„Taktikusan nem beszélünk a karácsonyról, elég lesz akkor bőgni a telefonba”
Orbán Viktor december 7-én jelentette be, hogy további egy hónapig érvényben maradnak a szigorú járványügyi szabályok, az éjszakai kijárási tilalomtól a vendéglátóhelyek korlátozásán át a határzárig.
Az utóbbi révén biztossá vált, amihez már eddig se fért sok kétség: a külföldön élő magyarok vagy sehogy, vagy a megszokottnál jóval nehezebben tudnak csak hazalátogatni idén karácsonykor, mivel alig néhány városból érkeznek járatok Budapestre, ráadásul a 10 napos karantén-kötelezettséggel is számolni kell.
Az alábbiakban előbb olyan emberek mesélik el személyes történetüket, akik kényszerből lemondtak a hazautazásról, utána pedig olyanok, akik a nehezített pálya ellenére is bevállalják.
Akik inkább maradnak
„Elnézve az itt és otthon is egyre rosszabbodó helyzetet, illetve azt, hogy anyu triplán rizikófaktoros, én pedig emberekkel foglalkozom, már kb. 1 hónapja eldöntöttük, hogy nem megyek haza. A szabályok enyhítésére nem is számítottam” – mondja a bő két éve Németországban élő Rózsa.
Ő már tavaly se tudott hazalátogatni az ünnepekre a munkája miatt, az viszont a sors fintora, hogy most december 23. és január 4. között nem kell dolgoznia.
Idén februárban kettő, augusztusban pedig egy hetet tudott Magyarországon tölteni, tavasszal és ősszel viszont egyáltalán nem utazott se haza, se máshova.
„Nem tetszik a helyzet, de elfogadom, próbálom itt kihozni a lehető legtöbbet belőle. Szüleim, pláne anyu rosszabbul viselik, taktikusan nem beszélünk erről, elég lesz karácsonykor bőgni a telefonba…”
Valószínűleg kettesben karácsonyozik majd a barátjával, mivel a német rendelkezések elég szigorúak, így nem hiszi, hogy lesz jövés-menés barátokhoz. Már csak amiatt se, mert másoknál több gyerek is van, akiknek az osztálytársai között mindig akad legalább egy covidos.
Azt inkább meg se tippeli, mikor lehet újra normálisan utazni vagy bármit csinálni, elmondása szerint ez a kilátástalanság érinti legrosszabbul.
Baiersbronn, Baden-Württemberg
„Igazából még most is reménykedem kicsit, hogy valami csoda folytán mégis mehetek. Kocsival mennék, így várhatok az utolsó pillanatig, de azért a múltkori bejelentés után már realizáltam, hogy nem lesz lazább a helyzet az ünnepek alatt, és sajnos nem tudok 10 napig Magyarországon karanténban maradni” – ezt már a Franciaországban élő Eszter meséli, hozzátéve: az is a maradás mellett szólt, hogy a barátja külföldi állampolgár, aki jelenleg nem léphet be az országba, és mindenképp szeretne vele lenni karácsonykor.
Az elmúlt 10 évben, amióta kiköltözött, összesen két karácsonyt töltött a családjától távol. Idén utoljára júniusban volt otthon egy hétig, novemberben jött volna, de végül az előre kivett szabadságával otthon kellett ülnie a lakásban, mivel pont akkor szigorítottak.
„Előkarácsonyozni akartunk, mert nem voltunk biztosak benne, hogy karácsonykor lehet majd utazni – hát, sajnos egyik se jött össze.”
Mivel nem ez lesz az első alkalom, hogy nem tud a családjával lenni, annyira azért nem érzi reménytelennek a helyzetet. Tervei szerint barátokkal tölti az ünnepeket, és természetesen telefonálni is fog az otthoniakkal.
„Valószínűleg ugyanazt fogom főzni, mint anyukám minden évben, illetve idén először a nagymamám karácsonyi süteményét sütöm. Amúgy utálok sütni-főzni, de talán ez meghozza a hangulatot”
– teszi hozzá.
A jövővel kapcsolatban abban a stádiumban van, hogy már nem reménykedik, nem vesz ki még feltételes módban sem szabadságot.
„Ha majd lehet menni, akkor menni fogok kb. azonnal. Így volt ez a nyáron is, amikor már lehetett hallani egy második hullámról: mentem, amint tudtam, mert éreztem, hogy egy darabig majd úgysem lehet.”
Strasbourg
„Én tudatosan és felelősségteljesen eldöntöttem előre, hogy az otthoniak érdekében – család, barátok, polgártársak – semmiféleképpen sem megyek haza, nehogy hazahozzam magammal a járványt” – fogalmaz Nagy Dénes András, az EUstrat Brüsszelben élő kutatója.
A téli ünnepeket eddig mindig otthon töltötte, így elszomorítja a lemondás, az a tudat viszont boldoggá teszi, hogy ha most kint marad, biztosan nem rajta fog múlni, hogy máskor is legyen lehetőségük közösen ünnepelni.
Hasonló okból hagyta ki idén az összes többi családi és baráti eseményt, a nemzeti ünnepeket és a fontos emléknapokat is, pedig eddig, ha tehette, ezekre is mindig hazajött.
„Ha hazamegyek és megfertőzök bárkit, azzal egy életre tönkretehetem valaki életét, nem vagyok hajlandó a saját önzőségem miatt leírhatatlan és visszafordíthatatlan károkat okozni másokban.”
Az ünnepeket így litván nemzetiségű párjával tölti majd, aki otthoni rokonsága védelmében szintén nem utazik haza. Vendégeket sem fogadnak, tiszteletben tartják belgiumi házigazdáik kérését. Családjaikkal biztonságos távolságból, képernyőn keresztül fognak együtt ünnepelni.
„Nekem, külhonban élő magyarként, aki azért él Brüsszelben, hogy a magyar nemzeti érdeket európai közegben érvényesítse, nagyon gyakran szenvedélyes honvágyérzetem van. Szavakba se tudom önteni, mennyire szomorú az, hogy nem tudjuk közösen megélni a szeretteimmel az emlékezetes napokat. Ám kijózanító az a tudat, hogy ha itt kinn maradok, ott benn minden rendben lesz” – teszi hozzá.
Elsene, Brüsszel
A jövővel kapcsolatban bizakodó, reméli, hogy hamarosan újra látni fogjuk egymást, de szerinte el kellene gondolkoznunk azon, hogy a szabad utazás joga komoly felelősséggel jár.
„Remélem, a járvány után nem felejtjük el, hogy minden egyes utazás által járványokat vihetünk ki magunkkal a nagyvilágba, és haza is hozhatjuk őket akaratlanul. Maradjunk meg emberségesnek ebben az embertelen időszakban és legyünk tekintettel másokra. Ez a járvány egy figyelmeztetés: véget kell vetni ennek az énközpontú világnak és visszatérni a társadalmi felelősségvállalás gondolatához” – összegez.
