SZEMPONT
A Rovatból

Lattmann Tamás: Az Európai Parlamentnek nincs hatása arra, hogy az EU háborúba lép vagy sem

A nemzetközi jogász szerint az Európai Parlament ilyen kérdésekben nem is nagyon szólalhat meg. Ráadásul a 705 képviselőből mindössze 21-et küldünk Magyarországról, ami nehezen nevezhető döntő többségnek.
Fiers Gábor - szmo.hu
2024. június 07.



Június 9-én olyan választás lesz Magyarországon, amilyenre még nem volt példa. Az emberek egyszerre dönthetnek arról, hogy melyik párt képviselőit küldik az Európai Parlamentbe és arról, hogy ki legyen a polgármester, valamint a lakóhelyük önkormányzati képviselője a következő öt évben. Utóbbi szavazásnak külön pikantériát ad, hogy a legutóbbi önkormányzati választást 2019 októberében tartották, így az akkor megválasztott polgármesterek és képviselők még akkor is hivatalban maradnak idén őszig, ha esetleg nem sikerül újra elnyerniük a választópolgárok bizalmát. Eközben pedig a vasárnap megválasztott új önkormányzatok vezetőinek már a győzelem tudatában lesz egy hosszabb nyári szünetük.

Azonban az önkormányzati választásokról lényegesen kevesebb szó esik a közelgő választások kapcsán. A fókusz egyértelműen az európai parlamenti választásokra helyeződött február óta.

A legnagyobb ellenzéki esélyessé vált Tisza Párt alelnöke, Magyar Péter rendszeresen úgy beszél a vasárnapi voksolásról, mintha az az Orbán-kormány sorsáról dönthetne, Orbán Viktor pedig már szinte élet-halál kérdésnek állítja be a szavazást, amin eldőlhet, háború vagy béke lesz Európa és Oroszország között. De mi valójában ennek a választásnak a tétje, miről döntünk, amikor képviselőket küldünk az Európai Parlamentbe? Erről beszélgettünk Lattmann Tamás nemzetközi jogássszal.

– A Fidesz szerint a mostani választás tétje a háború vagy a béke. Az Európai Parlament dönthet arról, hogy az Európai Unió háborúba lépjen bárkivel szemben?

– Nincsenek erre vonatkozó rendelkezések az Európai Unió alapító szerződéseiben, hiszen nem is nagyon lehetnek, mivel az EU nem egy állam, hanem egy nemzetközi szervezet, aminek ráadásul önálló külpolitika képző hatalma vagy képessége nincs is. Ezért van, hogy

az Európai Parlament ilyen kérdésekben nem is nagyon szólalhat meg és nem is szavazhat ebben.

Természetesen ez nem zavarja az Európai Parlamentet abban, hogy néha mégiscsak megszólaljon, hiszen állásfoglalásokat elfogadnak, és ezeket szavazás útján fogadja el az EP, de ezeknek kifejezetten jogi, vagy bármilyen egyéb módon kötelező hatása nincsen. Politikai üzenetet ezek jelentenek természetesen, de még az Európai Unió intézményrendszerére nézve sem kötelezőek. Az orosz-ukrán háború kitörése óta minden egyes Oroszországgal szembeni szankcióról szóló uniós döntést a Tanácsban kell meghozni konszenzussal, ahol pedig a miniszterelnök képviseli Magyarországot.

Vagyis egész egyszerűen nem igaz, amikor ma valaki azt állítja, hogy az Európai Parlamentnek, annak összetételének, politikai színezetének bármilyen döntő hatása lehet arra, hogy az Európai Unió háborúba kerül vagy nem.

Nincs ilyen hatásköre az Európai Parlamentnek, és várhatóan nem is nagyon lesz.

– Magyarország 21 képviselőt küld majd vasárnap az Európai Parlamentbe. Nekik mekkora hatásuk lehet a következő öt év döntéseire, és egyáltalán mekkora erőt jelent ez a 21 képviselő az EP-ben?

– Az Európai Parlamentben összesen 705 képviselő van.

Akárhogy is nézzük, ehhez képest a 21 nyilván nem egy döntő többség. Ez különösen annak fényében tud mókás lenni, amikor valaki a magyar EP-választások eredményét sorsdöntőnek próbálja beállítani.

