5 fontos tévhit a magányról
Fizikailag nem fáj, nem betegség, mégis nehéz kibírni. A magányról van szó, amely riasztó tendenciát mutatva egyre több korosztályt érint. Még akkor is, amikor a technikai fejlődés talán legnagyobb forradalmát éljük épp át, és aminek köszönhetően a világ különböző pontjain élő emberek is kapcsolatba léphetnének. A statisztikai adatok csökkentését sajnos a koronavírus-világjárvány sem segítette, de a jelenség már a pandémiát megelőzően is komoly társadalmi problémát jelentett. Mindannapjaink része, mégis számos tévhit kering róla, cikkünkben ebben segítünk!
Úgy gondoljuk, hogy a magány csak az időseket érinti, pedig felmérések szerint a 18-34 éves fiatalok gyakrabban érzik magukat magányosnak, mint az 55 év felettiek, és a magyar ifjúság Európában a negyedik legmagányosabb. Ugyanakkor számukra nem felvállalható a magány ugyanúgy, mint az időseknél, akiknek életszakaszbéli következményként jól látható indokaik vannak erre.
Például megözvegyültek, vagy elköltöztek a gyerekek, egyedül maradtak. De míg az idősebbeknél már egész jó közösségi megoldásokat dolgoztak ki (klubok, mentálhigiénés foglalkozások), addig azok a fiatalok, akik érettségiig, vagy diplomaosztásig nem alakították ki a társas közegüket, a hatalmas leterheltség, az egzisztenciateremtés és a versenyszféra miatti túlélés kevés lehetőséget hagy a magánéletre. Pályakezdőként elhelyezkedve számukra maradhat az egyedüllét és a magány, és ha a munkahelyükön nem sikerül megismerkedniük valakivel, hosszú évekre stagnálhat társnélküliségük.
Habár a modern technológia, így akár a közösségimédia-oldalak egészségtelen felhasználási szokásai kétségtelenül magányossá és boldogtalanná tehetik az embereket, ezzel együtt azonban ez a kérdés sokkal összetettebb. Éppen a koronavírus-járvány alatti bezártság az egyik ékes példája annak, hogy a technológia egy rendkívül erős kapcsolatteremtő eszköz is lehet, elősegítve, hogy új embereket ismerjünk meg, szervezzük az életünket, illetve távolról is tartsuk rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel, kollégákkal a kapcsolatot.
Egy tavaly megjelent tanulmány szerint a közösségi média használata általánosságban támogatja a szociális jólét fenntartását, az ahhoz kapcsolódó érzelmi kötődés viszont már káros lehet az egészségre. Hasonló eredményeket hozott egy másik kutatás is, ami szerint az okostelefon-használat csökkentheti a magány érzetét, ha közben kapcsolatot teremtünk másokkal, ellenkező esetben viszont stresszt okozhat. A lényeg tehát, hogy a technológia megfelelő használat mellett segíthet megelőzni vagy enyhíteni a magányosságot.
Tegyünk együtt azért, hogy senki ne legyen magányos!
A Vodafone nem csak beszél erről a problémáról, hanem aktívan tesz is annak megoldásáért. A magány közel 1 millió embert érint hazánkban és nemtől, kortól függetlenül bárkit megtalálhat. Emiatt pedig kiemelten fontos, hogy közbeszéd tárgya legyen, így a Vodafone ezt célzó kampánya számos megoldást kínál akár egyéni szinten is. Amellett, hogy edukál, – így hozzájárul a hathatós segítségnyújtáshoz – megerősítheti a magányban élőket, hogy állapotukkal nincsenek egyedül, és ebből akár erőt meríthetnek.
A Vodafone Magyarország karácsonyi kampánya keretében Samsung tableteket és okostelefonokat adományozott a Magyar Máltai Szeretetszolgálat idősotthonainak, hogy így csökkentse a szeretteiktől távol élő emberek elszigeteltségét az ünnepi időszakban és azt követően is. Ezen túl pedig a kapcsolattartáshoz szükséges, belföldön korlátlan beszélgetést és adatforgalmat is díjmentesen biztosította. Az adományozással a Vodafone célja, hogy a segítségnyújtás mellett, felhívja a figyelmet az elszigeteltség egyre súlyosbodó problémájára, és a digitalizációnak a magány elleni küzdelemben betöltött szerepére.
Szakértők szerint a magány ellen a társas támogatás bármely formája megoldást jelenthet, de ne higgyük azt, hogy egy könnyen feloldható állapotról van szó. A professzionális segítségen túl mi magunk is segíthetünk elszigetelt embertársainkon. Hogy miképpen, azt jól szemlélteti a Vodafone és a Máltai Szeretetszolgálat által kidolgozott általános útmutató, melynek megismerésével téged is arra buzdítunk, hogy vállalj szerepet a magány leküzdéséért folytatott harcban ne csak az ünnepek közeledtével, hanem egész évben.
A két kifejezést gyakran használják szinonimaként, valójában azonban különböznek egymástól. A társadalmi izoláció az egyedüllét objektív státusza. Ezzel szemben a magányosság a kapcsolatok hiányának szubjektív érzete. Elképzelhető például, hogy ugyan több ember is körülvesz minket a mindennapokban, mégis magányosnak érezzük magunkat. Miért lehet ez így? Nos, a magányosság abból fakad, hogy nem érezzük, hogy mások is észrevesznek minket, megértenek és értékelnek. Magyarán abból fakadhat, hogy olyanokkal töltjük az időnket, akikkel nem közösek az értékeink és az érdeklődésünk. Szintén lehetünk magányosak, ha a másokkal való interakcióink felületesek, nem alakítunk ki elég mély kapcsolatokat.
Egy, az Egyesült Államokban készült felmérés szerint például a megkérdezettek 47 százaléka úgy nyilatkozott, hogy a kapcsolatai nem jelentőségteljesek, 58 százalék mondta azt, hogy senki sem ismeri igazán jól, 61 százalék pedig úgy érezte, hogy az érdeklődését senkivel sem tudja megosztani a környezetében. Világosan látható tehát, hogy nem a társadalmi kötelékek száma, hanem azok minősége számít elsősorban.
Tény, hogy a magány negatívan befolyásolhatja az egészségünket, miközben mások társasága hozzájárulhat ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Csakhogy ez sem érvényes minden helyzetre. Időnként mindenki magányos, és ez egy teljesen természetes emberi érzés: agyunk így igyekszik a tudtunkra hozni, hogy nem kapunk meg valamit, amire szükségünk lenne. A magányra gondolhatunk úgy, mint egy meghívóra, hogy nézzünk magunkba, válaszoljunk a szociális szükségleteinkre, és tegyünk azért, hogy előtérbe kerüljenek a kapcsolataink. A magányosság akár kreativitás forrása is lehet, többek között művészeket, írókat inspirálva arra, hogy kifejezzék az élményeiket.
Tanulmányok szerint a magány elsősorban akkor válik problémává, ha krónikus. Ha tartósan azt érezzük, hogy a kapcsolataink nem kielégítőek, akkor megnövekszik olyan egészségügyi problémák kialakulásának kockázata is, mint a gyulladás, depresszió vagy egyes szív-érrendszeri kórképek. Hosszú távon a magányosság kikezdi a testet is, hatalmas terhet róva az egészségre.
Új városba költözve, vagy ha egyszerűen csak úgy érezzük, nincs elegendő szociális kötelékünk, akkor valóban előnyös lehet új ismeretségeket, barátságokat kötnünk. Ugyanígy azonban az is legalább ennyire hasznos szociális egészségünk javítása szempontjából, ha megerősítjük a már meglévő kapcsolatainkat. Fontos például, hogy elérhetőek legyünk. Kutatások igazolják, hogy amennyiben megnyílunk mások előtt, azaz megosztjuk személyes érzelmeinket, gondolatainkat, úgy sokkal szorosabb kapcsolatot alakíthatunk ki velük. Legyen szó akár egy közös ebédről vagy egy péntek esti kártyázásról, minden alkalmat érdemes lehet megragadni, hogy mélyebb beszélgetésekbe bocsátkozzunk barátainkkal.
