hirdetés

SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Meghan „Kardashian” Markle fél kézzel lenyomta az angol királynőt az Insta-vezérelt, új világban

Legalábbis ezt lehet kiolvasni a brit lapok cikkeiből és a kommentek tízezreiből. Harry és Meghan faképnél hagyták a királyi családot, irány Hollywood, de továbbra is a brit kisember adójából dőzsölnének. A királyság végének a kezdete, vagy egy új, globális Insta-királyi pár születése? Vélemény. 
Hargitay Judit - szmo.hu
2020. január 14.


Link másolása

hirdetés

Szappanopera. Követve az elmúlt napok – hónapok – eseményeit a sajtóban és a globális közösségi médiában nekem ez ugrott be arról, ami a brit királyi családban folyik. Csak azért nem a "valóságshow" kifejezést használom, mert ezeknek az embereknek jól láthatóan az égvilágon semmi köze a valósághoz. 

Harry és Meghan "kiugrásáról" olyan mennyiségű cikk és komment született, hogy bizton állíthatom: gyakorlatilag lehetetlen kibogozni, mi is történt valójában. A szikár tények a következők: a sussexi hercegi pár novemberben hathetes szabadságot vett ki, hogy kipihenjék az elmúlt év "embert próbáló" királyi kötelezettségeit. A hat hetet Kanadában, egy Vancouver-szigeti luxusvillában töltötték – állítólag egy milliárdos barátjuktól kapták kölcsön –, majd hazajöttek Londonba, és szinte azonnal "rádobták az atombombát" a királyi családra.

A királynő engedélye, valamit Károly és Vilmos előzetes értesítése nélkül, az Instagramon jelentették be, hogy nem kívánnak többé a királyi család főállású tagjai lenni.

A jövőben egy jóval "progresszívabb" szerepet képzelnek el maguknak, igyekeznek anyagilag függetlenedni, és gyakorlatilag átköltöznek Észak-Amerikába. Meghan az Insta-felmondólevél utáni napon sietve vissza is repült Kanadába, ahol otthagyták kisfiukat, Archie-t. Harry meg itt maradt leboltolni a dolgokat. 

Nehéz megmondani, hogy a robbantás után a Windsorok, vagy a brit közvélemény volt jobban felháborodva. Mintha a briteket sokkal jobban felkavarta volna a Megxit, mint a Brexit. Minden újság, tévécsatorna, netes fórum és kommentszekció ezzel foglalkozott.

hirdetés

A királynő nem szólalt meg, de tegnap válságtanácskozásra hívta Károly herceget, valamint Vilmost és Harryt norfolki kastélyába, Sandringham-be, ahol egy két és fél órás kupaktanács után II. Erzsébet kiadott egy szokatlanul közvetlen hangú közleményt, megerősítve, hogy "családjával együtt mindenben támogatja" Harry és Meghan függetlenedését. 

Ismétlem: senki nem tudja, pontosan mi zajlott a háttérben, ami a mindössze húsz hónappal ezelőtti, boldogságban úszó, világra szóló hercegi esküvő után ekkora blamába torkollott. Cikkek százainak (beleértve Meghan volt családtagjainak és barátainak egyre gyakrabban előbukkanó beszámolóit), és kommentek ezreinek elolvasása után én most csak egy verziót vázolok fel, amelyet a brit közvélemény igen nagy – sőt, mondhatom, túlnyomó – része oszt kisebb vagy nagyobb mértékben. Ez NEM az igazság, ez egy sztori. Vagy szappanopera-forgatókönyv, ahogy tetszik. És nem fest hízelgő képet Meghanról.

Szóval a sztori egy nagyravágyó, valószínűleg nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő, nem túl sikeres, elvált (állítólag kétszeresen is), amerikai kábeltévé-színésznőről szól, aki a negyvenes éveihez közeledve még mindig élete nagy dobására vár. Mivel tinédzser kora óta megszállottan rajong Diana hercegnőért, éveken át rendszeresen portyázik a londoni éjszakai életben, ahol újságírókkal, publicistákkal igyekszik összehaverkodni, azzal a nem titkolt céllal, hogy felcsípjen egy "gazdag brit férfit."

Miután egy sztársportolónál és egy tehetségkutató-sztárnál sikertelenül próbálkozik, egy máig meg nem nevezett celeb-barát összehozza a Nagy Hallal: Harry herceggel.  

Mint a nárcisztikusok általában, a színésznő különleges sármmal és manipulatív képességekkel rendelkezik. Eljátssza Harrynek azt, amire a mentális problémákkal régóta küzdő herceg a legjobban vágyik: Diana reinkarnációját. A bűbájos, megértő, anyáskodó, egyszersmind törékeny, védelemre szoruló, hatalmas Bambi-szemeivel a vajat is megolvasztó tündérkirálylányt. Akinek soha nem volt családja (egyébként van, elég nagy, csak dobta őket, amikor Harryvel összejött, az apjával azóta szóba sem áll).

És a sztori szerint ezzel a színésznő megüti a jackpotot. Harry halálosan beleszeret, és szinte pillanatok alatt, Vilmos herceg, Fülöp herceg és legjobb gyerekkori barátja, Tom Inskip komoly figyelmeztetései ellenére ország-világ előtt feleségül veszi. Majd szinte rögtön megszületik a baba, Meghan számára az életre szóló "kajajegy" (ezt a kifejezést a britek előszeretettel használják, rengeteg kommentben szerepel): Archie. 

Csakhogy a színésznő máshogy képzeli el a hercegnőséget, mint ahogy az a valóságban kinéz. Meghan egy Disney-Kardashian féle, rózsaszín ködös, Givenchy-ben illegő-billegő, az Instagramon százmilliós rajongótábort magába bolondító Diana-klón akar lenni. Ehelyett unalmas angol kisvárosok közösségi házai előtt kell kezet fognia a pórnéppel, szalagokat átvágni, erkélyeken integetni, ráadásul a második sorban, mert elöl Katalin hercegné áll. A sajtó is piszkálja néha (ahogy egyébként az új királyi jövevényeket szinte mindig, ezen Katalin is átesett). És még az idő is szar.




hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Miért szexelne velem egy nő, ha a helyében én sem szexelnék magammal?”

A nőknél sikertelen incelek mozgalma mára a terrorizmus új formáját hozta létre, pedig lenne kiút az elkeseredésből.
Fotó: SEVENHEADS/Pixabay (illusztráció) - szmo.hu
2021. október 13.


Link másolása

hirdetés

Öt embert ölt meg, majd magával is végzett idén augusztusban Jake Davidson, az a 22 éves angol férfi, aki az incel mozgalom követőjeként határozta meg magát. A tragikus eset nem első ízben hívta fel a figyelmet az incelek ügyére, egyre több ugyanis a “nem szándékos cölibátusban” élő férfi, aki nem képes szexuális kapcsolatot kialakítani az ellenkező nemmel. De mégis hogyan küzdhető le a harag és a keserűség, mielőtt még hasonlóan szélsőséges tettekhez vezetne? A szakértő mellett két olyan férfivel is beszélgettünk, akik régen maguk is az incelek nézeteivel azonosultak.

“Úgy éreztem: egyszerűen szemétség, hogy én szinte bármilyen nővel leállnék, de velem a világon senki sem kezdene! Ráadásul tök kedves vagyok velük, miközben annyian seggfejként kezelik őket. Miért éppen én ne lennék elég jó nekik?” - emlékszik vissza fiatalkorára Gábor, akinek a szavaival szerinte sok férfi tud azonosulni. A ma 36 éves közgazdász azóta már házas, két kislány édesapja. Mint mondja: az ő története pozitív fordulatot vett, ám a mai napig emlékszik rá, mi vonzotta az incel közösséghez.

Habár az incelek (involuntary celibate - azaz “nem szándékos cölibátusban élők”) többsége magába fojtja az indulatait, nem ritkaság, hogy internetes fórumokon élik ki azokat. Szélsőséges esetben a férfiak a Davidsonéhoz hasonló tettek elkövetésére buzdítják egymást, így állva bosszút az “elérhetetlen” női nemen. Egyes szakértők ezért ma már úgy vélekednek: a nőgyűlölő incelek online szerveződése, uszítása és bűntettei a terorrizmus egy új ágát képviselik.

A nők felszínes teremtmények?

Gábor, az egykor magányos, sikertelen fiú gyakran volt az iskolai gúnyolódások céltáblája. Esetlenségét igyekezett jóindulattal ellensúlyozni, ám rendre azzal szembesült, hogy még a vele barátságosan viselkedő nők sem képesek benne meglátni a férfit. Egyre inkább elkeseredett, még zárkózottabbá vált - ám azt csak utólag ismerte fel, milyen ördögi körbe sodorta magát ezzel a viselkedéssel.

“Megpróbáltam azzal magyarázni a magányomat, hogy a nők felszínes teremtmények, akik csak a gazdag vagy modellkülsejű férfiakra utaznak. Mivel én mindkét kategóriától nagyon távol álltam, könnyű volt ebbe a hitbe ringatni magamat. Az incel közösség - igaz, akkor még nem ezzel a névvel illették - valójában azzal az empátiával rántott be, amivel a hozzám hasonlókat körülvették. Úgy éreztem, végre tudok azonosulni egy csoporttal, ráadásul meg is fogalmazzák az én érzéseimet.”

Hasonló fiatalkori tapasztalatok érték a 31 éves Dávidot is, aki már általános iskolás éveiben súlyos szociális szorongással küzdött - a helyzet pedig csak romlott, amikor érdeklődni kezdett a másik nem iránt. Úgy érezte: garantáltan kudarcra van ítélve, és mintha az élet is ezt igazolta volna vissza neki.

hirdetés

“A serdülőkor elején el kell sajátítanunk bizonyos közösségi normákat, és aki ilyenkor lemarad, az sok esetben végleg kimarad. Később sem lesz jobb, sőt, idővel csak egyre romlik a helyzet, beindul egyfajta hógolyó-effektus. Egyre több a rossz élmény, egyre cikibbnek érzed magad, ezáltal természetesen halálra ítéled a későbbi próbálkozásaidat is” - mondja Dávid, aki ugyan nem csatlakozott incel közösséghez, de egyre gyakrabban fogalmazott meg olyan gondolatokat, amelyek miatt ma már szégyelli magát.

“Olyannyira frusztrált és dühös voltam a világra, hogy még az a kérdés is felmerült bennem: miért kell egyáltalán a nők beleegyezése a szexhez? Ma már mély szégyenérzettel gondolok vissza erre az időszakra, épp az ilyen szövegek miatt. Ugyanakkor nem csoda, hogy sokan bekattannak, akik a gimi alatt végig magányosak - ráadásul mindenhonnan azt hallják, hogy önzők, és az ő hibájuk az egész. Sajnos, a társadalom kevés esélyt ad az ilyen béna, népszerűtlen srácoknak, aminek harag és keserűség lesz az eredménye” - mondja a férfi, aki ma már kapcsolatban él.

De mégis mi vezethet addig valakit, hogy radikalizálódjon, és akár másokat is hajlandó legyen bántani? Erről Dr. Hevesi Kriszta szexuálpszichológust kérdeztük.

"A börtönökben a visszaeső szexuális erőszaktevők esetében a szakemberek gyakran hangsúlyozzák a szociális készségek tanításának, fejlesztésének a szükségességét. Ezek a bűnelkövetők jellemzően nem tudják átvenni a másik nézőpontját, érzéseit, így nem tudnak kapcsolódni hozzá. Nem értik az áldozat kommunikációját, beszűkülnek a saját frusztrált szükségleteikbe. Az indulataik kontrolljának elsajátítása lenne az egyik legfontosabb tényező.”

Hevesi szerint ezek a férfiak egyre inkább az adott szükségletük kielégítetlenségére fókuszálnak, felduzzasztva ezzel a frusztrációt és a haragot. Ha emellett ráadásul egyfajta tehetetlenséget élnek meg, mivel lúzerként állítják be őket a világ szemében, akkor elhatalmasodik rajtuk a “nincs mit veszíteni” érzés, és nem is keresik tovább a társadalmi elfogadottságot.

Dr. Hevesi Kriszta (Fotó: Csorba Márta)

“A remény és akarat, a folyamatos próbálkozás helyébe gyűlölet és bosszú lép az elérhetetlennek látott örömforrások miatt. „Nem vagyok szerethető” – ez az alapérzés, és ez a fájó hiány keserűséggel árasztja el őket. Nincs kinek megfelelniük, kihez igazodniuk” - mondja a szakember.

Segíthetnek-e a szexbabák az inceleken?

Látván az egyre durvábban elharapódzó indulatokat, 2018-ban a New York times szerzője, Ross Douthat is amellett érvelt, hogy az igazi békét csak a szex társadalmi szintű “újraelosztása” hozná el az incelek számára - tehát ha mindenki egyfajta alapvető emberi jogként részesülhetne a szexben, akár prostituáltak, akár az egyre fejlettebbé váló szexbabák által. Utóbbiak ma már akár személyiséget is képesek kialakítani, ráadásul milliméterre pontosan leképezik az emberek megjelenését. “Ha elfogadjuk, hogy a pénz és a vagyontárgyak egyenlő elosztása igazságos lenne, miért nem gondolunk így a szexre is?” - kérdezi cikkében Douthat. Torontóban, Londonban és Párizsban is nyílt már olyan “bordélyház”, ahol kizárólag szexbabák szolgáltatásait lehet igénybe venni. A feminista álláspont szerint azonban a szex egyfelől nem jár alanyi jogon, másrészt a babák használata sem feltétlenül csökkentené a szexuális bűncselekmények számát, sőt, hozzájárulhat a nők tárgyiasításához. Mások ugyanakkor amellett érvelnek, hogy a babákon akár az erőszakos késztetéseket is le lehetne vezetni ahelyett, hogy az elkövetők hús-vér nőkben tennének kárt.

A csajozós gén

Jake Davidson is hitt az úgynevezett “fekete pirula” elméletben - igaz, nem sokkal az általa elkövetett vérengzés előtt már “mérgező baromságnak” titulálta azt. Eszerint egy férfi "csajozási képessége" veleszületett, tehát aki nem rendelkezik szerencsés génekkel vagy külsővel, az letehet az ismerkedésről: a külsőnk által eleve elrendelt a szexuális értékünk a másik nem szemében, ezért nem is igazán lehet fejlődni ilyen téren.

De vajon tényleg létezik “csajozós gén”? Valóban a genetikai csomagunk határozza meg, milyen sikereket érhetünk el az ellenkező nemnél, vagy itt is a szocializáció a kulcs? Hevesinek határozott válasza van a kérdésre:

“Minden olyan ideológia nagyon káros, amely nem az önképzésre és a viselkedés változtatására sarkall, hanem ehelyett a világot állítja szembe az adott személlyel. Az pedig már csak hab a tortán, hogy még hamis is: „csajozós gén” nem létezik!”

Éppen ennek ellentétével, azaz a csajozási készség fejlesztésével kecsegtetnek az úgynevezett pick up artistok, azaz “csajozási trénerek”. Ők - legalábbis állításuk szerint - általuk is alkalmazott, jól bevált módszereket oktatnak, amelyek szerintük egyfajta univerzális megoldókulcsot adnak a férfiak kezébe. De vajon hasznos vagy inkább kártékony jelenséggel állunk szemben?

“Ezek a trénerek általában olyan megoldáscsomagokat adnak el jó pénzért, amelyek nem működnek mindenki esetében – sőt, csak a legritkább esetben működőképesek. A legtöbb inkább kártékony, mintsem valóban eredményes, csak a létrehozó gazdagszik meg belőle. Eközben a vásárló frusztrációja nő: a kudarca azt üzeni számára, hogy neki még az sem válik be, ami a reklám ígérete szerint mindenki másnak igen. A leghatékonyabb a pszichoterápia, amely segít feltárni azokat a rossz reakciómódokat, félrecsúszott értelmezéseket, amelyek a kudarcokat okozzák. Emellett segíti mások megértését, fejleszti az empátiát és az önbizalmat is” - mondja Hevesi.

Az incelek “kigyógyítása”

És hogy mi hozta el a változást Gábor életében? Ennek egy részét bátran vállalja, ám vannak olyan dolgok is, amiket csak álnév alatt mert bevallani.

“Azt hiszem, elősorban felnőttem azóta, és felhagytam vele, hogy az áldozatot játsszam. Feltettem magamnak néhány nehéz kérdést, például, hogy én vajon szexelnék-e magammal egy nő helyében? A válasz az volt, hogy nyilvánvalóan nem. Arra is rájöttem, hogy “rendes srácnak” lenni önmagában nem elég. A kedvesség, udvariasság csak az emberi minimum, és senki nem fog azért leállni a másikkal, mert megüti a minimumot. Végül arra jutottam: önfejlesztésbe fogok, hiszen nincsen vesztenivalóm. A másik - és ezt kénytelen leszek őszintén bevallani -, hogy elkezdtem prostituáltakhoz járni, akik közül sokaknak igénybe vettem a szolgáltatásait. Itt nem csak a feszültséget tudtam levezetni, furcsa mód még tanultam is azoktól a nőktől, akik hajlandóak voltak beszélgetni velem a gondjaimról.”

Dávidnál a terápia bizonyult eredményesnek, többek közt azért, mert ha részben is, de sikerült átkeretezni a múltat, és új jelentéssel tölteni fel a korábbi fájdalmas emlékeket. Rádöbent: valószínűleg már korábban is tetszett bizonyos nőknek, de a hiányzó társas készségek miatt még ennek a jeleit sem tudta beazonosítani.

“Néhány alkalommal később vissza is hallottam, hogy valakinek éveken át tetszettem, mégsem tűnt fel nekem semmi az egészből. A sorstársaimnak tanácsolnám, hogy képezzék magukat ilyen téren, de azért ne essenek át a ló túloldalára: az se jó, ha minden gesztust közeledésként értelmezünk.”

Gábor úgy gondolja: bármilyen ellenszenvesek is lehetnek a magukat incelnek valló emberek megnyilvánulásai, a legjobb, ha empátiával fordulunk hozzájuk, hiszen sok helyzetnek ezzel tudjuk igazán kihúzni a méregfogát. Fontos szem előtt tartanunk, hogy valójában mélyen kétségbeesett emberekkel állunk szemben, így ha a fejükre olvassuk a hibáikat, az valószínűleg csak olaj a tűzre.

“Az incelek “meggyógyításának” legjobb módja nem az, ha felszámoljuk a fórumaikat, hiszen ez önmagában nem szünteti meg a jelenséget. Nem szabad megszégyeníteni sem őket, hogy elbújjanak a világ szeme elől. Ehelyett inkább mentorálásra szorulnak - de nem egy “csajozási trénertől”. Sokkal inkább valaki olyantól, aki megmutathatja: nem is olyan elveszettek, mint amilyennek hiszik önmagukat.”

Hevesi szerint a legfontosabb azoknak az ismerkedési tévhiteknek a feltárása, amelyek akadályát képezik a randik sikerének. Ilyen lehet például kritizálni egy nőt, ezzel próbálva felkelteni az érdeklődését. Az adott férfi esetében személyre szabottan kell megkeresni és kigyomlálni azokat a hibás viselkedéseket, amelyek a kudarcot előidézik: kiemelten fontos ezek közül az indulatkezelési zavar, amikor a visszautasítás legkisebb jelére is sértett agresszióval reagál.

“Ugyanide tartozik a görcsös akarat, a szorongás, frusztráció és düh kifejezése. Ezek kiváltják és ördögi körként állandósítják az elutasítást azáltal, hogy elriasztják a lehetséges partnereket. Leginkább a kommunikációs tréning, önfejlesztés és pszichológiai intervenció ajánlott”

- zárja a szakértő.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

A Márki-Zay-jelenség, avagy a politikai marketing új korszaka Magyarországon

Hogy lehet az, hogy az előválasztáson az egyik legkevésbé esélyes jelöltből lett a végére potenciális befutó? Hogy lehet, hogy a szemmel alig látható pénzből kampányoló vásárhelyi polgármester sorra előzte meg néhány hét alatt a vetélytársait?

Link másolása

hirdetés

Megjelent egy cikk ma a Telexen, amely azt boncolgatja, hogy ki mennyit költött a közösségi médiában az előválasztással kapcsolatban. Meglepő, de az, aki nem is vett részt benne, illetve csak befolyásolni akarta: a kormánypárt, Illetve Orbán Viktor. Most hagyjuk is, hogy ki milyen pénzből kampányolt, az egy másik cikk témája lehetne, ehelyett azt vizsgáljuk, hogy

simán megnyerheti a ma záruló versengést az, aki messze a legkevesebbet tudta költeni (nulla közpénzből, kizárólag adományokból és felajánlásokból) a kampányára, gyakorlatilag töredékét, mint a százmilliókból kampányoló vetélytársai.

Hogy győzhet, vagy legalábbis hogy emlegethetjük ma esélyesként Márki-Zay Pétert, aki pár millió forintból, fizetett kampánycsapat nélkül, tulajdonképpen lelkes önkéntesekkel és rengeteg befektetett munkával tört egyre előrébb a sorban?

Ha megnézzük az előválasztást megelőző közvélemény-kutatásokat, MZP-nek még szeptemberben se mértek komoly esélyt, sőt, az előválasztást megelőző egy hétben se gondolta szinte senki, hogy meglepetést okozva megelőzheti Jakab Pétert, a Jobbik elnökét, és befuthat 3. helyen a második fordulóba.

Csődöt mondtak volna a kutatók? Egyrészt igen, másrészt pedig olyan gyors volt a változás, hogy lehetetlen volt lekövetni, pláne az előválasztás hónapjában. Az egyikük be is jelentette, hogy nem fog mérni már, mert képtelenség ilyen változó választói magatartást mérni, amikor hétfőn még esélytelen harmadikból csütörtökre esélyes jelölt válik.

A választás előtt Márki-Zay volt a legkevésbé ismert jelölt, ezen sokat segített az intenzív kampány, ahol a többiekkel együtt gyakorlatilag napi szinten szerepelt a legfontosabb független médiumokban. Többet, mint előtte bármikor. Korábban kevésszer ütötte át a média ingerküszöbét a hódmezővásárhelyi politikus, akkor is inkább a botrányosabbnak számító nyilatkozatai körül pörögtek pár napig, de azt, hogy mit akar, és ki is ő valójában, csak azok tudhatták, akik a Partizán- vagy az Osváth-interjút megnézték az interneten.

hirdetés

Mondhatjuk azt, hogy MZP majdnem kizárólag csak a YouTube-on volt közismert szereplő, ott viszont a legnagyobb nézettségeket hozta. Kihez lehetne hasonlítani a karrierjét? Trump? Hisz ő is a közösségi médiában "csinálta meg magát" - na de Trumpnak ott volt a nagy nézettségű Fox News, a Breitbart és még sok alt-right médium, valamint kb. korlátlan mennyiségű pénz állt rendelkezésére akár a magánvagyonából. Mindez MZP-nek teljesen hiányzott.

Mindenképp a legfontosabb jellemzője Márki-Zaynak az eliten kívülisége, amire rá is játszik azzal, hogy egyszerre üti a Fideszt és az ellenzék jelentős részét. Kritikus a 2010 előtti kormányokkal szemben is, és a Fidesz kampányát is jelentősen meg fogja nehezíteni az, hogy kétségbevonhatatlan a Gyurcsány-ellenessége, valamint az, hogy egészen biztosan nem volt részese semmiféle pártmutyinak, nem köthető hozzá semmi negatív ügylet.

Az establishmenten kívüliséggel sok mozgalom ért már el sikereket, ez volt a szélsőbal sikerének alapja az Öt Csillag mozgalommal Olaszországban, a Podemosszal Spanyolországban, és a szélsőjobb is sikeresen operál ezzel sok helyen, ám egyrészt ezek a pártok mind jelentősen populisták is. Márki Zay-Péterre ez éppenséggel nem mondható el, ha hallgatjuk őt a gazdaságról, klímaváltozásról beszélni, épp az ellenkezőjét tapasztalhatjuk: mérsékelt liberális-konzervatív nézetei vannak, nem osztogatna, messze van a balos populizmustól is, és vélhetően józan, kiszámítható gazdaságpolitikát követne.

Talán a legközelebb akkor járunk, ha már hasonlítgatni akarunk, amikor Macron mellé állítjuk a magyar ellenzék legújabb üdvöskéjét. Természetesen Macron csak szőrmentén volt elitellenes, hiszen maga is ott szocializálódott, és előtte miniszter is volt a kormányban, de mégis, nagyon rövid idő alatt fel tudott építeni egy, a korábbi bal-jobb szembenálláson kívüli politikus-imázst, és ehhez nagyon sok támogatót tudott szerezni az országban.

Márki-Zay Magyarországon tulajdonképpen ugyanazt csinálta meg nagyban, amit Hódmezővásárhelyen kicsiben.

2018 decemberében csak a barátai, ismerősei tudták róla, hogy kicsoda, évtizedek óta nem is dolgozott Vásárhelyen, sok évig nem is élt a városban. Ahogy december közepén elvállalta a jelöltséget a Fidesz által legyalult városban, azonnal kirúgták a munkahelyéről, de így lett ideje kampányt csinálni. Nulla számú médiumban volt szereplési lehetősége, minden a Fideszé (Lázár Jánosé) volt, és egy választása maradt: a közösségi média. Bő egy hónapja volt rá, hogy a személyes fórumok, találkozók mellett felépítse magát a Facebookon, és ennek az erejét akkor láthattuk igazán, amikor a vásárhelyi választás éjjelén 10 ezer embernél is több követte élőben a Facebook-oldalán a győzelmét.

De mindez még nem magyarázná meg ezt a villámgyors felemelkedést. Kellett hozzá a Fidesz és a vetélytársak kampánya, illetve az a flow, amibe ennek az oldalvizén bekerült. A Fidesz iszonyú pénzt elköltve lőtte Gyurcsányt és Karácsonyt már tavasszal és nyáron is, közben az is kiderült, hogy a kampányuk fő csapásiránya - jobb híján - a gyurcsányozás lehet. Az sem zavarta őket, hogy rég köztudott, hogy Gyurcsány és Karácsony közt nem felhőtlen a viszony.

A Karácsony- és a Dobrev-kampány arra kényszerült részben, hogy ezt a támadást kioltsa, ugyanakkor láthatóan a rengeteg elköltött pénz ellenére nem tudtak valódi alternatívát felmutatni.

Kiderült ugyanis, hogy MZP-nek lett igaza: az emberek nagy részének nemcsak Orbán kleptokráciájával és lebontott jogállamával van gondja, de annak ellenére, hogy támogatják az ellenzéki összefogást, valóban nem akarják, hogy 2010 előtti arcok jöjjenek vissza, és Karácsonyt is az elitek foglyának vélték, nem alaptalanul. A főpolgármester arcáról már régóta azt lehetett leolvasni, amit ő maga is bevallott a visszalépése után, hogy a háta közepére nem hiányzott ez a kampány, és csak az őt támogató pártok miatt vállalta el, láthatóan nagyon megkönnyebbült, amikor lekerült róla ez a teher.

"Péter jobban akarta ezt a győzelmet"

- mondta Karácsony, és ez is nagyon fontos volt ezalatt a pár hét alatt a választók meggyőzésében. Sajnos vagy sem, a hatalmat bizony akarni kell, másképp nem fogják a kezedbe adni, és ezt megértette Márki-Zay. El tudta hitetni a választókkal, hogy ő tényleg akar kezdeni valamit ezzel az országgal, ami ráadásul több, mint a haverok pozícióba juttatása, a lopás, és az, hogy elzavarjuk Orbánt, aztán majd lesz valami.

A legkeményebb falat nem Jakabék legyőzése, nem is Karácsony bedarálása volt, a fentiek ezt bőven megmagyarázzák. Dobrev és a DK ugyanis nagyon sok magyar ellenzéki számára jelentenek valódi alternatívát az Orbán-rendszerrel szemben, a párt lefedi Magyarország nagy részét, jól szervezett helyi csoportokkal, aktivistákkal, 12 éve építkeznek, Dobrev se idén került a középpontba, profi a kommunikációjuk, a jelöltet kiválóan készítették fel, szóval minden megvolt ahhoz, hogy kis részvétel esetén akár már az első fordulóban nyerjen.

Ami nem volt benne a pakliban: a hatalmas érdeklődés, részvételi arány és az, hogy most az emberek VALÓBAN igazi változást akarnak. Márki-Zaynak ezt az elkötelezettséget úgy látszik, jobban elhitték,

és folyamatos volt a mellé vándorlás, nézzük meg, hogy az addig őt ellenző baloldali kispártok is sorban beálltak mögé, amint látszott, hogy jól szerepel a második fordulóban. Nincs pártja MZP-nek? Most már van mögötte sok, több is tán, mint elég, de neki is ugyanazokkal kell majd együtt kormányoznia, mint Dobrev Klárának. Csak tán a többsége lesz nagyobb, aminek egyebek közt annyi a jelentősége, hogy míg szűk többség esetén kis pártoknak is nagy a zsarolási potenciáljuk, nagyobb különbség esetén ez lecsökkenhet.

A vásárhelyi polgármester ráadásul megérezte a vérszagot, és harcias-agresszív nyilatkozataival elvitte a show-t a későn ébredő Dobrevvel szemben, aki nem is nagyon tudott a flow ellen tartani a vitákon sem, bár nagyon jól szerepelt ő is - egyébként rég láttunk ilyen színvonalas vitákat a magyar politikában. Ez nagyon fontos a jövőre nézve is, olyan emberek vannak az ellenzéki térfélen, akik nem félnek bármikor kiállni vitázni, nem bújnak el, kimennek pultozni az utcára, beszélgetnek emberekkel, kezet lehet velük fogni. Ahogy az egyik ismerősöm mondta: az ő életében először fordult elő, hogy akire szavazni akar, kezet fogott vele, és válthattak pár mondatot.

Az emberek jelentős része viszont úgy látszik, azt gondolja, hogy csak balról nem fogják tudni leváltani a Fideszt. Ez az üzenet nagyon átment, és még az is lehet, hogy sokkal több baloldali és liberális hajlandó átszavazni Márki-Zayra, mint azt bárki feltételezte.

Azt mondják, maga Márki-Zay is ezt vetítette előre, hogy akkor győzhet, ha 500 ezernél többen mennek el szavazni. Most már az is látszik, hogy 600 ezer fölött is lehet a voksolók száma, és ez még inkább felé billentheti a mérleg nyelvét.

Ha MZP győz, akkor az átrajzolhatja a pártrendszert is az ellenzéki oldalon (talán el is kezdődött ez már), a Fideszt pedig nagy feladat elé állíthatja, és ha az előbb említett flow kitart áprilisig, akkor könnyen ellenzéki győzelmet is hozhat. Az fog ugyanis dönteni, hogy elég sok ember elhiszi-e, hogy Orbán verhető, és nemcsak az ellenzéki oldalon, hanem a kormánypárt támogatói közt is.

Fél év sincs már a választásokig, permanens kampányra számíthatunk, és akárki is győz a ma záruló előválasztáson, egy perc pihenésre nem jut majd ideje, hiszen egy teljesen új politikai térben kell olyan kampányt vinnie, amelyben a korábbi szabályok nem biztos, hogy érvényesülnek. Kevesebb kidobott pénz, sok munka és door-to-door módon odamenni az emberekhez: ez lehet az ellenzék esélye a Karmelita elefántcsonttornyában egyre gondterheltebben ülő Orbánnal szemben.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Elképzelhetetlennek tartanám, hogy az SZFE mostani vezetőitől vegyem át a diplomámat”

A FreeSZFE két végzős színész hallgatójával, Rohonyi Barnabással és Gombó Viola Lottival beszélgettünk, miután átvehették diplomájukat a salzburgi Mozarteumban.

Link másolása

hirdetés

Október 12-én az Universität Mozarteum Salzburgban átadták a FreeSZFE Egyesület végzős hallgatóinak a diplomájukat. Két friss diplomás színművészt kérdeztem az ünnepi eseményről. Elsőként Rohonyi Barnabást.

- Meséld el röviden, hogy zajlott a diplomaátadó.

- Elképesztően meleg fogadtatásban részesítettek minket. Azt mondták, ők nem szoktak ilyen diplomaosztó ünnepséget rendezni, mert az utolsó évben a diákok már szanaszét vannak. Ez ránk is igaz, de hála Istennek a tizenegyből nyolcan meg tudtuk oldani, hogy együtt legyünk.

Énekeltek, zongorázáztak nekünk, beszédet mondott a rektor és a tanszékvezető.

A legmeghatóbb az volt, hogy mindegyikünk kapott párba egy ottani diákot, aki előtte felkeresett minket, beszélgettünk és utána ők mutattak be minket az átadón, és tőlük vettük át a diplománkat. Nagyon megható, szívhez szóló beszédek voltak.

Ezután megvendégeltek minket egy olasz étteremben vacsorára, úgymond bankettre, ahol akkora pizzát ettem, amekkorát még soha életemben nem láttam.

hirdetés

- Kérlek, légy őszinte. Ha rajtad múlna, mit választanál? Jobban örülnél, ha az elmúlt egy év eseményei nem történnek meg, és az eredeti tervek szerint, a Színház és Filmművészeti Egyetemen veheted át a diplomádat, vagy azt mondád, jó ez most már így, jobban örülsz a salzburgi egyetem papírjának?

- Nehéz erre válaszolni. Ami történt, megtörtént, nem tudunk változtatni rajta. Ha az egyetem erőszakos elfoglalása nem történik meg, akkor akkor a legboldogabban vettem volna át a diplomámat az osztályfőnökeimtől Magyarországon.

Így viszont, a harc és az átélt élmények tükrében végtelenül büszke vagyok rá, hogy ez sikerült, és nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki akár csak egy kis homokszemet is arrébb mozdított az ügyünkért.

Azt ugyanis elképzelhetetlennek tartanám, hogy az SZFE mostani vezetőitől vegyem át a diplomámat.

- Az itthoni történések és az, hogy végül egy külföldi egyetemtől kaptok diplomát, kinyitott kapukat külföldön?

- Egyelőre nem érzek ilyen hatást. Az biztos, hogy a FreeSZFE Egyesület és az egyetem között igen.

Hogy innentől kezdve lesz-e hosszabb távú, munkaalapú együttműködés, azt szerintem rajtunk múlik, az egymást kereső vagy nem kereső fiatalokon.

- Diplomás színész lettél, de ez nem a vég, hanem a kezdet. Miben, hol láthatunk a közeljövőben?

- A legutóbbi bemutatóm a Jurányi Házban, a Narratíva társulat égisze alatt bemutatott A Negyedik – Dante pokla, Hegymegi Máté rendezésében. Emellett amire nagyon büszke vagyok, hogy egy rendező évfolyamtársammal (Sándor Dániel Máté) – és még sokakkal – megcsináltuk Mozart Don Giovanni című operáját, amiben én játszom a címszerepet.

Ez a Marczibányi Téri Művelődési Központban látható. A csapat fele operaénekes, a fele színész. Nagyon izgalmas színházi mix, és az operát olyan szemüvegen keresztül mutatja meg, amin keresztül nagyon kevesen. Valószínűleg pont az a lényeg, hogy nem kell hozzá szemüveg.

Vannak bemutatóim a Belvárosi Színházban a Budapest, Te című előadásban vagy a Válaszfalakban. Az eddig darabjaimat továbbra is játszom, illetve előre láthatólag januárban fogjuk bemutatni Budapesten a Nevetséges Sötétség című előadást, amit anno még júliusban a Szentendrei Teátrumban adtunk elő.

Ezen kívül most kezdek el próbálni a Táp Színházban Laboda Kornél és Dékány Barnabás rendezésében az A című előadást, amit Znajkay Zsófia írt. A darab egy autista kislány iskolai és élet béli nehézségeiről szól.

Decemberben a Belvárosi Színházban lesz még egy bemutató, amiről egyelőre nem árulhatok el részleteket, illetve, ha minden jól megy, márciusban Kecskeméten a Rómeó és Júliában fogom az egyik címszerepet játszani.

Az évfolyam nevében Gombó Viola Lotti mondott beszédet (akivel korábban a Becsúszó szerelem című film kapcsán már interjúztam).

- Kérlek, pár mondatban meséld el, milyen élmény volt a diplomaátadó, milyen érzések, gondolatok kavarognak benned.

- Nagyon európai közegben érezhettük magunkat. Rendkívül kedvesek, nyitottak voltak a salzburgiak. Jókat beszélgettünk a színházról és arról, hogy miként működik a művészeti felsőoktatás ott, és nálunk milyen.

Úgy hallottam, lesznek is együttműködések a FreeSZFE és a salzburgi Mozarteum között.

Nagyon sok barátot szereztem és nagyon jól éreztem magamat ott ebben a néhány napban. Engem egy Esther nevű lány mutatott be, vele is nagyon összebarátkoztam.

Egy éve nem gondoltuk volna, hogy lesz diplománk. Benne voltunk ennek a nagy felősoktatási kavalkádnak közepében. Nagyon jó, hogy lett egy pozitív mentsvárunk. Ahogy el is hangzott ott, ez egy felemelő, történelmi pillanat volt.

Nagyon hálás vagyok az egyesület és a Mozarteum oktatóinak, akik egy éven keresztül dolgoztak azon, hogy mindez legálisan megvalósulhasson.

Sok inspiráló, művészi gondolattal gazdagodtam, ami lelkileg feltöltött.

Gombó Viola Lotti köszöntője a diplomaosztóról (a szöveg eredetileg angolul hangzott el):

„Egy évvel ezelőtt zárt ajtók mögött álltunk, az elfoglalt épületben. Soha életünkben sehol nem éreztük magunkat annyira biztonságban, annyira szabadnak, mint az egyetemen. Úgy éreztük, sok mindent elvettek tőlünk. Köszönjük, köszönjük, hogy Ti mások vagytok. Köszönjük, hogy Ti adtatok valamit, nem pedig elvettetek. Köszönjük, hogy a legnagyobb megtiszteltetést adtátok, amit ember kaphat. Szolidaritást.”

- A jövőben kapcsolatban maradtok valamilyen formában a FreeSZFE Egyesülettel?

- A FreeSZFE szerencsére egy élő, működő szervezet, amely nélkülünk is dolgozik tovább. Természetesen igyekszünk aktív egyesületi tagok maradni, és folyamatosan értesíteni fognak minden olyan akcióról, megmozdulásról, ami érint minket. Illetve mi is próbálunk támogatókat szerezni.

A FreeSZFE Patreon oldalán mindenki támogathat minket, aki segíteni szeretné ezt a munkát.

- Merre tovább, ami a pályát illeti?

- Az Orlai Produkciós Irodánál játszom két új darabban. Az egyik az Amy világa Hernádi Judit főszereplésével, Valló Péter rendezésében. Illetve a Budapest, Te című előadást is most mutattuk be a Belvárosi Színházban, ezt osztályfőnököm, Pelsőczy Réka rendezte.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Elfogynak a szavak – Kálmán László nyelvész halálára

Az ismeretterjesztő nyelvészet egyik legnagyobb hazai alakja 63 évesen távozott az elmúlt hét végén. A halála utáni űr tulajdonképpen pótolhatatlan.

Link másolása

hirdetés

Mikor befejeztem vasárnap esti műszakomat, bezártam a jegyzettömböt is, ahova a munkához szükséges apróságaim szoktam felfirkálni. Ott volt benne egy kérdés: „Lehet-e egy frontember nő?” Mármint világos, persze, lehet, de: szokás-e ezt így hívni? Például Pásztor Anna az Anna and the Barbies frontembere-e? Vagy ezt a szót kifejezetten férfiakra tartogatjuk? De ez esetben a remek vezető énekesnők mik? Frontnők? Frontasszonyok? Messzire visz a kérdés, az ember szó használatának kérdésköréhez, ami gyakorta bizony a mai nyelvhasználatban is elsősorban a férfiember szinonimája.

Fel volt ez írva a jegyzeteim közé, mert ez azon kérdések egyike volt (volt vagy húsz ilyen), amit „majd úgyis megkérdezek a Kálmán Lászlótól”. Ez ilyen nyilvánvaló volt: majd ráírok, majd beküldöm a műsorába, majd ismét meghívjuk beszélgetni. Az elmúlt hétvége óta mindez már nem lehetséges. És azt ugyan tudom, hogy a frontember kérdésköréről kit kérdezzek majd, de most lettek sokkal súlyosabb kérdéseim:

ki viszi tovább ilyen vehemenciával az ismeretterjesztő nyelvészet ügyét? Ki dörgöli az orrunk alá, hogy hogyan kínozzuk a gyerekeinket napról napra a „nyelvtan” tantárgynak nevezett torzszülöttel? És úgy általában: ki világít rá kíméletlen őszinteséggel és alig kikezdhető logikával, ha hülyék vagyunk?

Kálmán Lászlóval 2019 tavaszán beszélgettem először. Egy réz edény hozott össze minket – így, szigorúan külön írva. (Előrebocsátom, hogy roppantul utálom a negédes bennfenteskedést a publicisztikákban, ám Kálmán Lászlóról két dolgot tudtam meg igen hamar: nagyon nem szeretett magázódni, és sokkal inkább szeretett Laci, mint László lenni – így alig-ismeretségünk ellenére is így hivatkozom rá majd olykor.) Éppen egy cikket jelentetett meg a Qubiton (az utóbbi években itt publikált elgondolkodtató írásokat a nyelvről), amelyben egy harmadik osztályos ismerőséről írt, aki nem átallotta különírni a rézedény szót. Meg is magyarázta, hogy miért tette, sőt magyarázata kifejezetten logikus is volt, ám tanára ragaszkodott az eredeti (bár vitatható!) szabályhoz, kijavította a nyelvi kreativitást, a jegy pedig így eggyel rosszabb lett. Laci ezen felháborodott, és hosszasan elemezte, hogy miért baj ez. Akkor magam is főállásban praktizáló magyartanár voltam, és körülbelül olyan fejet vágtam, mint Steve Carrell a legendás mémben:

Végre valaki pontosan leírta, mit gondolok a túlszabályozott iskolai nyelvtanról, a gyerekekkel a nyelvet csak megutáltató tanítókról és tanárokról, és hogy utálom, hogy mindeközben a közoktatás rettenetes csapdájában nekem is gyakorta kell ilyen réz/edény szintű baromságokkal foglalkoznom. Ebből lett egy izgalmas beszélgetés (gátlástalan önreklámért ERRE TESSÉK): hihetetlen jó volt egy ilyen okos, gyors észjárású, ugyanakkor a másikat mindig meghallgató, a vitára mindig nyitott, sőt vágyó emberrel beszélgetni.

hirdetés

Laci elképesztően sokat tett azért (de legalábbis nagyon igyekezett), hogy mi, magyarok ne csak úgy gondoljunk a nyelvre, hogy mit hogyan KELL vagy mit hogyan TILOS használni (ilyenről amúgy elenyészően kevésről tud a nyelvtudomány), hanem csodálkozzunk rá, hogy sok mindent így vagy úgy is LEHET. Meg is kapták ezért Nádasdy Ádámmal a „liberális nyelvész” titulust, amivel szegények pont annyira nem tudtak mit kezdeni, mint amekkora marhaság ez a kategória. Ahogy a nyelv nem javul vagy romlik, hanem: van, úgy a nyelvész sem konzervatív vagy liberális, hanem megállapítja, hogy mik a változások, és – csodálkozva vagy vállat vonva – lejegyzi azokat. Persze közel tízmillió nyelvtannáci országában még nagyon-nagyon sokáig elvárás lesz, hogy Bessenyei Ferenc és Tolnay Klári szerelemgyerekének stílusában kérjük a parizert a boltban (különben meghal a nyelv!), ahogy sokaknak fog még sokáig kéjes örömet okozni a kommentszekciókban, hogy „Ezt így nem SZABAD mondani! ...hiszen a kiváló magyartanárnőm, Gizi néni is megmondta....” Kálmán László az intellektusából adódó végtelen tisztelettel ugyan, de az ilyen gizinéniség ellen igyekezett tűzzel-vassal, de legalábbis tollal-mikrofonnal küzdeni. Nyelvész mivolta is ezt diktálta, de nála egészen biztosan mélyebbről is jött ez: volt benne egy jó adag „miért nem lehet egymást egy kicsit békén hagyni?”-mentalitás is. A nyelvi ügyekben IS. Ahogy megszólalásaiban, Facebook-posztjaiban, közéleti szerepvállalásában is ez vezette. Pengeéles logikával, sokszor nem palástolt felháborodással, ugyanakkor a legtöbb esetben fantasztikus humorral mutatott rá mindig, ha a hatalom vagy közeli emberei – jó szokásukhoz híven – gonoszak és/vagy hülyék voltak. Én, aki főleg szélesebb nyilvánosságnak szánt megnyilvánulásain keresztül ismertem, azt érzem,

Kálmán Lászlónak ez is volt a három „főellensége”: a gonoszság, a hülyeség és a kettő kombinációja.

Jó ember volt ÉS okos – elég menő kombó ez. Falakat vert szét nyelvi hiedelmeinkben, amiket saját magunknak építünk, és borzasztóan örülünk neki, szinte büszkék vagyunk, hogy nem mehetünk át rajtuk. Kellett ez nekünk, és nagyon ránk fért volna még, hogy rámutasson arra, mit és hogyan csinálunk rosszul, sőt: hogy velünk együtt keresse az utat. Egy gyászoló kommentelő a halálhíre alatt azt írta:

„igazi XXI. századi tudós volt.”

Azt hiszem, a XXI. századi tudós fő ismérve, hogy rég nem gondolja magát minden titkok tudójának. Alázattal fordul tudományterülete felé (Laci igen sok mindenhez értett, de itt és most ez mégiscsak a nyelvészet), meghallgatja mások érveit, akár változtat is a véleményén, és örül annak, ha széles tömegek ismerik meg azt, amivel foglalkozik. Szóval igen, Kálmán László igazi XXI. századi tudós volt. A maga mögött hagyott űrt szerintem nem fogjuk egyhamar felfogni. De mi is a XXI. században élünk, úgyhogy annyit megtehetünk, hogy olvasgatjuk nyelvről szóló írásait a Nyest.hu oldalon és a Qubit-on, és vissza-visszahallgatjuk (tematikusan kereshető) beszélgetéseit a Szószátyár című műsorban a nem kevésbé zseniális Nádasdy Ádámmal, elámulva, hogy mennyire érdekes a nyelv – ha nem vigyázzba állva, mogorván összevont szemöldökkel közelítünk felé.

Nádasdy mint állandó műsorvezetőtárs olyan nyilatkozatot tett, amiből arra következtetni, hogy Kálmán László halálával búcsúznunk kell a Szószátyár műsorától is. Nem kevesen vagyunk, akik reméljük, hogy ez csak a gyász miatti első hirtelen reakció, de amíg ez ki nem derül, addig álljon itt a barát és munkatárs találó mondata, aminél többet ebben a helyzetben nem mondhatunk és kívánhatunk: Éljen Kálmán László!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: