SZEMPONT
A Rovatból

Szép lassan szertefoszlanak a bódvalenkei fiatalok álmai

Három és fél év elteltével az Abcúg riporterei visszamentek Bódvalenkére, hogy beszélgethessenek azokkal a fiatalokkal, akikkel korábban készítettek interjút, és megnézzék, merre tart az életük.
Neuberger Eszter írása az Abcúgon, fotó: Hajdú D. András - szmo.hu
2019. február 04.



18 éves korukban Viki és Gina voltak az egyedüli lányok a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Bódvalenkén, akiknek ennyi idősen még nem voltak gyerekeik. A két lány váltig állította, hogy nem szeretnének túl fiatalon babát vállalni, de maguk körül azt látták, hogy a korukbeli lányok előbb vagy utóbb ebbe menekülnek, annyira nem tudnak mit kezdeni magukkal a lehetőségek nélküli településen. Három és fél év múlva visszalátogattunk hozzájuk, és három másik helyi fiatalhoz Bódvalenkére, hogy megnézzük, merre tart az életük.

Egyedül egy srácnál, Bálintnál tűnik úgy, hogy sikerülhet neki, amire vágyik: jó messzire, Németországig menni egy értékes szakmával. Viki és Gina mindketten anyák már, akik csak akkor tudnának családjukkal meglépni a faluból, ha lenne pénzük az önállósodásra. A nagyra törő álmokat inkább elengedik, és megpróbálják élvezni az életet úgy, ahogy van.

2015. augusztusában két napot töltöttünk Bódvalenke Freskófalu éves roma folkfesztiválján, a korábban Sárkányünnep néven futó Bódvalenkei Vigasságokon. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, határ menti kis faluban ez az egyetlen szórakozási lehetőség – egy évben egyszer. Öt fiatal, akikkel a fesztiválon ismerkedtünk meg, arról mesélt az Abcúgnak, milyen kamaszként, fiatalként élni egy ilyen isten háta mögötti helyen, és arról, nekik milyen terveik vannak a jövőre.

Három és fél év elteltével kitaláltuk, felkeressük Vikit, Ginát, Bálintot, Patrikot és Timit, hogy megnézzük, merre halad az életük, és mi lett velük azóta, hogy először és utoljára találkoztunk. Ilyenek, és így élnek most.

"Maradnék már, megszoktam."

“Remélem, hogy egyszer majd el tudok költözni a szülői házból, ott szeretnék letelepedni, ahol lenne munkám” – ezt mondta három és fél évvel ezelőtt, a 2015. augusztusi Sárkányünnepen az Abcúgnak az akkor 18 éves Gina a jövőbeli terveiről. A fiatal lányt aztán saját kérésére egy menyasszonyi ruhában fotóztuk le egy cigány esküvőt ábrázoló falfestmény előtt. A ruha Gináé volt, de rendeltetésszerűen soha, azóta sem használta.

Amikor január közepén megkerestük, hogy megtudjuk, mi történt vele első találkozásunk óta, Gina körül egy kis családot találtunk.

“Nem sokkal azután a nyár után Szolnokra mentem dolgozni, vonatokat takarítani. Egy évet töltöttem ott, közben összejöttem Tompival, a párommal, akit még itthonról ismertem” – magyarázta Gina, karján lassan egy éves kislányával.

A most 21 éves lány női szabó képzésen tanult épp, amikor megismerkedtünk vele, amit sikeresen be is fejezett azóta. A probléma csak az, hogy a környéken nem tudott elhelyezkedni vele. Gina ezért tovább keresi a helyét a munkaerő-piacon: “nagyon szeretném megcsinálni az érettségit, aztán pedig egy óvodai dajka-képzést”. Azt reméli, érettségivel talán könnyebben felveszik valamelyik környékbeli óvodába, vagy akár a Bódvalenkén működő Biztos Kezdet Gyerekházba.

“Most már megszoktam ezt a helyet, messze nem mennék” – mondta most Gina, aki három és fél éve még kételkedett benne, hogy a közeli kisvárosból, Ongáról Bódvalenkére költözve bírni fogja-e majd a jóval eseménytelenebb falusi életet. Akkor vele egykorú barátnőjével, Vikivel arról panaszkodtak az Abcúgnak, mennyire kevés szórakozási, szabadidő-töltési lehetősége van az itteni fiataloknak. Bulizni is alig tudnak járni, mert ahhoz több kilométert kellene sétálniuk minden alkalommal. “A legtöbb korunkbeli lánynak úgyis ezért van már gyereke meg családja” – mondta akkor a fiatal lány. Nincsen miért hajadonnak maradniuk, mert úgysem élvezhetik a szabadságukat.

Most, egy nem tervezett terhesség után ő is gyereket nevel, és bár örül egyéves kislányának, 8-9 évig még biztosan nem szeretne másikat.

"-Ha visszajövünk megint három év múlva, akkor mit fogunk itt találni?

-Családot.

-Hogy érted?

-Hát, hogy…?"

Három évvel ezelőtti találkozásunkhoz képest külsőre talán Rusznyák Patrik változott a legtöbbet. Nem véletlen, az azon a nyáron még 11 éves kisfiú közben kamaszodni kezdett – most, 14 évesen inkább férfias, mint gyerekes a kinézete. Kicsi, a fiú azóta is jó egészségnek örvendő pónilova most már nem vágott olyan nyugodt fejet, amikor a portré kedvéért Patrik ismét ráült a hátára.

A kamaszfiú három éve, a bódvalenkei Sárkányünnep napján még azt mondta az Abcúgnak, ha befejezi a tanulást kőműves szeretne lenni, és Kanadában vagy Angliában élni. Legközelebbi terve pedig a jogsi megszerzése volt, amint a kora engedi, “hogy könnyebben foroghassak”. A külföldre költözés azóta kiesett a vágyai közül: “Inkább Miskolcon” – mondta, mikor arra kérdeztünk rá, hol élne akkor legszívesebben.

Patrik 14 évesen, amikor a nyolcadikat kellene taposnia, még a hatodik osztályt végzi – bukása miatt most már egy edelényi általános iskolában a szomszédos hídvégardói helyett, ahol körzet szerint a bódvalenkei iskolások tanulnak. Az interjú alatt végig nagyon szűkszavú fiú úgy képzeli, a nyolcadik elvégzése után továbbtanulás helyett inkább dolgozni megy majd: mivel most ott van építkezéseken munka, lehetőleg Budapestre. Mikor rákérdeztünk, miért beszélgetünk most csak tőmondatokban, mikor három éve még hosszasan beszélt a terveiről, félmosollyal annyit válaszolt: “akkor még kicsi voltam”.

"Most többet ülök bent a házban, mint kint szoktam lenni. Tévézek."

Három éve váltig állította, hogy nem szeretne nagyon fiatalon gyereket, most meg kislányával állt ugyanazon freskó elé Patrik nővére, a most 21 éves Rusznyák Viki. Akkor még egészen komolyan állította, hogy táncosnő szeretne lenni, és nagy álma volt a roma rapper LL Junior fellépésein háttértáncolni, mostanra viszont már teljesen elengedte ezt. “Ha nem karol fel senki, én nem tudok kimenekülni ebből a faluból” – mondta.

A legmesszebb, ameddig eljutott, az a Bódvalenkétől nem egész 60 kilométerre lévő Sajószentpéter. Ide közvetítette ki a munkaügyi központ hegesztő képzésre a vékony testalkatú fiatal, lányt, ki tudja, milyen megfontolásból. Ha mást nem is, a párja megismerését ennek a képzésnek köszönheti. Jánossal, aki Viki osztálytársa volt a tanfolyamon, hamarosan gyerekük született: Anna nevű kislányuk most már két éves.

A pár nem tervezte a gyereket, Viki azt mondta, talán együtt sem maradnak, ha nem esik teherbe. Kapcsolatuk nem megy olyan simán, mint amennyire szeretnék, amiben nagy szerepe van annak is, hogy a pár nem tud önállósodni és elköltözni a szülői háztól. “Laktunk Sajószentpéteren az anyósoméknál, de azt nem bírtam, ezért ide költöztünk Bódvalenkére az én szüleimhez. Itt meg János nem szeret.” Hozzászokott a városhoz, ahol van élet és minden kéznél van, amire az embernek a mindennapokban szüksége van.

Viki is érzi, hogy könnyebb lenne városban élni, főleg kislányuk miatt, aki epilepsziás, ezért előfordul, hogy gyorsan van szüksége orvosi segítségre. “Péteren öt perc alatt bent vagyunk a kórházban, itt meg mire kiér az orvos, addigra jóformán meg is hal a gyerek” – mondta.

Amíg azonban egyiküknek – se Vikinek, se Jánosnak – nincs igazán stabil jövedelme, a városba, albérletbe költözés fényévnyi távolságra marad. Vikinek ráadásul nehéz lesz munkát találnia, ha a lánya óvodába megy majd. Végül semmilyen szakképzést nem fejezett be, még a szociális gondozóit sem, amit első találkozásunkkor végzett éppen. “A szóbeli rosszul sikerült, pótvizsgára meg nem mentem vissza” – mesélte.

“Jó nekem itt” – mondta mégis Viki a beszélgetés végén, félig inkább azért, hogy hárítsa a jövőbeli terveivel kapcsolatos kérdéseinket.

"Amondó vagyok, amit eltervezek, befejezem."

Az öt fiatal közül, akiket három és fél év után újra meglátogattunk, Bálintnak van a leginkább sínen az élete. A fiú, akinek tíz éves tervei között szerepelt, hogy jogosítványt, hegesztő szakmát szerezzen és Németországba menjen dolgozni, menetel a céljai elérése felé. A jogosítvány megvan, “most már nem kell buszozni, hogy dolgozhassak”, a hegesztő szakmát is elvégezte, maradt a harmadik: Németország.

“Épp tegnap beszéltük a testvéremmel, hogy rá kell feküdnöm a németre” – mondta Bálint, aki azért van könnyebb helyzetben, mert bátyja már évek óta Németországban dolgozik, és biztosította a fiút arról, hogy szerez neki munkát, ha megy már a német. Egyelőre “a Youtube-on szoktam oktatóvideókat nézegetni, de tudom, hogy sokkal többet kéne”.

Amíg alakul Németország, Bálint igyekszik minél több munkát vállalni, hogy önállóságot és kényelmet teremthessen magának. Tavaly például 8-9 hónapot fixen Budapesten volt: a Kopaszi-gáton épülő lakóparkban gipszkartonozott egy brigáddal. “Rokonokkal albérletet veszünk ki erre az időszakra, és csak néha járok haza Bódvalenkére.”

Ilyenkor, télen szünetel az építőipari munka, így Bálintnak is több szabadideje van. Ilyenkor szeretett Ladáját bütykölgeti.

Bálint az mondta, ha három és fél év elteltével megint visszamennénk Bódvalenkére, szeretné, ha már nem találnánk itt. “Talán családom is lesz majd” – tette hozzá, de azért hamar elmondta, hogy nincs még választottja. “Olyan lányt szeretnék, aki rendes, nem beszél csúnyán és nem nagyképű – errefelé meg még olyat nem találtam.”

"Vagy haladunk kicsit, vagy maradunk úgy, ahogy vagyunk."

A cikkünkben szereplő fiatalok közül három és fél éve még kilógott a lányoknál, Ginánál és Vikinél két évvel idősebb Timi: ő ugyanis már akkor anya volt, méghozzá duplán. Sok próbálkozás után ikreik születtek párjával, Norbival. Őket mostanra már beérték a lányok, de az ikreknek: Melaninak és Violának azóta kistestvére is lett. Bővült a család.

Ezzel párhuzamosan azonban semmit sem javult Timiék anyagi helyzete: Norbi hiába próbálkozott, nem tudott elhelyezkedni sehol sem a környéken. A miskolci Bosch gyárban például Timi szerint “nagyon megválogatják” a munkaerőt, hiába van meg a nyolc általánosa, a belépő teszteken elvérzett Norbi. “Lenkéről senkit nem ismerünk, aki bekerült volna oda.” Az önkormányzatnál ráadásul most a közmunka is szünetel.

Bár anyósáék házából már elköltöztek, Timiék most sem egyedül laknak, hanem a lány nővére és családja szomszédságában, egy közös telken. Továbbra is egyik legnagyobb vágyuk marad, hogy Bódvalenke helyett egy nagyobb településen élhessenek. A szlovák-magyar határ menti településen ugyanis szinte semmi nincs: se óvoda, se iskola, de még az orvosi ellátás is foghíjas a faluban. Ha szükség van rájuk, gyógyszereket beszerezni is nagyon nehéz.

“Hát, szerintem vagy haladunk kicsit, vagy maradunk úgy, ahogy vagyunk” – válaszolta Timi arra a kérdésünkre, szerinte mit találunk majd itt, ha három és fél év múlva megint visszajövünk. Nagy csodákra nem számít, leginkább egy állandó munkát szeretne. “Mindenhez értek. A gyerekek születése előtt közmunkában dolgoztam, de bármilyen munka jó lenne: takarítás, varrás, vagy ami éppen van.”

A 2015-ös képen Timi férje, Norbi is szerepelt. Ő a találkozó idejében a környékbeli erdészetben volt alkalmi munkán, ezért nincs rajta a friss fotón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szent-Iványi István: Szijjártó Péter esetében az EU-val szembeni kémkedés, Orbán Viktornál a hatalommal való visszaélés vádja merülhet fel
A külpolitikai szakértő egy interjúban beszélt arról, hogy az Orbán-kormány alatt zajlott ügyeknek milyen büntetőjogi következményei lehetnek. A vitnyédi menekülttábor tervével kapcsolatban azt mondta, teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz „erkölcstelen politikai eszközként” akarta felhasználni a választási kampányban, és egyúttal kiélezni a viszonyt az Európai Unióval.


A Klikk TV Mélyvíz című műsorában volt vendég Szent-Iványi István külpolitikai szakértő volt, aki a vitnyédi menekülttábor körül kirobbant botrányt és annak politikai következményeit elemezte. Szent-Iványi István szerint a történet nehezen értelmezhető, de az a része, hogy az Orbán-kormány az Európai Uniót akarta átverni, számára teljesen hihető. Úgy véli, az előző kormány úgy akart tenni, mintha teljesítené az Európai Bíróság döntését, amely előírta egy befogadóállomás létrehozását a 2016-ban bezárt táborok helyett. A szakértő szerint a terv az volt, hogy létrehoznak egy létesítményt, amit menekülttábornak lehet nevezni, de mivel az az osztrák határtól mindössze 5 kilométerre van, az odaérkezőket azonnal „át is fogják terelni”.

Szent-Iványi szerint ez a fajta hozzáállás belefér abba a jellemtelenségbe, amit a kormány a témában tanúsított. Azt azonban sokkal felháborítóbbnak tartja, hogy a magyar közvéleményt is megtévesztették, hiszen az utolsó pillanatig tagadták a táborépítés tényét.

Szerinte az egész menekültügyet 2015 óta politikai eszközként használta az Orbán-kormány, hogy megvezesse a magyar állampolgárokat. „Ebben az ügyben gondosan ügyelnek arra, hogy egyetlen igaz mondat ne hangozzék el a részükről, és hát ez is ebbe a körbe tartozik bele” – tette hozzá.

A szakértő úgy látja, a kormány ezzel a trükkel akarta elkerülni a napi egymillió eurós büntetést. A titkos kormányhatározatban szerinte van egy különösen érdekes mondat, amely arról szól, hogy a kabinetnek érdeke kiélezni a migrációs vitát az Unióval a 2026-os választások előtt.

„Teljesen nyilvánvaló itt is, hogy egy erkölcstelen politikai eszközként akarták ezt felhasználni a választási kampányban, kiélezni a viszonyt az Unióval”

– fogalmazott. Ezt a helyzetet ahhoz hasonlította, amikor a Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti beszélgetések részletei napvilágot láttak. Azt mondta, bár a szoros magyar-orosz kapcsolat ismert volt, a konkrétumok megdöbbentőek voltak.

„Azzal, hogy Szijjártó Péter Lavrovval milyen módon enyeleg és hogyan beszél, az mégiscsak megdöbbentő volt és megrázó” – mondta, hozzátéve, hogy a szervilis és visszataszító mód, ahogy a kommunikáció zajlott, döbbenetes volt.

Szent-Iványi István egyetértett azzal a felvetéssel, hogy kormányváltás nélkül ezek az ügyek sosem derültek volna ki, és a kabinet ugyanúgy folytatta volna a hazudozást. Felidézte, hogy 2022-ben, amikor kiderült, hogy az orosz titkosszolgálat bejutott a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe, Szijjártó Péter kampányhazugságnak nevezte a hírt. Amikor később bizonyíték került elő, a miniszter szerinte szemérmetlenül tovább hazudott. A szakértő szerint a Fidesz még a választási vereség után sem nézett szembe a hibáival, ahogy az a párt kongresszusán is látszott.

„Még a vereség után sem változtattak semmin, ott sincs semmi őszinte szembenézés, hát miért változtattak volna, hogyha győznek?” – tette fel a kérdést.

A külpolitikai szakértő szerint bizonyos ügyeknek büntetőjogi következményei is lehetnek. Úgy gondolja, Szijjártó Péter esetében egyértelműen fennáll a felelősség az EU-val szembeni kémkedés és külső erőkkel való együttműködés vádja miatt.

„Ezt Szijjártó Péter tankönyvszerűen megvalósította, és erre ott vannak a bizonyítékok, a beszélgetések. Belső információkat kiadott, dokumentumokat átadott, tehát ez tiszta ügy” – jelentette ki.

Egy másik ilyen ügynek az aranykonvoj-botrányt nevezte, amely szerinte akár Orbán Viktor személyes felelősségét is felvetheti.

„Könnyen lehet, hogy itt például Orbán Viktor személyes felelőssége is felmerül, mert többen ezt mondják, hogy tőle eredt, és ez hatalommal való visszaélés” – állította.

Az interjú kitért a migrációs paktumra is, amelyet a Tisza-kormány a jelenlegi formájában elutasít. Szent-Iványi István ezt úgy értelmezi, hogy a kormány kiutat keres, hasonlóan a lengyelekhez, akik a belarusz határon kialakult helyzet miatt kaptak kivételt. A teljes elutasítást azonban nagyon rossz lépésnek tartaná. „Ennek a megítélése most egyre inkább olyanná válik, hogy ez nem egy egyszerű kötelezettségszegési eljárás” – figyelmeztetett. Elmondása szerint az EU-s szerződés negyedik cikkelye kimondja a tagállamok jóhiszemű és lojális együttműködési kötelezettségét, aminek megsértése akár a költségvetési források teljes megvonásával is járhat.

Úgy látja, a Tisza-kormány a három lehetséges opció – menekültek befogadása, pénzügyi hozzájárulás vagy technikai segítségnyújtás – közül az utóbbit választaná, de félnek attól a kitételtől, hogy ehhez találniuk kell egy olyan országot, amely igényli a segítséget.

Szent-Iványi szerint ettől nem kellene annyira tartani. „Mi magunk is külső ország vagyunk. Ugye Ukrajna és Szerbia vonatkozásában külső határt védünk, tehát önmagában a mi határainknak a védelme is az Európai Unió külső határainak a védelmét jelenti” – érvelt. Felhívta a figyelmet arra, hogy

Magyarország az előző kormány miatt nagyon rossz helyzetbe került, és ha az új kabinet is ugyanazt az utat követi, nehéz lesz elkerülni a súlyos következményeket.

Kiemelte, hogy a kvóta szerinti pénzügyi hozzájárulás is sokkal olcsóbb lenne, mint a jelenlegi büntetés. „Ez sokkal kisebb összeg, mint amit most folyamatosan már levontak tőlünk, tehát el is ment ebből 600 millió” – mondta.

A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Autósüldözés Rogán Cecíliával,10 ezer eurós tonhal-szusi és Orbán rivalizálása a putyini vagyonnal - Tóth Ildikó újabb részletek osztott meg a NER-luxusról
A Cápák között befektetője újabb elképesztő történeteket osztott meg a NER belső világáról. Azt is elmondta, szerinte feltűnően nem mennek sehová a NER-esek és a NER-feleségek a kormányváltás óta, inkább otthon diskurálnak az ügyvédjeikkel a jövőről.


„Nemcsak jártam NER-es milliárdos ingatlanjában, hanem Tiborczéktól vettünk egy több milliárdos ingatlant az Andrássy úton” – hangzott el Tóth Ildikótól Dull Szabolcs Ötpontban című műsorában.

A luxusingatlan-befektető, akit a közönség az RTL Cápák között című műsorából ismerhet, azt állította, egy cég megbízásából vásárolták meg a 650 négyzetméteres lakást, amit korábban üzemeltetésre használtak. A lakás belső tereiről az üzletasszony részletesen is beszélt.

„Ezen a lakáson is az látszott, hogy itt nincsenek anyagi határok.”

Tóth Ildikó beszámolt arról is, hogy barátainak „oligarcha-túrákat” szokott szervezni, és egy ilyen alkalommal feszült helyzetbe került Rogán Cecília körülbelül tízmilliárdosra becsült háza előtt. Miután lefotózta az ingatlant, elmondása szerint megjelent mellettük Rogán Cecília, majd miután továbbhajtottak, követte őket.

„Beállt mögénk, és elénk vágódott egy nagy Mercedes-dzsip, és elkezdtek belőle kiszállni az emberek, én gázt adtam, mert úgy gondoltam, hogy nincs közös témánk, úgyhogy nem beszélünk meg semmit.”

Az interjúban több más, a NER-luxus világába tartozó történetet is megosztott. Hatvanpusztát egy indokolatlan, 100 szobás, Versailles-i kastély hangulatát idéző birtokként írta le, ami szerinte nem több, mint

„rivalizálás a putyini vagyonnal”.

Beszélt egy titokzatos, olasz Alpokban található villáról is, amelynek felújításakor a megbízó egyetlen utasítása az volt, hogy „teljesen mindegy, hogy mennyit fog költeni, mert a legszebb legyen”. Bár a sajtó ezt az ingatlant Orbán Viktorhoz köti, Tóth csak annyit tud, hogy mivel a villának magyar házvezetőnője van, valószínűleg magyar tulajdonosé.

Mészáros Lőrincről pedig egy erős véleményt fogalmazott meg.

„Ez az ember nem milliárdos, ez az ember egy nagyon megbízható fiú.”

Tóth azt is elmondta, hogy a kormányváltás óta feltűnően rejtőzködnek a NER-oligarchák, pedig korábban olyan felesleges fényűzésre is volt példa, mint a most következő történet:

„A NER-esek és a NER-es feleségek eltűntek mindenhonnan a kormányváltás után. Nincsenek az utcán, nincsenek az éttermekben, nincsenek partik. Régebben rengeteg olyan parti volt, ahol hatalmas bulikat rendeztek a saját villáikban, és ezt feltöltötték a social mediába. Úgy képzeld el, hogy egy 10 ezer eurós tonhalat felszeleteltek szusinak, megérkezett a hatalmas tonhal, jöttek a japán séfek, feldolgozták, videóra vették, és ezt a barátaikkal visszanézhették később” - részletezte az üzletasszony, aki szerint most mindenki otthon ül és a jogászaival beszélget, hogy hogyan tovább.

„Most egy picit elment a kedvük a fotózástól” - jegyezte meg.

Nemrégiben derült ki, hogy Tóth Ildikó volt az, aki saját elmondása szerint 2022 tavaszán elkezdett információkat és fotókat küldeni Hadházy Ákosnak a NER-közeli feleségek fényűző életmódjáról. Az üzletasszony ezt azzal indokolta, hogy a kézzelfogható rongyrázás sokkal jobban megragadja az emberek figyelmét, mint a bonyolult korrupciós ügyek.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni:

Nemrég a HVG-nek adott interjút, ahol kifejezetten a NER-feleségek, köztük Matolcsy Ádám neje, és Rogán Barbara luxizását részletezte:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Borítékban átadott készpénz, ajándékok” – Panyi Szabolcs szerint így is támogatták orosz ügynökök a magyar kormánymédia embereit
Az oknyomozó újságíró szerint a közvetlen anyagi juttatás is része volt annak a támogatási rendszernek, amellyel orosz és kínai hírszerzők segítették a kormánymédia munkatársait.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró a bejegyzésében nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a magyar hatóságok ismerték a kormányközeli szereplők és külföldi hírszerzők viszonyát.

„Több magyar nemzetbiztonsági forrás is arról beszélt nekem, hogy a magyar szolgálatok az elmúlt években észlelték és feldolgozták számos olyan személy orosz és kínai titkosszolgálati kapcsolatait, akik az Orbán-rezsim ismert propagandistáiként dolgoztak” - írta a közösségi oldalán.

„Ezek a kapcsolatok sokszor tartalmi befolyásolást jelentettek diplomatafedésben dolgozó hírszerzők részéről, sőt olykor közvetlen támogatást is: ajándékokat, szakmai utakat, különféle fizetett megbízásokat, vagy akár borítékban átadott készpénzt.”

Az újságíró szerint ezek az esetek túlléptek egy kritikus határon, amit egy szövetségesi rendszerben lévő ország még elnézhetne. „A kapcsolat túlment azon, amit egy normális EU/NATO tagállamban még tolerálhatónak lehetett volna tekinteni.”

A határozott fellépés mégis elmaradt, aminek Panyi szerint politikai okai voltak. Úgy látja, a szolgálatok azért nem tudtak hatékonyan intézkedni, mert a propagandisták által terjesztett, Moszkva és Peking érdekeit szolgáló tartalmak egybeestek a kormány politikai céljaival.

„Ezek a propagandisták többek között a Magyar Nemzetnél, a Pesti Srácoknál, a Demokratánál, illetve korábban a Magyar Hírlapnál dolgoztak.”

Panyi arra is felhívja a figyelmet, hogy a kormánypárti médiabirodalom közelmúltbeli leépítései után ezek a személyek még szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot külföldi megbízóikkal. „Borítékolható, hogy lesznek olyanok, akik pénzügyi és ideológiai okokból továbbra is Moszkva vagy Peking érdekeinek megfelelően próbálják majd befolyásolni a magyar nyilvánosságot – csakhogy már nem a magyar, hanem sokkal direktebb módon az orosz és a kínai állam szárnyai alatt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Krekó Péter: Ezért nem adhat felmentést a „parancsra tettem” az Orbán-rendszer kiszolgálóinak
A szociálpszichológus szerint az Orbán-kormány nem volt klasszikus autoriter rendszer, így a propagandagépezet működtetői nem hivatkozhatnak kényszerre. A szakértő úgy véli, az államszervezetből fel lehetett volna állni, de ezzel a lehetőséggel az elmúlt 16 évben nagyon kevesen éltek.
F. O. - szmo.hu
2026. június 19.



Két hónappal a kormányváltás után a magyar társadalom még mindig bizonytalan abban, hogyan viszonyuljon az elmúlt 16 évhez, erről beszélt Krekó Péter szociálpszichológus a Telexnek adott interjúban. Szerinte miközben egyesek a feszültségek csillapítását és a jövőre való koncentrálást sürgetik, a kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy elsöprő társadalmi igény van az elszámoltatásra és a vagyonvisszaszerzésre, különösen a korrupciós ügyek kapcsán. Úgy véli, erre komoly demokratikus felhatalmazás van, ami nemcsak pragmatikus, de morális megtisztulási szempontból is fontos.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a jogi folyamat nem lesz egyszerű, mivel az ügyészség és a Kúria a jelenlegi vezetéssel nem lesz a kormány szövetségese ebben. Krekó szerint a gyűlöletkeltéshez hasonló politikai visszaélések terén is jogos elvárás a felelősségre vonás, különösen, hogy a rendszerváltáskor ez elmaradt. Azt a gondolatot, hogy a „boszorkányüldözés” abbahagyása vezet a békéhez, magasztosnak, de ebben a helyzetben helytelennek tartja. „De a rendszerszintű jogi és politikai normasértések korszakát követően ez azt jelentené, hogy az elit és a társadalom szemet hunyna a bűncselekmények fölött” – fogalmazott.

A szociálpszichológus óvatosságra intett az egyéni politikai traumák társadalmi szintre emelésével kapcsolatban, ugyanakkor megjegyezte, hogy a fél ország valamilyen mértékben traumatizált, és a trauma nem múlik el a hallgatással.

Ezért is tartja fontosnak, hogy a felelősséget ne kenjék el egy üres megbékélésretorika jegyében. „Egy ilyen helyzetben a gyors túllépés alapvetően az elkövetők érdekeit szolgálja” – jelentette ki.

Hozzátette, a gyógyulás nem egy csendes folyamat. „A traumafeldolgozás törvényszerűen hangos, konfliktusos, fájdalmas folyamat, amiben a szenvedés nem öncélú, hanem azt a célt szolgálja, hogy mindez ne történhessen meg újra” – mondta. Krekó Péter kitért arra az új jelenségre is, hogy a rendszer korábbi kiszolgálói egyre gyakrabban szólalnak meg a nyilvánosságban, jellemzően önmentegető módon. Bár az ő perspektívájuk megértése is fontos, szerinte az áldozatokét még nem hallottuk eleget, és határt kellene szabni a nyilvános „gyóntatószékeknek”.

„Nem lenne szerencsés, ha az elkövetők önmentegető narratívái dominálnák a nyilvánosságot – még ha sokszor izgalmasabb is az ő magyarázataikat hallgatni”

– figyelmeztetett.

A korábbi rendszer szereplőinek médianyilvánossága kapcsán Krekó különbséget tett a volt állami vezetők és a kommunikációs gépezet alkalmazottai között. Míg előbbieket szerinte meg kell szólaltatni, és szembesíteni kell őket a döntéseikkel, utóbbiak esetében problémásabbnak látja, ha kevés szembesítés mellett mondhatják el a saját narratívájukat. Úgy véli, ez a cselekedeteiket túl emberinek láttathatja, holott azok amorálisak voltak. A propaganda eltűnésével és a kormánymédia-termékek összeomlásával párhuzamosan szerinte most kedves arcú emberek magyarázzák a bizonyítványukat, ami a gyors megbocsátás felé mutat.

„Mindez a nagyon gyors megbocsátás irányába mutat, pedig szerintem az indulatok szításában és gyűlöletkeltésben aktív szerepet játszó szereplők esetében ez nem indokolt”

– szögezte le. A szociálpszichológus szerint a felelősség megállapításánál nem szabad megállni a legfelsőbb szinten, és csak Rogán Antalra, valamint néhány vezetőre hárítani mindent. „Érdemes elkerülni azt is, hogy minden felelősséget csak a legfelsőbb szintekre vetítünk, és csak Rogán Antalt és néhány köztévés igazgatót nevezünk meg bűnösnek” – mondta. Álláspontja szerint a propagandagépezet közép- és alsóbb szintjein elkövetett tettekről is beszélni kell.

Krekó Péter kifejtette, hogy

az Orbán-rendszer egyfajta információs autokrácia volt, amely az információk rendszerszintű manipulációjával tartotta fenn magát.

Fontosnak tartja megérteni, hogy ez nem volt klasszikus autoriter rendszer. „Senkit nem kényszerítettek arra, hogy a gyűlöletkeltésben részt vegyen, senkinek sem fogtak pisztolyt a fejéhez annak érdekében, hogy a propagandát szolgálja” – hangsúlyozta. Bár voltak kényszerítő eszközök, azok nem a középosztályt sújtották elsősorban.

„Ezért sem adhat felmentést, amire a Harmadik Birodalom bukását követően sokan hivatkoztak: »parancsra tettem«” – vonta le a következtetést.

Szerinte az államszervezet szinte bármely részéből, így a propagandaintézményekből is fel lehetett állni. „Őszintén szólva ezt nagyon kevesen tették meg az elmúlt 16 évben” – tette hozzá.

A „boszorkányüldözés” vádjára reagálva Krekó elmondta, hogy a kormányváltáshoz vezető két legfontosabb érzelem a harag és a remény volt, a harag pedig a változás fontos katalizátora. Bár ennek nem szabad korlátlan utat engedni, a közvélemény morális felháborodásának kifejezését legitim demokratikus eszköznek tartja. A magyar politikára jellemző „törzsi logikai gondolkodás” veszélyére is felhívta a figyelmet, amely a saját oldalon megbocsátó, míg az ellenféllel szemben kíméletlen. „Míg valaki egy normasértést a saját oldalán megbocsáthatónak, sőt kívánatosnak tart, a másik oldallal szemben sokkal kevesebbet enged meg” – magyarázta. Úgy látja, a Fidesz összeomlásával a hatalommal való visszaélés veszélye fennáll, de az új kormány részéről lát olyan gesztusokat, amelyek ez ellen hatnak.

Krekó a Fidesz szembenézésének teljes hiányát látja.

„Egy-két kritikus hangon kívül nem hallottunk érdemi önreflexiót a Fidesz oldaláról, Orbán Viktor továbbra is a globális összeesküvéssel magyarázza a vereségét”

– állapította meg. Ezzel szemben az új kormány tett gesztusokat, például Magyar Péter bocsánatot kért a rendszer bűneiért. Orbán Viktor stratégiája szerinte ennek pont az ellentettje. „Orbán »dolgozatának« üzenete: az irány jó volt, csak nem mentünk elég messzire” – foglalta össze. A szociálpszichológus úgy gondolja, Orbán a saját politikai stílusának foglyává vált, érzéketlen lett a társadalmi hangulatváltozásokra, és a Fidesz népszerűségének zuhanása részben az önreflexió hiányának köszönhető.

Krekó Péter személyes érintettként elmondta, senki nem kért tőle bocsánatot a Covid-járvány alatti lejárató kampány miatt, de ezt nem is várja el. Fontosabbnak tartja a miniszterelnöki bocsánatkérést, bár szerinte az állam név szerint is bocsánatot kérhetett volna a Szuverenitásvédelmi Hivatal által meghurcoltaktól. A rendszer alsóbb szintjein dolgozók felelősségével kapcsolatban konkrét javaslata is van.

„Én elképzelhetőnek tartanék például egy külön szabályozást arra, hogy a gyűlöletkeltésben élen járó közmédia és más médiaorgánumok bizonyos feladatokban részt vevő munkatársai egy ideig ne dolgozhassanak az államigazgatásban vagy a nyilvánosságban”

– vetette fel. Véleménye szerint aki aktívan részt vett az információs hadviselésben, annak szembe kell néznie a következményekkel.

„Aki aktív munkát végzett az ország polgárai elleni információs hadviselésben, és civilek ellen fordította ezeket az információs fegyvereket, az nézzen szembe a következményekkel” – mondta.

A szociálpszichológus szerint az Orbán-rendszerrel való szembenézés elmulasztása illeszkedne a feldolgozatlan magyar traumák sorába, de hangsúlyozta, hogy ez a rendszer morálisan nem eshet egy megítélés alá a gyilkos diktatúrákkal. Úgy látja, a rendszer fenntartásában a magyar társadalomnak is volt felelőssége. „Ezért szerintem a rendszer fenntartásában is volt a magyaroknak társadalmi felelősségük” – jelentette ki, hozzátéve, hogy mindenkinek érdemes elgondolkodnia a saját felelősségén. Timothy Snyder „előzetes behódolás” fogalmát idézve arról beszélt, hogy sokan feleslegesen engedtek a hatalomnak. „Magyarország ennek az előzetes behódolásnak az állapotában volt. Tudom, hogy ez nem egy népszerű nézőpont, mert egyszerűbb a Fidesz túlhatalmára fogni mindent” – mondta.

A jövőre nézve a legfőbb tanulságnak a hatalommal szembeni bátor kiállást tartja. „A tanulság szerintem az, hogy ne próbáljunk megfelelni előre a hatalom akaratának, és ne féljünk kritikusak lenni” – fogalmazott. Szerinte az Orbán-kormány alatt a társadalom megtanulta, hogy lehet hatása az ellenállásnak. Ezt a kritikai attitűdöt a jövőben is meg kell őrizni, mert ez a záloga annak, hogy

az alattvalói mentalitásból egy tudatos polgári mentalitásba lépjünk át.

„Ha ellent merünk mondani a hatalomnak, egy fejlettebb, jobb társadalomban élhetünk” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk