Nyugdíjra félretenni, ej, ráérünk arra még?!- így gondoljátok ti, pedig a halogatás nem jó megoldás
A 20-30-as korosztályt egyelőre nem annyira foglalkoztatja, hogy milyen életet él majd 30-40 év múlva. Aggódni majd ráérnek 40 után is - gondolják. Három pontban rávilágítunk, miért nem halogatható, hogy az idős korunk nyugodt éveit bebiztosítsuk.
Legutóbbi kvízünkben azt a lehetőséget kínáltuk fel olvasóinknak, hogy tudják meg, milyenek lesznek 30-40 év múlva. A kérdések egy része a pénzügyi tudatosságot járta körül, éppen azért, mert az önfeledt nyugdíjas évekhez az lehet a kulcs, ha már fiatalon megtakarításba kezdünk.
A kvíz kitöltői a válaszaik alapján lehettek 'Aggódók', akik ugyan tisztában vannak azzal, hogy a nyugdíjuk valószínűleg nem lesz elég az időskori megélhetéshez. Görcsölnek is emiatt, de még nem sok konkrét lépést tettek azért, hogy biztosítsák az anyagi gondoktól mentes, függetlenebb időskort. A 'Máról holnapra élők' jelszava a 'Carpe diem!', ők úgy állnak az öregség kérdéséhez, hogy azt előbb még el is kell érni, kár ezen már most stresszelni. A 'Tudatosak' pedig azok, akik már otthonoson mozognak a nyugdíj célú megtakarítások terén, és lesz mivel kiegészíteniük az állami nyugdíjukat.
Nem okozunk nagy meglepetést, ha eláruljuk, a kitöltőknek csak egy kis százaléka tartozik a 'Tudatos' kategóriába. Gondolhatnánk, hogy ez fiatalon még természetes lehet, ám az OTP Nyugdíjpénztár szakértője szerint nem lehet elég korán elkezdeni a nyugdíjas éveink megalapozását.
Mik a kilátások?
Az OTP Nyugdíjpénztár felmérése szerint a legtöbb magyar továbbra is úgy gondolja, hogy nehezebb lesz az élete nyugdíjasként, mint szüleinek volt, és tart attól, hogy időskorában az állami nyugdíj nem lesz elég a megélhetésre.
Az egyik legnagyobb félelmünk pedig az, hogy a rokonok segítségére szorulhatunk majd nyugdíjas éveinkben, főleg, ha romlik egészségi állapotunk.
Bárhogy is lesz, sosem árt, ha az ember előre gondolkodik, és kicsit utánaszámol a lehetőségeinek.
Mit lehet tenni?
Jobb félni, mint megijedni – tartja a mondás, ami itt annyit jelent: érdemes már most elkezdeni félretenni a nyugdíjas éveinkre, hogy később ne érjen minket nagy meglepetés. Íme három tipp, amelyeket megfogadva egy lépéssel előrébb járhatunk azoknál, akik még kevésbé tartanak az időskortól:
1. Tudatosan előre tervezni
Ahelyett, hogy a véletlenre és a "jövő zenéjére" bíznánk magunkat,
kezdjük el felépíteni a tudatos öngondoskodást és legyen rendszeres nyugdíjcélú megtakarításunk!
Hogy mégis mennyit célszerű félretenni és milyen módon, azt sem kell egyedül eldöntenünk - érdemes megkeresni egy erre szakosodott pénzügyi tanácsadót, aki eligazít bennünket a különböző lehetőségek között. Kiindulásként utánajárhatunk, hogy a tervezett megtakarítással mekkora nyugdíjkiegészítéssel számolhatunk majd - az OTP Nyugdíjpénztár oldalán találunk például egy erre a célra létrehozott kalkulátort.
Az OTP Nyugdíjpénztár, mint az egyik legismertebb hazai önkéntes nyugdíjpénztár, közel 30 éves fennállása óta támogatja új és meglévő ügyfeleit a nyugdíjcélú megtakarítások tervezésében. A regisztráció az online ügyintézésnek köszönhetően még egyszerűbb és bankkártyás befizetésre is van lehetőség. Az ÖNKÉNTES NYUGDÍJPÉNZTÁRI számlára egyénileg és a munkáltató által befizetett összegek, valamint jóváírt támogatói adomány után adó-visszatérítést igényelhető. Ennek mértéke 20%, de legfeljebb 150.000 forint évente.
2. Időben elkezdeni a takarékoskodást
A nyugdíj, mint megtakarítási cél távolinak tűnhet, egy 25-30 éves fiatal számára pláne. Egy korábbi cikkünkben, amelyikben fiatalokat kértünk meg, nézzék meg, milyenné alakítja őket egy öregítő filter és gondolják át, milyen életük lesz 30-40 év múlva, többen is úgy vélték, elég lehet 40 éves kor felett elkezdni a nyugdíjra félretenni.
Nyilván az is kérdés, hogy mekkora összeget tudunk havonta a nyugdíjas korunkra félretenni, milyen életszínvonalon szeretnénk majd nyugdíjasként élni, és mennyi ideig tartanak majd a nyugdíjas évek.
Ha csak abból indulunk ki, hogy vélhetőn tovább növekszik az átlagéletkor, egyre hosszabb ideig élünk, akkor egy mai huszonévesnek már jó eséllyel egész hosszú nyugdíjas időszakkal kell számolnia.
Ha pedig akár 15-20 évig is szükség lehet a nyugdíjunk kiegészítésére saját megtakarításainkból, akkor pláne időben el kell kezdenünk a tudatos jövőtervezést. Igen, akár már 25 évesen is időszerű lehet.
3. Hozzuk ki a legtöbbet a megtakarításainkból!
Az önkéntes nyugdíjpénztári tagság egyik nagy előnye, hogy lehet akár munkáltatói juttatás is az ide érkező befizetés.
Talán 30 évesen még úgy tűnik, hogy jobb ötlet azonnal elkölthető formában kérni a munkahelyen a cafeteria elemeket, de aki igazán tudatosan gondolkodik, az hamar átlátja, hogy a nyugdíjpénztári befizetéssel csak jól járhat.
Ráadásul minden évben plusz pénzzel gyarapíthatjuk a megtakarításunkat, ha voltak befizetéseink a nyugdíjpénzárba és fizettünk SZJA-t is. A már kifizetett személyi jövedelemadónkból (SZJA) kapunk vissza pénzt közvetlenül a nyugdíjpénztári egyéni számlánkra, mégpedig az adott évben befizetett megtakarítási díj 20%-ának megfelelő összegben, maximum 150.000 forintot.
A cikk az OTP Nyugdíjpénztár megbízásából készült.
Legutóbbi kvízünkben azt a lehetőséget kínáltuk fel olvasóinknak, hogy tudják meg, milyenek lesznek 30-40 év múlva. A kérdések egy része a pénzügyi tudatosságot járta körül, éppen azért, mert az önfeledt nyugdíjas évekhez az lehet a kulcs, ha már fiatalon megtakarításba kezdünk.
A kvíz kitöltői a válaszaik alapján lehettek 'Aggódók', akik ugyan tisztában vannak azzal, hogy a nyugdíjuk valószínűleg nem lesz elég az időskori megélhetéshez. Görcsölnek is emiatt, de még nem sok konkrét lépést tettek azért, hogy biztosítsák az anyagi gondoktól mentes, függetlenebb időskort. A 'Máról holnapra élők' jelszava a 'Carpe diem!', ők úgy állnak az öregség kérdéséhez, hogy azt előbb még el is kell érni, kár ezen már most stresszelni. A 'Tudatosak' pedig azok, akik már otthonoson mozognak a nyugdíj célú megtakarítások terén, és lesz mivel kiegészíteniük az állami nyugdíjukat.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Aki eddig a függőleges csíkokra esküdött a karcsúsítás érdekében, mostantól elfelejtheti a régi divatszabályt: egy friss kutatás szerint ugyanis
éppen a vízszintes ceruzacsíkok teszik a legjobb szolgálatot, ha valaki optikailag nyújtani szeretné az alakját.
A tajvani National Yunlin University of Science and Technology kutatói arra jutottak, hogy a karcsúsító illúziót három tényező együttese határozza meg: a csíkok iránya, típusa és a köztük lévő távolság. A vizsgálatukról – írta a New York Post – 241 egyetemista bevonásával készítettek tanulmányt, amelyben egy női modellről készült fotókat értékeltek, aki különböző mintázatú ruhákat viselt.
A kísérlet során kiderült, hogy a legelőnyösebb hatást általában azok a vízszintes ceruzacsíkok keltették, ahol a csíkok közötti távolság nagyobb, mint maguk a csíkok. A tanulmány szerzői szerint a megállapítás egyértelmű volt.
„A ceruzacsíkos stílus, amelyet vízszintes csíkok jellemeznek, karcsúbbnak láttatja az alakot”
– fogalmaztak. Azonban a hatás nem minden esetben érvényesül. „Ahogy nő a csíkok közötti távolság, a vízszintes csíkok vizuálisan szétszóródnak… és a karcsúsító hatás csökken” – tették hozzá a kutatók, jelezve, hogy a túl ritka mintázat már nem működik.
A kutatás egyúttal azt a tévhitet is eloszlatta, hogy a függőleges csíkokat teljesen el kellene felejteni. Bizonyos esetekben ugyanis ezek is előnyösek lehetnek, különösen, ha sűrű, egyenlő távolságú mintáról van szó.
„Az egyenlő távolságú, függőleges csíkokkal készült minta szintén karcsúbbnak láttatja az alakot”
- áll a tanulmányban. A ruhák és a testkép kapcsolata régóta foglalkoztatja az embereket, sokan tudatosan alakítják öltözködésüket a koruk vagy a testalkatuk szerint, hogy a legelőnyösebb oldalukat mutassák. A mostani kutatás gyakorlati tanácsokkal is szolgál: ha valaki karcsúsító hatású ruhadarabot keres, érdemes a sűrű, vízszintes ceruzacsíkokat előnyben részesítenie, de nem kell automatikusan kizárnia a sűrű függőleges mintákat sem.
A téma aktualitását az is adja, hogy a divatvilágban a csíkos minták ismét reneszánszukat élik.
A csíkok optikai hatásának kérdése egyébként nem új, már 1867-ben a német tudós, Hermann von Helmholtz is leírta
az úgynevezett Helmholtz-illúziót, amely a minták észlelt méretre gyakorolt hatásával foglalkozott. Az elmúlt évtizedekben több, egymásnak ellentmondó kutatás is született, de a mostani tajvani vizsgálat az eddigieknél pontosabban határozta meg, milyen feltételek mellett működik a karcsúsító optikai csalódás.
Aki eddig a függőleges csíkokra esküdött a karcsúsítás érdekében, mostantól elfelejtheti a régi divatszabályt: egy friss kutatás szerint ugyanis
éppen a vízszintes ceruzacsíkok teszik a legjobb szolgálatot, ha valaki optikailag nyújtani szeretné az alakját.
A tajvani National Yunlin University of Science and Technology kutatói arra jutottak, hogy a karcsúsító illúziót három tényező együttese határozza meg: a csíkok iránya, típusa és a köztük lévő távolság. A vizsgálatukról – írta a New York Post – 241 egyetemista bevonásával készítettek tanulmányt, amelyben egy női modellről készült fotókat értékeltek, aki különböző mintázatú ruhákat viselt.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Elfelejthetjük az orrspray-t? Új terápiás eszközök jönnek a szénanátha ellen
Új orvostechnikai eszközök célozzák az allergiás nátha helyi kezelését, kiegészítve a gyógyszeres terápiákat. A fototerápiás és idegi stimulációs módszerek a gyulladást csökkentik.
A tavaszi szél nemcsak vizet áraszt, hanem egy láthatatlan pollentengert is, ami milliók számára változtatja a megkönnyebbülést hozó jó időt egy hetekig tartó, tüsszögéssel, orrdugulással és viszketéssel teli küzdelemmé. Az allergiás nátha, vagy közismertebb nevén a szénanátha egy olyan civilizációs teher, amelyre a gyógyszeripar milliárdokat költ, a betegek pedig évről évre keresik a hatékonyabb, kevesebb mellékhatással járó megoldásokat. A standard terápia – az orrspray-k és antihisztaminok – sokakon segít, de egyre többen vannak, akiknél a tünetek makacsul fennmaradnak, vagy egyszerűen csak csökkenteni szeretnék a gyógyszerek terhelését. Ebben a helyzetben
egy új technológiai hullám van felemelkedőben, amely nem tablettákkal vagy folyadékokkal, hanem célzott fizikai behatásokkal, fénnyel, hővel és mikrostimulációval igyekszik megzabolázni az orrnyálkahártya túlpörgött immunválaszát.
Az alapötlet az, hogy ha a probléma helyben, az orrban keletkezik, akkor a megoldást is ott kell keresni. Amikor az ártalmatlan pollen, poratka vagy állati szőr bejut az orrüregbe, az immunsejtek téves riadót fújnak, és hisztamint, valamint más gyulladáskeltő anyagokat szabadítanak fel. Ez okozza a jól ismert tünetegyüttest: a sorozatos tüsszögést, az eldugult vagy éppen csorgó orrot és a kínzó viszketést. Az új orvostechnikai eszközök pontosan ebbe a folyamatba avatkoznak be. Ahelyett, hogy az egész szervezetet érintő gyógyszert juttatnának a rendszerbe, lokálisan, közvetlenül a nyálkahártyán fejtik ki hatásukat, hogy lenyugtassák az immunsejteket és csökkentsék a gyulladást. A paletta meglepően széles, a napi néhány perces otthoni kezelésektől az egyszeri, rendelői beavatkozásokig terjed.
Az egyik leginkább kutatott terület az intranazális fototerápia, vagyis a fényterápia.
Ennek létezik otthoni, alacsony energiájú vörös és infravörös LED-fényt használó változata, amely napi kétszer-háromszor néhány perces használatot igényel, és létezik rendelői, kúraszerűen alkalmazott, kevert ultraibolya és látható fényt használó kezelés is. A tudományos bizonyítékok egyre gyűlnek: egy friss szisztematikus áttekintő tanulmány és metaanalízis, amely a témában elérhető kutatásokat összegezte, arra jutott, hogy
a fényterápia szignifikánsan csökkentheti az allergiás nátha összes fő tünetét, beleértve az orrfolyást, a dugulást, a viszketést és a tüsszögést is.
Bár a vizsgálatok módszertana még nem teljesen egységes, az irány egyértelműen ígéretes.
Egy másik,
ennél jóval invazívabb, de hosszabb távú megoldást kínáló irány a krónikus orrfolyásért és dugulásért felelős idegek célzott kezelése. Az orrban található hátsó orrideg (posterior nasal nerve) túlműködése jelentősen hozzájárul a tünetekhez. Ezt az idegi aktivitást ma már képesek csillapítani temperált rádiófrekvenciás kezeléssel, krioablációval (fagyasztással), vagy a legújabb, többpontos rádiófrekvenciás rendszerekkel.
Ezeket az eljárásokat helyi érzéstelenítésben, rendelői körülmények között végzik, és a céljuk az, hogy egyetlen beavatkozással hónapokra, sőt, évekre enyhítsék a panaszokat.
A RhinAer nevű rádiófrekvenciás eljárás klinikai vizsgálatai például hároméves utánkövetés során is tartós tünetcsökkenést és életminőség-javulást mutattak ki súlyos mellékhatások nélkül.
„Több, következetes, hároméves eredményeket bemutató tanulmánnyal a hátunk mögött a RhinAer továbbra is mércét állít a tartós, végleges és átfogó krónikus rhinitis eljárások terén”
– nyilatkozta Matt Brokaw, az eljárást fejlesztő Aerin Medical elnök-vezérigazgatója egy céges közleményben. Hasonlóan jó eredményekről számolnak be a ClariFix nevű fagyasztásos technológiával is, amely egy kontrollcsoportos vizsgálatban bizonyította hatékonyságát.
A legújabb generációt
a NEUROMARK rendszer képviseli, amely egy ülésben, precízen képes kezelni az ideg több ágát. „Épp most zártunk egy rendkívül sikeres kereskedelmi validációs fázist, amellyel a NEUROMARK rendszert a krónikus rhinitis ellátásának élvonalába pozícionáltuk” – mondta Brian Shields, a Neurent Medical vezérigazgatója a BioSpace portálnak. Ezek mellett léteznek kevésbé invazív, mechanikai elven működő eszközök is, mint például az akusztikus rezgést és a kilégzés közbeni pozitív nyomást kombináló készülékek. Kisebb vizsgálatokban ezek is javították az orri légáramlást és a tüneti pontszámokat, de a széles körű alkalmazásukhoz még további, nagy esetszámú kutatásokra van szükség.
Fontos hangsúlyozni, hogy a szakmai irányelvek szerint ezek az eszközök jelenleg nem helyettesítik, hanem kiegészítik a hagyományos kezeléseket.
Elsősorban azoknak a betegeknek jelenthetnek alternatívát, akiknek a panaszai a standard gyógyszerek mellett is fennállnak, akik a mellékhatások miatt szeretnének kevesebb gyógyszert szedni, vagy egyszerűen nyitottak a nem gyógyszeres megoldásokra. A biztonsági profiljuk általában kedvező: a fényterápiánál leggyakrabban enyhe orrszárazságot, az idegi beavatkozásoknál pedig átmeneti fájdalmat vagy diszkomfortérzést jelentettek.
A gyakorlati megvalósítás és a költségek terén jelentős a szórás.
Egy otthoni, LED-fényes fototerápiás eszköz ára 87 euró, vagyis körülbelül 33 ezer forint körül mozog, cserébe napi szintű, percekben mérhető elköteleződést igényel.
Ezzel szemben az egyszeri, rendelőben végzett idegmodulációs eljárások ára külföldön akár a több ezer dollárt is elérheti; egy friss betegbeszámoló 3000 dolláros, azaz nagyjából 1 millió forintos önköltségről számolt be. Bár a bizonyítékok egyre erősebbek, a technológia jövőjét a hosszú távú, nagy esetszámú vizsgálatok fogják eldönteni, amelyek tisztázzák, hogy a betegek mely alcsoportjai profitálhatnak a legtöbbet ezekből az innovatív, célzott kezelésekből.
A tavaszi szél nemcsak vizet áraszt, hanem egy láthatatlan pollentengert is, ami milliók számára változtatja a megkönnyebbülést hozó jó időt egy hetekig tartó, tüsszögéssel, orrdugulással és viszketéssel teli küzdelemmé. Az allergiás nátha, vagy közismertebb nevén a szénanátha egy olyan civilizációs teher, amelyre a gyógyszeripar milliárdokat költ, a betegek pedig évről évre keresik a hatékonyabb, kevesebb mellékhatással járó megoldásokat. A standard terápia – az orrspray-k és antihisztaminok – sokakon segít, de egyre többen vannak, akiknél a tünetek makacsul fennmaradnak, vagy egyszerűen csak csökkenteni szeretnék a gyógyszerek terhelését. Ebben a helyzetben
egy új technológiai hullám van felemelkedőben, amely nem tablettákkal vagy folyadékokkal, hanem célzott fizikai behatásokkal, fénnyel, hővel és mikrostimulációval igyekszik megzabolázni az orrnyálkahártya túlpörgött immunválaszát.
Az alapötlet az, hogy ha a probléma helyben, az orrban keletkezik, akkor a megoldást is ott kell keresni. Amikor az ártalmatlan pollen, poratka vagy állati szőr bejut az orrüregbe, az immunsejtek téves riadót fújnak, és hisztamint, valamint más gyulladáskeltő anyagokat szabadítanak fel. Ez okozza a jól ismert tünetegyüttest: a sorozatos tüsszögést, az eldugult vagy éppen csorgó orrot és a kínzó viszketést. Az új orvostechnikai eszközök pontosan ebbe a folyamatba avatkoznak be. Ahelyett, hogy az egész szervezetet érintő gyógyszert juttatnának a rendszerbe, lokálisan, közvetlenül a nyálkahártyán fejtik ki hatásukat, hogy lenyugtassák az immunsejteket és csökkentsék a gyulladást. A paletta meglepően széles, a napi néhány perces otthoni kezelésektől az egyszeri, rendelői beavatkozásokig terjed.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
„A rendrakás nem veleszületett képesség” – íme a tuti módszer, hogy a gyerek rendet tegyen maga után
A szakértők szerint a szülőknek kell megtanítaniuk a rend fogalmát, amihez a legfontosabb eszköz a türelem és a következetesség. A kudarc oka gyakran az, hogy a felnőttek azonnali tökéletességet várnak el, pedig a szokás kialakítása apró lépésekben történik.
A „Rakj végre rendet!” felszólítás helyett léteznek sokkal hatékonyabb módszerek, amelyekkel a szülők rávehetik a gyerekeiket a pakolásra. A gyermekpszichológusok szerint a kiabálás és a büntetés helyett több egyszerű, a mindennapokban is alkalmazható módszerrel könnyebb lehet kezelni a rendetlenséget, és a gyerekek akár élvezhetik is a feladatot.
A rendrakás nem veleszületett képesség, hanem tanult viselkedés írja a Blikk.
A legtöbb család számára ismerős a helyzet: a játékok szanaszét hevernek, a ruhák kupacokban állnak, a rendrakás pedig állandó konfliktusforrás. A pszichológusok szerint a megoldás kulcsa a szülői példamutatásban rejlik: ha a gyerek azt látja, hogy a felnőttek természetes napi tevékenységként kezelik a rendrakást, nagyobb eséllyel sajátítja el ő is ezt a szokást.
A szakértők szerint a rendrakás a gyerekek számára gyakran unalmas, ezért érdemes játékosan kezelni. Például rendezhetünk egy versenyt, hogy ki tudja gyorsabban elpakolni a játékokat, vagy kitalálhatunk egy történetet, amelyben a gyerek a „szuperhős”, aki megmenti a szobát a káosztól.
A játékosság mellett a környezet kialakítása is fontos. A színes tárolók és dobozok segítenek abban, hogy minden tárgynak meglegyen a maga helye, így a gyerekek könnyebben megtanulják, hova kell visszatenni a dolgaikat.
A pozitív megerősítés sokkal hatásosabb, mint a büntetés. A dicséret akkor a leghatékonyabb, ha konkrét és őszinte. Egy általános elismerés helyett érdemes kiemelni a részleteket.
„Nagyon tetszik, hogy a könyveidet szépen sorba rendezted a polcon!”
A következetesség az egyik legfontosabb tényező. Ha a szülők egyszer elvárják a rendrakást, máskor viszont nem, a gyerek összezavarodhat.
Érdemes világos szabályokat bevezetni, például: „Minden este lefekvés előtt elpakoljuk a játékokat.”
A rendrakás akkor működik a legjobban, ha rutinná válik, például ha a nap végén mindig szánnak 5-10 percet a közös pakolásra.
Fontos, hogy a szülők ne várjanak azonnali tökéletességet. A túlzott elvárások frusztrációhoz vezetnek, és elvehetik a gyerek kedvét. A cél nem a hibátlan szoba, hanem egy olyan szokás kialakítása, amely hosszú távon megkönnyíti a gyerek életét.
A „Rakj végre rendet!” felszólítás helyett léteznek sokkal hatékonyabb módszerek, amelyekkel a szülők rávehetik a gyerekeiket a pakolásra. A gyermekpszichológusok szerint a kiabálás és a büntetés helyett több egyszerű, a mindennapokban is alkalmazható módszerrel könnyebb lehet kezelni a rendetlenséget, és a gyerekek akár élvezhetik is a feladatot.
A rendrakás nem veleszületett képesség, hanem tanult viselkedés írja a Blikk.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Ha lapos hasat akarsz, valószínűleg eddig rossz helyen keresed a megoldást.
A titok ugyanis nem a hasprések számában, hanem a tested legnagyobb izomcsoportjaiban keresendő.
A célzott hasizomgyakorlatok ugyan valóban erősítik a törzset és javítják a tartást, de önmagukban nem elegendőek a hasi zsírpárnák eltüntetéséhez.
Mi kell hát a laposabb hashoz?
Az, hogy ne feledkezz meg a lábadról és a farizmodról se.
A test ugyanis egyetlen energiarendszerként működik, és a zsírvesztéshez kalóriadeficitre van szükség, vagyis több energiát kell elégetni, mint amennyit beviszünk. Egy 2011-es kutatás is megerősítette, hogy hat hét, kizárólag hasizomra fókuszáló edzés nem csökkentette érdemben a hasi zsírt vagy a derékkörfogatot a résztvevőknél.
A szakértők szerint a guggolások, kitörések és egyéb alsótest-gyakorlatok azért hatékonyabbak a fogyás szempontjából, mert jelentősen megnövelik a kalóriafelhasználást.
A kulcsot a nagy izomcsoportok jelentik, mivel ezek edzése sokkal több energiát igényel, mint egy-egy kisebb izom izolált mozgatása. Az izomtömeg növelése ráadásul a nyugalmi anyagcserét is kismértékben gyorsítja, ami hosszú távon szintén segítheti a súlykontrollt.
A hivatalos ajánlások szerint a felnőtteknek hetente legalább 150 perc közepes intenzitású mozgásra és legalább két izomerősítő edzésnapra van szükségük, amelyek minden nagy izomcsoportot – köztük a lábakat, a csípőt, a hátat, a hasat, a mellet, a vállakat és a karokat – érintenek. A mozgás mellett az étrend is kulcsfontosságú: a mérsékelt kalóriadeficit, a megfelelő fehérjebevitel, a pihentető alvás és a stressz kezelése mind elengedhetetlenek a sikerhez.
Fontos azonban reális elvárásokat támasztani, a közösségi oldalakon látott ideálok ugyanis gyakran csalókák.
Gyakori jelenség, hogy fitneszedzők és influenszerek mutatják be, hogy a tökéletesnek tűnő fotókat csupán a megfelelő testtartás, a behúzott has és az ideális fényviszonyok teszik makulátlanná, a valóságban még egy sportolónak sincs a nap 24 órájában kockahasa.
A motivációt érdemesebb a teljes testi átalakulásból meríteni, hiszen egy jelentős súlyvesztés után látványosan megváltozhat az arcunk is.
A lényeg tehát a következetesség és a teljes testet érintő szemlélet. A hasi zsír csökkentése nem egyetlen gyakorlattól vagy csodamódszertől függ, hanem a rendszeres, nagy izomcsoportokat is megdolgoztató mozgás és a kiegyensúlyozott étrend kombinációjától.
Ha lapos hasat akarsz, valószínűleg eddig rossz helyen keresed a megoldást.
A titok ugyanis nem a hasprések számában, hanem a tested legnagyobb izomcsoportjaiban keresendő.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
