Sz. Bíró Zoltán: A Nyugat célja már az, hogy stratégiai vereséget mérjenek az oroszokra
Európában és itthon is vezető téma az energiahordozók árának drasztikus növekedése és az energiaválság, amivel mi is számos cikkben foglalkoztunk már az utóbbi időben.
Szeptember 28-án a Közép-Európa Társaság tartott nyílt kerekasztal-beszélgetést a Budapesti Corvinus Egyetemen, ahol Felsmann Balázs, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont kutató főmunkatársa, Sz. Bíró Zoltán, az egyetem mesteroktatója, történész és Oroszország szakértő, valamint Holoda Attila energetikai szakértő, volt helyettes államtitkár próbált választ találni arra, mi vár ránk a hamarosan beköszöntő télen, illetve hosszabb távon.
Lesz-e mivel fűtenünk? Vajon meddig tarthat még a háború? – tett fel egyből az elején két olyan kérdést a moderátor, Varga Dániel, amiről önmagában is órákig lehetne vitatkozni.
Ráadásul nemcsak a tárolók feltöltöttségétől függ az ellátásbiztonság: ez három részből áll össze, az előbbin kívül a saját termelésből és az importból. A földgáztárolók szerepe a ciklikusan jelentkező többletigény kiszolgálásában, illetve a vésztartalék-képzésében van.
Ha figyelembe vesszük, hogy egy átlagos téli nap fogyasztása Magyarországon 50-51 millió köbméter, csak ez a kapacitás több mint 90 napig elég lenne, és akkor a másik két lábat még hozzá se adtuk.
Felsmann Balázs a fentiekkel egyetértve hozzátette, korábban még jogos volt a félelem, hogy az ellátásbiztonság is veszélybe kerül, most viszont már „csak” árkrízis van. Bizakodásra ad okot, hogy egyetlen kivétellel minden világpiaci szállító történelmi rekordszinten teljesít, soha ekkora mennyiséget nem szállítottak még, mint most. Nem túl meglepő módon Oroszország a kivétel, egyedül ők csökkentették a kapacitásukat.
A háború végével kapcsolatban Sz. Bíró Zoltán semmi megnyugtatót nem tudott mondani. Szerinte a helyzetet nagyon bizonytalanná teszi, hogy míg az ukrán oldalon pontosan definiált célok vannak (mégpedig a február 24-e előtti állapot visszaállítása, jó esetben Krím hozzácsapásával), az oroszok részéről folyamatosan változik, mit szeretnének elérni. Az Ukrán Nemzeti Bank utolsó jelentései ugyanakkor végig azzal kalkulálnak, hogy még 2024-ben is tartani fognak a harcok.
Hogyan szabadultak el ennyire az árak? Tényleg csak a szankciók felelősek a krízisért?
Felsmann Balázs szerint teljesen torz kép, hogy csak a háború a felelős a krízisért, hiszen az már előtte beindult. Valószínűleg az orosz tervek része volt, hogy a Gazprom 2021 második felétől feltűnően nem teljesített, nem töltötte a tárolóit. A céljuk az lehetett, hogy Európa minél kevésbé tudja majd támogatni Ukrajnát a leendő – akkor még csak általuk tudott – inváziót követően.
Ráadásul az aszály miatt a vízerőművek nagyon keveset termeltek, valamint a francia atomerőmű-flotta jelentős része is kiesett műszaki problémák miatt. A gázüzemű erőművek termelése viszont az extrém magas gázárak ellenére nőtt.
Holoda Attila is egyetért abban, hogy egy szakértő nem engedhetne meg magának olyan leegyszerűsítéseket, amiket politikusok teljesen komolyan kimondanak. 2018-19-ben szerinte lavina volt az európai gázpiacokon, óriásit nőtt a kínálat, emiatt mindenki elkényelmesedett. 2021 környékén még inkább ez volt a helyzet: a tárolók akkor alig 50 százalékon álltak, mert nem volt többre szükség.
Tavaly július környékén kezdett el felmenni a gázár, mivel a járvány után óriási visszapattanás történt a fogyasztásban: 12-14 százalékkal nőtt az utolsó békeévhez képest. Már ekkor egy németországnyi fogyasztási igényt nem tudtak teljesíteni világszinten.
Nem tudtak új gázmezőket nyitni, valamint a már említett orosz kavarás is hozzájárult a helyzet romlásához. Mellesleg a látszat ellenére Oroszországban is vannak ellátási gondok: a permafroszt olvadása miatt sorozatos műszaki problémák léptek fel, mivel folyamatosan görgették a korszerűsítést.
Sz. Bíró Zoltán a fentiekhez hozzátette, hogy az energiahordozók közül jelenleg csak a kőszénnel szemben van hatályban szankció, ezért is csúsztatás arról beszélni, hogy az okozza a drágulást.
Ki állhat az Északi Áramlat robbanásai mögött?
Sok szó esett a beszélgetésen az Északi Áramlat 1 és 2 gázvezetéket ért támadásokról is, amelyek miatt a tőzsdei árak alig két nap leforgása alatt 30 százalékot ugrottak. Holoda szerint ez kizárt, hogy véletlen, de nem merné állítani, hogy szabotázs történt. Érdekes – tette hozzá –, hogy annak ellenére reagált így a piac, hogy augusztus vége óta eleve nem jön az Északi áramlaton gáz.
Sz. Bíró szerint a német sajtó ugyan rögtön arról írt, hogy vagy az oroszok vagy az ukránok voltak, de mindkettő valószínűtlen. Az ukránok azért, mert rengeteg szakértő, óriási helyismeret kellett volna hozzá, ami nekik aligha állt rendelkezésükre.
Hogy akkor mégis ki lehetett, arról Sz. Bírónak fogalma sincs.
Holoda ehhez annyit tett hozzá, hogy az USA-nak sem lett volna érdeke egy ilyen akció, mivel egy gyenge Oroszország nem segíti a céljaikat. Kínának már annál hasznosabb volna a meggyengülésük, de ez persze nem jelenti automatikusan azt, hogy ők voltak.
Jó-e az ársapka és a többi adminisztratív beavatkozás? Meddig lehetnek tarthatóak?
Felsmann szerint elsődlegesen piaci folyamatoknak kell irányítani a gazdaságot, azonban piaci zavarok esetén, mint amilyen a mostani is, az államnak van szerepe. Ezért nem meglepő, hogy gyakorlatilag minden ország kitalált valamilyen mentőcsomagot.
Abban van különbség, ki milyen eszközt használ (ársapka, áfa-csökkentés, egyszeri támogatás, stb.) Nincsen biztos recept, inkább ötletbörze zajlik, és mindegy, milyen irányba mennek az intézkedések, mindegyik fájni fog valakinek – hangsúlyozta.
Holoda annyit tett hozzá ehhez, hogy mint azt az Északi áramlat ügye is megmutatta, a piac imád pánikkal reagálni a váratlan helyzetekre. Magyarországon szerinte leginkább a felhasználást kellene csökkenteni, hogy a kiszolgáltatottságunk is csökkenjen. Oroszország hosszú ideig nagyon stabil és megbízható szállító volt, de Putyin ezt másodpercek alatt romba döntötte. Ugyanakkor számítani kell rá, hogy az orosz gáz teljesen biztos nem váltható ki.
Felsmann Balázs szerint kérdés, mennyire van kőbe vésve az évi 10 milliárd köbméteres hazai fogyasztás. Ha mondjuk 15-20 százalékkal csökkenteni tudnánk, az máris annyi lenne, amit még pont meg tudnánk oldani orosz gáz nélkül is.
A magyar lakosság egyébként korábban nagyon erősen képes volt alkalmazkodni a körülményekhez: amikor legutóbb drága volt a gáz (2007-től 2013-ig), jóval kevesebbet fogyasztottak, amikor pedig olcsó (2013-tól mostanáig), újra többet.
Az ársapkával kapcsolatban Felsmann és Holoda is kiemelte, hogy ez elsősorban egy politikai termék, ebből adódóan addig lesz tartható, amíg ez szolgálja a kormány érdekeit. Ha masszívan veszteséges, akkor is fent lehet tartani, viszont akkor más módon kell kompenzálni.
Holoda szerint az emberek eddig egyáltalán nem figyeltek oda a fogyasztásukra, most viszont nagyon tudatosan elkezdtek foglalkozni vele. Ez mindenképp a rezsinövekedés pozitív hozadékának tartja.
„Ha Orbán azt akarná, holnaptól a kenyér is lehetne újra 3 forint 60 fillér, csak az összes pékséget államosítani kéne. És remélni, hogy az emberek nem rakják össze, hogy emiatt nincs mondjuk CT a kórházban, ezért nem újítanak fel egy csomó dolgot, és így tovább” – fogalmazott.
Mi várható a háborúban?
Sz. Bíró Zoltán szerint a bizonytalanságot növeli, hogy a Putyin által elrendelt mozgósítás kritériumai nem szerepelnek a kiadott dokumentumban. A konkrét szám hivatalosan titkos, miközben az elnök szóvívője állítja, hogy 300 ezer főről van szó.
Az emigrációban működő ellenzéki Meduza portál szerint viszont a valós szám akár 1,2 millió is lehet, azonban Moszkvából és Szentpétervárról alig gyűjtenének be valakit. Főleg mezőgazdasági területekről, az ország legkiszolgáltatottabb részeiről soroznak be embereket, ahol működő helyi sajtó is alig van, ezért a lehető legkisebb lehet a felzúdulás.
Nagy kérdés, mennyit sikerül majd valójában, ugyanakkor már az eddigi önkéntes szerződéses katonák motiváltsága is messze az ukránoké alatt volt, nem valószínű, hogy az újonnan besorozottak fordulatot idéznek elő.
Kérdés, az eliten belül lesznek-e dezertálók és ha igen, milyen arányban. Ez merőben új helyzetet idézne elő, és akár Putyin hatalmát is veszélybe sodorhatná – tette hozzá.
Ami a harcok menetét illeti: Sz. Bíró szerint ahogy elkezdenek beérkezni a modern, nagy pontosságú nehézfegyverek nyugatról Ukrajnába, biztosan lesz valamiféle fordulat.
Az ukrán költségvetés jelenleg egyharmad rész adóból, egyharmad rész nyugati segélyből, valamint egyharmad rész bankóprésből (tehát pénznyomtatásból) áll össze. A harmadik csökkentése érdekében hamarosan még több nyugati segély jöhet, évi 60 milliárd dollár, aminek kétharmadát az EU adná. Ezt kizárólag az állam működtetésére költenék.
A Nyugat eddig megosztott volt abban, a fegyverszünet felé kell-e tolni Ukrajnát akár lemondások árán is, vagy a győzelemig. Amerika mellett most már egyre több másik ország is az utóbbi felé hajlik, tehát
Ráadásul az agresszort sem szabadna jutalmazni úgy, hogy engedünk a területi követeléseinek. Kérdés, meddig fogadja el a Nyugat, hogy ők finanszírozzák Ukrajna egyre horribilisebb háborús kiadásait, de jelenleg a tárgyalásos békekötésnek van kevesebb támogatója a nagyhatalmak között.