ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Egy fogyás története: 35 kilót adott le önsanyargatás nélkül

Úgy váltott életmódot, hogy csak annyit vállalt, amiről tudta, hogy hosszú távon is képes lesz betartani azt.


Bakos András újságíró látványos fogyásának történetét a Facebookon osztotta meg. Először az ökölvívóedzője tett föl róla két képet, ő pedig odaírta kommentben, ha ötszázan lájkolják a fotókat, megírja, hogyan sikerült így lefogyni. A kitűzött számnál végül többen jelezték, hogy kíváncsiak a sztorira. Íme így szabadult meg a kilóitól:

"Dávid a múltkor megosztott rólam két képet, az egyiken nagydarab vagyok, a másikon vékony. Sokan rácsodálkoztak, én pedig könnyelműen azt ígértem, hogy ha kapok ötszáz lájkot, megírom, hogyan sikerült így lefogyni. Ekkor elkezdett pörögni a poszt, és végül 524-nél állt meg. Én pedig megírtam a történetet.

Az első képről

Az első fotó 2008-ban készült rólam, egy céges karácsonyi ünnepségen. Körülbelül száztíz kiló lehettem. Nem tudom pontosan, mennyi, de az biztos, hogy ezután még gyarapodtam, mert 2011-ben készült rólam olyan papírkép, amelyen nagyobb vagyok, és akkor egy üzemorvosi vizsgálaton emlékeim szerint

közel százhúsz kilót mutatott a mérleg.

Magas vérnyomás

Üzemorvoshoz azért mentem, mert rám került a sor. Nem fájt semmim, elégedett voltam magammal (ez most is így van). Megmérték a vérnyomásomat, és kiderült, hogy magas. Ezzel pedig – mondta az orvos – kezdeni kell valamit, mert a magas vérnyomás alattomos, nem fáj, de egy sor más betegséget előidéz. Elküldött a háziorvosomhoz, Mária doktornőhöz, aki ugyanúgy magas vérnyomást állapított meg. Ő elküldött más vizsgálatokra is. A feleségem talált egy kezelőlapot 2012. februárból, a szemészeti klinikáról, azt nézték meg, hogy a magas vérnyomás károsította-e már a szemem. Mária vérnyomás-csökkentő gyógyszert írt föl és egy másik orvosságot, ami a szívrohamot előzi meg. Elmagyarázta, hogy ezeket most már életem végéig szedni kell. – A vérnyomásgyógyszerrel lehetnek gondok, előfordulhat, hogy ez az első nem lesz jó. akkor majd keresni kell másikat, de előbb-utóbb meg lehet találni a megfelelőt... – magyarázta a doktornő.

Én viszont ott akadtam meg, hogy negyvenéves koromban közlik velem, hogy most már életem végéig gyógyszert kell szednem.

Próbáljak lefogyni?

Mária látta rajtam, hogy megomlok. Elmagyarázta, hogy a magas vérnyomás lehet örökletes, de a túlsúly miatt is kialakulhat. Esetleg próbáljak fogyni: nem biztos, hogy sikerül, de ha igen, legalább kiderül, hogy mitől alakult ki nálam ez a betegség.

A családom egy része úgy reagált, hogy köszöntöttek „a klubban”. Picit felmentést is kaptam ezzel. Ha már ketten is szednek vérnyomásgyógyszert, akkor ez nyilván tényleg családi örökség lehet: a géneken múlott, tehát nem tehetek ellene semmit. Viszont mindketten túlsúlyosak, ha nem is annyira, mint én voltam ekkor. Tehát elvileg náluk is lehetett ez az oka a magas vérnyomásnak. Ez nem derült ki, csak én okoskodtam így.

Szép kövér

Az is megfordult a fejemben, hogy az ősök az egyik oldalon uradalmi napszámosok voltak, a másik oldalon pedig gazdálkodók. A régi családi fotókon erős, megtermett férfit, asszonyt lehet látni az inas, szálkás alakok mellett, kövéret azonban nem, legalábbis a hatvanas évek előtti időkből nem. Ez nyilván a legtöbb család fotóiról elmondható mifelénk. Azelőtt más volt az életmód, sokkal jobban be kellett osztani az ennivalót, azoknál a családoknál is, ahol egyébként több jutott az asztalra. Aki „szép kövér” volt, az rendszerint gazdag is. Ez később változott.

Disznóhús, krumpli, kenyér

Nálunk legalábbis jellemző volt, hogy egyre többet ettünk. A fő húsétel a disznó, de anyukám csirkét is vágott, máskor volt liba is. Mivel horgászunk, hal is került az asztalra néha. Abban nőttem föl, hogy évente egy-két disznót vágunk, sonkát, szalonnát sózunk, füstöltetünk, hurkát, kolbászt készítünk. A legfontosabb köret a krumpli volt, utána a kenyér. A legfontosabb étkezés a vasárnapi ebéd, hét közben pedig a vacsora, mert addigra ér haza mindenki.

Az ételnek, a jól sikerült, finom ételnek nagyon nagy a respektje nálunk.

Anyukám szeretett főzni, sütni, ahogy megnősültem, én is próbáltam, és meg is szerettem a főzést. Ez még most is így van.

Ha van idő, eszünk

A disznóvágástól, mint minden gyerek, eleinte undorodtam, aztán ez is változott, és a hússal való bíbelődés ma is nagyon jólesik. Jellemző kép: anyukám pénteken este fölhív, hogy „iderepült egy fél birka, eljönnél-e, szétszedni?” Én pedig mentem, nagy örömmel. És a saját családomnál is így alakult: akármilyen későn értem haza, vacsoráztam. Nap közben egy időben rendszeresen ebédeltem, Makón az MTH konyháján – és bizony annyit, hogy utána egy óráig nem fogott az agyam. Máskor pedig rendszertelenül, amikor épp volt időm. Ez azzal is járt, hogy ha bolt, büfé mellett mentem el, és volt egy kis időm, holtbiztos, hogy bementem.

Sokba is került

Szóval

sokkal többet eszem, mint amennyire szükségem van, ez nem mellesleg több pénzbe kerül.

Emiatt beteg lettem, gyógyszert kell szednem, ami megint csak plusz pénzbe kerül – vontam le a következtetést.

Ez volt a második szempont, ami miatt úgy döntöttem, megpróbálok fogyni. Olvastam erről egy keveset, de nem költöttem pénzt életmód-tanácsadó könyvekre, a neten böngésztem. Nem tudom már, hol találtam azt a javaslatot, de biztosan nem saját magamtól jöttem rá, hogy nagy különbség van fogyókúra és életmód-változtatás között. Az előbbinek időleges eredményei lehetnek.

Életmódot úgy szabad változtatni, hogy csak olyasmit vállal az ember, amit aztán az élete végéig tartani tud.

Szóval nem szabad – főleg első lépésben – sokat vállalni, mert az ember elveszítheti a kedvét.

Ilyen a boksz

Azt is olvastam, hogy a sport segít, és nagyon fontos a jó közérzethez, de az étkezési szokások változtatása hoz eredményt. Ennek az igazságát láttam magamon: ekkor már második éve sportoltam.

Írtam egy cikket 2008-ban az algyői bokszolókról, akik a faluház mögötti gyepen edzettek nyáron, és Kátó Sanyi bácsi, az edző meghívott, próbáljam ki. Rögtön nem álltam be, de 2010-ben már jártam. Heti három alkalom, este hattól a Faluházban. Edzés után rendszerint még nagyobb volt az étvágyam, mint addig, és ettem is, mindig. Szóval erősödtem és híztam is.

Elhagytam a vacsorát

Egyetlen dolgot vállaltam:

elhagyom a vacsorát, ami addig a legfontosabb étkezés volt.

Ezzel együtt mindig megterveztem előre, mit fogok enni nap közben. Addig is előfordult, hogy itthonról vittem magammal ételt, ez onnantól állandó szokásom lett. Az derült ki, hogy a reggeli után én 10 órakor éhezem meg először, aztán 2 óra tájban. És érdemes még valami apróságot enni 4-5 óra felé, hogy ne legyek nagyon éhes. Ez gyorsan kialakult. Később már az sem okozott lelki törést, hogy este főzök, én csak megkóstolom, és másnap eszem belőle.

Ugyanazt ettem, amit addig

Az is nyilvánvaló volt, hogy nem akarok mást enni, mint a családom, mert annak nincs értelme, hogy külön főzzek, vásároljak magamnak. Szóval vittem a táskában magammal füstölt sonkát is, paprikás krumplit, rakott krumplit is olykor – és viszek még most is. Viszont igyekeztem egyre kevesebb kenyeret enni. Helyette savanyúságot, zöldséget, gyümölcsöt ettem. Persze, szerencsém van: én minden ételt szeretek, az almát is szerettem, addig is – onnantól kezdve viszont megismertem, melyik fajta milyen ízű, hol érdemes megvenni.

Savanyított dinnye

Arra is rájöttem,

mikor melyik zöldséget érdemes venni.

Előfordult, hogy az ebédem 2 órakor két nagy uborka volt, máskor öt-hat paradicsom. Amikor elkezdett érni a barack, a görög- és a sárgadinnye, azokból ettem többet. A feleségem egy ideje ősszel kicsi dinnyéket vesz, hordóban savanyítja. Azt is hordtam, hordom most is, májas, kolbász mellé. Azért arra figyelek, hogy sok nehéz étel ne legyen egy nap.

Rövid élet?

Kovács Andris kollégám, amikor enni látott az ebédlőben, meg is jegyezte, hogy „a hideg ebéd a rövid élet titka”. Ilyenkor elmondtam neki, hogy reggelire gulyáslevest ettem, vagy halászlevet – vagy épp azt, amit a családom vacsorázott.

Lassú fogyás

Az életmód-váltásnak az lett az eredménye, hogy lassan, de határozottan fogyni kezdtem. Eleinte ritkán mértem magam, aztán egyre sűrűbben, mert mindig jó volt ránézni a számlálóra. Egy idő után azt vettem észre, hogy délelőtt elálmosodom, és bár nem nehéz az ebéd, utána is, ha nem szégyellném, lefeküdnék aludni. Ez azért volt így, mert csökkent a vérnyomásom, és a gyógyszer – amit lelkiismeretesen szedtem – annyira lehúzza, hogy már alacsony.

Józsi bácsi szerint

Piri Józsi bácsival az algyői tornateremből átalakított lőtér avatóján beszéltünk erről. Azt mondta, felezzem meg a gyógyszert, próbáljam ki úgy. Így lett. Aztán pár hónap múlva a felét is meg kellett felezni, és végül az is sok lett. Úgyhogy elhagytam. Szóltam Mária doktornőnek, akinek nem volt kifogása ez ellen, de azt javasolta, a dobozt ne dobjam ki, és rendszeresen mérjem a vérnyomásomat.

Arról nem találtam papírt, mikor hagyhattam el a gyógyszert, de már legalább öt éve. Azóta, ha mérem a vérnyomásom, rendes értéket mutat.

Végül 35 kiló mínusz

Azt nem tudom, hogy ha dietetikushoz megyek, megterveztetem az életmód-váltást, sokkal radikálisabb változást vezetek be az evésben, milyen gyorsan ment volna le a túlsúly.

Az igazán nagy változás kb. két év alatt lezajlott.

Egy 2013. május 25-i fotóról tudom, hogy akkor 90 kiló voltam. Ez év végéig lement 85-re. Ezt tartom, plusz-mínusz 2-3 kiló változás szokott lenni, karácsonykor, húsvétkor általában fölfelé. Aztán ledolgozom, de abban sincs semmi szenvedés.

Futni egy kört

A sportnak is nagyon fontos a szerepe ebben a történetben. Futni száztíz kilósan még nem mertem – amikor próbáltam, fájt a térdem –, viszont hétvégenként, néha máskor is lementem az erdő alá az algyői hídnál, volt két karóm, ezekkel jártam, néha futottam végig az ösvényen a gátőrházig, olyan mozgással, mint a nordic-walking gyakorlói. Ez is növelte az állóképességemet, amit már a boksz valamennyire megalapozott. Az ökölvívást se hagytam abba. Miután Sándor bácsi elköszönt, Oltványi Dávid lett az edzőnk – ő osztotta meg rólam a múltkor azt a két képet. Ő másfél órás, összetett, meglehetősen pörgős edzéseket vezényel. Ez is sokat javított az erőnlétemen, aztán a futás is.

A második fotó

Sima edzőcipőben, pamutpólóban futottam a töltésen, néha eljött velem a feleségem. Ő aztán addig könyörgött nekem, amíg vettünk rendes futócipőt. A barátunktól, Icától kaptam az első technikai pólókat. Első futóversenyem a 2015-ös Hód Futófesztivál volt, félmaratoni távon indultam, 1 óra 55-ös eredménnyel végeztem. Abban az évben ősszel lefutottam a Budapest Maratont, 3 óra 55-tel. A második fotó néhány hónapja készült, amikor havas esőben is kimentem egy körre. Nem vagyunk cukorból.

Te futsz? Tényleg?

Persze, hogy az iskolában gyűlöltem a futást. Egyik testnevelő tanár se próbálta elmagyarázni nekünk, miért lehet ez jó sport. Soha nem mondtak olyat egy-egy testnevelés órai bemelegítő kör után, hogy „a te testalkatodhoz képest ez egészen jó eredmény”. Nem magyaráztak el olyan alapvető dolgokat, hogy

ha lassan futunk, meglepően sokáig bírjuk, és ha erre hetente rászánunk kétszer-háromszor fél órát, látványosan fejlődik az állóképességünk.

Öröm, függőség

Azt sem mondták, hogy a legtöbb sport, így

a futás is endorfint termel, jólesik a testnek és a léleknek is, boldogít, sőt, függővé tesz.

Csakhogy ez a függőség nem a kárunkra lesz, hanem a hasznunkra. És nem az számít, hanyadik az ember egy versenyen, hanem az, hogy önmagához képest fejlődik, ez pedig óhatatlanul így lesz, ha ésszel csinálja, és nem terheli magát ésszerűtlenül.

Szó sem volt ilyesmiről.

Mérték, mennyit futunk, osztályoztak. Akik lemaradtak körbefutás közben, azokat megpirongatták. Nem hibáztatom őket, ezek a tények. Csak ehhez képest abszurd, hogy nekem, és a velem kb. egykorú felnőtteknek most kell rájönniük ilyen alapvető dolgokra. Mert most vagyunk egypáran, ezt lehet látni esténként, bármelyik magyar településen.

Előnyök

Jobban érzem magam.

Nem kell gyógyszert szednem.

Heti hat napon sportolok, ez tényleg örömet okoz. Azon persze néha eltűnődöm, kell-e nekem maflásokat kapnom a fiaim korosztályához tartozó srácoktól, de van sikerélmény is. A boksz révén és a futásnak köszönhetően is érdekes, jó embereket ismertem meg. A mi korunkban ennek nagy, és egyre nagyobb lesz a jelentősége.

Jobb az állóképességem, nem csak a fizikai igénybevételt bírom jobban, hanem a stresszhelyzeteket is.

Megértem azokat, akik azt mondják, nincs lehetőségük arra, hogy időt szakítsanak a sportra. A mi gyerekeink már nagyok, és bár megosztjuk a házi munkát, a nagyobbik része a feleségemé. Azért azt mégis ideírom, hogy amióta sportolok, megtanultam jobban beosztani az időmet, és a sport mellett most már arra is ráérek, hogy itthon írjam a saját, nem napilapba szánt szövegeimet.

Jobbat pihenek, és kevesebb alvásra van szükségem, mint régebben. Ez abban az esetben van így, ha tényleg nem vacsorázom. Ha valamilyen összejövetel miatt ez nem jön össze, rosszabbul alszom.

Nem vagy te beteg?

Jobban nézek ki (elvileg). Ez elég vicces egy kopaszodó, ötven felé járó férfiról szólva, a végére is hagytam, de tény: érezhetően több mosoly, figyelem jut, főleg azoktól, akik ismertek korábban. A másik, szintén vicces eredménye volt a fogyásomnak egy csomó aggódó tekintet. Voltak, akik meg merték kérdezni, hogy beteg vagyok-e – mások csak néztek, és látszott rajtuk, mit gondolnak. Ez most már lassan elmúlik.

Csak rólam van szó

Jellemző, hogy amikor elkezdtem, nem attól tartottam, hogy valami balul üt ki – inkább attól, hogy ha így lesz, a környezetemben azok, akik kételkednek, igazolva látják a kétségeiket: „én megmondtam, hogy baj lesz.” Ez persze részemről hiúság.

Az inkább józan belátás eredménye volt, hogy bárki is kérdezte, mit csinálok magammal, és miért, elmagyaráztam, de mindig vigyáztam arra, hogy ne tűnjön prédikálásnak, amit mondok.

Csak magamról beszéltem, mert ha lehetnek is általánosan érvényes törvényszerűségek, nincs két egyforma test és lélek.

Ami az egyik embernék beválik, a másiknál nem biztos, hogy segít. Azt pedig végképp nem akartam, hogy az emberek Schobert Norbira gondoljanak, amikor rám néznek. Tisztelem azt a srácot, azért, hogy meg tudta változtatni az életét, dacára a családi hagyományoknak, de az nem tetszik, amikor fánkot evő túlsúlyos lány fotóját közli, és gúnyos megjegyzéseket tesz alatta.

Két szelet kenyér fogy

Aztán kiderült, hogy bár nem akarom a családomat kellemetlen helyzetbe hozni, azzal, ahogy főztem, változtak a szokásaink. Sokkal több zöldséget eszünk, és előfordul, hogy a pénteken hozott kenyérből hétfőig két szelet fogy. A kisebbik fiam súlyzókat vett, azokkal izzad a nagyszobában, a nagyfiam pedig hetente többször futni jár, már jó ideje, úgyhogy ez nála is szokássá vált.

Attól is meglepődtem, hogy Major Zoli, Makai Móni párja azt mondta, az én példámon okulva tudta megváltoztatni az életmódját.

Ennyi a történet.

Vajon végigolvassák-e ötszázan?"


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Jön a nyár leglátványosabb meteorraja, mutatjuk, mikor érdemes az eget kémlelni
A Perseidák meteorraj augusztus 12-én hajnalban éri el maximumát. Ebben az időben óránként akár 100 hullócsillagot is láthatunk.


A Perseidák meteorraj augusztus 12-én hajnalban éri el maximumát, óránként 50-70 hullócsillaggal - tájékoztatta a Svábhegyi Csillagvizsgáló csütörtökön az MTI-t; az obszervatórium augusztus 9-től több napon át különleges csillagászati programokkal várja a látogatókat.

A közleményben úgy fogalmaztak, hogy bár a telihold fénye idén zavarni fogja a "meteorlest", a meteorzápor megfigyelése így is szép élménynek ígérkezik.

A Perseidák meteorraj a maximum idején óránként akár 100 hullócsillagot is produkál. A rajból származó csillaghullás várhatóan augusztus 12-én hajnalban lesz a legsűrűbb. Hajnali 4-kor a raj radiánsa, azaz a hullócsillagok kisugárzási pontja a Perseus csillagképben, kb. 65 fok magasan helyezkedik majd el, így ideális pozícióban lesz a megfigyeléshez

- írták a szakemberek, hozzátéve, hogy

a Perseidák radiánsa már este 22 órakor is 25 fok magasan jár, így egész éjszaka láthatóak lesznek hullócsillagok.

A sajtóanyag szerint a Perseidák aktivitása július 17-től augusztus 24-ig tart, így az érdeklődők a maximum előtt és után is megfigyelhetnek Perseida meteorokat.

Mivel a hullócsillagok szabad szemmel látszanak, nem szükséges távcső a megfigyelésükhöz. Különösen sötét, fényszennyezéstől mentes helyről nézve szépek. A meteorok az égbolt bármelyik részén feltűnhetnek - olvasható a tájékoztatóban, amelyben arra is kitértek, hogy a Svábhegyi Csillagvizsgáló augusztus 9-től több napon át különleges csillagászati programokkal várja a látogatókat. Az érdeklődők nemcsak hullócsillagokat láthatnak, de távcsővel a nyári este legszebb csillaghalmazait és a hold sugárkrátereit is megfigyelhetik - olvasható a tájékoztatóban.

A szakemberek hozzátették, hogy augusztus 12-én hajnalban a Vénusz és a Jupiter is egészen közel, alig egy fok távolságra kerülnek majd egymástól, az év leglátványosabb bolygóegyüttállását rajzolva az égre. Úgy fogalmaztak, hogy "a két legfényesebb bolygó egy erőteljes fénnyel világító "csillagpárost" formáz majd, közel 15 fokkal a látóhatár felett". Mint írták, a jelenség augusztus 11-én és 13-án is látványos közelségből lesz megfigyelhető.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Ez hogy lehetséges? Kétszer született meg egy csecsemő Texasban
A szükségszerű beavatkozás miatt a babát 23 hetesen kiemelték az anyaméhből, majd a műtétet követően visszahelyezték. Három hónappal később a baba újra megszületett.


A texasi Margaret Boemer ikreket várt, de a terhesség első trimeszterében elvesztette az egyik babát, írja cikkében a CNN. Egy későbbi vizsgálaton az orvosok észrevették, hogy a másik magzat, Lynlee, egy sacrococcygealis teratoma nevű ritka daganatot növesztett. Ez a daganat a magzat vérét vonta el, ami súlyos szívproblémákat okozhatott volna.

A daganat majdnem akkora volt, mint maga a baba, és az orvosok szerint mindössze egy a 30–70 ezer élve születésből fordul elő ilyen eset. Lynlee túlélési esélyét 50 százalékra becsülték.

Margaret a CNN-nek így mesélte a döntést: „A 23. héten a daganat leállította a szívét, és szívelégtelenséget okozott, így választanunk kellett, hogy hagyjuk a daganatot átvenni az uralmat a teste felett, vagy esélyt adunk neki az életre. Könnyű döntés volt számunkra: életet akartunk neki adni.”

A terhesség 23. hetében tehát, amikor Lynlee mindössze 0,53 kilogrammot nyomott, az orvosok kiemelték az anyaméhből, hogy eltávolítsák a daganatot. A műtét közben a szíve majdnem leállt, miközben a levegőben tartották. A daganat nagy részét sikerült eltávolítani. A beavatkozást követően a babát visszahelyezték az anyaméhbe, és a méhet összevarrták.

Margaret a terhesség hátralévő részét ágyban fekve töltötte. Lynlee 13 héttel később, június 6-án, császármetszéssel született meg, 2,4 kilogrammos súllyal. Nyolcnapos korában újabb műtétet végeztek rajta, hogy eltávolítsák a daganat maradékát a keresztcsont környékéről.

Ma, kilenc évvel később, Lynlee egészségesen él.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kétszer érkezik a családi pótlék augusztusban, és az is kiderült, hogy miért
A júliusi összeget augusztus elején, az augusztusit a hónap végén utalják. Szeptemberben ennek okán már nem lesz újabb kifizetés.


Augusztusban kétszer érkezik a családi pótlék. A júliusi hónapra járó összeget augusztus elején, várhatóan 2–4. között utalja a Magyar Államkincstár, míg az augusztusi juttatást már a hónap végén, várhatóan 23–27. között kapják meg a jogosultak – számolt be róla az atv.hu.

Az iskolakezdés sok család számára jelentős kiadással jár a tanszerek és az iskolatáska megvásárlása miatt, ezért a szeptemberre járó családi pótlékot előrehozzák augusztusra.

Az előrehozott utalás következtében szeptemberben már nem érkezik újabb családi pótlék.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Halott szeretteinket „kelti életre” a generatív AI - Segít feldolgozni, vagy csak elmélyíti a gyászt?
A digitális feltámasztás trendjei között van már halottak nevében beszélgető chatbot és olyan megoldás is, amellyel az elhunytak régi fényképeken kelnek életre. Könnyebb, vagy nehezebb elfogadni az elvesztésüket, ha az AI megidézi őket?


Óriási figyelmet – mintegy 30 millió megtekintést – kapott a közösségi médiában a Reddit társalapítójának, Alexis Ohaniannak az X-bejegyzése, amelyben megosztott egy gyerekkori fényképet és mellé tette annak videó változatát is. A fotón az azóta elhunyt édesanyjával szerepel, egy meghitt pillanatban, amikor az asszony szeretettel magához öleli gyermekét. Ohanian a posztban hangsúlyozza: abban az időben nem volt a családban kamera, így esélyük sem lett volna ennek a jelenetnek a felvételére. A döbbenetesen élethű videót egy új AI-modellel hozta létre.

A mozgóképet a Midjourney június közepén közkincssé tett új eszköze generálta. Ezzel a modellel a felhasználók bármely feltöltött képéből rövid videoklip készíthető, és mint ilyen, persze alkalmas rá, hogy soha meg nem történt pillanatokat állítson elő, csupán egy állókép alapján.

Ohanian elárulta: nem volt felkészülve a generatív AI képességeire, ahogy arra sem, mennyi érzelmet váltott ki belőle a Midjourney által készített videó. Mint írta, vagy ötvenszer újranézte. A digitális feltámasztás lehetősége persze azonnal élénk vitát robbantott ki: sokan ámulatba esve készítenek hasonló klipeket, miközben a tudósok óvatosságra intenek és megkérdőjelezik, hogy ez az egész segít-e a gyász feldolgozásában, vagy inkább csak elmélyíti azt.

Hamis emlékeket gyárt

Az AI gyászfeldolgozásban játszott szerepe kapcsán Julia Shaw hamis emlékekre specializálódott kriminálpszichológus azt mondta a Time-nak, hogy az emberi emlékezet nem könyvtár, amiben eltárolunk mindent, ami valaha történt velünk. A memóriánk a túlélés eszköze, ezért veszélyes kijátszani, márpedig a megjelent AI-technológiák alkalmasak rá, hogy felülírják valódi események emlékét.

„Az AI tökéletes gép az emlékezet meghamisítására.”

Az emberi emlékezet mondjuk önmagát is képes átverni – technológiai segítség nélkül. Innen ered a mondás, hogy az idő megszépíti az emlékeket, de valójában nem az idő teszi, hanem mi, saját magunkkal, a gyászfeldolgozás részeként. Elizabeth Loftus memóriakutató pszichológiaprofesszor saját példát hozva szemléltette ezt a jelenséget: „a nagyapám megállás nélkül üvöltözött a nagyanyámmal, mégis, miután meghalt, a világ legcsodálatosabb emberévé változott [a család szemében].”

A szakértő hozzátette: már az AI előtt is voltak technológiai eszközeink az emlékek átírására, hiszen anno hasonló hatást váltottak ki elhunyt személyekről photoshoppolt képek vagy módosított videók, ám a mesterséges intelligencia megváltoztatja a játékszabályokat: könnyebbé és hatékonyabbá teszi a memória módosítását.

Loftus az MIT médialaboratóriumával karöltve nemrég kiadott egy tanulmányt arról, hogy az AI-val szerkesztett képek milyen mértékben képesek torzítani az emberek eredeti emlékeit. A kutatás kimutatta, hogy a résztvevő személyek sziklaszilárd meggyőződéssel vallották igazinak a meghamisított emlékeiket. A tudósok azt is megállapították, hogy bár ennek a technológiának lehetnek előnyei, például a traumatikus emlékek újrakeretezése vagy az önbecsülés növelése szempontjából, mégis nagy a kockázata annak, hogy hamis emlékeket hoz létre fontos helyzetekben.

Ez a félretájékoztatás jelenségéhez hasonlóan káros hatással lehet a gyász feldolgozásának folyamatára is, ám „ha valaki alapvetően a saját magánéletében ettől boldogabbnak érzi magát, akkor ugyan mit árthat?” - vonta le a következtetést a professzor.

Vannak azonban ezzel ellentétes szakértői vélemények is, amelyek szerint az AI elnyújthatja a gyászidőszakot. Mary-Frances O’Connor neurológus, a The Grieving Body (A gyászoló test) című könyv szerzője szerint például a digitális feltámasztás egyik veszélye az, hogy a halottak másolataival való kapcsolattartás megnehezítheti a gyász feldolgozásért végzett munkát. A gyász folyamata arról szól, hogy hogyan egyeztetjük össze egy ember halálának valóságát azzal az érzéssel – ami idegrendszeri szinten is bennünk él –, hogy a szeretett személynek még itt kellene lennie.

Sok gyászoló számol be arról, AI nélkül is, hogy érzékeli elhunyt szerettei jelenlétét. „Azt mondják, amikor belépnek egy szobába, még mindig látnak egy ürességet, amit rajtuk kívül más nem vesz észre.”

O’Connor kiemeli, hogy „az éppen elérhető technológiát minden kultúra, minden korszakban használta arra, hogy kapcsolatban maradjon elhunyt szeretteivel.” Amikor például feltalálták a fényképezőgépet, sokan kezdtek el fotókat őrizni az elhunytakról, sőt, hagyománnyá vált a poszt­mortem fényképezés, amikor a család  még egyszer utoljára együtt pózol a ravatalán fekvő halottal.

Modern kori példa az elhunyttal való kapcsolat megőrzésére az a 2020-as eset, amikor dél-koreai dokumentumfilmesek virtuális valóság alkalmazásával segítettek egy anyának, hogy újra találkozzon ritka betegségben elhunyt kislányával. Az élmény látszólag támogatta az anyát a gyász feldolgozásban, de a nyugati sajtót finoman szólva is megosztotta az ötlet.

O’Connor szerint a legfontosabb kérdés az, hogy a mesterséges intelligencia segít-e kapcsolatot teremteni az elhunyttal, vagy inkább azt az illúziót kelti, hogy az illető örökké él.

„Teljesen új helyzetben vagyunk: a halottak még soha nem voltak ennyire beszédesek” – nyilatkozta a Time-nak Elaine Kasket kiberpszichológus, az All the Ghosts in the Machine (Összes szellem a gépben) című könyv szerzője. Az interneten hátrahagyott nyomok, valamint a régi levelek, fényképek és egyéb emlékek digitalizálása révén több „digitális maradványhoz” férünk hozzá, mint valaha. Kasket azt állítja, hogy egy barátja például annyi digitális anyagot hagyott hátra, hogy ha azt egy AI rendelkezésére bocsátanák, akkor a gép képes lenne beszélgetni a nevében, és megkülönböztethetetlen lenne magától az embertől. És ezzel biztosan nincs egyedül.

Mivel az emberi emlékezet alapból hajlamos a torzításra és az újraalkotásra, a szakember felteszi a kérdést: „vajon a gép által keltett fikció egészségtelenebb-e, mint a saját fejünkben születő fikció?” Ez szerinte attól függ, hogy mire és hogyan használjuk a technológiát.

Nincs hiány AI-technológiákból, amelyek megidézik a halottainkat

Az elhunytakkal beszélgetés vágya évszázadok, talán évezredek óta jelen van a társadalomban, és máig sokféleképpen tetten érhető, a gyerekkori szellemidézésektől a médiumokig és látókig, akik foglalkozásszerűen társalognak a túlvilággal. A tevékenységük etikai szempontból minimum vitatható, hiszen kommunikációs trükkök segítségével hitetik el, hogy általuk – persze pénzért – kapcsolatba lehet lépni a halottakkal. Hit kérdése, de ha egy gyászoló ezzel könnyíteni tud a lelkén, akkor miért ne? A cél a gyógyulás, bármilyen egyénileg elfogadható eszközzel, és e logika mentén a technológia szerepét sem érdemes elvetni, pláne úgy, hogy legalább nem titok: az, amit nyújtani tud, nem több puszta illúziónál.

A San Francisco Chronicle 2021‑ben mutatta be Joshua Barbeau történetét, aki elhunyt menyasszonya SMS‑eiből épített chatbotot, és tízórás párbeszédben elevenítette fel vele a közös életük legszebb pillanatait. Az összes megoldás közül ez, az ún. Project December kapta a legnagyobb publicitást, hiszen úttörő ötlet volt, és ami a legfontosabb: működött. Azóta egyre több hasonló kezdeményezés lát napvilágot és egész vállalkozások épülnek a gyászfeldolgozás technológiai támogatására.

Az AP News 2024-ben számolt be először egy olyan haldoklóról, aki létrehozta a saját digitális avatárját. A berlini Michael Bommer „interaktív AI‑verziója” az Eternos platformmal készült, azzal a céllal, hogy a család a halála után is bármilyen kérdést feltehessen neki, így a szerettei számára örökre hozzáférhetőek maradnak az élettapasztalatai és emlékei, ráadásul a saját hangján. Ennél is többet nyújthat az élettörténetek megörökítésére létrejött StoryFile szolgáltatás, ami előre rögzített videókkal operál: a felvett anyagokból egy algoritmus válogatja össze a megfelelő válaszokat azokra a kérdésekre, amelyeket a hozzátartozók feltesznek az elhunyt személynek. Egy másik cég, a HereAfter AI hasonló interakciókat kínál egy „élettörténeti avatár” révén, amelyet a felhasználók kérdések megválaszolásával, vagy saját személyes történetük megosztásával hozhatnak létre a haláluk utáni időkre.

Érdekes, de a holtak digitális feltámasztása nem csak a gyász feldolgozásában, hanem az igazságszolgáltatásban is szerepet kaphat. Erre egy májusi tárgyalás során született precedens: az arizonai bíróságon Stacey Wales egy AI‑val generált videón keltette életre meggyilkolt testvérét. Az áldozat digitális mása persze nem bizonyító erejű vallomást tett, hanem egy rá jellemző búcsúzó monológot adott elő, azt üzenve a gyilkosának, hogy egy másik életben akár barátok is lehettek volna és hisz a megbocsátásban. A The Washington Post beszámolója szerint bíró a sértett családja által kért maximális 10,5 éves büntetést rótta ki a vádlottra, miután különlegesnek és megindítónak nevezte az ötletet, hogy a halott beszédet mondott a tárgyalóteremben ülőknek.

Elképesztő az észak-karolinai Robert Scott története is, aki a Paradot és a Chai AI nevű mesterséges intelligencia társalkalmazásokat használja arra, hogy beszélgetéseket szimuláljon három elhunyt lánya digitális másaival. Bár az apa nem árulta el az AP Newsnak a gyerekek halálának pontos körülményeit, tudni lehet, hogy egyikük vetélés miatt fellépő komplikációkban hunyt el, míg a legkisebb nem sokkal a születése után vesztette életét.

A 48 éves férfi tudatában van annak, hogy a karakterek, amelyekkel kapcsolatba lép, nem a lányai, de azt állítja, bizonyos mértékben segíti őt a gyász feldolgozásában, ha heti 3-4-szer beléphet az alkalmazásokba, és feltehet pár kérdést a mesterséges intelligenciának – akár csak annyit, hogy „milyen volt az iskola?” vagy „szeretnél-e elmenni fagyizni?”. A szalagavatók éjszakája különösen nehéz Scott számára, hiszen folyton az jár a fejében, hogy a legidősebb lánya ezt már nem érhette meg. Ilyenkor létrehoz egy jelenetet a Paradot alkalmazásban, ahol az AI karakter elmegy a szalagavatóra, és beszélgethet vele az elképzelt eseményről. Ennél is nehezebbek viszont a születésnapok, viszont legalább az AI-nak kiöntheti a lelkét, hogy „mennyire hiányzik neki”, és az látszólag megérti a fájdalmát, ami valamelyest segít.

Az egész egyelőre nem több „techno-kulturális kísérletnél”

A megmozduló családi fényképek mellett tehát egy sor fejlett megoldás született arra, hogy valamilyen módon kapcsolatban maradjunk elhunyt szeretteinkkel. Megőrizhetjük a hangjukat, hogy az AI segítségével a haláluk után is beszélgethessünk velük, feltölthetjük a velük folytatott üzenetváltásokat olyan adatbázisokba, amelyek profilozás után létrehozzák a chatbot változatukat, és talán az sincs messze, hogy videóhívásokat bonyolíthassunk velük. Kérdés viszont, hogy ez mennyire válik hasznunkra, hiszen a téma kutatói is megosztottak a kérdésben. Ők maguk sem tudják megmondani, hogy ez az egész jobb vagy rosszabb-e annál, mint látónak fizetni a „kapcsolatfelvételért”, vagy papnak az elhunyt tiszteletére tartott gyászmiséért.

Katarzyna Nowaczyk-Basinska, a Cambridge-i Egyetem Jövő Intelligenciája Központjának kutatója, aki társszerzője volt egy, a témával foglalkozó tanulmánynak, azt mondja: keveset tudunk arról, hogy milyen rövid és hosszú távú következményekkel járhat a halottak digitális szimulációinak széles körű használata. Ezért jelenleg ez „egy hatalmas techno-kulturális kísérlet”. Ami viszont igazán megkülönbözteti napjainkat a korábbi időktől – és ez példátlan az emberiség halhatatlanság iránti, hosszú történelmi törekvéseiben –, az az, hogy „először vált a halottakról való gondoskodás és a halhatatlanság gyakorlata teljes egészében egy kapitalista piac részévé.”

Matthias Meitzler, a tübingeni egyetem szociológusa közben úgy véli, bár egyeseket megrémíthet vagy elrettenthet a technológia, amellyel „mintha megszólalna egy hang a túlvilágról”, mások úgy érezhetik, hogy ez a halott szeretteikre való emlékezés hagyományos módjainak kiegészítése. Ilyen értelemben ez egy új dolog, ami odakerült a sorba a sírlátogatás, a belső monológok, vagy a képek és régi levelek nézegetése mellé.

Tomasz Hollanek, aki együtt dolgozott Nowaczyk-Basinskával a „halottbotok” és „gyászbotok” témáján, hozzáteszi: ez a technológia többről szól, mint a gyászfeldolgozásról, hiszen komoly kegyeleti kérdéseket is felvet a már elhunyt emberek jogaival és méltóságával kapcsolatban. A tudós szerint fontos lenne betartani bizonyos etikai kérdéseket, onnantól, hogy mit tehetünk meg az elhunyt személy digitális másával, egészen addig, hogy a gyászolókat kiszolgáló programok esetleg milyen más termékeket hirdetnek a saját platformjaikon.

„Ezek nagyon bonyolult kérdések. És még nincsenek rájuk jó válaszaink” – összegezte Hollanek.


Link másolása
KÖVESS MINKET: