KULT
A Rovatból

Az új Aladdin egy CGI-orgia, néha gyönyörű, mint Jázmin, néha förtelmesen fest, mint Jafar

Megérkezett a mozikba a Disney 1992-es Aladdin rajzfilmjének az élőszereplős feldolgozása, de sikerül-e átültetni az eredeti történet humorát és varázslatát új technológiák segítségével? Röviden: Nem.


Érdekes választás volt Guy Ritchie a rendezői pozícióra. Az angol fenegyerek az utóbbi időben nem muzsikál olyan jól: a 2017-es Arthur király az év legnagyobb bukása volt - bár szerény véleményem szerint egy csiszolatlan gyémánt -, de a 2015-ös Az U.N.C.L.E. embere sem volt kasszasiker. Így egyértelműen bátor döntés volt a Disneytől az amúgy markáns stílusú rendező szerződtetése. Attól különleges rendező Ritchie, hogy az akció ritmusával, a vágással és a zenével nagyon tud játszani. Sajnos mindebből nem sok látszik az Aladdinban. Egy-egy jelenet jellemző Richie-re: kreatív vágásokkal, ügyes kameramozgással vagy menő harccal operál. Csakhogy szinte minden olyan, mintha a Disney előírta volna, hogy: „itt bizony minden a nagykönyv szerint van megírva és ezen nem nagyon változtathatsz!” Ami valószínűleg így is történt, mert

a film hűen követi az eredeti rajzfilm cselekményét,

egyetlen apró politikai színezéssel és viszonylag kevés eltéréssel. Ez inkább egy 2016-os A dzsungel könyve, vagy egy 2017-es Szépség és a Szörnyeteg, mint egy Guy Ritchie-kalandfilm. Ami szomorú, mert megnéztem volna, hogy mit tud kezdeni ezzel az alapanyaggal és szabad kézzel egy egyedi stílusú rendező.

A másik nagy kérdés Will Smith Dzsinnje volt: fel tud-e nőni Robin Williamshez? Természetesen erre a kérdésre is nem a válasz. Egészen más oldalról kellett megközelítenie a karaktert, hiszen Robin Williamsből csak egy volt, és utánozni nem lett volna szép.

Én attól még kedveltem Will Smith-t Dzsiniként.

Szórakoztató volt, nem ripacskodott és láthatóan élvezte a forgatást. Hasonlóan a rendezőhöz, neki is sokáig kell kutatni a filmográfiájában a legutóbbi, kritikailag is sikeres filmjéig, de itt, úgy gondolom, hozta a kötelezőt, sőt még hozzá is adott a karakterhez – olyan Will Smith-esen szerethető lett a Dzsinn, nem csak egy Williams-utánzat. A kinézete már hagy némi kivetnivalót maga után: kék, "eredeti Dzsini"-kinézete van, ami valahogy nagyon mű. Nem tudom, mi a zavaró benne, de bántja a szemet az arányok felborulása, Smith arca nagyon elüt a testétől.

A többi szereplő is kiváló választás, az Aladdint játszó Mena Massoud kicsit jellegtelen a film elején, de felnő a feladathoz, mindemellett piszok jó táncos. Naomi Scott Jázminja gyönyörű és erős karakter, remek párt alkotnak Aladdinnal, működik köztük a kémia, és még a Jafart játszó Marwan Kenzari is elképesztően jó volt. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen fiatal színész képes visszaadni azt a szintű gyűlöletet és hatalomvágyat, amit a rajzfilm már-már röhejes főgonosza hozott, de le a kalappal Mr. Kenzari előtt. Hatalmas és félelmetes még a csúf külső nélkül is.

Ennyi pozitívum? Akkor miért írtam, hogy nem sikerült a varázslatot és a humort átültetni? Mert valahogy nem állt össze az egész egy koherens történetté. Mintha leforgatták volna az eredeti forgatókönyvből az amúgy 90 perces filmet és hozzáadtak volna egy csomó felesleges sallangot, hogy kihúzzák a játékidőt 2 órára. Az eredeti Aladdin egy tökéletes kis kaland-musical volt, látványos és varázslatos. Az új Aladdin egy CGI-orgia, néha gyönyörű, mint Jázmin, néha förtelmesen fest, mint az eredeti mese Jafarja, ráadásul teljesen kétélű fegyver volt a film kezében a komputer animáció. Több egészen hosszú jelenetsorban igazából élő embert nem mutat a kamera, amivel nem is lenne gond, de nagyon látszik, hogy minden mű. Máskor azonban a ténylegesen megépített díszletek mesések.

Érezhetően politikai üzenetet is próbál átadni a film, és nincs is probléma a női egyenjogúság hangsúlyozásával. A filmben viszont sajnos ez túl erőteljesen van jelen,

már-már zavaróan az orrunk alá dörgöli az üzenetét,

ami sajnos nem árulkodik minőségi forgatókönyvről. Értem, hogy ez 2019-ben egy fontos gondolat, de valahogy ezt a Disney-nek sosem sikerül jól átadnia – gondolok itt Captain Marvel kapcsán Brie Larson interjúkban történő kifakadásaira, vagy az új Bosszúállók „női szakasz harci jelenetére”, ami inkább volt kínos, mint „empowering”.

Az új dalok sem voltak igazán jók, egy-egy számba mintha belenyúltak volna az eredeti szövegkönyvhöz képest, illetve valahogy a hangzás sem volt az igazi. A magyar változatban szinkronszínészek énekelték fel a dalokat, Will Smith első dala pedig néha már bántóan hamisnak hangzott. Nem tudom, milyen lehet az eredeti, de úgy tartják, hogy a magyar szinkron elsőrangú - itt viszont bizonyos esetekben inkább az eredeti hangot hallgattam volna. Engem nagyon zavart, hogy a szájmozgás nem volt szinkronban a hanggal, de ez elkerülhetetlen egy szinkronizált musical esetében. Egyébként a klasszikus dalok mind visszaköszönnek, ha Disney-fanatikusok is ülnek a teremben, lehet hallani, hogy a filmmel énekelnek.

Azt írtam az elején, hogy nem sikerült a régi rajzfilm magasra tett lécét megugrani, hiszen ezt lehetetlen lett volna. Úgy gondolom ettől függetlenül is, hogy az Aladdin jó kis családi móka, kellemes zenével, remek színészekkel és rendezővel, akit kicsit visszafogott a stúdió gyeplője. Ha szereted a musicaleket, és egy látványos esti-délutáni mozizásra vágysz, nyugodtan adhatsz az új Aladdinnak is egy esélyt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk