„Ez egy terrorista cselekmény” – Sulyok Tamás leváltása ellen tüntetett a Fidesz (VIDEÓ)

Vörös Imre volt alkotmánybíró a Klubrádió Megbeszéljük című műsorában fejtette ki véleményét a sokat vitatott Alaptörvény-módosításról és a magyar jogállamiság helyzetéről. Az interjúban a Fidesz és egyes hallgatók felvetésére reagált, miszerint Sulyok Tamás köztársasági elnök eltávolítása jogállamban elfogadhatatlan lenne.

A volt alkotmánybíró szerint alapvető félreértésről van szó, amikor a jelenlegi kormány lépéseit egy működő jogállam mércéjével mérik. Álláspontja szerint Magyarországon jelenleg nincs jogállam, hanem annak helyreállítása zajlik, ami egy különleges, átmeneti időszakot jelent.

Hozzátette, a helyreállítási szakaszban más szabályok érvényesek. „Tehát amikor valaki azzal jön, hogy demokratikus ország van, meg jogállamban, ilyesmi, nem lehetséges, arra csak azt tudom mondani, hogy bárcsak jogállamban élnénk” – fogalmazott. Szerinte a mostani lépések éppen azt a célt szolgálják, hogy ismét legyen jogállam.

Éles különbséget tett a Baka András legfelsőbb bírósági elnök korábbi eltávolítása és a mostani intézkedések között. Míg szerinte akkor lerombolták a jogállamot, a jelenlegi eltávolítások célja éppen a jogállam helyreállítása. „Azt lássuk tisztán, hogy kifelé megyünk egy önkényuralomból, ebből a bizonyos kizárólagos hatalomgyakorlásból, napról napra, tégláról téglára építjük fel a jogállamot. Ez egy átmeneti időszak, és ilyenkor bizony olyan lépések is szükségesek, amelyek majd a felépült jogállamban nem lehetségesek” – mondta.

Arra a felvetésre, hogy a mostani módosítások nem mennek-e elég messzire, mivel számos kulcspozícióban, például a Kúria vagy az Országos Bírósági Hivatal élén megmaradnak a korábbi rendszer emberei, Vörös Imre azt mondta, egyetért azzal, hogy radikálisabb lépésekre lenne szükség. Úgy véli, az Alaptörvény C) cikkének második bekezdése adna jogalapot az összes érintett közjogi méltóság eltávolítására. Felidézte a passzust, amely szerint „senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom kizárólagos birtoklására, és az ilyen törekvésekkel szemben mindenki jogosult és köteles fellépni.” Vörös szerint ezen kötelezettségének a korábbi országgyűlések nem tettek eleget, a mostani viszont igen.

Szerinte a kulcspozíciókban lévő személyek az önkényuralom fenntartásának és működtetésének szereplői voltak. „Ők tartották fenn és működtették azt a rendszert, amelyet 3,5 millió szavazó is, mint ahogy a tudomány, sokan mások is önkényuralomnak, kizárólagos hatalom gyakorlásának neveznek” – állította. Ezért véleménye szerint mindegyikükkel szemben ugyanazt a mércét kellene alkalmazni, vagyis azt, hogy fenntartották és működtették ezt a rendszert.

Az Alkotmánybírósággal kapcsolatban a volt alkotmánybíró még radikálisabb javaslatot fogalmazott meg. A riporter felvetésére, miszerint a testületben maradó tagok – mint Handó Tünde vagy Hende Csaba – megválasztása elnöknek nehezítené a jogállam helyreállítását, Vörös Imre úgy reagált, hogy a testületet jelenlegi formájában meg kellene szüntetni.

Javaslata szerint az alkotmánybíráskodás funkcióját a Kúriához kellene telepíteni egy új alkotmányjogi kollégium létrehozásával. Érvelése szerint az alkotmánybíráskodás bírói funkció, amit nem gyakorolhatnak politikai delegáltak. Úgy gondolja, ez a modell Magyarországon nem vált be, mert már a jelölés is túlságosan politikailag befolyásolt.

A volt alkotmánybíró szerint elképzelhető és jogilag kezelhető lenne, ha egy következő módosítási körben a kormány elővenné az általa vázolt elképzelést, és egyesítené a Kúriát és az Alkotmánybíróságot. Ez szerinte lehetőséget teremtene a bírósági vezetők cseréjére is, hiszen egy új szervezet jönne létre. Hangsúlyozta, hogy a folyamat a 17. módosítással nincs lezárva, hiszen, már küszöbön – a talán már jövő héten benyújtásra kerülő – a 18.”

Hozzátette, teljes mértékben megérti, hogy a kormány „rettenetes hajszában” fogadja el a módosításokat. A vitát azonban nem tekinti lezártnak sem a mostani módosítások, sem egy jövőbeli új alkotmány tekintetében. A jelenlegi, 17. módosításról azt mondta: „az gyakorlatilag visszalépés a 2010 előtti időszakhoz, és nem vonja le annak a tanulságait, hogy az Alkotmánybíróság ebben a formájában úgy néz ki, hogy Magyarországon nem a legjobb tapasztalatokkal szolgált.”

Deák Dániel, a Megafon egykori legismertebb véleményvezére, a XXI. Század Intézet volt vezető elemzője egy Fidesz-közeli műsorban arról beszélt, hogy a jobboldali nyilvánosság eddig központi iránymutatás alapján működött.

– emeli ki a 444.hu a beszélgetésről.

Úgy látja, a 16 éves kormányzás alatt a Fidesz politikai erőként a nyilvánosságban is érvényesíteni akarta az akaratát. Saját szavaival: „Eddig az volt a jobboldali nyilvánosságban a felállás, mivel egy 16 évi kormányzati pozícióban lévő pártról volt szó a Fidesz esetében, hogy volt egy központi akarat, és gyakorlatilag a központi akaratot a nyilvánosságban is keresztül akarta verni a Fidesz mint egy politikai erő.”

Deák kijelentése azért is érdekes, mert egy nappal korábban a Megafon másik ismert arca, Bohár Dániel a Médiapiac című műsorban éppen független újságíróként határozta meg magát. Saját szerepét a független sajtóéhoz hasonlította.

Hozzátette, soha nem volt kormányzati tisztsége. „Én egy riporter vagyok, aki gondolkodik valahogy a világról” – jelentette ki.

Bohár Dániel országházi tevékenysége miatt hétfőn Forsthoffer Ágnes, az Országgyűlés elnöke vizsgálatot rendelt el. Erre azért került sor, mert Bohár a Fidesz vendégeként készített interjúkat az épületben, holott sajtótudósítási tevékenységet a házszabály szerint csak sajtóbelépővel rendelkező újságírók végezhetnek.

A választás után a korábban milliárdokat elhirdető megafonos influenszerek aktivitása a korábbi szint ötödére esett vissza, nem sokkal később pedig a Telex több forrás alapján leépítésekről és pénzhiányról írt. Június végére a Media1 szerint az utolsó dolgozó is távozhatott.

Deák egyébként nemrég otthagyta a Megafont:

Fülöp Botond, a Vidéki prókátorként ismertté vált ügyvéd a HVG-nek adott interjúban beszélt a jogállamiság helyreállításának folyamatáról, az elszámoltatásról és egy új alkotmány szükségességéről.

Szerinte bár korábbi, a jogállamiság egy nap alatti helyreállításáról szóló kijelentése költői túlzás volt, a lényegét továbbra is tartja. Álláspontja szerint azért lehetséges a gyors változás, mert „A NER formálisan jogállam volt abban az értelemben, hogy minden jogállami intézmény létezett, csak nem töltötték be az alkotmányos feladatukat” – mondta.

Szerinte a probléma a vezetők személyében rejlett: „Éspedig azért nem, mert olyan személyek álltak az élükön, akik Orbán Viktor hatalmának támogatását tekintették a feladatuknak, nem pedig az általuk vezetett intézmény jogállami működésének biztosítását” – tette hozzá.

Úgy véli, az ügyészségnek beismerő vallomást kellene tennie. „Itt lenne az ideje a magyar ügyészség részéről egy alapos, bűnösségre is kiterjedő, feltáró jellegű beismerő vallomásnak, például azzal kapcsolatban, hogy miért nem tekintették hűtlen kezelésnek a túlárazásokat, túlszámlázásokat az állami megrendelések esetén, vagy azt, amikor a közbeszerzések során teljesen értelmetlenül közvetítőcégeket iktattak be” – jelentette ki.

A törvényalkotási folyamatról szólva azt mondta, néha keveredni látja a rendszerváltáshoz szükséges azonnali lépéseket a jövőnek szóló, alkotmányozási folyamatba illő elemekkel. Szerinte az előbbieket gyorsabban is meg lehetett volna hozni egy úgynevezett rendszerváltó klauzulával.

„Akár akként, hogy az alkotmányozó többség a mostani Alaptörvénybe illesztett rendszerváltó klauzulában” deklarálja, hogy az előző rendszert nem tekinti jogállamnak, ezt röviden megindokolja, és a jogállamiság helyreállításának keretében – a szükséges átmeneti rendelkezések mellett – rendelkezik azon közjogi szereplők megbízatásának megszűnéséről, akiket teljes egészében a NER választott ki, és akik az Orbán-rendszert szolgálták” – vázolta fel javaslatát.

Arra a felvetésre, hogy ez nem lett volna-e aggályos, Fülöp Botond nemmel válaszolt, és a Kúria elnökének esetét hozta fel példaként, akinek megválasztásához szerinte törvényeket kellett módosítani.

A képviselői mandátum korlátozásával kapcsolatban kifejtette, hogy az a passzív választójog korlátozását jelenti, és a döntés mögött a néppel szembeni bizalmatlanságot véli felfedezni. „hiszen a korlátozással az alkotmányozó hatalom a népet akarja megkímélni a rossz döntéseinek következményeitől” – mondta.

A bírói függetlenségről úgy vélekedett, hogy az a NER alatt nem sérült jelentősen: „a leginkább problémás területet nem is a büntető- vagy polgári ügyek jelentették, hanem a közigazgatási ügyszak” – mondta.

A Tisztítótűz műveletről jogászként azt várja, hogy a hatóságok a jogállami normák szerint végezzék a munkájukat.

– fejtette ki.

Az eddigi ügyekkel, például az NKA-üggyel kapcsolatban hiányérzete van, mert szerinte a gyanúsítások megálltak egy bizonyos szinten. „Pedig nem tűnik életszerűnek, hogy a szakminiszter, aki az NKA elnöke is egy személyben, nem tudott a visszaélésekről, és a hivatalnokok a saját szakállukra, erre vonatkozó utasítások nélkül osztogattak százmilliókat” – mondta.

Arra a kérdésre, hogy Orbán Viktort elérheti-e a számonkérés, azt válaszolta, hogy a jogállamiság ezt követeli meg minden bűnelkövetővel szemben.

Az ügyvéd a vagyonvisszaszerzés kapcsán optimista. Saját politikai szerepvállalásáról azt mondta, az alkotmányozási folyamatban szívesen részt venne. Az új alkotmány legfőbb céljaként azt jelölte meg, hogy a jövőben ne ismétlődhessen meg az, ami az elmúlt 16 évben történt.

„Alapelv, hogy a többség hatalmával szembeni fékeket és ellensúlyokat nem választhatja kizárólag a többség, hiszen akkor azok nem lesznek képesek betölteni az alkotmányos feladatukat” – zárta gondolatait Fülöp Botond.

Ruff Bálint, a Miniszterelnökséget vezető miniszter és miniszterelnök-helyettes volt Dull Szabolcs vendége az Ötpontban podcastben, ahol első nagyinterjújában beszélt a Tisza-kormány első heteiről, a rendszerváltás logikájáról és az elszámoltatás folyamatáról.

A politikus elmondta, a választások előtt bár az agya tudta, hogy fölényes győzelem lesz, a szíve egyfajta „Stockholm-szindrómában” volt a 16 évnyi Orbán-rendszer után, és attól tartott, retorzió éri majd a kampányban való markáns kiállásáért. A miniszteri felkérésről azt mondta, szívesen vállalta a feladatot. „És arra jutottam, hogy ez egyszerűen van az ember életében, amikor a saját maga árnyékán túlléphet, és tényleg szolgálhatja a hazáját” – fogalmazott.

Cáfolta azokat a pletykákat, hogy már a választások előtt Magyar Péter tanácsadója lett volna. Elmondása szerint a Partizánnál kötött szerződése szigorúan tiltotta, hogy politikai kampányokban részt vegyen. „Ha megkérdezte Magyar Péter, hogy mi a véleményem, akkor pontosan azt mondtam neki egy kávé mellett, mint amit a Vétóban mondtam. Semmi mást. Még a nyelvhasználatom, a vesszőim is ugyanott voltak, mert így tartottam ezt transzparensnek” – jelentette ki, hozzátéve, hogy a Fidesz és a Mi Hazánk politikusain kívül bárkivel leült beszélgetni, aki kíváncsi volt a véleményére.

A miniszteri castinggal kapcsolatban elmondta, ő már csak a választások utáni meghallgatásokon vett részt, akkor a miniszteri struktúra nagy része már korábban megvolt Magyar Péter fejében.

Ruff Bálint arról beszélt, hogy miniszterként sokkolta az, amit a kormányzati iratokban talált.

Szerinte az Orbán-rendszer történetét két részre lehet osztani: a 2010 és 2016 közötti időszakra, amikor még voltak rendszerátalakító gondolatok, és a Simicska-törés, a G-nap utáni szakaszra. „2016-tól kezdve én azt látom, hogy lényegében a kormányzásnak semmi más célja nem volt, mint más emberek gazdagítása” – állította. Úgy látja, ettől a ponttól minden szakmai kérdés háttérbe szorult, és a kormányzat egyetlen célja az lett, hogy bizonyos érdekcsoportok és emberek gazdagodjanak.

Példaként említett egy olyan konstrukciót, ahol a magyar állam egy bankján keresztül nyújt hitelt egy cégnek, hogy az megvásároljon egy másik, stratégiai fontosságú állami céget, amely utána elkezd visszafelé szolgáltatni az államnak. A miniszter szerint az ilyen ügyletek minősége és mennyisége döbbenetes.

Beszélt a titkosított, úgynevezett háromezres kormányhatározatokról is, amelyeknek a tartalmába már betekinthet. Állítása szerint ezek 80 százaléka nem nemzetbiztonsági kérdésekről szól, hanem arról, hogyan lehet olyan helyzetbe hozni különböző sajtó által jól ismert cégeket, hogy a magyar kormánynak ne kelljen beszámolnia arról, mennyi pénzt költ el bizonyos embereknek a gazdagodására.

„Valójában ezek nagy része értelmetlen pénzköltés volt, vagy olyasmi, amit igazából nyugodtan meg lehetett volna ismerni, csak valamiért el akarták dugni a nyilvánosság elől” – fogalmazott. A pénzszórás mértékét több ezer milliárd forintra becsülte, és szerinte ezek az összegek magánzsebekbe vándoroltak.

A miniszter azt mondta, őszintén nem érti, hogyan költhettek X milliárdot külföldi koncertek finanszírozására, ahelyett, hogy megcsinálták volna a kórházi klímák javításának első ütemét. Szerinte ez azt mutatja, hogy az előző kormányban teljesen eltávolodtak a valóságtól a mindennapi normalitástól, és csak az volt a cél, hogy koncentráltan vagyont szerezzenek.

A felelősségre vonással kapcsolatban hangsúlyozta, hogy ő és a kormánya nem vádhatóság, és minden lépést a jogállamiság keretei között fognak megtenni, nem politikai bosszúból. Szerinte Magyarország különleges helyzetben van, mert az Orbán-rendszer az EU-n belül épült fel, és most először fordul elő, hogy egy ilyen illiberális rendszert a saját népe akar lebontani. „Nincs ilyen receptkönyv. Ha van, akkor szeretném ezt elkérni” – mondta.

Kiemelte, hogy a folyamat során tekintettel kell lenni arra a másfél millió Fidesz-szavazóra is, akiket szerinte a leginkább bántalmazott az előző rendszer a propagandájával. Célja, hogy ők is úgy érezzék, az eljárások jogállami módon zajlanak.

„Amit az én minisztériumom elvégzett, vagy éppen folyamatban elvégzi az átvilágítást, annak nagyon hamar lesznek konkrétumai. Szerintem napokon belül” – ígérte.

Beszélt a Nemzeti Vagyon Visszaszerzési és Védelmi Hivatal felállításáról is, amelynek törvénytervezetét napokon belül benyújtják. A kodifikációs munka során szerinte minden jogállami garanciát beépítettek, hogy egy független, a kormánytól távolságot tartó nyomozó hatóság jöhessen létre. A volt fideszes miniszterek esetleges büntetőjogi felelősségével kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy bár nem ő a bíróság, de „nagy valószínűséggel azért nagyon sok embernek a felelőssége legalábbis felmerül”.

Az ügynökakták megnyitását a 90-es rendszerváltás legnagyobb történelmi bűnének tartja, amit szerinte most muszáj reparálni. Elmondása szerint hatalmas mennyiségű, 300-500 folyóméternyi vagy még több iratanyag van, ami eddig nem került átadásra, és most az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárához kerül feldolgozásra.

Az alkotmányozási folyamatról és Sulyok Tamás eltávolításáról kifejtette, hogy a Tisza Párt frakciója a választói felhatalmazás birtokában cselekszik, de közben önkorlátozást is gyakorol.

Indoklása szerint látták, mi történt az elődökkel és hogyan jöttek létre a megalkuvás struktúrái. A Sulyok Tamás eltávolítását érő kritikákra úgy reagált, hogy a frakcióban lefolytatott viták után jutottak erre a megoldásra, amely szerinte megáll a köztársasági elnöknél és a Kúria elnökénél, más, személyesen kinevezett vezetők mandátumát nem bolygatja.

A végső cél egy teljesen új alkotmány létrehozása, amely egy széles körű társadalmi vita és népszavazás eredményeként jön létre. Szerinte ez egy másfél éves folyamat lehet.

Ezzel párhuzamosan egy új, arányosabb választási törvényt is alkotnának. A leendő köztársasági elnök személyéről a frakció fog dönteni, de Ruff Bálint személyesen támogatná a közvetlen elnökválasztás bevezetését, mert az szerinte megfelelő legitimációt és ellensúlyt biztosítana a mindenkori kormánnyal szemben.

A Tisza Párt magas, 70% feletti támogatottságát egyfajta kollektív felszabadulás-élménynek tartja. A kormány feladatának tekinti, hogy ezt az élményt fenntartsa, miközben bemutatja a múlt örökségét, és elkezdi az ország újjáépítését. Szerinte a Fidesz parlamenti frakciójának nagy része még mindig nem fogta fel, mi történt velük. „Ők abban vannak még mindig, hogy ez valami különleges állapot, hogy aztán majd az inga vissza fog lengeni…” – elemezte a helyzetet.

Egy év múlva azzal lenne elégedett, ha a beérkező EU-s forrásokat jól költenék el, a magyar gazdaság magához térne, előrehaladna az alkotmányozás, az ügynökakták nyilvánosak lennének, és megmaradna az az optimizmus, ami szerinte most az országot jellemzi. „És nagyon szeretném azt, hogy az a derű, ami most van Magyarországon, mert szerintem derű van, ez egy nagyon jó szó... az kitartson, és megszilárduljon.”