KULT
A Rovatból

Majka énekesét az új tetoválása sem mentette meg - megnéztük az X-Faktor első élő adását

Pápai Joci elfelejtett beszélni, a nagy favoritok hibáztak, és nem biztos, hogy azok jutottak tovább, akiknek kellett volna.


Végre eljutottunk a 2024-es X-Faktor első élő show-jáig. A két műsorvezető tíz csinos táncoslány gyűrűjében vonult be, ami Pápai Jocit annyira megzavarta, hogy beszélni is elfelejtett.

„Már csak egy hónap, és kiderül, hogy kié, és kinyeri az idei évadot” – mondta például.

Vagy amikor Miller Dávid felvetette, hogy „valaki hiányzik”, utalva ezzel a négy mentorra, Joci ezt bírta kinyögni:

„Nekem legjobban egy gyönyörű szép nő is hiányzik közülük.”

Az egy dolog, hogy ez a nők után nyálat csorgató stílus 2024-ben elég cringe, és tudom én, hogy borzasztó nehéz élő műsort vezetni, nekem valószínűleg nem is menne, de azért az túlzás, hogy minden második mondatba becsúszik valami.

Egyébként, ha megfigyelitek, nem is bíztak túl sokat Jocira. Minden olyan esetben, amikor hosszan kellett beszélni, és fontos információkat átadni, Dávid beszélt. Hogy ez eleve így lett kitalálva, vagy Joci kezdeti botlásai miatt vették vissza kicsit, azt nem tudni.

Rögtön az elején mindenkit szeretnék megnyugtatni, aki álmatlanul forgolódott emiatt: bejelentették, hogy 2025-ben is lesz X-Faktor. Ez nekem mindenképp jó, mert azt jelenti, lesz munkám.

Gáspár Lacinak ez a hetedik évada. Eddig egyszer sikerült mentorként nyernie, még 2017-ben, némileg árnyalja az akkori győzelme, hogy Ricco és Claudia már rég nincs sehol. Igaz, Opitz Barbi óta nem nagyon volt olyan szereplő, aki tartósan az élvonalban tudott maradni. Én legalábbis nemigen látom, hogy nagyon pörögne az USNK, és Alee-ról is akkor hallottam utoljára, amikor pökhendin közölte, hogy nem sírni kell a magas rezsiárak miatt, hanem több pénzt keresni. Pedig érdekelne, ő maga most hogy áll ezzel.

Ha így nézzük, a második-harmadik helyezettek jobban teljesítenek: Zdorba Patrik, Kiss Kevin, Mihályfi Luca vagy Paulina feltűnik itt-ott, bár azért tény, hogy nem velük foglalkoznak a címlapok.

Ahogy azt mi is megírtuk, megújult az X-Faktor stúdió. Rajcsányi Balázs díszlettervező ötlete volt az arénaszerű elrendezés, és a szinteltolásos színpadrendszer. A vörösben-kékben játszó színvilág maradt, és a félhomályos Legyen ön is milliomos feeling is.

Az egyik legfontosabb kérdés, ami viszont tényleg sokakat foglalkoztatott, hogy ki lesz Valkusz Milán harmadik versenyzője. Mostanra az is tudja, aki nem szeretné, hogy a Peterpost x Leo rap duót kizárták a műsorból a srácok összeférhetetlen viselkedése miatt. Vártuk volna, hogy Milán végre bejelenti a nagy hírt, de az RTL sosem hagyja ki az alkalmat, hogy az időnket rabolja, úgyhogy gyorsan beadtak egy bejátszást.

A bejátszás elején még hallhattuk Majka értetlen hangját: „Nem mondja el?” Úgy látszik, nem figyelt a próbán.

Miután Milán a székes feladat végén három versenyző közül választotta ki a rappereket, logikus lett volna, hogy Gyarmati Jázmin vagy Suhai Soma legyen a befutó. A mentor azonban nem így döntött, inkább idereptette az USA-ból a magyar származású Steve Majort. Bármennyire is igazságtalannak tűnik, van benne ráció. Milánnak olyan versenyzőre volt szüksége, aki a rövid felkészülési idő ellenére is képes lesz értékelhető produkciót nyújtani.

Major ha nem is ismert, de azért profi énekes, ha csak elénekli a repertoárját úgy, mint a haknikon, már jobb helyzetben van, mint némelyik fiatal pályakezdő.

Az első versenyző a rapper Henn volt, aki nem meglepő módon ismét saját számmal érkezett. Sajnos én nem tudok úgy elájulni tőle, mint a mentorok, és elsősorban nem is azért, mert olyanokat mond, hogy Milán nagyon „fain”, és „ad nekem egy plusz boostot”. Bár azt a mentorok is megjegyezték, hogy a dala kicsi olyan volt, mintha a Go Sandelát folytatná, és az éneklős részek nem voltak túl erősek.

A pörgetős részt dicsérték, pedig én úgy gondolom, a pörgetős rapnek akkor van értelme, ha érteni, amit mond. Alee ebben nagyon jó volt. Henn rappjéből egyébként sem sokat érteni.

A székek üresek voltak, ezért a kritikák ellenére engedékenyen leültették a srácot, amit szerintem utóbb többen megbántak a mentorok közül.

De erről majd később.

Gáspár Laci egykori önmagát látja a 20 éves Toldi Sándorban, aki nem csak mentaláitásban hasonlít rá, de abban is, hogy most, a verseny előtt lett apuka, akárcsak Laci a Megasztár idején. Sándor – akit valamiért mindenki lesanyikáz – az egyik legjobb hangú énekes, de azért becsúsztak hamis hangok és számomra kicsit unalmas is volt az előadása. Bár lehet, hogy ez inkább ízlésbeli kérdés.

Majka nagyon megdicsérte:

„Valami olyan gyémántot szeretnék találni, akire a pop ipar számíthat. Te egy olyan csávó vagy, aki ha a saját csapatomat nézem, hosszú távon nagyon sok problémát fog okozni.”

Tóth Andi arra buzdította Sanyit, hogy ne szerénykedjen, higgye el, hogy itt a helye. Majka még megjegyezte, kíváncsi lesz azért, mi lesz a pörgős daloknál, ahol meg kell mozdulni. De ha Henn leült, nem lehetett kérdés, hogy Toldi Sándornak is jár a szék.

Tóth Andi első versenyzője következett, Monika Pike. Az Andi csapatával kapcsolatban a legérdekesebb információ ezen a napon az volt, hogy a mentor elvitte őket nyaralni Törökországba. Jól kiirigykedhettük magunkat, és örülök, hogy jó élményeket gyűjtött Monika, de a produkciója nem sikerült túl fényesen. Végig hamis volt, és amikor a hamis éneklés erőteljes előadással párosul, az elég kellemetlen tud lenni. Hiába választottak jó dalt Andival, ahogy Laci fogalmazott, „nem tudta megugrani”.

Milán szerint Monika egy reggae-ikon, és a nagyképre való tekintettel igent mondott, Majka és Gáspár Laci viszont úgy gondolta, igazságosabb, ha Monika sorsáról a közönség dönt.

Ismét Andiék jöttek. A 17 éves Zilincki Nóra az egyik favoritom, mert lehet, hogy becsúsznak még hibák, de nagyon jó hangja van, és az általa képviselt stílus is közelebb áll hozzám, mint a legtöbb versenyzőé.

Gáspár Laci kifejtette, micsoda tévhit, amikor énekelni nem tudó emberek jelentkeznek az X-Faktorba azt remélve, hogy majd ott megtanítják őket. Valójában olyanokat keresnek, mint a tehetséges Nóra, akiért érdemes küzdeni a hibák ellenére.

Majka azzal egészítette ki:

„Van benned valami, amitől működik a showbusiness.”

Nem volt vita, mind a négy mentor le akarta ültetni, bár Laci valami nagyon homályos fejtegetésbe keveredett a párhuzamos dimenziókról, amit annak ellenére nem sikerült megértenem, hogy az adás során többször is visszatért hozzá. De biztos van olyan univerzum a világban, ahol értem.

Miklós Vivient piros széken juttatta be Majka az élő show-ba. Megkockáztatom, hogy eddig ő énekelt legjobban az első élő show,ban. Lelkesedését mutatja, hogy csuklójára tetováltatott egy X-et az X-Faktor tiszteletére. Praktikus, mert ha befut, kérhet támogatást Elon Musktól.

A mentorok nem érezték eléggé magabiztosnak, kritizálták Vivient, amit Majka értetlenül hallgatott. Egyenesen meggyanúsította őket, hogy már taktikáznak, és a saját versenyzőik védelmében húzzák le az ő énekesét.

Az ózdi rapper megfogalmazta, hogy bár szerepelt már olyan tehetségkutatóban, ahol valamennyire foglalkozni kellett a versenyzőivel, sosem töltött ennyi időt velük, mint itt, nem igényeltek ilyen sok foglalkozást. Épp ezért megérti, miért anyáskodnak a mentorok a versenyzőik fölött. Ezzel együtt megfogadta, hogy ő a saját és a többiek versenyzőivel is objektív lesz – ami szerintem sem sikerült neki résmentesen –, viszont Laci és Milán értékelését nem tartja korrektnek.

Az érzelmi zsarolás mindenkinél másképp hatott: Milán azt próbálta bebizonyítani, hogy ő igenis objektív, ezért megszavazta a széket Viviennek, Gáspár Laci viszont megsértődött és azt mondta: döntsenek a nézők. A fiatal énekesnő végül három igennel ülhetett le.

Bogár Petra újabban „Koren” művésznéven mozog. Hogy miért pont ezt választotta, illetve, hogy mit is jelent, arról nem derült ki semmi, csak azt tudtuk meg, hogy Petrát nagyon megviselték a negatív kommentek.

Bevallom én már a dalválasztásnál összerezzentem. A Most múlik pontosan eredetileg egy nagyszerű dal, de a tehetségkutatókban kezd közhelyszámba menni. Először Bocskor Bíborka énekelte a Megasztárban. Aztán valamivel később Janicsák Vecától is hallhattuk, de ő már a Csíkzenekar feldolgozását választotta. Koren is inkább az utóbbit próbálta volna előadni, igaz, némileg eltérő hangszereléssel.

A Csíkzenekar féle Most múlik pontosan abba a kategóriába tartozik, amit ha vágysz a tarisznyás értelmiségi kör elismerésére, akkor szeretned kell.

Pont. Quimby + népzene, hát erre értelmes, kulturált ember nem mondhat nemet!

Ez a dalválasztás nekem olyan, mintha kitettek volna Koren nyakába egy nagy táblát: én vagyok a művelt, értelmiségi, érzékeny művész, tessék engem szeretni! De ez nem így működik.

Ráadásul Koren el is rontotta az elejét. Csupán egy tangóharmonika kísérte nagyon-nagyon halkan, és a hölgy, ne szépítsük, nem találta el a hangnemet. Ez azonnal világossá vált, amikor belépett a zenekar. Koren tehetségét mutatja, hogy azonnal képes volt korrigálni, de azért látszott, hogy megviselte a hiba és ez rányomta a bélyegét a proukciójára is. Nem is kapott széket.

Következett a nagy visszatérő, Steve Major. Úgy látszik, Valkusz Milánnak ilyen éve van, emlékezhetünk, hogy Fehér Krisztiánt is a kiesés széléről rántotta vissza. Az amerikai korrektül letolta a You Give Love a Bad Name című dalt.

A mentorok találtak benne hibákat, és vitába keveredtek arról, figyelembe kell-e venni, hogy míg a többi énekes heteket készülhetett, Steve konkrétan két napja tért vissza Budapestre. Bár hozzáteszem, ha a műsorra nem is készülhetett sokat, az egyértelmű volt, hogy a repertoárjában szerepel a Bon Jovi sláger, alighanem rengetegszer elénekelte már.

Végül egyedül Gáspár Laci bizonyult szőrős szívűnek, Steve három igennel leülhetett. Mivel a négy szék már foglalt volt, most jött el az a pillanat, hogy megnézték, ki kapta a legkevesebb szavazatot a közönségtől, ez döntötte el, kinek kell felállnia. Miklós Viven tudta legkevésbé meggyőzni a tévénézőket.

Sárközi Roland az az énekes, akinek fantasztikus hangja van, de a korábbi fordulókban nagy problémát okozott, hogy olyan sokat hajlított, ami nem csak ízléstelen, de szerintem egyes amerikai államok törvényben tiltják. Frank Sinatra nagy slágerét, a My Wayt énekelte, amit eleve nagyon nehéz hitelesen elénekelni, de Rolandnak sikerült. Négy igent kapott, ami azt jelentette, hogy Nórának fel kellett állnia.

Az évad egyik nagy favoritja, Fehér Krisztián új, Milánnal közösen alkotott dallal érkezett. Maga a dal megint nagyon jó volt, de Krisztián előadásmódja messze elmaradt a korábbiaktól. Talán kijött az, hogy azokat a slágereit már sokszor előadta, a kisujjában voltak. Bár Milán váltig bizonygatta, hogy a pórbán ezerszer jobban ment.

Krisztiánnak csak a saját mentora adott volna széket, így a veszélyzónába került, de nem esett kétségbe, oda bökte Dávidnak:

„Maradok végig.”

Kundra Zsombor első saját dallal érkezett az élő show-ba, ami alighanem úgy értendő, hogy az első direkt neki írt dallal, mivel Tóth Andi később azt mondta, ő írta. Andi korábban interjúkban beszélt róla, többek között azért döntött úgy, hogy egy időre felhagy a dalírással és a nyilvános énekléssel, mert azokat a dalokat, amiket szíve szerint írna, nem tudja eladni, a közönségnek nem az kell.

Talán ez is egy ilyen dal lehet, mert eléggé más, mint Andi saját slágerei. Érdekes módon egész idő alatt az járt a fejemben, miközben hallgattam, hogy milyen jól állna Lovasi Andrásnak. Határozottan volt benne valami Kispál és a Borzos íz.

Zsombor ahhoz képest, hogy ez az ő dala, nem igazán tudta jól elénekelni, főleg a mély részek voltak gyengék. Lehet, kellett volna még pár nap, hogy igazán beérjen, és olyan legyen, amilyennek lennie kell. Ő sem kapott széket.

Közeledett a vég, már csak két versenyző volt hátra. Az Éber Kóma rap kvintett – Gergi, AW, Soul, Stink és Wimmer – fellépése megint heves vitát eredményezett, ezúttal Majka és Laci között. Laci szóvá tette, ami bevallom, nekem is szemet szúrt, vagyis hát inkább fület: a refrén erős vokáltámogatást kapott, olyannyira, hogy nem is igazán lehetett hallani a fiúk hangját.

Majka szerint ez ebben a klasszik rap műfajban bevett szokás, és álszentnek tartotta Laci érvelését. Természetesen szakmai alapon nem tudok vitatkozni Majkával, de én is úgy éreztem, hogy ez egy megúszós megoldás volt és

kicsit azt sugallja, hogy a srácok önállóan nem állnák meg a helyüket, talán ezért is kerültek végül a veszélyzónába.

Szabó Bence maradt utoljára. A versenynek ebben a szakaszában tulajdonképpen jó utolsónak maradni. Lehet, tovább kell izgulni, viszont ha széket kapsz, akkor az már biztos továbbjutást jelent.

Bence a legnagyobb kedvencem az idei mezőnyben, épp ezért biztosnak vettem a továbbjutását. Bence olyan, mint egy kőszikla, nagy termete eleve ad neki egy nagyon stabil kisugárzást, és tisztában van a képességeivel is. Jön, lát és győz. A mentorok persze benne is találtak szőrözni valót, apró hibákról beszéltek. Andi és Majka fontosnak érezte kihangsúlyozni, hogy bár ezzel a saját versenyzőiket sodorják veszélybe, nem lennének önazonosak, ha nem adnának széket. Laci versenyzője a csapattársát, Toldi Sándort váltotta.

Akik azonnal továbbjutottak: Henn, Szabó Bence, Sárközi Roland és Steve Major. A közönség szavazás lezárása után hamar kiderült, hogy Gáspár Laci és Milán teljes csapattal folytathatja. Ez egyben azt jelentette, hogy Andi és Majka vagy egy-egy versenyzőt visz tovább, vagy az egyik mentor az első adás után csapat nélkül marad.

Ami meglepő, hogy Majkától az éber kóma örülhetett, pedig Miklós Vivien vagy Koren – a bakija ellenére – sokkal jobb volt. Andi pedig Nórát viheti tovább, így tehát az X-Faktor véget ért Monika Pike-nak – akiről pedig azt gondoltam, akár a döntőben is ott lehet – és Kundra Zsombornak is.

Ugyanis itt a székes feladattal ellentétben nem a mentorok döntenek a cseréről. A közönség pedig sokkal szubjektívebb szempontok alapján dönt. A kiesett versenyzők – talán egyedül Zsombort leszámítva – bármelyike jobb volt, mint Henn. A magam részéről legjobban Korent fogom hiányolni. Ha van kedvetek, írjátok le, ti hogy döntöttetek volna a mentorok és a nézők helyében!

Fotó: Nagy Bogi


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Amikor a múlt színpadra lép: így kel új életre Cseh Tamás és Bereményi Géza klasszikusa
Cseh Tamás és Bereményi Géza közel félévszázados, helykereső albuma, a Frontátvonulás fiatal színházcsinálók kezei között született újjá – a különleges előadás július 28-án látható a Városmajori Szabadtéri Színpadon.


Az, hogy egyelőre viszonylag kevesen ismerik a Sicc Production nevét, véletlenül sem az általuk készített előadások minőségéről, sokkal inkább arról tanúskodik, hogy milyen nehéz ma a minket körülvevő zajban kiszűrni a tiszta hangokat.

Aki ugyanis már látta és hallotta a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Novák Eszter és Selmeczi György irányítása mellett 2024-ben végzett zenés színészosztály valamelyik produkcióját, az azonnal függő lesz.

És bár első ránézésre a tegnaphoz mintha több közük lenne, mint a mához, jegyezzük meg jól a nevüket, mert valójában ők a jövő.

Kapkodás nélkül, ütemesen épül a repertoárjuk. Eddig bemutatták Nagy Feró kis híján elfeledett, punk-rockoperaként emlegetett Hamletjét, illetve Majd, ha fagy! címmel neoreneszánsz rallyt vezényeltek, éles párhuzamot vonva többek között a százévekkel ezelőtti London és a mai Budapest között. És ha nem is épp Shakespeare korához, de azért a mából szemlélve erősen a régi időkhöz látszik kötődni a 2024 nyarán bemutatott, azóta folyamatosan játszott, fesztiváljáró Frontátvonulás is.

Koncert, színház, koncertszínház a műfaj: Cseh Tamás és Bereményi Géza azonos című albuma jelenti a kiindulópontot a delikát találkozáshoz. Ha már találkozás: Ecsedi a pesti flaszteren futkos fel s alá, hogy rátaláljon barátjára, Vizire, aki két liter kávélikőr elfogyasztása után megvilágosodik, és a Keleti pályaudvarra megy, ami azonban csak egy álpályaudvar, ahova és ahonnan „nem érkeznek és nem is indulnak” vonatok... A játszók szülei (óvatosan mondjuk: nagyszülei...) generációjának jól ismert a létező szocializmusban, a hetvenes évek legvégén fogant kerettörténet, de vajon mi közük mindehhez a mai pesti srácoknak?

Krasznai Vilmos zene- és szövegérzékeny, a muzikális helyzeteket színházivá emelő rendezésében hat fiatalember kelti életre az összes karaktert. Kerek Dávid, Liber Ágoston, Fülöp Kristóf (egyben az előadás zenei vezetője), Turi Péter, Sas Zoltán és Vatamány Atanáz magabiztosan teremt néhány gesztussal és minimális számú kellékkel hiánytalan világot, ami véletlenül sem másolja a nyolcvanas évek egyszerre áporodott és kedélyes hétköznapjait. A frissdiplomás színészek ennél vakmerőbbek, de nagyon is jól teszik, hogy mernek kockáztatni: a mai magyar fiatalok kilátástalansága, reményvesztettsége, a sokakat nyomasztó politikai és társadalmi légkör nem erőszakolt üzenetként, hanem megélt tapasztalatként jelenik meg a színen.

Cseh Tamás-estet sokat láttunk már, fogunk is még, de a Sicc Production Frontátvonulása nem áll be a sorba:

egyes dalokat teljesen újrahangszereltek, másoknak a vokális előadásmódját változtatták meg, és az egész zenei világot szigorú dramaturgiai megfontolások mentén gondolták tovább.

Céljuk egyértelmű: ez az est nem az üres tiszteletről, hanem az emblematikus album és mondanivalója mély értéséről és feltétel nélküli szeretetéről szól. A hat szereplő kézről kézre adja a nyolc hangszert, már csak azért is, mert a szűk, de átjárható cellákból épült jelzésszerű díszlet összezárja őket. És épp ez a lényeg, vagyis az, hogy ők is szorosan összezárnak, és így néznek kihívóan a holnap szemébe.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
„A toi toi vécék tetejéről játszottunk az utcán rekedt közönségnek” – Besh o droM-interjú
A több mint 25 éve aktívan koncertező zenekar két tagja, Barcza Gergő és Pettik Ádám elsősorban a Művészetek Völgyéhez kapcsolódó emlékeiről mesélt nekünk.


A Besh o droM története szorosan összefonódik a Művészetek Völgyével: 1999-es megalakulásuk óta visszatérő fellépők a kapolcsi központú fesztiválon. Az utóbbi időben több alkalommal is szabályos tömegjelenetek alakultak ki a koncertjeiken, mivel sokkal többen voltak kíváncsiak rájuk, mint a helyszín befogadóképessége, ahol játszottak. Idén azonban biztosan nem fenyeget ez a veszély, ugyanis most először a Panoráma Színpadon kaptak helyet. Ebből az alkalomból kérdeztük a zenekar két alapítóját.

– Mi az első emléketek a Művészetek Völgyéről, akár látogatóként, akár fellépőként?

Pettik Ádám: Ando Drom koncert a romok között 30 éve, iszonyat katartikus volt, ott dőlt el véglegesen, hogy világzenével fogok leginkább foglalkozni.

Barcza Gergő: Nekem is ugyanebből az évből van a legelső emlékem, nagyon élveztem a kellemesen kaotikus, teljesen újszerű falusi fesztiválhangulatot. Emlékszem, reggelente lehetetlen volt péksüteményhez jutni, a kisboltokból már hajnalban elfogyott a kifli, zsömle. A piaci résbe azonnal meg is érkezett a házi palacsinta...

– Itthon és világszerte is rengeteg fesztiválon játszottatok az elmúlt 26 évben. Van-e bármi, ami miatt a Völgy kiemelkedik ebből a mezőnyből?

Ádám: A legtöbb helyszínen ezen a fesztiválon játszottunk, és magasan kiemelkedik a tavalyelőtti, toi-toi vécék tetejéről az utcán ragadt közönségnek adott koncertünk.

Kicsit többen ragadtak kint, mint ahányan befértek a Kocsor udvarba, de a technikusok kegyetlen, buligyilkos főnöke nem engedte elhúzni a hátsó függönyt, pedig akkor legalább hátulról láthatta volna a koncertet szegény hoppon maradt közönségünk. Ezért akinek a zenekarban zsinór nélküli mikrofonja volt, az időnként a színpad háta mögé ment és a támfal tetejéről játszott a kint rekedt tömegnek.

A fal alatt az utcán, kissé jobb oldalt volt három mobil wc, aminek a tetejére viszonylag könnyen át lehetett lépni az alacsony kerítésen keresztül, és Légrádi úr óriási sikert aratott, amikor úgy döntött, hogy az egyik szólóját onnan fogja celebrálni. Nem szakadt be.

Gergő: Nagy lendülettel én is fel akartam ugrani az egyikre, de rögtön elképzeltem, ahogy szomorúan kászálódok ki a szörpből, így inkább kihagytam. Légrádi Gábor, fiatalabb és könnyebb kollégánk viszont valóban nem tétovázott, felpattant az egyik tetejére, onnan fújta. Remekül szórakozott mindenki.

– Az olvasztótégely elég jó kifejezés a zenétekre. Mennyi mindent szívtatok magatokba a kezdetekhez képest ebben a bő két és fél évtizedben?

Ádám: Az operetten és k-popon kívül mindent.

Gergő: Az én fejemben folyton megy a zene, csak akkor áll meg egy-egy pillanatra, ha meghallok valami más zenét egy külső hangforrásból. Akkor betárazom azt az agyam megfelelő polcára. Zeneírás közben aztán onnan dől ki a megfelelő zenei anyag, gondolkozni nem is nagyon kell.

– Mindketten nagyobbrészt külföldön éltek. Egy átlagos évben hányszor ingáztok Budapest, Bristol és Jeruzsálem között, és hány koncertfelkérésre kell nemet mondanotok logisztikai okokból?

Ádám: Nem túl sok buli marad el ilyen okból, 15-20 alkalommal biztos megfordulok, és jóformán az egész nyarat itt töltöm.

Gergő: én is igyekszem minél gyakrabban jönni, de a Közel-Keleten nem mindíg úgy történnek a dolgok, ahogy azt az ember eltervezi.

– Mi a fő tevékenységetek, amikor nem vagytok Magyarországon és nem a zenekarral foglalkoztok?

Ádám: Szervezem a további bulikat, intézem a zenekar és a saját ügyeimet, tagja vagyok a Bujdosó oktettnek és kvartettnek, valamint van egy új kvartettünk Babindák-Juhász-Papesch-Pettik néven. Zajlik az élet.

Gergő: Írom, gyártom a többiek segítségével a Besh o droM zenéjét, nálam állnak össze a három országban felvett zenei anyagok, intézem a zenekar külföldi útjait.

Amikor épp nincs háború, és általában nincs, akkor a legkülönbözőbb helyeken, stadionoktól az utcazene-fesztiválokig minden lehetséges helyszínen fellépek, gyakran szinte éjjel-nappal. Most épp leggyakrabban az óvóhelyen ülök, de a zene ott is megy a fejemben.

– Ádám többször is fellépett már a Duckshell vendégeként, és elmondta, hogy ők a kedvenc fiatal zenekara. Kiket követtek/kedveltek még a jelenlegi hazai színtérről?

Ádám: Sickratmen, cserihanna, Zsiványjazz és még sokan mások.

– Egyike vagytok annak a nem túl sok zenekarnak, akik saját Patreon-oldalt üzemeltetnek, a legutóbbi lemezetek költségeit is közösségi finanszírozással igyekeztetek előteremteni. Mennyire jelentős ez a láb a bevételeitekben?

Ádám: Reméljük, lesz még sokkal jobb is.

Gergő: Első körben összegyűlt egy kicsi, de annál kitartóbb támogatói kör. Hálásak vagyunk nekik, mindenkit bíztatunk, hogy nézzen el hozzánk, legyen a támogatónk egy kávé árával, vagy akár többel.

– Idén első alkalommal játszotok a Völgyben a Panoráma Színpadon. Mekkora szintlépés ez számotokra?

Ádám: Játszottunk már a Völgyben nagyszínpadon többször is, bár akkor nem ott volt még és nem így hívták, csak aztán a Bárka színpadhoz és később a Kocsor Házhoz való hűségünk ezt a dolgot felülírta.

Ez a helyzet tavalyelőtt tarthatatlanná vált és azóta akkora színpadon játszunk, hogy végre odafér az egész közönségünk. Nem hiszem, hogy zavarba jönnénk, ha már a montreali jazz fesztiválon nem jöttünk 25 ezer ember előtt 4 alkalommal.

– Lesz-e a alkalmatok több időt is a fesztiválon tölteni a koncerten túl? Ha igen, mit szeretnétek még mindenképp megnézni?

Ádám: Tervezem, tervezzük, de ameddig nem sikerül megfejteni, hogy melyik napokon tudok maradni, addig nem fájdítom a szívem. Mókus udvarába biztos elnézek, mert ott valahogy mindig valami izgalmas történik.

Gergő: Minden évben körbejárjuk a helyszíneket, idén sem lesz másképp.

Jegyvásárlás a fesztiválra EZEN A LINKEN lehetséges, a részletes programot ITT találod.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Túl gyorsan lopott, imád hokizni, és nem volt hajlandó levetkőzni a Playboynak – 35 dolog, amit nem tudtál a 35 éves Margot Robbie-ról
Ő játszotta az első biszexuális karaktert az ausztrál tévében, és egy partin összetévesztette Harry herceget Ed Sheerannel – ilyen és ehhez hasonló érdekességekkel ünnepeljük a színésznőt.


1. 1990. július 2-án, hétfőn, reggel 7:45-kor született Ausztráliában, a queenslandi Dalbyban Margot Elise Robbie néven.

2. A Focus – A látszat csal című filmben játszott szerepéhez trükköket tanult a tanácsadó Apollo Robbinstól, aki „úri tolvajnak” nevezi magát. Robbins olyan jól tanította őt, hogy a produkció azt kérte Margot-tól, hogy lassabban csinálja, mert a kamerák nem csípik el, ahogy más szereplőktől lop.

3. Szeret leveleket és képeslapokat küldeni a barátainak és a családtagjainak a világ minden tájáról, ahol épp forgat, mert úgy gondolja, hogy az emberek nem kapnak elég levelet, vagy legalábbis olyat, ami nem számla.

4. A Wall Street farkasa (2013) című filmért kapott gázsijának (347 ezer dollár) egy részét az anyja házán lévő jelzálogkölcsön törlesztésére fordította.

5. Tíz évvel később, a 2023-as Barbie-ért már 50 millió dollárt kapott az alapgázsival és a bevételi bónuszokkal együtt.

6. A hatalmas vagyona ellenére Robbie állítólag nem költ sokat, és míg nem volt férjnél, inkább szobatársakkal élt, hogy ezzel is pénzt takarítson meg. Azt állítja, hogy gyerekkori élményei, amikor nem volt mindenhez hozzáférése, örök életére alázatossá tették.

7. Nem volt hajlandó lefogyni Jane Porter szerepéért a Tarzan legendája (2016) című filmben, és azt mondta, hogy inkább az egészségére koncentrál, mint a karcsúságra.

8. A Suicide Squad – Öngyilkos osztag (2016) című filmben a kaszkadőrmunkák nagy részét ő maga végezte. A rendező, David Ayer elmondta, hogy a dublőre több időt töltött a lakókocsiban, mint a forgatáson, mert Robbie mindent maga akart csinálni.

9. Londonban részt vett egy partin jó barátnője, Cara Delevingne társaságában, és közös képeket készített egy fotóautomatában Harry herceggel. Csak Margot nem tudta, hogy az Harry volt, ugyanis összetévesztette őt a brit énekes-dalszerző Ed Sheerannel.

10. 8 éves korában Ausztráliában cirkuszórákat vett, és trapézoklevelet szerzett. A Suicide Squad – Öngyilkos osztagban Harley Quinn szerepéhez újra elővehette ezt a tudását.

11. Miután otthagyta a Neighbours, azaz a Szomszédok című ausztrál szappanoperát (2008 és 2011 között szerepelt benne), azt akarta, hogy a karakterét drámai módon megöljék. A sorozat írói azonban úgy döntöttek, csak főiskolára küldik, így lehetőséget adva Robbie-nak, hogy visszatérjen a sorozatba, ha nem jön össze a hollywoodi karrierje.

12. Mint tudjuk, nagyon is összejött a karrier Margot-nak, aki ettől függetlenül 2022-ben egy epizód (a 8903.) erejéig mégis visszatért a Neighboursbe Donna Freedmanként, aki egyébként az első biszexuális karakter volt az ausztrál tévézés történelmében.

13. Lehúzott egymás után három tequilát, mielőtt leforgatta a szexjeleneteit Leonardo DiCaprióval A Wall Street farkasában.

14. Elutasította a Playboy magazin ajánlatát, hogy pózoljon nekik, mondván, ő csak művészi célból vetkőzik meztelenre (erre egyébként eddig csak A Wall Street farkasa kedvéért volt hajlandó).

15. Három hónapig tanult korcsolyázni, hogy eljátszhassa Tonya Hardingot az Én, Tonya (2017) című filmben. Mivel dublőrökre sem lehetett számítani, hiszen a történelem során csupán 8 nőnek sikerült versenyen tripla axel ugrást végrehajtania, CGI-t, azaz számítógépes animációt használtak a jelenet megalkotásához.

16. A természetes hajszíne a barna, de szőkére festette azt a karrierje elején, miután rájött, hogy a filmipar a szőke színésznőket részesíti előnyben.

17. Robbie épp egy hátizsákos utazáson volt Európában, amikor jött a hívás, hogy részt vehet egy Will Smith-szel közös utolsó meghallgatáson a Focus – A látszat csalhoz. 48 óra alatt ért át a horvátországi Hvar szigetéről Párizsba, majd onnan New Yorkba, és alig pár órával a meghallgatás kezdete előtt ért oda. A légitársaság útközben elvesztette a poggyászát, így új ruhákat kellett vásárolnia a castingra.

18. Allergiás a csirke tojásának fehérjére. A Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása) (2020) című filmben, ahol Harley Quinn tojásos szendvicset eszik, a produkciónak kacsatojást kellett biztosítania neki, hogy elkerüljék az allergiás reakciót.

19. 2013-ban a Francia szvit (2014) című háborús dráma forgatásán ismerkedett meg Tom Ackerley-vel, aki harmadik asszisztens rendezőként dolgozott a filmen. 2016. december 19-én házasodtak össze az ausztráliai Byron Bayben.

20. Imádja a hokit, az Egyesült Államokba való költözése után csatlakozott is egy amatőr jégkorongligához. Gyerekkora óta rajong e sportért, amióta látta a Kerge kacsák (1992) című filmet, de Ausztráliában, a lakóhelye környékén nem volt jégpálya, ahol gyakorolhatott volna.

21. A queenslandi Somerset College-ban tanult, miközben három állásban is dolgozott: titkárnő volt, szörfdeszkákat árult, és szendvicseket készített a Subwayben. 17 évesen, miután leérettségizett, Melbourne-be költözött, hogy teljes munkaidőben színészkedjen.

22. A Suicide Squad – Öngyilkos osztag forgatása alatt kezdett el érdeklődni a tetoválások iránt. A felvételek közben megnyitotta a Harley's Tattoo Parlour nevű tetoválószalont, ahol a többi színésznek, a stáb tagjainak és a rendezőnek, David Ayernek is csinált tetoválást, illetve egyet magának is. Will Smith-nek és Jared Letónak nem.

23. A rajongótáborát „Robbersnek” (rablóknak) nevezi.

24. Az Édesanyja, Sarie kísérte őt az oltár elé, mivel az apjától, Dougtól régen elhidegült a család. A nővére, Anya volt a koszorúslánya.

25. Az öccse, Cameron a nővére sikereit látva úgy döntött, hogy ő is színész lesz. A bátyja, Lachlan pedig szintén a filmiparban dolgozik, ő kaszkadőrként.

26. Elutasította Sam Thomson szerepét a Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) (2014) című, később a legjobb film Oscar-díját is elnyerő filmben. A szerepet végül Emma Stone kapta, aki ezzel kiérdemelte az első Oscar-jelölését.

27. Mindig magával hordja az anyjától kapott kvarcot, mert szerinte szerencsét hoz neki, és állítása szerint még mindig a gyerekkori játék nyuszijával alszik.

28. Sokan fiús lányként hivatkoznak rá, mert szeret szörfözni, motorozni és barkácsolni.

29. A filmek közül az egyik legnagyobb kedvence a Tony Scott által rendezett 1993-as Tiszta románc. Jó választás.

30. A saját nevét „furcsa, formális, öregasszonyos névnek” tartja.

31. Már a 30. születésnapja előtt két színészi Oscar-jelölése volt: az Én, Tonyáért és a Botrányért (2020). Azóta begyűjtött még egyet, csak produceri minőségében a Barbie-ért.

32. Skót és német származású.

33. Margot ADHD-s, ezért 6 éves kora óta Ritalint szed. A hiperaktív-impulzív típusú rendellenességben szenved.

34. Josh Trank rendező első választása volt Sue Storm szerepére a Fantasztikus négyes (2015) című filmben, de a stúdió végül Kate Marát választotta. Utólag már tudjuk, hogy Robbie járt jól.

35. 2024. október 17-én lett először anya, egy kisfiút hozott a világra. Az apa a férje, Tom Ackerley.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Ezt még Scarlett Johansson sem menthette meg: miért bukik el a Jurassic World: Újjászületés?
A Jurassic World: Újjászületés nem megújulás, hanem egy kaotikus, ötlettelen lehúzás, amelyből hiányzik minden kreativitás. Ez a film nem megidézi az eredeti Jurassic Park varázsát, hanem fájdalmasan emlékeztet arra, milyen mélyre süllyedt a franchise.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. július 02.



A Jurassic World: Újjászületés pontosan az a film, amely után az ember elgondolkodik, vajon miért is ülte végig ezt a több mint kétórás mozgóképes szenvedést.

Ez nem újrafelfedezés, nem tisztelgés az eredeti előtt, hanem az egyik legnagyobb összevisszaság, színtelen-szagtalan lehúzás a franchise történetében.

Érezni a stúdió kézlenyomatát az egész projekten, látni minden jegyzetet, amit a producerek rákényszerítettek a rendezőre: ide kell egy gyerekkarakter, itt muszáj egy Jeep-es rész, ha már itt vagyunk, hol vannak a raptorok? T-Rex is van, Űber Homlok Rex is van, mi kell még?

A történet akár egy közepesen érdektelen videojáték küldetéslistája is lehetne. Egy gyógyszergyártó cég titkos megbízással küldi ki a „teljesen megbízható” reprezentánsát (Rupert Friend), hogy három DNS-mintát szerezzen nekik. Erre egy korszakalkotó gyógyszer miatt van szükség, mellyel megelőzik a szívbetegségeket. A halott dinoszauruszvér már „nem jó” a film saját lehetetlen, körmönfont logikája szerint.

Kapunk egy nagy adag tudományos blablát, magyarázatnak álcázott hülyeséget, ami egy pillanatig sem hihető, hogy miért kell élő dinókból vér.

Az eredeti Jurassic Park történet azért is volt félelmetes, mert meglepően reálisnak tűnt. Nem volt az, csak annak tűnt. Itt semmi ilyet nem érzünk, ez gyakorlatilag videojáték története. Felbérelnek tehát egy zsoldost, Zorát (ténylegen egy órával a vetítés után rá kellett keresnem a neten, mi volt a főszereplő neve, annyira jellegtelen volt – Scarlett Johansson), hogy szervezzen meg egy elit alakulatot, akivel nekivághat a feladatnak. Persze nem lehet egyszerű a küldetés: a legnagyobb szárazföldi, vízi és repülő dinoszaurusz élő példányából kell kinyerni az említett mintát.

A nagy tervhez csatlakozik Dr. Loomis (igen, szerintem is egy Halloween utalás a neve - Jonathan Bailey), aki megalkot egy csodamódszert a vérlecsapolásra.

Mellette Duncan (Mahershala Ali), a vén tengeri róka is elkíséri a csapatot, aki eljuttat mindenkit a tiltott, ki tudja hányadik „új” dinószigetre, ahol persze mindent ellepnek a mutáns szörnydinók.

Mert ezek már nem egyszerű őshüllők, hanem genetikai förmedvények: potrohos-tokanyakú repülőszatyor raptorivadékok, vagy éppen a Bucihomlokú MegaRex, amelyek látványterve ugyan érdekes, akár egy újabb Godzilla-filmből is szabadulhattak volna, de ez nem dícséret, az összkép így is kiábrándító.

A készítők egyszerre akarták folytatni az eredeti Jurassic Park örökségét, és közben minden egyes sikeres klisét felhasználni, amit csak engedett a költségvetés. Ez látszik a mellékküldetésen (mert ilyen is van): egy apuka két lányával, valamint a nagyobb lány együgyű fiújával (nem orvosi diagnózis, csak szimplán rendkívül idegesítően buta) sodródtak bele a történetbe, miután vízi dinoszauruszok támadják meg vitorlásukat.

Az alkotók döntéshelyzet elé állítják a „szupercsapatot”: vagy hagyják meghalni a családot, ezzel tovább növelve nézői ellenszenvet, vagy – és itt jön a „briliáns” dramaturgiai húzás – megmentik a családot a biztos haláltól, hogy legalább legyen valakikért szorítani a film alatt.

Mintha kötelező lenne gyereket írni egy Jurassic-sztoriba, mert az első Jurassic Parkban is volt, tehát a produceri logika szerint itt is kell. Minden filmben volt, itt is kell, ennyi a magyarázat.

A film egyszerűen sértő a közönség intelligenciájára nézve. David Koepp forgatókönyvíró karrierjében voltak zseniális szövegkönyvei, de ezúttal az Indiana Jones és a sors tárcsája szintjén alkotott: ötlettelenül, rutinból, legnagyobb alkotói eszköze a káosz volt.

Újra felhasznált jelenetekkel próbál a nézőre hatni, például a konyhás raptoros rész a Jurassic Parkból CTRL+C, CTRL+V módszerrel került át csak a helyszín és a szörnyek mások picit.

Nincs nosztalgiaértéke, csak üres másolat. Az akciójelenetek sokszor követhetetlenek, a CGI olcsó hatású, mosott textúrák, vértelen leszámolások, nincs valódi tét, nem is értem a 16-os besorolást.

Pedig Gareth Edwards rendező elvileg a hatalmas szörnyek bemutatásának specialistája. A 2014-es Godzilla és a Zsivány egyes után azt hihetnénk, ha valaki, akkor ő majd képes feledhetetlenné tenni a dinoszauruszok látványát. Ehelyett egy alultervezett és rendezetlen látványkavalkádot kapunk, amelyből hiányzik a grandiózusság és a földhözragadtság.

Az olcsóság ott is észrevehető, hogy nincs IMAX-verzió, nem invesztált bele a stúdió. Olyan, mintha a stúdió pénzt akart volna spórolni a konverzión és a felvételi technikán.

Bár azt hozzá kell tenni, hogy Edwards forgatási szokásaihoz nem illik egy batár nagy IMAX kamera. Ő tényleg megmutatta már, hogy képes minimál költségvetésből is maximális képi világot bemutatni, mint például a 2023-as Az alkotóban. Hát itt ez nagyon nem sikerült.

A film legnagyobb hibája mégsem a látvány vagy a rendezés, hanem a karakterek és a történet. Egyszerűen nincs kiért izgulni. A zsoldosok sablonfigurák, a család idegesítő, a Don Juan comic relief srácot pedig a néző már az első veszélyes jelenetnél sorsára hagyta volna.

Vannak feszült jelenetek a filmben, például a gumicsónakos rész, amelyet Michael Crichton eredeti Jurassic Park regényéből emeltek át.

Ez a szcéna képes hozni az igazi klasszikus hangulatot, de ez is csak emlékeztet, hogy milyen minőségű lehetne az egész film, ha van mögötte valódi vízió, és tartják a forgatókönyvi fegyelmet. Érdekesség, hogy amikor nem akciójelenet van, hanem a feszültség dominál, akkor tényleg működik Edwards-mozija – lehet, hogy tényleg kéne már egy 18+-os Jurassic-horror.

A zene szintén csalódás: legalább John Williams klasszikus témái megmentik, amikor felcsendülnek, de az új dallamok teljesen feledhetők. A film egészét áthatja a kapkodás, a kreatív döntések hiánya, a sablonos dramaturgia és a stúdiókapzsiság fojtogató szaga. Ez a Jurassic World-rész nem újjászületés, hanem egy kétségbeesett pénzlehúzási kísérlet. Az eredeti 1993-as Jurassic Park óta egyetlen folytatás sem tudott valódi, méltó utódja lenni Spielberg klasszikusának, és ez a film sem fogja megváltoztatni ezt a tényt.

Az első Jurassic World legalább a klasszikus nosztalgiát visszaadta a nézőnek, de ezen kívül tényleg semmit sem tudok mondani a franchise mellett.

Scarlett Johansson kedves mosolya nem éri meg a mozijegy borsos árát. A Jurassic World: Újjászületés túl hosszú, kaotikus, felesleges alkotás, amelyből hiányzik a lélek. A legnagyobb bűne azonban nem az, hogy rossz – hanem az, hogy unalmas és kiszámítható, igazi elvesztegetett potenciál.


Link másolása
KÖVESS MINKET: