SZEMPONT
A Rovatból

Ma is rémálmaim vannak, hogy elviszik a gyerekeimet



Barbara évek múltán, a TASZ segítségével, bírósági úton kapta vissza a gyerekeit, a helyi hivatalokkal azonban annyira megromlott a viszonya, hogy úgy döntött, inkább elhagyja szülőfaluját, és 120 kilométerrel odébb, a Szolnok megyei Tiszaroffon kezd új életet. A család azóta is együtt van, Barbara éppen munkát keres, Alex Jászberényben dolgozik gyári munkásként, Juli anya lett, Józsi hónapokon belül elballag az általános iskolából, utána hegesztőnek fog tanulni, és a legkisebbek is jól beilleszkedtek. Úgy tűnik, lassan egyenesbe jön az életük, de nem hiszik, hogy valaha tovább tudnak lépni.

Miután a gyerekek visszatértek a családba, egy megyével odébb, Tiszaroffra költöztek / Fotó: Hajdú D. András

Irreálisnak látták, hogy hazavigye a saját gyerekét

A család először 2010-ben került a helyi gyerekvédelem látókörébe, amikor védelembe vették az akkor még kiskorú Alexet és Julit, valamint Józsit, Tibit és Szebasztiánt is. A védelembe vétel elvileg arra jó, hogy intenzív szociális munkával segítsék a nehéz helyzetben levő családot, hátha így elkerülhető a gyerekkiemelés.

Ez azonban ritkán sikerül, a családok szerte az országban sokszor csak ellenőrzéseket és szankciókat kapnak a nyakukba együttműködés, megértés és törődés helyett. Ennek nem az az oka, hogy minden településen szörnyű emberek dolgoznának családgondozóként. Inkább arról van szó, hogy mivel jelentős részben az ő javaslatukon múlik, mit tesz a gyámhivatal a gyerekekkel, a családok eleve ferde szemmel néznek rájuk, így nehéz egyenlő felek viszonyáról beszélni. Ráadásul ez egy rosszul fizetett, alig megbecsült szakma, amely állandó forrás- és munkaerőhiánnyal küzd. (Nemrég Krémer Balázs szociológussal beszélgettünk arról, miért lettek mára az emberek segítőiből jobbára rendfenntartók. Ha bővebben is érdeklik a gyerekvédelem rendszerszintű problémái, ezt, ezt és ezt a korábbi cikkünket olvassa el!)

Fotó: Hajdú D. András

Barbaráék esetében azzal indokolták a védelembe vételt, hogy 2009-ben egy időre Budapestre költöztek, Alex pedig a nagyszülővel maradt, aki nem tudott róla megfelelően gondoskodni. Alex így kimaradt az iskolából, ahogy később Juli is. Felrótták Barbarának, hogy Józsi sokat hiányzott az óvodából, és hogy Szebasztiánt a nővére vitte csecsemőgondozási tanácsadásra. Később további problémákat is leírtak, Tibit például egyszer az utcán találták úgy, hogy Barbara nem volt otthon. Hiányolták tőle az együttműködést, és bírálták a lakhatási körülményeiket is (erős kályhafüst volt az egyhelyiséges házban). Végül 2011 nyarán döntöttek a kiemelésről, ami Alexet nem érintette túl sokáig, hiszen a következő évben betöltötte a 18-at.

Barbara négy éve és most is többször elmondta nekünk, hogy hibásnak érzi magát az akkori mulasztásaiért, és figyelnie kellett volna a hiányzásokra. “Mindenki a maga hibáiból tanul”. A következő évben sok minden megváltozott, Barbaráék – Miklós végkielégítéséből – jobb, nagyobb házba költöztek, egy-két utcára a szegénysortól. Ezt a gyámhivatal is észrevette, de csak Julit engedte vissza 2013 végén. Amikor Bence a következő évben megszületett, Barbara haza sem vihette, két napnyi szoptatás után el kellett válnia tőle.

Barbara Tiborral és Szebasztiánnal / Fotó: Hajdú D. András

A törvény szerint Bence ideiglenes elhelyezését harminc napon belül újra meg kellett volna vizsgálni, és végleges döntést kellett volna hozni arról, hogy tényleg nem kerülhet-e haza. Ehhez képest nyolc hónappal később, 2015 januárjában mondták csak ki, hogy Bencének nevelőszülőnél kell maradnia. Ahogy korábban bemutattuk, az ekkora késés egyáltalán nem példa nélküli.

A bíróság kellett hozzá

A fellebbezés után a gyámhivatal új eljárást indított, amelyben a családgondozók megállapították, hogy Barbara felelősségteljesebb és együttműködőbb lett, mint korábban, és az otthoni körülményeken is sokat javított. Ennek ellenére 2015 nyarán sem adták haza a gyerekeket. Azt írták, minden javulás ellenére nehéz előzetesen megítélni, Barbara figyelni fog-e a korábbi hibák elkerülésére. Mivel Barbara váltig állította, hogy nem veszélyeztette a gyerekeket, úgy látták, “nem látja be azokat a hiányosságait”, amelyek a kiemeléshez vezettek, így “az életmódjának megváltoztatására irányuló törekvés tőle nem várható el”.

Barbara a TASZ segítségével ezt a döntést is megtámadta, immár a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon, amely 2016 márciusában Bence hazagondozása mellett döntött. A bíróság szerint minden jel arra mutatott, hogy Barbara belátta, min kell változtatnia, a gyámhivatal pedig csak feltételezések alapján gondolhatja, hogy ez a jövőben nem így lesz. Kiderült az is, hogy Barbara együttműködött a családgondozóval, eljárt a találkozókra, pedig a gyámhivatali eljárásban még ennek az ellenkezőjét állították.

Bence és testvérei azonban így is csak 2016 szeptember végén kerültek haza, hetekkel az óvodai-iskolai beíratkozás után. Ennyi időbe telt ugyanis, mire a gyámhivatal lefolytatta az újabb eljárást.

Tiszaroffon minden fain

Hiába az emlékek, a rokonok és az ismerősök, Barbara számára nem volt nehéz meghozni a döntést a költözésről. “Zokszó nélkül eljöttem. Nem tudtam volna ott maradni. Szerintem megint elvették volna Bencét” – mondta a tiszaroffi ház konyhaasztalánál, túlkiabálva a gyerekzsivajt. Szerinte Kesznyétenben olyan szigorúan ellenőrizték volna őt ezután is, hogy könnyen találtak volna valamit.

Mielőtt kiválasztotta a célállomást, Barbara alaposan utánanézett, mire számíthat az új otthonában. Ellenőrizte, mennyire gyakoriak a gyerekkiemelések, és megnézte a falu honlapját is, ahol csupa szimpatikus dolgot talált. Tetszett neki a játszótér, hogy van egy kompjárat, és hogy a falunapon készült képek alapján a polgármester a helyi romákkal is jóban van.

Speciális vasazó jármű Barbaráék udvarán / Fotó: Hajdú D. András

“Itt minden nagyon fain. A polgármester, a jegyzőasszony, a családsegítő, komolyan, le a kalappal előttük”. Barbara alig tudta felsorolni, mennyi adományt kaptak az elmúlt években az önkormányzattól. “Tavaly a négy fiú, keveset mondok, százezer forint értékben kapott ajándékot. A kisebbségi elnökasszonytól is kaptak ruhát, élelmiszercsomagot. Bence tavaly kapott egy bőrlabdát és egy távirányítós autót, én vettem át a polgármestertől. Vannak ingyenes táborok is, strandra viszik őket. Józsikám is ment tavaly, Tibi meg Pesten volt így”.

A házat egy internetes hirdetésben találták, pénzük pedig azért volt rá, mert árvasági támogatást kaptak Józsi időközben elhunyt édesapja után. Barbara szerint az évek során ebből felgyűlt annyi pénz, hogy elég legyen a házra, ami így Józsié lesz, amikor felnő. “A ház már adott lesz, csak szakma kell”.

Attól féltem, hogy néma marad

Bár évek teltek el azóta, Barbara ma is látja a gyerekein, hogy megviselte őket a sok változás. Sokáig azt hitték, ez csak ideiglenes állapot, hamarosan vissza kell térniük a nevelőszüleikhez. Talán Bence járt a legrosszabbul, aki éppen élete első két évét, a fejlődése szempontjából legfontosabb időszakot töltötte távol az édesanyjától. Barbara szerint ez abban ütközött ki, hogy másfél évesen se járni, se beszélni nem tudott. “Háromévesen tanulta meg mindkettőt, már attól is féltem, hogy néma marad”. Az egyik idősebb kisfia ma is gyakran bepisil álmában. “Megmondom őszintén, alig bírom már anyagilag, meg ágyneművel. Betegség miatt nem lehet, elvittem vizsgálatra, és azt mondták, rendben van a veséje”.

Egy kis lazítás a házban / Fotó: Hajdú D. András

A most 25 éves Alex, aki naponta jár Tiszaroffról Jászberénybe dolgozni egy ottani gyárba, gyakran látja idegesnek az öccsét, Tibit. “A múltkor játszott a telefonon, aztán egyszer csak megfogta, és eldobta”. Szerinte ez is a családtól távol töltött évek következménye. “Inkább nem is hozom fel nekik a témát, próbálom elterelni a figyelmüket. Kimegyünk focizni az udvarra, a játszótérre, vettem nekik PlayStationt, laptopot, odaadtam a telefonom”.

A harmadikos Szebasztiánnak, vagyis Szebinek az iskolai beilleszkedés ment nehezen, Barbara szerint eleinte folyton “verekedett, kereste a konfliktust. De most már felzárkózott, kezd tanulgatni, 3,2 volt az átlaga. Tibikém meg ötös, még oklevelet is kapott”. Tiszaroffon az is szimpatikus volt a családnak, hogy a kezdeti problémák ellenére sem próbáltak megszabadulni a gyerekektől, hanem őszintén elmondták Barbarának, milyen problémáik vannak, és közösen próbáltak megoldást találni. “Az igazgató is külön szülői értekezletet szokott tartani, mindent elmagyaráz”.

Alex és Juli huszonéves fejjel úgy látják, ők is megszenvedték az ügyet. “Azért ez bennünk marad, a hat év az hat év. Látni, ahogy idegen emberek elviszik a testvéreidet. Megértettem volna, ha anyám csavarogna, elinná a pénzt, igazuk lenne. De az én anyám nem ilyen” – mondta Alex, aki egy évig börtönben is ült csoportosan elkövetett lopásért. Szerinte, ha nincs az intézet, nem került volna bele a társaságba, amivel “nem kell menjél, visznek maguktól. Az intézetből is akkor mentem ki, amikor csak akartam. Napokra eltűnhettem”.

A kép jobb szélén Alex mesél, a háttérben Barbara testvére és fiai / Fotó: Hajdú D. András

“Én itt vagyok 22 évesen, Alex 25 évesen, és egyikünknek sincs meg a nyolc osztály, hiába vittek el” – vette át a szót Juli. “Meg tudom mutatni fotókon, mennyire rendben van az én házam, mégis attól féltem, mikor megszületett a gyerekem, hogy őt is el fogják vinni. Ez az érzés nem múlik el”.

Most is rémálmaim vannak

“Sosem fogjuk tudni elfelejteni. Most is rémálmaim vannak arról, hogy összeszedik a gyerekeket, pedig ennek már hat éve. Főleg amikor a fiamat bevágják a kocsiba, és megbilincselik. Tudod, milyen szívfájdalom ez egy anyának?” – kérdezte Barbara a könnyeivel küszködve. “Ez a hat év megviselt, nagyon. Én nem így néztem ki. Negyven kiló vagyok”.

“Sosem fogjuk tudni elfelejteni. Most is rémálmaim vannak arról, hogy összeszedik a gyerekeket, pedig ennek már hat éve.” / Fotó: Hajdú D. András

Ahogy korábban Kesznyétenben, Barbara Tiszaroffon is közmunkásként dolgozik, közben elvégzett egy öthetes takarítói tanfolyamot is, de szerinte az akkor érne valamit igazán, ha OKJ-s papír lenne. Azért, ha minden jól megy, a következő időszakban sikerül majd jobban fizető munkát találnia, mehetne például abba a hűtőgyárba, ahol Alex is dolgozik. “Hétfőn értesítenek, hogy mikor kell mennem tesztet írni” – mondta, de még azt sem tudja, milyen munkakörbe vehetnék fel, az majd a teszt alapján dől el, takarítástól a szerelésig bármi lehet.

Takarítónak felvették volna már Kunhegyesre is, ahová szívesen átjárna, de hiába, mert 4-re kellene odaérnie, busz viszont csak 5 óra 20-kor megy. “Kilőve. Nem tudnék beérni”. Dolgozhatna egy kiskunfélegyházi üzemben is, “de abba nem akarok belefogni, három műszak lenne, és két óra az út oda, két óra vissza. Az rengeteg”. Nemrég nyílt egy új gyár Fegyverneken is, ahol apró gyerekjátékokat kellene csomagolnia a szalag mellett. Barbara szerint ez nagyon nem neki való, nincs hozzá türelme, de azért beküldte e-mailben a jelentkezését. “Még megvárom, mit mondanak Jászberényben. Ha az nem jön össze, akkor muszáj mennem valamerre, legfeljebb akkor marad a másik”.

A Kúriára megy az ügy

Bár 2016-ban Miskolcon Barbaráék javára ítéltek, a TASZ személyiségi jogi pert is indított a járási hivatal ellen. Szerintük ugyanis azzal, hogy nem engedték haza a fiúkat, megsértették a családtagok családi élethez fűződő jogát, valamint a gyerekek védelemhez és gondoskodáshoz való jogát is. A TASZ szerint az eljárás során sérült a családtagok egyenlő bánásmódhoz való joga is, közvetve és közvetetten is diszkriminálták.

A jogvédő szervezet kérte a bíróságot, hogy kötelezze a gyámhivatal dolgozóit egy egyéves, antidiszkriminációs és interkulturális kommunikációs tréningen való részvételre, tiltsa el a gyámhivatalt a további jogsértéstől, és ítéljen meg fejenként kétmillió forint sérelemdíjat Barbarának, az élettársának, Józsinak, Tibinek, Szebasztiánnak és Bencének is.

Ősszel az elsőfokú bíróság mindenben a gyámhivatal javára ítélt, a január végi másodfok azonban részben a TASZ-nak adott igazat.

A Debreceni Ítélőtábla szerint nem sértette sem a magánélethez, sem a családi együttéléshez való jogot, hogy egy évig jogellenesen nevelőszülőknél tartották őket. Ezt ugyanis csak akkor lehetne kimondani, ha a hatóság kirívó hibát vétett volna, amire szerintük nem került sor. A késedelmes eljárás azonban a bíróság szerint is sértette a családban való együttéléshez fűződő jogot, amiért fejenként 200 ezer, összesen egymillió forintos sérelemdíjat állapított meg. Az ítéletben eltiltották a hivatalt a további jogsértéstől, viszont nem küldték el a dolgozókat a TASZ által kért tréningre.

A szervezet ettől függetlenül továbbviszi az ügyet a Kúriára, ahol remélik, hogy további jogsértéseket is kimondanak. Boros Ilona, a TASZ jogásza szerint egy kedvező ítélet rendszerszintű változásokat is eredményezhetne. “A másodfokú bíróság részben azért nem állapított meg személyiségi jogsértést, mert úgy ítélte meg, hogy nem hozhat döntést olyan ügyben, amiről már döntött a közigazgatási bíróság. Szerintünk viszont attól függetlenül, hogy a közigazgatási bíróság egyszer már jogtalannak minősítette a gyámhivatali döntést, attól az még sérthet személyiségi jogokat is, amit lehet külön perelni a polgári bíróságon, és lehet sérelemdíjat kérni. Ha a Kúria ezt megerősítené, azzal minden hasonló ügyben így lehetne eljárni”.

A hasonló ügyek mindenesetre ritkán jutnak el ilyen szakaszba, Boros szerint “kevés borsodi zsákfaluban élő roma szülő olyan kitartó és agilis, hogy ilyen hatékonyan keressen jogvédelmet. Rengeteg hasonló, vagy még inkább egyértelmű jogsértés történik, amiről nincs tudomásunk”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Csepeli György: Hasonló a helyzet 1956 őszéhez, amikor Rákosi már megbukott, Gerő Ernő fenyegetődzött, miközben a velük szemben álló Nagy Imre csillaga emelkedőben volt
A professzor szerint a megfélemlítés kis falvakban működhet, de a városokban nem ér célt. A politikai ügyek mögött szerinte más cél is lehet.


Csepeli György szociálpszichológus a Népszavának adott interjúban arról beszélt, hogy

a megfélemlítés csak korlátozottan lehet eredményes.

Úgy véli, ez leginkább kis településeken hatásos, ott, ahol az emberek közvetlen megélhetése kerülhet veszélybe, de a városokban szerinte nem működik.

A szakember szerint a hatalom különféle közvetett eszközökkel élhet. Példaként említette Molnár Áron színész esetét, akinek a közösségi médiás tevékenysége alapján küldött felszólítást a NAV.

Csepeli szerint azok is fenyegetve érezhetik magukat, akik állami, önkormányzati vagy egyházi intézményekben dolgoznak.

A civil szervezeteket és az önkormányzatokat pénzmegvonással lehet befolyásolni, de a rendőrség és az ügyészség is szerepet kaphat, ahogyan azt a Magyar Péter és Dobrev Klára ellen indult ügyek is mutatják. Csepeli úgy látja, a már ismert megfélemlítési módszerek gyakoribbá válhatnak, mert enélkül a hatalom attól tarthatna, hogy gyengének látszik.

Szerinte a fenyegetések célja elsősorban az, hogy a kormány hívei úgy érezzék, a hatalom kézben tartja az irányítást.

Úgy fogalmazott: „Hasonló a helyzet 1956 őszéhez, amikor Rákosi Mátyás már megbukott, Gerő Ernő fenyegetődzött, miközben a velük szemben álló Nagy Imre csillaga emelkedőben volt.”

A Szőlő utcai javítóintézet ügye kapcsán kilátásba helyezett „megtorlás” sem egy átgondolt stratégia része – véli Csepeli –, inkább a kormánypárti szavazóknak szóló üzenet.

A Szuverenitásvédelmi Hivatalt nem tartja hatékony eszköznek.

A professzor szerint a fenyegetés akkor ér célt, ha azt, akit meg akarnak félemlíteni, valóban el is éri.

A Budapest és Pécs Pride példája alapján úgy látja, ezek a fenyegetések hatástalanok maradtak,

és ezt a sajtó és a közösségi média is egyértelművé tette azok számára, akik nem voltak jelen.

Csepeli úgy gondolja, hogy a 2026-os választások közeledtével bizonytalan hatósági vezetők inkább kivárnak. Ez viszont növeli azok kockázatát, akik ellenállnak.

A professzor korábban arról is beszélt, hogy „a tudatlan tömeg hiszékeny, a bolondok hajóján a konteó olyan, mint baktériumnak a húsleves.”

Akkor azt mondta, az iskolarendszer jelenleg nem készít fel a hamis állítások felismerésére.

via 24.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Farkas András: A Tisza és a Fidesz nyugdíjtervei nagyjából ugyanannyiba kerülnek, de az igazságtalanságokat csak az egyik orvosolná
A Tisza terveivel jobban járnának a szegényebb nyugdíjasok, a 14. havi nyugdíjnak viszont óriási politikai húzóereje van. A baj az, hogy a nyugdíjrendszer 2035-re már így is fenntarthatatlanná válik, pedig az unióban nálunk költik a legkevesebbet nyugdíjakra.


Fél évvel a választások előtt a kampányígéretek elérték a nyugdíjasokat is. Nem lebecsülendő választói tömb, sokan vannak, el is dönthetik a választást. A Tisza párt által kidolgozott rendszerben az átlag alatti nyugdíjasokra koncentrálnak leginkább, legalább részben próbálják reparálni a nyugdíjrendszer igazságtalanságait. A Fidesz erre reagálva bejelentette, hogy ők bevezetnék a 14. havi nyugdíjat.

Mindkét javaslat nagyjából 600 milliárd forintba kerülne, kérdés melyik a vonzóbb a szavazóknak. És persze, hogy miből lesz minderre pénz, főleg hossútávon, a magyar nyugdíjrendszer ugyanis jelenleg is a fenntarthatatlanság felé halad, amit 2035-re, vagyis alig tíz éven belül el is ér, ha semmi sem változik. Farkas András nyugdíjszakértővel beszélgettünk.

– Ha a Tisza és a Fidesz nyugdíjasoknak tett ígéreteit nézzük, melyiknek mi az előnye és hátránya, mennyire megvalósíthatóak?

– Mindegyik megvalósítható, és a nyugdíjasok mindegyiknek örülnének. Attól függ, mennyi pénzt sikerül előteremteni ezekre az intézkedésekre. A TISZA Párt javaslatában a legfontosabb elem, hogy ne lehessen 120 ezer forintnál kisebb öregségi nyugdíjat kifizetni. Ez nagyon sok embernek segítene: jelenleg körülbelül 186 ezer ember kap 120 ezer forint alatti nyugdíjat. A 120 és 140 ezer forint közötti sávban lévőknek speciális plusz emelést adnának, a többieknek maradna a rendes inflációkövető emelés, távlati ígérettel, hogy kormányra kerülés esetén felülvizsgálnák a nyugdíjemelés eljárását is. Emellett minden nyugdíjas, aki 250 ezer forintnál kisebb nyugdíjat kap, 200 ezer forint értékű SZÉP-kártyát kapna, a 250 és 500 ezer forint közötti nyugdíjaknál pedig 100 ezer forintos SZÉP-kártya járna. Van több kisebb, kevesebb embert érintő javaslat is, például az ápolási díjak megduplázása. A lényeg viszont:

ha összeadjuk a TISZA javaslatait, nagyjából annyiba kerülnek, mint egy tizennegyedik havi nyugdíj.

Amikor először írtam a TISZA javaslatairól, megkérdeztem az olvasóimat, miért nem inkább a 14. havi nyugdíjat javasolják, amelynek egyszerűbb és erősebb a politikai húzóereje. Ezt a Fidesz felismerte, és bedobta: legyen 14. havi nyugdíj. Korábban ellenzékből is próbálkoztak ezzel, tehát nem idegen tőlük ez az eszköz. A 14. havi nyugdíj esetén három kulcskérdés van. Az első: be tudjuk-e építeni rendszeres elemként a nyugdíjrendszerbe, tehát minden évben járna-e. Ha igen, jön a második probléma: minden évben meg kell találni körülbelül 600 milliárd forintot, és ez az összeg az inflációval nőne. A harmadik: ha egyszerűen lemásoljuk a 13. havit, akkor a nyugdíjrendszer feszültségein nem enyhítünk, legfeljebb a nyomást csökkentjük, mert nem nyúlunk hozzá érdemi elemekhez. Ez önmagában nem ér fel egy nyugdíjreformmal.

– Lehet másképpen is bevezetni a 14. havi nyugdíjat?

– Például úgy, ahogy a lengyelek, ahol pár éve van 14. havi juttatás, és azt a mindenkori átlagnyugdíjnak megfelelő, egységes összegben fizetik. Tehát nem a saját nyugdíj összegével azonos a pluszhavi juttatás, mint a 13. havinál, hanem fix összeg. Ha Magyarországon egységesen, mondjuk 250 ezer forintban állapítanánk meg, mivel nagyjából ennyi most az átlagnyugdíj, és 2,4 millió jogosulttal számolunk, az 600 milliárd forintba kerülne. Ugyanannyiba, mintha „átmásolnánk” a 13. havit a 14. havira, viszont

sok méltányossági problémát kezelne, mert minden olyan nyugdíjas, aki 250 ezer forintnál kisebb nyugdíjat kap, és ez a nyugdíjasok kétharmada, jól járna, és arányosabbnak érezné a rendszert.

A magasabb nyugdíjúak sem járnának rosszul, hiszen ők is plusz 250 ezer forintot kapnának. Tehát lehet úgy is adni a 14. havi nyugdíjat, hogy a rendszer méltánytalanságai enyhüljenek, és ne sértse a magasabb nyugdíjjal rendelkezőket sem. Ha ezeket sikerül megoldani, akkor a 14. havi nyugdíj rövid távon pozitív intézkedésként jelenhet meg. Hosszú távon viszont minden járulékfedezet nélküli plusz juttatás a finanszírozási gondokat növeli.

Már most is az a fő probléma, hogy a magyar nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatósága nagyjából 2035-ig látszik biztosítottnak.

Ha pedig ráteszünk évi 600 milliárdos költségvetési igényt, a fenntarthatósági gondok korábban jelentkeznek.

– A hogyanról egyelőre Lázár János is csak annyit mondott, hogy dolgoznak rajta...

– „Keményen dolgoznak.” Ezen valójában nem kell sokat dolgozni: valószínűleg a felső vezetés döntésére várnak.

Ha az lesz a döntés, hogy a 13. havit másolják, az érdemben nem segít a nyugdíjasokon, de óriási politikai húzóereje lesz, ezt nem szabad elfelejteni.

Ahogy a 13. havi is nagyot szólt 2022-ben, amikor először egész havi összegben, a választások előtt két hónappal bevezették. Most is választások előtt állunk. Ha be akarják vezetni, akkor azt 2026 márciusáig van értelme kifizetni. De ahogy mondtam, az igazán támogatható megoldás az lenne, ha a szegényebb nyugdíjasok többet kapnának, mint a magasabb nyugdíjúak.

– Honnan lehet pénzt előteremteni erre?

– A TISZA bejelentette, hogy hatalomra kerülés esetén újra megnyitnák az uniós pénzcsapokat, ami nagy összeget hozhat, belendítheti a növekedést, és ha beindul a gazdaság, lesz pénz sok mindenre. Ez logikus felvetés. A Fidesz esetében, mivel náluk van a költségvetés, és azt írnak bele, ami a politikai céljaiknak megfelel, egy jövő márciusi 14. havi nyugdíj 600 milliárdos igényét simán beírhatják; legfeljebb nő a költségvetési hiány, amivel majd a választások után foglalkoznak.

Összességében Magyarország költi a legkevesebbet nyugdíjakra az Unióban.

A magyar GDP 7,45 százaléka a nyugdíjköltségvetés. Ebből az öregségi nyugdíjakra, azaz a klasszikus nyugdíjakra, a Nők40-re és a hozzátartozói ellátásokra körülbelül 6,5 százalék jut. Ez messze a legalacsonyabb uniós arány, miközben az átlag 10,9 százalék. A 7,45 és a 10,9 százalék közötti különbség jelenleg nagyjából 3000 milliárd forintnyi mozgásteret jelezne, ha az lenne a politikai szándék, hogy legalább az uniós átlagot elérjük. Van mozgástér, de ez politikai prioritás kérdése. A döntéshozóknak viszont meg kell tervezniük, hogy mely területekről csoportosítanak át, hogy a nyugdíjakra többet fordíthassanak.

– A 2022-es választáson a Fidesz inkább egyszeri intézkedéseket jelentett be, például az adóelengedést. Az is megterhelte a költségvetést. Ha most a 14. havi nyugdíjat jelentik be, azt nemcsak 2026-ban, hanem 2027-ben, 2028-ban is ki kell fizetni.

– 2022-ben a 13. havi nyugdíjat vezették be teljes összegben, ami azóta is jár. Ugyanilyen terhelést jelentene most pluszban a 14. havi. Ha a 14. havi 600 milliárd forintja túl sok, azt lehet „szeletelni”, többféle formában bevezetni és kommunikálni. Ilyenkor nagyobb politikai-kommunikációs kötéltánc kell, de kisebb összegű pluszjuttatást is lehet pozitívan eladni. Nem tudjuk, mit terveznek, majd kiderül. Szerintem 600 milliárd forint előteremthető a költségvetésből, mert ez 2,4 millió szavazót érint azonnal kedvezően. Képzelje el:

2026 januárban 3,6 százalékkal emelik a nyugdíjakat (ez szerepel a költségvetési törvényben), utána februárban kifizetik a 13. havit, márciusban pedig jöhetne egy 14. havi bármilyen formában.

Ez erős, gyors egymásutánban érkező pluszjuttatás-sorozat, ami sok, még bizonytalan nyugdíjast gondolkodóba ejthet.

– Ez feladja a leckét a TISZA-nak: az ő rendszerük szofisztikáltabb, de a 14. havi nyugdíj sokkal könnyebben kommunikálható, erősebb húzóerejű.

– Nem is értem, a TISZA miért nem ezt dobta be, hiszen egyszerűbb. Most már nem mondhatják, hogy ők is 14. havit akarnak; ragaszkodniuk kell az egyébként okos javaslatcsomaghoz. Erősen kell hangsúlyozni, hogy ez sok szegény nyugdíjasnak tartósan segít, nem csak egyszeri pluszhavi ellátmány.

Ha például 120 ezerre emelnék a minimálnyugdíjat, az minden hónapban segítene a kisnyugdíjasokon, és a mélyszegénységből is „kiszedi” a nyugdíjasok egy részét, nagyjából egyhatodát.

Ők vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben. Ha ezt kommunikálják, lehet esélyük, mert nagyjából ugyanannyit költenének rá, mint egy 14. havira. Érdemi eltérés költségoldalon nincs. A feladat: hogyan lehet egy nagyon egyszerű és bizonyítottan erős politikai húzóerejű pluszhavi nyugdíjjal szemben érvényesíteni egy szofisztikáltabb, átgondoltabb javaslatcsomagot. Nehéz játék lesz.

– Mennyire esik latba egy ilyen nyugdíjígéret a választásoknál?

– A 2022-es tapasztalat az, hogy erőteljesen számított. Tizenöt éve a nyugdíjas társadalom kétharmada baloldali szavazó volt. Most körülbelül 25–30 százalék lehet TISZA-szavazó, a többi fideszes. A baloldaliak pedig szinte eltűntek, mert nincs baloldali párt. A friss mérések mutathatják a pontos arányokat, de 2022-ben erőteljesen nőtt a Fidesz támogatottsága az idősek körében, és bár azóta ebbe már beleharapott a TISZA, a 25–30 százalék azonban még mindig csak a fele annak, mint amennyi a Fideszé. Ha ezt most megdobják a 14. havi nyugdíj ígéretével, nagyon komoly feladat lesz a TISZA számára az idősek körében fordítani.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Holoda Attila az olajfinomító-tűzről: Az ilyen meghibásodások többségét valamilyen emberi mulasztás okozza
Arra a kérdésre, hogy terrorcselekmény, szabotázs történhetett-e Százhalombattán, a szakértő azt válaszolta, első körben ezt a lehetőséget kizárja. Holoda Attila szerint az üzemanyag-ellátással nem lesz gond, és az árak is csak akkor emelkedhetnek, ha tartós lesz a kiesés.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. október 22.



Még a kárfelmérést sem tudták megkezdeni a MOL százhalombattai finomítójában, ugyanis ehhez meg kell várni, hogy kihűljön az üzem. A hétfő éjjel keletkezett tüzet kedd délutánra sikerült eloltani, majdnem 100 tűzoltó dolgozott a lángok megfékezésén. A baleset miatt a teljes finomítót leállították.

Orbán Viktor azt írta: egyeztetett a Mol vezetőivel és a belügyminiszterrel, „Magyarország üzemanyag-ellátása biztonságban van”, a tűzeset körülményeit szigorúan kivizsgálják. A tűzről és a lehetséges következményekről Holoda Attila energetikai szakértővel beszélgettünk.

– Magyarországon ez a MOL az egyetlen olajfinomítója. A MOL már bejelentette, hogy hozzányúl a stratégiai készletekhez. Ennyire súlyos a helyzet?

– Nem azt jelentették be, hogy hozzányúlnak, hanem csak azt, hogy megfontolják a stratégiai készletekhez való hozzányúlást. Ez egy fontos üzeme a MOL-nak, része a finomítónak, de nem az egész finomítót érinti. Nem arról van szó, hogy leállt a finomító, csupán csökken a kibocsátási kapacitás. Ezért jelentette be a MOL, hogy jelenleg a belföldi üzemanyag-forgalomra fókuszál. Feltehetően vannak exportkötelezettségei is, de ezeket most háttérbe sorolják, hogy elsősorban a hazai igényeket tudják ellátni. Ezért mondták, hogy megvizsgálják, szükséges-e a stratégiai készletekhez hozzányúlni.

Magyarországon a stratégiai készletek jelenleg 96 napra elegendők: ez feldolgozott üzemanyagot és nyersolajat is jelent arra az esetre, ha például a Barátság vezetékben lenne probléma.

Nagy valószínűséggel a belföldi üzemanyag-ellátásban ez nem okoz gondot. Persze a MOL logisztikáját át kell szervezni. Miután eloltják a tüzet, akkor lehet megállapítani a károk mértékét, és azt, hogy mennyi idő alatt küszöbölhetők ki. Nem mindegy, hogy az érintett berendezéseket teljes egészében cserélni kell-e. Ezért sem tudták még megmondani, hogy egy hét alatt helyrehozható-e, vagy hosszabb idő kell. Egy desztilláló torony sérült meg.

– Azt mondják, hogy ez 40 százalékos kapacitás-kiesést jelent. Ezek szerint ilyen desztilláló toronyból nem csak egy van?

– Nagy üzemről beszélünk Százhalombattán, párhuzamos sorokkal. Az a sor állt le, amelyhez a sérült fő alkatrész tartozik, de mellette ott vannak a más, párhuzamos sorok. Ha a tűz nagyobb kiterjedésű, megelőzésképpen azokat is leállítják, nehogy továbbterjedjen. Újraindítás után felmérik a károkat: ha kisebb alkatrészcserékkel helyrehozható, megoldják, ha viszont új tornyot kell gyártani, az hosszabb kiesést jelent.

– Ez eleve veszélyes üzem, biztosan megvannak a biztonsági protokollok. Tipikusan mi okozhat ilyen hibát, hogy lángokba borul egy egység?

– Ipari tapasztalatom alapján az ilyen meghibásodások többségét valamilyen emberi mulasztás okozza. Nagyon komoly protokoll szabályozza azt is, hogyan tárják fel a hibát és a felelőst. Lehet anyagmeghibásodás is, például szeleptömítés-hiba, ahol kifúj a közeg; ilyenkor azt is vizsgálják, miért nem sikerült korábban leállítani. A MOL-nál összetett, magas szintű üzembiztonsági és környezetvédelmi rendszer működik, a térség egyik legjobbja.

Megnézik, hogyan vizsgáztak az automatikus biztonsági és szállítói rendszerek, könnyen lehet, hogy ha ezek nincsenek, nagyobb lett volna a baj.

Hál’ istennek személyi sérülés nem történt. Az ilyen finomítók, főleg éjszaka nagyrészt automatikus üzemmódban működnek, emberi és számítógépes felügyelettel. Feltehetően a vészhelyzeti rendszerek bekapcsoltak. Hogy miért lett mégis ilyen nagy a tűz, azt a vizsgálat tisztázza majd. Az ilyen zavarok, és ez már komoly üzemzavarnak minősül – általában tanulságokkal járnak a jövőre nézve: ha kiderül egy hiba, akkor a rendszert még stabilabbá teszik. A MOL mutatói ilyen téren kiválóak: baleseti, személyi sérüléses és műszaki incidensek szempontjából is jók a rendszereik. De kizárni semmit nem lehet; a meghibásodások jelentős részét valamilyen figyelmetlenség okozza, ugyanakkor előfordulhat ritkán anyag- vagy szelephiba is.

– A repülőtereknek saját, speciálisan kiképzett tűzoltóságuk van, szigorú normaidőkkel az oltás megkezdésére. Ilyen protokollok vannak az olajfinomítóban is?

– Van saját tűzoltóság, ők a finomító területén vannak és azonnal megkezdik a beavatkozást. Információim szerint most is azonnal elkezdték az oltást és a tűz lokalizálását. Ilyenkor az a legfontosabb, hogy ne terjedjen tovább a tűz, és ki kell zárni a személyi sérülés lehetőségét. Ez az állomány felkészültségben és eszközökben komolyabb, mint egy városi tűzoltóságé: a veszélyesség miatt nagyon erős csapat van ott.

– Hogyan oltottak? Gondolom, hagyományos módszerekkel nem lehet. Mi a speciális technológia?

– A vizet ilyenkor elsősorban hűtésre használják, hogy ne hevüljenek tovább a környező berendezések. Az oltás általában habbal történik: el kell zárni az oxigén utánpótlását, hogy az égés megszűnjön. A víz a hűtést szolgálja, mert ha egy másik, túlhevült berendezés eléri a gyulladási hőmérsékletet, az lángra kaphat. A beavatkozó személyzetet is hűtik, miközben speciális védőruhában dolgoznak, mert nagyon magas hőmérséklet alakul ki.

– Hány fok lehet ott, ahol a tűzoltók dolgoznak?

– Pontos értéket nem tudok, de akár több száz fok is lehet.

Az ottani tűzoltók felkészültsége kiváló, folyamatosan gyakorolnak, és komoly technikai eszközökkel rendelkeznek.

Ezért mondtam, hogy az ellátottságuk erősebb, mint egy nagyobb városé. Sok járművük van, de a nagy kiterjedés miatt ilyenkor meg szokták mozgatni a budapesti, érdi és más környékbeli egységeket is.

– Tehát a saját állomány végzi a kifejezetten szénhidrogéntüzek oltására szakosodott feladatokat, a hívott egységek pedig a lokalizálási, hűtési munkákban segítenek?

– Így van. A külső egységek körbehűtik a rendszert, és segítenek a kevésbé specializált feladatokban. A helyreállítás időt igényel, de ha a tüzet habbal és más oltóanyagokkal „nullázzák”, onnantól nincs további veszély.

– Az ellátásbiztonsággal kapcsolatban: a MOL-nak ott van még a pozsonyi finomító. Onnan ki tudják egészíteni a magyarországi ellátást?

– Természetesen. A két nagy finomító egy supply chain rendszerben működik. Százhalombattán magasabb és jobb a dízel-kihozatal, ezért Szlovákiát rendszerint innen látják el dízellel, míg a benzin-kihozatal a pozsonyi finomítóban jobb, tehát főként onnan látják el benzinnel Magyarországot is. Azaz nem úgy van, hogy minden magyarországi kúton lévő üzemanyag Százhalombattáról jön: a rendszert összehangolják. Ha a pozsonyi finomítóban tudnak kapacitást növelni, megteszik, és ezzel kisegítik a teljes üzemanyag-ellátást.

A MOL nemcsak e két országban rendelkezik hálózattal, Szerbiában is, Horvátországban is, a csoporthoz tartozó INA révén, és az INA is besegíthet, ha szükséges.

Csoportszintű programozás és optimalizálás van: ha a három finomító közül bármelyikben hiba adódik, a másik kettő tud kapcsolódni.

– Ennek fényében a MOL nyilatkozata, miszerint most a hazai ellátásra koncentrálnak, hogyan értelmezendő? Ha összehangoltan működnek, a szlovákiai ellátás is „hazainak” számít, ha a MOL-tól érkezik?

– A MOL feldolgozott üzemanyagot Nyugat-Európába és máshová is exportál, nemcsak oda, ahol saját kút-hálózata van. Ilyen esetben viszont a saját hálózatra fókuszál, beleértve a szlovákiai, szerbiai, romániai rendszert is. Ha szükséges, az adott országban más cégek finomítóiból is vásárolhatnak. Alapvetően törekszenek rá, hogy saját termékkel lássák el például a romániai kútjaikat, de ha Romániában, például Ploiești környékén több finomító elérhető, és onnan is beszerezhetnek, és akkor nem innen szállítanak.

– A benzinárra lehet-e ennek hatása Magyarországon?

– Biztos vagyok benne, hogy nem. Az ilyen jellegű műszaki problémák nem szoktak közvetlenül megjelenni az árban. Ha tartós és nagy mennyiségű kiesés lenne, a kereslet-kínálat hatásaként elképzelhető lenne némi emelkedés, de az árakat sokkal inkább a régiós termékjegyzési árak befolyásolják.

– Végül: a politikai helyzet ismert. Az Északi Áramlatot annak idején felrobbantották. Magyarország különutas energiapolitikáját több ország hangosan rosszallja. Kizárható-e, hogy akár nem állami, de valamilyen szimpatizáns terrorszervezet részéről szabotázs történt?

– Kizárni soha semmit nem lehet, de a százhalombattai finomító őrzés-védelmi rendszere rendkívül szigorú, szinte katonai szintű. Ha erre utaló jel lett volna, azt azonnal kommunikálták volna kormányzati, vagy MOL-szinten.

Első körben ezt a lehetőséget kizárnám.

Soha ne mondjuk, hogy soha, de ha lett volna bármilyen jel, legalább utalást tettek volna rá; így ezt ebben a helyzetben vissza lehet utasítani.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Pokoli lángok Százhalombattán: így küzdenek meg a tűzoltók a finomító-tüzekkel
Az olajfinomítóknál keletkező tüzek eloltása nehéz és veszélyes munka, amelyhez speciális eszközök kellenek. A százhalombattai olajfinomítónál már korábban is voltak kisebb tüzek, amelyekkel a tűzoltóknak meg kellett birkózniuk.


Hétfő éjjel tűz keletkezett a Mol százhalombattai Dunai Finomítójának AV3-as üzemében. A létesítményi tűzoltók az elsők között érkeztek, majd érdi, törökbálinti, fővárosi és szigetszentmiklósi egységek csatlakoztak. A lángokat rövid időn belül lokalizálták; személyi sérülésről nincs hír, az okokat vizsgálják – közölte a katasztrófavédelem.

A helyszínen hab- és vízágyúk dolgoztak, miközben a vármegyei műveletirányítás koordinálta a beavatkozást. Pest és Komárom–Esztergom vármegyéből mobil laborok mérték a levegő összetételét, és segítették a helyszíni döntéseket.

Kívülről nézve talán érthetetlennek tűnhet, hogy „miért tart ilyen sokáig” az ilyen tüzek eloltása. Ennek oka, hogy

előbb meg kell állítani az utánpótlást, a túl gyors, kontrollálatlan víz- vagy habsugár szétszórhatja az égő anyagot, és a láng szándékos „megtartása” is taktika lehet, amíg el nem zárható a forrás.

A legfontosabb lépés az anyagáramlás megszüntetése. Szelepeket zárnak, egységeket választanak le. A nyomás alatti gőzöket és gázokat biztonságosan a fáklyára vezetik, ahol a fáklyarendszer égeti el. Inertizálnak, vagyis nitrogénnel vagy más inert gázzal kiszorítják az oxigént. Ezeket az üzemeltető mérnökeivel lépésről-lépésre, közös döntéssel hajtják végre a szakemberek. Amíg a technológia „lecsendesedik”, a tűzoltók kívülről hűtenek és terjedésgátló habszőnyeget tartanak fenn.

A szénhidrogén-tüzeknél a víz önmagában nem olt.

A könnyebb fázis a vízre úszik, és tovább ég. A tűzoltók ezért vastag, stabil habréteget építenek. A hab leválasztja az üzemanyag felszínét az oxigénről, hűti a felületet, és megakadályozza a gőzök újragyulladását. Nagy térfogatárammal juttatják ki, gyakran úgynevezett víz- és habmonitorokkal, amelyek több ezer–tízezer litert pumpálnak ki egy perc alatt, illetve magasból oltó eszközökkel. Folyamatos külső vízhűtéssel védik a szomszédos tartályokat, csőhidakat, szelepállomásokat. Cél, hogy a szerkezetek ne érjék el azt a hőmérsékletet, ahol elvesztik a teherbírásukat, és ne keletkezzen újabb gőzrobbanás.

Egy olajfinomítóban keletkező tűz nem „egyszerű” lángolás.

A nagy mennyiségű, eltérő illékonyságú szénhidrogén miatt egyszerre többféle tűztípus jelenhet meg. A földre kiömlött üzemanyag felületén medencetűz alakulhat ki, a sérült csővezetékekből vagy szerelvényekből pedig nyomás alatti sugártűz csap ki. A kettő együtt olyan hőterhelést jelent, amely gyors, összehangolt és nagyteljesítményű beavatkozást igényel.

A sűrű csőhálózat, az acélszerkezetek, a szintkülönbségek és a potenciális gázfelhők miatt a közvetlen behatolás gyakran túl kockázatos. Ezért távirányított monitorokat és habágyúkat használnak. Magasból oltanak emelőkosarakkal és létraszerkezetekkel. Hőkamerával keresik a kritikus pontokat. Egyre gyakrabban drónos légifelderítést alkalmaznak, gázérzékelőkkel kombinálva, hogy lássák a hősugárzás és a gázkoncentráció alakulását.

Ha sikerült eloltani a tüzet, a visszagyulladás megelőzésére ezután is habfedést tartanak fenn, amit csak a biztos lehűlés után csökkentenek.

Hőkamerával keresik a forrópontokat: átvizsgálják a peremeket, szerelvényeket, pernye- és habtorlódásokat. Ellenőrzötten nyomásmentesítik a tárolókat és a csőszakaszokat.

Az oltás utáni szakaszban a fókusz a kármentesítésre kerül. A habbal és vízzel keveredett oltóanyag-levet gyűjtőtálcákba és ideiglenes tartályokba terelik. Olajos szennyeződéseket tartanak vissza gátakkal és úszóelzárókkal, hogy ne jussanak a csapadék- és szennyvízrendszerbe, és folyamatosan monitorozzák a levegőminőséget monitoroznak a környéken. A technológia biztonságos újraindítását csak a szerkezeti állapot, a szelepek működőképessége és a maradékhő ellenőrzése után kezdik meg.

Hogy az incidens érinti-e a finomító kapacitását vagy a rövid távú üzemanyag-ellátást, azt a kivizsgálás és a helyreállítás ütemezése dönti el. A cég az ilyen jellegű információkat általában az esetek lezárultával közli.

Nem a mostani volt az egyetlen incidens az utóbbi években a százhalombattai finomítónál. 2022 júniusában kisebb tűz ütött ki az AV–2 üzemben. A létesítmény tűzoltói és a személyzet gyorsan eloltották a lángokat, így személyi sérülés és környezeti kár nem történt. Az egységet ideiglenesen leállították, ami átmenetileg befolyásolta a feldolgozást, de nem okozott országos problémát.

2023 decemberében pedig egy leányvállalati területen, kamionlefejtés közben gyulladt ki több konténer. A FER tűzoltói és az érdi hivatásosok közösen küzdöttek a lángokkal, és sikerült megfékezniük a tüzet. Sajnos egy ember könnyebben megsérült, de a finomító működését ez az eset sem befolyásolta.

Idén júliusában sokan beszámoltak róla, hogy a finomító területén hatalmas fáklyák égtek, és fekete füst gomolygott az égen. A MOL azonnal reagált, közölve, hogy egy technológiai berendezés hibásodott meg, de a szakemberek már dolgoznak a helyreállításon. Az ország üzemanyag-ellátása szerencsére ekkor sem került veszélybe.


Link másolása
KÖVESS MINKET: