Tálas Péter: „Ez még csak az előkészítése az izraeli szárazföldi akciónak”
Egy hete indult meg az izraeli erők szárazföldi offenzívája a Gázai-övezet ellen. Csütörtökre az erőik körbekerítették Gáza városát, kettévágva az övezetet. Eközben folytatódtak a légicsapások is, egyre több civil áldozatot követelve.
Pénteken Izraelbe utazott Anthony Blinken amerikai külügyminiszter, aki Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő szerint a harcok átmeneti beszüntetésére kéri Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének vezetője szerint azonban olyan terv is van, hogy Izrael a túszokért cserébe hagyja, hogy a Hamász vezetői élve elhagyják Gázát.
– Mik a eddigi legfőbb tanulságai az izraeliek szárazföldi akciójának?
– Egyelőre csak az előkészítése folyik valódi a szárazföldi akciónak. Északról behatoltak a gázai övezetbe, Gáza városa alatt pedig keresztülvágták az övezetet, és így körbe fogták Gáza városát, de még magába a városban nem mentek be. Viszont jelentős mennyiségű - csütörtöki adatok szerint - körülbelül 11 ezer célpontot támadtak, nem csak a városban, hanem az egész övezetben. Nagyon fontos, hogy eközben elég sok civil halálesetről érkeztek jelentések. Ezeket természetesen meg lehet kérdőjelezni, de azok az adatok, amiket a gázai egészségügyi minisztérium ad ki, és más független szervezetek is ellenőriznek, azok – azt gondolom – összességében fedik a valóságot.
Ezért is utazott péntek reggel Anthony Blinken amerikai külügyminiszter Izraelbe, és szerintem arra kérte az izraelieket, hogy átmenetileg szüneteltessék a harcokat, engedjék be Gázába a humanitárius segélyeket, és engedjék ki a sebesülteket. Az nem valószínű, hogy állandó tűzszünetet kérne, mivel a Fehér Ház álláspontja szerint Izraelnek joga van megtorolni a támadást és megvédeni magát a terrorizmussal szemben. Sőt, a Hamász végleges megsemmisítésére is joga van. Itt azért rögtön hadd tegyem hozzá, hogy más hírek viszont azt mondják: van olyan terv is Netanjáhú asztalán, hogy a Hamász-vezetősége élve elmehet Gázából, ha a túszokat szabadon bocsájtják, és nem térnek vissza Gázába.
– Izrael szempontjából mennyire tart reálisnak egy ilyen forgatókönyvet?
– Elméletileg egy ilyen helyzetben ez nem lenne rossz megoldás. Fontos, hogy a túszokat szabadon engednék, és azt is jelentené, hogy a Hamász vezetése gyakorlatilag elhagyná Gázát, lehetővé tévé katonai infrastruktúrájának felszámolását. De egyáltalán nem biztos, hogy a felek ebbe belemennének, és persze kérdés az is, hogy mit jelent pontosan a vezetőség, hány Hamász-tagot, illetve mi lenne a többi gázai fegyveres szervezettel.
Ami felvethetővé tette ezt az opciót, az az, hogy nemcsak az izraeli célokat kell ilyenkor nézni, hanem azt is, hogy ennek milyen hatása lehet a szélesebb környezetre és a politikai folyamatokra. Egy ilyen megoldás azt jelentené, hogy nem növekedne tovább a palesztin civil áldozatok száma. Így remény lenne arra, hogy kisebb mértékben esik vissza, lassul le az Ábrahám-folyamat is, vagyis az arab országok és Izrael kapcsolódnak normalizálódása. Ez egyfajta gesztus lenne Izrael részéről, ami kimondottan azt üzenné a világnak, hogy odafigyelnek a civil áldozatokra, és olyan megoldást keresnek, ami kevesebb áldozattal jár.
– Izraelnek nem kimondottan az a célja, hogy felszámolja a Hamászt?
– Kommunikációs és politikai szinten bizonyosan. Azonban azt lehet látni, hogy a szárazföldi hadműveletnek az a része, amit városi harcnak szoktunk nevezni, még el sem igazán kezdődött, és nagyon sok civil áldozata volt már eddig is a bombázásoknak. A nemzetközi közösség pedig azt látja, hogy emberek halnak meg nagy számban, és őket nem érdekli a nemzetközi jog, hogy ez mennyire legitim, vagy nem.
Amikor Netanjáhú bejelentette, hogy körülvették Gázát és tovább mennek, akkor sokan emlegették az ENSZ-nek azt a megjegyzését, hogy ebből akár népirtás is lehet. Tehát rendkívül nehéz az izraeli politikai vezetés számára elérni azt, hogy teljesen felszámolják a Hamászt. Ráadásul a szakértők egy része ehhez azt is hozzáteszi: egyáltalán nem biztos, hogy a felszámolás lehetséges. Ha úgy semmisítik meg a Hamászt, hogy közben rendkívül sok palesztin civil meghal, az ahhoz fog vezetni, hogy egy másik iszlamista terrorszervezet fog megerősödni.
– Mire gondol, amikor azt mondja, hogy eddig csak az előkészítését láttuk a szárazföldi offenzívának?
– Valószínűleg Izrael azt akarja elérni, hogy amit lehet, azt légierővel megsemmisít, és csak azon célpontok ellen vetik be városi harcban a szárazföldi erőiket, amiket másképp nem lehetne felszámolni, amihez „két lábon is be kell menni”.
legalábbis erről még nem jönnek hírek egyelőre. Most arról van szó, hogy körbevették Gáza városát, középen átvágták az övezetet és elfoglalták azokat a pozíciókat, amikből megindulhatnak északról és délről.
– Mit lehet tudni a Hamász túszairól?
– Néhányan bizonyosan meghaltak, legalábbis a Hamász ezt jelentette, néhányat pedig szabadon engedtek. Sejthető, hogy egy részüket az alagutakban vagy gázai épületekben tartják fogva. A Hamász túszairól tudunk, azonban nemcsak ők támadtak október 7-én, hanem más fegyveres szervezetek, sőt civilek is. Az általuk esetleg foglyul ejtett civilekről nincs túl sok információ.
– Az eddigiek alapján tovább eszkalálódhat ez a konfliktus?
– Abban az értelemben már eszkalálódott, hogy akikről azt gondolták, hogy be fognak szállni ebbe a konfliktusba, azok be is kapcsolódtak. Ilyenek a Hezbollah, a jemeni húszi lázadók, vagy azok a szíriai fegyveres csoportok, akik a Golán-fennsík környékén támadnak. Sőt, ilyenek azok az iraki szélsőséges szervezetek is, akik nem Izraelt támadják, hanem Irakban az amerikai Egyesült Államok katonáit, akik még ott vannak.
Ahogy a szakértők és a politikusok többsége sem, mert az Egyesült Államok gyorsan világossá tette, hogy nem szeretne további eszkalációt, és oda is küldött hajókat. Ezek pedig nem csak az elrettentés miatt vannak ott, de ők semmisítették meg a jemeni húszik által kilőtt rakétákat is. Tehát a nem állami szereplők, az úgynevezett proxy-k már beszálltak ebbe a konfliktusba, ami lehet majd még intenzívebb is. Azt azonban azért érdemes figyelembe venni, hogy például a Hezbollah hiába erősödött meg katonailag, nemrég került ki a libanoni kormányból, ez pedig azt jelenti, hogy politikailag nem túl jó a helyzete Libanonban. Azt is érdemes számításba venni, hogy vajon mennyire hajlandók ezek a nem állami szereplők a saját céljaikat veszélyeztetni azzal, hogy beszállnak ebbe a háborúba.
