SZEMPONT
A Rovatból

Tálas Péter: Láthatóan nem ugyanolyan a világ kiállása Ukrajna, mint Izrael mellett

Bármennyire is szeretné Zelenszkij, azt a támogatást nem kaphatja meg, amit Izrael megkapott Iránnal szemben. Oroszország mégiscsak atomhatalom, ami behatárolja a Nyugat lehetőségeit. De a technológia átadása még így is sokat segíthet Ukrajnának.


Nem lett biztonságosabb hely az elmúlt héten sem a világ, sőt. Most történt először meg, hogy Irán nyíltan és felvállaltan izraeli területek ellen intézett támadást, nem is kevés eszközzel, drónok, robotrepülőgépek százait indította el, emellett ballisztikus rakétákkal is támadta a zsidó államot. MindezT válasznak szánta az Irán damaszkuszi konzulátusa elleni rakétatámadására, amellyel megölték a Forradalmi Gárda két tábornokát, ami szintén egy határátlépésnek tekinthető.

Okozhat-e mindez egy általános közel-keleti háborút? És hogyan függ össze az, ami a Közel-Keleten történik azzal, ami Ukrajna földjén? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Tálas Péterrel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs intézetének tudományos főmunkatársával.

– Várható-e itt valamiféle önmérséklet, vagy megállíthatatlanul robognak az események egy nyílt, államok közötti háború felé?

– Én azt gondolom, hogy azért nem kell eltúlozni az eszkalációt. Az első és legfontosabb dolog, hogy maga a közel-keleti konfliktus, illetve jelen esetben a Hamász–Izrael háború eleve egy regionális katonai konfliktus volt. Onnantól kezdve, hogy az iráni proxy szövetségesek, mint a Hezbollah, a jemeni húszik, vagy a szíriai és iraki különböző katonai szervezetek, amelyek támogatják Iránt, vagy Irán érdekeit képviselik, beszálltak ebbe a háborúba. Innentől kezdve ez egy regionális konfliktus. Abban a tekintetben kétségtelenül eszkalálódott a konfliktus, hogy

eddig olyan nem volt, hogy egymás területén támadta volna egymást Izrael és Irán.

Az iráni értelmezés szerint, amit nagyon sokan elfogadnak, arról van szó, hogy ezt az egész eszkalációt Izrael kezdte, amikor a damaszkuszi konzulátus területén, annak a parkolójában megsemmisített embereket, megölt iráni katonákat.

– Ezzel szemben az izraeli narratíva az, hogy Irán áll a helyzet kiéleződése mögött, azokon a bizonyos proxy szervezeteken keresztül.

– Ez kétségtelen. Az nem kérdés, hogy az irániak a proxyjainkon keresztül ott voltak a háborúban. Ezt nem is gondolom, hogy bárki tagadná. De arra eddig nem volt példa, hogy egymás területén támadják egymást. Ettől függetlenül

az iráni támadás egy rendkívül korlátozott, megkoreografált, mondjuk azt, hogy szimbolikus támadás volt, így tekint rá szerintem a teheráni vezetés is, ami vagy két hétig hangsúlyozta, hogy lesz ilyen támadás.

Gyakorlatilag előre értesített, hivatalosan azt mondják, hogy az Amerikai Egyesült Államokat, de gyakorlatilag ezen keresztül a zsidó államot is. Az Egyesült Államok ugyan azt mondja, hogy ilyen értesítést nem kapott, de tény, hogy a támadásról azért tudhatott. Ez az első dolog. A másik, hogy a támadás úgy kezdődött el, hogy több mint 180 drónt indítottak el.

Ezek a drónok hét órát mennek Iránból, hogy elérjék Izrael területét, és ez azt jelenti, hogy hét órája volt felkészülni Izraelnek és szövetségeseinek,

az Egyesült Államoknak, Nagy Britanniának, Szaúdi-Arábiának, hogy kilőhessék ezeket a drónokat, illetve a később kilőtt cirkálórakétákat vagy robotrepülőgépeket, amik utazási sebességgel két óra Izraelig, illetve tulajdonképpen a ballisztikus rakétákat is, amiknek a közlekedési ideje 12 perc. Irán jelképes támadásnak szánta ezt, olyannyira, hogy a Negev-sivatagba, illetve a megszállt Golán területre lőtte ki a rakétáit, illetve ezeket célozta állítólag, és mint ismeretes, nagyon jó aránnyal részben Izrael, részben a szövetségesek megsemmisítették ezeket. Azaz komoly vesztesége nem származott erről Izraelnek.

– Most viszont az irániak azt mondják, ha az izraeliek bármit lépnek, olyan fegyverekkel válaszolnak, amivel percek alatt érnék el Iránt. Eddig soha nem látott fegyverekről beszélnek, amik vagy léteznek vagy nem, persze.

– A ballisztikus rakétáik 12 perc alatt érik el Izraelt. Ennyiben mindenféleképpen igaz az állítás. Ha Irán meg szerette volna terhelni Izrael és a szövetségesei légvédelmét, akkor nem drónokat és robotrepülőgépeket, hanem nagy tömegben ballisztikus rakétát küldött volna, amiből majdnem 3000 van nekik. Tehát én azt gondolom, hogy ezekről lehet szó, az összes többi inkább stratégiai kommunikáció. Azt is hozzá kell tenni, hogy

rögtön a támadást követően, az irániak bejelentették azt is, hogy ők lezártnak tekintik a kérdést.

Nyilvánvaló itt a döntő az lesz, hogy Izrael hogyan válaszol erre. Azt gondolom, meg fogják fontolni, hogy hogyan válaszoljanak. Tudnak válaszolni, de az a kérdés, hogy a válasz tovább eszkalál vagy sem.

Nem kell feltétlenül, hogy olyasmire gondoljunk, hogy Izrael újra iráni területeket támad. Válaszolni úgy is tud, hasonlóképpen, ahogy eddig csinálta, hogy a proxykat támadja,

mondjuk megsemmisít Szíriában, Irakban vagy bárhol máshol, azaz nem iráni területen politikusokat vagy katonai vezetőket. Ráadásul hadd tegyem hozzá, hogy szerintem az, hogy Izraelnek és szövetségeseinek sikerült megakadályozni az iráni támadást, az, hogy a ballisztikus rakétákból is legfeljebb 6-7, maximum 8 ért célba a több mint százból, az önmagában azt is mutatja, hogy mekkora a különbség a két ország fegyverei, technikai eszközei között. Ráadásul nagyon jó alkalom arra, hogy visszaálljon az izraeli társadalom magabiztossága, újra bízzanak saját erejükben, mert ezt az október 7-i Hamász-támadás alaposan megtépázta. Szerintem nem kell feltétlenül attól tartanunk, hogy akár Izrael, akár pedig Irán eszkalálni akarná ezt a helyzetet. Ráadásul izrael egy picit áldozatként is bemutathatja magát, ami azért nagyon fontos, mert a világ nagyjából úgy látja, hogy Izrael a Hamász-támadást alaposan túlreagálta a gázai háborúval.

– Miközben senki sem akar eszkalálni, a dolgok néha önjáróvá is válhatnak, azaz annak nem fenyeget a veszélye, hogy kis lépésekben mégiscsak bekövetkezik egy olyan eszkaláció, amit igazából senki sem akart?

– Minden ilyen döntést emberek hoznak meg. Politikusok, felelős politikusok, ráadásul valószínűleg nem egyedül hozzák meg ezeket a döntéseket. Szerintem Izraelnek megvan a lehetősége arra, sőt a szövetségesei is arra akarják rávenni, hogy ne eszkaláljon tovább, elégedjen meg azzal, hogy nem eszkaláló jellegű választ ad. Azzal is kezdtem, hogy az egész konfliktus a Hamász és Izrael között már eleve egy regionális történet. Tudom, hogy nagyon sokan úgy gondolják, hogy minőségében változna a helyzet, ha egy Irán–Izrael konfliktusra kerülne sor, de nem, az is alapvetően egy regionális konfliktus maradna. Természetesen amennyiben ebbe a konfliktusba beszállna az Egyesült Államok is, az egy másik helyzet lenne. Abban sem vagyok biztos, hogy az izraeliek nem tudják visszafogni magukat.

Az tény, hogy Izraelt támogatták a szövetségesei, de Biden elnök azt mondta, hogy igen, ebben támogatják, de abban nem, hogy tovább eszkaláljon.

Tehát ezt meg kell fontolnia Izraelnek is és az izraeli vezetésnek is, teljesen mindegy, hogy egyébként mit gondolnak. Amerikai támogatás, szövetségesi támogatás nélkül nem hiszem, hogy Izrael hosszú távon ne szenvedne el károkat egy Iránnal történő összecsapás esetén, még akkor is, ha Irán sem gazdaságilag, sem technikailag nincs felkészülve egy nagyobb háborúra.

– Hogyan hat ki mindaz, ami a Közel-Keleten történt az orosz-ukrán konfliktusra?

– Az biztos, hogy ez figyelmeztető jel az oroszoknak. És figyelmeztető jel a Nyugatnak is. Az, hogy a drónokat ilyen simán leszedték, gyakorlatilag azt jelenti, hogy a nyugati technológia képes ezeket a drónokat simán megsemmisíteni.

A döntő kérdés az, hogy ehhez a technológiához vagy valami hasonlóhoz hozzájuttatják-e Ukrajnát vagy sem.

Az a kérdés, hogy ez a felismerés hogyan hat. Többféleképpen hathat, pénteken el fog dőlni, mivel az Egyesült Államok képviselőháza péntek este fog dönteni a segélycsomagokról vagy valamilyen segélycsomagról a bejelentés szerint.

– Zelenszkijnek már szóvá is tette, hogy Ukrajna miért nem kaphat olyan légtérvédelmi támogatást, mint amilyet Izrael kapott a szövetségesektől.

– Azért nem kaphat, mert

abban az esetben azt lehetne mondani, hogy nem Iránnal, hanem egy atomnagyhatalommal kerülne szembe a szövetség, és ezt el akarja mindenki kerülni.

Nyilvánvaló, hogy nem ugyanolyan a világ kiállása Izrael, mint Ukrajna mellett. Miközben megértem Zelenszkij sérelmét, nagyon pontosan kell tudnia neki is, hogy az ukrajnai kérdés nem hat úgy az Egyesült Államokbeli választásokra, mint ahogy egyébként egy közel-keleti, egy izraeli konfliktus hathat.

– Ha Zelenszkij ezzel tisztában volt, miért mondta, amit mondott?

– Zelenszkijnek, mint államelnöknek az egyik legfontosabb feladata az, hogy kikényszerítse az Egyesült Államoktól és a Nyugattól azt a segítséget, amit kaphat. Ennek érdekében természetesen efféle erkölcsi dörgedelmeket is mond, ami azt jelenti, hogy

legyetek szívesek és adjatok nekünk hasonlóképpen védekezésre esélyt.

Azt azért látni kell, hogy az Egyesült Államok érdekeltsége Izraellel szemben egészen más, mint Ukrajnával szemben, vagy inkább úgy mondanám, hogy Izrael gyakorlatilag az Egyesült Államok hivatalos szövetségese. Ugyanezt nem mondanám el Ukrajnáról. Ukrajna esetében természetesen támogatja az ukrán törekvéseket, de semmiféleképpen nem beszélünk szövetségről.

– Viszont ha simán csak a primer politikai vagy biztonságpolitikai érdekeket nézzük, akkor Európa esetében ez egy kicsit fordítva van.

– Az egyik döntő kérdés az, hogy Európa képes lesz-e támogatni Ukrajnát, illetve, hogy Európa akár egyedül is képes lesz-e támogatni Ukrajnát, ha mondjuk az Egyesült Államokban csökken az erre való hajlandóság. Ez az egyik legnagyobb kérdés az ukrán események kapcsán. Szerintem Európa tudná támogatni idővel Ukrajnát teljes egészében is, azzal a megszorítással természetesen, hogy bizonyos eszközöket nem képes adni, amelyek nincsenek a készletében, vagy ami csak az Egyesült Államoknak van. De igen,

itt alapvetően arról van szó, hogy Európának kellene döntően támogatnia Ukrajnát.

Ezt a támogatást el is kezdte, de önállóan erre láthatóan még nem képes. A döntő kérdés az, hogy az európai hadiipar képes-e ezt megtenni. Jelenleg nem képes, de azt látjuk, hogy arrafelé tartanak a folyamatok, képes legyen Európa hosszú távú támogatást adni Ukrajnának, és azt gondolom, néhány éven belül, körülbelül 2025-26-ra eljutunk oda, hogy önállóan is tudja majd támogatni Ukrajnát.

– Ukrajna kitart addig?

– Kitarthat, ha megmarad a támogatásnak egy minimuma. Azért azt látni kell, hogy jelenleg leginkább két dologban van hiány: a lőszerben, illetve emberben. Most az új behívási rendszer vagy sorozási rendszer pótolni tudja Ukrajna emberállományát is. Néhány hónapot ez igénybe fog venni. Ráadásul az akarat is megvan az ukránokban, hogy harcoljanak. Nem állítom azt, hogy sokan nem úgy gondolkodnak, hogy harcoljon más, de látni, hogy összességében

egyelőre nagyon erős a kiállás amellett, hogy igenis győzni akarnak Oroszország felett, vissza akarják szerezni a területüket.

Nem tudom, hogy ez be fog-e következni, én szkeptikus vagyok egyébként e tekintetben. Nem hiszek abban, hogy Ukrajna vissza tudja szerezni az egész területét. De amíg ezzel megbarátkozik az ukrán társadalom, az mindenképpen időbe telik, és ezt ki kell várni. Abban nem hiszek, hogy hirtelen megadja magát Ukrajna. Annál is kevésbé, mert végre elkezdődött Ukrajnában is, hogy hasonlóan az orosz erőkhöz, védelmi vonalakat építenek ki, amit nagyon nehéz áttörni, és amihez jelenleg nincs ereje az orosz erőknek sem. Az oroszok természetesen abban bíznak, hogy fel tudják őrölni az ukrán ellenállást, és kellőképpen kitartóak lehetnek abban, hogy végül is Ukrajna megadja magát. Én egyelőre ezt nem látom ukrán részről, de tény, hogy

hosszú évekig valószínűleg nem tudnak ellenállni az ukránok.

Ezért például nagyon nagy kérdés lesz, hogy a Nyugat hogy dönt abban a kérdésben, hogy a NATO tagság miként érinti, vagy érintheti az ukránokat.

– Vannak, akik azt mondják, hogy ez körülbelül addig tarthat, ameddig az F-16-osok meg nem érkeznek Ukrajnába, mert akkor megváltozhatnak ezek az erőviszonyok. Ez csodafegyver-várás, vagy ennek van realitása is?

– Látni kell, hogy Oroszországnak a mostani taktikája arra irányul, hogy ellehetetlenítse az életet. Azt üzenik ezzel, hogy ha Ukrajna nem lehet a miénk, akkor ne legyen senkié, és legyen belőle egy élhetetlen ország. Ezt akarják ezekkel a bombázásokkal elérni, megtörni az ukrán társadalmat. De ez önmagában nem vezet oda, hogy Ukrajna ne maradhasson meg, legfeljebb rendkívül rossz állapotban fog megmaradni. Inkább az a kérdés, hogy

ha a Nyugat megadja és tartóssá teszi-e azt a támogatást, ami megvédi elsősorban az orosz rakéta és dróntámadásoktól Ukrajnát. Akkor kialakulhat olyan helyzet, hogy az ország mégsem lehetetlenül el.

Izrael és a szövetségesek iráni támadással szembeni akciója azt mutatja, hogy a Nyugat technikailag ezt biztosítani tudja. Tehát képes lenne ennek a biztosítására, és ez nagyon rossz hír Oroszország számára. Mert ez azt jelenti, hogy hiába van nektek nagyon sok rakétátok, meg drónotok, azért nem tudtok akkora kárt tenni. Szerintem ez a kulcskérdése az ukrajnai kitartásnak.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szíjjártó László a klíma nélküli kórtermekről: Egy afrikai tábori kórházban jobb lenne a helyzet
Leállított műtétek, 30-31 fokban szenvedő kismamák és kisbabák - az egyre hosszabb kánikulai időszakokra egyáltalán nem készült fel a magyar egészségügy. Ennek számos kockázata van - mondja a Magyar Orvosi Kamara megyei elnöke.


Már második hete tart a rendkívüli forróság, amit a légkondi nélküli kórházi kórtermekben különösen nehéz elviselni. Több helyen a műtéteket is leállították, mert az Uzsoki kórház műtőjében például 41 fokot mértek. És a helyzet aligha javul: a globális felmelegedés miatt a forró napok száma megduplázódott a 2000-es évek elejéhez képest, erre pedig láthatóan nem készült fel a magyar egészségügy.

Hogyan hat a kórházi betegekre és az ott dolgozókra a szinte elviselhetetlen hőség? Erről beszélgetttönk Szíjjártó Lászlóval, a Magyar Orvosi Kamara Győr-Moson-Sopron megyei elnökével.

– Önöknél van légkondi?

– Vannak olyan helyek, ahol van, és vannak, ahol nincs. Magyarországon és külföldön is hosszú ideje dolgozom. Magyarországon több kórházban is dolgoztam már. Most egy kisebb vidéki kórházban dolgozom. Az épületek állapota nagyon változó. Vannak nagyon régi és újabb épületek is. Vannak olyanok, amelyek korszerűek és rendben vannak tartva, de vannak elhanyagolt és leromlott állapotúak is. Néhány helyen már van légkondicionáló, legyen az kórterem, rendelő vagy váró, de főként a műtőkben különösen fontos lenne. Ahogy az időjárás egyre melegebb lesz a globális felmelegedés miatt, egyre hosszabb időszakokra kell megoldásokat találni a meleg ellen. Akár 30 fok fölé is emelkedhet a hőmérséklet egy-egy helyiségben, ahol betegek vannak vagy kellene lenniük.

A szülészeten, ahol dolgozom, nincs légkondicionáló, a kórtermekben akár 30 fokot is mérhetünk. Az alumínium ablakkeretek is ontják a forróságot.

Próbálkozunk ventilátorokkal és volt szó mobil klímákról is, de azok a hosszú cső miatt, amin a meleg levegő távozik, inkább visszamelegítik a lehűtött helyiséget, így nem kérnénk ilyen megoldást. Mi hamarabb hazaengedjük az édesanyákat, mert így segítünk a legtöbbet.

Egy afrikai tábori kórházban jobb lenne a helyzet,

mert ott tudják, hogy a trópusokon vannak, és klímával szerelik fel az ideiglenes intézményeket, hogy dolgozni lehessen, és a szúnyogok se egyenek meg mindenkit.

– Hogyan lehet ilyen körülmények között nemcsak gyógyítani, hanem gyógyulni is?

– Itt Magyarországon régóta megszoktuk, hogy teljesen más normák, követelmények és feltételek vannak. Ha azt gondolja az ember, hogy itt minden rendben van, minden tökéletes, akkor jogosan kapja fel a fejét, hogy „hú, itt nincs légkondi, ez micsoda dolog!” De úgy gondolom, Ön is tisztában van vele, hogy ez Magyarországon sajnos nem ritka. Az egészségügy évtizedek óta súlyosan alulfinanszírozott, jóval kevesebb forrást fordítunk egészségügyi ellátásra, mint az európai országok jelentős része. Nagyobb probléma az, ha nincs orvos, nincs rendelés, nincs hozzáférés diagnosztikai vizsgálatokhoz. Azok, akik vannak, gyakran fáradtak, és nincsenek garantált minőségi eljárásrendek. Számos komoly probléma van az egészségügyben, ami miatt nem tudunk hatékonyan gyógyítani, és nem biztos, hogy a gyógyulás folyamata optimális lehet. Persze vannak helyek, ahol van légkondicionáló, van orvos, van nővér, ha egy kicsit beázott is a plafon, mégis világszínvonalú műtétet tudnak végezni.

Nyilvánvaló, hogy melegebb helyiségekben a betegek fáradtabbak, nagyobb a fertőzési kockázat, és nehezebben tudnak pihenni. A magas hőmérsékletű munkahelyeken a dolgozók koncentrációs képessége egyértelműen csökken, ami nagyobb hibázási kockázatot jelenthet.

Bizonyos hőmérséklet felett nem lehet használni a műtéti gépeket, és növekszik a géphibák valószínűsége is.

– Mennyire tehetők felelőssé ezek a körülmények a többlethalálozásért?

– Erre a kérdésre nyilvánvalóan nem lehet egyértelmű választ adni. Ahhoz, hogy megbízható választ adjunk, szükség lenne felmérésekre, adatokra, hogy milyen különbségek vannak légkondicionált és nem légkondicionált intézmények között. Csodálkoznék, ha ilyen felmérés létezne a hazai helyzetről, és ha lennének ilyen adatok. A szakirodalom valószínűleg tartalmaz ilyen információkat, bár én most nem néztem át. Azonban fel lehet tenni a kérdést, hogy

milyen tervek vannak az egészségügyi vezetésnél, akár országos, akár helyi szinteken, hogy hogyan kívánják kezelni a meleg nyári napok miatt egyre gyakoribb magas hőmérsékleti problémákat?

Vannak-e tervek árnyékolástechnikai beruházásokra, légkondicionálásra vagy más technikai megoldásokra? Vizsgálták-e, hogy mennyibe kerülne mindez, és rendelkeznek-e a szükséges forrásokkal? Van-e ütemterv arra, hogy legalább a műtőket légkondicionálják? Van-e információ arról, hogy Magyarországon működő légkondicionálók az egészségügyi intézményekben hány évesek és milyen állapotban vannak?

– Van ilyen terv?

– Nincs, és ez a probléma. Személyes tapasztalataim alapján is el tudom mondani, hogy amikor helyi megoldást próbálunk találni, például egy vállalkozó, vagy szponzor adományoz egy légkondicionálót egy osztálynak vagy rendelőnek, akkor az adomány elfogadása, a beszerelés, az üzemeltetéshez szükséges áram biztosítása mind problémát jelent, mert mindezt csak a központból lehet elbírálni.

Tudok olyan osztályról, ahol már egy hónapja várnak az engedélyre, hogy fel lehessen szerelni az adományba kapott légkondicionálót.

– Egy pecsétre várnak?

– A központosítás előtti időkben, helyben az igazgató eldöntötte, hogy elfogadható-e az adomány, szükséges-e, tudják-e majd az áramot fizetni érte, korszerű-e a dolog, a tűzvédelmi, és egyéb szempontoknak megfelel-e? És ha mindent rendben talált, akkor engedélyezte saját hatáskörben. Most pedig az országos központból kell várni az engedélyre, hogy az adományt befogadhassák, a beruházást elindíthassák, aztán a másik felettes engedélyére kell várni.

Jelen esetben is több hét eltelt már úgy, hogy két nap alatt be lehetne szerelni a légkondit, a feltételek megvannak, de nem tudjuk megcsinálni.

Nem hiszem, hogy ez egyedi eset lenne, mert a mostani szabályozásnak ez egy nagyon komoly hátulütője, hogy nem lehet gyorsan, rugalmasan ott, ahol nyílik rá lehetőség, legalább segíteni. És egy csomó minden más is van, ami nem működik, mert mindennél a központi utasításokra várnak. A helyi kezdeményezések eltűntek, már nem vagyunk közalkalmazottak, hanem szolgálatban vagyunk, várjuk a parancsot, ha nincs parancs, akkor nem csinálunk semmit. Ez az, ami a helyi kezdeményezőképességet, a helyi megoldások lehetőségét tovább rontotta.

Ezért van az, hogy például szülészeti osztályon újszülöttek, frissen szült anyák is 30 fokos kórtermekben vannak, műtétek maradnak el, mert a műtőben olyan magas a hőmérséklet, hogy nem szabad operálni, nem működnek a gépek.

A szervezettség, a tervezés olyan módon alakult át, hogy a rendszer nem gyors, nem hatásos, nem hatékony, és emiatt, amikor egy világjárvány van, vagy egy ilyen hőséghullám, mint most, akkor látjuk, hogy nem tudunk rá gyorsan és jól reagálni. Akkor még ne is beszéljünk arról, hogy ha nincsen adományba légkondicionáló, akkor az intézmények önerőből biztosan nem fognak klímákat beszerelni, mivel toronymagasan el vannak adósodva, olyannyira, hogy a kötszert meg gyógyszert is alig tudják biztosítani.

– Amit az előbb mondott, értsem úgy, hogy korábban helyi döntéssel akár egy héten belül a felajánlástól, felszerelhettek volna egy ilyen berendezés?

– Így van. Mielőtt az egész központosítás lezajlott, például a helyi fogorvosok adtak valamennyi pénzt. Jeleztük a kórházvezetésnek, a kórházvezetés mondta, hogy oké, mehet, és akkor a műszaki emberek megvették a redőnyöket, felszerelték arra az ablakra, ahol betűzött a nap, azok ott vannak, és azóta is működnek.

– És most több hétig tart ugyanez.

– Most már egy hónapnál tartunk szerintem ebben a konkrét esetben.

– Akár életmentő beavatkozások is elmaradhatnak a műtők használhatatlansága miatt?

– Nehezen tudom elképzelni, hogy életmentő beavatkozás is elmaradjon. Amikor nagyon akut, nagyon sürgős a műtét, az biztos nem marad el, de az, hogy késlekedik esetleg, az lehetséges. Mivel ilyen konkrét esetről nem tudok, csak teoretikusan azt tudom elképzelni, ha valahol valamiért egy műtőt le kell zárni, mert olyan forróság van, vagy a klíma teljesen tönkrement, és nincs helyette másik műtő az adott intézményen belül, akkor a beteget el kell szállítani egy másik intézménybe, ahol el tudják végezni a műtétet, mert ott működik a klíma. Ugyanaz az eset, mint az összes többi hasonló probléma esetében, ahol nem hozzáférhetőek már ellátások, mert nincs urológia, nincs szülészet, nincs idegentest ügyelet egy adott régióban, akkor megtörténhet, hogy 100-150 kilométert kell szállítani egy-egy beteget.

Nem újdonság, hogy többen halnak meg Magyarországon sok betegségben, és a mutatóink sokkal rosszabbak, mint az európai országok jelentős részében. Ezek mind-mind sok ilyen pici dologból tevődnek össze.

Az ápolóhiánytól kezdve a minőségbiztosítás hiányán keresztül. Krízishelyzet van, az egészségügyi ellátórendszer romokban hever, és egy nagyon furcsa krízismenedzsment van, amit nem annak mondanak, hanem szerkezetátalakításnak. Alapvetően azonban mégiscsak krízismenedzsment, mert a megmaradt humán erőforrást próbálják meg úgy beosztani, hogy a működőképességet, vagy legalább annak látszatát megőrizzék. Eközben meg azt halljuk, hogy van itt elég orvos, mert a papíron a statisztikákban más adatokat lát az államtitkárság, és ők meg azt gondolják, hogy itt minden nagyon rendben van. Én egyáltalán nem gondolom ezt, és nagyon sok orvos kollégánk sem így gondolja. Szerintünk nagyon nagy baj van, és ezt nagyon régóta mondjuk folyamatosan. De a nagy tömegeket nem érinti a dolog, csak konkrétan a betegeket. Ők érzik a saját bőrükön. Aki meg meghalt, az már nem tesz panaszt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András: A kijevi gyerekkórházat orosz robotrepülő találta el, bármit is hazudik Moszkva és a magyar kormánymédia
Az Oroszország-szakértő több pontban szedte össze a bizonyítékokat arra, hogy miért hamis az állítás, amit a kormánypárti média is átvett, miszerint Patriot rakéták okozták volna a szörnyű bombázást.


Ahogy arról korábban beszámoltunk, súlyos orosz támadás ért egy kijevi gyerekkórházat, több gyerek megsérült. A Magyar Nemzet pedig ezzel kapcsolatban az orosz propaganda dezinformációját tálalta, ami szerint amerikai Patriot rakétákkal találták el az intézményt.

Ezzel kapcsolatban hosszú magyarázó posztot tett közzé Rácz András Oroszország-szekértő. Bejegyzésében azt írja: „A kijevi gyerekkórházat orosz H-101-es robotrepülőgép találta el, bármit is hazudik Moszkva (és a magyar kormánymédia)”.

Ezután pontokba szedi, hogy mik a bizonyítékok az orosz támadásra:

„1. Egyrészt, több térfigyelő kamera is rögzítette a robotrepülőgép becsapódását. A H-101-es viszonylag lassú, hangsebesség alatti típus, így normál térfigyelő kamerák is képesek értékelhető felvételeket készíteni róla. Nagyon jellegzetes, könnyen felismerhető alakja van.

2. Másrészt, a becsapódás helyszínén az ilyenkor megszokott módon igyekeznek összegyűjteni a támadó fegyver darabjait is (teljesen rutin munka), és a darabokból is megállapítható, hogy H-101-es volt.

3.Harmadrészt,

a kórházat ért pusztítás egyszerűen túl súlyos és túl kiterjedt ahhoz, hogy légvédelmi rakéta okozhatta volna, hiába állítják ezt az oroszok.

Ők két típusról beszélnek, a NASAMS-ről és a Patriot-ról. A felvételeken viszont jól látszik, hogy a kórház egy kisebb épülete részben leomlott, a főépületben is súlyos károk keletkeztek és a robbanás több száz méteres körzetben betörte az ablakokat.”

Arról is ír, hogy a szóban forgó „egy régebbi, hangsebesség alatti, repülőgépről indítható, sugárhajtású eszköz. Felszerelhető hagyományos robbanófejjel is (ez a H-101-es változat), vagy termonukleáris töltettel is (H-102). A három, hadrendben álló orosz hadászati bombázórepülőgép típusból kettő, a Tu-95 és a Tu-160 biztosan képes indítani a H-101-et.”

Rácz András arról is ír, hogy „Kijevet a Patriot légvédelmi rendszer PAC3-as rakétái védik. Ezekben a robbanótöltet mintegy 18 kilogramm tömegű. A NASAMS által használt Sidewinder rakéták töltete mintegy 9 kilogramm, és a másik, NASAMS-ből kilőhető rakéta, az AIM-120 AMRAAM robbanófeje is csak mintegy 20 kilogramm.

Ezeknek a légvédelmi rakétáknak a robbanótöltete egyszerűen nem elég nagy ahhoz, hogy akkora, strukturális pusztítást végezzen, mint ami az Ohmatdit kórházat érte.”

Plusz egy pontként megjegyzi, hogy a „történet orosz tálalása fontos tanulságokkal szolgál az orosz információs hadviselés működéséről is. Az orosz propaganda azzal vádolja Ukrajnát, hogy nyugati fegyverek találták el a kórházat. Egyszerre emlegetnek az oroszok Patriot és NASAMS légvédelmi rakétákat is, mint lehetséges okokat.” Hozzáteszi: „Újdonságot legfeljebb az jelent, hogy a magyar közmédia, ideértve a szebb napokat látott Magyar Nemzetet is, szemrebbenés nélkül terjeszti a támadásról szóló orosz narratívát, a kritikai megközelítés árnyéka nélkül... egy olyan tragikus eset kapcsán, mint egy gyerekkórház elleni támadás, eddig ilyet még tőlük sem láttunk”.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András Orbán békemissziójáról: Se terve, se mandátuma, se hitelessége nincs – így pedig nem lehet közvetíteni
A szakértő szerint a féléves magyar EU elnökség végén éppúgy háború lesz, mint az elején. Azt is leírta, hogy miért.


Nem fog békét hozni Ukrajnában Orbán Viktor „békemissziója” Rácz András szerint.

Az Oroszország-szakértő a Facebokkon közzétett elemzésében azt írta, hogy a háborút jelenleg a katonai események dinamikája határozza meg, mindkét fél fegyverrel akarja elérni a céljait.

„Másrészt, Orbánnak se terve, se mandátuma, se hitelessége nincs - így pedig nem lehet közvetíteni.”

Rácz szerint a háború mostani fázisában mindkét fél abban bízik, hogy belátható időn belül katonai erővel rá tudja venni az ellenfelet a politikai céljainak megváltoztatására.

„Az orosz vezetés meg van győződve róla, hogy tovább bírja élőerővel és hadianyaggal, mint ameddig a Nyugat támogatása kitart Ukrajna mögött - ha pedig elapad a nyugati gazdasági-politikai-katonai támogatás, akkor Ukrajna záros időn belül elveszíti a háborút.

Az ukrán vezetés ennek az ellenkezőjét reméli: tartós, magas szintű nyugati támogatással képesek lehetnek olyan mértékben degradálni (értsd: kivéreztetni) Oroszország katonai képességeit, hogy Moszkva kénytelen legyen feladni az Ukrajnával kapcsolatos politikai és katonai céljait.”

Rácz úgy látja, hogy a novemberi amerikai elnökválasztás értelemszerűen kulcsfontosságú mindkét fél számára, de bárki is győz, 2025 január 20. előtt nem fog hivatalba lépni.

„Még ha egy új amerikai adminisztráció (Ukrajna támogatásának folytatása helyett) valóban meg is próbálná rákényszeríteni a harcoló feleket a békekötésre, ez semmiképp sem fog tudni jövő év januárjánál előbb elkezdődni. (...) Ez az időtáv pedig bőven túlnyúlik a magyar EU-elnökség december végéig tartó mandátumán.

Azaz szaladgálhat Orbán Viktor fel-alá a világban annyit, amennyit csak akar, visszaélve az EU-elnökség adta láthatósággal, de a háború folyására ez rövid, hat hónapos távon semmiféle érdemi hatást nem fog gyakorolni.”

A másik tényező Rácz szerint maga maga Orbán Viktor és a magyar külpolitika működése.

„Egyrészt, bármiféle sikeres békeközvetítéshez kell egy terv. (...) Ilyen terve viszont Orbánnak nincs. (Gyengébbek kedvéért: az "Azonnali tűzszünetet, most!" az nem terv, hanem egy üres lózung. Egyetlen valós hatása lenne: legitimálná az orosz területi hódításokat)”

Rácz András úgy látja, hogy Orbánnak mandátuma nincs a közvetítésre.

„A harcoló felek egyike sem kérte fel őt közvetíteni. Nem képviseli az Európai Uniót sem (hiába próbált úgy tenni a "békemisszió" elején), a NATO-t pedig még annyira sem.”

Rácz szerint Orbánnak hitelessége sincs, mert „a saját szövetségi rendszerén belül példátlan módon el van szigetelve”.

„A féléves magyar EU elnökség végén éppúgy háború lesz, mint az elején. Ami, tegyük hozzá, tragédia. A "békemisszió" pedig ezen egy jottányit sem fog változtatni” - írta a szakértő.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
MÁV-vezető: A vasúti kocsik 40-50 éve nem ezekre a klimatikus viszonyokra készültek
Csak a vonatok 40 százalékán van klíma. Nem véletlenül kérték, hogy aki teheti, busszal vagy autóval utazzon a hőségben.


„A vasúti kocsik 40-50 évesek és a gyártás során nem a mostani klimatikus viszonyokra készültek” - mondta az RTL-nek Kormányos László, a MÁV-Start vezérigazgató-helyettese, éppen ezért a mostani irdatlan hőségben nem javasolt a vonatozás a klíma nélküli szerelvényekben.

Ahogyan beszámoltunk róla, a MÁV Zrt. tájékoztatása szerint

az extrém hőségben gyakrabban meghibásodhatnak a többnyire túlkoros vasúti járművek, berendezések és a sínek.

Hozzátették, a járműparkjuk jelentős része még nem klímával, hanem úgynevezett légjavító-berendezéssel van felszerelve, és ezek a készülékek nem bírnak a 35 fokos vagy azt meghaladó hőséggel.

Kormányos az RTL-nek azt mondta, munkatársaik azon dolgoznak, hogy könnyebbé tegyék az utasok helyzetét ebben a számukra is nagyon nehezen viselhető szituációban. Hozzátette, nem véletlenül kérték azt, hogy aki teheti, halassza el az utazását, vagy utazzon busszal vagy autóval, amíg ekkora a hőség.

„A vasúti kocsik 40-50 évesek és a gyártás során nem a mostani klimatikus viszonyokra készültek”

- mondta a MÁV-Start vezérigazgató-helyettese. Hozzátette, csak a vonatok mintegy 40 százalékán van klíma.


Link másolása
KÖVESS MINKET: