarázta. A hazai iparág legnagyobb kihívása a szakemberhiány és a pálya alacsony presztízse. „A divattervezői képzések világszerte előtérbe kerültek, és Magyarországon is évente legalább száz divattervező végez el szakirányú képzést. Ők azonban jellemzően nem tudnak divattervezőként elhelyezkedni.”

A termékcímkéken szereplő információk gyakran félrevezetőek. A „Made in Italy” címke például rákerülhet egy olyan termékre is, amit nagyrészt Kelet-Európában gyártottak, és csak az utolsó munkafázist végezték Olaszországban.

„Ez egyértelműen visszaélésre adott lehetőséget” – jelentette ki a kutató. Hasonló a helyzet az anyagösszetétellel is, ahol a „greenwashing” gyakori jelenség: egy termék újrahasznosítottnak van feltüntetve, miközben csak néhány százalékban tartalmaz ilyen alapanyagot.

A jövőbeli fogyasztói trendekkel kapcsolatban Dobos Emese a szélsőségek felé tolódást látja. A tudatosnak tartott, másodkézből vásárló rétegnél is megjelenhet a túlfogyasztás. A szemléletformálásnak nagy szerepe lenne, de a kutató szerint a helyzetet nehéz általánosítani. „Az biztos, hogy a fenntarthatóságra érzékeny réteg még nem érte el a kritikus tömeget; inkább egy kisebb szegmensről beszélünk, a domináns motiváció pedig továbbra is az alacsony ár.”

A levegőben már ott a változás ígérete. A hobbikertészek ezrei érzik a hívást: előkerül az ásó, a villa, és a tavalyi szezon végén gondosan letakart magaságyás felé veszik az irányt, tele energiával és a bőséges termés reményével.

A magaságyás rétegzett, élő talajának teljes „felforgatása” nem a tavaszi felkészülés, hanem a talajélet gondosan felépített infrastruktúrájának lerombolása. A modern, hatékonyságra törekvő kertészetben a megoldás nem az erő, hanem az intelligens, kíméletes beavatkozás: a felszíni lazítás és a komposzttal történő feltöltés.

A probléma gyökere a föld mélyebb rétegeiben rejlik, ott, ahol a laikus szem már nem látja a pezsgő életet. A mélyre hatoló ásás vagy a rotációs kapa használata ugyanis nem csupán fellazítja a termőközeget, hanem brutálisan szétszakítja a gombafonalak, a mikorrhizák finom hálózatát – a növények gyökereinek „internetét” –, amely a tápanyag- és vízforgalomért felel. Tönkreteszi a talajlakó élőlények által létrehozott járatokat, szétzúzza a talajmorzsákat összetartó aggregátumokat, és

Különösen veszélyes ez a tél végi, gyakran kásás, túlságosan nedves talajon. Egy egyszerű teszttel bárki felmérheti a kockázatot: markoljunk fel egy adag földet, és gyúrjuk gombóccá. Ha a labda szétmorzsolódik, a talaj készen áll a munkára; ha viszont sárgolyóként egyben marad, minden egyes ásónyommal és taposással évekre szóló tömörödést okozunk.

A helyes stratégia a természet folyamatait másolja, ahogy Charles Dowding, a no-dig, azaz ásás nélküli kertészet egyik legelismertebb szakértője fogalmaz.

Ez a szemlélet a magaságyás esetében hatványozottan igaz, ahol egy eleve gondosan felépített, rétegzett rendszert kell fenntartanunk, nem pedig évente újraalkotnunk.

A tél végi teendők listája ezért nem a fizikai erőfeszítésről, hanem a precíz, átgondolt lépésekről szól. Elsőként kíméletesen takarítsuk le a felszínt, távolítsuk el az elhalt, beteg növényi részeket, de az egészséges gyökérmaradványok egy részét nyugodtan hagyjuk a helyükön; ezek járatokat hagynak a víznek és a következő növények gyökereinek. Ha a talaj tömörödöttnek tűnik, ásóvillával vagy broadforkkal csupán „billentsük” meg a felső réteget:

Ezt követi a legfontosabb lépés: a tápanyag-utánpótlás. Terítsünk 5–7,5 centiméter vastagságban érett, jó minőségű komposztot az ágyás teljes felületére. Ez a réteg nemcsak táplálja a talajt, de kiváló, porhanyós magágyat is biztosít a korai vetéseknek.

– de ezt se forgassuk be a mélyebb rétegekbe. A friss istállótrágya használata ebben az időszakban kifejezetten kockázatos.

– figyelmeztet a Biokiskert.hu szakcikke. A komposztréteg fölé visszakerülhet egy vékony mulcstakaró aprítékból, lombból vagy szalmából, ami védi a felszínt a kiszáradástól, gyorsítja a talaj melegedését és kordában tartja a gyomokat, de a vetősorokat hagyjuk szabadon.

Ahogy a talaj felső rétege eléri az 5–6 °C-os hőmérsékletet, megkezdődhet a korai vetések időszaka.

Az éjszakai fagyok ellen egy ideiglenesen ráhúzott fátyolfólia nyújt hatékony védelmet.

A magaságyás fenntartása egy folyamatos, ütemezett feltöltést jelent. A talaj szintjének süllyedése természetes folyamat; évente egy-két alkalommal, tavasszal és ősszel egy újabb, 3–5 centiméteres komposztréteg elegendő a termőképesség fenntartásához.

A no-dig módszer hosszú távú előnyei vitathatatlanok: kevesebb gyomlálás, jobb vízháztartás, és egy olyan egészséges, élő talaj, ami ellenállóbbá teszi a növényeket a betegségekkel és kártevőkkel szemben. Charles Dowding egy többéves kísérletben kimutatta, hogy

„Az én tanácsom egyszerű: a lehető legkevesebbet zavard a talajt” – mondta.

Léteznek kivételes esetek, amikor a mélyebb beavatkozás indokolt lehet – például egy teljesen új, erősen tömörödött, gyomos terület első feltörésénél –, de egy már beállt, működő magaságyás esetében a rutinszerű tavaszi ásás felesleges és káros.