Gemini Man: átlagos akciófilm, nagy felhajtással – kritika
A film Harry Brogan mesterlövészről szól, aki egy rázós küldetés után úgy dönt, hogy kiszáll, amíg még a csúcson van. Nagy bánatára olyan titkokat tud, ami az amerikai kormány számára veszélyes, ezért megpróbálják kiiktatni, minden ügynökkel együtt, akivel együtt dolgozott. Will Smith játsza ezt a vagány, eltökélt, laza főszereplőt, Mary Elizabeth Winstead pedig egy kormányügynököt, Danny-t, akivel együtt menekül. Miután a kormány nem tudja eltenni láb alól a szuperbérgyilkost, egy
titkos szervezet kerül a képbe, a Gemini projekt.
Ennek a félkatonai szervezetnek a vezetője a Clive Oven által megformált Clay Verrise, akinek közös múltja van Harryvel. Van itt minden, menőmanó főszereplő, kötelező sidekick, nagyon gonosz kormányügynökség, még comic relief karakter is, akit az elbűvölő Benedict Wong játszik.
A nagy csavar a sztoriban – nem spoiler, erre építették az egész film marketingjét: a Gemini Will Smith klónját küldi ellene, aki mindent tud, amit a tökéletes bérgyilkos, így méltó kihívója, sőt, mivel fiatalabb, sokkal gyorsabb és erősebb is. A klónt (Junior-t) szintén Will Smith alakítja, csak digitálisan megfiatalított változatban.
Igazából nem Will Smithről „vették” le a ráncokat, hanem újraalkották a színész fiatalabbik énjét.
Nagyon érdekes, néhány jelenetben működik a dolog, de néha nagyon „digitális” a látvány. Budapest legalább jól néz ki, és szerencsére immár végre valahára önmagát játszhatja, úgyhogy a mozi egyik jelenetében a GPS-en egy Nagymező utcai cím a cél.
Ez volt az egyik nagy marketingfogás: Budapest (az egyik poszteren a háttérben a Parlament van, pedig nem is "szerepel" a filmben). Ezen kívül a film nem nyújt semmi többet, egy korrekt akciófilm. Van kb. 4 nagyszabású akciójelenet, autósüldözés, kézitusa, lövöldözés, sok effekt és CGI, némelyik effektekkel megoldva (mondanom sem kell, hogy az utóbbiak végtelenül jobban néznek ki a vásznon…). A másik
nagy marketing-parasztvakítás az volt,
hogy a filmet 120 FPS-sel, 3D-ben forgatták, amit a külföldi sajtó az akciófilm új alapjainak emlegetett. A hagyományos kamerák 24 képkockát rögzítenek másodpercenként, itt 120-at vettek fel, így a mozgás sokkal folyamatosabbnak hat, ami a 24-hez szokott szemnek érdekes. Ezt a technológiát nevezik HFR-nek (High Frame Rate). Nem tudom, mit nézett a külföldi sajtó, nálunk a 60 FPS-es, 3D-s verzió nem adott annyit a filmhez, mint amennyit ígértek. Sőt, néhol zavaró volt a 3D, a folyamatos mozgással együtt mintha egy homevideo-t néznénk telefonon, de hozzá lehetett szokni, anno
a Hobbit: A váratlan utazás 48 FPS-e sokkal zavaróbb volt.
Ugyanakkor meg merem kockáztatni, hogy a film 2D-ben sokkal élvezhetőbb lenne. Sokszor alkalmazták a POV (point of view – mikor a karakter szemszögéből veszik a jelenetet) nézőpontot is, ami 3D-ben kicsit émelyítően hatott. Ami még a 3D-ben nekem furcsa volt, hogy a számítógéppel generált mozgás nagyon kilógott HFR-ben, mintha a folyamatos mozgást nem tudnák annyira követni 60 FPS-ben.
Az akciójelenetek korrektek voltak, némelyikben fel lehetett fedezni Ang Lee keze nyomát: a hosszú snittes stílusát, bár erősen rádolgoztak utómunkával, tehát ki tudja, mi volt valós a felvételeken, mikor volt digitálisan egy vágás elhelyezve. A sztori kiszámítható csavarokkal operál, teljesen alap, de inkább klisés akció-kaland, mint forradalmi történetmesélés.
Ang Lee stílusa ezen felül nem nagyon jött át,
olyan volt, mint az új Aladdin esetében Guy Richie rendezése, tudjuk, hogy ő rendezte, de csupán egy iparosmunka. Will Smith kissé fáradt ugyan, de mindkét szerepben elfogadható, már amikor Junior arca nem néz ki úgy, mint egy 2000-es évekből származó animációs film főszereplője.
A többi színész is hozza a kötelező minimumot,
Clive Owen klasszikus feledhető gonosz, Benedict Wong és Mary Elizabeth Winstead pedig jó „sidekick-ek”, talán utóbbinak nagyobb szerepe van és talpraesettebb, hihetőbb figura.
Aki egy látványos, színes, szagos, szerethető akciófilmet szeretne látni, amiben nagy fordulatokra nem kell számítani, az igazából nem lő nagyon mellé a Gemini Mannel, de elvesztegetettnek érezni mindent a készítők részéről, a rendezőt, a főszereplőket, a felfoghatatlanul nagy marketingköltséget,
mindent feláldoznak a középszerűség oltárán.
Hiába jött Magyarországra mindenki lobbizni a Paramounttól, Will Smith, Jerry Bruckheimer és Ang Lee, a film sajnos önmagában közepes volt, feledhető.
