Mi az oka a kormánypárti választók oroszpártiságának? Valóban eljött a Huxit ideje?
Az orosz-ukrán háború ügyében Magyarország nem sorakozik fel a szövetségesei mellé egyértelműen. Mert bár a kormány minden szankciót megszavazott eddig, a hatodik szankcióscsomag bevezetését egyedüli uniós tagállamként akadályozza, hiába kínált fel az Európai Bizottság több engedményt is. Az olajembargó körüli huzavonába robbant be két hír egy napon. Az egyik az, hogy Volner János egyszemélyes pártja a sokatmondó Huxit-pártra nevezte át magát, a másik pedig a Medián felmérése, ami szerint a kormánypárti választók között többségben vannak azok, akik Putyinnal szimpatizálnak, és az ukrajnai konfliktusért inkább az Egyesült Államokat vagy Ukrajnát teszik felelőssé. Ennek kapcsán kerestük meg Szicherle Patrikot, a Political Capital Európai Unióval, valamint az orosz intézményes befolyással és annak régiós hatásaival foglalkozó elemzőjét.
– Mi történik velünk?
– Azért meglehetősen messze van innen az, hogy kilépjünk az Európai Unióból. A magyarok körülbelül 70%-a támogatja az európai uniós tagságunkat. Valószínűleg arról van szó, hogy Volner Jánosnak eléggé speciális kapcsolata lehet a kormánypártokkal, hiszen az előző parlamenti ciklusban is átment a parlamenten néhány javaslata, például a listaállítással kapcsolatban, ami azért ellenzéki pártokkal nem történik meg csak úgy a Fidesz kormányzása alatt. Lehetséges, hogy itt valamiféle tesztelése zajlik annak, hogyan reagálna a nyilvánosság az Európai Unióból való kilépés gondolatára, és az is lehet, hogy ezt a kormánypártok majd a saját felméréseikben is felhasználják.
Arról nem is beszélve, hogy a kereskedelem döntő része az Európai Unióval zajlik. Erőteljesen exportorientált gazdaságunk van, ráadásul a kereskedelem nagy részét a tagállamokkal folytatjuk. Öngyilkosság lenne egy kilépés mostanság, inkább csak tapogatózás lehet a közbeszédbe emelése. Azt is el tudom képzelni, hogy ez egy magánakció Volner Jánostól. Én nem gondolom, hogy egy Huxit bármennyire is reális lehetőség lenne.
– De ha mégsem jön a pénz? Mert a jogállamisági mechanizmussal blokkolják a kifizetéseket? Akkor nem történhet meg, hogy az EU-t okolva elindulhat egy még erőteljesebb kampány a kiléptetés mellett?
– Én azért inkább arra számítok, hogy valamiféle – legalábbis átmeneti – megegyezés megtörténik a bizottsággal. Jelenleg a magyar gazdaság nincsen abban a helyzetben, hogy ezeket a pénzeket nélkülözni tudjuk. Ezzel a kormány is tisztában van.
Persze nem arra kell gondolni, hogy teljesen le fogják bontani a most már kiépített illiberális államot. De mondjuk olyan engedmények, melyeket Gulyás Gergely az április 27-i Kormányinfón elmondott, az elképzelhető. Azzal is tisztában vannak a kormány soraiban, hogy még az európai uniós források nélkül is pozitívan jövünk ki az uniós tagságból, például azért, mert hozzáférünk a közös piachoz, vonzóbb befektetésnek számítunk, de még Oroszországnak vagy Kínának is csak akkor számíthat fontosabb partnernek Magyarország, ha az Európai Unió és a NATO tagja.
– Megfordulhat-e a zsarolás iránya? Tegnap került az EU elé egy reformjavaslat az unió jövőjéről. Itt elég egyértelműen esik arról szó, hogy a jogállami normákat nemcsak a tagfelvétel során, hanem folyamatosan teljesíteni kell a tagoknak, ha elfogadják. Ebben ki nem mondva benne lehet egy kizárás jogi lehetősége?
– Ahhoz, hogy egy tagállamot kizárjanak az Európai Unióból, alapszerződést kell módosítani, amit minden tagállamnak el kellene fogadni és ratifikálni. Ezt Magyarország nyilván nem tenné meg. Az említett javaslatcsomag felveti az alapszerződések módosításának szükségét, ami nem fog menni. Tizenhét tagállam már most nyílt levelet fogalmazott meg, amiben amellett állnak ki, hogy a szerződéseket nem szabad megnyitni. Tehát kétlem, hogy a Bizottság zsarolási potenciálja jelentősen változna a közeljövőben, vagy akár középtávon. Jelenleg azonban egy minden korábbinál erősebb eszköze van bizonyos jogállami, korrupciós problémák orvoslására. Ez az úgynevezett kondicionalitási mechanizmus, amiről az előbb is szó volt. Cserébe Magyarország a külpolitikai, vagy adórendszer témájú vétójával tudja visszazsarolni az Európai Bizottságot. Valószínűleg a vétők és a nyomásgyakorlási eszközök ütköztetése során megszülethet egy olyan konszenzus, ami senkinek sem fog tetszeni, de mindenki el tud fogadni. Általában ilyenek az uniós konszenzusok.
– Nemrég egy felmérésből kiderült, hogy a Fidesz szimpatizánsai között népszerűbb politikus Putyin, mint a nyugati vezetők. Harmadik hónapja zajlik a háború. Hogyhogy még mindig ilyen magasan áll Putyin népszerűsége?
– Magyarország nem egy hagyományosan oroszbarát nemzet, ellentétben mondjuk Szlovákiával vagy Bulgáriával. Amikor a Jobbik oroszbarát politikát folytatott, már akkor megjelentek az oroszbarát szavazók. Ezek valószínűleg átpártoltak a Fideszhez. A kormánybarát média, beleértve a közmédiát is nagyon hosszú ideje viszonylag pozitív színben tünteti fel Oroszországot, és Kínát is...
– Én azt nem értem, hogy miközben ugyanez a média az EU-hoz legalább ennyi ideje nem túl barátságosan viszonyul, az unió megítélésében mégsincs elmozdulás. Hogy lehet, hogy arra nem, de az oroszpártiságra meg hat a média?
– Válasszuk ketté. Magyarországon erős az európai uniós tagság támogatottsága. És Volner Jánoson kívül senki nem kampányol ez ellen. Viszont, ha egyes uniós szakpolitikák, vagy akár az Oroszország elleni szankciók támogatottságát vizsgáljuk, vagy rákérdezünk Ursula von der Leyen, vagy az Európai Bizottság népszerűségére, akkor valószínűleg viszonylag alacsony számokat látnánk. A tagság azért más. Az oroszbarátságra visszatérve: ez a kormánybarát médiavilág viszonylag széles réteget fed le.
A Soros György elleni kampányok is működtek. Ha csak a közmédiát nézzük, ott 24-25-én rengeteg szegmensben volt arról szó, hogy az Egyesült Államok keverte a bajt Ukrajnában, meg az ukránok valóban nukleáris fegyvereket akartak előállítani, és Csernobilt is azért foglalták el az oroszok, mert ott akarták az ukránok a nukleáris fegyvereket előállítani, ami persze nyilvánvaló nonszensz.
– Rendben van, ez az eleje. De azóta mindenki látja, mi történik Ukrajnában. Miért maradt még mindig meg a masszív oroszpártiság?
– Az Ön által hivatkozott felmérésben az is benne van, hogy a kormánypárti szavazók legalább annyira tartják felelősnek az Egyesült Államokat, mint Oroszországot. Ez egy kitartó munka eredménye. A belső mérésekben valószínűleg régóta látják, hogy van egy Oroszország felé elkötelezettebb szavazórétegük, és ők inkább ezt, a Kreml irányvonalával szemben kevésbé kritikus narratívát tudják támogatni.
Tehát folyamatosan szondázzák a közvéleményt, és ha azt látják, hogy a Fidesz-szavazóknak ez támogathatóbb, akkor ezt fogják megjeleníteni a kormánypárti médiában.
– Lezajlott a választás. Úgy tűnik, hogy a fideszes szavazótábor bármerre is, de követi a vezérét. Egyértelmű, hogy az ország megítélésének egyre rosszabbat tesz ez az oroszpártiság, de minimum lebegtetés. Miért nem szánja magát rá a kormánypárt, hogy átállítsa a híveit?
– Annyiban lennék óvatos, hogy láttunk már fideszes politikust az oroszokkal szemben kritikus véleményt megfogalmazni a választás előtt, Németh Zsolt és Novák Katalin is megtette ezt, március közepén, ami meglehetősen sok valós Facebook-felhasználót megbotránkoztatott. A kormánypárt úgy gondolja, hogy így tudja megőrizni a támogatóit, mert igaz, hogy csak két év múlva lesz a következő választás, de a támogatóikat azért egyben szeretnék tartani. Az azért egy nagyon éles váltás lenne, ha a választás után kiállnának, és azt mondanák például, hogy ideje lenne fegyvereket küldeni Ukrajnának. Ilyet nem fognak mondani. Láttunk olyan politikust, aki választások után heteken belül korrigálta az álláspontját, annak népszerűség szempontjából nem lett jó vége.
Szicherle Patrik
– Tehát nem lehetséges, hogy a nemzetközi politikai megfontolásokból a kormány akár egy lassú igazodást végrehajt?
– A nemzetközi politikával az a helyzet, hogy az olajembargót leszámítva a kormány csöndben minden szankciót megszavazott eddig.
– De mégis egyre inkább elszigetelődik.
– Ez igaz, de ennek belpolitikailag nincsen hatása. A kormánypárti szavazók zöme egy információs buborékba elég hatékonyan be van zárva. Ezen belül meg van szűrve, milyen információ jut el a hívekhez. Ide nem jutnak el a lengyel kormánypárt kritikái. Vagy az az információ, hogy a V4-es együttműködésnek jelen helyzetben gyakorlatilag vége. Tehát ezek nem fogják érdemben befolyásolni a kormánypárti szavazótábort.
Az ellenzék kampányának központi eleme volt az igazodás a Nyugathoz, de ezzel sok szavazót nem tudtak szerezni.
– Az információs buborék lefordítható a közszolgálatiság hiányára vagy a szabad sajtó visszaszorulására?
– A közszolgálatiság hiánya mindenképpen benne van. Viszont, aki nagyon akar, az ma még hozzáférhet ellenzéki sajtótermékekhez. Az információs buborékban nem csak az van benne, aki kötelezően oda lett zárva azzal, hogy a köztelevízió vagy az összes megyei napilap csak kormánypárti narratívát közvetít, és ő csak innen tud tájékozódni. Vannak sokan, akik önként lesznek ennek a részei, mert ahogy számos kutatás is kimutatta, az emberek alapvetően a saját véleményükkel megegyező véleményeket szeretnek olvasni. Tehát a kormánypárti olvasó nem keres fel más médiumot, hanem csak azokat, ahol a saját véleményét olvashatja vissza.
– Igen, ez így van. De ugye azt kimondhatjuk, hogy amennyiben létezne igazi közszolgálati televíziózás, rádiózás, akkor lényegesen nagyobb igazodási kényszer lenne a kormányon, mint most van?
– Abszolút.
Ez például lehetővé tenné, hogy a polgároknak az a rétege, aki a közszolgálati médiumokból tájékozódik, árnyaltabban lássa például az ukrajnai háborút, viszont ez Magyarországon nem fog megteremtődni az elkövetkező években.