Az európai parlamenti frakciók jellemzően nem is nemzeti vagy tagállami alapon szerveződnek, hiszen erre egyébként a létező szabályok sem adnak lehetőséget. Az Európai Parlamentnek pont az a lényege, hogy egyfajta tagállamok feletti intézményként az itt dolgozó képviselők az európai ügyeket ténylegesen európai ügyekként lássák és akként is gondolkodjanak rajtuk, akként is kezeljék azokat. Természetesen azért látjuk, hogy az EP-képviselők a saját tagállami érdekeiket is szem előtt tartják, hiszen mégiscsak otthon választják meg őket a választóik. Így politikai értelemben irreális elvárás lenne velük szemben, hogy teljes mértékben figyelmen kívül hagyják, hogy honnan érkeztek. Ráadásul azt gondolom, hogy ez nem is lenne helyes. Mondok egy konkrét példát: a 2000-es évek közepén az egyik legnagyobb jogalkotási vita az úgynevezett szolgáltatási irányelv tervezetén alakult ki az Európai Unióban. Ennek az volt a lényege, hogy az Unió területén a szolgáltatások nyújtására minden államban teljes mértékben azonos szabályok legyenek irányadóak. Ebből következően a magasabb vásárlóerővel bíró nyugat-európai szolgáltatási piacon meg tudtak jelenni az alacsonyabb árakkal dolgozó kelet- és közép-európai szolgáltatók. Ennek kapcsán történt meg, hogy a Franciaországból származó liberális beállítottságú EP-képviselők, akiknek tankönyv szerint támogatniuk kellett volna ezt az irányelvet,inkább abba az irányba mozogtak el, hogy a francia állam kicsit protekcionalista jellegű hozzáállását vitték, és nem tudták lelkesen támogatni az ötletet.

Vagyis látható, hogy bizonyos esetekben az ideológiák kicsit megtörnek, az állami vagy nemzeti érdekek pedig előtérbe kerülnek az Európai Parlamentben.

Az Európai Unióban nagyon sok politikai érdek működik egyszerre, amiknek nem is lehet egyszerre megfelelni.

– Egyáltalán milyen hatással van az életünkre az Európai Parlamentnek?

– Az intézménnyel kapcsolatban él egy kép a köztudatban, ami bizonyos mértékig téves. Az EP-nek bár kiemelten komoly politikai jelentősége van, de például az uniós jogalkotásban nem egyedüli szereplő. Az Európai Unió legfontosabb tevékenysége a jogalkotás, ebben pedig az EP-nek együtt kell működnie az Európai Unió Tanácsával, ami a tagállamok kormányzatainak a képviseletét jelenti. Ennek megfelelően a jogalkotásban a fontossága nem is abszolút jellegű, ugyanakkor természetesen az európai politikai színpad felrajzolásához nélkülözhetetlen az Európai Parlament. A tankönyvek szerint a parlamenteknek mindig van egyfajta szórakoztató funkciója, ami az Európai Parlamentre is igaz, jelesül az, hogy

a politikának egyfajta színpadaként a nyilvánosság számára egy megkerülhetetlenül fontos tényező. Ez az Európai Parlament esetében hatványozottan igaz, hiszen ez az egyetlen olyan európai uniós intézmény, amit közvetlenül választanak,

tehát a választópolgárok erre jobban odafigyelnek, és a közvetlen választás miatt maguk az EP-képviselők is érdekeltek abban, hogy elmagyarázzák a választóknak, hogy mi történik, hogy bemutassák az európai uniós politikát. Tehát ebből a szempontból politikai értelemben talán az egyik legfontosabb európai uniós intézményről beszélünk. Ami a tényleges munkát, jogalkotást, egyebet illeti, ott azért nem ez a legfontosabb intézmény, akárhonnan is nézzük.

– Miben különbözik az Európai Parlament és az Európai Tanács munkája, és mi az, amit az Európai Parlament tulajdonképpen csinál?

– A legnagyobb különbség a közvetlen választottság tényében van. Az EP-képviselőket ötévente egy olyan nagy európai választáson választjuk meg, ami most vasárnap is következik. Ehhez képest a Tanács és annak mindkét szintje, vagyis az Európai Tanács és az Európai Unió Tanácsa is, a tagállami kormányzatok képviseletét jelenti.

Az Európai Tanácsban Magyarország részéről például a mindenkori miniszterelnök ül, az Európai Unió Tanácsában pedig az adott témában illetékes miniszter.

A minisztereket és a miniszterelnököt minden államban a saját választási szabályaik alapján választják meg a helyi választópolgárok, ami Magyarország esetében a parlamentáris modellnek köszönhetően egy közvetett választást jelent. Hiszen nálunk a miniszterelnököt nem közvetlenül választjuk, hanem előbb megválasztjuk az országgyűlési választásokon magát az új országgyűlést, majd ez az országgyűlés dönt a miniszterelnök személyéről. Ez a fajta közvetett legitimáció az, ami megjelenik a Tanács különböző szintjein. Ami pedig az európai politizálást illeti, ez a különbség még látványosabbá válik, hiszen a Tanácsra jellemzően nem nagyon szokott odafigyelni a közvélemény. Ha igen, akkor is jellemzően rosszul, és akkor is általában mindig összekeverik az Európai Tanácsot és az Európai Unió Tanácsát. Nem mindig egyértelmű a választók számára, hogy mikor milyen döntés melyik szinten kell, hogy megszülessen. Ezért aztán alapvetően az Európai Parlamentre figyelnek oda a választók.

1979-ben választották először az európai parlamenti képviselőket, azóta pedig az Európai Parlament folyamatosan erősödött az EU-s intézmények között, és egyre nagyobb politikai befolyást szeretne szerezni magának.

1979 óta az alapító szerződések folyamatos módosítgatásaival a tagállamok ezt a fajta növekvő befolyást biztosították az Európai Parlamentnek, hiszen akkoriban még a jogalkotásban sem volt olyan jelentős szerepe a parlamentnek, mint napjainkban. Ma már azonban a jogalkotásban megkerülhetetlen, bár még mindig ott van mellette a Tanács. Most még nem látjuk, hogy ez a folyamat hova fog kifutni a jövőben, ami nagyrészt attól függ, hogy az Európai Unió tagállamai hajlandóak-e az alapító szerződések további módosítására. Vagyis elmondható az EP-ről, hogy van egyfajta politikai befolyásnövekedés, de hogy ez mennyiben lényegülhet át ténylegesen jogalkotói hatalommá a későbbiekben, az a tagállamok döntésén múlik.

– Vasárnap nemcsak az európai parlamenti képviselőkről szavazunk Magyarországon, hanem önkormányzati választás is lesz. Véleménye szerint az átlagszavazó szempontjából az önkormányzati vagy az európai parlamenti választás a fontosabb?

– Azt gondolom, hogy az átlagpolgár mindennapi életét jobban befolyásolja a helyi önkormányzat, és az, hogy ott milyen döntések születnek. Mondom ezt annak ellenére, hogy nekem mind a személyes, mind a szakmai érdeklődésem nyilván sokkal hangsúlyosabb az európai parlamenti választások eredménye miatt. Ugyanakkor azt világosan hozzá kell tenni, hogy a helyi önkormányzatoknak abban a jogszabályi környezetben kell dolgozniuk világszerte, amit az adott állam jogalkotása hoz létre, aminek esetünkben ma már elválaszthatatlan részét képezi az európai uniós intézményrendszer. Szerintem ezeket a rendszereket érdemes egyben látni, azaz itt valójában egy egymásra épülő, hierarchikus, strukturális rendszer van.

Magyarországon politikai elhatározás volt, hogy az EP és az önkormányzati választásokat egyszerre tartják, ami egyébként szerintem egy rettenetesen rossz döntés.

Ennek a hatásait még nem is látjuk, fogalmunk nincs arról például ma, hogy mi történik akkor, ha mondjuk egy június 9-én még hivatalban lévő polgármester elveszíti a választást, és úgy kell még hónapokig dolgoznia, hogy tudja: októberben jön majd az utódja. Egyelőre elképzelni sem tudjuk, hogy az ilyen helyzeteknek milyen hatásai lesznek az önkormányzatok belső működésére. Visszatérve a kérdésre: összességében azt gondolom, hogy mindkét választás fontos, ám a mindennapi élet szempontjából az önkormányzati annyiban lehet fontosabb, hogy az általuk hozott döntések közvetlenebb hatást tudnak gyakorolni a polgárok életére.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szent-Iványi István: Szijjártó Péter esetében az EU-val szembeni kémkedés, Orbán Viktornál a hatalommal való visszaélés vádja merülhet fel
A külpolitikai szakértő egy interjúban beszélt arról, hogy az Orbán-kormány alatt zajlott ügyeknek milyen büntetőjogi következményei lehetnek. A vitnyédi menekülttábor tervével kapcsolatban azt mondta, teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz „erkölcstelen politikai eszközként” akarta felhasználni a választási kampányban, és egyúttal kiélezni a viszonyt az Európai Unióval.


A Klikk TV Mélyvíz című műsorában volt vendég Szent-Iványi István külpolitikai szakértő volt, aki a vitnyédi menekülttábor körül kirobbant botrányt és annak politikai következményeit elemezte. Szent-Iványi István szerint a történet nehezen értelmezhető, de az a része, hogy az Orbán-kormány az Európai Uniót akarta átverni, számára teljesen hihető. Úgy véli, az előző kormány úgy akart tenni, mintha teljesítené az Európai Bíróság döntését, amely előírta egy befogadóállomás létrehozását a 2016-ban bezárt táborok helyett. A szakértő szerint a terv az volt, hogy létrehoznak egy létesítményt, amit menekülttábornak lehet nevezni, de mivel az az osztrák határtól mindössze 5 kilométerre van, az odaérkezőket azonnal „át is fogják terelni”.

Szent-Iványi szerint ez a fajta hozzáállás belefér abba a jellemtelenségbe, amit a kormány a témában tanúsított. Azt azonban sokkal felháborítóbbnak tartja, hogy a magyar közvéleményt is megtévesztették, hiszen az utolsó pillanatig tagadták a táborépítés tényét.

Szerinte az egész menekültügyet 2015 óta politikai eszközként használta az Orbán-kormány, hogy megvezesse a magyar állampolgárokat. „Ebben az ügyben gondosan ügyelnek arra, hogy egyetlen igaz mondat ne hangozzék el a részükről, és hát ez is ebbe a körbe tartozik bele” – tette hozzá.

A szakértő úgy látja, a kormány ezzel a trükkel akarta elkerülni a napi egymillió eurós büntetést. A titkos kormányhatározatban szerinte van egy különösen érdekes mondat, amely arról szól, hogy a kabinetnek érdeke kiélezni a migrációs vitát az Unióval a 2026-os választások előtt.

„Teljesen nyilvánvaló itt is, hogy egy erkölcstelen politikai eszközként akarták ezt felhasználni a választási kampányban, kiélezni a viszonyt az Unióval”

– fogalmazott. Ezt a helyzetet ahhoz hasonlította, amikor a Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti beszélgetések részletei napvilágot láttak. Azt mondta, bár a szoros magyar-orosz kapcsolat ismert volt, a konkrétumok megdöbbentőek voltak.

„Azzal, hogy Szijjártó Péter Lavrovval milyen módon enyeleg és hogyan beszél, az mégiscsak megdöbbentő volt és megrázó” – mondta, hozzátéve, hogy a szervilis és visszataszító mód, ahogy a kommunikáció zajlott, döbbenetes volt.

Szent-Iványi István egyetértett azzal a felvetéssel, hogy kormányváltás nélkül ezek az ügyek sosem derültek volna ki, és a kabinet ugyanúgy folytatta volna a hazudozást. Felidézte, hogy 2022-ben, amikor kiderült, hogy az orosz titkosszolgálat bejutott a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe, Szijjártó Péter kampányhazugságnak nevezte a hírt. Amikor később bizonyíték került elő, a miniszter szerinte szemérmetlenül tovább hazudott. A szakértő szerint a Fidesz még a választási vereség után sem nézett szembe a hibáival, ahogy az a párt kongresszusán is látszott.

„Még a vereség után sem változtattak semmin, ott sincs semmi őszinte szembenézés, hát miért változtattak volna, hogyha győznek?” – tette fel a kérdést.

A külpolitikai szakértő szerint bizonyos ügyeknek büntetőjogi következményei is lehetnek. Úgy gondolja, Szijjártó Péter esetében egyértelműen fennáll a felelősség az EU-val szembeni kémkedés és külső erőkkel való együttműködés vádja miatt.

„Ezt Szijjártó Péter tankönyvszerűen megvalósította, és erre ott vannak a bizonyítékok, a beszélgetések. Belső információkat kiadott, dokumentumokat átadott, tehát ez tiszta ügy” – jelentette ki.

Egy másik ilyen ügynek az aranykonvoj-botrányt nevezte, amely szerinte akár Orbán Viktor személyes felelősségét is felvetheti.

„Könnyen lehet, hogy itt például Orbán Viktor személyes felelőssége is felmerül, mert többen ezt mondják, hogy tőle eredt, és ez hatalommal való visszaélés” – állította.

Az interjú kitért a migrációs paktumra is, amelyet a Tisza-kormány a jelenlegi formájában elutasít. Szent-Iványi István ezt úgy értelmezi, hogy a kormány kiutat keres, hasonlóan a lengyelekhez, akik a belarusz határon kialakult helyzet miatt kaptak kivételt. A teljes elutasítást azonban nagyon rossz lépésnek tartaná. „Ennek a megítélése most egyre inkább olyanná válik, hogy ez nem egy egyszerű kötelezettségszegési eljárás” – figyelmeztetett. Elmondása szerint az EU-s szerződés negyedik cikkelye kimondja a tagállamok jóhiszemű és lojális együttműködési kötelezettségét, aminek megsértése akár a költségvetési források teljes megvonásával is járhat.

Úgy látja, a Tisza-kormány a három lehetséges opció – menekültek befogadása, pénzügyi hozzájárulás vagy technikai segítségnyújtás – közül az utóbbit választaná, de félnek attól a kitételtől, hogy ehhez találniuk kell egy olyan országot, amely igényli a segítséget.

Szent-Iványi szerint ettől nem kellene annyira tartani. „Mi magunk is külső ország vagyunk. Ugye Ukrajna és Szerbia vonatkozásában külső határt védünk, tehát önmagában a mi határainknak a védelme is az Európai Unió külső határainak a védelmét jelenti” – érvelt. Felhívta a figyelmet arra, hogy

Magyarország az előző kormány miatt nagyon rossz helyzetbe került, és ha az új kabinet is ugyanazt az utat követi, nehéz lesz elkerülni a súlyos következményeket.

Kiemelte, hogy a kvóta szerinti pénzügyi hozzájárulás is sokkal olcsóbb lenne, mint a jelenlegi büntetés. „Ez sokkal kisebb összeg, mint amit most folyamatosan már levontak tőlünk, tehát el is ment ebből 600 millió” – mondta.

A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Autósüldözés Rogán Cecíliával,10 ezer eurós tonhal-szusi és Orbán rivalizálása a putyini vagyonnal - Tóth Ildikó újabb részletek osztott meg a NER-luxusról
A Cápák között befektetője újabb elképesztő történeteket osztott meg a NER belső világáról. Azt is elmondta, szerinte feltűnően nem mennek sehová a NER-esek és a NER-feleségek a kormányváltás óta, inkább otthon diskurálnak az ügyvédjeikkel a jövőről.


„Nemcsak jártam NER-es milliárdos ingatlanjában, hanem Tiborczéktól vettünk egy több milliárdos ingatlant az Andrássy úton” – hangzott el Tóth Ildikótól Dull Szabolcs Ötpontban című műsorában.

A luxusingatlan-befektető, akit a közönség az RTL Cápák között című műsorából ismerhet, azt állította, egy cég megbízásából vásárolták meg a 650 négyzetméteres lakást, amit korábban üzemeltetésre használtak. A lakás belső tereiről az üzletasszony részletesen is beszélt.

„Ezen a lakáson is az látszott, hogy itt nincsenek anyagi határok.”

Tóth Ildikó beszámolt arról is, hogy barátainak „oligarcha-túrákat” szokott szervezni, és egy ilyen alkalommal feszült helyzetbe került Rogán Cecília körülbelül tízmilliárdosra becsült háza előtt. Miután lefotózta az ingatlant, elmondása szerint megjelent mellettük Rogán Cecília, majd miután továbbhajtottak, követte őket.

„Beállt mögénk, és elénk vágódott egy nagy Mercedes-dzsip, és elkezdtek belőle kiszállni az emberek, én gázt adtam, mert úgy gondoltam, hogy nincs közös témánk, úgyhogy nem beszélünk meg semmit.”

Az interjúban több más, a NER-luxus világába tartozó történetet is megosztott. Hatvanpusztát egy indokolatlan, 100 szobás, Versailles-i kastély hangulatát idéző birtokként írta le, ami szerinte nem több, mint

„rivalizálás a putyini vagyonnal”.

Beszélt egy titokzatos, olasz Alpokban található villáról is, amelynek felújításakor a megbízó egyetlen utasítása az volt, hogy „teljesen mindegy, hogy mennyit fog költeni, mert a legszebb legyen”. Bár a sajtó ezt az ingatlant Orbán Viktorhoz köti, Tóth csak annyit tud, hogy mivel a villának magyar házvezetőnője van, valószínűleg magyar tulajdonosé.

Mészáros Lőrincről pedig egy erős véleményt fogalmazott meg.

„Ez az ember nem milliárdos, ez az ember egy nagyon megbízható fiú.”

Tóth azt is elmondta, hogy a kormányváltás óta feltűnően rejtőzködnek a NER-oligarchák, pedig korábban olyan felesleges fényűzésre is volt példa, mint a most következő történet:

„A NER-esek és a NER-es feleségek eltűntek mindenhonnan a kormányváltás után. Nincsenek az utcán, nincsenek az éttermekben, nincsenek partik. Régebben rengeteg olyan parti volt, ahol hatalmas bulikat rendeztek a saját villáikban, és ezt feltöltötték a social mediába. Úgy képzeld el, hogy egy 10 ezer eurós tonhalat felszeleteltek szusinak, megérkezett a hatalmas tonhal, jöttek a japán séfek, feldolgozták, videóra vették, és ezt a barátaikkal visszanézhették később” - részletezte az üzletasszony, aki szerint most mindenki otthon ül és a jogászaival beszélget, hogy hogyan tovább.

„Most egy picit elment a kedvük a fotózástól” - jegyezte meg.

Nemrégiben derült ki, hogy Tóth Ildikó volt az, aki saját elmondása szerint 2022 tavaszán elkezdett információkat és fotókat küldeni Hadházy Ákosnak a NER-közeli feleségek fényűző életmódjáról. Az üzletasszony ezt azzal indokolta, hogy a kézzelfogható rongyrázás sokkal jobban megragadja az emberek figyelmét, mint a bonyolult korrupciós ügyek.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni:

Nemrég a HVG-nek adott interjút, ahol kifejezetten a NER-feleségek, köztük Matolcsy Ádám neje, és Rogán Barbara luxizását részletezte:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Borítékban átadott készpénz, ajándékok” – Panyi Szabolcs szerint így is támogatták orosz ügynökök a magyar kormánymédia embereit
Az oknyomozó újságíró szerint a közvetlen anyagi juttatás is része volt annak a támogatási rendszernek, amellyel orosz és kínai hírszerzők segítették a kormánymédia munkatársait.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró a bejegyzésében nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a magyar hatóságok ismerték a kormányközeli szereplők és külföldi hírszerzők viszonyát.

„Több magyar nemzetbiztonsági forrás is arról beszélt nekem, hogy a magyar szolgálatok az elmúlt években észlelték és feldolgozták számos olyan személy orosz és kínai titkosszolgálati kapcsolatait, akik az Orbán-rezsim ismert propagandistáiként dolgoztak” - írta a közösségi oldalán.

„Ezek a kapcsolatok sokszor tartalmi befolyásolást jelentettek diplomatafedésben dolgozó hírszerzők részéről, sőt olykor közvetlen támogatást is: ajándékokat, szakmai utakat, különféle fizetett megbízásokat, vagy akár borítékban átadott készpénzt.”

Az újságíró szerint ezek az esetek túlléptek egy kritikus határon, amit egy szövetségesi rendszerben lévő ország még elnézhetne. „A kapcsolat túlment azon, amit egy normális EU/NATO tagállamban még tolerálhatónak lehetett volna tekinteni.”

A határozott fellépés mégis elmaradt, aminek Panyi szerint politikai okai voltak. Úgy látja, a szolgálatok azért nem tudtak hatékonyan intézkedni, mert a propagandisták által terjesztett, Moszkva és Peking érdekeit szolgáló tartalmak egybeestek a kormány politikai céljaival.

„Ezek a propagandisták többek között a Magyar Nemzetnél, a Pesti Srácoknál, a Demokratánál, illetve korábban a Magyar Hírlapnál dolgoztak.”

Panyi arra is felhívja a figyelmet, hogy a kormánypárti médiabirodalom közelmúltbeli leépítései után ezek a személyek még szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot külföldi megbízóikkal. „Borítékolható, hogy lesznek olyanok, akik pénzügyi és ideológiai okokból továbbra is Moszkva vagy Peking érdekeinek megfelelően próbálják majd befolyásolni a magyar nyilvánosságot – csakhogy már nem a magyar, hanem sokkal direktebb módon az orosz és a kínai állam szárnyai alatt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Krekó Péter: Ezért nem adhat felmentést a „parancsra tettem” az Orbán-rendszer kiszolgálóinak
A szociálpszichológus szerint az Orbán-kormány nem volt klasszikus autoriter rendszer, így a propagandagépezet működtetői nem hivatkozhatnak kényszerre. A szakértő úgy véli, az államszervezetből fel lehetett volna állni, de ezzel a lehetőséggel az elmúlt 16 évben nagyon kevesen éltek.
F. O. - szmo.hu
2026. június 19.



Két hónappal a kormányváltás után a magyar társadalom még mindig bizonytalan abban, hogyan viszonyuljon az elmúlt 16 évhez, erről beszélt Krekó Péter szociálpszichológus a Telexnek adott interjúban. Szerinte miközben egyesek a feszültségek csillapítását és a jövőre való koncentrálást sürgetik, a kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy elsöprő társadalmi igény van az elszámoltatásra és a vagyonvisszaszerzésre, különösen a korrupciós ügyek kapcsán. Úgy véli, erre komoly demokratikus felhatalmazás van, ami nemcsak pragmatikus, de morális megtisztulási szempontból is fontos.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a jogi folyamat nem lesz egyszerű, mivel az ügyészség és a Kúria a jelenlegi vezetéssel nem lesz a kormány szövetségese ebben. Krekó szerint a gyűlöletkeltéshez hasonló politikai visszaélések terén is jogos elvárás a felelősségre vonás, különösen, hogy a rendszerváltáskor ez elmaradt. Azt a gondolatot, hogy a „boszorkányüldözés” abbahagyása vezet a békéhez, magasztosnak, de ebben a helyzetben helytelennek tartja. „De a rendszerszintű jogi és politikai normasértések korszakát követően ez azt jelentené, hogy az elit és a társadalom szemet hunyna a bűncselekmények fölött” – fogalmazott.

A szociálpszichológus óvatosságra intett az egyéni politikai traumák társadalmi szintre emelésével kapcsolatban, ugyanakkor megjegyezte, hogy a fél ország valamilyen mértékben traumatizált, és a trauma nem múlik el a hallgatással.

Ezért is tartja fontosnak, hogy a felelősséget ne kenjék el egy üres megbékélésretorika jegyében. „Egy ilyen helyzetben a gyors túllépés alapvetően az elkövetők érdekeit szolgálja” – jelentette ki.

Hozzátette, a gyógyulás nem egy csendes folyamat. „A traumafeldolgozás törvényszerűen hangos, konfliktusos, fájdalmas folyamat, amiben a szenvedés nem öncélú, hanem azt a célt szolgálja, hogy mindez ne történhessen meg újra” – mondta. Krekó Péter kitért arra az új jelenségre is, hogy a rendszer korábbi kiszolgálói egyre gyakrabban szólalnak meg a nyilvánosságban, jellemzően önmentegető módon. Bár az ő perspektívájuk megértése is fontos, szerinte az áldozatokét még nem hallottuk eleget, és határt kellene szabni a nyilvános „gyóntatószékeknek”.

„Nem lenne szerencsés, ha az elkövetők önmentegető narratívái dominálnák a nyilvánosságot – még ha sokszor izgalmasabb is az ő magyarázataikat hallgatni”

– figyelmeztetett.

A korábbi rendszer szereplőinek médianyilvánossága kapcsán Krekó különbséget tett a volt állami vezetők és a kommunikációs gépezet alkalmazottai között. Míg előbbieket szerinte meg kell szólaltatni, és szembesíteni kell őket a döntéseikkel, utóbbiak esetében problémásabbnak látja, ha kevés szembesítés mellett mondhatják el a saját narratívájukat. Úgy véli, ez a cselekedeteiket túl emberinek láttathatja, holott azok amorálisak voltak. A propaganda eltűnésével és a kormánymédia-termékek összeomlásával párhuzamosan szerinte most kedves arcú emberek magyarázzák a bizonyítványukat, ami a gyors megbocsátás felé mutat.

„Mindez a nagyon gyors megbocsátás irányába mutat, pedig szerintem az indulatok szításában és gyűlöletkeltésben aktív szerepet játszó szereplők esetében ez nem indokolt”

– szögezte le. A szociálpszichológus szerint a felelősség megállapításánál nem szabad megállni a legfelsőbb szinten, és csak Rogán Antalra, valamint néhány vezetőre hárítani mindent. „Érdemes elkerülni azt is, hogy minden felelősséget csak a legfelsőbb szintekre vetítünk, és csak Rogán Antalt és néhány köztévés igazgatót nevezünk meg bűnösnek” – mondta. Álláspontja szerint a propagandagépezet közép- és alsóbb szintjein elkövetett tettekről is beszélni kell.

Krekó Péter kifejtette, hogy

az Orbán-rendszer egyfajta információs autokrácia volt, amely az információk rendszerszintű manipulációjával tartotta fenn magát.

Fontosnak tartja megérteni, hogy ez nem volt klasszikus autoriter rendszer. „Senkit nem kényszerítettek arra, hogy a gyűlöletkeltésben részt vegyen, senkinek sem fogtak pisztolyt a fejéhez annak érdekében, hogy a propagandát szolgálja” – hangsúlyozta. Bár voltak kényszerítő eszközök, azok nem a középosztályt sújtották elsősorban.

„Ezért sem adhat felmentést, amire a Harmadik Birodalom bukását követően sokan hivatkoztak: »parancsra tettem«” – vonta le a következtetést.

Szerinte az államszervezet szinte bármely részéből, így a propagandaintézményekből is fel lehetett állni. „Őszintén szólva ezt nagyon kevesen tették meg az elmúlt 16 évben” – tette hozzá.

A „boszorkányüldözés” vádjára reagálva Krekó elmondta, hogy a kormányváltáshoz vezető két legfontosabb érzelem a harag és a remény volt, a harag pedig a változás fontos katalizátora. Bár ennek nem szabad korlátlan utat engedni, a közvélemény morális felháborodásának kifejezését legitim demokratikus eszköznek tartja. A magyar politikára jellemző „törzsi logikai gondolkodás” veszélyére is felhívta a figyelmet, amely a saját oldalon megbocsátó, míg az ellenféllel szemben kíméletlen. „Míg valaki egy normasértést a saját oldalán megbocsáthatónak, sőt kívánatosnak tart, a másik oldallal szemben sokkal kevesebbet enged meg” – magyarázta. Úgy látja, a Fidesz összeomlásával a hatalommal való visszaélés veszélye fennáll, de az új kormány részéről lát olyan gesztusokat, amelyek ez ellen hatnak.

Krekó a Fidesz szembenézésének teljes hiányát látja.

„Egy-két kritikus hangon kívül nem hallottunk érdemi önreflexiót a Fidesz oldaláról, Orbán Viktor továbbra is a globális összeesküvéssel magyarázza a vereségét”

– állapította meg. Ezzel szemben az új kormány tett gesztusokat, például Magyar Péter bocsánatot kért a rendszer bűneiért. Orbán Viktor stratégiája szerinte ennek pont az ellentettje. „Orbán »dolgozatának« üzenete: az irány jó volt, csak nem mentünk elég messzire” – foglalta össze. A szociálpszichológus úgy gondolja, Orbán a saját politikai stílusának foglyává vált, érzéketlen lett a társadalmi hangulatváltozásokra, és a Fidesz népszerűségének zuhanása részben az önreflexió hiányának köszönhető.

Krekó Péter személyes érintettként elmondta, senki nem kért tőle bocsánatot a Covid-járvány alatti lejárató kampány miatt, de ezt nem is várja el. Fontosabbnak tartja a miniszterelnöki bocsánatkérést, bár szerinte az állam név szerint is bocsánatot kérhetett volna a Szuverenitásvédelmi Hivatal által meghurcoltaktól. A rendszer alsóbb szintjein dolgozók felelősségével kapcsolatban konkrét javaslata is van.

„Én elképzelhetőnek tartanék például egy külön szabályozást arra, hogy a gyűlöletkeltésben élen járó közmédia és más médiaorgánumok bizonyos feladatokban részt vevő munkatársai egy ideig ne dolgozhassanak az államigazgatásban vagy a nyilvánosságban”

– vetette fel. Véleménye szerint aki aktívan részt vett az információs hadviselésben, annak szembe kell néznie a következményekkel.

„Aki aktív munkát végzett az ország polgárai elleni információs hadviselésben, és civilek ellen fordította ezeket az információs fegyvereket, az nézzen szembe a következményekkel” – mondta.

A szociálpszichológus szerint az Orbán-rendszerrel való szembenézés elmulasztása illeszkedne a feldolgozatlan magyar traumák sorába, de hangsúlyozta, hogy ez a rendszer morálisan nem eshet egy megítélés alá a gyilkos diktatúrákkal. Úgy látja, a rendszer fenntartásában a magyar társadalomnak is volt felelőssége. „Ezért szerintem a rendszer fenntartásában is volt a magyaroknak társadalmi felelősségük” – jelentette ki, hozzátéve, hogy mindenkinek érdemes elgondolkodnia a saját felelősségén. Timothy Snyder „előzetes behódolás” fogalmát idézve arról beszélt, hogy sokan feleslegesen engedtek a hatalomnak. „Magyarország ennek az előzetes behódolásnak az állapotában volt. Tudom, hogy ez nem egy népszerű nézőpont, mert egyszerűbb a Fidesz túlhatalmára fogni mindent” – mondta.

A jövőre nézve a legfőbb tanulságnak a hatalommal szembeni bátor kiállást tartja. „A tanulság szerintem az, hogy ne próbáljunk megfelelni előre a hatalom akaratának, és ne féljünk kritikusak lenni” – fogalmazott. Szerinte az Orbán-kormány alatt a társadalom megtanulta, hogy lehet hatása az ellenállásnak. Ezt a kritikai attitűdöt a jövőben is meg kell őrizni, mert ez a záloga annak, hogy

az alattvalói mentalitásból egy tudatos polgári mentalitásba lépjünk át.

„Ha ellent merünk mondani a hatalomnak, egy fejlettebb, jobb társadalomban élhetünk” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk