SZEMPONT
A Rovatból

Tálas Péter: A világ legerősebb hatalmának első számú vezetője lelkesen beszél 2,3 millió ember kitelepítéséről, ami etnikai tisztogatás és emberiesség elleni bűncselekmény

A szakértő szerint Trump gázai terve rossz üzenet a szövetségeseinek és a Trump szavazóknak is. Az ötlet rombolóan drasztikus, ami annyira elrugaszkodott a realitásoktól, hogy sokan nem is értették meg, mit akar.


Hatalmas visszhangot váltott ki világszerte Donald Trump gázai terve, miszerint kitelepítenék onnan az összes palesztint, és a területet átvenné az Egyesült Államok, hogy "közel-keleti riviérát" alakítsanak ki rajta. Az elnök kijelentései láthatóan legközelebbi munkatársait is meglepték, és másnap a Fehér Ház szóvivője már azt magyarázta, hogy "az elnök nem kötelezte el magát", hogy amerikai csapatokat küld Gázába és nem költenek az újjáépítésre amerikai adófizetői pénzeket. Netanjahu támogatja az ötletet, a palesztin Hamasz azonban közölte, ez "a káosz receptje", amibe sohasem menne bele, mert ez azt jelentené, hogy elűzik a népüket a földjükről. Tiltakoztak az arab államok is, például Amerika legszorosabb közel-keleti szövetségese, Szaúd Arábia, de azonnal nemtetszését fejezte ki Egyiptom és Jordánia is, amelyeknek Trump szerint be kellene fogadniuk a Gázában élő 2,3 millió palesztint. Szakértők szerint Trump terve sértené a nemzetközi jogot, és gyakorlatilag etnikai tisztogatást jelentene. Mások azt mondják, ahhoz, hogy mindez megvalósuljon több tízezer amerikai katonát kellene odaküldeni, ami elég valószínűtlen egy olyan amerikai elnöktől, aki korábban a befelé fordulást hirdette.

Ugyanakkor Trump ötlete felhívta a figyelmet arra a problémára, hogy valamit kezdeni kell a romhalmazzá vált területtel, ami tele van fel nem robbant bombákkal, mert nem élhetnek ilyen körülmények között emberek milliói. A hazatért palesztinok már most is arra panaszkodnak, hogy a szétrombolt házak között kilométereket kell gyalogolniuk vízért, és a teljesen infrastruktúra nélkül maradt részeken még a segélyszervezetek műküdése is lehetetlen. Tálas Pétert, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársát kérdeztük arról, mi lehet Trump célja ezzel a felvetéssel, és hogyan befolyásolhatja a helyzetet a Közel-Keleten.

– Mennyire szokatlan, hogy egy nagyhatalom bejelenti, hogy egy területet átvesz béketeremtési célzattal?

– Most hirtelen a mandátumterületek jutnak eszembe, amikor az első világháború után Németország gyarmatainak és a Török Birodalomtól elvett arab területeknek a kormányzását a Népszövetségen keresztül a korabeli győztes nagyhatalmak kapták, illetve szerezték meg. 1945 után is voltak olyan területek, ahol nemzetközi igazgatást vezettek be, illetve Georgiának azokat az elszakított területeit lehetne még megemlíteni, amelyeket Oroszország támogatása tart fenn. Ami Donald Trumpnak, még a Fehér Házat is meglepő, Gázával kapcsolatos ötletét illeti, ezt döntően három dologgal magyaráznám. Egyrészt azzal, hogy

az új amerikai elnök láthatóan keresi az olyan dolgokat, amikről úgy gondolja, hogy történelmi öröksége lehet.

A nagy változásokat elérő államférfi narratíváját építi, és ehhez keres szimbólumokat, jelképeket, tárgyiasult dolgokat, például valami változtatást a térképen, ami az ő nevéhez fűződik. Nem véletlenül említette beiktató beszédében McKinley elnököt, akiről azt mondta, hogy hátrahagyott egy hegyet, amire majd ő vissza fogja állítani a nevét. Valószínűleg valami ilyesmit akar magának is, hegyet vagy szobrot a Rushmore-hegyen, Washington, Jefferson, Lincoln és Theodore Roosevelt mellett. A Panama-csatorna visszavételének, Grönland megvásárlásának, Kanada 51. államként való csatlakozásának, a Mexikói-öböl átnevezésének, illetve Gáza átvételének felvetésében is azt látom, az elnök azt keresi, mi lehet az ő öröksége, az ő hegye. Másrészt,

bár ezek a felvetések ma láthatóan megdöbbentik a világot, egyik sem először vetődik fel az amerikai politikai közbeszédben. Vagyis bizonyos értelemben nem előzmény nélküliek.

Kína nyomulása Panamában és Latin-Amerikában régen közismert, csak eddig egy washingtoni kormány nem helyezte a dolgot reflektorfénybe; a Kanada felé való terjeszkedés sem mai ötlet, az első ilyen kísérletek a függetlenségi háború előtti évekre datálhatók; és Grönland kapcsán sem először kerül szóba, hogy az Egyesült Államokhoz tartozzon. A második világháború alatt, amikor Dániát elfoglalták a németek, az amerikaiak felügyelték Grönlandot. A területek megvásárlása sem újdonság az Egyesült Államok történetében: így jutottak hozzá 1803-ban a 2 140 000 km²-t kitevő francia birtokban lévő Louisiana territóriumhoz, 1867-ben Alaszkát vették meg az oroszoktól, 2019-ben pedig Trump már tett egy ajánlatot a dánoknak. És valójában Gáza idegen igazgatása sem először vetődik fel, bár eddig leginkább a terület nemzetközi igazgatásának gondolata merült fel. Végül harmadszor, Donald Trump megszólalásai azt jelzik, mintha megpróbálna szembefordulni azzal a poszthegemoniális helyzettel, amiről már elég régóta, de 2018 óta egészen biztosan beszélünk, és ami azt jelenti, hogy az amerikai pozíciók, hatalmi képességek gyengülnek, a kihívók pedig a status quo-t megkérdőjelező szerepben jelennek meg. Most mintha Trump valami olyasmit üzenne, hogy szó sem lehet erről.

Erőt akar sugározni, új birodalmat vizionál, és azt ígéri, hogy visszaállítja az amerikai hegemóniát.

Az említett megszólalások ennek az üzenetnek a célba juttatására is szolgálnak. Az egy másik kérdés, hogy a nemzetközi kapcsolatokban, a történelemben és a nemzetközi jogban nem túl járatos Donald Trump ezeket hogyan és milyen stílusban fogalmazza meg. Ez is fontos kérdés persze, mert sokakat ez döbbent meg leginkább.

– Az Egyesült Államoknak a Közel-Keleten más szövetségei is vannak, nem csak Izrael, akik láthatóan nem lelkesednek az ötletért. Ha ezt megpróbálja mindenáron átnyomni, akkor a végén meglehet, még többet vinne, mint hozna ez a dolog.

– A reakciókból egyértelmű, hogy az ötletnek már a megvalósítási kísérlete is nagy konfliktusokat gerjesztene. Szerintem rögtön magában Amerikában is. Rendkívül sokan gondolják ugyanis azt, hogy a „Make America Great Again” éppen az amerikai stratégiai túlterjeszkedés felszámolását kell hogy jelentse, erre most Donald Trump a 19. századi amerikai expanzionizmus hangnemét vette elő.

Ez nem jó üzenet a Trump-választók felé sem. Nem véletlen, hogy az elnök Gázával kapcsolatos eszmefuttatását az adminisztráció számos tagja igyekezett tompítani és magyarázni.

Kezdve Karoline Leavittel, a Fehér Ház sajtótitkárával („Az elnök nem kötelezte el magát, hogy katonákat vezényeljen Gázába”), folytatva Marco Rubio külügyminiszterrel (aki szerint csak „ideiglenesen próbálta áthelyezni a palesztinokat, hogy lehetővé tegye az újjáépítést”), egészen Steve Witkoff közel-keleti megbízottig (aki szerint az elnök „nem akar amerikai csapatokat vezényelni, és egyáltalán nem akar amerikai dollárokat költeni” Gázára). De ez, Izrael kivételével, egyértelműen rossz üzenet az Egyesült Államok közel-keleti szövetségeseinek és partnereinek is. Nem véletlen, hogy egyöntetűen elutasították Trump javaslatát. Sokan pedig egyenesen azt sem értették, miket beszél az elnök. Azt gondolom, hogy a washingtoni kormánynak sem közömbös, hogy mit szólnak ehhez a korábban az Ábrahám-egyezményhez csatlakozott közel-keleti államok. De maradva a trumpi logikánál:

a második ciklusát kezdő elnök mintha nem lenne tisztában azzal, hogy az Amerikai Egyesült Államok globális szerepét és hegemóniáját is szövetségeseivel együtt tudta fenntartani.

Azért lehetett hegemón, mert a legtöbb nagyhatalmat a törekvései mellé tudta állítani. Természetesen nem mindig volt ez így a történelemben, de 1945 után egyértelműen ez volt az egyik fő politikai előnye az Egyesült Államoknak. A bipoláris világrendben az amerikai szövetségesi rendszerrel szemben a Szovjetuniónak is volt egy szövetségesi rendszere, de ez Európában egy erőszakkal létrehozott és fenntartott szövetségi rendszer volt. Ugyancsak ez az előnye ma még Kínával szemben is, amelynek nincsenek klasszikus értelemben vett szövetségesei, márpedig enélkül nem lehet világrendet fenntartó globális játékos. Most gyakran úgy tűnik, mintha Trumpot a szövetségesek esetleges elfordulása, távolodása nem érdekelné túlságosan. De ez azért komoly veszteség lenne Washingtonnak.

– Ehhez hasonló kijelentéseket pontosan keletről szoktunk hallani, leginkább Moszkvából. Ők magyarázzák a politikájukat érdekszférákkal és hasonló kifejezésekkel, ami biztosan elég jó muníciót például Putyinnak...

– Én is azt gondolom, hogy amiket mostanában Donald Trump mond, az zene azoknak a vezetőknek a fülében, akik a poszthegemoniális időszakot egy többpólusú, nagyhatalmi érdekszférákra tagolt világként képzelik el.

Ha az Egyesült Államok a Panama-csatornát vagy Grönlandot akarja megszerezni, akár erővel is, akkor Kína majd Tajvant, Oroszország a teljes Ukrajnát, a többi status quo-megkérdőjelező pedig a saját „Tajvanját” vagy „Ukrajnáját”.

Ez pedig nagy kihívás lesz Európa és az európaiak, illetve mindazok számára, akik nem rendelkeznek a nagyhatalmi érdekszféra kialakításához szükséges katonai erővel. Csak remélni merem, hogy valaki majd szól Trumpnak arról, hogy ez nem lesz annyira jó az Egyesült Államoknak sem.

– A New York Times-ban olvastam, de máshol is írnak erről, hogy a Trump által bejelentett koncepció mögött semmi konkrétum nincsen. Feltették a kérdést, hogy mennyibe kerülne például megtisztítani ezt az egész övezetet a romoktól? Mennyibe kerülne lakhatóvá tenni? Hány amerikai katona kellene hozzá? Tehát elkezdték lefordítani a számok nyelvére, és amikor megkérdezték Mike Waltz nemzetbiztonsági tanácsadót, ő sem tudott konkrétumokat mondani. És Netanjahu testbeszédén is látszott, hogy ő maga sem tud ennél a három mondatnál többet az egészről. Nem arról van már megint inkább szó, hogy Trump először nagyon magasra teszi a lécet, üt egyet, aztán visszalép kettőt, és kikényszerít egy megállapodást?

– Sokan gondolják úgy Önhöz hasonlóan, hogy ez csak a trumpi tranzakcionalista külpolitika tárgyalási stílusa, de egyébként a zárt ajtók mögött majd puhulnak a feltételek, és létrejön egy kompromisszum. Elképzelhető, hogy így van vagy lesz, de sokakat azért zavar, hogy milyen nehezen dönthető el, hogy ezekben a szövegekben mennyi a térséggel kapcsolatos jól átgondolt politikai stratégia, és mennyi az a rövidlátó vízió, ami pusztán arra törekszik, hogy megmutassa a térség országainak, mire képes az Egyesült Államok új vezetése és hogyan kell megfelelni a politikájának. Most nem is beszélve azokról, akik szerint Trump meg akarja változtatni az amerikai külpolitikai paradigmát. Vagyis

meg akarja változtatni azt a második világháború óta ismert multilaterális világot, ami bizonyos értékek közös előmozdításán, a nemzetközi jog tiszteletben tartásán, illetve a szabad kereskedelmen alapult, mert már nem tartja hatékonynak.

Úgy gondolja, hogy az a világ az Egyesült Államok ellenségeit részesíti előnyben, Amerika pedig elveszíti a mások befolyásolására való képességét. Ezért akarja megváltoztatni, visszatérni a politika 19. századi expanzív, birodalmi módjához. Ez pedig eléggé távol van attól, amit a trumpi tranzakcionalista külpolitikáról eddig gondoltunk. Elképzelhető persze, hogy nem kell ennyire túlgondolni, és hogy a keménység mögött pusztán arról van szó, hogy bizonyos dolgokat el kíván érni. Például ne az összes gázai palesztint, de a sebesült palesztinokat fogadják be a környező országok, illetve járuljanak hozzá Gáza újjáépítéséhez. Ha Európának fontos az orosz–ukrán háború, akkor Európa költsön többet az ukránok támogatására, költsön többet a saját védelmére, vásároljon amerikai fegyvereket Ukrajnának. Ha Ukrajnának fontos a támogatás, akkor fizessen ezért a ritkaföldfém-készletével. Ezek olyan jellegzetesen trumpi megközelítések, amik miatt szerintem ma már kevesen háborodnak fel.

Az elnök Gázára vonatkozó megjegyzését azonban,  ami kétmillió ember kitelepítésének emberiesség elleni bűncselekményét is előrevetítette, sokak szerint nagyon kilóg a fenti sorból, és rombolóan drasztikus volt.

Ezt mutatták a közel-keleti és az európai reakciók is. Bizonyos értelemben a hazaiak is, mert nem hiszem, hogy a „mi szeretnénk a Gázai övezetet aknamentesíteni, katonákat küldünk oda, kitelepítjük onnan a palesztinokat és üdülőövezetet építünk ki” projekt magával ragadná azt az amerikai republikánus közönséget, akinek a legfőbb kérdése eddig az volt: miért kell nekünk egy csomó mindent felvállalnunk, miért nem vállalják föl mások, miért nem csinálják ezt a szövetségeseink? Azért támogatták Trumpot, mert ő is ezt kérdezte a kampányában.

– A közel-keleti partnerek nagyon hangosan nem hallatták a szavukat eddig ezzel a dologgal kapcsolatban, mintha kivárnának. Mintha azt gondolnák, hogy ebből nem lesz semmi.

– Szerintem sokan azért hallgattak, mert annyira meglepő volt az egész, hogy nem is értették meg, mit akar Trump. A realitásoktól annyira elrugaszkodott ötlet volt Trump bejelentése, hogy nem nagyon tudtak rá mit mondani.

Mit mondjanak arra, hogy a világ legerősebb hatalmának első számú vezetője lelkesen beszél 2,3 millió ember kitelepítéséről, ami etnikai tisztogatás és emberiesség elleni bűncselekmény?

Emellett mind a szaúdiak, mind az egyiptomiak már elég régóta mondják, hogy nem fognak befogadni menekülteket. Attól pedig, hogy megváltozott az Egyesült Államok elnökének személye, nem gondolom, hogy ezek az országok megváltoztatnák a véleményüket. A jordán király mostanában megy majd Amerikába úgy, hogy közben országa egy háborúra készül, amit palesztinok esetleges kitelepítése robbanthat ki. Érdekes beszélgetésnek ígérkezik...


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Bárándy Péter: Ez a hatalom erkölcsileg megsemmisül, ki fog csúszni a társadalom a jogi szabályozás alól
A volt igazságügyi miniszter szerint a gyülekezési szabadság korlátozásával az alkotmányos szöveg szembemegy az alkotmányossággal. A társadalmi mozgások kiszámíthatatlanná válnak, ami az állami működés végső stádiuma.


Sulyok Tamás köztársasági elnök szinte azonnal aláírta a Pride betiltását lehetővé tevő jogszabálymódosítást, arra hivatkozva, hogy a korlátozás szerinte „a gyülekezési jog lényegi tartalmát nem érinti”. Az Alkotmánybíróság volt elnöke abban sem látott kivetnivalót, hogy magáról az alkotmánymódosításról, amire a törvénymódosítás hivatkozik, még nem is szavaztak. Az új szabályozás értelmében akár 200 ezer forintra bírságolhatnak mindenkit, aki részt vesz a Pride-on, és arcfelismerő rendszerrel azonosíthatják a szabálysértőket. Orbán Viktor szerda este azt mondta, senkit sem tartóztanak majd le, de a bírságot be kell fizetni.

Ha az Alaptörvénymódosítást is elfogadják, akkor az kimondja majd, hogy a gyermekek védelme minden más alapjogot megelőz, beleértve például a gyülekezési szabadságot, a szólás- és véleménynyilvánítási szabadságot vagy épp a tulajdonhoz való jogot. Egyetlen kivétel lesz, az élethez való jog. Milyen következményei lesznek mindennek a magyar jogállamra és az igazsságszolgáltatásra? Erről beszélgettünk Bárándy Péter ügyvéddel, volt igazságügyminiszterrel.

– Hogyan jutottunk el ide?

– Két szálon induljunk el. Az egyik az alaptörvény 15. tervezett módosítása, amiben szörnyű dolgok vannak, többek közt a gyermekekre vonatkozó rendelkezés. Ez a jelenlegi alaptörvényben is szó szerint benne van, ezt egészítené ki azzal a módosítás, hogy ez a jog minden egyéb alapjogot megelőz. Az alaptörvény Szabadság és felelősség című részében vannak felsorolva az alapvető emberi jogok. Ugyanez a rész azzal kezdődik, hogy az állam elsődleges feladata ezeknek a biztosítása. Tehát ez egy állami felelősség.

Tovább megyek: ezek az alapjogok nincsenek sorrendbe szedve,

csak az Alkotmánybíróság hivatott arra, hogy adott szituációban a határozatával kijelölje szükségességi és arányossági, célszerűségi teszt alapján, hogy az egyik alapjog érvényesülése érdekében a másik alapjog korlátozható-e, és ha igen, akkor mennyire.

Tehát az alapjogok összemérésének ez az egyetlen módja. Ehhez képest nem lehet kijelölni egy alapjogot, amely az élethez való jog kivételével mindegyiket megelőzi. Mert ez mindig szituációnként vizsgálandó. Itt például ezt a szituációt össze kellene mérnie az Alkotmánybíróságnak a véleménynyilvánítási és gyülekezési szabadsággal, valamint a gyermekvédelemmel. És egy rendesen működő Alkotmánybíróság erre mondana valamit. A magyarországi persze nem az, de a struktúrában az Alkotmánybíróság lenne az, amelyik hivatott ezt kezelni. Ezt a tervezett alaptörvény-módosítás felborítja. És ez ellentétes az alkotmányossággal. Ez hosszú téma, ebbe én most nem megyek bele, annyi a lényeg, hogy az alkotmány, illetve az alaptörvény szövegén felül van egy alkotmányosság, ami a törvényi szövegnél magasabb rendű kívánalomrendszer. Ez az egyik vonulat. A másik vonulat az, hogy most hoztak botrányos módon egy, a gyülekezésre vonatkozó törvényt.

Ezt nem lehet jogalkotásnak minősíteni, mert néhány egyszerű képviselő terjesztette elő, kikerülve a közigazgatási és társadalmi egyeztetést, az igazságügyi minisztériumi munkát, mindent, amit a jogalkotási törvény, mint kötelező utat előír.

Ez mindig fáj, de akkor, amikor egy alapjogot korlátozó törvénymódosítás történik ilyen módon, hogy mezítlábas képviselők benyújtanak valamit, és azt másnap elfogadja a parlamenti kétharmad, akkor ez körülrajzolja azt a borzalmat, ami a jelenlegi gyakorlat. A tartalma ennek a törvénynek pedig azt jelenti, hogy áttörtük azt a falat, amely a véleményalkotás, véleménynyilvánítás, gyülekezés szabadságát alapjognak, alapvető demokratikus értéknek tekintve védi. Innen csak az várható, hogy a gyülekezési jogot, a véleménynyilvánítás jogát különböző szintű, rendű, rangú szabályozásokkal fogják korlátozni. Mert itt ez azt jelenti, hogy magát a bejelentett tüntetést megtilthatja a hatóság, ha úgy ítéli meg, hogy ez a gyermekjogok Fidesz általi, a mostani hatalom általi értelmezését sérti.

– Nem kellene szakmai bizonyítás, hogy mennyiben sérti a gyermekjogokat egy utcai vonulás?

– Ha majd a hatóság, a rendőrség betiltja, akkor lesz egy bírósági eljárás, de addigra lejár az egésznek az érdekessége. És a rendőrség, a bíróság alapvetően nem arra hivatott, hogy a jogszabályok alkotmányosságát vizsgálja, hanem azt kell vizsgálniuk, hogy a jogszabály mit ír, és ez az életbeli szituációhoz hogyan idomul.

– Nem inkább szakmai, pszichológiai és pedagógiai kérdés, hogy a gyermekekre valóban ártalmas-e egy ilyen rendezvény megtartása?

– Persze. Csak innen már kicsúszik az egész a rendes kerékvágásból, amikor a rendőrség majd ezt mérlegeli. Az volt és az a helyes határ, hogy engedélyezek mindent, ami nem bűncselekmény megvalósítására irányul. A helyszínen feloszlatom, ha ott bűncselekményt kezdenek el megvalósítani. Na most ez nem bűncselekmény, persze csináltak belőle egy szabálysértést mindenesetre, de az nem a Pride tüntetésre vonatkozik, hanem a tüntetésre, amit ilyen módon betiltanak. Mindannyian tudjuk, hogy ez a Pride tüntetés megakadályozására irányul.

Ezzel néhány szavazatot szeretnének vásárolni, ennek oltárán pedig feláldozzák az alkotmányosságot, feláldozzák a gyülekezés szabadságának szentségét.

Ha ilyet tesznek néhány szavazat reménybeli megvásárlása érdekében, akkor nagyon szomorú időszaknak nézünk elébe. Itt van az alkotmány, ami igazából nincs, de hát van ez az eszkábált tákolmány. Ennek a szövege fölött ott kellene lebegnie az alkotmányosság szellemének. Innen értelmezve, ha az alkotmányos szöveg alkotmányellenes lesz, azaz az alkotmányossággal szembemegy, mint ahogy például most történik, akkor az élet különböző területeit szabályozó joganyagban óriási pusztítást végez, ami még rengeteg bajt fog okozni.

– Vagy inkább arról van szó, hogy nem néhány, hanem nagyon sok szavazatot akarnak úgy szerezni, hogy a jelenleg fellépő legnagyobb ellenzéki pártot akarják ezzel provokálni? Nem egy politikai provokáció ez az egész?

– Biztos van egy ilyen szándék is ebben. De akkor is, a magyarra fordítása ennek az egész szövevénynek az, hogy korlátozták a gyülekezési jogot. Nem lényeges, hogy LMBTQ vagy nem LMBTQ. Ha egyszer áttörtünk valamit, akkor az át van törve.

Ráadásul, mivel az alaptörvényt csak most fogják módosítani, jelenleg ez a kihirdetett törvény kifejezetten az ő alaptörvényükkel is ellentétes.

Tehát ha most az Alkotmánybíróság elkezdene vizsgálódni, muszáj lenne megállapítania, hogy jelenleg ez a szabályozás ellentétes az alaptörvénnyel. Ezzel szemben az Alkotmánybíróság eddigi elnöke, aki most a köztársasági elnök, azonnal aláírta.

– Most 2025 márciusa van. A választások várhatóan több mint egy év múlva lesznek. Ezzel a tempóval mire számítsunk, mi történhet addig?

– Nézze, én attól tartok, hogy ez a hatalom erkölcsileg megsemmisül. Ez látható a szóhasználatban, hogy visszautaljak például a március 15-i beszédre, erre a típusú törvényalkotásra, annak a technikájára, annak a tartalmára.

Ki fog csúszni a társadalom a jogi szabályozás alól. Olyanná válik ez a jog, ami már önmaga tagadása. Ez párosul a hatalom erkölcsi megsemmisülésével,

ami elkezdődött az államhoz visszakötött egyház keretein belül indult erkölcsi botrányokkal, és pontosan az államhoz kötődés miatt ezek az egyházi botrányok közvetlenül a kormányzat, a hatalom, a politikai hatalom erkölcsi megsemmisülését fogják okozni.

– Karácsony Gergely azt mondta, hogy lesz Pride, talán a legnagyobb. Hogyan lehet ügyesen kikerülni ezeket a rendelkezéseket? Magánterületté nyilvánítani azt a területet, ahol megtartják a Pride-ot?

– Nem lehet az Andrássy utat magánterületté nyilvánítani.

– A Múzeumkert elé azért nem engedtek be mindenkit, mert azt mondták, hogy ez egy magánrendezvény. Ilyen módon nem lehet valahogyan meghekkelni ezt a dolgot?

– Jogilag nem hiszem, de hát most épp arról beszéltünk az elmúlt percekben, hogy a jog már nem önazonos. Tehát innen a társadalmi mozgások meglehetősen kiszámíthatatlanná válnak, ami az állami működés végső stádiuma.

– Ott lesz-e ön az idei 30. Pride-on?

– Én eddig soha nem voltam ott, mert nem vagyok ebben érintett. Ez nem egy negatív tartalmú kijelentés, egyszerűen nem vagyok benne érdekelve.

De így, ami történt, már azt hiszem, hogy érdekelve vagyok benne.

Mert így arról van szó, hogy szabad-e véleményt nyilvánítani és szabad-e gyülekezni. Ez a dolog lényege, és teljesen mindegy, hogy mi a tárgya a gyülekezésnek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
New York Times: A gazdasági gondok megroppantották Orbán Viktor népszerűségét a jövő évi választások előtt
Az amerikai lap szerint a magyar miniszterelnök nem tudta megfékezni az inflációt, és most a politikai veszélyt érezve az árak korlátozásával próbálkozik. Ezek a lépések azonban a kritikusok szerint a kommunista tervgazdaságot idézik.


A New York Times terjedelmes cikkben foglalkozik a magyarországi árkorlátozásokkal. A lap szerint Orbán Viktor az inflációt olyan módszerekkel próbálja megfékezni, amelyek kritikusai szerint a kommunista tervgazdaságot idézik.

Megszólal például Bod Péter Ákos volt jegybankelnök, aki úgy fogalmaz: „A gulyáskommunizmus helyett gulyáskapitalizmust kaptunk.”

A New York Times szerint a gazdasági gondok megroppantották Orbán Viktor népszerűségét a jövő évi választások előtt, amelyeket egyes közvélemény-kutatások szerint a Fidesz el is veszíthet Magyar Péterrel szemben.

Azt írják, Magyar Péter gyorsan az országos politika meghatározó szereplőjévé vált, és mozgalmát arra építette, hogy elítéli Orbán Viktort a „megélhetési válság” miatt, valamint őt hibáztatja az akadozó közszolgáltatásokért, és a miniszterelnök rokonai, valamint politikai szövetségesei által irányított vállalkozások helyzetbe hozásáért.

A lap szerint a miniszterelnök eddig sikeresen elhárította a gazdaság helyzetével és a korrupcióval kapcsolatos kritikákat azzal, hogy a magas árakért az ukrajnai háborút okolta, és a közvélemény figyelmét más problémák felé terelte, például az illegális bevándorlásról beszélt, vagy hamisan azzal vádolta az Európai Uniót, hogy transzneművé vagy meleggé akarja tenni a magyar gyerekeket.

De a New York Times-ban a Nézőpont Intézet vezetője, Mráz Ágoston is elismerte, hogy az ukrajnai háború vagy az illegális bevándorlás már nem foglalkoztatja annyira a magyar szavazókat.

„Az infláció most messze a legfontosabb téma” – mondta Mráz.

Hozzátette, hogy a Nézőpont Intézet közvélemény-kutatása szerint a Fidesz továbbra is masszívan vezet Magyar Péterrel szemben, de gazdaságilag sebezhető.

Ennek ellenére Orbán Viktor a lap szerint továbbra is próbálja elterelni a figyelmet, például a gyülekezési törvény keddi módosításával, amivel betiltják a Pride felvonulásokat.

„De a gazdasági realitások elől nincs menekvés” - fogalmaz a New York Times.

Idézik a GKI egyik felmérését, ami szerint a vállalkozói bizalmi index 50 hónapos mélypontra süllyedt. A hivatalos adatok szerint a magyar élelmiszerárak februárban 7,1 százalékkal voltak magasabbak, mint egy évvel korábban, és az elmúlt öt évben több mint 80 százalékkal emelkedtek. Az ING Bank elemzése szerint ez a növekedés drámaian megterheli a háztartásokat. A kormány képtelen megfékezni az inflációt, ami ismét a legmagasabb az Európai Unióban, 5,6%.

A magyar miniszterelnök az amerikai lap szerint az elmúlt években nagy népszerűségre tett szert az amerikai konzervatívok és Donald Trump körében is azzal, hogy évek óta harcol az általa „migrációs őrületnek”, „woke-vírusnak” és „genderőrületnek” nevezett jelenségek ellen. Most azonban a politikai veszélyt érezve olyan lépésre szánta el magát, ami eltér a hagyományos konzervatív elvektől, miszerint az államnak távol kell maradnia a piacgazdaságtól: korlátozza az alapvető élelmiszerek árát.

A lap beszámolója szerint Orbán Viktor az inflációért a boltokat hibáztatja, amelyek közül a legnagyobbak külföldi tulajdonban vannak, mint például a brit Tesco és az osztrák Spar. A szupermarketeket azzal vádolja, hogy túlárazzák az alapvető termékeket, különösen a tojást és a vajat. Megoldásként 30 terméknél maximálta a boltok árrését, ami nem lehet nagyobb 10 százaléknál.

Sebestyén Géza, a Mathias Corvinus Collegium Gazdaságpolitikai Központjának vezetője ugyanakkor New York Times-nak azt mondta, hogy Orbán Viktor valószínűleg nem fog ellenőröket küldeni a boltokba, hogy megbüntesse azokat a kereskedőket, akik nem csökkentették az áraikat. „A szocializmus nyilvánvalóan nem működik” – mondta. „És Kelet-Európa ezt jobban tudja, mint bárki más.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Nyáry Krisztián: A Farm VIP szereplőire rákeresve ezerszer több nemi szervet talál egy kiskorú a neten, mint amennyi a Pride-on bármikor megfigyelhető volt
Az író az Origo egyik cikkét olvasgatva jutott arra a megállapításra, hogy a TV2 reality-jében másképp értelmezik a gyermekvédelmet, mint ahogy a Pride betiltását szorgalmazó törvényt megszavazó országgyűlési képviselők.


A gyermekvédelemről és a Pride betiltásáról osztotta meg a gondolatait Nyáry Krisztián a Facebookon. Az író messziről indul: az Origo egyik cikkét idézi fel, ami a TV2-n futó Farm VIP című reality aktuális eseményeit tárgyalta.

„A 12 éven felüliek számára főműsoridőben sugárzott sorozat főszereplői azonban azt bizonyítják, hogy tévétársaságnál vagy egy önmagát ügyesen álcázó, máig harcoló liberális szabadcsapat mesterkedik az ártatlan nézők átnevelésén, vagy rájuk teljesen más törvények vonatkoznak” – állapítja meg a posztban Nyáry, aki nem sokat ismert a szereplők közül, ezért rájuk keresett az interneten.

„A kieséses rendszerben vetélkedő celebritások között – mások mellett – van gyakorló női pornósztár, nyugalmazott "erotikus modell", visszavonult meleg pornós, néhány ún. pléjmét, és pár egykori valóságshow-szereplő a bevállalósabb fajtából” – teszi hozzá az irodalomtörténész, majd hozzáteszi:

„Ha este 8-kor egy kiskorú néző bármelyikük nevére rákeres a neten, ezerszer több nemi szervet, alaposan dokumentált hetero- és homoszexuális aktust talál, mint amennyi a Pride-on bármikor megfigyelhető volt. De még annál is többet, mint amennyi a gyülekezési törvény módosítását (értsd: korlátozását) megszavazó képviselők legvadabb álmaiban a Pride-ról megjelenik”

– zárja a bejegyzést Nyáry Krisztián, utalva a hétfőn a parlamentben elfogadott, a Pride betiltását célzó törvényre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Gyurcsány Ferenc: Nem lehet nagyobb baj, mint az, hogy az ördögi Orbán helyére az ördögi Magyar lépjen
A TISZA Párt elnökének üzent a DK-elnök, miután Magyar a 2006-os zavargásokhoz hasonlította a Pride betiltását célzó javaslat elfogadását.


Aki Orbán és Gyurcsány közé egyenlőségjelet tesz, az hétpróbás gazember, agyafúrt manipulátor – ezt üzente Gyurcsány Ferenc Magyar Péternek. A TISZA Párt elnöke ugyanis a gyülekezési törvény módosításáról szóló bejegyzésében azt írta, hogy hatalma megrendülésével Orbán Viktor ugyanazokhoz az eszközökhöz folyamodik, mint a 2006-os zavargásokkor a Gyurcsány-kormány, a magyar emberek alapvető, gyülekezéshez való jogát veszi semmibe.

A DK elnöke csütörtöki, "Levélféle Magyar Péterhez" című bejegyzésében viszont azt üzente a TISZA Párt elnökének: hazudik, amikor azonosságot próbál teremteni a Pride mostani betiltása és 2006 ősze közé. Gyurcsány arról ír, hogy ő hibázott miniszterelnökként, Orbán Viktor viszont történelmi, politikai bűnt követett el.

„Írom egyszerűen: aki, mint például Ön, Orbán és Gyurcsány közé egyenlőségjelet tesz, az hétpróbás gazember, agyafúrt manipulátor, megtévesztett szellemi-politikai tévelygő, sodródó, bár nem rosszindulatú áldozat, a nyájösztöntől fogvatartott ösztönítélő és nem folytatom.”

A DK-elnök szerint Magyarra a felsorolásból a manipulátor illik leginkább. A politikus azt is hozzátette, hogy nem bántani akarja ezzel a megjegyzéssel Magyart, és nem személyes sértettség vezeti, hanem azt gondolja: „nem lehet nagyobb baj, mint az, hogy az ördögi Orbán helyére az ördögi Magyar lépjen.”

A DK elnöke szerint 2006. október 23-a „szörnyű nap volt”, a „Fidesz provokált, erőszakot akart, az utcán akarta megdönteni a kormányt”, és nem kevesen érezték úgy, hogy őket rendkívül súlyos, indokolatlan, törvénytelen bántalmazás érte.

„A Fidesz most alaptörvényt és más jogszabályokat változtat, hogy azok, akik másként szeretnek, mint a többség, ne ünnepelhessék boldogan jogukat a szabad szerelemhez. Mert önfeledt, színes felvonulásuk, annak megmutatása, hogy ők „mások”, szerintük veszélyes gyermekeink egészséges lelki fejlődésére” – írta Gyurcsány Ferenc. Szerinte a Fidesz kormányzása, és az ő súlyos hibákat is vétő, de a demokratikus alkotmányosság keretei között működő kormányzása közé egyenlőségjelet tenni mérhetetlen alávalóság.

„És tudja, miért mondom, hogy ez nem egyszerű tévedés, hanem hazugság? Mert ezt Ön valójában tudja, de azért teszi, hogy ne kelljen egyenesen beszélnie, viselkednie.”

Gyurcsány látja, hogy Magyar Péternek a Fidesz csapdát állított, de szerinte ezt a TISZA Párt elnökének kell megoldania, viszont az az ő ügye is, hogy ne keverje a gazemberek közé csak azért, mert bajban van.


Link másolása
KÖVESS MINKET: