SZEMPONT
A Rovatból

„Nehéz feldolgozni, ha egy apa azzal kínozza a kislányát, hogy megfogatja vele a forrasztópákát”

Láthatatlan pokol címmel írt riportkönyvet Hercsel Adél újságíró, amelyben a családon belüli erőszak túlélőit és a téma szakértőit szólaltatja meg.


Férfiak és nők, húszasok, harmincasok, negyvenesek, ötvenesek történeteit gyűjtötte össze Hercsel Adél új könyvében. Az AnyukaLand és a Magyar szeretők kötetek után ezúttal bántalmazás- és túléléstörténetekről ír, amelyek Magyarország számtalan pontjáról, a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből és közegekből származnak. Az összes megszólaló bántalmazás elszenvedője volt: legtöbben gyerekkorukban estek áldozatul a saját szüleiknek, nevelőszüleiknek, mások a párkapcsolatukban szereztek életre szóló sebeket.

- Hogyan és miért kezdtél el foglalkozni a családon belüli erőszak témájával, és mi vezetett arrafelé, hogy újságíróként könyvet írj róla?

- Több mint egy évvel a #metoo-kampány után mintha most érett volna meg a magyar társadalom - vagy legalábbis egy része - arra, hogy higgadtabban beszéljünk a szexuális visszaélés, az erőszak, a bántalmazás témaköréről. A Weinstein-ügy tavaly októberben nálunk is kiszabadította a szellemet a palackból: elemi erővel tört fel sokakból rengeteg elfojtott fájdalom, trauma és szenvedés. Azt éreztem, van itt egy óriási tabu, amivel érdemes foglalkozni. Kíváncsi voltam, milyen élettörténetek rejtőzhetnek egy-egy, legtöbbször csak történetfoszlányként megjelenő #metoo-poszt mögött. Az talán a nulladik vagy a mínusz egyedik pont, hogy a Láthatatlan pokollal azt állítom: vegyük észre, a probléma létezik, többé ne bagatellizáljuk el.

- Hogyan találtad meg azokat, akik elmondták neked a történeteiket? A bántalmazás, a családon belüli erőszak nem kifejezetten az a téma, amiről szívesen és könnyen szólalnak meg az érintettek, részben éppen a tabusítás miatt is.

- Az ismerősi körben nagyjából tudtam, ki lehet érintett, de a Facebookon is kerestem potenciális interjúalanyokat. Az áldozatok egy idő után egymásnak adták a stafétát, sőt, volt, aki szakértőt is ajánlott a téma feldolgozásához. Szerettem volna, hogy ne csupán női áldozatok szólaljanak meg a könyvben. A hosszú csönd után az törte meg a hallgatás, amikor egy cinikus komment érkezett az egyik facebookos felhívásomra: ’bántalmazott férfiak nem is léteznek, ne viccelődjek, mit képzelek magamról’. Ez a hozzászólás végül elindította a dafke reakciót, melynek hatására számtalan férfi áldozat is megtalált.

- Az áldozatok, túlélők beszámolói mellett szakértőkkel – többek között pszichológusokkal, családszociológussal, családjogi ügyvéddel – készült interjúkat is belevettél a kötetbe. Ezt miért tartottad fontosnak?

- Úgy éreztem, a bántalmazás jelenségét a maga teljességében akkor ismerhetjük meg igazán, ha nem csak a családon belüli erőszak érintettjeinek történeteit mesélem el. Nem akartam reflektálatlanul hagyni ezeket a felkavaró történeteket, nem akartam az olvasóra úgy rázúdítani ezt a tengernyi szenvedést, hogy semmiféle magyarázatot nem kap arra, amivel találkozott. Arról nem is beszélve, hogy feltárásához több területről kell összegyűjteni az információt: a témának egyaránt létezik jogi, pszichológiai, társadalomtudományi, politikai és jogi vetülete, de ugyanúgy vizsgálhatjuk a szociális ellátórendszer vagy a pedagógia oldaláról is.

- Még ha „olvasmányos”, emészthető formában is dolgoztad fel a riportokat, a befogadása nem könnyű sem az érintettek, sem a bántalmazást soha meg nem tapasztalók számára. Hogy érzed, milyen a könyv fogadtatása?

- Egyértelműen pozitív, hihetetlenül jóleső visszajelzéseket kapok a kollégáktól, a közelebbi-távolabbi ismerősöktől, de ugyanúgy számomra ismeretlenektől is. Többen bevallották, hogy a könyv hatására átértékelték az életüket, a gyerekkorukat, a házasságukat.

A kötetbemutató után például odajött hozzám egy hölgy és elárulta, hogy most, a beszélgetés hatására döbbent rá: valószínűleg harminc éve él bántalmazó párkapcsolatban, elgondolkodik és megteszi a szükséges lépéseket.

- Egy ilyen mondatnak azért van súlya, nem?

- Igen, ezt azóta sem tudtam megemészteni. Az ember ül a számítógépe mögött, írja a történeteket, és közben egyáltalán nem gondol arra, hogy ehhez fogható hatást vált ki azzal, amit csinál. Munka közben a történetek borzasztó tartalmát, olykor extremitásokba hajlását a szöveg minőségével próbáltam kompenzálni. Hiába mozogtam a riport műfaján belül, nem akartam, hogy a könyv túlzottan naturalista legyen, igyekeztem novellisztikusra venni a stílust. Épp csak annyira stilizáltam felül az elhangzottakat, hogy lágyabbak, olvasmányosabbak legyenek, de mindez még ne torzítson a történetek tartalmán. Ezen a téren nagy példaképeim a tényirodalom sztárjai, a Nobel-díjas írónő, Szvetlana Alekszievics és Truman Capote.

Mondanom sem kell, a könyv szereplőivel készült interjúk során nem egyszer fordult elő sírás, kiborulás és káromkodás.

Volt olyan, aki életében először mesélte el valakinek, hogy mi történt vele. Ez szintén óriási felelősség.

Mivel nem vagyok szakember, én senkinek sem tudok védett terápiás környezetet biztosítani, ezért igyekeztem olyan interjúalanyokat választani, akik a bántalmazójuk, bántalmazóik által már nincsenek veszélyeztetve és bizonyos távolságból tudták elmesélni a történetüket.

- Az áldozathibáztatás egy rendre elő-előbukkanó társadalmi jelenség, a közbeszédben is abszolút tetten érhető. Akár a már emlegetett #metoo-kampány visszhangjára gondolunk, akár „csupán” egy olyan, az ingerküszöböt már alig átütő hírre arról, hogy mondjuk egy miniszoknyát viselő nőt molesztáltak a villamoson.

- A szociálpszichológia számon tartja az „igazságos világba vetett hit” fogalmát, miszerint

szeretjük azt gondolni, hogy mindenki csak azt kapja, amit megérdemel. Ezzel például elég nehéz összeegyeztetni a nemi erőszakot vagy azt, hogy egy szülő miért veri agyon a gyerekét.

A bántalmazást a legtöbbször az motiválja, hogy az agresszornak megéri az áldozatát terrorban tartania. Ha elnyomom a másikat, azzal irányíthatóvá teszem, így nem kell egyfolytában egyezkedni és kompromisszumokat kötni. Mindig lesz, aki kiszolgálja az igényeimet, és akin levezethetem a feszültséget. A bántalmazókban van egyfajta jogosultság-tudat, amitől úgy érzik, szinte bármit megtehetnek a másikkal. A többségük profi manipulátor, aki észrevétlenül hiteti el az áldozatával, hogy ő valójában megérdemli a kegyetlenkedést, ezzel keltve benne szégyent és bűntudatot. Ezen nem segít, hogy a patriarchális társadalom, amiben jelenleg is élünk, nemhogy megengedi, sok esetben még bátorítja is ezt a fajta hozzáállást.

- A patriarchális társadalom eszméitől egy kicsit idegen, hogy jó páran férfiként esnek bántalmazás áldozatául, nem?

- A bántalmazás nem gender-kérdés. A frontvonal alapvetően nem férfi és nő között húzódik, hanem áldozat és bántalmazó között. Arról eddig semmilyen statisztika nem készült, hogy hány bántalmazott férfi lehet a magyar társadalomban, becsülni sem tudjuk az arányokat. Ők általában még annyira sem beszélnek a sérelmeikről, mint a nők, valószínűleg nagyobb a szégyenérzetük is. A patriarchális társadalom feminista elméletéből kiindulva valószínűleg továbbra is több a női áldozat. Ugyanakkor fontos elmondani, hogy utoljára 1998-ban készült országos, átfogó felmérés arról, hogy a magyar nők közül hányan válnak családon belüli erőszak áldozatává életük során.

- Mi volt rád legnagyobb hatással, miközben ezekkel a valóban megrázó élettörténetekkel dolgoztál?

- Hogy mennyire nehéz érdemi segítséget kapni, még akkor is, ha az ember aktívan és tudatosan keres. Sok esetben maguk a szakemberek sincsenek kellően tisztában a bántalmazás működésével, ami nagyrészt a képzésük hiányosságából fakad. Például a pszichológus hiába nem ítélkezhet a kliense és az általa elmondottak felett és nem foglalhat állást semmilyen kérdéskörben, a bántalmazás ez alól kivétel. A szakembernek fel kell(ene) ismernie, hogy egy áldozat ül vele szemben, aki otthon komoly veszélyben van, és ezt egyértelműen ki is kell mondania. Sajnos előfordul, hogy a terapeuta ehelyett inkább azt kezdi boncolgatni, hogy a kliense vajon mivel váltotta ki a bántalmazó haragját. Mondani sem kell, hogy ez mennyi kárt okozhat.

Emellett nyilván a szélsőségek hagytak mély nyomokat.

Az például feldolgozhatatlan, amikor egy apa tudatosan azzal kínozza a kislányát, hogy megfogatja vele a forrasztópákát.

- Említetted ugyan, hogy az interjúalanyaid már mindannyian túlvoltak életüknek azon a szakaszán, amikben az elmondott súlyos traumák érték őket, de azt is, hogy többen tényleg kiborultak a beszélgetés közben. Milyenek voltak ezek a találkozások?

- Nagyon megkedveltem az interjúalanyaimat, és nagyon hálás vagyok, amiért ennyire megnyíltak és ekkora bizalommal fordultak felém. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy a projekt nem terhelt meg, voltak és máig vannak visszatérő rémálmaim. Ha az ember nagyon eltompítja magát, elveszíti azt a fajta érzékenységét, amivel képes rezonálni a témára, viszont ha mélyen átél minden történetet, nem tud dolgozni velük, mert belereccsen. A két lelkiállapot között lavírozva próbáltam megtalálni az egyensúlyt. A mélypontokon az a tudat lendített át, hogy valami hasznos, előremutató, tabudöntögető, „valós” dologgal foglalkozom. Az áldozatok és az, hogy végre nekik is legyen hangjuk és igazságuk, ezerszer fontosabbak, mint az én lelki nyavalyáim.

- A beszélgetés végén egy pillanatra ugorjunk vissza a könyved címére. Hogyan lehetséges, hogy kifelé egyszerűen láthatatlan marad az a rengeteg szenvedés, ami a bántalmazottakat éri?

- Jó lenne, ha mindenkinek a fejében ott lennének az alapigazságok, például arról, hogy melyek a bántalmazás kezdeti jelei, illetve milyen eszközökkel, hányféleképpen lehet valakit bántalmazni. A beavatkozás mértéke és minősége viszont kényes kérdés, mert egy kapcsolat továbbra is két ember magánügye, ráadásul a bántalmazottak sokszor nincsenek tudatában saját áldozatiságuknak, még akkor sem, ha rosszul érzik magukat. Mindenki a jelzőrendszer része, figyeljünk oda egymásra, és próbáljunk a magunk eszközeivel segíteni. Már az is hatalmas segítség lehet, ha értő tanúként meghallgatjuk az áldozatot, és mi nem hibáztatjuk őt, hanem empátiával visszaigazoljuk neki, hogy jogos a fájdalma és jogosak a sérelmei.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Akkor a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok” – felháborodtak a tüntetők Lázár János minisztériuma előtt
A kormány bűnözőbandának, Bayer Zsolt pedig ocsmány árulóknak nevezte azokat, akik Gyöngyösön tiltakoztak Lázár János wc-kefés kijelentése ellen. Szombat este Lázár minisztériuma elé szerveztek tüntetést, ahol felbukkant Caramel is. Videó.


Lázár János minisztériuma elé hirdetett tüntetést Lakatos Ádám aktivista, miután a miniszter egy lakossági fórumon arról beszélt, hogy ha nincsenek bevándorlók, a vonatok vécéit a cigányoknak kell takarítaniuk. A demonstrációra azután került sor, hogy Lázár egy gyöngyösi fórumán roma tiltakozók jelentek meg, amire a kormányzati kommunikáció úgy reagált: „bandába verődött bűnözőket” küldött rájuk a Tisza Párt.

„Emberölés, rablás, lopás, kényszerítés, szexuális erőszak. Ez van a priuszukban. Akiket a TISZA odaküldött a fideszesekre Gyöngyösön, némelyiknek több bűncselekmény van a rovásán, mint ahány éves” – állította Orbán Viktor, aki szerint a tiltakozókat bandába szervezték. „És még csak 72 napra vagyunk a választástól. Mi lesz itt, emberek?” – tette fel a kérdést.

A tüntetésen többen is reagáltak a vádakra, köztük azokra a kijelentésekre is, amelyeket Bayer Zsolt publicista fogalmazott meg. Bayer ocsmány árulóknak nevezte a tiltakozókat, és azt üzente nekik, hogy csak akkor nyissák ki a szájukat, ha meg akarják köszönni az Orbán-kormánynak az elmúlt 16 év jótéteményeit.

„Akkor ma még a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok. Köszönöm a kitüntetést!” – reagált szarkasztikusan az egyik résztvevő. Egy másik tiltakozó szerint az egész helyzet „emberi butaság, ez nem méltó a magyar nép viselkedéséhez.”

„Hová süllyedtünk? Hogy egy olyan országban kell élnem, ahol ilyen emberek élnek, akik így ontják magukból a gyűlöletet. Mert bennem is gyűlöletet kelt. Az a legrosszabb, hogy érzem magamban, és ezt nagyon-nagyon szégyellem magam” - mondta egy másik megszólaló.

A kormánypárti megnyilvánulások egy tüntetőt Balog Zoltán egykori miniszter szavaira emlékeztettek. „Azt mondta, hogy rekesszék ki a bűnözőket maguk közül a romák. Ez egy egyértelműen diszkriminatív, stigmatizáló megszólalás volt, és ez beleillik egy hosszú sorozatba, amit a Fidesz csinál” – mondta.

Volt, aki szerint a vita teljesen rossz vágányon zajlik. „Ez egy szóval baromság. Megint nem a lényeggel foglalkoznak, hanem azzal, hogy miket, meg hogyan meg kiket küldtek. Volt valami, egy nagyon fontos dolog, amire reagálni kéne, és nem azzal foglalkozni, hogy milyen embereket küldtek” – vélekedett egy nő.

Molnár Ferenc Caramel is a helyszínen volt, aki szerint a politika eszközei miatt nem lepődik meg a kialakult helyzeten.

„Szerintem pont ezen kellene változtatni, hogy bárki kiáll egy magyar vagy cigány emberért, akkor ne a támadás köszönjön vissza reflexszerűen” – fogalmazott az énekes.

Úgy vélte, a tiltakozók önmaguk miatt mondták el a véleményüket, nem pedig utasításra.

„Ugyanaz, mint a Szőlő utcai gyerekek. Nekem is volt ott ismerősöm, egyetemi tanár gyermeke, mert 14 évesen rosszat lépett. Most le vannak bűnözőzve azok a gyerekek is” – húzott párhuzamot egy másik felszólaló, aki szerint a romáknak sokszor nincs más lehetőségük. „Le lehet bűnözőzni, igen, nyilvánvalóan. De hát az Országházban dolgozók is bűnözők, csak ők még nem kaptak érte semmit.”

A tüntetők szerint Lázár Jánosnak le kell mondania. „Azonnal. Azonnal. Egyértelmű” – jelentette ki egy férfi. „Nem kérdés. Minden normális helyen, minden normális országban már régen nem lenne szabad miniszternek lenni. De nem fog lemondani, ne reménykedjünk” – tette hozzá egy másik.

A legélesebb kritikát egy nő fogalmazta meg, aki szerint az egész kormány felelős. „A kormánynak kellene lemondani, nem Lázár Jánosnak. Lázár János szavaira annyi volt a reakciója, ha jól tudom, Orbán Viktornak, hogy hallgatja a Dankó Rádiót. Ez a reakció.” – mondta felháborodottan.

A teljes riport

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Bárándy Péter: A romák bűnügyi adataihoz még Orbán Viktor sem férhetett volna hozzá, ami történt, valószínűleg bűncselekmény
A volt igazságügyi miniszter szerint a jogtalanság földjén járunk. És nem csak a romák szenzitív adatainak felhasználása mutatja ezt, hanem az is, hogy a kormány a szolidaritási adó ügyében egy rendelettel átvette a bíróságok szerepét, vagyis bármire feljogosítva érzi magát.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. február 05.



Egyre több a kérdőjel a gyöngyösön Lázár János WC-kefés mondatai miatt tiltakozó romák bűnügyi adatainak felhasználásával kapcsolatban. Ezekről elsőként a Magyar Nemzet írt, majd a Fidesz konkrét monogramokkal, életkorral és bűnlajtrommal, az egyes elhomályosított arcokat bekarikázva mutogatta egy videón, ki mit csinálhatott. A videót Lázár János is megosztotta, majd Orbán Viktor is konkrét bűncselekményekről beszélt. Lázár János szerint az adatokat ő és a kormány onnan tudhatta, hogy a helyszínen rendőrök igazoltatták az ellene tiltakozókat, és ennek eredményéről Pintér Sándor beszámolt Orbán Viktornak. Csakhogy a rendőrség közleményben cáfolta, hogy bárkit is igazoltattak volna.

Hogyan juthatott hozzá a Fidesz, Lázár János, vagy akár Orbán Viktor a bűnügyi nyilvántartás adataihoz, és ha ez megtörtént, az felvet-e bűntetőjogi kérdéseket? Erről beszélgettünk Bárándy Péter volt igazságügyi miniszterrel. De szóba került az a veszélyhelyzetre hivatkozással meghozott kormányrendelet is, ami utasította a bíróságokat, hogy szüntessék meg a szolidaritási hozzájárulással kapcsolatos pereket, és megtiltotta az önkormányzatoknak, hogy ebben az ügyben újra bírósághoz forduljanak.

— Mit gondol arról, hogy a Lázár János WC-kefés mondatai miatt Gyöngyösön tilatkozó romák szenzitív bűnügyi adatai a jelek szerint nyilvánosságra kerültek?

— Ennek az ügynek minden eleme jogsértő. Az ilyen adatok, még ha valósak is, hogyan kószálhatnak olyan helyeken, olyan fórumokon, olyan személyek előtt, akiknek a hozzáférése jogszerűen nem lehetséges?

A bűnügyi nyilvántartás adatairól pontos jogi rendelkezés van, hogy ki férhet hozzá: ezek a bűnügyekben eljáró hatóságok, beleértve a bíróságokat és a rendőrséget.

Bizonyos esetekben, mondjuk kegyelmi ügyek előkészítése során, mások is hozzáférhetnek, így például az igazságügyi miniszter, de a jogszabályban leírt jogosultakon kívül senki más. A kormányfő semmi esetre sem jogosult a hozzáférésre.

— Ez szabálysértés vagy bűncselekmény?

— Valószínűleg bűncselekmény, hiszen szenzitív adatokat szereztek meg jogellenesen, és ráadásul közzé is tették, ami büntető tényállásszerű magatartás.

— Ahhoz, hogy részletes adatokat nyerjenek ki a bűnügyi nyilvántartásból, a Belügyminisztériumnak is közre kellett működnie, vagy valakinek, akinek bejárása van oda.

— Ez így van.

— Tehát ahhoz, hogy kikutassák, kinek mi volt a rovásán, állami alkalmazottak dolgoztak?

— Ez egy feltételezés, erre én nem tudok válaszolni, mert önnek sem állnak erre vonatkozóan rendelkezésre adatok, és nekem sem.

— Ha valakinek már nincsen priusza, nem kerülnek törlésre automatikusan a rá vonatkozó információk?

— A nyilvántartásban az elévülési időn túl, jogszabályban meghatározott ideig még szerepelnek a büntető szankciók, amelyeket alkalmaztak egy adott személlyel szemben. De jogilag szabályozott, hogy az elévülési időn túl mennyi ideig szerepelhet valami ebben a nyilvántartásban. Ehhez azonban csak egy esetleges következő büntetőeljárásban eljáró hatóság juthat hozzá, és végső soron a büntetőbíróság.

— Úgy tűnik, a kormánypárt felült erre a „bűnöző vonatra”. A Szőlő utcai javítóintézet kapcsán is arról beszéltek, az ottani fiatalok bűnözők. Van különbség a két eset megítélése között?

— A Szőlő utca tekintetében én nem emlékszem szenzitív adatok megszerzésére és nyilvánosságra hozatalára. Csak arra, hogy kijelentették: ott súlyos bűnök elkövetői, bűnözők vannak fogva tartva, és az intézmény nem más, mint fiatalkorúak börtöne. Ami tényszerűen nem igaz, mert

a javítóintézet nem börtön, ott nem elítéltek vannak.

Vannak ott olyanok, akik eljárás hatálya alatt állnak, és fiatalkorúként a fogvatartásukat oldják meg így, ha az indokolt. De ha el is ítélték őket, a javítóintézeti nevelés egy intézkedés, aminek, ahogy a neve is kifejezi, elsődlegesen a nevelés a célja. A személyiségre és az elkövetett bűncselekményre tekintettel a nevelést a bírói ítélet szerint csak úgy lehet biztosítani, ha az illetőt egy intézetben tartják, elválasztva a külvilágtól, főként annak káros befolyásától. Tehát semmi esetre sem lehet a börtönnel egyenrangú intézményként kezelni a javítóintézetet. Ott inkább ilyenre emlékszem, nem arra, hogy valakire vonatkozóan konkrét adatokat hoztak volna nyilvánosságra. Hazugságnak ez is hazugság volt, csak más típusú.

— A részletes bűnlajstromot monogramokkal, életkorral, a Fidesz egyik videójában tették közzé. Vagyis bűnügyi adatok kerültek a kampányoló kormánypárthoz is. Ez a pártállami rendszert idézi, amikor az állam és az uralkodó párt hatáskörei fedték egymást. Mit tehetnek az érintettek? Ha ez bűncselekmény, az ügyészségnek hivatalból kellene nyomoznia, de ha nem teszi, mi lehet a következő lépés?

— Feljelentést tehetnek, és helyes is, ha megteszik, akik személyükben azonosíthatóak lettek. Ebben az esetben a nyomozó hatóságoknak valahogyan kezelniük kell az eljárást. Ha megszüntetik, akkor azt indokolással kell megtenniük, és el kell mondaniuk, miért nem látják ezt bűncselekménynek, ami egyébként ordítóan az.

Egy feljelentés esetén vagy megindul egy eljárás, vagy pedig egy alaptalan megszüntetés esetén a megszüntető hatóság presztízse erősen csökken.

De csak ilyen eszközök állnak rendelkezésre. Nagyon nehéz ezt kezelni, a párt és az állam erős összefüggése miatt, ami miatt teljes joggal használjuk a pártállam megnevezést, a választás tisztasága is megkérdőjelezhető. A kampány során, ami nálunk négy évig tart, most pedig a finisében vagyunk, olyan módon élnek vissza az állami lehetőségekkel a kormánypárt választási győzelme érdekében, ami nem megengedhető.

— Egy mai hír szerint visszamenőleges rendelettel vették el az önkormányzatoktól, így a fővárostól is, a jogot, hogy a szolidaritási adó miatt bírósághoz forduljanak, sőt, a folyamatban lévő perek megszűntetésére is utasították a bíróságokat. Ez hogy lehetséges?

— Ez a kormányrendelet

egy újabb határátlépés a jogtalanság földjére.

A kormány a különleges jogrendre, a szomszédos országban lévő fegyveres konfliktusra és a humanitárius katasztrófára hivatkozva hozta meg, hogy elhárítsa ezek magyarországi hatásait. Na most ez önmagában nem igaz, mert semmi köze a rendelet tartalmának az ukrajnai orosz agresszióhoz. Ez szépen demonstrálja, hogy Magyarországon már nem különleges jogrend van, hanem rendeleti kormányzás. 2015 óta, tehát lassan tíz éve, különböző jogcímeken és neveken lényegében különleges jogrend van érvényben. Különleges jogrend pedig nem lehet tíz éven keresztül érvényben, mert annak lényegi eleme, hogy csak nagyon rövid ideig lehet hatályban a veszély elhárítására, és a célja a normál alkotmányos rend mihamarabbi visszaállítása. Itt jól látszik, hogy az állam tíz éven át berendezkedett a rendeleti kormányzásra. Ez az első baj ezzel a rendelettel. A következő baj az, hogy az Alkotmánybírósági határozat, amelyre hivatkoznak, és az azt megelőző határozat sem alapozza meg a rendelet tartalmát alkotó következtetés levonását. A következő baj, hogy visszamenőleges hatályú. Ezen túl

a hatalommegosztás tagadásaként a bíróságok munkáját határozza meg, és kötelezi őket az eljárás megszüntetésére.

A bíróságnak kellene mérlegelnie, hogy egy adott jogszabályváltozás megokolja-e egy eljárás megszüntetést, a végrehajtó hatalom nem kötelezheti erre. A következő baj az, hogy az Alkotmánybíróság határozatát egy folyamatban lévő eljárásban a bíróságnak kell értékelnie és értelmeznie, nem a kormánynak. És az már csak egy kiegészítő dolog, hogy a két alkotmánybírósági határozatot hamisan értelmezi. Így első ránézésre csupán ennyi a bajom ezzel a rendelettel.

— Van ezzel szemben jogorvoslat?

— A választások hozhatnak ebben is reparációt. De ha folytatom: van egy állami intézkedés, ami kötelezettségeket ró az önkormányzatokra.

Erre nem lehet azt kimondani, hogy ez nem egy közigazgatási határozat.

Nem lehet úgy értelmezni, ahogy a rendelet teszi: hogy ez a költségvetési törvény végrehajtásának egy intézkedése, ezért nem határozat, nem közigazgatási eljárás része, és ezért nem lehet keresetet benyújtani ellene. Ez sem valós értelmezés, ez sem igaz. Ezzel a rendelettel csak baj van. Azt tükrözi, hogy a kormányzat bármire feljogosítva érzi magát.

— Ha ezt megtehetik, akkor holnap hozhatnak egy olyan rendeletet is a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva, minek következtében a személyiségi jogaikban megsértett romák sem perelhetnek?

— Én nem tudok és nem akarok jósolni. Mindenesetre ez egy olyan belerúgás az alkotmányosságba és a tartalmi jogszerűségbe, ami kinyitja a kaput minden egyéb szörnyűségre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Közvetlen beavatkozás az igazságszolgáltatásba” – kiakadtak a jogászok az új kormányrendeleten
A kormány a szolidaritási hozzájárulás körüli vitát egy veszélyhelyzeti jogszabállyal zárná le, amely visszamenőleg szüntetné meg az önkormányzatok pereit is. Alkotmányjogászok szerint ez az igazságszolgáltatás autonómiáját érinti, és rossz mintát adhat jövőbeli ügyekre.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. február 04.



Egy kedd este megjelent rendelettel a kormány egy tollvonással vetett véget a szolidaritási adó körüli jogvitáknak, kritikusai szerint ezzel a végrehajtó hatalom mond ítéletet a bíróságok helyett. A Magyar Közlönyben kihirdetett, az ukrajnai háborúra hivatkozó veszélyhelyzeti rendelet visszamenőleges hatállyal zárja le az önkormányzatokat sújtó hozzájárulással kapcsolatos ügyeket, és kifejezetten előírja a már folyamatban lévő perek megszüntetését is.

A lépés legérzékenyebben a Fővárosi Önkormányzatot érinti, amely korábban többször is jogvédelmet kapott a bíróságon a kormányzati végrehajtással szemben. A fővárosnak a rendelet melléklete szerint 2023-ra 57,8 milliárd, 2024-re pedig 75,5 milliárd forintot kell fizetnie. Az idei évre már 98 milliárd forintot vár a kormány ezen a címen, aminek az első, 11,7 milliárdos részletét január végén a Magyar Államkincstár már le is emelte a főváros számlájáról.

„Még a sokk hatása alatt vagyok” – fogalmazott a 24.hu-nak Kádár András Kristóf, a Helsinki Bizottság társelnöke, aki szerint a lépés a joggal való visszaélés klasszikus esete. „Ez olyan, mintha egy focimeccs kellős közepén az a csapat, amely vesztésre áll, azt mondja, hogy inkább most fújjuk le a meccset, és legyen az, hogy mi győztünk” – magyarázta az alkotmányjogász.

Az Ügyvédkör elnöke szerint a rendelet veszélyes precedenst teremt. „Ha elfogadjuk, hogy a kormány akár egy rendelettel megszüntethet folyamatokat, kizárhatja a jogorvoslatot, és mindezt visszamenőleg megteheti, akkor a jog nem korlátja, hanem eszköze a hatalomnak” – hívta fel a figyelmet Horváth Lóránt.

„Kifejezetten előírja, hogy a már megindult pereket meg kell szüntetni. Ez nem más, mint a végrehajtó hatalom közvetlen beavatkozása az igazságszolgáltatás működésébe”

– tette hozzá.

A mostani rendelet Alkotmánybírósági döntésekre is hivatkozik, amelyek szerint a szolidaritási hozzájárulás intézménye összhangban áll az Alaptörvénnyel. A kormányzati álláspont szerint a hozzájárulást mindenkinek teljesítenie kell, a főváros pénzügyi gondjai pedig nem az elvonásból, hanem a városvezetés gazdálkodásából fakadnak. A vita előzménye, hogy korábban a Fővárosi Törvényszék, majd a Kúria is a fővárosnak adott igazat egy 28,3 milliárd forintos levonás ügyében, az Alkotmánybíróság ugyanakkor magát a hozzájárulás intézményét nem nyilvánította alaptörvény-ellenesnek.

„Nem is kell ennél nagyobb beismerés a kormányzat részéről arról, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak lenne igaza a perekben, vagyis visszajárna a budapestieknek a tőlük elszedett pénz. Mégis dermesztő az egész. Innentől precedens van arra, hogy ha látszik, hogy a bíróság egy perben a kormányzat ellen ítélne, akkor utólag rendelettel elég kimondani, hogy a kormánynak van igaza, a pert pedig meg kell szüntetni” – írta reakciójában Karácsony Gergely főpolgármester. Bejelentette, mivel a bírósági döntések utólagos felülírása szerinte sérti az Európai Unió Alapjogi Chartáját, az igazságszolgáltatás és a bírói függetlenség védelmében az Európai Bizottsághoz fordul. Hazai szinten a jogászok szerint egy bíróság, ha úgy ítéli meg, hogy egy jogszabály alkotmányellenes, felfüggesztheti a pert és az Alkotmánybírósághoz fordulhat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat” – Csézy lett Magyar Péterék új jelöltje, Tállai András ellen indul Mezőkövesden
Alig egyéves kislánya mellett döntött a politikai szerepvállalásról. Most elárulta, miért nem fél a megfélemlítéstől és a környéken tapasztalható nyomástól sem.
KÁ - szmo.hu
2026. január 31.



Csézy, azaz Csézi Erzsébet énekesnő, ruhatervező lett a TISZA Párt országgyűlési képviselőjelöltje a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 7-es számú választókerületben. A Tiszta Hang podcastban beszélt arról, miért vállalta a politikai szerepet alig egyéves kislánya mellett, milyen állapotokat tapasztal a szülőföldjén, és miért kellett külföldre mennie, hogy gyermeke születhessen.

Az énekesnő elmondása szerint a döntésében nagy szerepet játszott, hogy a Hősök terén tartott kampányzárón úgy érezte, ott a helye, és el kell énekelnie az egyik legszebb, az országról szóló dalát. Állítása szerint akkor már a kislányát várta, ami megerősítette abban, hogy felelősséggel tartozik a jövőért. „Persze a miénkért is, hiszen remélem, még sok szép évünk van hátra, de az ő jövőjük alakulása óriási felelősség” – fogalmazott. A kiállása után – mint mondta – elenyésző számú negatív hozzászólást kapott. Bár jobboldali érzelműnek tartja magát, férje például baloldali, mégis jól megértik egymást, és éppen a társadalmi megosztottság felszámolását tartja a fő céljának.

„Azt szeretném, ha eljutnánk oda, hogy nem is kell tudnunk, kik a miniszterek, mert mindenki teszi a dolgát, és ez egy élhető ország lesz. Lehet, hogy ez vízió, de nekem ez a célom”

– jelentette ki.

Csézy szerint a szülőföldje, Matyóföld adja az identitását, és sosem tudott volna Budapesten élni. Büszke rá, hogy a családja, a Kisjankó család az 1700-as évektől alapozta meg a matyó népművészetet. Ezt a hagyományt viszi tovább a saját ruhakollekciójával is, amelynek darabjait a Nobel-díjas Karikó Katalin is viselte, többek között a díjátadón is. „Óriási büszkeség, hogy az ő ruháit tervezhettem, méltóbb helyen nem is viselhetné őket senki” – mondta.

Az énekesnő azért döntött az indulás mellett, mert úgy látja, nagyon régóta nem volt igazi kihívója a jelenlegi képviselőnek a körzetben. Szerinte a 90-es évek elején volt utoljára helyi, mezőkövesdi induló. Ezzel szeretne erőt adni az otthoniaknak. „Jelenleg borzasztóan le van korlátozva minden, és az embereket megfélemlítik” – állítja. Úgy látja, az emberek hitetlenek lettek, és egyre több fiatal hagyja el a környéket.

„Régebben mindenkinek azt mondtam, hogy maradjon, mert ez a hazája. Az utóbbi időben viszont – és ezt szégyellem – már azt mondtam nekik: menjetek, egy életetek van, vágjatok bele, mert itthon nem láttam a kitörési lehetőséget”

– fogalmazott.

Csézy beszélt a személyes küzdelmeiről is, amelyek rávilágítottak a hazai rendszer hibáira.

„Én nyíltan beszéltem arról, hogy hat évig mindent megtettünk a férjemmel, hogy gyerekünk szülessen, és végül külföldre kellett mennünk, ahol elsőre sikerült”

– mondta el. Szerinte a probléma nem a magyar szakemberekkel van, hanem azzal, hogy az államosított meddőségi intézetek annyira túlterheltek, hogy nincs idő alaposan kivizsgálni a párokat. Kritizálta a szabad orvosválasztás eltörlését is a szülészeteken, ami szerinte óriási rizikót jelent a nőknek. „Ennek eredménye, hogy egy megyei kórházban január 6-án született meg az első gyerek, miközben abban a magánkórházban, amit én is választottam, napi nyolc baba jön a világra. Ez nincs rendben” – jelentette ki.

A helyi viszonyokról szólva elmondta, hogy a mezőkövesdi kórház aktív ellátását megszüntették, és egy elfekvőt csináltak belőle.

„Ezt tényleg nem értem. Éppen akkor készült el a stadion, amikor bezárták a kórházat”

– emelte ki. Hozzátette, hogy a helyi háziorvosi rendelő állapota évtizedek óta változatlan. „Egy 1970-es évekbeli filmet lehetne ott forgatni. A csempe, a függöny, az ablak… ezek nem lennének nagy költségek” – mondta. Sajnálatát fejezte ki a Zsóry Fürdő lemaradása és a mezőkövesdi belváros kiürülése miatt is. Szerinte a megkeseredettség látszik az embereken, mert eltűnt a középosztály.

Az énekesnő és férje, a rákutató dr. Szabó László sokat jótékonykodnak. Csézy elmondta, hogy az utóbbi időben megdöbbentő kérésekkel találkoztak.

„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat. És több temetést fizettünk ki. És ez egy borzasztó állapot egyébként”

– fogalmazott. Úgy érzi, nem tudja tovább a fotelből nézni a történéseket. „Ha mindenki így állna hozzá, akkor soha nem lenne más” – tette hozzá. Hangsúlyozta, hogy nem politikusnak tartja magát, de pont ezt várják az emberek: hogy valódi, közülük való emberek képviseljék őket, akik már letettek valamit az asztalra a saját területükön. „Én ideállok teljes mellszélességgel, és tényleg majd kérek mindenkit, aki egy picit is azt gondolja, hogy most így már érdemes, akkor segítsen, mert én csak egyetlen egy ember vagyok” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk