SZEMPONT
A Rovatból

"Mintha kollégisták lettünk volna egy alig 4 éves gyerekkel" – ilyen magyarként mindent nulláról kezdeni Ausztráliában

Cha-Cha menő rockzenészként döntötte el, hogy addigi életét és zenekarát maga mögött hagyva a világ túloldalára költözik. Hat év után mesélt a tapasztalatairól.
Láng Dávid - szmo.hu
2018. szeptember 24.



Csanádi Krisztián – vagy ahogy szinte mindenki hívja, Cha-Cha – a Kowalsky meg a Vega gitárosaként tett szert nagyobb ismertségre. Öt évet töltött a zenekarban, több száz koncerten játszott, 2011-ben azonban belső konfliktusok miatt két társával együtt távozott a tagok közül. Közösen megalapították a Los Vegast, ahol ő lett a frontember, de egy nagylemez és egy végigturnézott év után úgy döntött, külföldön kezd új életet.

Feleségével és kisfiával hat éve vándoroltak ki Ausztráliába, ahol kapcsolatok és előre leszervezett munkalehetőség nélkül próbáltak boldogulni.

Arról kérdeztük, mennyire volt nehéz a beilleszkedés és az álláskeresés, milyenek az ottani mindennapok és az iskolarendszer, illetve tervezik-e, hogy visszatérnek Magyarországra.

– Mivel foglalkoztál annak idején Magyarországon? A zenélésen kívül volt "polgári" munkád is?

– A zene mellett mindig volt másik melóm, amivel szerintem nem voltam (vagyok) egyedül a zenészek között. A TV2-nél dolgoztam a vezérlőben minden reggel 6 és 10 között, emellett ha még volt időm, akkor dolgoztam a Multimédiának Gellért Bubu kezei alatt, mint keverős, technikus. Az viszont nem kérdés, hogy a zene volt a minden.

Nem tudnék mondani még egy olyan dolgot, amit ennyire szerettem csinálni. Imádtam minden percét: az állandó koncerteket, a zeneírást, próbákat, stúdiózást, még a háttérmunkákat is.

13 évesen kezdtem el gitározni és 16 éves korom óta meghatározta az életemet. Kisebb-nagyobb megszakításokkal mindig játszottam valamilyen zenekarban.

– Mi volt az előzménye annak, hogy külföldre költöztetek, és miért pont Ausztrália mellett döntöttetek?

– A Kowalsky meg a Vega szétmenetele nagyban befolyásolta a dolgot, bár egyébként is kacsintgattunk külföld felé. A lökést viszont egyértelműen az adta meg, hogy nem volt erőm újra felépíteni egy produkciót. Visszagondolva elég nagy törés és csalódás volt a zenekar megszűnése abban a formában. Nagyon szerettem az egészet mindenestül.

A Los Vegas is nagyon-nagyon jó csapat volt, de majdnem a nulláról kellett kezdenünk. Közben meg állandó anyagi gondjaim voltak, ami egy gyerekkel már nem vicces. Így megléptük a kivándorlást. Ausztrália mindig is vonzott: nem nagyon lehet hallani róla semmit, ez pedig jó jel. (mosolyog) Egyértelmű volt, hogy oda költözünk.

Két dal a Los Vegastól:

– Mit volt a nehezebb itt hagynod: a zenekarodat, rokonokat, barátokat, vagy úgy általában az országot? Tudsz sorrendet állítani ezek között?

A legnehezebben egyértelműen a családot és a barátokat hagytam itt, bár a szüleim már nem éltek, amikor kivándoroltunk, és a nővérem is külföldön élt már akkor vagy húsz éve. Viszont a feleségem családjával nagyon közeli a kapcsolatom, őket nehéz volt ott hagyni. Meg persze a Los Vegas legénységét: Jimmy és Soci ott törölgette a könnyeit a reptéren, ahogy persze én is.

– Melyik városba költöztetek és miért pont oda?

– Sydneyt választottuk, mert a magyar ügynökségnek, ami intézte a vízumot, ott van az irodája és ők ott állnak kapcsolatban olyan sulikkal, amelyek által tanulóvízumot kaphattunk. Szóval egyértelmű volt a döntés. El kell mondanom, hogy Sydney elképesztően gyönyörű hely, úgy éreztük, hogy hazaértünk. Fantasztikus a fekvése és az atmoszférája: óriási területen fekszik, 180 km a két legtávolabbi pontja egymástól.

– Milyen volt a megérkezés utáni időszak? Várt odakint benneteket valaki, vagy a teljes ismeretlenbe érkeztetek?

– Nem várt minket kint senki, teljesen ismeretlen volt az egész dolog, így fel kellett találni magunkat nagyon gyorsan, mert Ausztrália nem olcsó hely.

Beköltöztünk egy diákszállásra egy szobába hárman, és egy hónapig ott laktunk. Sok mindent átértékel az ember, amikor nincs külön fürdője és WC-je, hogy mást ne említsek...

Mintha kollégisták lettünk volna egy alig 4 éves gyerekkel. Nem volt egyszerű, de kárpótolt minket mindenért a város és az ausztrál emberek.

– A családod többi tagja hogyan élte meg mindezt?

– Nézd, mi öt évet keményen dolgoztunk azért, hogy megkapjuk a letelepedési engedélyt. Öt év alatt ötször költöztünk, három különböző városban laktunk. Rengeteg szarságon átmentünk közösen, ami vagy megerősít egy családot, vagy szétzilál. Mindkettőre láttunk példát, mi kitartottunk.

A feleségem elvégzett egy kétéves főiskolai képzést, ami nem volt egyszerű, főleg ha figyelembe vesszük, hogy milyen szintű nyelvtudás kell mondjuk ahhoz, hogy angolul tanulj közgazdaságtant vagy könyvelést. De valahogy meglettek a vizsgák. (mosolyog) A fiunknak megpróbáltuk olyan könnyűvé tenni a változást, amennyire csak lehetett, és szerintem nagyon jól átvészelt minden időszakot.

– Mennyire különbözik az ottani kultúra a magyartól? Mit volt a legnehezebb megszokni?

– Bár európaiak alapították, teljesen más az életfelfogás itt, mint Európában, hála az égnek. Nem rohannak, jól vannak felállítva a prioritások. Általában elképesztően kedvesek és barátságosak egymással az emberek, és nem a külsőségek számítanak.

Ha papucsban és rövidgatyában akarod leélni az életedet úgy, hogy ez senkinek ne szúrja a szemet, akkor Ausztrália a te helyed.

Az élni és élni hagyni felfogást abszolút megvalósították itt. Nem tudnék olyat mondani, amit nehéz volt megszokni. Csodalatos ország.

– Hogy ment a beilleszkedés? Könnyen találtatok munkát és új ismerősöket?

– A beilleszkedéssel nem volt gond, az első perctől abszolút tudtunk azonosulni az ausztrál életstílussal. Igazi komoly munkahelyet viszont elég nehéz találni addig, amíg nincs állandó tartózkodása az embernek, ami egyébként érthető. Egy tanulóvízumos bármikor leléphet, illetve bármikor előfordulhat, hogy nem tud vízumot hosszabbítani, vagy egy magasabb vízumstátuszra ugrani. Így marad a vendéglátás, az építőipar és az ehhez hasonlók.

Nyilván a legkézenfekvőbb az volt, hogy magyaroknál dolgozzunk. Így is lett, bár nekem volt még másik két munkám is az első két évben. Hét napból hetet melóztam, de nem volt más választásom, meg kellett élnünk valamiből, és a következő vízumokra, illetve a fiunk sulijára is mindig kellett pénz. A feleségem a tanulás mellett nem nagyon tudott dolgozni, csak a szemeszterszünetekben vállalhatott alkalmi munkákat. Igazi Australian Dream... (nevet)

– Az óvoda- és iskolarendszerrel kapcsolatban mi a tapasztalatotok?

– Négyéves volt a fiunk, amikor megérkeztünk. Itt ötéves kortól kötelező a suli, az óvodai nagycsoportot már az iskolában töltik, ami nagyon-nagyon jó ötlet. Így amikor elsőbe megy, nem egy teljesen új közeg várja, már simán vannak haverjaik az első naptól kezdve. A nagyobbak nagyon kedvesek és segítőkészek velük, egyrészt mert ők is átmentek ugyanezen, másrészt pedig mert így nevelik őket.

Nagyon kellemes csalódás volt az itteni iskolarendszer. Hagyják a gyerekeket gyereknek lenni, nincsenek túlterhelve. Rendkívül családcentrikus az összes iskola, ahová eddig járt a fiunk. Minden tizedik hét után van két hét szünet, amikor újra feltöltődhetnek a tanárok és a gyerekek egyaránt. A középiskolát a hetedik évben kezdik. Szerintem az mindent elmond, hogy itt a gyerekek szeretnek iskolába járni.

– Voltak hullámvölgyek, amikor elbizonytalanodtatok, megérte-e belevágni?

– Amikor két és fél év kintlét után a Bevándorlási Hivatal elutasította az állandó tartózkodási kérelmünket, az mellbe vágott.

Rengeteg energiánk és pénzünk volt már akkor benne ebben az egészben, és szó szerint a cél előtt gáncsoltak el minket.

Megfellebbeztük és 22 hónap pereskedés után végül megnyertük az ügyet. Abban az időszakban azért öregedtünk pár évet pluszban. (nevet)

– Hogy telik egy átlagos napod? Mennyire más az ottani bürokrácia, mindennapi ügyintézés, ilyesmi?

– Jelenleg a Caterpillarnál dolgozom az alkatrészosztályon. Sima napi 8 órás munka, reggel 6-7-től délután 3-ig. Aztán felkapom a fiamat a suliból. Hétfőnként dobolni viszem, kedden meg fociedzésre. Délutánonként főzőcskézés, kertészkedés, motorszerelés, gitározás, házi feladat írás és hasonló dolgok vannak a menün. Hétvégén pedig kirándulgatunk erre-arra. Teljesen kispolgári életet élünk. (nevet) Nem nagyon tapasztaltunk eddig különösebb bürokráciát, minden gördülékenyen megy, általában online el lehet intézni az összes fontos dolgot.

– Milyen a helyi magyar közösség? Részt vesztek az életükben, vagy inkább helybéli ismerőseitek vannak?

– Van néhány magyar házaspár ismerősünk, de nem feltétlenül keressük a magyarok társaságát.

Nagyon sokan ide is elhozzak magukkal azt a mentalitást, amiért mi többek között eljöttünk Magyarországról.

Nem tudnak az ausztrálok életfelfogásával azonosulni, pedig nem nehéz. (mosolyog) Nyilván helybeli ismerőseink is, főleg a fiunk osztálytársainak a szülei. Negyven fölött az ember már nehezebben szerez igazi barátokat, de vannak jó kapcsolataink.

– Mennyire érzed kereknek az életedet most? Mi hiányzik a legjobban Magyarországról így 6 év távlatából?

– Elég jó úton haladok, hogy teljesen kereknek mondhassam, csak a zenélés tehetné még kerekebbé. Magyarországról a barátok és a család hiányzik, illetve az a rengeteg jó koncert! Most, hogy Budapesten voltunk, elmentünk néhány bulira. Bár többre szerettem volna eljutni, de sajnos véges volt az idő. Amin voltunk, az viszont nagyon jól esett.

– Tervezitek, hogy hazaköltöztök?

– Nem tervezzük, megbeszéltük a barátokkal, családdal, hogy vagy ők látogatnak meg bennünket, vagy találkozunk valahol félúton. Mondjuk Thaiföldön.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szent-Iványi István: Szijjártó Péter esetében az EU-val szembeni kémkedés, Orbán Viktornál a hatalommal való visszaélés vádja merülhet fel
A külpolitikai szakértő egy interjúban beszélt arról, hogy az Orbán-kormány alatt zajlott ügyeknek milyen büntetőjogi következményei lehetnek. A vitnyédi menekülttábor tervével kapcsolatban azt mondta, teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz „erkölcstelen politikai eszközként” akarta felhasználni a választási kampányban, és egyúttal kiélezni a viszonyt az Európai Unióval.


A Klikk TV Mélyvíz című műsorában volt vendég Szent-Iványi István külpolitikai szakértő volt, aki a vitnyédi menekülttábor körül kirobbant botrányt és annak politikai következményeit elemezte. Szent-Iványi István szerint a történet nehezen értelmezhető, de az a része, hogy az Orbán-kormány az Európai Uniót akarta átverni, számára teljesen hihető. Úgy véli, az előző kormány úgy akart tenni, mintha teljesítené az Európai Bíróság döntését, amely előírta egy befogadóállomás létrehozását a 2016-ban bezárt táborok helyett. A szakértő szerint a terv az volt, hogy létrehoznak egy létesítményt, amit menekülttábornak lehet nevezni, de mivel az az osztrák határtól mindössze 5 kilométerre van, az odaérkezőket azonnal „át is fogják terelni”.

Szent-Iványi szerint ez a fajta hozzáállás belefér abba a jellemtelenségbe, amit a kormány a témában tanúsított. Azt azonban sokkal felháborítóbbnak tartja, hogy a magyar közvéleményt is megtévesztették, hiszen az utolsó pillanatig tagadták a táborépítés tényét.

Szerinte az egész menekültügyet 2015 óta politikai eszközként használta az Orbán-kormány, hogy megvezesse a magyar állampolgárokat. „Ebben az ügyben gondosan ügyelnek arra, hogy egyetlen igaz mondat ne hangozzék el a részükről, és hát ez is ebbe a körbe tartozik bele” – tette hozzá.

A szakértő úgy látja, a kormány ezzel a trükkel akarta elkerülni a napi egymillió eurós büntetést. A titkos kormányhatározatban szerinte van egy különösen érdekes mondat, amely arról szól, hogy a kabinetnek érdeke kiélezni a migrációs vitát az Unióval a 2026-os választások előtt.

„Teljesen nyilvánvaló itt is, hogy egy erkölcstelen politikai eszközként akarták ezt felhasználni a választási kampányban, kiélezni a viszonyt az Unióval”

– fogalmazott. Ezt a helyzetet ahhoz hasonlította, amikor a Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti beszélgetések részletei napvilágot láttak. Azt mondta, bár a szoros magyar-orosz kapcsolat ismert volt, a konkrétumok megdöbbentőek voltak.

„Azzal, hogy Szijjártó Péter Lavrovval milyen módon enyeleg és hogyan beszél, az mégiscsak megdöbbentő volt és megrázó” – mondta, hozzátéve, hogy a szervilis és visszataszító mód, ahogy a kommunikáció zajlott, döbbenetes volt.

Szent-Iványi István egyetértett azzal a felvetéssel, hogy kormányváltás nélkül ezek az ügyek sosem derültek volna ki, és a kabinet ugyanúgy folytatta volna a hazudozást. Felidézte, hogy 2022-ben, amikor kiderült, hogy az orosz titkosszolgálat bejutott a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe, Szijjártó Péter kampányhazugságnak nevezte a hírt. Amikor később bizonyíték került elő, a miniszter szerinte szemérmetlenül tovább hazudott. A szakértő szerint a Fidesz még a választási vereség után sem nézett szembe a hibáival, ahogy az a párt kongresszusán is látszott.

„Még a vereség után sem változtattak semmin, ott sincs semmi őszinte szembenézés, hát miért változtattak volna, hogyha győznek?” – tette fel a kérdést.

A külpolitikai szakértő szerint bizonyos ügyeknek büntetőjogi következményei is lehetnek. Úgy gondolja, Szijjártó Péter esetében egyértelműen fennáll a felelősség az EU-val szembeni kémkedés és külső erőkkel való együttműködés vádja miatt.

„Ezt Szijjártó Péter tankönyvszerűen megvalósította, és erre ott vannak a bizonyítékok, a beszélgetések. Belső információkat kiadott, dokumentumokat átadott, tehát ez tiszta ügy” – jelentette ki.

Egy másik ilyen ügynek az aranykonvoj-botrányt nevezte, amely szerinte akár Orbán Viktor személyes felelősségét is felvetheti.

„Könnyen lehet, hogy itt például Orbán Viktor személyes felelőssége is felmerül, mert többen ezt mondják, hogy tőle eredt, és ez hatalommal való visszaélés” – állította.

Az interjú kitért a migrációs paktumra is, amelyet a Tisza-kormány a jelenlegi formájában elutasít. Szent-Iványi István ezt úgy értelmezi, hogy a kormány kiutat keres, hasonlóan a lengyelekhez, akik a belarusz határon kialakult helyzet miatt kaptak kivételt. A teljes elutasítást azonban nagyon rossz lépésnek tartaná. „Ennek a megítélése most egyre inkább olyanná válik, hogy ez nem egy egyszerű kötelezettségszegési eljárás” – figyelmeztetett. Elmondása szerint az EU-s szerződés negyedik cikkelye kimondja a tagállamok jóhiszemű és lojális együttműködési kötelezettségét, aminek megsértése akár a költségvetési források teljes megvonásával is járhat.

Úgy látja, a Tisza-kormány a három lehetséges opció – menekültek befogadása, pénzügyi hozzájárulás vagy technikai segítségnyújtás – közül az utóbbit választaná, de félnek attól a kitételtől, hogy ehhez találniuk kell egy olyan országot, amely igényli a segítséget.

Szent-Iványi szerint ettől nem kellene annyira tartani. „Mi magunk is külső ország vagyunk. Ugye Ukrajna és Szerbia vonatkozásában külső határt védünk, tehát önmagában a mi határainknak a védelme is az Európai Unió külső határainak a védelmét jelenti” – érvelt. Felhívta a figyelmet arra, hogy

Magyarország az előző kormány miatt nagyon rossz helyzetbe került, és ha az új kabinet is ugyanazt az utat követi, nehéz lesz elkerülni a súlyos következményeket.

Kiemelte, hogy a kvóta szerinti pénzügyi hozzájárulás is sokkal olcsóbb lenne, mint a jelenlegi büntetés. „Ez sokkal kisebb összeg, mint amit most folyamatosan már levontak tőlünk, tehát el is ment ebből 600 millió” – mondta.

A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Autósüldözés Rogán Cecíliával,10 ezer eurós tonhal-szusi és Orbán rivalizálása a putyini vagyonnal - Tóth Ildikó újabb részletek osztott meg a NER-luxusról
A Cápák között befektetője újabb elképesztő történeteket osztott meg a NER belső világáról. Azt is elmondta, szerinte feltűnően nem mennek sehová a NER-esek és a NER-feleségek a kormányváltás óta, inkább otthon diskurálnak az ügyvédjeikkel a jövőről.


„Nemcsak jártam NER-es milliárdos ingatlanjában, hanem Tiborczéktól vettünk egy több milliárdos ingatlant az Andrássy úton” – hangzott el Tóth Ildikótól Dull Szabolcs Ötpontban című műsorában.

A luxusingatlan-befektető, akit a közönség az RTL Cápák között című műsorából ismerhet, azt állította, egy cég megbízásából vásárolták meg a 650 négyzetméteres lakást, amit korábban üzemeltetésre használtak. A lakás belső tereiről az üzletasszony részletesen is beszélt.

„Ezen a lakáson is az látszott, hogy itt nincsenek anyagi határok.”

Tóth Ildikó beszámolt arról is, hogy barátainak „oligarcha-túrákat” szokott szervezni, és egy ilyen alkalommal feszült helyzetbe került Rogán Cecília körülbelül tízmilliárdosra becsült háza előtt. Miután lefotózta az ingatlant, elmondása szerint megjelent mellettük Rogán Cecília, majd miután továbbhajtottak, követte őket.

„Beállt mögénk, és elénk vágódott egy nagy Mercedes-dzsip, és elkezdtek belőle kiszállni az emberek, én gázt adtam, mert úgy gondoltam, hogy nincs közös témánk, úgyhogy nem beszélünk meg semmit.”

Az interjúban több más, a NER-luxus világába tartozó történetet is megosztott. Hatvanpusztát egy indokolatlan, 100 szobás, Versailles-i kastély hangulatát idéző birtokként írta le, ami szerinte nem több, mint

„rivalizálás a putyini vagyonnal”.

Beszélt egy titokzatos, olasz Alpokban található villáról is, amelynek felújításakor a megbízó egyetlen utasítása az volt, hogy „teljesen mindegy, hogy mennyit fog költeni, mert a legszebb legyen”. Bár a sajtó ezt az ingatlant Orbán Viktorhoz köti, Tóth csak annyit tud, hogy mivel a villának magyar házvezetőnője van, valószínűleg magyar tulajdonosé.

Mészáros Lőrincről pedig egy erős véleményt fogalmazott meg.

„Ez az ember nem milliárdos, ez az ember egy nagyon megbízható fiú.”

Tóth azt is elmondta, hogy a kormányváltás óta feltűnően rejtőzködnek a NER-oligarchák, pedig korábban olyan felesleges fényűzésre is volt példa, mint a most következő történet:

„A NER-esek és a NER-es feleségek eltűntek mindenhonnan a kormányváltás után. Nincsenek az utcán, nincsenek az éttermekben, nincsenek partik. Régebben rengeteg olyan parti volt, ahol hatalmas bulikat rendeztek a saját villáikban, és ezt feltöltötték a social mediába. Úgy képzeld el, hogy egy 10 ezer eurós tonhalat felszeleteltek szusinak, megérkezett a hatalmas tonhal, jöttek a japán séfek, feldolgozták, videóra vették, és ezt a barátaikkal visszanézhették később” - részletezte az üzletasszony, aki szerint most mindenki otthon ül és a jogászaival beszélget, hogy hogyan tovább.

„Most egy picit elment a kedvük a fotózástól” - jegyezte meg.

Nemrégiben derült ki, hogy Tóth Ildikó volt az, aki saját elmondása szerint 2022 tavaszán elkezdett információkat és fotókat küldeni Hadházy Ákosnak a NER-közeli feleségek fényűző életmódjáról. Az üzletasszony ezt azzal indokolta, hogy a kézzelfogható rongyrázás sokkal jobban megragadja az emberek figyelmét, mint a bonyolult korrupciós ügyek.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni:

Nemrég a HVG-nek adott interjút, ahol kifejezetten a NER-feleségek, köztük Matolcsy Ádám neje, és Rogán Barbara luxizását részletezte:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Borítékban átadott készpénz, ajándékok” – Panyi Szabolcs szerint így is támogatták orosz ügynökök a magyar kormánymédia embereit
Az oknyomozó újságíró szerint a közvetlen anyagi juttatás is része volt annak a támogatási rendszernek, amellyel orosz és kínai hírszerzők segítették a kormánymédia munkatársait.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró a bejegyzésében nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a magyar hatóságok ismerték a kormányközeli szereplők és külföldi hírszerzők viszonyát.

„Több magyar nemzetbiztonsági forrás is arról beszélt nekem, hogy a magyar szolgálatok az elmúlt években észlelték és feldolgozták számos olyan személy orosz és kínai titkosszolgálati kapcsolatait, akik az Orbán-rezsim ismert propagandistáiként dolgoztak” - írta a közösségi oldalán.

„Ezek a kapcsolatok sokszor tartalmi befolyásolást jelentettek diplomatafedésben dolgozó hírszerzők részéről, sőt olykor közvetlen támogatást is: ajándékokat, szakmai utakat, különféle fizetett megbízásokat, vagy akár borítékban átadott készpénzt.”

Az újságíró szerint ezek az esetek túlléptek egy kritikus határon, amit egy szövetségesi rendszerben lévő ország még elnézhetne. „A kapcsolat túlment azon, amit egy normális EU/NATO tagállamban még tolerálhatónak lehetett volna tekinteni.”

A határozott fellépés mégis elmaradt, aminek Panyi szerint politikai okai voltak. Úgy látja, a szolgálatok azért nem tudtak hatékonyan intézkedni, mert a propagandisták által terjesztett, Moszkva és Peking érdekeit szolgáló tartalmak egybeestek a kormány politikai céljaival.

„Ezek a propagandisták többek között a Magyar Nemzetnél, a Pesti Srácoknál, a Demokratánál, illetve korábban a Magyar Hírlapnál dolgoztak.”

Panyi arra is felhívja a figyelmet, hogy a kormánypárti médiabirodalom közelmúltbeli leépítései után ezek a személyek még szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot külföldi megbízóikkal. „Borítékolható, hogy lesznek olyanok, akik pénzügyi és ideológiai okokból továbbra is Moszkva vagy Peking érdekeinek megfelelően próbálják majd befolyásolni a magyar nyilvánosságot – csakhogy már nem a magyar, hanem sokkal direktebb módon az orosz és a kínai állam szárnyai alatt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Krekó Péter: Ezért nem adhat felmentést a „parancsra tettem” az Orbán-rendszer kiszolgálóinak
A szociálpszichológus szerint az Orbán-kormány nem volt klasszikus autoriter rendszer, így a propagandagépezet működtetői nem hivatkozhatnak kényszerre. A szakértő úgy véli, az államszervezetből fel lehetett volna állni, de ezzel a lehetőséggel az elmúlt 16 évben nagyon kevesen éltek.
F. O. - szmo.hu
2026. június 19.



Két hónappal a kormányváltás után a magyar társadalom még mindig bizonytalan abban, hogyan viszonyuljon az elmúlt 16 évhez, erről beszélt Krekó Péter szociálpszichológus a Telexnek adott interjúban. Szerinte miközben egyesek a feszültségek csillapítását és a jövőre való koncentrálást sürgetik, a kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy elsöprő társadalmi igény van az elszámoltatásra és a vagyonvisszaszerzésre, különösen a korrupciós ügyek kapcsán. Úgy véli, erre komoly demokratikus felhatalmazás van, ami nemcsak pragmatikus, de morális megtisztulási szempontból is fontos.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a jogi folyamat nem lesz egyszerű, mivel az ügyészség és a Kúria a jelenlegi vezetéssel nem lesz a kormány szövetségese ebben. Krekó szerint a gyűlöletkeltéshez hasonló politikai visszaélések terén is jogos elvárás a felelősségre vonás, különösen, hogy a rendszerváltáskor ez elmaradt. Azt a gondolatot, hogy a „boszorkányüldözés” abbahagyása vezet a békéhez, magasztosnak, de ebben a helyzetben helytelennek tartja. „De a rendszerszintű jogi és politikai normasértések korszakát követően ez azt jelentené, hogy az elit és a társadalom szemet hunyna a bűncselekmények fölött” – fogalmazott.

A szociálpszichológus óvatosságra intett az egyéni politikai traumák társadalmi szintre emelésével kapcsolatban, ugyanakkor megjegyezte, hogy a fél ország valamilyen mértékben traumatizált, és a trauma nem múlik el a hallgatással.

Ezért is tartja fontosnak, hogy a felelősséget ne kenjék el egy üres megbékélésretorika jegyében. „Egy ilyen helyzetben a gyors túllépés alapvetően az elkövetők érdekeit szolgálja” – jelentette ki.

Hozzátette, a gyógyulás nem egy csendes folyamat. „A traumafeldolgozás törvényszerűen hangos, konfliktusos, fájdalmas folyamat, amiben a szenvedés nem öncélú, hanem azt a célt szolgálja, hogy mindez ne történhessen meg újra” – mondta. Krekó Péter kitért arra az új jelenségre is, hogy a rendszer korábbi kiszolgálói egyre gyakrabban szólalnak meg a nyilvánosságban, jellemzően önmentegető módon. Bár az ő perspektívájuk megértése is fontos, szerinte az áldozatokét még nem hallottuk eleget, és határt kellene szabni a nyilvános „gyóntatószékeknek”.

„Nem lenne szerencsés, ha az elkövetők önmentegető narratívái dominálnák a nyilvánosságot – még ha sokszor izgalmasabb is az ő magyarázataikat hallgatni”

– figyelmeztetett.

A korábbi rendszer szereplőinek médianyilvánossága kapcsán Krekó különbséget tett a volt állami vezetők és a kommunikációs gépezet alkalmazottai között. Míg előbbieket szerinte meg kell szólaltatni, és szembesíteni kell őket a döntéseikkel, utóbbiak esetében problémásabbnak látja, ha kevés szembesítés mellett mondhatják el a saját narratívájukat. Úgy véli, ez a cselekedeteiket túl emberinek láttathatja, holott azok amorálisak voltak. A propaganda eltűnésével és a kormánymédia-termékek összeomlásával párhuzamosan szerinte most kedves arcú emberek magyarázzák a bizonyítványukat, ami a gyors megbocsátás felé mutat.

„Mindez a nagyon gyors megbocsátás irányába mutat, pedig szerintem az indulatok szításában és gyűlöletkeltésben aktív szerepet játszó szereplők esetében ez nem indokolt”

– szögezte le. A szociálpszichológus szerint a felelősség megállapításánál nem szabad megállni a legfelsőbb szinten, és csak Rogán Antalra, valamint néhány vezetőre hárítani mindent. „Érdemes elkerülni azt is, hogy minden felelősséget csak a legfelsőbb szintekre vetítünk, és csak Rogán Antalt és néhány köztévés igazgatót nevezünk meg bűnösnek” – mondta. Álláspontja szerint a propagandagépezet közép- és alsóbb szintjein elkövetett tettekről is beszélni kell.

Krekó Péter kifejtette, hogy

az Orbán-rendszer egyfajta információs autokrácia volt, amely az információk rendszerszintű manipulációjával tartotta fenn magát.

Fontosnak tartja megérteni, hogy ez nem volt klasszikus autoriter rendszer. „Senkit nem kényszerítettek arra, hogy a gyűlöletkeltésben részt vegyen, senkinek sem fogtak pisztolyt a fejéhez annak érdekében, hogy a propagandát szolgálja” – hangsúlyozta. Bár voltak kényszerítő eszközök, azok nem a középosztályt sújtották elsősorban.

„Ezért sem adhat felmentést, amire a Harmadik Birodalom bukását követően sokan hivatkoztak: »parancsra tettem«” – vonta le a következtetést.

Szerinte az államszervezet szinte bármely részéből, így a propagandaintézményekből is fel lehetett állni. „Őszintén szólva ezt nagyon kevesen tették meg az elmúlt 16 évben” – tette hozzá.

A „boszorkányüldözés” vádjára reagálva Krekó elmondta, hogy a kormányváltáshoz vezető két legfontosabb érzelem a harag és a remény volt, a harag pedig a változás fontos katalizátora. Bár ennek nem szabad korlátlan utat engedni, a közvélemény morális felháborodásának kifejezését legitim demokratikus eszköznek tartja. A magyar politikára jellemző „törzsi logikai gondolkodás” veszélyére is felhívta a figyelmet, amely a saját oldalon megbocsátó, míg az ellenféllel szemben kíméletlen. „Míg valaki egy normasértést a saját oldalán megbocsáthatónak, sőt kívánatosnak tart, a másik oldallal szemben sokkal kevesebbet enged meg” – magyarázta. Úgy látja, a Fidesz összeomlásával a hatalommal való visszaélés veszélye fennáll, de az új kormány részéről lát olyan gesztusokat, amelyek ez ellen hatnak.

Krekó a Fidesz szembenézésének teljes hiányát látja.

„Egy-két kritikus hangon kívül nem hallottunk érdemi önreflexiót a Fidesz oldaláról, Orbán Viktor továbbra is a globális összeesküvéssel magyarázza a vereségét”

– állapította meg. Ezzel szemben az új kormány tett gesztusokat, például Magyar Péter bocsánatot kért a rendszer bűneiért. Orbán Viktor stratégiája szerinte ennek pont az ellentettje. „Orbán »dolgozatának« üzenete: az irány jó volt, csak nem mentünk elég messzire” – foglalta össze. A szociálpszichológus úgy gondolja, Orbán a saját politikai stílusának foglyává vált, érzéketlen lett a társadalmi hangulatváltozásokra, és a Fidesz népszerűségének zuhanása részben az önreflexió hiányának köszönhető.

Krekó Péter személyes érintettként elmondta, senki nem kért tőle bocsánatot a Covid-járvány alatti lejárató kampány miatt, de ezt nem is várja el. Fontosabbnak tartja a miniszterelnöki bocsánatkérést, bár szerinte az állam név szerint is bocsánatot kérhetett volna a Szuverenitásvédelmi Hivatal által meghurcoltaktól. A rendszer alsóbb szintjein dolgozók felelősségével kapcsolatban konkrét javaslata is van.

„Én elképzelhetőnek tartanék például egy külön szabályozást arra, hogy a gyűlöletkeltésben élen járó közmédia és más médiaorgánumok bizonyos feladatokban részt vevő munkatársai egy ideig ne dolgozhassanak az államigazgatásban vagy a nyilvánosságban”

– vetette fel. Véleménye szerint aki aktívan részt vett az információs hadviselésben, annak szembe kell néznie a következményekkel.

„Aki aktív munkát végzett az ország polgárai elleni információs hadviselésben, és civilek ellen fordította ezeket az információs fegyvereket, az nézzen szembe a következményekkel” – mondta.

A szociálpszichológus szerint az Orbán-rendszerrel való szembenézés elmulasztása illeszkedne a feldolgozatlan magyar traumák sorába, de hangsúlyozta, hogy ez a rendszer morálisan nem eshet egy megítélés alá a gyilkos diktatúrákkal. Úgy látja, a rendszer fenntartásában a magyar társadalomnak is volt felelőssége. „Ezért szerintem a rendszer fenntartásában is volt a magyaroknak társadalmi felelősségük” – jelentette ki, hozzátéve, hogy mindenkinek érdemes elgondolkodnia a saját felelősségén. Timothy Snyder „előzetes behódolás” fogalmát idézve arról beszélt, hogy sokan feleslegesen engedtek a hatalomnak. „Magyarország ennek az előzetes behódolásnak az állapotában volt. Tudom, hogy ez nem egy népszerű nézőpont, mert egyszerűbb a Fidesz túlhatalmára fogni mindent” – mondta.

A jövőre nézve a legfőbb tanulságnak a hatalommal szembeni bátor kiállást tartja. „A tanulság szerintem az, hogy ne próbáljunk megfelelni előre a hatalom akaratának, és ne féljünk kritikusak lenni” – fogalmazott. Szerinte az Orbán-kormány alatt a társadalom megtanulta, hogy lehet hatása az ellenállásnak. Ezt a kritikai attitűdöt a jövőben is meg kell őrizni, mert ez a záloga annak, hogy

az alattvalói mentalitásból egy tudatos polgári mentalitásba lépjünk át.

„Ha ellent merünk mondani a hatalomnak, egy fejlettebb, jobb társadalomban élhetünk” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk