KULT
A Rovatból

Az új Aladdin egy CGI-orgia, néha gyönyörű, mint Jázmin, néha förtelmesen fest, mint Jafar

Megérkezett a mozikba a Disney 1992-es Aladdin rajzfilmjének az élőszereplős feldolgozása, de sikerül-e átültetni az eredeti történet humorát és varázslatát új technológiák segítségével? Röviden: Nem.


Érdekes választás volt Guy Ritchie a rendezői pozícióra. Az angol fenegyerek az utóbbi időben nem muzsikál olyan jól: a 2017-es Arthur király az év legnagyobb bukása volt - bár szerény véleményem szerint egy csiszolatlan gyémánt -, de a 2015-ös Az U.N.C.L.E. embere sem volt kasszasiker. Így egyértelműen bátor döntés volt a Disneytől az amúgy markáns stílusú rendező szerződtetése. Attól különleges rendező Ritchie, hogy az akció ritmusával, a vágással és a zenével nagyon tud játszani. Sajnos mindebből nem sok látszik az Aladdinban. Egy-egy jelenet jellemző Richie-re: kreatív vágásokkal, ügyes kameramozgással vagy menő harccal operál. Csakhogy szinte minden olyan, mintha a Disney előírta volna, hogy: „itt bizony minden a nagykönyv szerint van megírva és ezen nem nagyon változtathatsz!” Ami valószínűleg így is történt, mert

a film hűen követi az eredeti rajzfilm cselekményét,

egyetlen apró politikai színezéssel és viszonylag kevés eltéréssel. Ez inkább egy 2016-os A dzsungel könyve, vagy egy 2017-es Szépség és a Szörnyeteg, mint egy Guy Ritchie-kalandfilm. Ami szomorú, mert megnéztem volna, hogy mit tud kezdeni ezzel az alapanyaggal és szabad kézzel egy egyedi stílusú rendező.

A másik nagy kérdés Will Smith Dzsinnje volt: fel tud-e nőni Robin Williamshez? Természetesen erre a kérdésre is nem a válasz. Egészen más oldalról kellett megközelítenie a karaktert, hiszen Robin Williamsből csak egy volt, és utánozni nem lett volna szép.

Én attól még kedveltem Will Smith-t Dzsiniként.

Szórakoztató volt, nem ripacskodott és láthatóan élvezte a forgatást. Hasonlóan a rendezőhöz, neki is sokáig kell kutatni a filmográfiájában a legutóbbi, kritikailag is sikeres filmjéig, de itt, úgy gondolom, hozta a kötelezőt, sőt még hozzá is adott a karakterhez – olyan Will Smith-esen szerethető lett a Dzsinn, nem csak egy Williams-utánzat. A kinézete már hagy némi kivetnivalót maga után: kék, "eredeti Dzsini"-kinézete van, ami valahogy nagyon mű. Nem tudom, mi a zavaró benne, de bántja a szemet az arányok felborulása, Smith arca nagyon elüt a testétől.

A többi szereplő is kiváló választás, az Aladdint játszó Mena Massoud kicsit jellegtelen a film elején, de felnő a feladathoz, mindemellett piszok jó táncos. Naomi Scott Jázminja gyönyörű és erős karakter, remek párt alkotnak Aladdinnal, működik köztük a kémia, és még a Jafart játszó Marwan Kenzari is elképesztően jó volt. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen fiatal színész képes visszaadni azt a szintű gyűlöletet és hatalomvágyat, amit a rajzfilm már-már röhejes főgonosza hozott, de le a kalappal Mr. Kenzari előtt. Hatalmas és félelmetes még a csúf külső nélkül is.

Ennyi pozitívum? Akkor miért írtam, hogy nem sikerült a varázslatot és a humort átültetni? Mert valahogy nem állt össze az egész egy koherens történetté. Mintha leforgatták volna az eredeti forgatókönyvből az amúgy 90 perces filmet és hozzáadtak volna egy csomó felesleges sallangot, hogy kihúzzák a játékidőt 2 órára. Az eredeti Aladdin egy tökéletes kis kaland-musical volt, látványos és varázslatos. Az új Aladdin egy CGI-orgia, néha gyönyörű, mint Jázmin, néha förtelmesen fest, mint az eredeti mese Jafarja, ráadásul teljesen kétélű fegyver volt a film kezében a komputer animáció. Több egészen hosszú jelenetsorban igazából élő embert nem mutat a kamera, amivel nem is lenne gond, de nagyon látszik, hogy minden mű. Máskor azonban a ténylegesen megépített díszletek mesések.

Érezhetően politikai üzenetet is próbál átadni a film, és nincs is probléma a női egyenjogúság hangsúlyozásával. A filmben viszont sajnos ez túl erőteljesen van jelen,

már-már zavaróan az orrunk alá dörgöli az üzenetét,

ami sajnos nem árulkodik minőségi forgatókönyvről. Értem, hogy ez 2019-ben egy fontos gondolat, de valahogy ezt a Disney-nek sosem sikerül jól átadnia – gondolok itt Captain Marvel kapcsán Brie Larson interjúkban történő kifakadásaira, vagy az új Bosszúállók „női szakasz harci jelenetére”, ami inkább volt kínos, mint „empowering”.

Az új dalok sem voltak igazán jók, egy-egy számba mintha belenyúltak volna az eredeti szövegkönyvhöz képest, illetve valahogy a hangzás sem volt az igazi. A magyar változatban szinkronszínészek énekelték fel a dalokat, Will Smith első dala pedig néha már bántóan hamisnak hangzott. Nem tudom, milyen lehet az eredeti, de úgy tartják, hogy a magyar szinkron elsőrangú - itt viszont bizonyos esetekben inkább az eredeti hangot hallgattam volna. Engem nagyon zavart, hogy a szájmozgás nem volt szinkronban a hanggal, de ez elkerülhetetlen egy szinkronizált musical esetében. Egyébként a klasszikus dalok mind visszaköszönnek, ha Disney-fanatikusok is ülnek a teremben, lehet hallani, hogy a filmmel énekelnek.

Azt írtam az elején, hogy nem sikerült a régi rajzfilm magasra tett lécét megugrani, hiszen ezt lehetetlen lett volna. Úgy gondolom ettől függetlenül is, hogy az Aladdin jó kis családi móka, kellemes zenével, remek színészekkel és rendezővel, akit kicsit visszafogott a stúdió gyeplője. Ha szereted a musicaleket, és egy látványos esti-délutáni mozizásra vágysz, nyugodtan adhatsz az új Aladdinnak is egy esélyt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk