SZEMPONT
A Rovatból

Gyarmati István: Európának át kell vennie saját maga védelméért a felelősséget, meg kell teremteni az európai taktikai nukleáris erőt

A biztonságpolitikai szakértő szerint Donald Trump lépései után most olyan helyzet van, amikor gyorsan kell dönteni. Európa képes megvédeni magát, de ehhez „le kell mészárolni a szent teheneket.”


>

Trump az elmúlt napokban diktárornak nevezte Zelenszkijt, és az ukránokat tette felelőssé az ellenük zajló orosz támadásért. Az Egyesült Államok azt is megakadályozta, hogy a G7-es közös nyilatkozatában agresszornak nevezzék Oroszországot. Mindez zene Putyin füleinek, és gyakorlatilag 180 fokos fordulatot jelent az amerikai külpolitikában. Olyan fordulatot, amire az elmúlt 80 évben nem volt példa.

Európa vezetőinek azzal kellett szembesülniük, hogy az Egyesült Államok érdemben csökkentheti az itt állomásozó amerikai katonák számát, és az eddig gondoltnál akár sokkal gyorsabban hátrébb léphet, komoly biztonsági rést hagyva maga után. Az is kérdés, Amerika mennyire elkötelezett még a NATO 5-ös cikkelye mellett, vagyis mennyire működne a kollektív védelem, ha Puytin ezt tesztelni kezdené például a Baltikumban. Mit tehet Európa ebben a helyzetben, és mekkora veszélyben vagyunk ténylegesen? Erről beszélgettünk Gyarmati István biztonságpolitikai szakértővel, volt diplomatával, aki az elmúlt évtizedekben számos vezető pozíciót töltött be a külügyminisztériumban, a honvédelmi minisztéiumban, a Magyar Atlanti Tanácsban, valamint az ENSZ és az EBESZ különböző misszióiban, testületeiben.

– Létezik-e még a NATO úgy, amilyen formában megismertük? Ugyanúgy működik, mint eddig?

– Ha ugyanúgy működne, az nagy baj lenne, mert egy csomó dolog változik a világban, és mindenképpen másképpen kell működnie, mint ahogy eddig működött.

Az mindenképpen be fog következni, és nem is baj, hogy az Egyesült Államok hátrébb lép Európa védelméből.

Nem azért, mert Trump egy őrült, bár az is elképzelhető, de inkább azért, mert egészen mások az érdekei. Az Ázsia felé fordulás Obama idején kezdődött, akit nem lehet egy napon említeni Donald Trumppal, csak akkor kevésbé látványos dolgok történtek.

– Mit tehet Európa?

– Európának át kell vennie saját maga védelméért a felelősséget, és ez nem egy lehetetlen dolog. Ha a számokat nézünk, erre Európa már ma is képes. Európa lakossága nagyobb, mint az Egyesült Államoké, tehát katonák vannak, ha akarjuk.

Az EU GDP-je gyakorlatilag ugyanakkora, mint az amerikaiaké, tehát az anyagi forrás is megvan.

A költségek viszont nem akkorák, mint amit Amerikában látunk, mert annak a 850-900 milliárd dollárnak, amit az Egyesült Államok katonai célokra költ egy évben, körülbelül a 85 százalékát nem Európa védelmére fordítják. Szerintem az Egyesült Államok Európa védelmére közvetlenül nem költ többet évente, mint 100 milliárd dollárt. Európa meg körülbelül 400 milliárdot.

– Ha ennyi a teendő, mi az akadály?

– Az, hogy Európában nincsen közös irányítás. A megoldás az lehet, hogy a NATO-t európaizálni kell, bevonva az Európai Uniót is.

Például az európai NATO-főparancsnoknak, aki eddig mindig amerikai volt, európainak kellene lennie egy amerikai helyettessel, aki az itt maradó amerikai erőket felügyeli.

Ezek az erők nagyon szükségesek bizonyos feladatok ellátására, úgy mint felderítés, elektronikus hadviselés, és egy-két más dolog. Tehát marad az amerikai parancsnokság, de nem főparancsnoki, hanem helyettesi szinten. A 80 ezer katonából, akiket Amerika itt tart Európában, 40 ezret ki lehet vonni. Meg kell teremteni egy európai nukleáris képességet. Nem stratégiai nukleáris képességekre gondolok, egyrészt azért, mert a stratégiai nukleáris háború elképzelhetetlen az Egyesült Államok nélkül. Meg azért is, mert van egy francia, meg egy brit nukleáris stratégiai atomütőerő.

Amit meg kell teremteni, az az európai taktikai nukleáris erő, méghozzá szárazföldi telepítésű taktikai nukleáris erő.

Ezt Lengyelországba és Romániába kellene telepíteni, néhány száz szárazföldi telepítésű taktikai nukleáris fegyverrel. Emellett össze kellene hangolni az európai erők tevékenységét, felmérni azt, hogy mi az, amit Európa képes ellátni, mik azok a képességek, amik szükségesek Európa védelméhez? Ezekből mi van meg Európában, mi az, amit még meg kell teremteni, és mi az, amihez még esetleg amerikai képesség szükséges? Ennek az is lenne az előnye, hogy abba lehetne hagyni a teljesen értelmetlen vitát, hogy hány százalékát költsük a GDP-nek katonai költségvetésre. Ezek hasraütésszerű számok. A 2 százalék is az volt, a 3,5 százalék is az, az 5 százalék még inkább, mert nem arról van szó, hogy hány százalékot kell költeni, hanem hogy mire kell költeni. Gondolom, most arra gondol, hogy ez szép dolog, de soha nem fog megvalósulni Európában. Erről én azt gondolom, hogy sok mindenre mondtuk az elmúlt 5-10 évben, hogy soha nem fog megvalósulni, és mégis megvalósult. Ez az esélyünk, ha ezt megcsináljuk, akkor Európa újra szép lesz, méltó régi nagy híréhez. Europe Will Be Great Again. Ha nem, akkor visszafejlődünk egy szép katonai múzeummá.

– Mennyi időnk van erre? Most éppen ott tartunk, hogy Putyin füle számára muzsika Trump minden szava, mi van, ha felbátorodik, és mi kifutunk az időből?

– Ennek mi lehet a következménye? Az nem lesz, hogy Oroszország holnap megtámadja Európát. Oroszország gyenge, Ukrajnát sem tudja legyőzni katonailag, nemhogy Európát. Amit az előbb elmondtam, azt el kell kezdeni most. Egy-két-három-négy év alatt befejezhető ez a folyamat. Ha Donald Trump látja, hogy mi csinálunk valamit, ami neki is érdeke, mert abba az irányba halad, amit ő szeretne, meggyőződésem, hogy sokkal barátságosabb lesz, és sokkal inkább hajlandó lesz itt maradni. Például mondjuk azt most mi, európaiak, hogy holnaptól legyen a NATO európai főparancsnoka európai. Ha az amerikai elnök komolyan gondolta azt, amit mondott eddig, akkor azt fogja mondani erre, hogy hű, de jó ötlet, vegyétek át a felelősséget. Ha azt mondja, hogy maradjon amerikai, akkor meg kell mondani, hogy akkor te nem tetszel komolyan gondolni a dolgot, mert ugye, hogy gondolod, hogy kivonod a csapataidat, de a főparancsnok amerikai marad?

Elő kell állni konkrét, reális javaslatokkal és lépésekkel, és ez meggyőződésem szerint Donald Trumpot is jobb belátásra bírja annak érdekében, hogy együttműködjön Európával.

Nem olyan mértékben, mint eddig, nem is kell olyan mértékben, de maradjon meg, sőt javuljon az együttműködés. Szerintem, ha ezt mi megcsináljuk, akkor Trump regnálásának a végén, ha egyáltalán kitart négy évig, jobb lesz az amerikai-európai viszony, mint eddig.

– Most megint napirendre kerültek Putyinnak azok a három évvel ezelőtti törekvései, hogy a NATO hidegháború után csatlakozott tagállamai területéről vonják ki az amerikai eszközöket, ami jelentős győzelmet jelentene Putyinnak, és meg is gyengítené a NATO-t. Ha ez így történik, akkor nem kezdődhet el tényleg Putyin részéről az 5-ös cikkely tesztelése, kisebb-nagyobb incidensekkel a Baltikumban például? Nyilvánvaló, hogy neki az a szándéka, hogy tesztelje, mennyire elkötelezettek a tagállamok az 5-ös cikkelyt illetően.

– Igen, ez valóban így van. De Putyinnak nem az a követelése, hogy az amerikai erőket vonják ki, hanem hogy a NATO vonuljon ki az érintett tagállamokból. De ha az amerikai erőket esetleg kivonnák, akkor is maradnának német, francia, brit, holland stb. alakulatok.

Azon kell gondolkodni, hogy ha az amerikai erőket kivonják, hogyan és ki tudja pótolni őket, nem kell üresen hagyni ezt a térséget.

Az amerikai erők kivonásáról elvileg Donald Trump egyedül dönthet, de a kongresszusban a demokraták biztos nem fognak ennek örülni, és a republikánus pártban is, én azt gondolom, van annyi megmaradt atlantista, Európa-párti politikus, aki ezt nem fogja ilyen módon megengedni. Ehhez azért a kongresszusnak előbb-utóbb hozzá kell járulnia. Tehát ezt nem látom olyan veszélynek, ami holnap megtörténhetne. És még egyszer mondom: ha ajánlunk alternatívát, hogy például két év múlva átvesszük az amerikaiak helyét például a taktikai nukleáris fegyverek területén Romániában és Lengyelországban, akkor azt gondolom, hogy azt fogja mondani: „Jó, akkor maradok itt, de ti fizessétek ki, amibe kerül.”

– Lát törekvést az európaiak részéről erre?

– Egyelőre nem. A dolog még nagyon korai, és nem mindenki reagál olyan gyorsan, mint én. Vannak javaslatok, de nem feltétlenül pontosan ebbe az irányba. De csak most kezdődik a folyamat, Európa most ébred fel, ha egyáltalán, még most talán csak félálomban van. Különböző javaslatok születnek. Vannak „szent tehenek”, amiket le kell mészárolni. Például azt, hogy Európában ne legyen atomütőerő, csak amit az amerikaiak itt állomásoztatnak. De tudunk-e azzal mit kezdeni, ha ők ki akarnak vonulni?

– A francia és a brit atomütőerő elégséges lenne az elrettentés fenntartására az oroszokkal szemben?

– A francia és a brit atomütőerővel többféle baj van. Egyrészt az, hogy nemzeti alárendeltségben vannak.

A britek határozottan, a franciák pedig egyelőre csak célozgatva rá említették, hogy hajlandóak lennének megfontolni, hogy valamilyen módon a NATO rendelkezésére bocsássák ezeket az erőket.

Azt gondolom, hogy stratégiai atomütőerőből ez elég. Az amerikai stratégiai nukleáris fegyverek nincsenek Európában, azok ott vannak, ahol vannak. A probléma viszont az, hogy a francia és a brit atomerő kizárólag stratégiai fegyverekből áll, továbbá nincsenek szárazföldi telepítésű komponensei.

Szükséges lenne szárazföldi telepítésű taktikai nukleáris fegyverek beszerzésére és telepítésére. Szerintem ezt alapvetően Lengyelországba és Romániába kellene telepíteni,

és meg kell oldani a döntéshozatalt ezzel kapcsolatban. A NATO-nak vannak saját eszközei, nem sok, de van néhány. Például az AWACS repülőgépek NATO-tulajdonban vannak. Ehhez hasonló konstrukciót lehetne létrehozni, hogy a taktikai nukleáris fegyverek jogilag francia és brit tulajdonban maradjanak, hiszen így az atomsorompó-egyezményt sem kellene felrúgni.

Bár sokan azt mondják, hogy Franciaországnak, Németországnak, Lengyelországnak és Romániának ki kellene lépnie az egyezményből, én azt gondolom, hogy ez egy kicsit túl messzire menne, túl veszélyes lenne.

Maradhatnak az eszközök ezen két ország tulajdonában, csak delegálják a döntési jogot, például a NATO politikai vezetésére, mondjuk a főtitkárra és a főtitkár-helyettesre, valamint az említett európai főparancsnokra és helyettesére. Ehhez létre lehetne hozni egy vezérkari főnökökből álló egyesített bizottságot, amelyben egy amerikai helyettes is részt vesz. Nyilván az Észak-atlanti Tanács politikai döntése is része lenne ennek a mechanizmusnak. Ez egy két-három éves folyamat lenne maximum.

– Ismerve az európai döntéshozatali folyamatok nehézkességét és a tagállami választások kiszámíthatatlanságát, reális azzal számolni, hogy ilyen hamar át lehet rendezni a sorokat?

– Nem reális, de muszáj. Nagyon sokszor előáll olyan helyzet, amikor gyorsan kell dönteni, nem úgy, ahogy eddig. Most egy ilyen helyzet van. Reagálni kell. Ha képtelenek vagyunk erre reagálni, még annyira sem, hogy a döntéshozatali rendszert modernizáljuk, akkor nem lesz ebből semmi. Ez a veszély fennáll. El lehet tölteni két évet azon, hogy vitatkozunk arról, hogy ezt az Európai Unió vagy a NATO csinálja. Gyönyörűen el lehet vitatkozni rajta, sok-sok bizottsági ülést lehet tartani.

Én abban bízom, hogy a szükség törvényt bont.

Németországban remélem, most egy sokkal inkább erre alkalmas koalíció fog kormányra kerülni. Bízzunk benne, meg kell próbálni. Ha nem sikerül, akkor az egész konstrukcióval baj van, és Európa biztonságával is baj van.

– Mit jelent, hogy Európa biztonságával baj van? Összeomolhat a NATO?

– Mi az, hogy összeomlik?

– Ha Európa biztonságával baj van, az annyit jelent, hogy a biztonság garanciái meggyengültek.

– Igen, ez elképzelhető. Ennek próbaköve lesz, hogy milyen biztonsági garanciát tudunk Ukrajnának nyújtani a NATO-n kívül. De ne azon gondolkodjunk, hogy mi történik, ha a NATO összeomlik, hanem azon, hogyan lehet ezt megelőzni.

– Ezek szerint azért annak van realitása, hogy végül is olyan helyzet alakuljon ki, hogy az orosz befolyás megerősödjön Európa fölött?

– Kizárt dolognak tartom.

– Ahhoz képest, hogy Ukrajnát alig tudták elfoglalni, most mégis úgy tűnik, hogy Putyin minden politikai követelését Trump teljesíteni akarja.

– Putyinnak milyen politikai követelései teljesülnek?

Igazából egyelőre semmi sem teljesült.

Az, amit eddig megígértek nekik, nem jelentős lépések, de persze az oroszok szeretik ezt győzelemként feltüntetni. Mit kaptak az oroszok? Azt, hogy növelhetik 15 főre a követségük létszámát Washingtonban. Mást nem.

– És nem történhet meg, hogy Trump mégis beadja a derekát abban a kérdésben, hogy a NATO vonuljon hátrlbb? Mert Trump addig volt határozottabb Putyinnal szemben, amíg nem beszélt vele telefonon. Beszélt vele telefonon, és 180 fokos fordulatot vett a hozzáállása.

– Nem tudom, hogy vett-e 180 fokos fordulatot. Lépett egyet, de hogy mi lesz ebből, azt még nem tudjuk egyelőre. Ne temessük még sem Európát, sem Ukrajnát. Annyi engedményt tett, szerintem túl sok, de ha emögött stratégia van, akkor okosan csinálta, hogy kettéválasztotta az orosz-amerikai kapcsolatok normalizálását és az ukrán békefolyamatot. Egy dolgot meg kell értenünk: Donald Trump fejében egy dolog van, azt úgy hívják, hogy Kína. Neki a kínai fenyegetés az elsődleges probléma, amit kezelni kell, és ebben igaza is van. A nagy probléma az, hogy Oroszországot a háború közelebb sodorta Kínához.

Trump azt gondolja, hogy Oroszországot a lehető legnagyobb mértékben le kell választani Kínáról,

és olyan megoldást kell kínálni, amely Oroszországot a két pólus, Kína és Európa, Kína és az Egyesült Államok közé pozicionálja, nem pedig Kína közvetlen közelébe. Ennek érdekében tesz engedményeket.

– Például nem járult hozzá, hogy Oroszországot agresszornak nevezzék a G7-e nyilatkozatában.

– Ez baromság volt a részéről, igen.

– Eddig még Orbán Viktor sem jutott el oda, hogy Oroszországot agresszornak nevezze. Ezek olyan szimbolikus lépések, amelyek felbátoríthatják a szélsőséges európai politikai erőket. Ha ez megtörténik, akkor már sokkal nehezebb lesz azokat a reformokat meglépni, amikről például ön beszélt.

– Sőt, ezek felbátoríthatják Hszi Csin-pinget is, hogy megtámadja Tajvant. Ez mind igaz. Ezért mondtam azt, hogy

óriási nagy hiba volt, amit Donald Trump elkövetett. De ettől még nem változott meg véglegesen és végletesen a helyzet,

és azon kell dolgoznunk, hogy ne is változzon meg. Ezek nem visszafordíthatatlan folyamatok, amik most elindultak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Zsiday Viktor Donald Trumpról: „Egy totálisan gátlástalan, végtelenül narcisztikus ember, aki egy ötödikes tudásszintjén van”
A befektetési tanácsadó szerint tévedés, hogy Trumpnak lenne bármiféle „Nagy Terve”. Zsiday szerint csak az biztos, hogy bármi megtörténhet.


Donald Trump amerikai elnöknek nincsen „Nagy Terve” – írja blogján Zsiday Viktor. A közgazdász szerint sokan próbálják megfejteni, hogy Trump tetteinek mi ad értelmet, ám hiába:

„Szerintem nincs ilyen terv. Van egy totálisan gátlástalan, végtelenül narcisztikus ember, aki nyilvános megszólalásai alapján egy ötödikes tudásszintjén van, akinek a gazdasági elképzelései, ismeretei alapvetően tévesek, egyszerű gazdasági összefüggéseket nem ért vagy totálisan félreért, aki a világot zérusösszegű játékként látja: amit el tud venni másoktól az övé, és ha ő nem veszi el, akkor a másik nyer. Saját rövid távú érdekein kívül semmi más nem érdekli.”

Zsiday szerint az elnök stábjában a „hosszútávú stratégiaalkotásra képes, felkészült emberek mellett van egy csomó tudatlan törtető is”, és ennek a „vegyes minőségű csapatnak kellene visszafogni az amerikai elnököt”, illetve helyes gazdaságpolitikát csinálni.

„A probléma az, hogy amennyiben ez így van, akkor a gazdaság alakulása borzasztóan nehezen előrejelezhető, befektetési stratégia nehezen készíthető”

– teszi hozzá a befektetési tanácsadó. Szerinte csak egy biztos: hogy „bármi megtörténhet”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Trump tényleg megtette: az amerikai katonai segélyek teljes felfüggesztése padlóra küldheti Ukrajnát
Minden fegyver- és lőszerszállítmányt leállítanak, azokat is, amik már úton vannak Ukrajna felé. Elemzők szerint ha ez nem változik, az ukránok néhány hétig, maximum néhány hónapig tarthatnak ki. Putyin pedig átfogó támadást indíthat.
MTI/EPA/Will Oliver - szmo.hu
2025. március 04.



Donald Trump átmenetileg felfüggesztette az Ukrajnának nyújtott összes katonai segélyt, erről elsőként a Bloomberg hírügynökség számolt be. A döntés alig néhány nappal azután született, hogy Trump és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök heves összetűzésbe keveredtek a Fehér Házban. A rendelet több mint 1 milliárd dollár értékű, szállítás alatt álló és megrendelt fegyvert és lőszert érint. A Bloomberg szerint

minden olyan katonai szállítás leáll, ami még nem érte el Ukrajna területét, beleértve azokat az eszközöket is, amik már repülőgépeken vagy hajókon vannak, vagy amiket már a lengyel tranzitterületre vittek.

Leáll az a segélyezési program is, amin keresztül Kijev közvetlenül vásárolhatott új katonai eszközöket amerikai védelmi vállalatoktól.

A Guardian azt írja, a döntés hétfőn született, miután a Fehér Házban Trump találkozott JD Vance alelnökkel, Pete Hegseth védelmi miniszterrel, Marco Rubio külügyminiszterrel, Tulsi Gabbarddal, a nemzeti hírszerzés igazgatójával, valamint Trump közel-keleti megbízottjával, Steve Witkoffal.

„Az elnök világossá tette, hogy a békére összpontosít. Szükségünk van arra, hogy partnereink is elkötelezettek legyenek e cél mellett” – mondta a Fehér Ház egyik illetékese a Washington Postnak. A névtelenül nyilatkozó tisztviselő szerint a döntést visszavonják, ha meggyőződnek arról, hogy Zelenszkij jóhiszeműen áll hozzá a béketárgyalásokhoz. A CNN értesülései szerint az amerikaiak azt is elvárják, hogy Zelenszkij kérjen nyilvánosan bocsánatot.

A New York Times szerint Trump döntése drámai módon fokozza a Washington és Kijev közötti szakadékot a konfliktus kritikus pillanatában. Tulajdonképpen egy ultimátum, ami arra kényszerítheti Zelenszkijt, hogy beleegyezzen a Trump feltételei szerinti tűzszünetbe.

A lépés legközvetlenebb haszonélvezője Putyin. Ha a felfüggesztés tartós marad, nagyszabású támadást indíthat Ukrajna ellen, hogy újabb területeket szerezzen. De akár úgy is dönthet, hogy elhúzza a béketárgyalásokat, arra számítva, hogy Trump és Zelenszkij konfliktusa csak még erősebbé teszi pozícióit a csatatéren.

Elemzők szerint Ukrajna saját fegyvergyártásával és az Európából érkező fegyverszállításokkal mindössze néhány hétig, maximum néhány hónapig tarthat ki.

Bár az európai nemzetek többsége Franciaország, Nagy-Britannia és Németország vezetésével a londoni csúcson Zelenszkij mellé állt, rövid távon nincsenek olyan készleteik, amelyekkel pótolhatnák a kiesést. Különösen nagy problémát jelenthet a légvédelmi rendszerek, föld-föld ballisztikus rakéták és nagy hatótávolságú rakéta-tüzérségi rendszerek utánpótlásának megszűnése. Ukrajna nagyvárosait amerikai gyártmányú légvédelmi rendszerek védik a legveszélyesebb orosz rakétáktól, beleértve a rendkívül nehezen elfogható hiperszonikus ballisztikus rakétákat is. Különösen nagy szerepe van ebben a hat Patriot ütegnek.

Amikor az amerikai katonai segélyek tavaly több hónapra leálltak a republikánusok kongersszusi időhúzása miatt, az ukrán légvédelmi egységek alig tudtak védekezni Oroszország legfejlettebb rakétái ellen. A Patriot légvédelmi rendszer biztosította védelmi pajzs fokozatosan meggyengült. Később pedig még a lőszerhasználatot is korlátozni kellett a fronton.

„A hatás nagy lesz. Bénítónak nevezném” – mondta a CNN-nek Mark Cancian, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának vezető tanácsadója.

„A frontvonalaik tovább gyengülnek, végül pedig összeomlanak, és Ukrajnának el kell fogadnia egy kedvezőtlen – sőt akár katasztrofális – békemegállapodást.”

„Lehet, hogy van kiút ebből a helyzetből, de ez rendkívül megalázó lesz Zelenszkij számára” – mondta az elemző.

Michael Carpenter, aki Joe Biden elnöksége alatt az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Tanácsát vezette, a BBC-nek nyilatkozva élesen bírálta a döntést. „Egyszerűen megdöbbentő” – mondta. „Ebben a háborúban világos, hogy ki az agresszor és ki az áldozat. Oroszország egyértelműen az agresszor, Ukrajna pedig az áldozat, mégis úgy viselkedünk, mintha ez fordítva lenne. Hogy most épp a védelmi támogatást állítják le, amely lehetővé tenné az ukránok számára, hogy megvédjék hazájukat egy brutális, kegyetlen és nyílt orosz támadással szemben – az egyszerűen felfoghatatlan.”

Trump az elmúlt hetekben egyre inkább átvette Putyin narratíváját az ukrajnai háborúról, azt állítva, hogy az ország megtámadásáért valójában az ukránok a felelősek, Zelenszkij pedig diktátor. Közben Putyint okosnak és ravasznak nevezte, akivel összekovácsolták az elmúlt évek megpróbáltatásai. Ezzel azokra a vizsgálatokra utalt, amikkel megpróbálták feltárni, Oroszország milyen módon befolyásolta az amerikai választásokat 2016-ban, Trump első megválasztásakor.

Mostani megválasztása után először azt követelte Ukrajnától, hogy adja Amerikának ritkaföldfém-bevételeinek felét, amire Zelenszkij hajlandó is lett volna, csakhogy Trump nem akart cserébe semmilyen biztonsági garanciát sem adni. Az ukránok végül belementek abba, hogy enélkül is aláírják a szerződést, csakhogy amikor Zelenszkij Washingtonba utazott az aláírásra, az események váratlan fordulatot vettek. A két vezető példátlan nyilvános vitába keveredett.

Az Ovális Irodában lezajlott találkozó után a Trump-kormányzat azonnal mérlegelni kezdte, hogy leállítsák a katonai segítségnyújtást, a kiképzési támogatást vagy akár a katonai hírszerzési segítséget is. Az egyelőre nem világos, hogy utóbbi leállításáról is született-e döntés.

Trump hétfőn azt mondta, hogy nem hiszi, hogy az ásványkincsekről szóló üzlet meghiúsult volna, de hozzátette, hogy van egy dolog, amit még látni akar Zelenszkijtől, mielőtt újrakezdené a tárgyalásokat. „Nagyobb megbecsülést kellene mutatnia” – mondta Trump az újságíróknak. Előtte pedig arra is reagált, hogy az ukrán elnök szerint a békemegállapodás Oroszországgal „még nagyon-nagyon távol van”.

„Ez a legrosszabb kijelentés, amit Zelenszkij tehetett, és Amerika ezt nem fogja sokáig eltűrni!” – írta Trump a közösségi médiában. Arról is beszélt, hogy Zelenszkij nem marad a helyén, hacsak nem enged a nyomásnak, és nem köt alkut az amerikai feltételekkel. „Ha valaki nem akar üzletet kötni, azt hiszem, az illető nem sokáig lesz itt” - fogalmazott.

Hétfőn Howard Lutnick kereskedelmi miniszter a CNN-nek azt mondta, hogy Zelenszkij „túl messzire ment”, amikor a megállapodás részeként „jóvátételt” és a megszállt területek visszaadását, valamint biztonsági garanciákat követelt Oroszországtól.

„Azt kellene mondania: Szeretjük Amerikát, értékeljük Amerikát, azt akarjuk, hogy mellettünk álljatok, és ha ti úgy gondoljátok, hogy békének kell lennie, akkor békének kell lennie” – mondta Lutnick.

„Ő nem egy béketeremtő” – állította Zelenszkijről –, „ő egy bajkeverő.” Lutnick szerint Trump most „mindkét felet térdre kényszeríti”, hogy tárgyalóasztalhoz ültesse őket.

Közben a Trump-kormányzat arról is beszámolt, hogy hétfőn terveket dolgoztak ki a Kreml elleni szankciók feloldására, és az Oroszországgal való kapcsolatok helyreállítására. A Reuters információi szerint a Fehér Ház felkérte a pénzügyminisztériumot, hogy készítsen egy listát azokról a szankciókról, amelyeken enyhíthetnek. Ezeket a következő napokban vitatnák meg az oroszokkal.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Trump leállítja az Oroszország elleni kibertámadásokat, pedig Európa és Amerika ellen is dúl az orosz „árnyékháború”
Pete Hegseth védelmi miniszter utasította az Egyesült Államok Kiberparancsnokságát, hogy állítsa le az Oroszország elleni támadó műveleteket - írja New York Times. Trump azt reméli, hogy az oroszok viszonozzák a lépést.


Pete Hegseth védelmi miniszter titkos utasítást adott az Oroszország elleni támadó kiberműveletek teljes leállítására. A döntés még azelőtt született, hogy Donald Trump elnök összetűzésbe került volna az ukrán elnökkel a Fehér Házban. Trump arra számít, hogy Putyin viszonozza a gesztust, és visszafogja az Egyesült Államok és szövetségesei ellen zajló „árnyékháborút”.

A New York Times azt írja, hírszerzési szempontból létfontosságú, hogy az Egyesült Államok továbbra is hozzáférjen a legfontosabb orosz hálózatokhoz. Ez ahhoz is elengedhetetlen lenne, hogy megtudják, mik Putyin valódi szándékai az esetleges béketárgyalás során, és milyen belső viták zajlanak Oroszországban.

Ezért az orosz célpontok elleni kibertámadások leállítása komoly kockázatot jelent. Annál is inkább, mert az elmúlt egy évben Amerikában és Európában is egyre több az orosz szabotázsakció.

Az oroszok feltételezhetően megpróbáltak kommunikációs kábeleket elvágni, rejtélyes robbantásokat hajtottak végre, és merényleteket is szerveztek. Az egyik célpont a legnagyobb német fegyvergyártó cég vezérigazgatója volt. Az Egyesült Államok eddig központi szerepet játszott abban, hogy segítse Európa védekezését, gyakran titkos kiberműveletekkel. Ez az együttműködés azonban most veszélybe kerülhet.

Az elmúlt hónapokban az Egyesült Államokban is megszaporodtak a kórházakat, infrastruktúrát és városokat célzó zsarolóvírusos támadások, amelyek többsége Oroszországból indult. Az amerikai hírszerzés szerint ezek jórészt bűnszervezetek akciói, amelyeket az orosz titkosszolgálatok vagy támogatnak, vagy engednek működni.

Oroszország a legutóbbi amerikai elnökválasztási kampány során is agresszív befolyásolási kampányt folytatott. Az Egyesült Államok Kiberparancsnoksága titkos műveletek sorát hajtotta végre, hogy megzavarja az orosz beavatkozási kísérleteket.

Amerikai tisztviselők szerint Oroszország Trump hatalomra kerülése után sem hagyott fel azzal, hogy megpróbáljon bejutni az amerikai hálózatokba.

A New York Times szerint Biden csapata a hatalomátadáskor külön tájékoztatást adott Trump embereinek az oroszok által tervezett akciókról, például a tengeralatti kommunikációs kábelek elvágására irányuló orosz tervekről, valamint arról az amerikai figyelmeztetésről, amelyet Putyinnak küldtek egy tavalyi incidens kapcsán. Az amerikai hírszerzés szerint ugyanis az oroszok azt tervezték, hogy robbanóanyagokat helyeznek el teherszállító repülőgépeken, amiket az Egyesült Államokba küldenek. A Biden-kormányzat világossá tette, hogy ha emiatt légikatasztrófa történik, annak súlyos következményei lesznek.

Marco Rubio külügyminiszter vasárnap az ABC „This Week” című műsorában arról beszélt, hogy sürgősen tárgyalóasztalhoz kell ültetni Oroszországot Ukrajna ügyében. Bár a kibertámadások leállításáról nem kérdezték, általánosságban elmondta, mik a megfontolásaik Putyinnal kapcsolatban.

„Nem tudjuk tárgyalásra bírni őket úgy, hogy közben sértegetjük az oroszokat vagy provokatívan viselkedünk velük” – mondta. „Ez az elnök ösztönös stratégiája, amely az évek alatt szerzett üzleti tapasztalatából fakad.”

Chuck Schumer demokrata szenátor szerint Trump „szabad utat enged Putyinnak”, miközben Oroszország továbbra is kibertámadásokat indít az amerikai kritikus infrastruktúra ellen. Schumer szerint ez „súlyos stratégiai hiba”.

Az oroszok elleni műveletek egy részét egyébként jelenleg a brit Kormányzati Kommunikációs Központ (GCHQ) irányítja, amely a második világháborúban feltörte az Enigma-kódokat. Kanada is részt vesz a kiberműveletekben, és az amerikai lap szerint elképzelhető, hogy a brit és kanadai hírszerzés folytatja ezt a munkát, miközben az Egyesült Államok a Kínával való kibercsatára összpontosít.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András: Valóban véget érőben van a régi világrend, Magyarország közben teljes gázzal robog egy zsákutcában befelé
Az Oroszország-szakértő szerint azokat, akikben nem lehet megbízni, egyszerűen ki fogják hagyni abból az új szerveződésből, aminek tagjai közösen lépnek fel Európa biztonságáért. A magyar kormány példátlan vakságról tesz tanúbizonyságot.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2025. március 02.



„A történelem tele van nagyon rosszul sikerült diplomáciai találkozókkal, a mostani, washingtoni találkozó csak abban különbözött, hogy mindez élő, egyenes adásban történt, de tartalmilag valójában nem volt rendkívüli. Néha sajnos előfordul ilyesmi állami vezetők között is” – írta a szakértő, majd hozzátette: attól, hogy ez a találkozó rosszul sikerült, az amerikai és ukrán stratégiai érdekek nem változnak.

„Ukrajnának ugyanúgy szüksége van az amerikai támogatásra, mint előtte, az Egyesült Államok ugyanúgy hozzáférést akar kapni az ukrajnai stratégiai nyersanyagokhoz és infrastruktúrához, mint előtte. Az Egyesült Államoknak továbbra is érdeke, hogy Oroszország ne győzhessen ebben a háborúban és hogy Európa nagyobb szerepet vállaljon a konfliktus kezelésében, hogy az USA Kínára tudjon koncentrálni” – fogalmazott, és hangsúlyozta: ez azt jelenti, hogy az érintettek a megoldásra törekednek.

Rácz szerint következtetésként levonható, hogy „a Trump-adminisztráció teljesen kiszámíthatatlan, inkoherens, egyértelműen személyeskedő, sokszor amatőr módon működik”.

A Trump-adminisztráció logikáját tekintve is alapvetően másképp működik, mint bármi, amit az Egyesült Államoktól a második világháború óta Európában láttunk. „Ennek a működési módnak az egyik fő jellemzője az extrém unilateralizmus, a pacta sunt servanda (a szerződéseket be kell tartani) elvének vége. Trumpék készek egyoldalúan kilépni korábbi, szerződéses kötelezettség-vállalásokból, legyen szó akár civil szervezeti támogatási szerződésekről, akár hosszú távú, stratégiai-katonai megállapodásokból, illetve előfordul az is, hogy utólag megpróbálják átírni a feltételeket” – írta az elemző. Ugyancsak integráns része a működésnek a fenyegetőzés is, fűzte hozzá.

Rácz úgy véli: a szovjet szintű, extrém átideologizáltság is jellemző a Trump-adminisztrációra. „Ennek jegyében olyasmiket is meglépnek, amik nyilvánvalóan ellentétesek Washington hosszú távú stratégiai érdekeivel. Az USAID-et 1961-ben hozták létre és a modern történelem egyik leghatékonyabb soft power befolyásolási eszközévé vált, amellett, hogy kulcsfontosságú humanitárius munkát is végzett. Egyetlen hónap alatt számolták fel, bármiféle hosszú távú végiggondolás nélkül” – emlékeztetett.

A biztonságpolitikai szakértő úgy gondolja, hogy a Trump-i vezetés tényleg arra készül, hogy nagyon jelentősen csökkenti a hozzájárulását Európa biztonságához, és ezt nagyon gyorsan teszi

„És teljesen mindegy, hogy az itteni amerikai partnereink, katonai szövetségeseink mit mondanak, mert a Fehér Házban az elnök láthatóan bármikor meggondolhatja magát. Nincs tehát visszaút a status quo ante-hez. Nem lehet ugyanis a Trump-érából hátralévő három és háromnegyed évet úgy "kibekkelni", hogy abban reménykedünk, hogy az amerikaiak nem csinálnak semmi extrémet. A remény az nem stratégia. Ilyen értelemben tehát valóban véget érőben van a régi világrend” – zárult a gondolat.

Rácz szerint a jó hír, hogy Európa ezt már láthatóan érti. Ami kialakulóban van, az egy kormányközi alapon, az Európa biztonságáért (ideértve Ukrajnát is) tenni hajlandó országok szövetsége lesz. Nem EU-s keretben, mert a rendszeres magyar, eseti szlovák, ciprusi vétó és együtt-nem-működés vállalhatatlan kockázatot jelent egy olyan világban, ahol nem lehetünk biztosan benne, hogy mögöttünk áll az amerikai támogatás.

Megmarad a NATO is, de mellette kialakul valami olyasmi, mint a Nyugat-európai Unió (WEU) projektje volt 1954-től, vagy az Európai Politikai Együttműködés (EPC) 1970-től. A kontinens együttműködni hajlandó országai - kiégészülve olyan szövetségesekkel, mint Kanada, bizonyos ügyekben Ausztrália, Új-Zéland, stb. együttesen, koordináltan lépnek majd fel Európa biztonságáért. Ukrajna támogatásának folytatása az első ilyen ügy, ez már zajlik is, írta Rácz.

„Európa biztonságának kormányközi alapon való támogatásában kulcsszerepet játszik majd a brit és francia nukleáris védőernyő, a német, norvég, svéd, brit és más, gazdag nemzetek katonai és pénzügyi hozzájárulása, a nagy létszámú és jól felszerelt török, finn és lengyel hagyományos haderők, a baltiak, románok, bolgárok tudása az orosz állam és hadsereg működéséről stb. Mindez persze pénzbe fog kerülni. De biztosan nem lesz olyan drága, mint az orosz fenyegetésnek való behódolás lenne” – áll a posztban.

„Azokat pedig, akikben nem lehet megbízni, ebből egyszerűen ki fogják hagyni. Ez történik éppen most: Londonban nincs ott sem a magyar, sem a szlovák kormány képviselője. Nem is lesz. A magyar kormány példátlan vaksággal még örül is annak, amit a Trump-adminisztráció csinál

– noha a történelemből éppenséggel mi is megtanulhattuk, hogy kis országként egyedül maradni olyan világban, ahol a nagyhatalmak erővel érvényesítik az érdekeiket, ritkán szerencsés. Hogy az Orbán-kormány mindezt ideológia megfontolásokból, nettó ostobaságból csinálja, vagy esetleg a vezetés egy része mostanra orosz ügynök, a várható végeredmény szempontjából mellékes. A várható végeredmény ugyanis jelenleg az, hogy Magyarország teljes gázzal robog egy zsákutcában befelé” – írta Rácz András, majd hozzátette: a választási győzelmet ambícionáló TISZA pártnak külpolitikai téren többek között azon is gondolkodnia kellene, hogy hogyan lehet majd megtalálni a visszautat az európai szövetségeseink közé.

A teljes posztot ITT lehet elolvasni.


Link másolása
KÖVESS MINKET: