SZEMPONT
A Rovatból

Semmiben nem vagyok más, mint a többi cigány, csak nekem több lehetőségem volt, és élni is tudtam vele

Judit egy kis faluból került Pécsre gimnáziumba, majd egyetemre. Utána pedig meg sem állt a CEU-ig, ahol három képzést is elvégzett. Gyerekkora óta érik támadások bőrszíne miatt, de nagyon nem szereti az áldozatszerepet.
Láng Dávid - szmo.hu
2019. január 07.



Ignácz Judittal az UCCU Alapítvány roma városi sétáinak egyikén ismerkedtem meg. A 2010-ben létrejött nonprofit szervezet célja, hogy különböző érzékenyítő programokkal növeljék az elfogadást a romák és a többségi társadalom között, lebontsák az előítéleteket és párbeszédet kezdeményezzenek.

A fiatal lány évek óta önkénteskedik náluk, pár hónapja pedig részmunkaidőben az alkalmazottjuk is. Bár még 30 éves sincs, nem mindennapi életutat járt be: egy tolna megyei kis faluból származik, de kezdettől fogva célja volt a továbbtanulás.

Először Pécsre került gimnáziumba, utána pedig az ottani egyetemen szerezte meg alap- és mesterdiplomáját. Utóbbival párhuzamosan a CEU-n is elvégzett két képzést, majd egy mesterszakot.

Most három diplomával és két további oklevéllel a zsebében gondolkodik rajta, Magyarországon vagy külföldön folytassa az életét.

– Mire emlékszel vissza a gyerekkorodból?

– Iregszemcsén nőttem fel, ez egy körülbelül 2500 fős település Siófok és Dombóvár között félúton. Oda jártam iskolába hatodikos koromig, mielőtt átkerültem egy hatosztályos gimnáziumba Pécsen. Jó tanuló voltam, és az egyik tanárom már kezdettől fogva bátorított, hogy „Juditka, meg se állj a diplomáig!” Mondhatjuk, hogy ő volt tulajdonképpen a mentorom, nagyon sokat köszönhetek neki.

A Gandhi Gimnázium toborzási stratégiája akkoriban az volt, hogy sorra felkeresték a környékbeli kistelepülések iskoláit, így próbálják megtalálni a potenciális tehetségeket, akik maguktól talán nem is gondolnak a továbbtanulásra. Hozzánk is eljöttek, beszéltek a szüleimmel és elmondták nekik, miért lenne nagyon jó döntés oda íratniuk. Végül jelentkeztem és fel is vettek, ezért a hetedik osztályt már ott kezdtem el.

– A szüleid mennyire voltak támogatóak?

– Teljes mértékben, kezdettől fogva megvolt nemcsak az iskolai, de az otthoni hátszelem is. Szerintem egyébként ez lenne a kulcsa annak, hogy a roma fiatalok továbbtanuljanak: ha mindenki mellett ott állnának a szüleik és legalább egy pedagógus, akik támogatják őket a céljaik elérésében, sokkal többen szánnák rá magukat. Legalább egyre feltétlenül szükség van, ha viszont egyik sincs meg, szinte lehetetlen kitörniük. Nekem ebből a szempontból hatalmas szerencsém van, hiszen mindkettő adott volt.

A szüleim mindig azt mondogatták nekem és a húgomnak is, hogy tanuljunk, mert a tudás az egyetlen dolog, amit nem lehet elvenni tőlünk. Ők egyébként mindig kétkezi munkások voltak, már 16 éves koruktól dolgoztak, bennünket mégis – vagy inkább épp ezért – minden lehetséges módon ösztökéltek a továbbtanulásra.

– A roma identitásod mekkora szerepet tölt be az életedben?

– Mindig erős volt, egyrészt talán azért, mert beás nyelven is beszéltünk, nemcsak magyarul, valamint másfajta ételeket is ettünk otthon. És nyilván a bőröm is barnább volt, mint az osztálytársaimnak. De nekem ez mind teljesen evidensnek tűnt már a születésem óta. Ugyanúgy, mint az, hogy magyar is vagyok.

A gimnáziumban aztán tovább erősödött az identitásom: az ott töltött hat évet egyfajta biztonságos buboréknak mondanám, hiszen ez egy roma nemzetiségű iskola, így az alaptantárgyak mellett a roma nyelvet – beást és lovárit egyaránt –, illetve a kultúrát is tanítják.

– Mikor találkoztál először bármiféle támadással vagy előítélettel?

– A bőrszínem miatt már az óvodában, azóta pedig folyamatosan. Igaz, idővel eltolódott az iskolán kívülre: nyilván a Gandhiban ez nem volt probléma, de utána az egyetemen sem. Inkább az utcán, boltban, szórakozóhelyeken értek atrocitások. Ilyenkor próbálok nem emocionálisan reagálni, mivel azt tapasztaltam, hogy ez nagyon kevésszer vezet eredményre. Inkább igyekszem higgadt maradni és valami intelligens választ adni.

A humort is gyakran segítségül hívom. Például ha a drogériában elkezd követni a (többnyire férfi) biztonsági őr, hátrafordulok és a szemébe nézve megkérdezem: „Elnézést, tampont keresek, tudna segíteni, hol találom?” Ezután már nyilván nem követ tovább.

Egyébként nagyon nem szeretek áldozatszerepben tetszelegni: semmivel nem érzem jobban magam attól, ha elkezdenek sajnálni, mondván jajj, mennyi atrocitás ér, milyen rossz nekem, blabla. Én mindezt beépítettem a személyiségembe, fokozatosan tanultam meg az ilyen helyzeteket kezelni, közben viszont azt sem akarom, hogy kivételként tekintsenek rám, mondván én más vagyok, mint a többi cigány. Ez sem igaz, csak nekem több lehetőségem volt, és élni is tudtam vele.

Az UCCU sétáján, középen – fotó: Mervai Márk

– A higgadt érvelés szerinted mennyire éri el a célját?

– Nyilván akármit válaszolok, ennek a néhány spontán mondatnak a hatására senkinek nem fognak eltűnni az előítéletei. Ezért is vagyok az UCCU önkéntese, mert az általunk tartott érzékenyítő foglalkozások már jóval nagyobb esélyt adnak arra, hogy aki részt vesz rajta, megváltozzon a szemlélete és átgondolja azt.

Azért ezt is elég kemény csinálni: komoly kihívás, amikor romaként bemész mondjuk egy budai gimnáziumba, ahol lényegében céltáblaként funkcionálsz.

A gyerekek alapvetően nem ellenségesek, de neked szegeznek minden kérdést, ami hirtelen felmerül bennük, hiszen ez a célja a foglalkozásnak, hogy tabuk nélkül beszélgessünk. Viszont jelenlévőként – ha akarod, ha nem – te képviseled az egész közösséget, amiről eddig legfeljebb csak közvetve tudtak bármit is.

– Mit gondolsz a sztereotípiákról úgy általában?

– Szerintem mindenkinek vannak előítéletei, aki ennek az ellentétét állítja, egyszerűen hazudik. És nemcsak a romákkal, sőt nem is csak emberekkel szemben: állatokat, vagy akár helyeket ugyanúgy lehet sztereotípiák miatt utálni. Szerintem a többség kategóriákban gondolkodik: kis dobozok vannak az agyunkban, ezek közül valamelyikbe sorolunk be mindent és mindenkit, akivel csak találkozunk.

Ha én barna bőrű lányként angolul beszéltem, például a CEU-s csoporttársaimmal, akkor az utcán senki nem gondolta volna rólam, hogy magyarországi cigánylány vagyok. Ehelyett arra tippeltek, hogy indiai, latin-amerikai, török, vagy tudom is én, milyen a nemzetiségem. Tehát a barna bőr + fekete haj + angol nyelv = külföldi, a barna bőr + fekete haj + magyar nyelvről viszont egyből a cigányra asszociál gyakorlatilag mindenki. És ez csak egy példa a kategorizálásra.

Fontos hozzátenni, hogy a sztereotípiák nem feltétlenül csak negatívak lehetnek, de nekem az a véleményem, hogy a pozitív általánosítás se jobb. Például ha azt mondják, minden cigánynak a vérében van a zene, „vonóval a kezükben születnek” és hasonlók, az legalább annyira nem igaz, mint hogy minden cigány lop.

Én például egyáltalán nem tudok se zenélni, se énekelni.

– Érettségi után már egyenes út vezetett az egyetemre?

– Nem volt nehézségem ezzel kapcsolatban, mivel megvolt a francia emelt szintű érettségim, ezzel jelentkeztem francia szakra Pécsen, és fel is vettek. Ez lett a fő szakom, minornak pedig romológiát választottam. Bejutni nem volt nehéz, utána viszont az első évben vért izzadtam, annyira szigorúak voltak a követelmények. Rajtam kívül szinte mindenki kétnyelvű gimiből jött, így sokkal jobban beszéltek nálam, én voltam a leggyengébb. Szép lassan azért fejlődtem, a második év már könnyebben ment, utána pedig kimentem egy évre önkénteskedni Franciaországba, az segített végleg felzárkózni.

– És a CEU-ra hogy kerültél?

– Barátaim ajánlották az egyetem Roma English Language Program nevű egyéves képzését, utánanéztem és megtetszett. Ekkortól vált kissé zűrőssé az élet, mivel miután hazajöttem és lediplomáztam, jelentkeztem francia-romológia mesterszakra is. Egy évet végeztem el belőle, amikor bejött a képbe a CEU, ekkor passziváltam és felköltöztem Budapestre. Az volt a tervem, hogy elvégzem a képzést, ezalatt megtanulok jól angolul, majd visszamegyek Pécsre.

Aztán vége lett, de egyből adódott egy másik lehetőség: ennek Roma Graduate Preparation Program a neve, és amellett, hogy angolt tanít akadémiai szinten, a mesterképzésre is felkészít. Erre is jelentkeztem, és felvettek. Igen ám, de a két pécsi szakot is újra aktiválnom kellett, nem csúszhattam többet. Ezért folyamatosan ingáztam Pécs és Budapest között, egyéni tanrendet is kértem, így sikerült nagy nehezen megoldani.

Elvégeztem a második CEU-s képzést is, ezután pedig felvettek ott közpolitika mesterszakra. Végül tavaly nyáron egyszerre sikerült befejeznem ezt, illetve jó nagy csúszás után a pécsi szakjaimat is.

Érdekesség, hogy a húgom velem egyszerre szerezte meg Pécsen az alapszakos diplomáját, szóval ha az ottani diplomaosztómon is részt veszek, ugyanakkor kaptuk volna meg.

De végül oda nézőként mentem el a húgom miatt, és csak a CEU-s ceremónián vettem részt.

– Mit gondolsz az egyetem körül zajló eseményekről?

– Nyilván rettentően sajnálom, hogy elköltözik a CEU, ahogy az összes többi hallgató is. Minden szempontból az egyetem érvelésével értek egyet, és azt gondolom, hogy nemcsak amiatt, mert oda jártam: objektívan nézve is nekik van igazuk. De nem szeretnék politizálni, ezért ezt inkább nem fejtegetném ennél részletesebben.

Szénási Szilvivel, az UCCU vezetőjével a CEU-s diplomaosztón

– Milyen terveid vannak most, diplomázás után?

– Nagy dilemma volt számomra, hogy Magyarországon maradjak-e, vagy elmenjek külföldre sok roma ismerősömhöz hasonlóan, akik már Ausztriában, Angliában, Németországban és más helyeken dolgoznak. Diplomával, a hazai fizetések sokszorosáért. A nyáron mindenképp pihenni szerettem volna – rám fért az előző évek hajtása után –, ezalatt nem is kerestem munkát.

Aztán végül több tényező együttállása miatt úgy alakult, hogy egyelőre itthon maradtam. Egyrészt véletlenül lett egy kutyám (egyszerűen bedobták hozzánk a kertbe),  illetve úgy voltam vele, hogy csak meg kellene próbálnom itthon, elvégre mégiscsak ez a hazám.

De a hangsúly a próbán van, ennek tekintem a mostani időszakot, utána pedig majd meglátom, mihez kezdek. Nem szeretnék nagyon előre tervezgetni, már megtanultam, hogy úgyse az történik soha, amit kitalálok.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szent-Iványi István: Szijjártó Péter esetében az EU-val szembeni kémkedés, Orbán Viktornál a hatalommal való visszaélés vádja merülhet fel
A külpolitikai szakértő egy interjúban beszélt arról, hogy az Orbán-kormány alatt zajlott ügyeknek milyen büntetőjogi következményei lehetnek. A vitnyédi menekülttábor tervével kapcsolatban azt mondta, teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz „erkölcstelen politikai eszközként” akarta felhasználni a választási kampányban, és egyúttal kiélezni a viszonyt az Európai Unióval.


A Klikk TV Mélyvíz című műsorában volt vendég Szent-Iványi István külpolitikai szakértő volt, aki a vitnyédi menekülttábor körül kirobbant botrányt és annak politikai következményeit elemezte. Szent-Iványi István szerint a történet nehezen értelmezhető, de az a része, hogy az Orbán-kormány az Európai Uniót akarta átverni, számára teljesen hihető. Úgy véli, az előző kormány úgy akart tenni, mintha teljesítené az Európai Bíróság döntését, amely előírta egy befogadóállomás létrehozását a 2016-ban bezárt táborok helyett. A szakértő szerint a terv az volt, hogy létrehoznak egy létesítményt, amit menekülttábornak lehet nevezni, de mivel az az osztrák határtól mindössze 5 kilométerre van, az odaérkezőket azonnal „át is fogják terelni”.

Szent-Iványi szerint ez a fajta hozzáállás belefér abba a jellemtelenségbe, amit a kormány a témában tanúsított. Azt azonban sokkal felháborítóbbnak tartja, hogy a magyar közvéleményt is megtévesztették, hiszen az utolsó pillanatig tagadták a táborépítés tényét.

Szerinte az egész menekültügyet 2015 óta politikai eszközként használta az Orbán-kormány, hogy megvezesse a magyar állampolgárokat. „Ebben az ügyben gondosan ügyelnek arra, hogy egyetlen igaz mondat ne hangozzék el a részükről, és hát ez is ebbe a körbe tartozik bele” – tette hozzá.

A szakértő úgy látja, a kormány ezzel a trükkel akarta elkerülni a napi egymillió eurós büntetést. A titkos kormányhatározatban szerinte van egy különösen érdekes mondat, amely arról szól, hogy a kabinetnek érdeke kiélezni a migrációs vitát az Unióval a 2026-os választások előtt.

„Teljesen nyilvánvaló itt is, hogy egy erkölcstelen politikai eszközként akarták ezt felhasználni a választási kampányban, kiélezni a viszonyt az Unióval”

– fogalmazott. Ezt a helyzetet ahhoz hasonlította, amikor a Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti beszélgetések részletei napvilágot láttak. Azt mondta, bár a szoros magyar-orosz kapcsolat ismert volt, a konkrétumok megdöbbentőek voltak.

„Azzal, hogy Szijjártó Péter Lavrovval milyen módon enyeleg és hogyan beszél, az mégiscsak megdöbbentő volt és megrázó” – mondta, hozzátéve, hogy a szervilis és visszataszító mód, ahogy a kommunikáció zajlott, döbbenetes volt.

Szent-Iványi István egyetértett azzal a felvetéssel, hogy kormányváltás nélkül ezek az ügyek sosem derültek volna ki, és a kabinet ugyanúgy folytatta volna a hazudozást. Felidézte, hogy 2022-ben, amikor kiderült, hogy az orosz titkosszolgálat bejutott a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe, Szijjártó Péter kampányhazugságnak nevezte a hírt. Amikor később bizonyíték került elő, a miniszter szerinte szemérmetlenül tovább hazudott. A szakértő szerint a Fidesz még a választási vereség után sem nézett szembe a hibáival, ahogy az a párt kongresszusán is látszott.

„Még a vereség után sem változtattak semmin, ott sincs semmi őszinte szembenézés, hát miért változtattak volna, hogyha győznek?” – tette fel a kérdést.

A külpolitikai szakértő szerint bizonyos ügyeknek büntetőjogi következményei is lehetnek. Úgy gondolja, Szijjártó Péter esetében egyértelműen fennáll a felelősség az EU-val szembeni kémkedés és külső erőkkel való együttműködés vádja miatt.

„Ezt Szijjártó Péter tankönyvszerűen megvalósította, és erre ott vannak a bizonyítékok, a beszélgetések. Belső információkat kiadott, dokumentumokat átadott, tehát ez tiszta ügy” – jelentette ki.

Egy másik ilyen ügynek az aranykonvoj-botrányt nevezte, amely szerinte akár Orbán Viktor személyes felelősségét is felvetheti.

„Könnyen lehet, hogy itt például Orbán Viktor személyes felelőssége is felmerül, mert többen ezt mondják, hogy tőle eredt, és ez hatalommal való visszaélés” – állította.

Az interjú kitért a migrációs paktumra is, amelyet a Tisza-kormány a jelenlegi formájában elutasít. Szent-Iványi István ezt úgy értelmezi, hogy a kormány kiutat keres, hasonlóan a lengyelekhez, akik a belarusz határon kialakult helyzet miatt kaptak kivételt. A teljes elutasítást azonban nagyon rossz lépésnek tartaná. „Ennek a megítélése most egyre inkább olyanná válik, hogy ez nem egy egyszerű kötelezettségszegési eljárás” – figyelmeztetett. Elmondása szerint az EU-s szerződés negyedik cikkelye kimondja a tagállamok jóhiszemű és lojális együttműködési kötelezettségét, aminek megsértése akár a költségvetési források teljes megvonásával is járhat.

Úgy látja, a Tisza-kormány a három lehetséges opció – menekültek befogadása, pénzügyi hozzájárulás vagy technikai segítségnyújtás – közül az utóbbit választaná, de félnek attól a kitételtől, hogy ehhez találniuk kell egy olyan országot, amely igényli a segítséget.

Szent-Iványi szerint ettől nem kellene annyira tartani. „Mi magunk is külső ország vagyunk. Ugye Ukrajna és Szerbia vonatkozásában külső határt védünk, tehát önmagában a mi határainknak a védelme is az Európai Unió külső határainak a védelmét jelenti” – érvelt. Felhívta a figyelmet arra, hogy

Magyarország az előző kormány miatt nagyon rossz helyzetbe került, és ha az új kabinet is ugyanazt az utat követi, nehéz lesz elkerülni a súlyos következményeket.

Kiemelte, hogy a kvóta szerinti pénzügyi hozzájárulás is sokkal olcsóbb lenne, mint a jelenlegi büntetés. „Ez sokkal kisebb összeg, mint amit most folyamatosan már levontak tőlünk, tehát el is ment ebből 600 millió” – mondta.

A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Autósüldözés Rogán Cecíliával,10 ezer eurós tonhal-szusi és Orbán rivalizálása a putyini vagyonnal - Tóth Ildikó újabb részletek osztott meg a NER-luxusról
A Cápák között befektetője újabb elképesztő történeteket osztott meg a NER belső világáról. Azt is elmondta, szerinte feltűnően nem mennek sehová a NER-esek és a NER-feleségek a kormányváltás óta, inkább otthon diskurálnak az ügyvédjeikkel a jövőről.


„Nemcsak jártam NER-es milliárdos ingatlanjában, hanem Tiborczéktól vettünk egy több milliárdos ingatlant az Andrássy úton” – hangzott el Tóth Ildikótól Dull Szabolcs Ötpontban című műsorában.

A luxusingatlan-befektető, akit a közönség az RTL Cápák között című műsorából ismerhet, azt állította, egy cég megbízásából vásárolták meg a 650 négyzetméteres lakást, amit korábban üzemeltetésre használtak. A lakás belső tereiről az üzletasszony részletesen is beszélt.

„Ezen a lakáson is az látszott, hogy itt nincsenek anyagi határok.”

Tóth Ildikó beszámolt arról is, hogy barátainak „oligarcha-túrákat” szokott szervezni, és egy ilyen alkalommal feszült helyzetbe került Rogán Cecília körülbelül tízmilliárdosra becsült háza előtt. Miután lefotózta az ingatlant, elmondása szerint megjelent mellettük Rogán Cecília, majd miután továbbhajtottak, követte őket.

„Beállt mögénk, és elénk vágódott egy nagy Mercedes-dzsip, és elkezdtek belőle kiszállni az emberek, én gázt adtam, mert úgy gondoltam, hogy nincs közös témánk, úgyhogy nem beszélünk meg semmit.”

Az interjúban több más, a NER-luxus világába tartozó történetet is megosztott. Hatvanpusztát egy indokolatlan, 100 szobás, Versailles-i kastély hangulatát idéző birtokként írta le, ami szerinte nem több, mint

„rivalizálás a putyini vagyonnal”.

Beszélt egy titokzatos, olasz Alpokban található villáról is, amelynek felújításakor a megbízó egyetlen utasítása az volt, hogy „teljesen mindegy, hogy mennyit fog költeni, mert a legszebb legyen”. Bár a sajtó ezt az ingatlant Orbán Viktorhoz köti, Tóth csak annyit tud, hogy mivel a villának magyar házvezetőnője van, valószínűleg magyar tulajdonosé.

Mészáros Lőrincről pedig egy erős véleményt fogalmazott meg.

„Ez az ember nem milliárdos, ez az ember egy nagyon megbízható fiú.”

Tóth azt is elmondta, hogy a kormányváltás óta feltűnően rejtőzködnek a NER-oligarchák, pedig korábban olyan felesleges fényűzésre is volt példa, mint a most következő történet:

„A NER-esek és a NER-es feleségek eltűntek mindenhonnan a kormányváltás után. Nincsenek az utcán, nincsenek az éttermekben, nincsenek partik. Régebben rengeteg olyan parti volt, ahol hatalmas bulikat rendeztek a saját villáikban, és ezt feltöltötték a social mediába. Úgy képzeld el, hogy egy 10 ezer eurós tonhalat felszeleteltek szusinak, megérkezett a hatalmas tonhal, jöttek a japán séfek, feldolgozták, videóra vették, és ezt a barátaikkal visszanézhették később” - részletezte az üzletasszony, aki szerint most mindenki otthon ül és a jogászaival beszélget, hogy hogyan tovább.

„Most egy picit elment a kedvük a fotózástól” - jegyezte meg.

Nemrégiben derült ki, hogy Tóth Ildikó volt az, aki saját elmondása szerint 2022 tavaszán elkezdett információkat és fotókat küldeni Hadházy Ákosnak a NER-közeli feleségek fényűző életmódjáról. Az üzletasszony ezt azzal indokolta, hogy a kézzelfogható rongyrázás sokkal jobban megragadja az emberek figyelmét, mint a bonyolult korrupciós ügyek.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni:

Nemrég a HVG-nek adott interjút, ahol kifejezetten a NER-feleségek, köztük Matolcsy Ádám neje, és Rogán Barbara luxizását részletezte:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Borítékban átadott készpénz, ajándékok” – Panyi Szabolcs szerint így is támogatták orosz ügynökök a magyar kormánymédia embereit
Az oknyomozó újságíró szerint a közvetlen anyagi juttatás is része volt annak a támogatási rendszernek, amellyel orosz és kínai hírszerzők segítették a kormánymédia munkatársait.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró a bejegyzésében nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a magyar hatóságok ismerték a kormányközeli szereplők és külföldi hírszerzők viszonyát.

„Több magyar nemzetbiztonsági forrás is arról beszélt nekem, hogy a magyar szolgálatok az elmúlt években észlelték és feldolgozták számos olyan személy orosz és kínai titkosszolgálati kapcsolatait, akik az Orbán-rezsim ismert propagandistáiként dolgoztak” - írta a közösségi oldalán.

„Ezek a kapcsolatok sokszor tartalmi befolyásolást jelentettek diplomatafedésben dolgozó hírszerzők részéről, sőt olykor közvetlen támogatást is: ajándékokat, szakmai utakat, különféle fizetett megbízásokat, vagy akár borítékban átadott készpénzt.”

Az újságíró szerint ezek az esetek túlléptek egy kritikus határon, amit egy szövetségesi rendszerben lévő ország még elnézhetne. „A kapcsolat túlment azon, amit egy normális EU/NATO tagállamban még tolerálhatónak lehetett volna tekinteni.”

A határozott fellépés mégis elmaradt, aminek Panyi szerint politikai okai voltak. Úgy látja, a szolgálatok azért nem tudtak hatékonyan intézkedni, mert a propagandisták által terjesztett, Moszkva és Peking érdekeit szolgáló tartalmak egybeestek a kormány politikai céljaival.

„Ezek a propagandisták többek között a Magyar Nemzetnél, a Pesti Srácoknál, a Demokratánál, illetve korábban a Magyar Hírlapnál dolgoztak.”

Panyi arra is felhívja a figyelmet, hogy a kormánypárti médiabirodalom közelmúltbeli leépítései után ezek a személyek még szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot külföldi megbízóikkal. „Borítékolható, hogy lesznek olyanok, akik pénzügyi és ideológiai okokból továbbra is Moszkva vagy Peking érdekeinek megfelelően próbálják majd befolyásolni a magyar nyilvánosságot – csakhogy már nem a magyar, hanem sokkal direktebb módon az orosz és a kínai állam szárnyai alatt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Krekó Péter: Ezért nem adhat felmentést a „parancsra tettem” az Orbán-rendszer kiszolgálóinak
A szociálpszichológus szerint az Orbán-kormány nem volt klasszikus autoriter rendszer, így a propagandagépezet működtetői nem hivatkozhatnak kényszerre. A szakértő úgy véli, az államszervezetből fel lehetett volna állni, de ezzel a lehetőséggel az elmúlt 16 évben nagyon kevesen éltek.
F. O. - szmo.hu
2026. június 19.



Két hónappal a kormányváltás után a magyar társadalom még mindig bizonytalan abban, hogyan viszonyuljon az elmúlt 16 évhez, erről beszélt Krekó Péter szociálpszichológus a Telexnek adott interjúban. Szerinte miközben egyesek a feszültségek csillapítását és a jövőre való koncentrálást sürgetik, a kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy elsöprő társadalmi igény van az elszámoltatásra és a vagyonvisszaszerzésre, különösen a korrupciós ügyek kapcsán. Úgy véli, erre komoly demokratikus felhatalmazás van, ami nemcsak pragmatikus, de morális megtisztulási szempontból is fontos.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a jogi folyamat nem lesz egyszerű, mivel az ügyészség és a Kúria a jelenlegi vezetéssel nem lesz a kormány szövetségese ebben. Krekó szerint a gyűlöletkeltéshez hasonló politikai visszaélések terén is jogos elvárás a felelősségre vonás, különösen, hogy a rendszerváltáskor ez elmaradt. Azt a gondolatot, hogy a „boszorkányüldözés” abbahagyása vezet a békéhez, magasztosnak, de ebben a helyzetben helytelennek tartja. „De a rendszerszintű jogi és politikai normasértések korszakát követően ez azt jelentené, hogy az elit és a társadalom szemet hunyna a bűncselekmények fölött” – fogalmazott.

A szociálpszichológus óvatosságra intett az egyéni politikai traumák társadalmi szintre emelésével kapcsolatban, ugyanakkor megjegyezte, hogy a fél ország valamilyen mértékben traumatizált, és a trauma nem múlik el a hallgatással.

Ezért is tartja fontosnak, hogy a felelősséget ne kenjék el egy üres megbékélésretorika jegyében. „Egy ilyen helyzetben a gyors túllépés alapvetően az elkövetők érdekeit szolgálja” – jelentette ki.

Hozzátette, a gyógyulás nem egy csendes folyamat. „A traumafeldolgozás törvényszerűen hangos, konfliktusos, fájdalmas folyamat, amiben a szenvedés nem öncélú, hanem azt a célt szolgálja, hogy mindez ne történhessen meg újra” – mondta. Krekó Péter kitért arra az új jelenségre is, hogy a rendszer korábbi kiszolgálói egyre gyakrabban szólalnak meg a nyilvánosságban, jellemzően önmentegető módon. Bár az ő perspektívájuk megértése is fontos, szerinte az áldozatokét még nem hallottuk eleget, és határt kellene szabni a nyilvános „gyóntatószékeknek”.

„Nem lenne szerencsés, ha az elkövetők önmentegető narratívái dominálnák a nyilvánosságot – még ha sokszor izgalmasabb is az ő magyarázataikat hallgatni”

– figyelmeztetett.

A korábbi rendszer szereplőinek médianyilvánossága kapcsán Krekó különbséget tett a volt állami vezetők és a kommunikációs gépezet alkalmazottai között. Míg előbbieket szerinte meg kell szólaltatni, és szembesíteni kell őket a döntéseikkel, utóbbiak esetében problémásabbnak látja, ha kevés szembesítés mellett mondhatják el a saját narratívájukat. Úgy véli, ez a cselekedeteiket túl emberinek láttathatja, holott azok amorálisak voltak. A propaganda eltűnésével és a kormánymédia-termékek összeomlásával párhuzamosan szerinte most kedves arcú emberek magyarázzák a bizonyítványukat, ami a gyors megbocsátás felé mutat.

„Mindez a nagyon gyors megbocsátás irányába mutat, pedig szerintem az indulatok szításában és gyűlöletkeltésben aktív szerepet játszó szereplők esetében ez nem indokolt”

– szögezte le. A szociálpszichológus szerint a felelősség megállapításánál nem szabad megállni a legfelsőbb szinten, és csak Rogán Antalra, valamint néhány vezetőre hárítani mindent. „Érdemes elkerülni azt is, hogy minden felelősséget csak a legfelsőbb szintekre vetítünk, és csak Rogán Antalt és néhány köztévés igazgatót nevezünk meg bűnösnek” – mondta. Álláspontja szerint a propagandagépezet közép- és alsóbb szintjein elkövetett tettekről is beszélni kell.

Krekó Péter kifejtette, hogy

az Orbán-rendszer egyfajta információs autokrácia volt, amely az információk rendszerszintű manipulációjával tartotta fenn magát.

Fontosnak tartja megérteni, hogy ez nem volt klasszikus autoriter rendszer. „Senkit nem kényszerítettek arra, hogy a gyűlöletkeltésben részt vegyen, senkinek sem fogtak pisztolyt a fejéhez annak érdekében, hogy a propagandát szolgálja” – hangsúlyozta. Bár voltak kényszerítő eszközök, azok nem a középosztályt sújtották elsősorban.

„Ezért sem adhat felmentést, amire a Harmadik Birodalom bukását követően sokan hivatkoztak: »parancsra tettem«” – vonta le a következtetést.

Szerinte az államszervezet szinte bármely részéből, így a propagandaintézményekből is fel lehetett állni. „Őszintén szólva ezt nagyon kevesen tették meg az elmúlt 16 évben” – tette hozzá.

A „boszorkányüldözés” vádjára reagálva Krekó elmondta, hogy a kormányváltáshoz vezető két legfontosabb érzelem a harag és a remény volt, a harag pedig a változás fontos katalizátora. Bár ennek nem szabad korlátlan utat engedni, a közvélemény morális felháborodásának kifejezését legitim demokratikus eszköznek tartja. A magyar politikára jellemző „törzsi logikai gondolkodás” veszélyére is felhívta a figyelmet, amely a saját oldalon megbocsátó, míg az ellenféllel szemben kíméletlen. „Míg valaki egy normasértést a saját oldalán megbocsáthatónak, sőt kívánatosnak tart, a másik oldallal szemben sokkal kevesebbet enged meg” – magyarázta. Úgy látja, a Fidesz összeomlásával a hatalommal való visszaélés veszélye fennáll, de az új kormány részéről lát olyan gesztusokat, amelyek ez ellen hatnak.

Krekó a Fidesz szembenézésének teljes hiányát látja.

„Egy-két kritikus hangon kívül nem hallottunk érdemi önreflexiót a Fidesz oldaláról, Orbán Viktor továbbra is a globális összeesküvéssel magyarázza a vereségét”

– állapította meg. Ezzel szemben az új kormány tett gesztusokat, például Magyar Péter bocsánatot kért a rendszer bűneiért. Orbán Viktor stratégiája szerinte ennek pont az ellentettje. „Orbán »dolgozatának« üzenete: az irány jó volt, csak nem mentünk elég messzire” – foglalta össze. A szociálpszichológus úgy gondolja, Orbán a saját politikai stílusának foglyává vált, érzéketlen lett a társadalmi hangulatváltozásokra, és a Fidesz népszerűségének zuhanása részben az önreflexió hiányának köszönhető.

Krekó Péter személyes érintettként elmondta, senki nem kért tőle bocsánatot a Covid-járvány alatti lejárató kampány miatt, de ezt nem is várja el. Fontosabbnak tartja a miniszterelnöki bocsánatkérést, bár szerinte az állam név szerint is bocsánatot kérhetett volna a Szuverenitásvédelmi Hivatal által meghurcoltaktól. A rendszer alsóbb szintjein dolgozók felelősségével kapcsolatban konkrét javaslata is van.

„Én elképzelhetőnek tartanék például egy külön szabályozást arra, hogy a gyűlöletkeltésben élen járó közmédia és más médiaorgánumok bizonyos feladatokban részt vevő munkatársai egy ideig ne dolgozhassanak az államigazgatásban vagy a nyilvánosságban”

– vetette fel. Véleménye szerint aki aktívan részt vett az információs hadviselésben, annak szembe kell néznie a következményekkel.

„Aki aktív munkát végzett az ország polgárai elleni információs hadviselésben, és civilek ellen fordította ezeket az információs fegyvereket, az nézzen szembe a következményekkel” – mondta.

A szociálpszichológus szerint az Orbán-rendszerrel való szembenézés elmulasztása illeszkedne a feldolgozatlan magyar traumák sorába, de hangsúlyozta, hogy ez a rendszer morálisan nem eshet egy megítélés alá a gyilkos diktatúrákkal. Úgy látja, a rendszer fenntartásában a magyar társadalomnak is volt felelőssége. „Ezért szerintem a rendszer fenntartásában is volt a magyaroknak társadalmi felelősségük” – jelentette ki, hozzátéve, hogy mindenkinek érdemes elgondolkodnia a saját felelősségén. Timothy Snyder „előzetes behódolás” fogalmát idézve arról beszélt, hogy sokan feleslegesen engedtek a hatalomnak. „Magyarország ennek az előzetes behódolásnak az állapotában volt. Tudom, hogy ez nem egy népszerű nézőpont, mert egyszerűbb a Fidesz túlhatalmára fogni mindent” – mondta.

A jövőre nézve a legfőbb tanulságnak a hatalommal szembeni bátor kiállást tartja. „A tanulság szerintem az, hogy ne próbáljunk megfelelni előre a hatalom akaratának, és ne féljünk kritikusak lenni” – fogalmazott. Szerinte az Orbán-kormány alatt a társadalom megtanulta, hogy lehet hatása az ellenállásnak. Ezt a kritikai attitűdöt a jövőben is meg kell őrizni, mert ez a záloga annak, hogy

az alattvalói mentalitásból egy tudatos polgári mentalitásba lépjünk át.

„Ha ellent merünk mondani a hatalomnak, egy fejlettebb, jobb társadalomban élhetünk” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk