SZEMPONT
A Rovatból

Tábor Áron a Kirk-merényletről: Ha túl sokat és nem elég felelősen beszélünk a politikai erőszakról, az tovább gerjesztheti azt

Egyértelműen nőtt a politikai erőszak szintje a mélyen megosztott Egyesült Államokban - mondja az elemző. Kirk elvesztése Trumpnak nagy veszteség, mert ő megtalálta a hangot a fiatalokkal.


Az Egyesült Államok történetének egyik legnagyobb hajtóvadászata folyik Charlie Kirk gyilkosa után, akit még mindig nem sikerült kézre keríteni, sőt, azonosítani sem. Mindez egyre kínosabb Kash Patelnek, az FBI igazgatójának, aki az elmúlt időszakban komoly tisztogatásokat hajtott végre a nyomozóirodán belül, hogy megfeleljen Trump elvárásainak. Kirköt a Utah Valley Egyetem kampuszán, egy nyílt fórumon érte a lövés a nyakán, amibe nem sokkal később belehalt. Merénylője egy közeli épület tetejéről tüzelt, majd nyoma veszett. A fegyverét később egy erdőben találták meg.

Kirk halála megrázta az amerikai politikát. A konzervatív Turning Point USA 31 éves vezetőjeként Trump egyik személyes szövetségese volt, aki akkor is kiállt mellette, amikor első ciklusa után csak kevesen. Az elnök szerint az influenszer „az igazság és a szabadság mártírjává” vált. Trump a szélsőbaloldalt hibáztatta a merényletért, a gyilkosság szerinte annak a következménye, hogy démonizálják azokat, akikkel valaki nem ért egyet. A politikai merénylet következményeiről Tábor Áront, az ELTE Társadalomtudományi Karának oktatóját, Amerika-szakértőt kérdeztük.

– Őszintén szólva eddig nem hallottam Charlie Kirkről, de utánanéztem: 18 évesen egy komoly mozgalmat indított el a trumpi ideológiát támogatva. Ki az áldozat, miért volt ennyire fontos Amerikában és mennyire volt ismert egyáltalán?

– Pontos adatokat nem tudok, de biztos, hogy a legfiatalabb generáció, tehát az egyetemisták és a 30 év alattiak körében elég ismert személyiség volt. Volt egy podcastja, különböző egyetemi szervezeteket hozott létre, eredetileg egy egyetemistákat tömörítő ifjúsági szervezetet, és ennek hatása nemcsak az Egyesült Államokon belül, hanem külföldön is érződött. Ezekből az ifjúsági szervezetekből valamiféle hálózatot épített. A nagy jelentősége az lehetett, hogy

megtalálta a hangot a fiatalokkal, miközben alapvetően ugyanazokat a politikai nézeteket képviselte, mint Donald Trump.

Hozzátartozik, hogy Trump és a republikánusok a korábbi választásokon, még 2020-ban is, elég gyengén szerepeltek a fiatalok között. Ehhez képest 2024-re a republikánus jelölt, Donald Trump a 30 év alattiak között már majdnem megközelítette Kamala Harris szavazatarányát, ha jól emlékszem, nagyjából 52-46 lehetett végül is Harris javára. Ez még mindig nagy különbség, de jóval kisebb, mint 4 vagy 8 évvel korábban. Nyilván nem lehet kizárólag a Kirk-féle mozgalom számlájára írni, de sok hozzáértő, és maga a Trump-kampány is úgy gondolta, hogy az ő szervezetének ebben komoly szerepe volt. Az is fontos, hogy a 2024-es kampányban Trump nem a hagyományos, hanem az internetes médiára támaszkodott, elment például a Rogan-podcastba is, amely a Kirk-féle közeg a fiatalabb generáció számára fontos mozzanat volt. Természetesen megosztó személy volt: a fiatalok között is sokan ismerték, de mivel erősen republikánus álláspontot képviselt, voltak, akik egyetértettek vele, és voltak, akik nem.

– Trump elnök úgy fogalmazott, hogy ide vezet a gyűlölet, a démonizálás. Nyilván arra célzott, hogy a közbeszéd egyre erőszakosabbá válik, és ez magával hozza az erőszakos cselekményeket is. Tényleg szignifikánsan erőszakosabb lett a közbeszéd az elmúlt években, és maga Kirk milyen stílusban kommunikált?

– A kérdés első részére azt mondanám, hogy egyértelműen látszik: a politikai erőszak az elmúlt években megemelkedett az Egyesült Államokban. Ezt többféle mércével lehetne alátámasztani, de biztos, hogy több ilyen incidenst tudunk felsorolni. Lényegében már a Covid-lezárások idején is beszéltünk a bűnözés és a lezárások kapcsolatáról. Akkor is volt egy élénkülés, és az erőszakos megnyilvánulások a lezárások elleni tiltakozások formájában kezdtek megjelenni. Ezek részben elégedetlenségből fakadtak, többnyire erőszakmentesen, de voltak erőszakos formái is. Akkor történt egy lefülelt kísérlet a michigani kormányzó, Gretchen Whitmer elrablására, a 2020-as választások után pedig a választási eredmény körüli viták tovább élezték a feszültséget. Maga 2021 január 6-a is erőszakos politikai incidensnek tekinthető, amikor Trump hívei megpróbálták megakadályozni a választási eredmények érvényesítését. És aztán ez az elmúlt években is folytatódott. Emlékezhetünk Nancy Pelosi házelnök férje elleni támadásra, vagy a tavalyi kampányban a Trump ellen elkövetett merényletre is. Idén is volt több incidens: például megpróbálták felgyújtani a pennsylvaniai kormányzó házát, illetve Minnesotában a törvényhozás demokrata képviselői ellen követtek el merényleteket, egyikük meg is halt. Látszik, hogy a politikai erőszak mindkét oldalt érinti: republikánusok és demokraták is elszenvedői.

Ez nyilván ahhoz az atmoszférához kapcsolódik, amelyben az amerikai társadalom nemcsak végletekig polarizálódott, a hatalmon lévők is egyre erősebb, időnként erőszakosabb nyelvet használnak, még ha nem is buzdítanak kifejezetten ilyen cselekedetekre.

Persze ez nem elég: biztosan kell hozzá egyéni motiváció vagy mentális állapot is, nem tudjuk, mi az indíték az adott elkövetőnél. Ha jól emlékszem, egy tavalyi felmérés szerint az amerikai társadalomban nagyjából 4–5% azok aránya a meggyőződéses republikánusok és demokraták körében, akik valamilyen erőszakos cselekményt is támogatnának pártpolitikai ellenfelekkel szemben. A 4–5% nyilván nem többség, de ha az egész társadalomra vetítjük, ez milliós nagyságrend. A nagy részük soha nem fog cselekedni, de elég egyvalaki, aki bizonyos körülmények között úgy gondolja, saját kezébe veszi az ügyet. Ami Kirket illeti: nem láttam tőle kifejezetten provokatív, erőszakra uszító megnyilatkozásokat. Kamala Harris-t kommunistának nevezte, a demokratákat marxistának, voltak bevándorlókkal és kisebbségekkel kapcsolatos erős állításai, de erőszakra való felhívást nem olvastam tőle. Arra volt büszke, hogy a hagyományosan liberálisabb egyetemi közegben meghonosította a konzervativizmus melletti kiállást, és ezt vitával akarta megvalósítani. Ugyanakkor voltak olyan megjegyzései, amelyeket egyes kisebbségek súlyosan sértőnek éreztek.

– Kik lehettek rá dühösek? Volt-e valamilyen különleges ügy körülötte, ami felkavarta a személye körüli vitákat?

– A szervezetével sok egyetemi kampuszra elment, és ezek a megjelenések rendszerint nagy vitákat váltottak ki. Az egyetemi kampuszok körüli politika amúgy is feszültséggel teli kérdés az Egyesült Államokban, amit a gázai háború csak tovább növelt: kiállhat-e bárki, meg lehet-e hívni provokatív nézeteket valló szereplőket, meddig terjed a szólásszabadság? Kirk ebben élesen a konzervatív oldalon állt, és a „woke” ideológia nagy ellenfeleként írta le magát, azzal vádolva az egyetemi közegeket, hogy elnyomják az ellenvéleményt. Hajlandó volt általa ellenségesnek gondolt környezetbe is elmenni. Pont azon a helyszínen, a Utah-i Egyetemen, ahol a merénylet történt, indítottak is egy petíciót (ilyen máskor is előfordult). A retorikáját az LMBTQ-közösséget sértőnek tartották, a nőkkel kapcsolatban hagyományosabb családi szerepeket javasolt, voltak olyan megjegyzései, amelyeket rasszistának értékeltek. Ezekre hivatkozva kérték, hogy ne lépjen fel, de az egyetem ennek ellenére is meghívta.

Álláspontja a fegyvertartás jogában is egyértelmű volt, tudjuk, hogy ez volt a téma abban a pillanatban is, amikor eldördült a lövés. Nem tudjuk, van-e ennek köze a merénylethez, de régóta amellett érvelt, hogy az Egyesült Államok második alkotmánykiegészítése korlátozhatatlan még akkor is, ha időnként lövöldözések történnek.

A fegyvertartást úgy ítélte meg, hogy az olyan alapvető jog, amelyet hatósági eszközökkel nem lehet korlátozni.

– Ilyenkor elindulnak a keretezések: hogyan építi fel a történetet a republikánus és hogyan a demokrata oldal?

– A republikánus narratívát részben már hallottuk: Trump szerint ez a republikánusok démonizálásának következménye. Ha valaki Hitlert kiált, akkor lesznek, akik úgy gondolják, hogy a „Hitlert” mindenáron meg kell állítani, tehát a hithű támogatói ellen is minden eszköz megengedett.

A republikánus keretezés szerint a demokraták fűtötték túl a Trump-ellenes indulatokat, és ez ilyen következményekhez vezetett.

A másik oldal kevésbé egyértelmű: a demokrata politikusok eddig leginkább azt hangsúlyozták, hogy a politikai erőszak nem vezet sehova, elítélték a támadásokat. Alexandria Ocasio-Cortez demokrata politikus például lemondta az egyik aznapi rendezvényét: egyrészt hogy tiszteletet adjon Kirk emlékének, és ne politizáljon ezen a napon, másrészt biztonsági megfontolások miatt is, hiszen most mindenhol felmerül, megfelelően biztosítottak-e a rendezvények. A demokraták részéről az üzenet inkább az, hogy mindkét oldalnak vissza kell vennie a retorika hevességéből. Én is azt látom, hogy nem lehet azt mondani, hogy a politikai erőszak csak az egyik oldalt érintette volna. Ahogy a politikai diskurzus „hőmérséklete” emelkedett és a feszültség éleződött, mindkét oldalon akadtak, ilyen-olyan okokból, akik erőszakhoz nyúltak. Idén demokrata áldozatai is voltak ennek. Időnként nem is egyértelmű az elkövetők politikai identitása: a tavaly nyári, Trump elleni merényletet elkövető fiatal nézetei sem voltak könnyen behatárolhatók. Mivel Trump megkerülhetetlen szereplő, könnyebben válik célponttá, de

ezek az elkövetők nem mindig koherens ideológia alapján cselekszenek, gyakran a politikai rendszerrel szembeni dühüket vezetik le.

Sokszor olyan embereket találnak meg, akikről tudják, hogy ha velük történik valami, az nagyot szól.

– Még messze vannak a félidős választások, de lehet-e lélektani hatása ennek a merényletnek? Trump ellen történt merénylet után is hozott neki pár százalékot a szimpátiahullám.

– Ezt most nagyon nehéz megmondani. Érdekes, hogy a Kirk-féle mozgalom és a podcastvilág hozzájárult ahhoz, hogy Trump sokat javított a fiatalok körében, a korábban többségében liberális fiataloknál kiegyenlítettebb lett a kép. Igen ám, de idei kutatások szerint épp ez az a része a Trump-támogatóknak, amely a leghamarabb lemorzsolódott. Ebből arra következtetnék, hogy ezek a fiatalok nem koherens ideológia miatt szavaztak Trumpra, hanem általános elégedetlenségből: ez az a generáció, amely a Covid idején járt iskolába vagy egyetemre; voltak ellenérzéseik a lezárásokkal szemben, elégedetlenek az amerikai gazdaság állapotával, és a fiatalok életlehetőségeivel kapcsolatban. Részben Trump karcos retorikája nyerte meg őket, de inkább az elégedetlenségüket fejezték ki azzal, hogy a fennálló rend legmarkánsabb bírálójára szavaztak. A kérdés az, hogy most, egy ilyen esemény hatására visszatérnek-e a republikánusokhoz. A fiatalok kevésbé konzisztensen szavaznak, és kevésbé biztos, hogy részt vesznek-e a választásokon. Szerintem hónapok múlva lehet majd feltenni a kérdést, amikor a félidős választásokra a készülés igazán beindul, hogy ennek a generációnak a részvételét mennyire befolyásolják ezek az események. Most még nagyon messze vagyunk ettől.

– Van-e a Kirk-mozgalomban olyan személy, aki át tudja venni az ő szerepét?

– Nem tudom; ennyire nem tanulmányoztam őket. Azt tudom, hogy nem ő az egyetlen a fiataloknak szóló podcastvilágban, sokan próbálkoznak hasonlóval. Kirknek volt egy sajátos személyisége, karaktere, amely a fiatalabb közönség számára megnyerő volt, nem biztos, hogy ezt könnyű átvenni. Biztos lesznek próbálkozások, hogy valaki hasonló szerepet töltsön be.

– A merénylőről egyelőre nem tudni semmit, csak annyit, hogy valószínűleg elég profi volt: egyetlen, nagyon pontos lövést adott le messziről. A puskát megtalálták, egy egyetemista korú elkövetőt keresnek. Közzétettek egy fotót is, de a rajta szereplő napszemüveges férfit egyelőre nem sikerült azonosítani. Van-e más információ?

– Egyelőre nem sokkal több. A puskát valóban megtalálták, és egy egyetemista korú merénylőt keresnek. Annyit tudunk, hogy nagyjából fél órával az esemény kezdete előtt jelent meg a helyszínen. Valószínűleg a hatóságok jóval több információval rendelkeznek, csak a nyomozás érdekei miatt még nem hozzák nyilvánosságra. A meglévő felvételek alapján próbálták különféle technikákkal beazonosítani, és gondolom ez nem sikerült, ezért hozták nyilvánosságra a képét. Arra számítok, hogy a következő napokban sokkal többet megtudunk róla.

– A politikai erőszakról óvatosan kell fogalmazni. Könnyű „erőszakhullámot” vizionálni, mert Szlovákiában rálőttek Ficóra, most Babiš kapott fenyegetést, vagy akár a magyar közbeszédben is vannak nagyon erőszakos beszólások. De ennyi után beszélhetünk-e valódi politikai erőszakhullámról?

– Nehéz kérdés. A politikai erőszakról, mint a terrorizmusról beszélni, megérteni, kutatni muszáj, de nem szabad abba a végletbe esni, hogy úgy tálaljuk, mintha ez lenne a legsúlyosabb és egyetlen probléma, vagy úgy, hogy ezzel akár újabb cselekményeket is inspiráljunk. Szeptember 11. évfordulója van éppen, ami az amerikai történelmet súlyosan meghatározó esemény volt: az ikertornyok ledőlése és a több ezer áldozat jelentősége óriási. A kérdés az, hogy az amerikai politika 9/11-re adott reakciója nem rontott-e a helyzeten, nem generált-e további terrorizmust. Hasonló hatás lehet most is:

ha túl sokat és nem elég felelősen beszélünk a politikai erőszakról, az tovább gerjesztheti. Ugyanakkor, ahogy több példát is felsoroltam, az Egyesült Államokban ez nem elszigetelt jelenség.

Azt is mondtam, hogy 4–5% körüli azok aránya, akik elfogadhatónak tartják az erőszakot, ami azt is jelenti, hogy a két nagy párt támogatóinak túlnyomó többsége viszont elutasítja azt. Ezt kell tudatosítani, és arra lenne szükség, hogy mindkét oldalon, és a világ más részein is, hogy a politikai vezetők felelősen beszéljenek az ilyen esetekről, hangsúlyozva: ha valaki erőszakhoz nyúl a politikában, olyan lángot gyújthat, amit utóbb már nem lehet kontrollálni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Frei Tamás: A magyar társadalom sose fogja megbocsátani Orbán Viktornak, hogy nekünk ilyenek lettek az oligarcha-családjaink
Új, Kobalt című könyve apropóján adott interjút Frei Tamás a Magyar Hangnak, ahol a regény geopolitikai háttere mellett beszélt Orbán Viktor nemzetközi szerepéről és az ország jövőjéről is.


Az író szerint új könyvének egyik karakterét, egy pocakos, vadászó, NER-milliárdost már több valós személy is magára vette. Elmondása szerint vicces, amikor a „könyv fölött álló kiadók és terjesztők szintjére” befut egy telefon, és egy oligarcha azzal tiltakozik, hogy ő nem is olyan, mint a regényben. „És azt mondja, hogy magamra ismertem, de én nem ilyen vagyok. Hát akkor miért rántottad magadra? Most akkor magyarázzam, hogy nem is ő, hát hiszen ő is mondja, hogy ő nem ilyen” – ecsetelte a helyzet abszurditását. Frei szerint a karaktert Mészáros Lőrinctől Szíjj Lászlóig sok mindenkiből gyúrta össze.

A könyv 2025-ben játszódik, és Orbán Viktor még mindig miniszterelnökként szerepel benne. Frei Tamás a jelenlegi belpolitikai helyzetet elemezve úgy látja, hogy 50-50 százalék az esélye a Fidesz-kormány maradásának. Úgy fogalmazott: „minimum annyi esélyt látok, hogy a Fidesz marad, mint hogy nem.”

Az interjúban Frei Tamás élesen bírálta a magyarországi oligarcha-rendszer kiépítését, amelyet Orbán Viktor legsúlyosabb bűnének nevezett.

„Ez lesz a legsúlyosabb bűne Orbán Viktornak. Nem fogják megbocsátani. A magyar társadalom történelmileg sose fogja megbocsátani. Hogy nekünk ilyenek lettek a... ezek lettek az oligarcha-családjaink” 

– jelentette ki.

Úgy véli, a folyamatot rosszul vitelezték ki, rossz embereket választottak, és ez nem a dél-koreai modell, ahol a legtehetségesebb szereplőket támogatta az állam. Szerinte ezek az emberek abban tehetségesek, hogy megszerezzék a pénzt, de abban már nem, hogy üzemeltessék a megszerzett vagyont. „Pontosan tudom, hogy próbálják a menedzsereket levadászni, hogy ezt a kuplerájt üzemeltessék. Már azt se tudják, mijük van.” Ennek következménye Frei szerint egy rettenetes kontraszelekció, ami miatt a tehetséges emberek elhagyják az országot, ennek következtében millió befektetés nem jön be.

„Tényleg az lesz a legvége, hogy ők meggazdagodtak, és egyébként semmi haszna ebből az országnak nem volt, és nem lesz.”

Frei szerint ezután jön a magyar történelem tipikus tragikuma. „Itt egy-két generációnként mindig lenullázódik ez az ország, ugye? És újrakezdjük, és a Dunába lőjük, és kitelepítjük, és államosítjuk, és privatizáljuk, és reprivatizáljuk, és most majd megint reprivatizáljuk” – mondta, hozzátéve, hogy

a mostani oligarcha-családok második generációjának tagjai tévednek, ha azt hiszik, 40 év múlva is luxuséletet élhetnek.

A világpolitikai helyzetet elemezve kifejtette, hogy a világ egyre inkább az 1600-as évek eleji, harmincéves háború korszakára kezd hasonlítani, ahol az államok nem állandó szövetségi rendszerekben, hanem ügyek mentén, eseti jelleggel működnek együtt. Szerinte a világ egyre több országában egyetlen ember dönt, ami furcsa módon kiszámíthatóbbá teszi a politikát, hiszen elég az adott vezető – például Donald Trump, Hszi Csin-ping vagy Orbán Viktor – szándékait megérteni.

Frei szerint a világ a nagyhatalmak harcának korszaka felé halad, ahol Magyarországnak is döntenie kell majd, kivel van. Példaként említette az akkumulátorgyártást, ahol az amerikai és a kínai technológia versenyez egymással. Állítása szerint eljöhet a pillanat, amikor az országot felhívják.

„Mi van akkor, hogyha majd jön a hívás Trumptól, vagy Hszi Csin-pingtől, hogy kivel vagy, Viktor?” – tette fel a kérdést.

Frei Tamás szerint Orbán Viktor a hozzá hasonló úton járó politikusok, így Donald Trump számára is jelentős szereplő. Úgy látja, Trump jobban figyel Orbánra, mint sok más vezetőre, mert valós példának tekinti arra, „hogy hogy kell egyszemélyes országmenedzserré válni, és ebben mennyire kell vizionárius módon határozottnak és eltökéltnek lenni”,  a cél érdekében akár „maffiamódszerekkel” megsemmisíteni az ellenfelet.

Az ország gazdasági jövőjével kapcsolatban pesszimista. Úgy látja, Magyarország beleragadt a közepes jövedelmű országok csapdájába, ahonnan a Covid, az ukrajnai háború és a választási költekezések miatt már nem is tud kitörni.

A legrosszabb forgatókönyvnek azt tartja, hogy az ország visszasüllyed az összeszerelő üzem szintjére, de már nem is magyar, hanem importált, például fülöp-szigeteki munkaerővel, miközben a magyar társadalom 80 százaléka a mindennapi megélhetésért küzd. Feltette a költői kérdést, amit Orbán Viktornak is feltenne: „Jól látom, hogy ön most már föl is adta a reményét, hogy mi ezt megugorjuk, és ezért azt találta ki, hogy visszamegyünk újra az olcsó munkaerő országába?”

Rámutatott, hogy míg Amerikában politikai botrányt okozott, hogy a jövedelmek 8%-át költik élelmiszerre az emberek, addig „Magyarországon ez már majdnem 40%.”

Szerinte a magyar politikai elitből senki nem beszél őszintén az emberekkel a valós helyzetről. „Ezen a vonalon itt én egy hangot nem hallok, aki a magyar emberekkel tényleg őszintén beszél” – jelentette ki.

Az interjú végén a magyar társadalom állapotát Hamvas Béla Az öt géniusz* című műve alapján elemezte. Elmélete szerint Trianon után felborult a történelmi Magyarországot alkotó ötféle embertípus (délias, nyugatias, északi, sztyeppei és bizánci) egyensúlya, és a „sztyeppei magyar” mentalitása került túlsúlyba.

Szerinte az azóta tartó kivándorlás ezt az arányt tovább rontotta, és ez a kulturális-antropológiai eltolódás az ország mélyebb problémája, aminek a megoldása nélkül a gazdaságpolitikai döntések felszínesek maradnak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter Orbán Viktor rajzáról: Nemzetbiztonsági alapelv, hogy a vezető elméjét nem mutatjuk meg a világnak
Szerinte „a miniszterelnök kézzel írt jegyzete nem »ártatlan firka« egy interjú alatt, hanem pszichológiai profil-térkép”.


Tarjányi Péter a Facebookon bírálta élesen a kormányzati kommunikációt, miután nyilvánosságra hozták Orbán Viktor miniszterelnök egy interjú közben készített kézírásos jegyzetét.

„Soha – ismétlem, soha – nem ad ki egyetlen profin működő ország sem olyan anyagot, mint amit tegnap láttunk. A miniszterelnök kézzel írt jegyzete nem »ártatlan firka« egy interjú alatt, hanem pszichológiai profil-térkép”

– fogalmazott a biztonságpolitikai szakértő, aki szerint ilyet egy vezető nem mutat meg, és egy kommunikációs stáb pláne nem publikál.

Tarjányi úgy véli, minden vonal, szám és irányjel információt hordoz egy vezető gondolkodási szerkezetéről, döntési logikájáról és stresszreakcióiról.

„Egy ilyen lap aranybánya minden hírszerző szolgálatnak, keleten és nyugaton egyaránt. Aki azt mondja, hogy ebben a rajzban nincs titok, nincs lelepleződés – az ostoba”

– írta bejegyzésében.

A szakértő szerint ez nem esztétikai kérdés, hanem egy nemzetbiztonsági alapelv megsértése. Úgy fogalmazott:

„a vezető elméjét nem mutatjuk meg a világnak. Mert ami egy miniszterelnök fejében van – az a haza védelmi vonala.”

Hozzátette, hogy ha ő képes olvasni a jegyzetben, akkor mások is, akár jobban is.

Mint azt mi is megírtuk: kedden Orbán Viktor több mint egyórás interjút adott az ATV Mérleg című műsorában Rónai Egonnak. A beszélgetés közben a miniszterelnök végig jegyzetelt, rajzolgatott. Az interjú után a közösségi oldalán közzétett egy kulisszavideót is, amelyen megmutatta a beszélgetés közben készített, „nonfiguratívnak” nevezett rajzait, és röviden el is magyarázta, melyik ábra milyen témát jelképezett. A felvételen az is látszik, hogy a lapot a műsorvezető lefényképezte, a részlet pedig gyorsan vitát indított a médiában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Sok fiatal megköszöni a pénzt, és az ellenzékre szavaz” - Bódi Mátyás a Fidesztől elforduló fiatal nemzedékről
A Fidesz demográfiai csapdában van, hiába népszerű az idősek körében, ha a szavazók száma abban a korcsoportban egyre fogy - mondja az szakértő. Meg kellene szólítaniuk a fiatalokat, de a próbálkozásaik gyakran inkább önmaguk paródiájának tűnnek.


„Lowkey hatalmasat szólt a Trump tali” - írta Orbán Viktor Washingtonból hazafelé tartva a lelkes rajongók által körbevett Szentkirályi Alexandrának, a Fidesz egy új kampányvideója szerint. Ő úgy válaszolt, „Nagyon adom! Tali a választáson!” A Fidesz láthatóan mindent megtesz, hogy megszólítsa a fiatalokat. A miniszterelnök október 23-i beszédében is üzent nekik, lázadásra hívta fel őket, igaz, nem a fennálló hatalom, hanem Brüsszel ellen. És persze hangsúlyosan nekik szól az Otthon Start, ami az egyik legnagyobb valós problémájukra reflektál: a saját otthon megteremtésének nehézségeire.

Nem véletlen a sok erőfeszítés. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy a fiatalok körében megroppant a Fidesz támogatottsága. A választókorúak alsó harmadában nagyobb a Tisza előnye, mint amennyi a Fideszé az ennél idősebbek között. Bódi Mátyás, a Választási földrajz szakértője minderről a Válasz Online-ban írt részletes elemzést, melyben azt is kimutatja, ha semmi sem változna, már önmagában a természetes fogyás miatt is több százezerrel csökkenne 2030-ra a Fidesz tábora. Fordíthat-e ezen a kormánypárt, és hol veszíthették el a fiatalok támogatását? Erről beszélgettünk vele.

— Emlékszem, hogy még a 2010-es években szinte evidens volt: aki fiatal egyetemista, az leginkább a Fideszre szavaz. Mi történt?

— A pártnak van ifjúsági szövetsége, tehát akár lehetne is fiatalos. Az biztos, hogy globálisan, európai szinten is igaz, hogy a kormányzásban eltöltött idő általában rontja a fiatalok körében mért népszerűséget. Hatalmon lenni, kormányozni, az elit része lenni nem szexi.

A fiatalok lázadni szeretnek, kifejezni a véleményüket. Egy 15 éve hatalmon lévő pártnak ez a csoport nem feltétlenül vonzó.

Nagyjából 2017–2018 óta látjuk a mérésekben, hogy a Fidesz nagyon megerősödik az idősebb generációk körében. Korábban nem volt ennyire jelentős a generációs szakadék a magyar választók között. Voltak törésvonalak, például amikor a szocialista párt volt nyolc évig kormányon, ők is az idősebb választókra támaszkodtak, és akkor a Fidesz volt relatíve erősebb a fiataloknál. A 2010 előtti világban nem volt ennyire éles a különbség. Ma a Fidesznek már több választója van a 65 év fölötti generációban, mint a 40 év alattiakban, ami jól mutatja, hogy a kormányzó párt döntően az idősebb választókra épít. Szerintem a kormányzati évek kikezdték a támogatottságukat a fiatalabbaknál, miközben megerősítették őket az idősebbeknél.

— Azért vannak próbálkozások. Orbán Viktor például október 23-án azt mondta a fiataloknak, hogy lázadjanak – mondjuk Brüsszel ellen. Meg itt vannak persze TikTok-os megjelenések is. Vajon ez eredményes lehet?

— A TikTok-kal kapcsolatos próbálkozások nekem inkább önmaguk paródiájának tűnnek. A brüsszeli lázadásra való felhívásnál is, ha jól idézem, a miniszterelnök azt mondta a fiataloknak, hogy „le kell jönnötök a gépről, és ki kell hajítani a brüsszeli infúziót”. Ez egy „Mátrixos” hasonlat, de a Mátrix is már több mint húszéves film. Nem hiszem, hogy a mai tizen- és huszonévesek többségének ez élő referenciapont. Ezek a kommunikációs panelek nehezen megfoghatók, és kevésbé reflektálnak a fiatalok napi problémáira.

— Néhány éve nagy diáktüntetések voltak, azok a középiskolások mostanra választókorúak. Az számíthat?

— Igen, bár ennek az össztársadalmi hatását korlátozottnak láttam: döntően elit gimnáziumok diákjai tüntettek. A nyári fesztiválokon idén felcsendülő Fidesz-ellenes rigmusok is ezt erősítették, hogy ezek főleg középosztálybeli fiatalok köreiben voltak jellemzők. A Fidesz népszerűsége a fiataloknál tényleg nagyon alacsony, de ezt inkább a közvélemény-kutatásokból érdemes levezetni, semmint ezekből a jelenségekből.

Elég beszédes például, hogy a kormányközeli intézetek által publikált pártpreferencia-mérésekben ritkán látunk korcsoportos bontást, nem tudom, miért.

— Helmut Kohl maga mellé vett egy fiatal, kelet-német származású, volt FDJ aktivistát, Angela Merkelt, aki sikeresen továbbvitte a pártot, nagyon hosszú időt töltött kormányzással. Tehát lehetségesek olyan stratégiák, hogy egy kormányzó párt megújuljon, nyisson a fiatalok felé. A Fidesznél ez szóba sem jött?

— Voltak a Fideszben politikusok, akik alkalmasak lehettek volna erre a szerepre, például Varga Judit vagy Novák Katalin, de a kegyelmi botrány nyomán nagyon gyorsan lekerültek a politikai színtérről. Ez komoly veszteség volt a kormánypártnak a fiatalok megszólítása szempontjából is, hiszen két női politikustól kellett megválnia, akik hitelesebben tudtak volna gesztusokat tenni a fiatalabb generációk felé. Az utánpótlás oldalon most nem nagyon látok olyan neveket, akik a következő tíz évben komoly politikai szereplőkké válhatnának, és új választókat hoznának be a nyilvánosságba. Az is különbség, például az amerikai helyzethez képest, hogy ott Trump mellett organikusan nőttek fel saját közönséget építő influenszerek és podcasterek, mint Joe Rogan és mások, akik tudtak segíteni.

Nálunk inkább mesterségesen próbáltak felépíteni szereplőket, amit a fiatalok az első pillanattól „kamunak” éreztek.

Ezért sem működik, ha valakit csak pénzzel, paripával, fegyverrel kreálnak híressé, és nem organikusan nő fel. A kegyelmi ügy pedig lezárta a lehetőséget több, a fiatalok felé eladható hiteles arc számára.

— És még itt van a demográfia, ami szintén nem kecsegtet jóval. Ön írta meg a Válasz Online-ban a minap, hogy ha semmi sem változna, négy év múlva pusztán demográfiai okokból sok százezerrel több szavazója lehet a Fidesszel szemben álló ellenzéknek. Ha a Fidesz politikai tényező akar maradni, mit lehet ez ellen tenni?

— Alapvetően nem is az okozza majd a legnagyobb gondot, hogy nagy lesz az időskori lemorzsolódás. Hanem az, hogy belép nagyjából 480 ezer új választó a mostani 13-17 éves korosztályból, és köztük, ha minden úgy marad, mint most, a nagy többség ellenzéki preferenciát mutat. Durván 260-280 ezren lehetnek új „tiszás” szavazók, miközben fideszesből csak 60-90 ezer, azaz itt már önmagában plusz 200 ezres ellenzéki többlet jön a belépő fiatalokból. Ehhez adódik az idősek természetes fogyása okozta veszteség,

így jön ki a körülbelül 300 ezres demográfiai különbség 2030-ra, ha minden változatlan marad.

A fiataloknál sokkal nagyobb a TISZA-előny, mint amekkora a Fidesz előnye az időseknél, például a Medián korcsoportos számai is ezt rajzolják ki.

— Érdemes egyáltalán a Fidesznek a következő, már nem is egészen öt hónapban a fiatalok felé gesztusokat tenni, vagy inkább a meglévő bázist kell egyben tartani?

— A Fidesz sok hangszeren játszik. G. Fodor Gábor szokta mondani, hogy úgy működnek, mint egy szimfonikus zenekar. Az elsődleges preferencia most is az idősebbek megtartása. A 13. havi nyugdíj, a háborús retorika, a biztonságérzet hangsúlyozása. De voltak próbálkozások a fiatalok felé is: a 25 év alattiak szja-mentessége, a 30 év alatti anyák adómentessége, családtámogatások. Ezek hatékonyságában azért kételkedem:

sok fiatal megköszöni a pénzt, és az ellenzékre szavaz.

— A Fidesz jelenleg vezérelvű, nagyon központosított párt. Amikor elindult, még az alapszabályában is benne volt, hogy 35 év a felső korhatár a tagságnál; aztán a vezetés megöregedett, és vele a párt is. Egy olyan párt, amiről elmondható némi túlzással, hogy egyetlen személy a párt maga, ott lehet-e egyáltalán fiatalítani?

— Lehetne fiatalítani, ha a döntéshozó úgy dönt.

— Hiteles lehet-e az a döntés, ha marad Orbán Viktor a párt élén, és közben fiatalokat tolnak előre?

— Persze, simán lehet. Mivel az ő személyét senki nem kérdőjelezi meg a saját oldalán, erős ember. Aki próbálta, az nem járt jól, 2006 környékén láttunk példákat. Attól még, hogy nem demokratikusan működik a párt, taktikai elemként előtérbe helyezhetne fiatal politikusokat. Volt pár próbálkozás, de az említett okok miatt ezek a szereplők lekerültek a színpadról, és nem nagyon jöttek helyettük újak.

Akiket fiatalnak szoktak mondani, mondjuk Orbán Balázsék, ők is majdnem 40 évesek.

— Nekem ezekről a középkorú fiatalokról a ‘80-as évek KISZ-vezetői jutnak eszembe...

— Én 1988-ban születtem, de valóban, a családi történetek szólnak ilyenről. Sok hasonlóság fedezhető fel a két korszak között, nemcsak emiatt.

— Nyilván, ahogy mondta: a Fidesz „szimfonikus zenekar”, sok hangszeren játszik, tehát még egy-két nyulat elő tud húzni a kalapból. De az „álmoskönyv” szerint nyerhet-e választást úgy egy párt, hogy a fiatalabb generáció felől gyakorlatilag vákuum van?

— Választást az nyer, akinek többsége van. Szélsőséges helyzetben előállhat, hogy a Fidesz nyer, miközben brutálisan népszerűtlen a fiatalok körében. Nem lehetetlen, csak sokkal nehezebb, mint ha korcsoportonként kiegyensúlyozottabb lenne a tábora. Ez egy demográfiai csapda, és az idő nem nekik dolgozik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Vox Populi: Orbán Viktor kínos helyzetbe hozta saját közvélemény-kutatóit, ha neki igaza van, akkor a Nézőpont és a Századvég hazudott a nyilvánosságnak
A kormányfő szerint 2021-ben az ellenzék vezetett, de a saját intézetei akkor mást mondtak. Most azt találgatják, hogy valójában kinek a számaival van a baj.


A Vox Populi blogon Tóka Gábor bejegyzés szerint

Orbán Viktor ismét "lehazugozta" a kormánypárti közvélemény-kutatókat, a Nézőpont Intézetet és a Századvéget.

Tóka felidézi, hogy a miniszterelnök áprilisban Hont Andrásnak azt állította, hogy 2021 őszén az ellenzéki összefogás mind párt-, mind miniszterelnök-jelölti szinten a Fidesz előtt volt. A washingtoni repülőgépen pedig nemrég úgy nyilatkozott, hogy 2006 óta csak 2021 őszén látott olyan kutatást, amiben nem a Fidesz vezetett, és soha nem tettek elé hazug kutatást.

A bejegyzés írója szerint a kormánypárti megrendelésre dolgozó intézetek 2021 őszén rendre komoly Fidesz-előnyt mutattak ki, miközben ekkoriban az összes többi közvélemény-kutató az ellenzéki közös lista szerény előnyét vagy döntetlen-közeli állást talált. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy

Orbán Viktor a független intézetek adatait kapta meg, vagy legalábbis azokat tartotta „nem hazugnak”.

A poszt írója ezután azt írta:

„Hát én tényleg nem értem, hogy miért nem tiltakozik Mráz Ágoston és a Századvég összes igazgatója ez ellen a masszív hitelrontás ellen!

A bejegyzéshez fűzött kommentben pedig még hozzáteszi:

"Persze a csoda tudja, mennyire kell komolyan venni Orbán szavait, hiszen az áprilisi interjúban azt is belengette, hogy fél éven belül jöhet valami magyarkompenzáció az USA-ból a magyar gazdaságnak is lekevert vámpofonokért, aztán meg látjuk, még a novemberi fehérházi ebédért is csak Orbán fizetett egy sokszáz milliárdos ígérettel, pedig azóta sincs jele annak a Fehér Ház közleményeiben, hogy kapott volna valamit. Pedig legalább azt a kettős adóztatást megelőző egyezményt megköthetnék már!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk