JÖVŐ
A Rovatból

A 15 perces város nem a bezártság, hanem az egészség, a szabadság és a környezetvédelem jelképe

Évek óta Bécs vezeti a legélhetőbb városok listáját, a sikerük titka pedig többek között a közösségi közlekedés használatát ösztönző intézkedésekben keresendő. De mit is jelent pontosan a 15 perces város kifejezés? A Másfélfok cikke.
Kis Anna cikke a Másfélfokon, címlapkép (illusztráció): Pixabay - szmo.hu
2023. február 23.



Több éve Bécs vezeti globálisan a legélhetőbb városok listáját – a siker titka többek között a sok zöldterület, a lakosság bevonása a döntésekbe és a tömegközlekedés használatát ösztönző intézkedések. Magyarországon három budapesti kerület (I., V., XII.) végzett részben hasonló szempontok alapján a dobogón. A közlekedés emberléptékűvé tétele és az autózás kiváltása kulcsfontosságú: az lenne az ideális, ha minden, amire hétköznapjaink során szükségünk van (munka, ügyintézés, oktatás, vásárlás, egészségügy, szórakozás, kultúra), elérhető lenne egy 15 perces sétával vagy biciklizéssel. Ez a városforma elsősorban a saját jóllétünk, de az éghajlat szempontjából is előnyös, és nem pedig a “rendőrállamról” és a mobilitás korlátozásáról szól, ahogy azt egyes új összeesküvés-elméletek állítják. Az autós közlekedés kiváltásával csökkenne a légszennyezettség, a zaj, valamint a parkolóhelyek is felszabadulnának, teret adva például új zöldterületeknek. Bár nem létezik egyetlen univerzális terv, amely minden városban alkalmazható és megoldja a problémákat, azonban a régiónkban látható egyre több jó gyakorlat is mutatja, hogy a 15 perces város koncepciója nem elmélet, gyakorlati megvalósítása az állampolgárokon és a döntéshozókon múlik.

2022-ben a top három legélhetőbb város a világon Bécs, Koppenhága és megosztva a 3. helyet Zürich és Calgary voltak. Ezen rangsorok összeállítása során több tényezőt vesznek figyelembe, amelyek között szerepel a stabilitás (közbiztonság), az egészségügy, a kultúra és a környezet (ennek része az időjárás és a klíma), az oktatás, valamint az infrastruktúra. A fenti városok közös jellemzője, hogy nem sokmilliós óriásvárosok, tiszták és sok a zöldterület. Ezeken kívül a kulturális programokat, az egészségügyet, a közlekedési lehetőségeket, az oktatást vagy éppen a közbiztonságot emelték ki pozitívumként.

Magyarországon is végeztek hasonló rangsorolást: az egészségügyet, a lakosság képzettségét, a foglalkoztatást és az ingázási mutatószámokat vették számításba. 2020-ban Budapest három kerülete került a dobogóra: az I., az V. és a XII. A fővárosi kerületeken kívül Eger és Veszprém került be a top 10-be (rendre a 6. és a 9. hely), az agglomerációból pedig Budaörs és Szentendre jutott a legélhetőbb 20 város közé. A Takarék Index 2021-es rangsora szerint is Budapest végzett az első helyen, amit a pilisvörösvári és móri járás követ. Ebben a vizsgálatban az oktatást, az egészségügyet, a kultúrát, a biztonságot, a vásárlási lehetőségeket, a munkaerőpiacot és a megfizethetőséget is figyelembe vették, az egyes kategóriák top 10-es listáit külön-külön is elkészítették.

Mitől lesz „15 perces” egy város?

Carlos Moreno, francia-kolumbiai tudóstól ered a 15 perces város koncepciója, melynek célja, hogy minél kevesebbet kelljen a városon belül utazni és hogy a tervezéskor ne az autó legyen a központban, hanem az ember.

Ez a városforma saját jóllétünk és a klíma szempontjából is előnyös.

Főbb ismérvei, hogy előtérbe kerül a gyaloglás, amellyel elérhetők az alapvető áruk és szolgáltatások (főleg élelmiszer és egészségügy), pártolja a távmunkát, valamint az üzlet- és irodahelységek vegyítését, a szegényebb negyedekben kiemelten támogatja a beruházásokat, a tömegközlekedés megbízható és sűrű, sok a zöldterület.

Több nagyvárosban is kísérleteznek az elképzelés megvalósításával. 2016-ban Párizsban a Szajna-part egy zsúfolt útszakaszáról kitiltották az autókat. Parkolóhelyek szűntek meg, de bicikliutak születtek. Nőtt a zöldterületek aránya, városi kertészkedési projektek is létrejöttek. Kínában, Madridban is vannak kezdeményezések, Melbourne-ben pedig 20 perces negyedek kialakítása a cél.

A 15 perces városokat alapvetően hét pillér jellemzi:

  • 1. Közelség: a lakosok egy 15 perces sétával vagy biciklizéssel elérik az alábbi hat, alapvetően fontos dolgot: otthon, munka, kereskedelem, egészségügy, oktatás és szórakozás.
  • 2. Sűrűség: a napi szükségletekhez megfelelő hozzáférése van a lakosoknak saját autó nélkül.
  • 3. Diverzitás: olyan közösségek jönnek létre, amik különböző kultúrákat, etnikumokat és gazdasági/szociális osztályokat foglalnak magukba. Az épületek és terek kihasználása is lehet változatos, többcélú: lakás, kereskedelem, rekreáció.
  • 4. Digitalizáció: okos rendszerek, hatékonyabb víz- és áramhasználat.
  • 5. Emberi skálájú várostervezés: a köztereket embereknek alakítják, nem autóknak parkolási céllal.
  • 6. Csatlakozhatóság: tömegközlekedéssel el lehet jutni a környező szomszédságokba, elkerülve az elszigetelődést, gettósodást.
  • 7. Rugalmasság: többfunkciós épületek és terek, például Párizsban néhány iskolaudvar tanítás után parkként üzemel.

    Budapesten több városrész is „15 perces”, jó adottságokkal rendelkezik,

    ilyen például a Margit körút vagy a Bartók-negyed. Ez utóbbi terület az elmúlt időszakban élhető, 15 perces városrésszé fejlődött: autó nélkül, gyalogos közlekedéssel is elérhetők a mindennapi szükségletek és szolgáltatások. Sokféle üzlet, kulturális program, kávézó és étterem áll rendelkezésére a lakosoknak, ráadásul rekreációra is van lehetőség.

    Minden városnak magának kell kialakítania az emberléptékű elképzeléseit

    A 15 perces városokat sem tekinthetjük csodaszernek, amely egyedül és biztosan megoldást jelent az éghajlatváltozás okozta nehézségek kiküszöbölésére. Az elsődleges kritika a 15 perces város koncepciójával szemben, hogy nem minden városban megvalósítható az elmélet, hiszen az egyes városok különböző problémákkal küzdenek (például van, ahol nagyon szerteágazó a városszerkezet és merev a területrendezés).

    A gondok nem univerzálisak, következésképp nem alkalmazható minden városra ugyanaz az ideális elképzelés.

    A skála, illetve fókusz sem egészen tiszta: a fogalom nevében város szerepel, de a megvalósíthatóság és a jellemzők inkább szomszédságra (kerületre) utalnak, nem egy egész településre. További probléma lehet, hogy a különböző csoportoknak (például életkor vagy kultúra alapján) más az igényük – maga a gyaloglás tempója is egészen más lehet egy fiatal és egy idős ember esetén. Az elmélet nem minden esetben tudja kellően figyelembe venni a biodiverzitás vagy az energiahatékonyság kérdését, a helyi kultúrát, örökséget, identitást.

    A 15 perces város nemcsak elmélet, hanem létező jó gyakorlat

    A közlekedés átalakításában számos lehetőség rejlik, hogy élhetőbbé tegyünk egy várost.

    Az elmúlt években, több nagyvárosban (pl. Párizs, Milánó) is autómentes övezeteket hoztak létre, amely a lég- és a zajszennyezés csökkenését is eredményezi.

    Kevesebb lett az autóút és a parkoló, helyettük több bicikliút és park létesült. Londonban, csúcsidőben, a belvárosba való behajtásért a legtöbb járműnek fizetnie kell. 2011-2021 között 66%-kal nőtt a kerékpáros forgalom a brit fővárosban, ami a biciklis infrastruktúrába való befektetés növelésének is köszönhető, hiszen így az emberek nagyobb biztonságban érezhetik magukat, ha ezt a közlekedési formát választják.

    Milánóban a COVID lezárások ideje alatt természetszerűleg jelentősen csökkent az autós/motoros forgalom és vele együtt a légszennyezés. Annak érdekében, hogy a lezárások feloldása után se térjen vissza az autóhasználat a korábbi szintre, a város 35 km-nyi utat alakított át biciklizés és gyaloglás céljából, valamint bevezette a 30 km/h-ás sebességkorlátozást. 2035-re már 750 km-nyi kerékpárutat szeretnének megvalósítani.

    Szlovákiában Petržalka egyik zónáját alakították a 15 perces város elmélete alapján. A lakossággal is egyeztettek, akik például az általános iskola helyét hiányolták, illetve közösségi központot, éttermeket, edző zónát, ülőhelyeket és vízlétesítményeket szerettek volna a területre.

    Ausztriában az ún. KlimaTicket-tel többféle tömegközlekedési eszköz is igénybe vehető kedvező áron, így egy klímabarátabb alternatívát kínál az autós közlekedéssel szemben. Németországban az elmúlt nyáron vezették be a rendkívül olcsó (9 eurós) havi bérletet, szintén a tömegközlekedés használatának ösztönzésére.

    Bécs több évben is elnyerte a legélhetőbb város címet. Az elmúlt évben egyeztettek a lakossággal, hogy miként lehet a klímaváltozással szemben ellenállóbb a kerületük és a velük együtt kidolgozott projektek közül idén többet is terveznek megvalósítani. Ezek között szerepel például a zöld homlokzatok növelése, klímanapok szervezése, parkok, gilisztahotel és rovarbarát rét létesítése, és ahol lehet, a betonfelületeket zöld területek váltják fel.

    Ez elsősorban a városlakók jóllétéről szól, nem a rendőrállamról vagy a klímáról

    Nem kellett sokat várni, hogy megjelenjenek az interneten a különböző összeesküvés-elméletek, amelyek szerint a 15 perces város koncepciója, és az ahhoz kapcsolódó esetleges autós korlátozások, vagy általában az autózás nehezebbé tétele már „rendőrállamot” vetít előre, ahol a lakosok nem hagyhatják el a kerületüket és az állam megfigyeli a karbonlábnyomukat is. Az ismert kanadai pszichológus, Jordan B. Peterson idevágó tweetje már 7,5 millió emberhez jutott el.

    A félelmek és félreértések eloszlatása végett tegyük fel magunknak a kérdést: mennyire vagyunk szabadok akkor, amikor a rossz városszerkezet, a közösségi közlekedés hiánya, vagy csak a rossz szokásaink miatt indokolatlanul sokat kell közlekednünk, miközben ezt az időt más hasznos vagy pihentető tevékenységekre is fordíthatnánk?

    A közlekedésből fakadó kibocsátások világszerte és Magyarországon is stabilan nőnek, ami hozzájárul korunk éghajlatváltozásához és a szélsőséges időjárási események fokozódásához. A légszennyezettség csendes gyilkosként továbbra is több millió ember halálát okozza évente, Magyarországon is hónapokat vesz el sokunk életéből. Érdemes volna felismernünk, hogy a 15 perces, emberléptékű városok megvalósítása elsősorban rólunk szól, és mellesleg örülhetünk neki, hogy környezet- és klímavédelmi célokat is szolgálhat.


  • # Csináld másképp

    Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

    Link másolása
    KÖVESS MINKET:

    Népszerű
    Ajánljuk
    Címlapról ajánljuk


    JÖVŐ
    A Rovatból
    „A visszaszámlálás megkezdődött” - Hamarosan minket is elér az El Niño-jelenség hatása
    A Csendes-óceán melegedése az eddigi rekordok dupláját is elérheti, ami a globális időjárást is felborítja. Magyarországon csapadékosabb időszakot hozhat, majd egy tartósabb száraz periódust - mondja Molnár László meteorológus.


    Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) június 11-én hivatalosan is bejelentette az El Niño éghajlati jelenség kezdetét. Molnár László meteorológus szerint azonban ezúttal nem a megszokott esemény vár ránk: a melegedés mértéke az eddigi rekordnak is közel a duplája lehet, amire évszázadok, sőt talán évezredek óta nem volt példa - mondta el a 24.hu-nak.

    „A visszaszámlálás megkezdődött: nagyjából 2–3 hónap, és ránk zúdulnak a következmények szélsőséges időjárási események formájában” – jelentette ki Molnár László.

    A helyzet súlyosságát jelzi, hogy míg a legerősebb, 2015–2016-os El Niño 2,6 °C-os melegedést hozott a Csendes-óceán kulcsfontosságú területén, az Európai Középtávú Időjárás-előrejelző Központ modellje most decemberre legalább 3 °C-os eltérést valószínűsít, sőt, akár a 4,1 °C-ot is elérheti. Az átlagos előrejelzés 3,6–3,7 °C-os melegedést mutat, ami egy fokkal haladja meg az eddigi csúcsot.

    A szakértő szerint: „Ez már jóval meghaladja a szuper-El Niñót, egy új szintről beszélhetünk. Ez nem szuper-El Niño, hanem inkább hiper-El Niño”.

    A követkemények között lehet például, hogy Afrikában komoly hidegbetörések jöhetnek. Európában viszont az átlagosnál melegebb télre lehet számítani, meglepetésszerű hidegbetörésekkel. De előfordulhatnak árvizek, gyors felmelegedések és hirtelen lehűlések is.

    Magyarországon az eddigi tapasztalatok szerint az El Niño miatt átlagosan 20–30 százalékkal több csapadék hullott. A szakember a lapnak elmondta, hogy legkésőbb októbertől február–márciusig az átlagosnál jóval több csapadék várható a Kárpát-medencében.

    A meteorológus szerint az lesz az alapállapot, hogy két-három éves La Niña-időszakokat nagyon erős, akár szuper-El Niñók fognak megszakítani.

    A mostani csapadékosabb időszakot várhatóan egy újabb száraz periódus követi majd.

    A következő La Niña-esemény pedig akár két-három évig is eltarthat, így 2027 júliusától rendkívül száraz időszak lehet majd Közép- és Nyugat-Európában.


    Link másolása
    KÖVESS MINKET:

    Ajánljuk
    JÖVŐ
    A Rovatból
    Azonnal riasztást adott ki az ENSZ: Küszöbön áll az El Niño-jelenség, extrém időjárást hoz magával
    Novemberig 90 százalékot is meghaladja az El Niño-jelenség kialakulásának valószínűsége a Meteorológiai Világszervezet szerint. A legtöbb előrejelzési modell legalább mérsékelt, de akár erős eseményt is valószínűsít, ami olajat önt az emberi tevékenység miatt amúgy is felmelegedő világ tüzére.


    „Küszöbön áll az El Niño” – figyelmeztetett kedden az ENSZ, miután a Meteorológiai Világszervezet (WMO) közölte:

    80 százalék az esélye annak, hogy a globális időjárást felforgató jelenség már idén nyáron visszatér, de annak már 90 százalékos a valószínűsége, hogy novemberig kialakul.

    – írta a ScienceAlert.

    António Guterres, az ENSZ főtitkára egy videóüzenetben a helyzetet sürgős klímavészjelzésnek nevezte, mondván: „Az El Niño jelenség olajat önt az amúgy is felmelegedő világ tüzére.”

    Guterres szerint az egyetlen hatékony válasz a válsággal arányos klímavédelem, ami magában foglalja „a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség megszüntetését, a megújulókra való átállás felgyorsítását, a legsebezhetőbbek védelmét és a mindenki számára elérhető korai előrejelző rendszerek kiépítését”.

    Az ENSZ aggodalmait alátámasztják a Csendes-óceán középső és keleti, egyenlítői részén már zajló folyamatok: a tengerfelszín hőmérséklete megközelítette a küszöbértékeket, a felszín alatti vizek pedig több mint 6 Celsius-fokkal voltak melegebbek az átlagnál - mindez az El Niño-jelenség kialakulására utal.

    Mi az az El Niño?

    Az El Niño egy természetes éghajlati jelenség, amely 2–7 évente jelentkezik, és a Csendes-óceán egyenlítői vidékének felszíni felmelegedésével jár. Ez világszerte megváltoztatja a szél-, nyomás- és csapadékviszonyokat, és ellentétével, a hűtő hatású La Niñával váltakozik.

    A legutóbbi, 2023–2024-es El Niño a feljegyzések öt legerősebbike közé tartozott, és hozzájárult ahhoz, hogy 2024 a valaha mért legmelegebb év legyen

    A Meteorológiai Világszervezet szerint arra nincs bizonyíték, hogy a klímaváltozás növelné az El Niño-események gyakoriságát vagy intenzitását. Az ügynökség ugyanakkor úgy véli, a globális felmelegedés felerősíti a jelenséggel járó hatásokat, mivel a melegebb óceán és légkör több hőt és csapadékot biztosít a szélsőséges időjárási eseményekhez.

    Mi várható, ha visszatér az El Niño?

    Az Euronews arra figyelmeztet, hogy a valószínűleg bekövetkező jelenség hatására Európában is extrém hőhullámokra kell számítani idén nyáron. Egyes területeken fokozott aszály- és az árvízveszély lehet.

    A WMO szerint június és augusztus között a Föld szinte minden részén a normálnál melegebb hőmérsékletek várhatók. Ez egyes régiókban felgyorsíthatja az aszályok kialakulását.

    A regionális előrejelzések szerint a Afrika Szarvának északi részén az átlagosnál kevesebb esőre, Dél-Ázsiában gyengébb monszunra, Közép-Amerikában pedig szárazabb és melegebb nyárra kell készülni. A jelenség a trópusi viharok eloszlását is átrendezi: a Csendes-óceánon táplálhatja a hurrikánokat, miközben az Atlanti-óceánon gátolhatja azok kialakulását.

    Celeste Saulo, a Meteorológiai Világszervezet vezetője szerint a világnak fel kell készülnie egy olyan El Niñóra, amely „súlyosbíthatja az aszályt és a heves esőzéseket, és növeli a hőhullámok kockázatát a szárazföldön és az óceánon egyaránt”.

    Meddig fog tartani?

    Nagyjából egy évig. Erőssége általában november és február között éri el csúcspontját, és a globális hőmérsékletre gyakorolt hatása gyakran a kialakulását követő második évben a legerősebb.


    Link másolása
    KÖVESS MINKET:

    Ajánljuk

    JÖVŐ
    A Rovatból
    Telkes András: megjelenhet hazánkban a Nyugat-Európa elleni hibrid hadviselés, a propaganda mellett infrastruktúrák elleni támadás is jöhet
    Az Információs Hivatal volt főigazgató-helyettese az AIToday-nek kifejtette: Magyarország részben kimaradt az Európában látott durva akciókból, de az új politikai helyzet miatt ez gyorsan megváltozhat.


    Az orosz hibrid hadviselés ma már messze nemcsak a közösségi médiában terjedő dezinformációról vagy a politikai propagandaüzenetek terjesztéséről szól. A közvélemény mellett célponttá váltak az állami informatikai rendszerek, a közlekedési hálózatok, az energiaszolgáltatók és a kommunikációs infrastruktúrák is, miközben a befolyásolási műveletek egyre kifinomultabb technológiai eszközökkel működnek.

    A közösségi platformokon szervezett tartalomterjesztés, a mesterséges profilok, a célzott algoritmusmanipuláció és a kibertámadások ugyanannak az összetett stratégiának a részei lehetnek.

    Telkes András, az Információs Hivatal volt főigazgató-helyettese arról beszélt az AIToday.hu-nak, hogy az orosz titkosszolgálatok folyamatosan, Európa-szerte tesztelik az állami rendszerek ellenálló képességét. A generatív AI gyorsítja a tartalomgyártást, illetve mesterséges közösségekkel és álprofilokkal teszi hitelesebbé a dezinformációs kampányokat, de az orosz hackercsoportok nemcsak a közbeszéd formálására törekednek, hanem állami rendszerekbe, közigazgatási hálózatokba és kritikus infrastruktúrákba is megpróbálnak bejutni.

    — Az utóbbi időben több elemzésében is utalt rá, hogy az oroszok aktív hibrid hadviselést folytatnak Európában, aminek a hatásait Magyarországon is érezzük. Milyen eszközökhöz nyúlt Oroszország?

    — A hibrid hadviselésben orosz oldalról nagyon sok minden benne van. Ami pedig fontos: ezt elsősorban a titkosszolgálatok végzik. A hibrid hadviselés egyrészt befolyásolást jelent, tehát amikor különböző internetes felületeken, különböző platformok felhasználásával próbálják befolyásolni a célország lakosságát. Ez lehet félelemkeltés, megzavarás, rémhírek terjesztése, háborús hisztéria – ezt látjuk Magyarországon is. Ehhez nagyon differenciáltan állnak hozzá: figyelnek a lakosság minden korcsoportjára, és arra is, hogy milyen a lakosság szociális összetétele, az egyes rétegek foglalkozása, milyen az iskolázottságuk. Innen jön az, hogy az olyan boomereknek, mint én, főleg a Facebook a terepe – ezt abból is látom, hogy a posztjaim nagy részét a 45 év fölötti korosztály olvassa. A fiataloknak meg ott a TikTok és az Instagram vagy a kicsit intellektuálisabb X. Sok mindent ki lehet használni, de nem csak a közösségi média felületekre gondolok: ott van például a Telegram is, ami különböző hírcsatornákon keresztül tud ilyen tartalmakat nyomni. Itt lehet különbséget tenni, hogy melyek a nyílt csatornák vagy nyílt csoportok, és melyek a zártak.

    A zárt csoportokban például nagyon hatásosan működik az, hogy benne tartják az embereket, és minél jobban meggyőzzék őket arról, hogy amit gondolnak, az a helyes, ezáltal később a racionális érvek teljesen leperegjenek róluk.

    Tehát van ennek az egésznek egy közvélemény-befolyásoló része. Ezt nálunk is nagyon erőteljesen csinálták a választások előtt. Többeknek feltűnt, hogy átvették a moldovai választások során használt módszert: egyszerűen profilokat hoztak át, és ezeket részben a magyarországi lájkolásokhoz használták fel. Ugyanis ha sok lájkot sikerül egy poszt alá produkálni, az algoritmus azokat a posztokat, azokat a tartalmakat előre hozza és gyakrabban feldobja. Itt tehát nemcsak tartalomgyártásról, tartalmak elhelyezéséről és csoportszervezésről van szó, hanem arról is, hogy a lájkolásokkal mindig ugyanaz jöjjön fel.

    Úgy tukmálják bele az emberek fejébe, hogy akármire kattintanak, akkor is a nekik szánt tartalmak jönnek fel.

    A hibrid hadviselés másik része a különböző informatikai rendszerekbe való erőteljes behatolás. Ezt nagyon széles körben kell érteni. Gondolok itt olyanokra, mint az egészségügy, a közlekedés, a közszolgáltatások. És talán nem is annyira a víz vagy a gáz az érdekes, hanem az áram. Ide tartozik az is, hogy mennyire tudnak behatolni az állami működést biztosító informatikai rendszerekbe. Ennek mindig kettős célja van. Az egyik az, hogy információt szerezzenek.

    Itt akár az is érdekes lehet, ha például hozzáférnek különböző vészhelyzeti tervekhez: hogyan reagálna az adott állam.

    De nem csak erről van szó, hanem arról is, hogy tesztelik: ezek a rendszerek mennyire ellenállóak, milyen módszerekkel lehet őket megtámadni, a támadásokra milyen informatikai elhárítási módszerekkel válaszolnak. És végül az is nagyon fontos, hogy az apró zavarok okozása sokszor azt célozza: mérjék, hogyan, milyen gyorsan reagálnak a hatóságok. Ha valakinek sikerült egy ilyen rendszerbe bejutnia, akkor a cselekvésre azon a rendszeren belül mennyi ideje van, mielőtt a hiba vagy a támadás elhárítása megtörténik.

    — És ezeket a rendszereket végül arra használják fel, hogy komolyabb zavarokat okozzanak...

    — Azaz a lakosság körében bizonytalanságot, félelemérzetet vagy akár pánikot keltsenek, igen. De ehhez nem feltétlenül csak ilyen módszereket lehet alkalmazni. Láttunk olyat is, a lengyeleknél például, hogy vasútvonalak mellett hajtottak végre robbantásokat. Azután, ha jól emlékszem, volt olyan eset, amikor a németeknél a vasútirányító rendszerbe nyúltak bele, úgy, hogy egy vasútvonalon ne lehessen közlekedni, és akkor lehetett nézni, hogy milyen irányba, hogyan, milyen hatékonysággal terelik a vonatokat. És ott vannak olyan módszerek is, mint például a különböző merényletek:

    a német Rheinmetall vezetője ellen terveztek merényletet, azután volt, talán a cseheknél egy lőszerraktár-robbantás, a lengyeleknél pedig bevásárlóközpont-tűz.

    De ide tartozik az is, amikor „eltévednek” a drónok és átjönnek NATO-területre, illetve amikor kifejezetten katonai erőkkel vagy eszközökkel próbálják mérni azt, hogy ha repülőgépekkel, hajókkal túl közel kerülnek más légtérhez, felségvizekhez, akkor hogyan reagál az adott ország, mik a reakciói. Mindez nemcsak azt a célt szolgálja, hogy benne legyenek a rendszerekben, illetve zavart keltsenek, hanem azt is, hogy ha adott esetben konfliktusra kerül sor, akkor azt ne csak katonai eszközökkel vívják meg, hanem a bentlétnek, a jelenlétnek az élesbe fordításával. Tehát amikor már nem egyszerűen egy vasútvonal nem működik, hanem összeomlik a vasútirányítási rendszer. Vagy olyan is lehet, amikor nem technikai felkészületlenség miatt nincs áram, hanem azért, mert úgy nyúlnak bele az elektromos hálózatok irányítórendszereibe, hogy országos vagy regionális áramszünet keletkezzen. Ilyen az is, ha bele tudnak nyúlni a telekommunikációs rendszerekbe: például elmegy a mobilhálózat. Vagy a kormányzati kommunikációs rendszerek esetében, amikor vészhelyzetben az ellenséges képességek miatt nem lehet megfelelően reagálni.

    Ezt szerte Európában csinálják, szinte kivétel nélkül valamennyi országban.

    Különösen a Baltikum lehet kísérleti terep, mert bizonyos értelemben földrajzilag is izolált Európától. Van ugyan szárazföldi összeköttetés Lengyelország irányába a Suwałki-folyosón keresztül, de csak kb. 100 kilométer hosszú ez a szakasz az Oroszországhoz tartozó Kalinyingrádi terület és Belarusz között. A terepviszonyok is olyanok, hogy egy katonai támadás esetén viszonylag könnyen lehet haladni. Ott lehet – ha lehet ezt így mondani – orosz részről külön ilyen módszerekkel próbálkozni, már csak azért is, mert ezzel azt tesztelik, hogy a szövetségi rendszer, a NATO hogyan reagál erre: komolyan veszi, vagy nem veszi komolyan.

    — És ha elég sokat próbálkoznak, az altatja az ellenség figyelmét. Feltételezem, ez is a célok között van.

    Telkes András a teljes egészében (és ingyenesen) az AIToday.hu-n olvasható interjú folytatásában arról is beszél, hogy

    - szerinte milyen formában jelenhetnek meg Magyarországon is az orosz hibrid hadviselés Nyugat-Európában már látott módszerei,

    - hogyan lehetne kizárni a magyar állami - és főleg külügyi - informatikai rendszerekből az orosz jelenlétet,

    - mely technológiák és módszerek gyorsítják a dezinformációs műveleteket,

    - miközben az AI-jal készített tartalmak életszerűbbé válnak, saját magukat is leleplezhetik,

    - milyen európai fejlesztések válnak az orosz hackerek és a korrupciós hálózatok célpontjává.

    FOLYTATÁS ITT.


    Link másolása
    KÖVESS MINKET:

    Ajánljuk

    JÖVŐ
    A Rovatból
    Mérő László: Nem félek attól, hogy a mesterséges intelligencia miatt kivesznek az emberi kapcsolatok
    A tudós szerint a magánélet, az oktatás és a munka sincs akkora bajban, mint sokan hiszik. Az új technológiák gyakran keltenek félelmet, igaz, a háborús felhasználás tényleg korlátozásért kiált.


    A mesterséges intelligencia az oktatástól a munkán át a magánéletig áthatja a mindennapjainkat, és bár sokan féltjük tőle az állásunkat (Rab Árpád szerint inkább csak a pénzünket), semmi rendkívüli nincs abban, hogy egy nagy technológiai innováció átformálja a gazdasági viszonyokat vagy a családi életet. Miközben sokan a technológia veszélyeit hangsúlyozzák, mások inkább azt vizsgálják, hogyan lehet hatékonyan együtt élni az új eszközökkel. Mérő László szerint az AI nem feltétlenül jelent nagyobb törést, mint a korábbi technológiai változások, és

    ugyanolyan természetesen beépül majd az életünkbe, mint anno az autó, a repülőgép vagy a Google.

    A matematikus, pszichológus, egyetemi tanár az AIToday.hu-nak kifejtette: semmi kivetnivalót nem lát abban, hogy a diákjai akár szakdolgozatíráshoz használják az AI-t, de nem mindegy hogyan teszik. A csalókat „bulldogtermészetéből” adódóan maga is üldözné, amihez néhány „csacskasága” ellenére jó alapot ad az EU-s szabályozás. Az AI és az intim szféra összefüggései kapcsán Mérő László kifejti: nem gondolja, hogy a mesterséges intelligencia kiszorítja az emberi kapcsolatokat, és erre történelmi párhuzamokat hoz, rámutatva, hogy korábban is sokszor túlbecsülték az új találmányok társadalmi hatásait. A szabályozás és az innováció viszonyáról szintén határozott véleményt fogalmaz meg, különösen a geopolitikai valóságba berobbant gyilkos robotokra vonatkozóan.

    — Egyre többen vetik fel az AI-ból eredő alapjövedelem kérdését. Hogyan lehetne kiszámítani egy igazságos, AI által termelt osztalék mértékét az állampolgárok számára? Önnek mi az álláspontja ezzel kapcsolatban?

    — Nekem nincsen álláspontom erről. Ha valahol életbe lép, akkor meghallgatom a hozzáértőket, és talán utána azt mondom, hogy ez tetszik jobban, vagy az. De saját véleményem erről nincs, nem gondolkodtam rajta.

    — Elképzelhetőnek tart egy olyan társadalmi modellt, amiben az emberek ráhagyatkoznak ezekre a cégekre? Vannak ennek veszélyei?

    — Annyiban van, hogy valamit csinálnia kell az emberek többségének. Nagyon kevés olyan ember van, akinek az életét nem szervezi valami, ami többé-kevésbé kényszer.

    — Mennyiben más a mesterséges intelligencia megjelenése a korábbi ipari forradalmakhoz képest? Hogyan változtatja meg a világunkat?

    — Nem gondolom, hogy olyan nagyon másképpen. Az első ipari forradalom is nagyon megváltoztatta a világot, például egészen másképp kellett az embereknek dolgozniuk és a munkához hozzáállniuk. A későbbi ipari forradalmakról viták vannak, de

    megváltoztatta a világot az elektromosság, főleg a váltóáram felfedezése, megváltoztatta az autó, a repülőgép, szóval minden. Méghozzá nagyon gyorsan.

    Ma már például egy egyetemista számára természetes, hogy nem tud beiratkozni az egyetemre e-mail cím nélkül. Tíz éve ez még nem volt annyira természetes, húsz éve pedig egyáltalán nem. A többségünknek nem volt. Ennyire gyors a változás. A mesterséges intelligencia szerintem ennyire nagy változást nem fog hozni.

    — Tehát ez egy gyorsan beépülő dolog, ami természetessé válik, bár sokan még zavartan nézik. Úgy fog beépülni, mint például a számológép?

    — Ugyanúgy be fog épülni, mint ahogy a Google is beépült. Tulajdonképpen a feladatok nagy részére, amire a mesterséges intelligenciát használjuk, a Google-t is lehetne használni, csak sokkal kevésbé hatékonyan. Itt egyébként pontosan a hatékonyság a lényeg. Egyrészt fontos, hogy mennyire gördülékeny a használata, másrészt az is, hogy mennyi szellemi és fizikai energiát emészt fel.

    — Ahogy ez az innováció alakul, nagyon sokan féltik tőle a munkájukat. Ez jogos félelem, vagy egyszerűen csak nem ismerik eléggé a körülményeket?

    — Bizonyos szakmákban teljesen jogos. Mondok is kettőt: egyet, ami teljesen ki fog veszni, és egyet, ami nagyrészt. A sofőr szakma teljesen meg fog szűnni, ezt nem kell sokat magyarázni. De például a világ legősibb mesterségét is alaposan meg fogja tizedelni.

    — Meséljen erről!

    — Mert a legerotikusabb szervünk az agyunk, ezt tudjuk. Ha egy tökéletes testű, tökéletes illatú és kifejezetten intelligens partnert találunk – mindegy, hogy férfit vagy nőt –, az sokat számít. Főleg olyankor, amikor az embernek épp nincs kedve semmihez. Persze, aki 16 éves korában szerelmes lesz, és ez kitart 70 éven át, annak ez nem aktuális. De az emberek többsége nem ilyen. Vannak hullámhegyek és hullámvölgyek. Van, hogy minden lepereg az emberről, és van, hogy azt mondja: mindegy, csak történjen már valami.

    Amikor épp így van, akkor persze, hogy jobb egy mesterséges, intelligens és tökéletes testű partner, aki még higiénikusabb is.

    Ráadásul hűséges, legalábbis addig, amíg már nem kell. Abban a pillanatban, hogy találok egy élőt, és egy szerelem kezd kibontakozni, hagyom a gépet a francba, ő meg olyan intelligens, hogy ezen nem sértődik meg, továbbra is nagyon kedves lesz velem.

    — Inkább a visszafelé ható problémáról hallani, hogy emberek konkrét párkapcsolatot alakítanak ki a mesterséges intelligenciával. Kutatások szerint ez komoly csalódottságot okozhat az új generációkban.

    — Miért is?

    — Mert a személyes kontaktus kiveszik az életükből. Ez már ma is probléma, hogy valaki az estéit erotikus tartalmú beszélgetésekkel tölti egy AI-jal.

    — De miért baj ez?

    — Akkor ezek szerint nem jelenthet problémát, hogy kivesznek a személyes kontaktusok és az igény a párkapcsolatokra?

    — Dehogy vesznek ki! Milliószor előfordult már a történelemben, hogy egy új találmány miatt ilyesmitől féltek. Amikor feltalálták a könyvnyomtatást, óriási cikkek jelentek meg arról, hogy az emberek ezentúl nem fognak egymással beszélni, mert mindenki egy csendes sarokban olvas majd, és kiürülnek a közterek. Ismerős a duma?

    — Igen.

    A teljes egészében és ingyenesen az AIToday-en olvasható interjú folytatásában Mérő László kifejti, hogy

    – a mesterséges intelligencia valóban veszélyezteti-e az emberi kötődéseket,

    – mit jelent napjainkban az „innovációs lopás”, és hogyan változik meg azok helyzete, akiknek eddig versenyelőnyük volt,

    – hogyan alakíthatja át az AI az oktatást, és milyen szerepe lehet a csalásokban vagy azok felismerésében,

    – szerinte mely halálosan komoly esetben ért egyet azzal, hogy a szabályozás visszafogja az innovációt,

    – miért tölti el büszkeséggel, hogy az Európai Unió belevágott a technológia jogi kereteinek kialakításába.

    FOLYTATÁS ITT.


    Link másolása
    KÖVESS MINKET:

    Ajánljuk