SZEMPONT
A Rovatból

„Megszólítottunk egy kisgyereket az utcán, hogy mi volt ma az ebéd, és a kérdést sem értette”

Elkísértünk egy csapat önkéntest egy borsodi roma faluba, ahol teljesen ingyen végeznek villanyszerelési munkákat – gyakran szó szerinti életveszélyt elhárítva. Közben arról meséltek, milyen érzés testközelből szembesülni a mélyszegénységgel.


Ervinnel szombaton hajnali fél 6-kor találkozunk. A kevéssé barátságos időzítés mögött ésszerű magyarázat áll: több mint 3 órás út vár ránk Magyarország egyik legészakibb – egyben egyik legszegényebb – településéig, Tornanádaskáig. Még két kollégáját vesszük fel, és épphogy kivilágosodik, mire elhagyjuk Budapestet.

Két másik autó utasaival együtt összesen 9-en tartanak ugyanoda, hogy az egész napjukat önkéntes munkára áldozzák – néhányan közülük már a hatodik alkalommal.

A csapat egyik fele villanyszerelőkből áll, ők végzik a szakmai munka javát, de akadnak olyan feladatok is, amelyekhez nem szükséges végzettség: például vésni, vezetéket behúzni, szerelvényeket felrakni a többiek is tudnak.

Majdnem mindannyian egy keresztény közösség, a Krisztusban Hívő Nazarénusok Gyülekezetének tagjai. Alapelveik között nagyon hangsúlyos helyet foglal el a társadalmi munka és egymás segítése. Tornanádaskán először tavaly januárban jártak, a szegregátumokban élők hátrányos megkülönböztetése ellen küzdő SZOCSOMA Alapítvány vezetője, Kiss Anikó felkérése nyomán.

Kapcsolatuk még a Covid előtt indult, az alapítvány nagyon sok támogatást kapott a tőlük a terepútjaihoz. Megkapták például feltankolva a furgonjukat, a tagok sofőrködtek, pakoltak, adományt gyűjtötték, süteményt sütöttek.

„A legtöbb családban üres konnektorhelyek tátonganak még a 20 éve épült házakban is. Sokaknál kikapcsolták a villanyt és nincs remény visszakötni, hiszen a hálózat már nem felel meg a mostani szabványoknak, ezért akár 100 ezer forintot is rá kellene költeni.

Az emberek nem szereznek elemi érintésvédelmi tudást, nincsenek helyben szakemberek, az is drága, hogy valaki odautazzon emiatt. Megvásárolni pedig nem tudják a foglalatot, kapcsolót, és praxisuk sincs, hogy barkácsolással oldják meg” – magyarázza Anikó, miért tartotta fontosnak, hogy megkérdezze Ervinéket, tudnának-e segíteni ebben is.

Azoknak a száma, akik azóta legalább egyszer bevállalták a túrát, a 25-öt is eléri. Az elején a SZOCSOMA jelentős előszervezést és útmutatást adott, valamint meghirdettek egy villanyszerelési kellékgyűjtést is a támogatóik között: ennek keretében lámpatestek, kapcsolók, vezetékek, villanykörték gyűltek össze nagy számban, amelyeket átadtak az önkénteseknek.

Ránézel és egyből látod, hogy életveszélyes a helyzet

Egyik utastársunk, Balázs korábban a BAGázsnál önkénteskedett, és úgy gondolta, szaktudását is szeretné rászorulók segítésére felhasználni. A szintén velünk utazó Andort hasonló célok motiválták, ahogy Ervint is – neki a családjában is volt előképe ennek.

„Nagyapám gyakran hívott meg ebédelni lecsúszottakat és rászorulókat, amire a gyerekei, vagyis édesanyámék eleinte furcsán, fintorogva néztek, de aztán ők is továbbörökítették a szokást. Engem már eleve így nevelt, biztosan ennek is köze van ahhoz, hogy ilyen lett a személyiségem” – meséli.

Első alkalommal még csak terepszemlét tartottak: egy helyi lakos vezetésével végigjárták a falut, és bementek azokba a házakba (összesen 20-25 helyre), ahol valamilyen probléma volt. Összeírtak egy címlistát, ez alapján kezdtek el haladni, de ahogy terjedt a hírük, sorra kapták az újabb megkereséseket. Ervin szerint az első három alkalom után úgy érezték, nemhogy fogynak a címek, inkább egyre hosszabb lesz a lista.

Rendszerint olyan munkákat vállalnak el, amelyeket néhány óra alatt el lehet végezni, mert a cél az, hogy minél több háztartásba eljussanak. Azért akadnak kivételek: ma két helyen teljesen újrakábelezték a hálózatot, mivel gyakorlatilag életveszélyes volt a helyzet.

„Kültéren általában speciális vezetékeket szoktak használni, itt azonban gyengeáramú, egyáltalán nem odavaló kábelekkel vezették át az áramot egyik épületből a másikba (mellesleg teljesen szabálytalanul). Az esetek több mint fele ehhez hasonló: első ránézésre látszik, hogy óriási a baj” – mondja Ervin.

Ilyenkor ráadásul nem végezhetnek félmunkát: ha látják, hogy gyakorlatilag „ég a ház”, az eredetileg tervezett beavatkozás mellett a többi a problémát is el kell hárítaniuk. Az esetleges balesetekért ugyanis mindig az a szakember felel – akár büntetőjogilag is –, aki utoljára szerelte a rendszert. Emiatt gyakran előfordul, hogy megcsúsznak, mivel olyan feladatok is a nyakukba szakadnak, amelyekkel előzetesen nem számoltak.

És persze mindig vannak olyanok, akiknél ugyan nem súlyos a helyzet (például egy rossz konnektort kellene megszerelni), mégis megpróbálják rávenni őket – hol finoman, hol erélyesebben –, hogy ha már úgyis ott vannak, ugyan ejtsék már útba az ő portájukat is.

Ervin szerint nemet mondani mindig nehéz, ezért az a stratégiájuk, hogy minden címet felírnak, viszont biztosra nem ígérnek semmit: ha odaérnek, az jó, de sajnos előfordulhat az is, hogy végül nem. Éppen ezért azt sem szokták kommunikálni, mikor jönnek legközelebb, hiszen bármi közbejöhet.

„Számomra a dolog fő értelme abban áll, hogy felhasználom a kapcsolataimat arra, hogy segítsünk. Nagyon sok ember van a közösségünkben, aki szívesen eljön, én pedig becsatornázom ezeket a felajánlásokat” – meséli a motivációiról. Kiemeli azt is, hogy a keresztény, hívő emberek számára nagyon fontos, hogy viszonozzák a környezetükben lévőknek azt a sok jóságot, amit Istentől kaptak.

Egy út teljes ára az anyagköltséggel, benzinnel, autópálya-matricával együtt általában 120 ezer forint körül alakul, amit a segíteni akarók dobnak össze. Az elengedett munkadíj ebben nincs benne, azt megbecsülni sem tudják, mennyi lenne piaci alapon.

Nagy szerencséjük, hogy mivel a villamossági nagykereskedés vezetője is tagja a közösségüknek, a fel nem használt és bontatlan eszközöket térítésmentesen visszaveszi. Emiatt csak azt kell kifizetniük, amit ténylegesen felhasználtak.

Mindig van olyasmi, amit hoznak, de végül nem kell, ahogy olyan is, amiből sokkal többre is szükségük lenne. Sokszor rögtönözni kényszerülnek, abból gazdálkodnak, ami épp náluk van.

Amikor arcul csap a valóság

A csapat tagjai számára sok esetben megdöbbentő volt testközelből szembesülni a romatelepen lakók életkörülményeivel.

„A maguk módján próbálnak lépést tartani a világgal, például majdnem mindenkinek van Facebook-fiókja és okostelefonja. Ugyanakkor több szempontból olyanok, mintha még mindig mondjuk a 17. században élnének” – fogalmaz Andor.

Sokkoló élmény volt például, amikor azt látták, hogy 8-10 éves gyerekek 5 literes kannákban cipelték haza a vizet a kútról, ugyanis Tornanádaskán szinte semelyik házban nincsen vezetékes víz.

Sajnos a gyermekhalandóság is jelen van: előfordult olyan porta, ahová azért nem tudtak menni, mert épp a látogatásuk előtt pár nappal halt meg a házigazda egyik gyereke – ő születése óta beteg volt.

És persze az éhezés is alapvető: „Egyik szombat délután megszólítottunk egy kisgyereket, aki kint ténfergett az utcán. Próbáltunk valamiféle beszélgetést kezdeményezni, szóval megkérdeztük, mi volt aznap az ebéd. Mire zavarba jött és visszakérdezett, hogy hol, az iskolában? Kiderült, hogy péntek óta nem ebédelt, otthon nem is ismeri ezt a fogalmat.”

Balázs is azt említi a kérdésre válaszolva, hogy mindig a gyerekek a legmellbevágóbbak: első ránézésre ugyanolyanok, mint a középosztály gyerekei, mégis teljesen más sors vár rájuk.

„Felnőtteknél könnyebben el lehet sütni az olyan szólamokat, mint például, hogy ő is tehet róla, hogy ebbe a helyzetbe került, miért nem megy el dolgozni, ilyesmi. A fiatalabb generációnál viszont ez szóba se jön: ők tényleg nem tehetnek a körülményekről, amelyekbe beleszülettek” – fogalmaz, majd így folytatja:

„Első alkalommal, még Tornanádaska előtt Szabadszállásra mentünk szerelni egy nagyon kicsi házba, ahol talán 10-en éltek egy fedél alatt. Gyönyörű nap volt, a gyerekek kint rohangáltak az utcán, de közben az is látszott, hogy a kútról hordják a vizet, a háznak pedig talán egy ablakán, ha volt üveg. Korábban soha nem találkoztam ennyire testközelből a mélyszegénységgel. Otthon rákerestem a témára, és realizáltam, hogy szakértők szerint legalább 600 ezer ember él ilyen körülmények között. Ez nagyon kemény szembesülés volt.”

Balázs egyébként a macskáját is egy korábbi, hasonló önkénteskedésnek köszönheti: akkor épp Bőcsön segítettek egy családnak, és munka közben elmesélte a házigazdának, hogy a padlásukon nagyon sok egér van. Mire ő neki szegezte a kérdést: itt egy macska, nem kell? Először persze nemet mondott, de amikor a nap folyamán újra és újra megkérdezte tőle, nem viszi-e el az állatot, végül a feleségével egyeztetve beadta a derekát.

„A csomagtartóba tettük egy malteros ládába, és hazavittem. Azóta is nálunk lakik, hűségesen fogja az egereket.”

Legalább akkora áldozatot vállalnak a feleségek is

Este fél 9 is elmúlik, mire Budapestre visszaérve elköszönünk Ervintől és a többiektől. Tornanádaskán bő 8 órát töltött a csapat, néhány rövid szünetet leszámítva végig munkával. Az oda- és visszautat is hozzáadva pedig egy közel 15 órás napon vannak túl.

A következő alkalmat egyelőre nem tűzték ki, de Ervin úgy látta a résztvevőkön, hogy mindannyian benne lennének a folytatásban. Valószínűleg szükség is lesz erre: mielőtt jöttek, 4-5 címen várták őket, de végül ezeken sem tudtak végigérni, ráadásul ahogy általában, új jelentkezők is akadtak.

Az elhivatottságuk adott, és szerencsére az anyagi fedezettel sincs probléma: aki a céllal egyetért, de a munkájával nem tud segíteni, az a pénzét adja a közösbe, így mindig hamar összejön a szükséges összeg.

A dolog inkább azon múlik, megengedhetik-e maguknak, hogy rendszeresen otthon hagyják feleségeiket a kisgyerekeikkel egy teljes hétvégi napra, mivel majdnem mindegyiküknek van családja. Ők Ervin szerint legalább akkora áldozatot vállalnak, ráadásul az élménybeszámolókon kívül mást nem is kapnak cserébe.

A másik oldalon viszont ott van az, amivel Andor indokolja, miért vesz részt az egészben, és amivel valószinűleg mindenki más is egyetért:

„Jó látni az emberek arcán, amikor legalább egy picikét hozzá tudsz járulni ahhoz, hogy ne nyomorogjanak. Nyilván ennél sokkal többre lenne szükség a felzárkóztatásukhoz, de minden apró lépéssel közelebb kerülnek ehhez.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán: Ennél nagyobb politikai bukás kevés volt Orbán Viktor pályafutásában, mintha már nem lenne ura az államnak
A miniszterelnök szándékosan akart egy olyan szituációt előidézni, amelyben a népakarat ellenében az ő akarata érvényesül, erre válaszoltak a tömegek - mondja a politikai elemző. Óriási a bizalomvesztés a hatalommal szemben.


A szervezők szerint 200 ezer ember is lehetett a betiltott Pride-on. Bár nehéz megbecsülni, igazuk van-e, de az biztos, hogy nemcsak minden idők legnagyobb Pride-ja volt szombaton Budapesten, de az utóbbi évek egyik legnagyobb politikai demonstrációja is. Karácsony Gergely szerint a résztvevők „egy jó nagy fityiszt mutattok a pöffeszkedő és gyűlölködő hatalomnak.”

A hatalom által betiltott, de a budapesti önkormányzat által mégis megszervezett vonuláson ott voltak európai polgármesterek, képviselők, sőt, a spanyol miniszterelnök-helyettes is. A tiltó határozatot meghozó rendőrség pedig biztosította a rendezvényt, és megakadályozta, hogy bármi bajt okozzon a maroknyi szélsőjobboldali ellentüntető. Ezután a Mi Hazánk feljelentette a rendőrséget, mert szerintük nem tartották be a törvényeket. Somogyi Zoltán szociológussal beszélgettünk a nap tanulságairól.

– Orbán Viktor az évértékelőjének egyik leghangsúlyosabb üzenete volt, hogy szerinte idén nem kell bajlódni a Pride megszervezésével, majd az alaptörvényt és a kétharmados gyülekezési törvényt megváltoztatva el is érték, hogy a rendőrség betiltsa a demonstrációt. Idézek egy klasszikust: „de sikerült?”

– Nem sikerült. Nagyon nehéz szavakat találni arra, ami történt, mert ennél nyilvánvalóbb kudarc kevés volt Orbán Viktor számára. Az elmúlt hónapokban voltak más olyan ígéretei, amelyeket nem tudott betartani, de ez, hogy miniszterelnökként kijelenti, kétharmados többség birtokában, rendeleti kormányzás mellett, hogy senki ne készüljön a Pride-ra, mert az be lesz tiltva, és ehhez meg is teszik a megfelelő lépéseket, betiltják, majd mégis létrejön Magyarország történetének talán legnagyobb tüntetése, vagy vonulása, ahol emberek azért mennek el, hogy világossá tegyék: a miniszterelnök nem mondhatja meg nekik, mit tehetnek és mit nem. Ez a tömeg azt bizonyította, hogy a miniszterelnök szava már nem bír akkora súllyal, hogy amit kijelent, azt valóban végre is tudja hajtani.

Ennél nagyobb politikai bukás kevés volt Orbán Viktor pályafutásában.

– Mi történik akkor, amikor egy rezsim eljut oda, hogy az akaratát semmibe veszik a polgárok?

– Felmerül a kérdés: milyen hatalmi viszonyok között élünk, ha a rendőrség egy betiltott tüntetést professzionálisan, dicséretre méltó módon, felelősségteljesen úgy vezényel le, hogy közben hivatalosan azt kommunikálja: a tüntetés illegális, be lett tiltva. A rend fenntartói tudatában vannak annak, hogy hiába a politikai akarat, mely szerint a tüntetésnek nem lenne szabad létrejönnie, százezer feletti embertömeg biztonságát szavatolniuk kell, ez a feladatuk, ezért tartjuk fenn az adóinkból. És

a rendőrség kiváló munkát is végzett, miközben Orbán Viktor rákényszerítette őket, hogy hivatalos közleményeikben hazudozzanak, az állam békés polgáraival szemben fenyegetőleg lépjenek fel.

Ez a kettősség a politikai akarat és az államigazgatási gyakorlat között nagyon beszédes, rámutat az állami irányítás viszonylagos szétesésére. Ma már nem csak az állami szolgáltatás minősége okoz problémát az embereknek, hanem az a látvány is, hogy

mintha a megválasztott vezetőjük, a kormányfő nem lenne ura annak az államnak,

amelyet elméletileg nap mint nap kezelnie kellene.

– Mennyi szerepe lehetett ebben annak, hogy sok európai polgármester, EP-képviselő, sőt még egy miniszterelnök-helyettes is ott volt? Így azért nagyobb tétje lett volna a rendőri fellépésnek...

– Nyilván volt szerepe. Bár felvetem: Orbán Viktort ez mikor érdekelte? De azt is gondolom, hogy a jelen lévő diplomaták nélkül is egy ország rendőrségének így kellene működnie. Nem tudom a pontos számot, hányan voltak a tüntetésen. De sokan. Ha százezer ember együtt mozog a fővárosban, egységes akarattal, teljes nyugalomban, és kiáll valamiért, akkor a diplomaták jelenléte nélkül is csak egy megoldás marad a rend fenntartására: az, amit a rendőrség most is tett. Nem volt igazoltatás, végigvitték a rendezvényt,

felismerték, hogy létezik a népszuverenitás, tehát hogy a nép dönteni akar a saját sorsáról, ezt pedig ki is fejezik.

És ha a nép így döntött, akkor a rendőrség dolga, hogy biztosítsa a rendet. Ez is történt. Csakhogy a rend biztosítása most szembement a politikai akarattal és a politikusok által megteremtett törvényi, jogszabályi háttérrel. Ez a feszültség eddig nem volt része a demokráciánknak. Ez szerintem független volt a diplomaták jelenlététől. Ki kell mondani: Orbán Viktor felelőssége, hogy előállt ez a helyzet.Mert nem lehe t mást feltételezni, mint hogy

a miniszterelnök szándékosan akart egy olyan szituációt előidézni, amelyben a népakarat ellenében az ő akarata érvényesül,

vagyis hogy betiltja a Pride-ot, mert neki ez politikailag így tetszik. Erre válaszoltak a tömegek: vállalták a fenyegetéseket, az esetleges bírságokat, amelyek nem lesznek.

– Nekem végig volt egy „light-os 56-os" érzésem: október 23-án délelőtt is ment a huzavona, hogy be van-e tiltva a délutáni felvonulás vagy sem. Aztán szerencsére az analógia itt véget is ért, mert nyugodtan zajlott le minden.

– Nekem inkább az 1988-as Bős–Nagymaros párhuzam jutott eszembe. Ott is volt egy ügy, amiről azt gondolta a hatalom, hogy senkit nem fog érdekelni, mégis egyre nagyobb tüntetések lettek belőle, amelyek elindították a rendszerváltást. Most is valami hasonló történik:

óriási a bizalomvesztés a hatalommal szemben. Az emberek nem hisznek a miniszterelnöknek és a kormányának. Azt mondják: ha te, Orbán Viktor azt mondod, hogy nem tehetek meg valamit, akkor én csakis ezért már meg fogom tenni.

A kérdés az, hogy ez az attitűd milyen más területekre fog még kihatni. Ez a tegnapi esemény ugyanis nem pusztán csak egy Pride volt. A kormány részéről a következő hetekben nyilván megpróbálják elérni, hogy mindez csak egy Pride-ként maradjon meg az emlékezetben. De ez nem csak az volt. Ott volt természetesen a hagyományos Pride-közönség is, de mellettük megjelent a magyar polgárság tízszeres erővel, sokan közülük életükben először. Nem azért jöttek, mert Pride-on akartak részt venni, hanem mert úgy gondolták: ha valaki Pride-ot akar szervezni, akkor azt nyugodtan megtehesse az Európai Unió egyik fővárosában.

Megvédeni jöttek a Pride-osokat, és ezt igen felemelő volt látni.

Miközben ez a jelenség messze nem független attól, hogy ők Orbán Viktort hibáztatják ezen helyzet fennállásáért, és persze számos más dologért is, amelyet ezzel a tüntetéssel, mert ez az volt, ki tudtak békésen és vidáman fejezni.

– Állított-e ez elő olyan kollektív társadalmi tapasztalatot, ami meggyorsíthat bizonyos folyamatokat? Az emberek e Pride után felvérteződtek a tapasztalással, hogy igenis meg tudjuk csinálni azt, amit akarunk, és ez talán a még apátiában lévőket is felrázhatja?

– Ami biztosan kijelenthető, hogy Budapest hosszú távra elveszett a Fidesz számára. Az viszont továbbra sem látható, hogy mi történik Budapesten kívül. Egyelőre nem lehet ebből a nagy Pride-eseményből országos következtetéseket levonni. Az látszik, hogy országos szinten a Fidesz már elveszítette a többségét. A Medián és az Závecz kutatásai számomra többet jelentenek, mint a Nézőpont Intézeté, amely túlságosan sok kormányzati megrendelést kap, nem is létezne ezek nélkül. Korábban is voltak jelek arra, hogy Budapesten elindult Hankiss Elemér szavaival, egy második polgárosodás, vagy második társadalom kialakulása.

A NER alatt is épül egy tudatos polgárság, amely képes ilyen tettekre, mint amit tegnap láttunk. Azt azonban ettől még nem tudjuk pontosan, mi van a vidéki Magyarországon.

A kutatások azt mutatják, mintha a városok szintjén is elindult volna az átbillenés, a Fidesz elvesztette a bizalmat ezeken a helyeken is. Ha ez igaz, akkor nagyon nehéz lesz megnyernie a következő választást.

– Sokan mondják, hogy a Fidesznek még van egy nagy eszköz a tarsolyában: a választási törvény módosítása. Nem nőtt meg ennek a kockázata Orbán Viktor számára a mai tömeget látva?

– A választási törvényt még lehet módosítani, és én is számítok rá, hogy lesz ilyen próbálkozás. Az a változtatás meg fogja mutatni, hogy Orbán Viktor hogyan is gondolkodik, a 2026-os választásokról, illetve hogy milyen politikai berendezkedésre készül. De ezzel még várnunk kell. Ne felejtsük el azonban azt, hogy

ma újra megerősödött egy politikus: Karácsony Gergely. Ráadásul érdekes módon Karácsony és Magyar Péter most egymást akaratlanul is erősítették.

Magyar Péternek jó volt, hogy nem neki kellett felvállalni ezt a tematikát, hanem megtette helyette egy másik politikus, Karácsony Gergely, ő áll ugyanis Pride-ügyben vitában a kormánnyal. A kormány pedig így nem tudott közvetlenül Magyar Péterrel konfrontálódni Pride-ügyben, pedig ez lett volna az eredeti szándéka. Karácsony nagyon jó pozícióba került azzal, hogy kockáztatott és élére állt ennek az eseménynek. Karácsony győzött. Ez nagy politikai siker neki. Így most az ellenzéki oldalon Magyar Péter mögött már van minimum egy olyan szereplő, aki adott esetben a helyébe tud lépni, ha valami miatt Magyar meggyengülne. Ha az ellenzéki tábor egyben tud maradni, mert felismeri, hogy Orbán Viktort csak egységben lehet legyőzni, akkor mindig lesz olyan politikai vezető, aki képes lesz vezetni ezt a tábort a Fidesszel szemben.

– Még mindig elképzelhető, hogy megpróbálják levenni a tábláról Magyar Pétert?

– Ebben az országban, ismerve a történelmét akár több száz évre visszamenőleg is, sok mindent elképzelhetőnek tartok. Jelenleg csak abból tudunk kiindulni, amit látunk:

Magyar Péter jól csinálja, Karácsony Gergely jól csinálta, és Orbán Viktor pedig egy újabb politikai kudarcot könyvelhet el. 2025 nem az ő éve eddig. ahogy 2024 sem volt az. Az a fajta tévedhetetlenség, ami eddig körüllengte őt, megszűnt.

Szerintem már a saját táborán belül is érzik, hogy a főnök mintha stratégiai homályba került volna.

– Kíváncsiak lehetünk, mit mutatnak majd a következő mérések a Pride után?

– Persze, nagyon is kíváncsiak vagyunk rá, mit fogunk látni. És nem csak arra, hogy a számok mit mutatnak, hanem hogy ez az esemény a lelkekben milyen folyamatokat indít el. Ha csak a közösségi médiát nézzük: már a tüntetés előtt is az emberek az arcukkal vállalták, hogy részt vesznek rajta. A tüntetés alatt is, és utána is kommunikálták, hogy ott voltak. Minimum százezer ember, nyilván családtagjaik, barátaik is vannak, közöttük a politika beszédtéma. Ez óriási erő, főleg úgy, hogy közben

ott volt a fenyegetettség, hogy akár több százezer forintra is megbüntethetik a résztvevőket. És ez sem érdekelte őket.

Orbán Viktornak keresnie kellene, hogyan tudná megfordítani ezeket a rá nézve negatív folyamatokat. Ő ugyanis súlyos stratégiai hibát követett el: kivezényelte magát a politikai centrumból. Végigsétáltam a tüntetésen, és azt láttam, hogy kulturált, középosztálybeli emberek vonulnak, miközben a másik oldalon, elkülönítve, ott állt 15 ember fekete ruhában, akik a Pride ellen tüntettek, olyan üzenetekkel például, hogy „mi vagyunk Spárta, nem Athén”, meg hasonlók. Szomorú volt látni, hogy Orbán Viktor most ezeknek az embereknek az oldalán áll. Velük szemben, vele szemben pedig ott álltak a tömegek.

– Az korábbi Pride-okon alig volt kevesebb ellentüntető, mint most, miközben most erős bátorítást kaptak a kormányzattól.

– Ráadásul hatalmas kampány előzte meg az egészet. Én is azt gondoltam, hogy erős ellentüntető mag lesz. De nem volt. Semmi nem volt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Kuncze Gábor a Pride-ról: A rendőrség meg sem próbál büntetni, akik ezt kitalálták, vereséget szenvedtek
A volt belügyminiszter szerint súlyos tévedés volt Orbán Viktor részéről, hogy egy egyébként problémamentes demonstrációt betiltatott, a rendőrség pedig a jogszabályoknak és feladatkörének megfelelően járt el.


A rendőrség már napok óta hallgat arról, számíthatnak-e büntetésre azok, akik részt vettek a Pride-on, pedig korábban a kormány még a gyülekezési törvényt is megváltoztatta, hogy lehetővé tegye arcfelismerő kamerák bevetését a betiltott rendezvényeken, Tuzson Bence igazságügyi miniszter kijelentette, szabálysértésnek minősül, ha valaki részt vesz a felvonuláson.

Kuncze Gábor 1994 és 1998 között volt Magyarország belügyminisztere. Őt kérdeztük arról, szerinte kell-e bárkinek is büntetéstől tartania, és hogyan értékeli a rendőrség szombati fellépését.

– Miközben a rendőrség folyamatosan azt kommunikálta, hogy a szombati rendezvényt betiltotta, meg sem próbálta feloszlatni a tömeget, ehelyett biztosította az útvonalat. Mi történhetett?

– Ennek a hátterét természetesen nem ismerjük pontosan, de a rendőrség a törvényben foglalt feladatainak megfelelően járt el. Ha elolvassuk a vitában megszólaló jogászokat (nem politikusokat), nekik egyöntetűen az a véleményük, hogy a főváros, vagy bármely önkormányzat a saját területén nem köteles engedélyt kérni rendezvény megtartására. Természetesen, ha közterületet vesznek igénybe, akkor a rendőrségnek jelen kell lennie a rend fenntartása érdekében. Ezen túlmenően a rendőrségnek jelen esetben nem voltak további feladatai.

A rend fenntartását viszont kiválóan ellátták: elterelték a tömeget, és így megelőztek egy spontán összetűzést a szélsőjobboldali tüntetők és a demonstrálók között.

Ez a döntés a rendőrség részéről dicséretes és szakszerű volt.

– Számomra úgy tűnik, mintha a rendőrségnek lenne egy politikai „énje”, amelyik azt kommunikálta, hogy ez egy betiltott rendezvény, miközben engedélyt adott a szélsőjobboldalnak szinte ugyanarra a területre, és van egy szakmai énje, amelyik közben rendben végzi a dolgát.

– Inkább az ön szavaival élve, a rendőrségnek van egy „énje”, és van egy „felettes énje”. Az „énje” az, amelyik ismeri a jogszabályokat és azok szerint cselekszik. Felettesei pedig törvényes felügyeletet gyakorolnak felette, és a dolgok így mennek a maguk útján. Természetesen előfordulnak túlkapások is, láttunk ilyeneket az elmúlt 30 évben bőven, de jelen esetben a rendőrség a jogszabályoknak és feladatkörének megfelelően járt el.

Hogy a korábbi napokban és hetekben milyen politikai handabandák kísérték ezt az egészet, az egy más kérdés.

Valószínűleg a rendőrség az utasításoknak megfelelően kommunikált, de a rendezvény során a törvények szerint végezte a dolgát.

– Akkor nézzük ezt a „felettes ént”, amely most akár ismét előtérbe kerülhet, és azt mondhatja: nosza, kezdjünk el büntetni. Az arcfelismerő rendszer használata kapcsán ez egyáltalán lehetséges? Van rá jogszabály, ezt tudjuk, de technikailag kivitelezhető-e, hogy több tízezer emberrel szemben indítsanak eljárást? Van erre elegendő emberi erőforrás, papír, infrastruktúra?

– A rendőrség jelenleg nem akar büntetni. Természetesen lehet büntetni felvételek alapján, például ha valaki közterületen súlyosan megszegi a közlekedési szabályokat, a rendőrség büntethet, és az meg is áll jogilag. De jelen esetben nincs olyan felvétel. Felhívnám a figyelmet arra is, hogy ha valakinek az volt az ötlete, hogy Budapestet Peking mintájára kamerákkal figyelje meg, az is problémás lenne. Ráadásul maga a rendőrség terelte más útvonalra az embereket. Ha például az Erzsébet hídra terelés ott helyben született döntés volt, akkor utólag nehezen lehetett volna oda kamerákat felszerelni. De ezt nem tudom biztosan.

Viszont, ha a rendőrség mégis ezzel próbálkozna, akkor újra életbe lép a jogállam.

Az ügyek eljutnak a bíróságra, és ott azt vizsgálják majd, hogy a demonstráció törvényes volt-e. Véleményem szerint a bíróság azt fogja megállapítani, hogy az volt, így nincs alapja bírság kiszabásának. Egyébként is, engedély nélküli demonstráción való részvétel miatt büntetni a fővárosi rendezvény résztvevőit, ez teljesen kizárt. Ha a rendőrség önállóan jár el, ebbe bele sem kezd.

– A feljelentéseiről elhíresült Tényi István ezúttal azt javasolta, hogy gyakoroljanak közkegyelmet a Pride-on résztvevőkkel szemben.

– Ez a javaslat körülbelül olyan, mint amikor azt mondták, hogy „Orbán Viktor mesterterve valósult meg”, miszerint ő szándékosan idézte elő ezt a helyzetet, hogy az ellenzéket egy ernyő alá sodorja, ami egyszerűen nevetséges. A közkegyelemre való hivatkozás is hasonló. Ha közkegyelem alapján mindenkit mentesítenének, azzal úgy tüntetnék fel magukat, mint nagyvonalú, megértő szereplők, miközben

valójában elkerülnék azt a vitát, hogy egyáltalán joguk volt-e szankcionálni.

Egyébként közkegyelmet már gyakoroltak korábban. A taxisblokád idején is, majd a 2006-os zavargások résztvevőit részesítette a Fidesz 2010 után, közkegyelemben. De mekkora különbség van a két korábbi eset és a mostani között! A szombati rendezvényen semmilyen atrocitás nem történt, rendben lezajlott, míg 2006-ban súlyos összecsapások voltak. A közkegyelem mostani emlegetése egyszerű kimenekülési kísérlet. A Fidesz így próbálja menteni a menthetőt.

– Van-e annak jogi lehetősége, hogy valaki azt mondja: „én nem kérek közkegyelmet”, és jogi útra tereli az ügyet?

– Ahhoz, hogy jogi útra lehessen terelni az ügyet, előbb valakit konkrétan fel kell jelenteni a részvételéért, névvel, címmel. A trükk éppen az, hogy a közkegyelemre hivatkozva nem indítanak eljárást senki ellen.

– Orbán Viktor eleinte kijelentette, hogy nem lesz Pride, kár is készülni rá. Aztán, ahogy haladtak az események, előálltak azzal, hogy nem fognak beavatkozni, mert „nem szokás Magyarországon bántani egymást”. Majd szombaton minden eddiginél nagyobb Pride-ot rendeztek. Hogyan lehet definiálni egy olyan államhatalmat, amely képtelen érvényt szerezni a saját akaratának?

– Én ezt kissé másként látom. Az állam képes cselekedni, és képes nagyokat hibázni is. Ha hibázik, a legszerencsésebb, ha ezt belátja, és visszavonul. Most ez történt. Súlyos tévedés volt a miniszterelnök részéről, hogy egy egyébként problémamentes demonstrációt betiltatott.

Ez egyértelműen politikai haszonszerzési kísérlet volt, semmilyen más célja nem volt.

Amikor kiderült, hogy ez nem fog működni, nem visszavonultak, hanem fenyegetőzéssel és törvénykezéssel próbálták érvényt szerezni az akaratuknak. Mikor ez sem vált be, kommunikációs trükkökkel próbálják visszavonulásukat győzelemként beállítani. De a valóság az, hogy egy nagyon rossz elképzelés megbukott. Akik ezt kitalálták, vereséget szenvedtek. Ami ennél is fontosabb: a civil társadalom és a jogállam viszont győzött.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Lengyel Tamás a Pride-ról: Zászló, zászló, szív - Ezt még Kapu Tibor is látja
A színész posztja alapján szintén ott sétált a 200 ezresre becsült tömegben. A rövid bejegyzésben kétszer is odaszúrt Orbán Viktornak.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. június 28.



Szombat délutáni bejegyzése alapján Lengyel Tamás is a 200 ezresre becsült tömegben sétált a Pride-on. A színész fotója alapján akkor járhatott a Ferenciek tere magasságában, amikor az emberek már teljesen megtöltötték az Erzsébet hidat.

Lengyel két szivárványos zászló mellé egy piros szívet tett a poszt elején, utalva az Orbán Viktor által életre hívott Harcosok Klubja elhíresült sorvezetőjére.

Ezután ugyancsak a miniszterelnök egyik korábbi, választási győzelem után elmondott győzelmi beszédéhez hasonlóan írta le a tömeg méretét:

„Ezt még Kapu Tibor is látja”

- olvasható a színész bejegyzésében, aki a héten a Nemzetközi Űrállomásra első magyarként eljutó árhajósra célzott.

Lengyel Tamás ezzel Orbán 2022 áprilisában mondott beszédére utalt. Akkor a miniszterelnök a negyedik kétharmados választási győzelem után úgy fogalmazott: „Akkora győzelmet arattunk, hogy még a Holdról is látszik, de Brüsszelből egészen biztosan”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Havas Henrik: Orbán Viktornál tetten érhető a zavart gondolkodás, a hallucinációk és téveszmék gyors térnyerése
Az újságíró szerint vannak olyan emberek, akik a képzelet és a valóság határán állnak, és nem mindig tudják megkülönböztetni, hogy amit látnak, esetleg hallanak, az valós vagy sem.
F. O. - szmo.hu
2025. június 28.



Havas Henrik Orbán Viktor szerda reggeli, brüsszeli rögtönzött sajtótájékoztatójáról fejtette ki véleményét a közösségi oldalán. A miniszterelnök az Ukrajna uniós csatlakozása ellen indított kormányzati szavazás eredményéről azt mondta: a leadott szavazatok 95 százaléka, vagyis 2 168 431 szavazat nem támogatta Ukrajna európai uniós csatlakozását.

„Vastagabb lett, férfiasabb lett a hangom, végül is több mint kétmillió magyar ember hangján fogom ma azt mondani a tárgyaláskor, hogy Magyarország nem támogatja Ukrajna európai uniós csatlakozását. Ezek a szikár tények” – mondta Orbán Brüsszelben.

„Engem egyetlen egy dolog érdekel ebben a pillanatban: ki volt az az idióta, aki azt mondta a magyar miniszterelnöknek, hogy vastagabb, férfiasabb lett a hangja?

Nem tudok másra gondolni, mint hogy Orbán hormonkezelésen esett át, és már arra készül, hogy egy újabb Voks25-tel megalapozza a halálbüntetés visszaállítását,

és akkor még vastagabb lesz a hangja” – fogalmazott az újságíró a Facebookon, ezután pedig arról írt, hogy megpróbált utánajárni, „mivel magyarázható, hogy Orbán Viktor valóban azt gondolja, hogy nem 26 EU-s tagországnak van igaza, hanem egyedül neki”.

„A szakirodalom szerint vannak olyan emberek, akik a képzelet és a valóság határán állnak, és nem mindig tudják megkülönböztetni, hogy amit látnak, esetleg hallanak, az valós vagy sem.

Miután annak idején 8 hónapig a Lipóton dolgoztam, pontosan tudom, hogy ezek a tünetek hatalmas megterhelést jelentenek a betegek számára, ezért Orbán Viktornál tetten érhető a zavart gondolkodás, a hallucinációk és téveszmék gyors térnyerése.

Ha valaki a fentiek alapján bipoláris zavarra tippel, az téved. Én annak idején a pszichiátrián elég sok skizofréniában szenvedő emberrel találkoztam… Egyáltalán nem tartom lehetetlennek, hogy lesz még nemzeti konzultáció a halálbüntetés visszaállításáról. Ez olyan biztos, mint Orbán Viktornak az az álláspontja, hogy ha nem is értünk mindig egyet egymással, nem szoktuk bántani egymást. 2006-ban sem ostromolta senki a tévészékházat, az csak egy közönségtalálkozó volt” – írta Havas.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET: