Normális mellű lányok paráznak, mert sokkal nagyobbakat látnak tömegével a telefonjukon
Kicsi a mellem. Tudtommal ennek nincsen információértéke, de elnézve a hírportálokat és magazinműsorokat, lassan űrlénynek érzem magamat attól, hogy úgy vélem: a kebelméret teljesen érdektelen információ, és kizárólag a kedvesünkre tartozik. Szinte parodisztikusan harsogják a szalagcímek sokfelé, hogy „hihetetlen villantás” meg „döbbenetes dekoltázs”, szinte kiszúrja a képernyőt ez a sok „sokkolóan meredező” mellbimbó. Ennek kicsi, annak nagy, a harmadik megműttette, a negyediknek a szoptatástól leapadt... Ez tényleg ennyire központi téma? Szívesen kisilabizálnám a férfi olvasók lelkivilágát egy inverz világban, ahol minden nap átlátszó gatyákban duzzadó gigapéniszeket égetne a retinájukba az összes médium, és arról szólnának a hírek, hogy kinek hány centi, mennyire ferde, illetve balra hord-e.
Emlékszem, gyerekkoromban is volt Nap szépe rovat néhány lapban, és a sztárok is mindig alul voltak öltözve, az erotika pedig érthető módon mindenkit izgat, és eladhatóvá teszi a termékeket, de az arányok mostanra nagyon megborultak. Mindenhonnan gigantikus tükörtojásként rezgő műgömbök merednek rám, ráadásul a gazdatestek meg sem próbálnak egyéb hozzáadott értéket, plusz tartalmat előállítani egy-egy újabb retusált fotón kívül.
Sajnos azt látom, hogy elindult a nőiesség helyett közönségesség, érzékiség helyett trampliság tendenciája, és egyre hasonlóbbak a szépségideál-prototípusok, mintha klónoznák őket. Ahogyan a melleiket is. A minap egy plázában feltűnt, hogy már egyes próbababákra is irreális D-kosarat szabtak, hogy a próbafülkében már csak csalódás érhesse a vásárlót a kontraszt miatt.
Az ilyen komplexusos, önképzavaros és bizonytalan tinikből könnyedén lesznek agyonműtött felnőttek (tudom, hogy vannak bőven stabil lelkű szilikonmellűek. Ismerek is párat. Illetve léteznek indokolt és érthető a beavatkozások, de a zöme immár nem ez a kategória). Ezek a hölgyek immár büszkén teszik ki, amijük van – vagyis amit megvettek annak reményében, hogy ettől lesznek automatikusan szexik és vadítóak. És az ő képeiket nézve ismét kezdődik az egész körforgás elölről.
Megértem amúgy az említett prototípust: nekem sem könnyű mentálisan ellenállni és mantrázni, hogy igenis rendkívül sokféle női test és mellforma van. Sokat segíthet az ördögi körön, ha az ember tudatosan szelektálja a hírforrásait és igyekszik a minimumra csökkenteni ezeket az önsorsrontó tartalmakat. Mellesleg... a férfiaknak sokkal árnyaltabb és változatosabb ízlésük van annál, mint amit a média sugall.