Miközben immár egy éve dolgoznak feszített tempóban a járvány elleni harc frontvonalában az egészségügyi dolgozók, a mentális egészségük nagyon megszenvedi mindezt: minden ötödik orvos vagy ápoló tapasztalta magán az elmúlt egy évben a depresszió vagy poszttraumás stressz szindróma (PTSD) tüneteit - derült ki egy új felmérésből.
A kutatást a London School of Hygiene and Tropical Medicine végezte közel 100 ezer egészségügyi dolgozó bevonásával. Arra voltak kíváncsiak, hogyan alakult azoknak a mentális állapota, akik az első sorból nézték végig a koronavírus-járvány legnagyobb szörnyűségeit.
A kutatók 65 olyan tanulmányt vettek ehhez górcső alá, amelyek a frontvonalban dolgozók mentális állapotfelmérésein alapultak. A legtöbb vizsgált alany Kínából származott, de közel-keleti, európai és észak-amerikai megkérdezettek is voltak.
Az összesített eredmények lesújtóak:
a pandémia alatt az egészségügyi dolgozók 22 százaléka, azaz több mint ötöde szenvedett már depresszióban és/vagy poszttraumás stressz szindrómában.
A University College London által, ugyancsak ebben a témában publikált tanulmány hasonló eredményt hozott, igaz, sokkal kisebb mintával: a megkérdezett orvosok és ápolók kétharmada vallotta azt, hogy az első hullámot követően depressziós volt. A kutatás során 1100 brit egészségügyi dolgozó mentális állapotát mérték fel tavaly május és július közt.
A megdöbbentő eredmények konklúziója a kutatók szerint, hogy a brit egészségügy "a mentális összeomlás szélén van", amelyen csak a speciális módon lehet segíteni.
Ugyancsak ez a kutatás mutatta ki, hogy ugyan jellemzően azt gondolták az egészségügyi dolgozók, jól esik nekik a járvány elején kapott taps, a brit kormány hozzáállása, miszerint nem biztosított többek közt elég védőfelszerelést, sokkal frusztráltabbá tette őket, mint amennyire a tapsból erőt tudtak meríteni.
Miközben immár egy éve dolgoznak feszített tempóban a járvány elleni harc frontvonalában az egészségügyi dolgozók, a mentális egészségük nagyon megszenvedi mindezt: minden ötödik orvos vagy ápoló tapasztalta magán az elmúlt egy évben a depresszió vagy poszttraumás stressz szindróma (PTSD) tüneteit - derült ki egy új felmérésből.
A kutatást a London School of Hygiene and Tropical Medicine végezte közel 100 ezer egészségügyi dolgozó bevonásával. Arra voltak kíváncsiak, hogyan alakult azoknak a mentális állapota, akik az első sorból nézték végig a koronavírus-járvány legnagyobb szörnyűségeit.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Azonos kalória, 9 kilós különbség: az ikrek kísérlete borítja mindazt, amit a fogyókúráról hittünk
Egy egypetéjű ikerpár 12 héten át tesztelte, számít-e az étkezés időzítése azonos kalóriabevitel mellett. Az eredmények szerint a betarthatóság és az életmód felülírhatja a matematikai alapú diétás modelleket.
Két genetikailag azonos ember ugyanazt a célt tűzi ki maga elé: napi 2 500–3 000 kalória elfogyasztását edzés mellett. Ezt a helyzetet tesztelte Hugo és Ross Turner, a kalandor egypetéjű ikerpár, akiknek legújabb, 12 hetes kísérlete komoly visszhangot váltott ki.
Miközben Hugo közel 5 kilogrammot fogyott, addig Ross testsúlya több mint 4 kilogrammal gyarapodott.
A február 20-án publikált eredmények megkérdőjelezik a diétákról alkotott eddigi képet, és rávilágítanak, miért nem elég csupán a kalóriákat számolni.
A Turner ikrek vizsgálatának lényege nem a kalóriák számában, hanem azok időzítésében rejlett. Míg mindketten ugyanazt az energia-célértéket követték, Hugo a 16:8-as időszakos böjtöt alkalmazta, vagyis a napi étkezéseit egy szűk, nyolcórás ablakba sűrítette.
„Azt hiszem, 10 vagy 11 óra körül ettem először, és 6 vagy 7 körül fejeztem be” – részletezte a módszerét. Ezzel szemben Ross egy jóval tágabb, nagyjából 16 órás étkezési ablakot tartott.
Az ikrek korábbi tapasztalataikból már sejtették, hogy a böjtölés hatékony lehet számukra. „A böjt elég jól működik nálunk… jobban teljesítünk, amikor böjtölünk” – mondta Ross a UNILAD-nek.
Hugo bevallotta, hogy a szűk időablak miatt nehézséget okozott számára a célérték elérése.
„Nagyon nehéz volt… őszintén szólva valószínűleg küzdöttem azzal is, hogy elérjem a 2 500–3 000 kalóriát, mert lényegében kétóránként kellett ennem.”
Bár a Turner ikrek esete látványos, a tudományos közösség óvatosabb.
Egy februárban publikált, nagyszabású Cochrane-összefoglaló 22 korábbi vizsgálatot elemezve arra jutott, hogy az időszakos böjt összességében „kevés vagy semmi” többletet nem ad a hagyományos kalóriamegszorításhoz képest a súlycsökkenésben.
Egy 2022-es kutatás szerint, ahol a kalóriabevitel kontrollált volt, a nyolcórás étkezési ablak nem járt szignifikáns többlet-súlyvesztéssel az időkorlát nélküli diétához képest.
Ezzel szemben egy 2023-as, 2-es típusú cukorbetegséggel élőket vizsgáló tanulmány azt találta, hogy a nyolcórás ablak kalóriaszámolás nélkül is hatékony volt a súlycsökkentésben és a vércukorszint javításában, valószínűleg a spontán bevitelcsökkenés miatt.
A különbséget több tényező magyarázhatja. Az egyik a nem edzés jellegű aktivitás (NEAT), ami a napközbeni apró mozgásokat – séta, lépcsőzés – jelenti, és egyénenként akár napi több száz kalóriával is eltérhet.
Számít a makrotápanyagok aránya is: a több fehérje és rost jobban telít és magasabb a termikus hatása. Emellett az alvás minősége és a stressz-szint is befolyásolja az étvágyat szabályozó hormonokat.
A Turner ikrek esete azért is különösen izgalmas, mert a genetikai háttér azonossága kiemeli ezeknek a viselkedésbeli és környezeti faktoroknak a jelentőségét.
Egy korábbi, a Stanford Egyetemen végzett ikervizsgálat is kimutatta, hogy egy vegán és egy mindenevő diéta már nyolc hét alatt is drámai különbségeket okozott az ikrek koleszterin- és inzulinszintjében.
Két genetikailag azonos ember ugyanazt a célt tűzi ki maga elé: napi 2 500–3 000 kalória elfogyasztását edzés mellett. Ezt a helyzetet tesztelte Hugo és Ross Turner, a kalandor egypetéjű ikerpár, akiknek legújabb, 12 hetes kísérlete komoly visszhangot váltott ki.
Miközben Hugo közel 5 kilogrammot fogyott, addig Ross testsúlya több mint 4 kilogrammal gyarapodott.
A február 20-án publikált eredmények megkérdőjelezik a diétákról alkotott eddigi képet, és rávilágítanak, miért nem elég csupán a kalóriákat számolni.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Kevés nehezebb dolog lehet, mint amikor egy anyának nyilvánosan kell kimondania, mit üzen a világnak a fia halála után. Roseanne Thompson, a 11 évesen meghalt Freddie Davis édesanyja a napokban lezárult vizsgálat után tette ezt meg.
„Ezek a dolgok tényleg ölnek” – mondta a LADbible beszámolója szerint.
A hatóságok hivatalosan is megerősítették, amit a család a kezdetektől sejtett: a fiú halálát butánalapú aeroszol belélegzése okozta.
A toxikológiai vizsgálat propánt, butánt és izobutánt mutatott ki a szervezetében. A halálesetet balesetnek minősítették
– ami jogilag egy kategória, érzelmileg viszont aligha jelent bármit egy olyan tragédiánál, amely a fürdőszobai polcon sorakozó, ártalmatlannak tűnő flakonok miatt történt meg.
Az anya arra is figyelmeztetett, mennyire védtelenek a gyerekek az ilyen veszélyekkel szemben: „A gyerekeket könnyű befolyásolni, és nem ismerik fel a veszélyt.”
Freddie esete azért is különösen megrázó, mert nem egy extrém, tiltott szerhez kellett hozzájutnia. Elég volt bemennie a fürdőszobába. A brit baleset-megelőzési szakemberek szerint könnyű azt feltételezni, hogy ami háztartási termék, az biztonságos. A valóság ezzel szemben az, hogy nem az.
A túlzott használat, a rossz szellőzés vagy a szándékos belélegzés akár azonnal halálos lehet. És sajnos az is. Freddie története nem egyedi.
Lancasterben 2024 márciusában a szintén 11 éves Tommie-Lee Gracie Billington halt meg egy barátjánál, miután a család szerint kipróbálta a „chromingot”. A halálát hivatalosan „megmagyarázatlannak” minősítették, de a bíróságon elhangzott: egy barátja szerint a fiú toxikus anyagok belélegzése után vesztette el az eszméletét.
Ausztráliában pedig a 13 éves Esra Haynes 2023-as halála kavart nagy vihart. A családja azóta is azért kampányol, hogy másokkal ne történjen meg ugyanez.
„Azt akarjuk, hogy más gyerekek ne essenek bele ebbe az ostoba csapdába” – mondta az édesapja.
A „chroming”, amit a szakirodalom inhaláns-használatnak nevez, nem új jelenség. A különbség annyi, hogy a közösségi média korában sokkal gyorsabban terjed. A módszer egyszerű: aeroszolok, oldószerek vagy gázok gőzének belélegzése egy gyors eufória reményében.
A hatás viszont brutális.
Az azonnali kockázatok között ott van a szédülés, a zavartság, a hányás, a görcsroham, a fulladás, és az úgynevezett „hirtelen szippantási halál”: egy azonnali, végzetes szívritmuszavar.
Az orvosok és toxikológusok évek óta ismétlik: ez már az első alkalommal is bekövetkezhet. Nincs biztonságos kísérletezés.
Hosszabb távon pedig azoknál is súlyos idegrendszeri károsodás, szív-, máj- és vesebetegség, memória- és tanulási zavar alakulhat ki, akik túlélik.
Egy ausztrál tragédia után hivatalos javaslat született arra, hogy a flakonokon nagy betűkkel szerepeljen: „A szándékos belélegzés halált okozhat.” A cél egyszerű: egyetlen fiatal életet se veszítsenek el azért, mert valami hétköznapinak tűnik.
A legfontosabb mégis az, ami nem fér rá egy címkére: a beszélgetés. Nem pánikkeltés, nem kioktatás, hanem tények. Hogy ezek a gázok a tüdőn keresztül pillanatok alatt a véráramba jutnak, és képesek leállítani a szívet.
Érdemes figyelni a jelekre is: szokatlan vegyszerszag a ruhán vagy a szobában, festék- vagy ragasztófoltok, hirtelen hangulatváltozás, romló iskolai teljesítmény. Ha több ilyen jel együtt jelentkezik, nem árt szakemberhez fordulni.
Az otthoni biztonság alapja, hogy az aeroszolokat elzárva, jól szellőző helyen tárolják, és hogy világos szabályok legyenek a használatukról. Ahol lehet, érdemes nem spray-s alternatívát választani.
A digitális térben a puszta tiltás nagyjából annyit ér, mint halottnak a csók. Sokkal többet számít a közös gondolkodás:
hogyan működnek az algoritmusok, miért veszélyesek az internetes kihívások, és miért nem játék az, ami egy flakonban lapul.
Vészhelyzetben pedig nincs idő mérlegelni: ha valaki ilyen anyagokat lélegzett be, zavart, eszméletlen vagy furcsán lélegzik, azonnal mentőt kell hívni, és friss levegőt kell biztosítani neki.
Kevés nehezebb dolog lehet, mint amikor egy anyának nyilvánosan kell kimondania, mit üzen a világnak a fia halála után. Roseanne Thompson, a 11 évesen meghalt Freddie Davis édesanyja a napokban lezárult vizsgálat után tette ezt meg.
„Ezek a dolgok tényleg ölnek” – mondta a LADbible beszámolója szerint.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
A gyilkos kór, amit sokan észre sem vesznek: nyolc tünet, ami vérmérgezésre utalhat
Új tanulmány kongatta meg a vészharangot a szepszis valódi arcáról. A kórházi betegek ötöde belehal a betegségbe, amit egy egyszerű fertőzés is kiválthat.
A megdöbbentő adatok szerint a kórházi esetek négy százalékában közrejátszik, a betegek ötöde pedig három hónapon belül meghal.
„Ez a szepszist a rákkal egyformán gyakorivá teszi, hasonlóan kedvezőtlen hosszú távú következményekkel, és olyan halálossá, mint az akut miokardiális infarktus, vagyis a szívinfarktus” – közölte Adam Linder, a tanulmány vezető szerzője. A túlélőknek sincs könnyű dolguk. „A szepszisből felépülők háromnegyede hosszú távú szövődményeket is tapasztal, például szívinfarktust, vesegondokat és kognitív nehézségeket” – tette hozzá a kutató.
De mi is pontosan ez az alattomos ellenség, a vérmérgezés?
A szepszis nem maga a fertőzés, hanem a szervezetünk pusztító válasza a fertőzésre.
Amikor egy meglévő betegség, legyen az akár egy egyszerű influenza, COVID–19 vagy egy bakteriális tüdőgyulladás, kicsúszik az irányítás alól, az immunrendszerünk az egészséges szöveteket is támadni kezdi. Az teszi különösen veszélyessé, hogy a vérmérgezést rendkívül nehéz nyomon követni a statisztikákban. Az orvosok diagnosztikai kódok alapján sorolják be a betegeket.
„Mivel a szepszis fertőzés következményeként kialakuló másodlagos diagnózis, az állapotot jelentősen aluldiagnosztizálják, mert gyakran az alapbetegség határozza meg a diagnosztikai kódot”
– magyarázta Lisa Mellhammar, a tanulmány társszerzője.
A gyors felismerés életet menthet, ezért létfontosságú ismerni a tüneteket.
Figyelj, ha zavartnak érzed magad, összefolyik a beszéded, szapora a szívverésed, lázad van vagy éppen erős hidegérzetet tapasztalsz.
Mi utalhat még erre a lappangó betegségre?
A nyirkos, izzadt, sápadt vagy foltos bőr, a légszomj és a nyomásra el nem halványuló kiütés szintén vészjel.
A betegek gyakran elviselhetetlen fájdalomról és mélységes rosszullétről számolnak be, a túlélők pedig egyfajta „közelgő végzet” érzéséről beszéltek.
Csecsemőknél és kisgyermekeknél a túlzott aluszékonyság, a szokatlan sírás és a zajos, szapora légzés adhat okot gyanúra. Ha ezeket észleled, azonnal kérj sürgősségi ellátást, és mondd ki a kulcsszót: szepszisre gyanakszom.
A svéd kutatócsoport a Lund Egyetemen egy újszerű, adatalapú módszerrel dolgozott, amely az elektronikus egészségügyi nyilvántartások átfésülésével azonosította a lehetséges eseteket, messze túllépve a hagyományos diagnosztikai kódokon. Ez a megközelítés tárta fel a probléma valódi mértékét, megmutatva, hogy a korábbi becslések jócskán alulértékelték a kórkép előfordulását. A módszerük annyira sikeresnek bizonyult, hogy most az Európai Szepszis Szövetséggel karöltve egy egész Európára kiterjedő vizsgálatot készítenek elő.
A probléma globális: a nemzetközi egészségügyi szervezetek szerint a szepszis évente milliók életét követeli világszerte, és a halálozások jelentős része megelőzhető lenne a korai felismeréssel és a megfelelő, azonnali kezeléssel. A svéd vizsgálat is ezt a célt szolgálja. „Bár a szepszisellátás az utóbbi években javult, fejlesztenünk kell a diagnosztikai módszereinket, hogy a betegeket korábban azonosíthassuk” – hangsúlyozta Linder. „Kulcsfontosságú a szepszissel kapcsolatos tudatosság növelése a nyilvánosság és a döntéshozók körében is, hogy a források megfelelően legyenek elosztva.”
Egy kutatás szerint a délelőtt beadott rákgyógyszer duplájára növelheti a túlélést – tovább vizsgálják a szenzációs tanulmányt
Több mint egy tucat megfigyeléses vizsgálat azt találta, hogy azoknál a daganatos betegeknél, akik véletlenszerűen a nap korábbi szakaszában kapnak olyan immunterápiás gyógyszereket, amelyek segítik bizonyos immunsejteket a rákos sejtek elpusztításában –, számottevően alacsonyabb a betegség súlyosbodásának és a halálozásnak a kockázata.
Mi lenne, ha egyetlen apró döntés – a kórházi kezelés időpontja – hónapokkal, sőt, akár egy évvel hosszabb életet jelenthetne egy rákbeteg számára?
Nem egy új, dollármilliókba kerülő gyógyszerről van szó, hanem egy olyan beavatkozásról, ami látszólag semmibe sem kerül: az órára nézésről.
Egy február elején publikált, mérföldkőnek számító klinikai elemzés pontosan ezt az elképesztő lehetőséget vetette fel, miután kimutatta, hogy
a délelőtt adott immunterápia drámaian hatékonyabb lehet a tüdőrák kezelésében.
A tudományos közösség kezdeti eufóriáját azonban hetekkel később egy váratlan fordulat hűtötte le: a közleményt jegyző, nagy presztízsű folyóirat maga jelentette be, hogy vizsgálatot indít a tanulmány egyes adatai miatt.
A szenzációt keltő publikáció a Nature Medicine című lapban jelent meg. A kínai Hunan Rákkórházban lefolytatott, LungTIME-C01 elnevezésű, randomizált, fázis 3-as vizsgálatban 210 előrehaladott, nem kissejtes tüdőrákban szenvedő beteget vontak be.
A résztvevőket véletlenszerűen két csoportba sorolták: az egyik fele délután 3 óra előtt, a másik pedig 3 óra után kapta meg az immun- és kemoterápiás infúziót az első négy kezelési ciklus során.
Az eredmények döbbenetes különbséget mutattak. Azoknál a betegeknél, akiket korábban kezeltek, a betegség rosszabbodásáig eltelt idő mediánértéke 11,3 hónap volt, míg a délutáni csoportban csupán 5,7 hónap. A teljes túlélés mediánja még drámaibb képet festett: 28,0 hónap a 16,8 hónappal szemben.
Február 19-én a Nature Medicine szerkesztői egy hivatalos jegyzetet fűztek a cikkhez, amelyben közölték: „A szerkesztők azért adják ki ezt a jegyzetet, hogy figyelmeztessék az olvasókat: aggályok merültek fel a vizsgálat clinicaltrials.gov-on szereplő regisztrációs adatlapja és a tanulmány publikált protokolljának verziója, valamint a tanulmány egyes megállapításai közötti ellentmondásokkal kapcsolatban.” A folyóirat vizsgálatot indított, amelynek lezárultáig a tanulmány eredményeit fokozott óvatossággal kell kezelni.
A helyzetet a szakértők is vegyes érzelmekkel fogadták. Sumanta Pal, a City of Hope onkológusa elismerte a kutatás jelentőségét.
„Szkeptikus voltam ezzel a jelenséggel kapcsolatban, noha a saját laborunkban is sikerült reprodukálnunk. Erőteljes dolog randomizált adatokat látni, amelyek ezt alátámasztják, és ez egyértelműen további vizsgálatokat tesz szükségessé”
– mondta a STAT-nak. Roy Herbst, a Yale Rákközpont igazgatóhelyettese ennél jóval óvatosabb volt. „Érdekes. Ez talán egy ébresztő, hogy jobban megnézzük… Én még nem állok készen erre… Nem lenne kivitelezhető” – nyilatkozta szintén a STAT-nak, utalva a kórházi logisztika azonnali átalakításának nehézségeire. Eközben a tanulmány egyik társszerzője, Tony Mok, a Hongkongi Kínai Egyetem professzora egy intézményi közleményben hangsúlyozta:
„Az eredmények rendkívül biztatóak, mivel a kezelés időzítésének egyszerű módosítása növelheti a terápia hatékonyságát és javíthatja a túlélést anélkül, hogy az további költséget róna a betegre vagy az egészségügyi rendszerre.”
A jelenség mögött meghúzódó biológiai magyarázat a szervezetünk belső, 24 órás órája, a cirkadián ritmus. Ez a biológiai óra nemcsak az alvás-ébrenlét ciklusunkat szabályozza, hanem az immunrendszerünk működését is. A daganatsejtek elpusztításában kulcsszerepet játszó CD8+ T-sejtek aktivitása és vándorlása a szervezetben napszakonként változik. A kínai vizsgálat alátámasztotta ezt az elméletet, mivel a délelőtti csoportban vett vérmintákban kedvezőbb immunprofilt mutattak ki, ami arra utal, hogy az immunrendszer reggelente „harapósabb” a ráksejtekkel szemben.
Az ötlet, hogy a kezelés időzítése számít, nem teljesen új.
Az elmúlt években több megfigyeléses, úgynevezett retrospektív tanulmány is utalt arra, hogy a korai napszakban adott immunterápia előnyösebb lehet.
Egy kissejtes tüdőrákkal foglalkozó kutatás például a halálozás 63%-kal alacsonyabb kockázatával hozta összefüggésbe a délután 3 óra előtti kezelést. Az ilyen vizsgálatoknak azonban van egy komoly korlátja: nem tudják kizárni az egyéb torzító tényezőket. Éppen ezért számít mérföldkőnek a mostani randomizált vizsgálat, ahol a véletlenszerű besorolás elvileg kiküszöböli ezeket a torzításokat.
A helyzetet látva sok betegben felmerülhet a kérdés, mit tegyen most. A szakértők szerint az alábbi kérdéseket érdemes feltenni a kezelőorvosnak: van-e mozgástér az infúzió időpontjában anélkül, hogy a kezelési ciklus csúszna? Az én állapotom és mellékhatásaim mellett van-e olyan érv, ami miatt az egyik napszak előnyösebb lehet? És a legfontosabb: ha csak délutáni időpont van, az biztosan rontja az esélyeimet? A jelenlegi, ellentmondásos adatok alapján a válasz erre egyértelmű nem. A legfontosabb a kezelés folyamatossága, amelyet egy bizonytalan kimenetelű időzítési kérdés miatt semmiképpen sem szabad megszakítani.
A tudományos közösség most a független megerősítésre vár. Az Egyesült Államokban már zajlik egy nagyobb, több daganattípust vizsgáló kutatás, amely pontosan az immunterápia időzítésének hatásait méri.
Mi lenne, ha egyetlen apró döntés – a kórházi kezelés időpontja – hónapokkal, sőt, akár egy évvel hosszabb életet jelenthetne egy rákbeteg számára?
Nem egy új, dollármilliókba kerülő gyógyszerről van szó, hanem egy olyan beavatkozásról, ami látszólag semmibe sem kerül: az órára nézésről.
Egy február elején publikált, mérföldkőnek számító klinikai elemzés pontosan ezt az elképesztő lehetőséget vetette fel, miután kimutatta, hogy
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
