SZEMPONT
A Rovatból

Tábor Áron: Amit Trump tesz, megerősíti a putyini logikát, a következő pár nap és hét döntő lesz

Az amerikai elnök Ukrajna ügyében előre meggyengítette a saját pozícióit Putyinnal szemben - mondja az Amerika-szakértő. Bizonytalanabbá tette a NATO szerepét is, márpedig ha a NATO meggyengül, az oroszok elkezdhetik tesztelni, életben van-e még egyáltalán az ötös cikkely.
MTI/EPA/Will Oliver - szmo.hu
2025. február 18.



Trump visszatért, és három hét alatt sikerült felforgatnia azt a globális rendet, amelyet az Egyesült Államok a második világháború óta fenntartott. Az új amerikai adminisztráció a müncheni biztonságpolitikai konferencián egyértelművé tette: Európának magának kell megoldania a saját problémáit, mert Washington figyelme mostantól máshová irányul. JD Vance alelnök szerint az igazi ellenség nem Oroszország vagy Kína, hanem maga Európa, amely szerinte „fél a saját szavazóitól”.

A NATO egysége meginoghat, az amerikai csapatkivonások Európából már a tárgyalóasztalon vannak. Az ukránok egyre inkább úgy érzik, hogy Amerika kihátrál mögülük, az európai vezetők pedig kapkodva próbálnak valami választ találni a hirtelen változó helyzetre. Macron rendkívüli találkozót hívott össze Párizsba, míg Trumpék már Szaúd-Arábiában tárgyalnak egy Ukrajnát érintő megállapodásról – az ukránok nélkül. Mit jelent mindez Európa és a világ számára? Mennyi idő maradt alkalmazkodni az új világrendhez? És lehet-e még bízni a NATO védelmi garanciáiban? Tábor Áron Amerika-szakértővel, az ELTE Társadalomtudományi Karának oktatójával beszélgettünk.

– Gondolta volna, hogy nem elég három hét ahhoz, hogy úgy tűnjön, teljesen felforgatja az egész globális világrendet az új amerikai elnök?

– Azt hiszem, hogy mindenkit meglep az események tempója, de azért nekem előzetesen volt egy olyan érzésem, hogy a második Trump-elnökség nagyon más lesz, mint az első. Amikor Donald Trump másodjára hivatalba lépett, akkor úgy tért vissza, mint aki már ismeri a helyi viszonyokat, mármint a politikai viszonyokat, és

olyan embereket hív a saját adminisztrációjába, akik kimondottan az ő világképéhez igazodnak,

vagy legalábbis elfogadják, hogy most ez az uralkodó irány. 2017-ben, Trump első elnöki periódusában a kabinetjében, főleg a külpolitikát illetően, még voltak olyan politikusok, akik igyekeztek őt a megfelelő irányba állítani. Én arra számítottam, hogy most viszont sokkal erőteljesebben, a kezdetektől fogva a Trump által elgondoltak szerint fognak alakulni a dolgok. Hogy ez mennyire forgatja fel a világrendet, nyilván még csak az első lépéseket látjuk, de az tény, hogy ami az elmúlt napokban történt, és ami a következő egy hét eseményeiben történni fog – a különféle tárgyalások, akár az amerikaiak és az oroszok között, akár az európaiak válasza erre vonatkozóan – az nagyon meghatározó lesz abban, hogy milyen irányba megy tovább a világ.

– Ez most csak egy erős indítás Trump részéről, egy felütés, tehát megmutatja, hogy én ki vagyok, és tessék hozzám igazodni, vagy végig ez lesz a tempó?

– Azt nem tudom, hogy ez a tempó végig megmarad-e, de az biztos, hogy van ennek egy olyan eleme is, hogy az első időszakban határozott lépéseket tesz, hogy azt a benyomást keltse, hogy valamiféle tervei vannak arra, hogy mi történjen. Mondjuk éppen Ukrajna kapcsán egyáltalán nem világos, hogy létezik-e egyáltalán ilyen terv, vagy mi lenne az. Ha a belpolitikát is nézzük, látjuk, hogy például Elon Musk milyen szerepet kapott abban, hogy az egész amerikai adminisztrációt megváltoztassák.

Nyilván nem akarják azt a helyzetet, ami az előző ciklusban volt, amikor Trumpnak egy olyan bürokráciával kellett együtt dolgoznia, amely nem támogatta igazán a Trump-féle célokat. Ezért is lehet erőteljes a kezdés.

Trumpnak korábban volt is olyan megjegyzése, hogy ő nagyon szabálykövető lesz mindenben, de ha egy napig diktátor lehet, akkor azzal az elején élni fog. Ezt nyilván túlzásként értelmezte mindenki, de ebben benne volt, hogy várható, az első napok, hetek drasztikus intézkedésekről fognak szólni.

– A The New York Times minapi cikkében arról ír, a nyugati szövetség megrendülhet azáltal, hogy több tízezer amerikai katona kivonásáról beszélnek. Sőt, a müncheni konferencián egyenesen Vance amerikai alelnök azt mondta, hogy az igazi ellenség nem is Oroszország vagy Kína, hanem maga Európa. Itt mintha saját magunk rémálmában, vagy Putyin legszebb álmában élnénk. Hogyan értelmezzük ezt?

– Több minden történik egyszerre. Egyfelől az Egyesült Államok Európáról a fókuszt a csendes-óceáni és ázsiai térségre, vagy éppen az amerikai kontinensre akarja irányítani. Ez nem feltétlenül csak egy Trumppal kezdődő, és hirtelen, a semmiből előbukkanó jelenség. Az ukrajnai háború eseményei ezt kissé megakasztották, mert akkor hirtelen újra kellett amerikai csapatokat, erőforrásokat Európának átadni, azonban maga a törekvés már az Obama-adminisztrációig visszavezethető, akik már akkor arról beszéltek, hogy szükség van a hangsúly áthelyezésére, hogy nem Európa feltétlenül az a pálya, ahol az amerikaiaknak hangsúlyosan jelen kell lenniük. De az Obama-adminisztráció és a Trump-adminisztráció hozzáállása között éles különbség van, mert

Obamáék úgy gondolták, hogy ezt mindenképpen a szövetségesekkel egyfajta közös gondolkodás keretében döntenék el, ellentétben a mostani egyoldalú bejelentésekkel,

amiket a múlt héten láthattunk, akár a védelmi minisztertől, Pete Hegseth megjegyzéseiből, akár Trump elejtett megjegyzéseiből, illetve a Vance-beszédből. A Vance-beszéd tényleg sokkolhatta azokat, akik hallgatták. Valami olyan történt, amire nem volt még példa ezen a fórumon: ez a biztonságpolitikai konferencia mindig arról szokott szólni, hogy az euroatlanti szövetségesek együtt hogyan képzelik el a státuszukat, a helyzetüket, még akkor is, ha bizonyos vitáik vannak. Most viszont megjelent az amerikai alelnök, aki kiosztotta a teljes európai elitet, hangsúlyosan nem beszélt igazán azokról a külső fenyegetésekről, amelyekről általában szokott ez a konferencia beszélni, hanem a belső fenyegetésekről beszélt. Ráadásul megfordították azt a logikát, hogy belső fenyegetések alatt sokszor a populizmus előretörését, az erre adott reakciókat értették eddig. Vance már a populizmus oldaláról mondta, hogy igazából az elit a veszélyes, mert szerinte félnek ezek az országok a saját szavazóiktól.

Lényegében populista üzenetté vált ez a beszéd, és ez jelentős megrázkódtatásokat okozott.

Szerintem az biztos, hogy ez a beszéd már most majdnem klasszikussá vált, ahogy Vlagyimir Putyin beszéde is, amikor egyszer elment a müncheni biztonságpolitikai konferenciára. Ott beszélt, hogy Oroszország érdekei hogyan sérültek a hidegháború utáni világban, és azzal előre vázolta, hogy mi lesz az a politika, amit ő később meg is valósított. A Vance-beszéd hatásait ebben az értelemben persze még nem látjuk, mert ez azon is múlik, hogy mi lesz tényleg az, amit az Egyesült Államok képviselni fog.

– Európa erre milyen válaszokat tud adni? Mert Orbán Viktornak abban igaza van, hogy a jelenlegi bürokratikus és nehézkes intézményrendszere miatt hatásos és gyors választ nem tud adni.

– Ebben van igazság, és az is igaz, hogy az európai politikusoknak azért lett volna jó néhány évük erre a helyzetre felkészülni, legalább akkor, amikor Joe Biden lett az elnök, de akkor inkább annak örültek, hogy Biden révén egy olyan amerikai politikus került be a Fehér Házba, aki az európai-amerikai kapcsolatokat a régebbi hagyományok szerint alakította. Pedig tisztában volt mindenki annak a lehetőségével, hogy Trump, vagy egy Trump-jellegű politikus visszatérhet. Kétpártrendszer van Amerikában, és ha az egyik pártot az a szemlélet uralja, amit Donald Trump képvisel, akkor idővel ez a szemlélet vissza fog térni a hatalomba. Ez egy mulasztás volt, az európai oldalnak ezzel a lehetőséggel jobban számot kellett volna vetnie. Még úgy is, hogy megvannak Európának a saját belső problémái. Németországban most választások lesznek, Franciaországban már egy éve folyamatosan kormányválságok vannak. Ezzel együtt azt hiszem, hogy

a következő pár nap és hét döntő lesz. Vannak időszakok, amikor hirtelen nagyon gyorsan változnak a nemzetközi kapcsolatok, a politika, és most szerintem ez tényleg az az időszak.

Nem véletlen, hogy most megérezték a sürgősségét, hogy hétfőre Párizsba összehívtak egy megbeszélést, ahol Macron fogadta a legfőbb európai államok vezetőit. Ez nem egy EU-s válasz, mert például Nagy-Britannia miniszterelnöke is ott volt, miközben a szigetország már nem tagja az Európai Uniónak. Európa könnyen abba a pozícióba kerülhet, hogy csak szemlélője lesz az eseményeknek, erre utaltak az előző napok kijelentései. Viszont Tusk miniszterelnök arról beszélt, hogy ezzel egy lehetőség nyílik arra, hogy Európa jobban meghatározza a szerepét, hogy kiálljon, és a saját pozícióját képviselje.

– Hogyan lehet egy olyan békét betartatni, amit Trump és Putyin köt meg, a többi szereplőt kihagyva, akár az ukránokat is kihagyva? Sokan emlegetik ezt a bizonyos Chamberlain-féle párhuzamot, aminek tragikus következménye volt. Pontosan azért kezdődött el 2022-ben azonnal Ukrajna nagyon erős támogatása, mert mindenki emlékeztetett arra, hogy egyszer már megtette Európa azt, hogy engedményt adott az agresszornak. Lehetséges, hogy három év után mégis megtörténhet egy ilyen chamberlaini kapituláció? Amit ráadásul nem is Európa, hanem egy azon kívüli hatalom kényszerít Európára?

– Ezek nagyon erős párhuzamok. Zelenszkij elnök mondott is ilyet, hogy Münchenben nem lehet aláírni semmilyen békemegállapodást, mert ismerjük München történetét, szimbólumát, hogy a müncheni megállapodásnak milyen következményei voltak már egyszer. Volt, aki azt is mondta, hogy amit Trump csinál, az még a chamberlaini politikánál is rosszabb, mert ő már mielőtt megkezdődtek a tárgyalások, olyan megjegyzéseket tett, amivel lényegében már eleve lemondott bizonyos pozíciókról. Amikor Trump vagy a hadügyminisztere olyan megjegyzéseket tesz, hogy Ukrajna nem lesz a NATO-ban, és az amerikaiak nem fogják a NATO védelmét biztosítani a leendő békefenntartóknak, akkor ezzel a saját tárgyalópozícióját gyengíti. Tehát a történelmi párhuzam ijesztő és jogos. Még azt is hozzátenném, hogy

amit Trump és a Trump-adminisztráció eddig megtett, az azért is kedvező Vlagyimir Putyinnak, mert ezzel utólag megerősíti azt a putyini logikát, hogy ez igazából két nagyhatalom, az Egyesült Államok és Oroszország közötti játszma része, és a NATO terjeszkedése volt a kiváltó ok, ezért ezt amerikai-orosz szinten kell rendezni.

Az oroszok már a háború kitörése idején is arról beszéltek, hogy ők az amerikaiakkal akarnak tárgyalni, és mindazt a munkát, amit a Biden-kormány és az Európai Unió tett azért, hogy hangsúlyozza, hogy ez nem csak a Nyugat és Oroszország ügye, hanem ott van Ukrajna maga. Ha az ukránok nem döntöttek volna úgy, hogy ők harcolnak a saját országuk megvédéséért, akkor pár napon belül vége lett volna a háborúnak 2022-ben. Ezért is fontos, hogy az európaiak viszont határozottan kiálltak, azt hangsúlyozták, hogy csak Ukrajnával egyetértésben lehet bármilyen döntést meghozni, és bármiről is tárgyalnak az amerikaiak és az oroszok most Szaúd-Arábiában, az csak akkor lesz valóban megvalósítható, ha az ukránok részt vesznek. Ukrajna ellenében nem lehetséges egy békemegállapodást összehozni.

– Érvényben marad ez a bizonyos ötödik cikkely, avagy meddig marad meg a NATO annak, amiért létrejött?

– A NATO ereje igazából az a passzus, hogy ha egy államot megtámadnak, akkor azt az egész szövetség elleni kollektív támadásként értelmezik. Ez viszont egy szerződés, ami a valóságban annyira erős, amennyire erős az elszántság, hogy ezt tényleg be is fogják tartani.

Amíg ez elrettentő erővel bír, addig ez egy nagyon erős és viszonylag olcsó módja annak, hogy a NATO-tagállamokat megvédjék, hiszen Oroszország nem meri tesztelni azt, hogy akár a balti államokat, Lengyelországot vagy bármelyik más NATO-tag kelet-európai államot megtámadjon,

mert adott esetben a teljes amerikai hadsereggel szembesülnie kell. De ha Oroszország úgy érzi, hogy nincs automatizmus ebben a szerződésben, hogy a szándék nincs már meg a szerződés betűje mögött, akkor elkezdheti tesztelni ennek a határait. Most hallottuk szintén az amerikai védelmi minisztertől, hogy ők úgy gondolják, hogy az 5-ös cikkely az államok elleni támadásra vonatkozik, a NATO-tagállamok területén, tehát arra nem vonatkozik, ha ők békefenntartóként részt vesznek Ukrajnában. Persze ez is lehet egy jogos értelmezése annak, ami szerepel a NATO szerződésben, de ha ezt ilyen nyíltan kimondják már most, akkor ez jelzés Oroszország számára. Tehát ilyen dolgokkal azért lehet gyengíteni a kollektív védelmet. Én nem gondolnám, hogy az Egyesült Államoknak szándéka lenne kilépni a NATO-ból, bármennyire is úgy beszél róla Trump, mintha ez valami költséges vállalás lenne, de valójában az amerikaiak számára ez nem pluszköltség abban az értelemben, hogy nincs olyan, hogy a NATO-nak tagdíjat fizetnének. Olyan fejlesztéseket csinálnak, amelyeket amúgy is megcsinálna az amerikai hadsereg. Amiatt inkább lehet félni, hogy elkezd kiüresedni, csökken az együttműködés a felek között, esetleg a felek különféle ad hoc egyéni partnerek után néznek, vagy egyszerűen meggyengül az ereje annak, hogy itt tényleg érvényesülne a kölcsönös védelem

– Van egy olyan értelmezés is, hogy a trumpi politika annak a felismerése, hogy az Egyesült Államok már nem szuperhatalom. És bölcsebb dolog feladni a szuperhatalmi pozícióját, és inkább oda koncentrálni az erejét, ahol az elsőrendű érdekei vannak. Az is nagyon beszédes, hogy nemcsak a katonai jelenlétét akarja például Európában megszüntetni az Egyesült Államok, de az egész világon azt a soft powert is felszámolták a USAID-n keresztül, amellyel nagyon sok folyamatot tudtak békés eszközökkel kontrollálni.

– Ez is egy érezhető jelenség. Szerintem azonban a „Make America Great Again” továbbra is azt kommunikálja, hogy Amerika önmagát egy hatalmas, befolyásos országként látja. Viszont azt a szerepet, amit a hidegháború utáni egypólusú világban vitt, ahol közben nemcsak egyszerűen a nyers katonai befolyást akarták növelni – vagy nem is mindig –, hanem különféle értékeket, elveket, és ezen elvek mentén felállított különféle intézményekbe próbálták bevonni mások együttműködését, attól eltávolodnak. Erről nagyon egyértelműen beszélt például Marco Rubio külügyminiszter, amikor a meghallgatásán a szenátusban azt mondta, hogy

vége annak az időszaknak, amikor egypólusú volt a világ, és szerinte az nem is volt jó. Itt több különböző nagyhatalom van, és ők jó viszonyra törekednek mindenkivel, de meg fogják védeni a saját érdekeiket, az amerikai érdekeket helyezik előtérbe.

Igen ám, de az, hogy mi pontosan az érdek, hogy az érdekhez hozzátartozik-e az, hogy mondjuk az amerikaiak által támogatott értékeket képviselik, az kérdéses. Ez a „soft power” bizonyos értelemben az érdekeket is szolgálná, hiszen ez egy viszonylag olcsó módja annak, hogy a világon támogatást, legitimációt, együttműködést érjen el az Egyesült Államok, ahogy például a USAID és más szervezeteken keresztül ezt megvalósították. Látszik, hogy a mostani adminisztráció ebben kevésbé hisz, úgy gondolják, hogy ezek a programok bizonyos ideológiai értékeket képviseltek. Ez erős túlzás amúgy szerintem, hiszen

a USAID nagy része nem ideológiáról szól, hanem segélyezésről, a járványok leküzdéséről, éhínségek megállításáról, különféle betegségek terjedésének megakadályozásáról.

Rengeteg olyan civil szervezet kapott pénzt az Egyesült Államoktól, amelyek nem direkt politikai munkát végeztek. Persze kapnak olyan szervezetek is támogatást, amelyek a liberális demokráciát, a szólásszabadságot vagy a korrupcióellenes szervezetek támogatását célozzák meg. Viszont a mostani amerikai kormány úgy gondolja, hogy ennek az ideológiának a terjesztése nem hatásos, ráadásul ellene van az ő prioritásaiknak. Ez visszavezet minket a Vance-beszédhez, amely arról szólt, hogy azok az eszmék, amelyeket az európai elit képvisel, inkompatibilisek azzal, ahogyan Trump és Vance elgondolják a világot. Ez egy sokkal inkább a liberális világkép ellentéte, ezért nem akarják ezt a fajta támogatási rendszert folytatni.

– Fel tudja forgatni annyira ez a ciklus az Egyesült Államok közjogi berendezkedését és a világban elfoglalt helyét, meg egyáltalán a világpolitikai viszonyokat, hogy egy következő adminisztráció sem tud majd visszatérni ahhoz a hagyományos, akár bel-, akár külpolitikához, amit eddig megszoktunk?

– Az, hogy most másodszor történik meg ez, az mutatja, hogy kevésbé lehet úgy gondolni arra, hogy ez csak egy kivétel, ami nem része annak, ahogyan az amerikaiak a világban jelen vannak. Még akkor is, ha négy év múlva egy másik adminisztráció jön, amely mondjuk demokrata párti lesz. Ezután már elég nehéz visszamenni, mert egyszer még azt lehetett mondani, hogy volt egy ilyen egyedi történet. Amikor első ízben Trump hatalomra került, nem is volt még többsége, akkor az elektori szavazatokkal éppen csak nagyon szűken nyerte meg azt a választást. De az, hogy másodszor is hatalomba kerül, ráadásul növelte bizonyos értelemben a támogatottságát – hiszen most tényleg úgy nyerte a választást, hogy bár abszolút többséget nem szerzett, de több amerikai szavazott rá, mint az ellenfelére –, azt mutatja, hogy

ez nem egy egyszeri kilengés volt, hanem egy olyan tendencia, amely már mélyebben beágyazódott az amerikai politikai rendszerbe.

Azt hiszem, hogy nagyon sok kérdőjel van abban, hogy mi fog négy év alatt történni, de ha ebben a tempóban zajlanak az események, akkor nagyon sok mindent fel lehet forgatni. Ráadásul nemcsak arról van szó, hogy Amerika kiszáll bizonyos korábbi megállapodásokból, hanem közben a világban zajlanak az események, és ahol valami üresség keletkezik, oda benyomulnak mások. Kína próbál terjeszkedni, Oroszország megnövelheti a befolyását, és Európának reagálnia kell valahogyan a helyzetre. Ezért lehet, hogy egy új európai gondolkodás is megjelenik.

Mindez azt vetíti előre, hogy négy év múlva a világ működése már egészen más lesz, tehát biztos, hogy nem térünk vissza ahhoz a hidegháború utáni konszenzushoz, amelyet korábban ismertünk.

Az Amerikán belüli közjogi berendezkedésről pedig azt gondolom, hogy ott az alkotmányos rendszer nagyon nehezen módosítható. Bármennyire is vannak próbálkozások és utalások arra, hogy Donald Trump egy harmadik elnöki ciklust szeretne – amit a jelenlegi alkotmány nem tesz lehetővé –, szerintem ez nem fog megtörténni. Tehát a közjogi rendszer nem fog alapjaiban sérülni. Azonban nagyon sok olyan pontja van az amerikai rendszernek, ahol nem teljesen világos a hatáskörök elosztása: hogy mi tartozik a törvényhozáshoz, mi az, amit az elnök a végrehajtó hatalom vezetőjeként meg tud tenni. Látjuk is, hogy Donald Trump nagyon gyors tempóban próbálja ezeket a jogköröket tágítani. Valószínűleg a Legfelsőbb Bíróságnak nagyon sok dolga lesz a következő években ezek értékelésében. Tudjuk, hogy a Legfelsőbb Bíróság egy politikai intézmény is, ahol republikánus kinevezettek vannak többségben, ezért lehet, hogy jóváhagyják – ha nem is mindent –, de egy részét azoknak a lépéseknek, amelyeket Trump a jogköreinek kiterjesztése érdekében tesz. Így tehát az amerikai közjogi berendezkedés sem marad teljesen érintetlen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Zsiday Viktor Donald Trumpról: „Egy totálisan gátlástalan, végtelenül narcisztikus ember, aki egy ötödikes tudásszintjén van”
A befektetési tanácsadó szerint tévedés, hogy Trumpnak lenne bármiféle „Nagy Terve”. Zsiday szerint csak az biztos, hogy bármi megtörténhet.


Donald Trump amerikai elnöknek nincsen „Nagy Terve” – írja blogján Zsiday Viktor. A közgazdász szerint sokan próbálják megfejteni, hogy Trump tetteinek mi ad értelmet, ám hiába:

„Szerintem nincs ilyen terv. Van egy totálisan gátlástalan, végtelenül narcisztikus ember, aki nyilvános megszólalásai alapján egy ötödikes tudásszintjén van, akinek a gazdasági elképzelései, ismeretei alapvetően tévesek, egyszerű gazdasági összefüggéseket nem ért vagy totálisan félreért, aki a világot zérusösszegű játékként látja: amit el tud venni másoktól az övé, és ha ő nem veszi el, akkor a másik nyer. Saját rövid távú érdekein kívül semmi más nem érdekli.”

Zsiday szerint az elnök stábjában a „hosszútávú stratégiaalkotásra képes, felkészült emberek mellett van egy csomó tudatlan törtető is”, és ennek a „vegyes minőségű csapatnak kellene visszafogni az amerikai elnököt”, illetve helyes gazdaságpolitikát csinálni.

„A probléma az, hogy amennyiben ez így van, akkor a gazdaság alakulása borzasztóan nehezen előrejelezhető, befektetési stratégia nehezen készíthető”

– teszi hozzá a befektetési tanácsadó. Szerinte csak egy biztos: hogy „bármi megtörténhet”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Trump tényleg megtette: az amerikai katonai segélyek teljes felfüggesztése padlóra küldheti Ukrajnát
Minden fegyver- és lőszerszállítmányt leállítanak, azokat is, amik már úton vannak Ukrajna felé. Elemzők szerint ha ez nem változik, az ukránok néhány hétig, maximum néhány hónapig tarthatnak ki. Putyin pedig átfogó támadást indíthat.
MTI/EPA/Will Oliver - szmo.hu
2025. március 04.



Donald Trump átmenetileg felfüggesztette az Ukrajnának nyújtott összes katonai segélyt, erről elsőként a Bloomberg hírügynökség számolt be. A döntés alig néhány nappal azután született, hogy Trump és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök heves összetűzésbe keveredtek a Fehér Házban. A rendelet több mint 1 milliárd dollár értékű, szállítás alatt álló és megrendelt fegyvert és lőszert érint. A Bloomberg szerint

minden olyan katonai szállítás leáll, ami még nem érte el Ukrajna területét, beleértve azokat az eszközöket is, amik már repülőgépeken vagy hajókon vannak, vagy amiket már a lengyel tranzitterületre vittek.

Leáll az a segélyezési program is, amin keresztül Kijev közvetlenül vásárolhatott új katonai eszközöket amerikai védelmi vállalatoktól.

A Guardian azt írja, a döntés hétfőn született, miután a Fehér Házban Trump találkozott JD Vance alelnökkel, Pete Hegseth védelmi miniszterrel, Marco Rubio külügyminiszterrel, Tulsi Gabbarddal, a nemzeti hírszerzés igazgatójával, valamint Trump közel-keleti megbízottjával, Steve Witkoffal.

„Az elnök világossá tette, hogy a békére összpontosít. Szükségünk van arra, hogy partnereink is elkötelezettek legyenek e cél mellett” – mondta a Fehér Ház egyik illetékese a Washington Postnak. A névtelenül nyilatkozó tisztviselő szerint a döntést visszavonják, ha meggyőződnek arról, hogy Zelenszkij jóhiszeműen áll hozzá a béketárgyalásokhoz. A CNN értesülései szerint az amerikaiak azt is elvárják, hogy Zelenszkij kérjen nyilvánosan bocsánatot.

A New York Times szerint Trump döntése drámai módon fokozza a Washington és Kijev közötti szakadékot a konfliktus kritikus pillanatában. Tulajdonképpen egy ultimátum, ami arra kényszerítheti Zelenszkijt, hogy beleegyezzen a Trump feltételei szerinti tűzszünetbe.

A lépés legközvetlenebb haszonélvezője Putyin. Ha a felfüggesztés tartós marad, nagyszabású támadást indíthat Ukrajna ellen, hogy újabb területeket szerezzen. De akár úgy is dönthet, hogy elhúzza a béketárgyalásokat, arra számítva, hogy Trump és Zelenszkij konfliktusa csak még erősebbé teszi pozícióit a csatatéren.

Elemzők szerint Ukrajna saját fegyvergyártásával és az Európából érkező fegyverszállításokkal mindössze néhány hétig, maximum néhány hónapig tarthat ki.

Bár az európai nemzetek többsége Franciaország, Nagy-Britannia és Németország vezetésével a londoni csúcson Zelenszkij mellé állt, rövid távon nincsenek olyan készleteik, amelyekkel pótolhatnák a kiesést. Különösen nagy problémát jelenthet a légvédelmi rendszerek, föld-föld ballisztikus rakéták és nagy hatótávolságú rakéta-tüzérségi rendszerek utánpótlásának megszűnése. Ukrajna nagyvárosait amerikai gyártmányú légvédelmi rendszerek védik a legveszélyesebb orosz rakétáktól, beleértve a rendkívül nehezen elfogható hiperszonikus ballisztikus rakétákat is. Különösen nagy szerepe van ebben a hat Patriot ütegnek.

Amikor az amerikai katonai segélyek tavaly több hónapra leálltak a republikánusok kongersszusi időhúzása miatt, az ukrán légvédelmi egységek alig tudtak védekezni Oroszország legfejlettebb rakétái ellen. A Patriot légvédelmi rendszer biztosította védelmi pajzs fokozatosan meggyengült. Később pedig még a lőszerhasználatot is korlátozni kellett a fronton.

„A hatás nagy lesz. Bénítónak nevezném” – mondta a CNN-nek Mark Cancian, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának vezető tanácsadója.

„A frontvonalaik tovább gyengülnek, végül pedig összeomlanak, és Ukrajnának el kell fogadnia egy kedvezőtlen – sőt akár katasztrofális – békemegállapodást.”

„Lehet, hogy van kiút ebből a helyzetből, de ez rendkívül megalázó lesz Zelenszkij számára” – mondta az elemző.

Michael Carpenter, aki Joe Biden elnöksége alatt az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Tanácsát vezette, a BBC-nek nyilatkozva élesen bírálta a döntést. „Egyszerűen megdöbbentő” – mondta. „Ebben a háborúban világos, hogy ki az agresszor és ki az áldozat. Oroszország egyértelműen az agresszor, Ukrajna pedig az áldozat, mégis úgy viselkedünk, mintha ez fordítva lenne. Hogy most épp a védelmi támogatást állítják le, amely lehetővé tenné az ukránok számára, hogy megvédjék hazájukat egy brutális, kegyetlen és nyílt orosz támadással szemben – az egyszerűen felfoghatatlan.”

Trump az elmúlt hetekben egyre inkább átvette Putyin narratíváját az ukrajnai háborúról, azt állítva, hogy az ország megtámadásáért valójában az ukránok a felelősek, Zelenszkij pedig diktátor. Közben Putyint okosnak és ravasznak nevezte, akivel összekovácsolták az elmúlt évek megpróbáltatásai. Ezzel azokra a vizsgálatokra utalt, amikkel megpróbálták feltárni, Oroszország milyen módon befolyásolta az amerikai választásokat 2016-ban, Trump első megválasztásakor.

Mostani megválasztása után először azt követelte Ukrajnától, hogy adja Amerikának ritkaföldfém-bevételeinek felét, amire Zelenszkij hajlandó is lett volna, csakhogy Trump nem akart cserébe semmilyen biztonsági garanciát sem adni. Az ukránok végül belementek abba, hogy enélkül is aláírják a szerződést, csakhogy amikor Zelenszkij Washingtonba utazott az aláírásra, az események váratlan fordulatot vettek. A két vezető példátlan nyilvános vitába keveredett.

Az Ovális Irodában lezajlott találkozó után a Trump-kormányzat azonnal mérlegelni kezdte, hogy leállítsák a katonai segítségnyújtást, a kiképzési támogatást vagy akár a katonai hírszerzési segítséget is. Az egyelőre nem világos, hogy utóbbi leállításáról is született-e döntés.

Trump hétfőn azt mondta, hogy nem hiszi, hogy az ásványkincsekről szóló üzlet meghiúsult volna, de hozzátette, hogy van egy dolog, amit még látni akar Zelenszkijtől, mielőtt újrakezdené a tárgyalásokat. „Nagyobb megbecsülést kellene mutatnia” – mondta Trump az újságíróknak. Előtte pedig arra is reagált, hogy az ukrán elnök szerint a békemegállapodás Oroszországgal „még nagyon-nagyon távol van”.

„Ez a legrosszabb kijelentés, amit Zelenszkij tehetett, és Amerika ezt nem fogja sokáig eltűrni!” – írta Trump a közösségi médiában. Arról is beszélt, hogy Zelenszkij nem marad a helyén, hacsak nem enged a nyomásnak, és nem köt alkut az amerikai feltételekkel. „Ha valaki nem akar üzletet kötni, azt hiszem, az illető nem sokáig lesz itt” - fogalmazott.

Hétfőn Howard Lutnick kereskedelmi miniszter a CNN-nek azt mondta, hogy Zelenszkij „túl messzire ment”, amikor a megállapodás részeként „jóvátételt” és a megszállt területek visszaadását, valamint biztonsági garanciákat követelt Oroszországtól.

„Azt kellene mondania: Szeretjük Amerikát, értékeljük Amerikát, azt akarjuk, hogy mellettünk álljatok, és ha ti úgy gondoljátok, hogy békének kell lennie, akkor békének kell lennie” – mondta Lutnick.

„Ő nem egy béketeremtő” – állította Zelenszkijről –, „ő egy bajkeverő.” Lutnick szerint Trump most „mindkét felet térdre kényszeríti”, hogy tárgyalóasztalhoz ültesse őket.

Közben a Trump-kormányzat arról is beszámolt, hogy hétfőn terveket dolgoztak ki a Kreml elleni szankciók feloldására, és az Oroszországgal való kapcsolatok helyreállítására. A Reuters információi szerint a Fehér Ház felkérte a pénzügyminisztériumot, hogy készítsen egy listát azokról a szankciókról, amelyeken enyhíthetnek. Ezeket a következő napokban vitatnák meg az oroszokkal.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Trump leállítja az Oroszország elleni kibertámadásokat, pedig Európa és Amerika ellen is dúl az orosz „árnyékháború”
Pete Hegseth védelmi miniszter utasította az Egyesült Államok Kiberparancsnokságát, hogy állítsa le az Oroszország elleni támadó műveleteket - írja New York Times. Trump azt reméli, hogy az oroszok viszonozzák a lépést.


Pete Hegseth védelmi miniszter titkos utasítást adott az Oroszország elleni támadó kiberműveletek teljes leállítására. A döntés még azelőtt született, hogy Donald Trump elnök összetűzésbe került volna az ukrán elnökkel a Fehér Házban. Trump arra számít, hogy Putyin viszonozza a gesztust, és visszafogja az Egyesült Államok és szövetségesei ellen zajló „árnyékháborút”.

A New York Times azt írja, hírszerzési szempontból létfontosságú, hogy az Egyesült Államok továbbra is hozzáférjen a legfontosabb orosz hálózatokhoz. Ez ahhoz is elengedhetetlen lenne, hogy megtudják, mik Putyin valódi szándékai az esetleges béketárgyalás során, és milyen belső viták zajlanak Oroszországban.

Ezért az orosz célpontok elleni kibertámadások leállítása komoly kockázatot jelent. Annál is inkább, mert az elmúlt egy évben Amerikában és Európában is egyre több az orosz szabotázsakció.

Az oroszok feltételezhetően megpróbáltak kommunikációs kábeleket elvágni, rejtélyes robbantásokat hajtottak végre, és merényleteket is szerveztek. Az egyik célpont a legnagyobb német fegyvergyártó cég vezérigazgatója volt. Az Egyesült Államok eddig központi szerepet játszott abban, hogy segítse Európa védekezését, gyakran titkos kiberműveletekkel. Ez az együttműködés azonban most veszélybe kerülhet.

Az elmúlt hónapokban az Egyesült Államokban is megszaporodtak a kórházakat, infrastruktúrát és városokat célzó zsarolóvírusos támadások, amelyek többsége Oroszországból indult. Az amerikai hírszerzés szerint ezek jórészt bűnszervezetek akciói, amelyeket az orosz titkosszolgálatok vagy támogatnak, vagy engednek működni.

Oroszország a legutóbbi amerikai elnökválasztási kampány során is agresszív befolyásolási kampányt folytatott. Az Egyesült Államok Kiberparancsnoksága titkos műveletek sorát hajtotta végre, hogy megzavarja az orosz beavatkozási kísérleteket.

Amerikai tisztviselők szerint Oroszország Trump hatalomra kerülése után sem hagyott fel azzal, hogy megpróbáljon bejutni az amerikai hálózatokba.

A New York Times szerint Biden csapata a hatalomátadáskor külön tájékoztatást adott Trump embereinek az oroszok által tervezett akciókról, például a tengeralatti kommunikációs kábelek elvágására irányuló orosz tervekről, valamint arról az amerikai figyelmeztetésről, amelyet Putyinnak küldtek egy tavalyi incidens kapcsán. Az amerikai hírszerzés szerint ugyanis az oroszok azt tervezték, hogy robbanóanyagokat helyeznek el teherszállító repülőgépeken, amiket az Egyesült Államokba küldenek. A Biden-kormányzat világossá tette, hogy ha emiatt légikatasztrófa történik, annak súlyos következményei lesznek.

Marco Rubio külügyminiszter vasárnap az ABC „This Week” című műsorában arról beszélt, hogy sürgősen tárgyalóasztalhoz kell ültetni Oroszországot Ukrajna ügyében. Bár a kibertámadások leállításáról nem kérdezték, általánosságban elmondta, mik a megfontolásaik Putyinnal kapcsolatban.

„Nem tudjuk tárgyalásra bírni őket úgy, hogy közben sértegetjük az oroszokat vagy provokatívan viselkedünk velük” – mondta. „Ez az elnök ösztönös stratégiája, amely az évek alatt szerzett üzleti tapasztalatából fakad.”

Chuck Schumer demokrata szenátor szerint Trump „szabad utat enged Putyinnak”, miközben Oroszország továbbra is kibertámadásokat indít az amerikai kritikus infrastruktúra ellen. Schumer szerint ez „súlyos stratégiai hiba”.

Az oroszok elleni műveletek egy részét egyébként jelenleg a brit Kormányzati Kommunikációs Központ (GCHQ) irányítja, amely a második világháborúban feltörte az Enigma-kódokat. Kanada is részt vesz a kiberműveletekben, és az amerikai lap szerint elképzelhető, hogy a brit és kanadai hírszerzés folytatja ezt a munkát, miközben az Egyesült Államok a Kínával való kibercsatára összpontosít.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András: Valóban véget érőben van a régi világrend, Magyarország közben teljes gázzal robog egy zsákutcában befelé
Az Oroszország-szakértő szerint azokat, akikben nem lehet megbízni, egyszerűen ki fogják hagyni abból az új szerveződésből, aminek tagjai közösen lépnek fel Európa biztonságáért. A magyar kormány példátlan vakságról tesz tanúbizonyságot.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2025. március 02.



„A történelem tele van nagyon rosszul sikerült diplomáciai találkozókkal, a mostani, washingtoni találkozó csak abban különbözött, hogy mindez élő, egyenes adásban történt, de tartalmilag valójában nem volt rendkívüli. Néha sajnos előfordul ilyesmi állami vezetők között is” – írta a szakértő, majd hozzátette: attól, hogy ez a találkozó rosszul sikerült, az amerikai és ukrán stratégiai érdekek nem változnak.

„Ukrajnának ugyanúgy szüksége van az amerikai támogatásra, mint előtte, az Egyesült Államok ugyanúgy hozzáférést akar kapni az ukrajnai stratégiai nyersanyagokhoz és infrastruktúrához, mint előtte. Az Egyesült Államoknak továbbra is érdeke, hogy Oroszország ne győzhessen ebben a háborúban és hogy Európa nagyobb szerepet vállaljon a konfliktus kezelésében, hogy az USA Kínára tudjon koncentrálni” – fogalmazott, és hangsúlyozta: ez azt jelenti, hogy az érintettek a megoldásra törekednek.

Rácz szerint következtetésként levonható, hogy „a Trump-adminisztráció teljesen kiszámíthatatlan, inkoherens, egyértelműen személyeskedő, sokszor amatőr módon működik”.

A Trump-adminisztráció logikáját tekintve is alapvetően másképp működik, mint bármi, amit az Egyesült Államoktól a második világháború óta Európában láttunk. „Ennek a működési módnak az egyik fő jellemzője az extrém unilateralizmus, a pacta sunt servanda (a szerződéseket be kell tartani) elvének vége. Trumpék készek egyoldalúan kilépni korábbi, szerződéses kötelezettség-vállalásokból, legyen szó akár civil szervezeti támogatási szerződésekről, akár hosszú távú, stratégiai-katonai megállapodásokból, illetve előfordul az is, hogy utólag megpróbálják átírni a feltételeket” – írta az elemző. Ugyancsak integráns része a működésnek a fenyegetőzés is, fűzte hozzá.

Rácz úgy véli: a szovjet szintű, extrém átideologizáltság is jellemző a Trump-adminisztrációra. „Ennek jegyében olyasmiket is meglépnek, amik nyilvánvalóan ellentétesek Washington hosszú távú stratégiai érdekeivel. Az USAID-et 1961-ben hozták létre és a modern történelem egyik leghatékonyabb soft power befolyásolási eszközévé vált, amellett, hogy kulcsfontosságú humanitárius munkát is végzett. Egyetlen hónap alatt számolták fel, bármiféle hosszú távú végiggondolás nélkül” – emlékeztetett.

A biztonságpolitikai szakértő úgy gondolja, hogy a Trump-i vezetés tényleg arra készül, hogy nagyon jelentősen csökkenti a hozzájárulását Európa biztonságához, és ezt nagyon gyorsan teszi

„És teljesen mindegy, hogy az itteni amerikai partnereink, katonai szövetségeseink mit mondanak, mert a Fehér Házban az elnök láthatóan bármikor meggondolhatja magát. Nincs tehát visszaút a status quo ante-hez. Nem lehet ugyanis a Trump-érából hátralévő három és háromnegyed évet úgy "kibekkelni", hogy abban reménykedünk, hogy az amerikaiak nem csinálnak semmi extrémet. A remény az nem stratégia. Ilyen értelemben tehát valóban véget érőben van a régi világrend” – zárult a gondolat.

Rácz szerint a jó hír, hogy Európa ezt már láthatóan érti. Ami kialakulóban van, az egy kormányközi alapon, az Európa biztonságáért (ideértve Ukrajnát is) tenni hajlandó országok szövetsége lesz. Nem EU-s keretben, mert a rendszeres magyar, eseti szlovák, ciprusi vétó és együtt-nem-működés vállalhatatlan kockázatot jelent egy olyan világban, ahol nem lehetünk biztosan benne, hogy mögöttünk áll az amerikai támogatás.

Megmarad a NATO is, de mellette kialakul valami olyasmi, mint a Nyugat-európai Unió (WEU) projektje volt 1954-től, vagy az Európai Politikai Együttműködés (EPC) 1970-től. A kontinens együttműködni hajlandó országai - kiégészülve olyan szövetségesekkel, mint Kanada, bizonyos ügyekben Ausztrália, Új-Zéland, stb. együttesen, koordináltan lépnek majd fel Európa biztonságáért. Ukrajna támogatásának folytatása az első ilyen ügy, ez már zajlik is, írta Rácz.

„Európa biztonságának kormányközi alapon való támogatásában kulcsszerepet játszik majd a brit és francia nukleáris védőernyő, a német, norvég, svéd, brit és más, gazdag nemzetek katonai és pénzügyi hozzájárulása, a nagy létszámú és jól felszerelt török, finn és lengyel hagyományos haderők, a baltiak, románok, bolgárok tudása az orosz állam és hadsereg működéséről stb. Mindez persze pénzbe fog kerülni. De biztosan nem lesz olyan drága, mint az orosz fenyegetésnek való behódolás lenne” – áll a posztban.

„Azokat pedig, akikben nem lehet megbízni, ebből egyszerűen ki fogják hagyni. Ez történik éppen most: Londonban nincs ott sem a magyar, sem a szlovák kormány képviselője. Nem is lesz. A magyar kormány példátlan vaksággal még örül is annak, amit a Trump-adminisztráció csinál

– noha a történelemből éppenséggel mi is megtanulhattuk, hogy kis országként egyedül maradni olyan világban, ahol a nagyhatalmak erővel érvényesítik az érdekeiket, ritkán szerencsés. Hogy az Orbán-kormány mindezt ideológia megfontolásokból, nettó ostobaságból csinálja, vagy esetleg a vezetés egy része mostanra orosz ügynök, a várható végeredmény szempontjából mellékes. A várható végeredmény ugyanis jelenleg az, hogy Magyarország teljes gázzal robog egy zsákutcában befelé” – írta Rácz András, majd hozzátette: a választási győzelmet ambícionáló TISZA pártnak külpolitikai téren többek között azon is gondolkodnia kellene, hogy hogyan lehet majd megtalálni a visszautat az európai szövetségeseink közé.

A teljes posztot ITT lehet elolvasni.


Link másolása
KÖVESS MINKET: