SZEMPONT
A Rovatból

Ma is rémálmaim vannak, hogy elviszik a gyerekeimet



Barbara évek múltán, a TASZ segítségével, bírósági úton kapta vissza a gyerekeit, a helyi hivatalokkal azonban annyira megromlott a viszonya, hogy úgy döntött, inkább elhagyja szülőfaluját, és 120 kilométerrel odébb, a Szolnok megyei Tiszaroffon kezd új életet. A család azóta is együtt van, Barbara éppen munkát keres, Alex Jászberényben dolgozik gyári munkásként, Juli anya lett, Józsi hónapokon belül elballag az általános iskolából, utána hegesztőnek fog tanulni, és a legkisebbek is jól beilleszkedtek. Úgy tűnik, lassan egyenesbe jön az életük, de nem hiszik, hogy valaha tovább tudnak lépni.

Miután a gyerekek visszatértek a családba, egy megyével odébb, Tiszaroffra költöztek / Fotó: Hajdú D. András

Irreálisnak látták, hogy hazavigye a saját gyerekét

A család először 2010-ben került a helyi gyerekvédelem látókörébe, amikor védelembe vették az akkor még kiskorú Alexet és Julit, valamint Józsit, Tibit és Szebasztiánt is. A védelembe vétel elvileg arra jó, hogy intenzív szociális munkával segítsék a nehéz helyzetben levő családot, hátha így elkerülhető a gyerekkiemelés.

Ez azonban ritkán sikerül, a családok szerte az országban sokszor csak ellenőrzéseket és szankciókat kapnak a nyakukba együttműködés, megértés és törődés helyett. Ennek nem az az oka, hogy minden településen szörnyű emberek dolgoznának családgondozóként. Inkább arról van szó, hogy mivel jelentős részben az ő javaslatukon múlik, mit tesz a gyámhivatal a gyerekekkel, a családok eleve ferde szemmel néznek rájuk, így nehéz egyenlő felek viszonyáról beszélni. Ráadásul ez egy rosszul fizetett, alig megbecsült szakma, amely állandó forrás- és munkaerőhiánnyal küzd. (Nemrég Krémer Balázs szociológussal beszélgettünk arról, miért lettek mára az emberek segítőiből jobbára rendfenntartók. Ha bővebben is érdeklik a gyerekvédelem rendszerszintű problémái, ezt, ezt és ezt a korábbi cikkünket olvassa el!)

Fotó: Hajdú D. András

Barbaráék esetében azzal indokolták a védelembe vételt, hogy 2009-ben egy időre Budapestre költöztek, Alex pedig a nagyszülővel maradt, aki nem tudott róla megfelelően gondoskodni. Alex így kimaradt az iskolából, ahogy később Juli is. Felrótták Barbarának, hogy Józsi sokat hiányzott az óvodából, és hogy Szebasztiánt a nővére vitte csecsemőgondozási tanácsadásra. Később további problémákat is leírtak, Tibit például egyszer az utcán találták úgy, hogy Barbara nem volt otthon. Hiányolták tőle az együttműködést, és bírálták a lakhatási körülményeiket is (erős kályhafüst volt az egyhelyiséges házban). Végül 2011 nyarán döntöttek a kiemelésről, ami Alexet nem érintette túl sokáig, hiszen a következő évben betöltötte a 18-at.

Barbara négy éve és most is többször elmondta nekünk, hogy hibásnak érzi magát az akkori mulasztásaiért, és figyelnie kellett volna a hiányzásokra. “Mindenki a maga hibáiból tanul”. A következő évben sok minden megváltozott, Barbaráék – Miklós végkielégítéséből – jobb, nagyobb házba költöztek, egy-két utcára a szegénysortól. Ezt a gyámhivatal is észrevette, de csak Julit engedte vissza 2013 végén. Amikor Bence a következő évben megszületett, Barbara haza sem vihette, két napnyi szoptatás után el kellett válnia tőle.

Barbara Tiborral és Szebasztiánnal / Fotó: Hajdú D. András

A törvény szerint Bence ideiglenes elhelyezését harminc napon belül újra meg kellett volna vizsgálni, és végleges döntést kellett volna hozni arról, hogy tényleg nem kerülhet-e haza. Ehhez képest nyolc hónappal később, 2015 januárjában mondták csak ki, hogy Bencének nevelőszülőnél kell maradnia. Ahogy korábban bemutattuk, az ekkora késés egyáltalán nem példa nélküli.

A bíróság kellett hozzá

A fellebbezés után a gyámhivatal új eljárást indított, amelyben a családgondozók megállapították, hogy Barbara felelősségteljesebb és együttműködőbb lett, mint korábban, és az otthoni körülményeken is sokat javított. Ennek ellenére 2015 nyarán sem adták haza a gyerekeket. Azt írták, minden javulás ellenére nehéz előzetesen megítélni, Barbara figyelni fog-e a korábbi hibák elkerülésére. Mivel Barbara váltig állította, hogy nem veszélyeztette a gyerekeket, úgy látták, “nem látja be azokat a hiányosságait”, amelyek a kiemeléshez vezettek, így “az életmódjának megváltoztatására irányuló törekvés tőle nem várható el”.

Barbara a TASZ segítségével ezt a döntést is megtámadta, immár a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon, amely 2016 márciusában Bence hazagondozása mellett döntött. A bíróság szerint minden jel arra mutatott, hogy Barbara belátta, min kell változtatnia, a gyámhivatal pedig csak feltételezések alapján gondolhatja, hogy ez a jövőben nem így lesz. Kiderült az is, hogy Barbara együttműködött a családgondozóval, eljárt a találkozókra, pedig a gyámhivatali eljárásban még ennek az ellenkezőjét állították.

Bence és testvérei azonban így is csak 2016 szeptember végén kerültek haza, hetekkel az óvodai-iskolai beíratkozás után. Ennyi időbe telt ugyanis, mire a gyámhivatal lefolytatta az újabb eljárást.

Tiszaroffon minden fain

Hiába az emlékek, a rokonok és az ismerősök, Barbara számára nem volt nehéz meghozni a döntést a költözésről. “Zokszó nélkül eljöttem. Nem tudtam volna ott maradni. Szerintem megint elvették volna Bencét” – mondta a tiszaroffi ház konyhaasztalánál, túlkiabálva a gyerekzsivajt. Szerinte Kesznyétenben olyan szigorúan ellenőrizték volna őt ezután is, hogy könnyen találtak volna valamit.

Mielőtt kiválasztotta a célállomást, Barbara alaposan utánanézett, mire számíthat az új otthonában. Ellenőrizte, mennyire gyakoriak a gyerekkiemelések, és megnézte a falu honlapját is, ahol csupa szimpatikus dolgot talált. Tetszett neki a játszótér, hogy van egy kompjárat, és hogy a falunapon készült képek alapján a polgármester a helyi romákkal is jóban van.

Speciális vasazó jármű Barbaráék udvarán / Fotó: Hajdú D. András

“Itt minden nagyon fain. A polgármester, a jegyzőasszony, a családsegítő, komolyan, le a kalappal előttük”. Barbara alig tudta felsorolni, mennyi adományt kaptak az elmúlt években az önkormányzattól. “Tavaly a négy fiú, keveset mondok, százezer forint értékben kapott ajándékot. A kisebbségi elnökasszonytól is kaptak ruhát, élelmiszercsomagot. Bence tavaly kapott egy bőrlabdát és egy távirányítós autót, én vettem át a polgármestertől. Vannak ingyenes táborok is, strandra viszik őket. Józsikám is ment tavaly, Tibi meg Pesten volt így”.

A házat egy internetes hirdetésben találták, pénzük pedig azért volt rá, mert árvasági támogatást kaptak Józsi időközben elhunyt édesapja után. Barbara szerint az évek során ebből felgyűlt annyi pénz, hogy elég legyen a házra, ami így Józsié lesz, amikor felnő. “A ház már adott lesz, csak szakma kell”.

Attól féltem, hogy néma marad

Bár évek teltek el azóta, Barbara ma is látja a gyerekein, hogy megviselte őket a sok változás. Sokáig azt hitték, ez csak ideiglenes állapot, hamarosan vissza kell térniük a nevelőszüleikhez. Talán Bence járt a legrosszabbul, aki éppen élete első két évét, a fejlődése szempontjából legfontosabb időszakot töltötte távol az édesanyjától. Barbara szerint ez abban ütközött ki, hogy másfél évesen se járni, se beszélni nem tudott. “Háromévesen tanulta meg mindkettőt, már attól is féltem, hogy néma marad”. Az egyik idősebb kisfia ma is gyakran bepisil álmában. “Megmondom őszintén, alig bírom már anyagilag, meg ágyneművel. Betegség miatt nem lehet, elvittem vizsgálatra, és azt mondták, rendben van a veséje”.

Egy kis lazítás a házban / Fotó: Hajdú D. András

A most 25 éves Alex, aki naponta jár Tiszaroffról Jászberénybe dolgozni egy ottani gyárba, gyakran látja idegesnek az öccsét, Tibit. “A múltkor játszott a telefonon, aztán egyszer csak megfogta, és eldobta”. Szerinte ez is a családtól távol töltött évek következménye. “Inkább nem is hozom fel nekik a témát, próbálom elterelni a figyelmüket. Kimegyünk focizni az udvarra, a játszótérre, vettem nekik PlayStationt, laptopot, odaadtam a telefonom”.

A harmadikos Szebasztiánnak, vagyis Szebinek az iskolai beilleszkedés ment nehezen, Barbara szerint eleinte folyton “verekedett, kereste a konfliktust. De most már felzárkózott, kezd tanulgatni, 3,2 volt az átlaga. Tibikém meg ötös, még oklevelet is kapott”. Tiszaroffon az is szimpatikus volt a családnak, hogy a kezdeti problémák ellenére sem próbáltak megszabadulni a gyerekektől, hanem őszintén elmondták Barbarának, milyen problémáik vannak, és közösen próbáltak megoldást találni. “Az igazgató is külön szülői értekezletet szokott tartani, mindent elmagyaráz”.

Alex és Juli huszonéves fejjel úgy látják, ők is megszenvedték az ügyet. “Azért ez bennünk marad, a hat év az hat év. Látni, ahogy idegen emberek elviszik a testvéreidet. Megértettem volna, ha anyám csavarogna, elinná a pénzt, igazuk lenne. De az én anyám nem ilyen” – mondta Alex, aki egy évig börtönben is ült csoportosan elkövetett lopásért. Szerinte, ha nincs az intézet, nem került volna bele a társaságba, amivel “nem kell menjél, visznek maguktól. Az intézetből is akkor mentem ki, amikor csak akartam. Napokra eltűnhettem”.

A kép jobb szélén Alex mesél, a háttérben Barbara testvére és fiai / Fotó: Hajdú D. András

“Én itt vagyok 22 évesen, Alex 25 évesen, és egyikünknek sincs meg a nyolc osztály, hiába vittek el” – vette át a szót Juli. “Meg tudom mutatni fotókon, mennyire rendben van az én házam, mégis attól féltem, mikor megszületett a gyerekem, hogy őt is el fogják vinni. Ez az érzés nem múlik el”.

Most is rémálmaim vannak

“Sosem fogjuk tudni elfelejteni. Most is rémálmaim vannak arról, hogy összeszedik a gyerekeket, pedig ennek már hat éve. Főleg amikor a fiamat bevágják a kocsiba, és megbilincselik. Tudod, milyen szívfájdalom ez egy anyának?” – kérdezte Barbara a könnyeivel küszködve. “Ez a hat év megviselt, nagyon. Én nem így néztem ki. Negyven kiló vagyok”.

“Sosem fogjuk tudni elfelejteni. Most is rémálmaim vannak arról, hogy összeszedik a gyerekeket, pedig ennek már hat éve.” / Fotó: Hajdú D. András

Ahogy korábban Kesznyétenben, Barbara Tiszaroffon is közmunkásként dolgozik, közben elvégzett egy öthetes takarítói tanfolyamot is, de szerinte az akkor érne valamit igazán, ha OKJ-s papír lenne. Azért, ha minden jól megy, a következő időszakban sikerül majd jobban fizető munkát találnia, mehetne például abba a hűtőgyárba, ahol Alex is dolgozik. “Hétfőn értesítenek, hogy mikor kell mennem tesztet írni” – mondta, de még azt sem tudja, milyen munkakörbe vehetnék fel, az majd a teszt alapján dől el, takarítástól a szerelésig bármi lehet.

Takarítónak felvették volna már Kunhegyesre is, ahová szívesen átjárna, de hiába, mert 4-re kellene odaérnie, busz viszont csak 5 óra 20-kor megy. “Kilőve. Nem tudnék beérni”. Dolgozhatna egy kiskunfélegyházi üzemben is, “de abba nem akarok belefogni, három műszak lenne, és két óra az út oda, két óra vissza. Az rengeteg”. Nemrég nyílt egy új gyár Fegyverneken is, ahol apró gyerekjátékokat kellene csomagolnia a szalag mellett. Barbara szerint ez nagyon nem neki való, nincs hozzá türelme, de azért beküldte e-mailben a jelentkezését. “Még megvárom, mit mondanak Jászberényben. Ha az nem jön össze, akkor muszáj mennem valamerre, legfeljebb akkor marad a másik”.

A Kúriára megy az ügy

Bár 2016-ban Miskolcon Barbaráék javára ítéltek, a TASZ személyiségi jogi pert is indított a járási hivatal ellen. Szerintük ugyanis azzal, hogy nem engedték haza a fiúkat, megsértették a családtagok családi élethez fűződő jogát, valamint a gyerekek védelemhez és gondoskodáshoz való jogát is. A TASZ szerint az eljárás során sérült a családtagok egyenlő bánásmódhoz való joga is, közvetve és közvetetten is diszkriminálták.

A jogvédő szervezet kérte a bíróságot, hogy kötelezze a gyámhivatal dolgozóit egy egyéves, antidiszkriminációs és interkulturális kommunikációs tréningen való részvételre, tiltsa el a gyámhivatalt a további jogsértéstől, és ítéljen meg fejenként kétmillió forint sérelemdíjat Barbarának, az élettársának, Józsinak, Tibinek, Szebasztiánnak és Bencének is.

Ősszel az elsőfokú bíróság mindenben a gyámhivatal javára ítélt, a január végi másodfok azonban részben a TASZ-nak adott igazat.

A Debreceni Ítélőtábla szerint nem sértette sem a magánélethez, sem a családi együttéléshez való jogot, hogy egy évig jogellenesen nevelőszülőknél tartották őket. Ezt ugyanis csak akkor lehetne kimondani, ha a hatóság kirívó hibát vétett volna, amire szerintük nem került sor. A késedelmes eljárás azonban a bíróság szerint is sértette a családban való együttéléshez fűződő jogot, amiért fejenként 200 ezer, összesen egymillió forintos sérelemdíjat állapított meg. Az ítéletben eltiltották a hivatalt a további jogsértéstől, viszont nem küldték el a dolgozókat a TASZ által kért tréningre.

A szervezet ettől függetlenül továbbviszi az ügyet a Kúriára, ahol remélik, hogy további jogsértéseket is kimondanak. Boros Ilona, a TASZ jogásza szerint egy kedvező ítélet rendszerszintű változásokat is eredményezhetne. “A másodfokú bíróság részben azért nem állapított meg személyiségi jogsértést, mert úgy ítélte meg, hogy nem hozhat döntést olyan ügyben, amiről már döntött a közigazgatási bíróság. Szerintünk viszont attól függetlenül, hogy a közigazgatási bíróság egyszer már jogtalannak minősítette a gyámhivatali döntést, attól az még sérthet személyiségi jogokat is, amit lehet külön perelni a polgári bíróságon, és lehet sérelemdíjat kérni. Ha a Kúria ezt megerősítené, azzal minden hasonló ügyben így lehetne eljárni”.

A hasonló ügyek mindenesetre ritkán jutnak el ilyen szakaszba, Boros szerint “kevés borsodi zsákfaluban élő roma szülő olyan kitartó és agilis, hogy ilyen hatékonyan keressen jogvédelmet. Rengeteg hasonló, vagy még inkább egyértelmű jogsértés történik, amiről nincs tudomásunk”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Kiss-Benedek József: A magyar kormány sohasem fogja beismerni, hogy kémeket küldött Ukrajnába
A körülmények azonban arra utalnak, hogy amit az ukránok állítanak, igaz lehet – mondja a biztonságpolitikai szakértő, aki három évtizeden át dolgozott a katonai hírszerzésnél. Mivel Ukrajnában hadiállapot van, az elfogott házaspár súlyos büntetésre számíthat.


Pénteken az Ukrán Biztonsági Szolgálat közleménye szerint lelepleztek egy magyar katonai hírszerzés által működtetett kémhálózatot, amelynek célja az ukrán védelmi rendszerek feltérképezése volt. Az ügynökség szerint a hálózat két tagját őrizetbe vették, és azt állítják, hogy közvetlenül a magyar hírszerzés megbízásából dolgoztak.

Az SBU szerint nemcsak az S–300-as légvédelmi rakétarendszerek pozícióira volt kíváncsi Budapest, hanem azt is vizsgálták, hogyan reagálna a lakosság, ha magyar katonák vonulnának be Kárpátaljára. A magyar kormány visszautasította az állításokat, lejáratókampányról beszél, és válaszként kiutasított két ukrán diplomatát, akik Szijjártó Péter szerint fedésben dolgozó ukrán kémek voltak. Az ukránok erre szintén kiutasítottak két magyar diplomatát. Igaz lehet az ukránok állítása, azaz valóban magyarok kémkednek Ukrajnában? Erről beszélgettünk Kiss-Benedek József biztonságpolitikai szakértővel, a Katonai Felderítő Hivatal nyugállományú ezredesével.

– Elképzelhető, hogy valóban magyar hírszerzők dolgoztak Ukrajnban?

– Úgy gondolom, hogy ennek van némi alapja. Különben miért utasított volna ki a külügyminisztérium két ukrán diplomatát? Elég nyilvánvalóan kémkedésről van szó, ami azt jelenti, hogy a magyarok indították, és ebben nagy valószínűséggel magyar nemzetiségű ukrán állampolgárok érintettek. Két fő, állítólag egy család, tehát férj és feleség. Őket őrizetbe vették. Folyik a kihallgatásuk, vagy tesznek vallomást, vagy nem. Nyilván hosszabb időn keresztül végezték ezt a tevékenységet, és az is valószínűsíthető, hogy egy jó ideje már figyelik őket az ukránok.

– Mennyire bevett dolog, hogy nem ellenséges szomszédos országba kémeket küldjön egy állam?

– Teljesen bevett dolog, gyakorlat.

– Az is lehet, hogy Magyarországon például szlovák kémek dolgoznak?

– Nem biztos, hogy szövetségen belül kémkednének, de Ukrajna nem szövetséges ország, és itt azért egy háborúban álló országról van szó. Ezzel kapcsolatban vannak hírigényei a magyar hírszerző szolgálatoknak is, akik ezt végrehajtották.

– Előfordulhat, hogy más NATO-szövetségesek is rádolgoznak az ukránokra?

– Nem hiszem, hogy ebben a stílusban dolgoznának, de mi szomszédok vagyunk. A NATO-n belül sem Portugália feladata az, hogy információkat gyűjtsön Ukrajnáról.

– Az ukránok szerint a kémhálózat tagjai azt is megpróbálták felmérni, hogyan fogadná a lakosság, ha esetleg magyar csapatok lépnének ukrán földre.

– Ez szerintem már inkább politika. Ez a politikai hírszerzés kategóriájába tartozik. Nyilván felmérik ezeket a dolgokat, politika megrendelésére a hírszerzés gyűjt olyen adatokat, amire a politika kíváncsi.

– De milyen céllal gyűjthet ilyen adatokat, hiszen a magyar kormány azt hangsúlyozza, hogy nem akarnak belesodródni a háborúba?

– Egy dolog az, hogy mit hangsúlyoz, egy másik dolog a valóság. A kommunikáció és a valóság nem feltétlenül esik egybe. Attól, hogy mi barátok vagyunk, attól még kíváncsiak lehetünk arra, hogy a másik oldal különböző dolgokat hogyan képzel el, pláne egy háborús helyzetben.

– Előfordulhat, hogy a valódi megrendelő nem is a magyar kormány?

– Azt nem hiszem, hogy ne a magyar kormány lenne a megrendelő.

– Vannak olyan spekulációk, hogy inkább orosz érdek ilyen módon kémkedni.

– Spekuláció lehet, de akik végrehajtották, az eddig nyilvánosságra került adatok alapján a magyar kormányhoz kötődnek, és nem máshoz.

Hogy aztán ezt a magyar kormány továbbadja-e, azt nem tudom, de a helyzet az, hogy itt inkább a magyar érdekeknek megfelelő adatgyűjtés folyik.

Nem hiszem, hogy nekünk kellene az ukránok ellen hírszerzési adatokat gyűjteni közvetlenül a határ mentén az oroszok részére, akik egyébként meglehetősen otthon vannak Ukrajnában.

– De nekünk mi érdekünk van abban, hogy olyan adatokat gyűjtsünk, hogy milyen fegyverzet található Kárpátalján?

– Szomszéd országról van szó, és azért kíváncsiak vagyunk arra, hogy mi van ott pontosan. Jó, ha tudjuk, hogy mi van a szomszédos országban.

Ez a katonai hírszerzés feladata. Amiben benne van az is – ez teljesen természetes –, hogy érdekel bennünket, milyen haditechnikai eszközök vannak a határ túloldalán.

– Az elhárításnak viszont az a feladata, hogy a kémeket elkapja. Ez most itt megtörtént. Mi várható? Őket elítélik, vagy kicserélhetik valakikre?

– Ezt nem tudom megmondani, ezt majd a bíróság fogja kimondani, de szeretném megjegyezni, hogy Ukrajnában hadiállapot van. Ez a cselekmény, ha ez megtörtént, ha igaz, akkor kémkedésnek minősül, és hadiállapotban ezeket nagyon súlyosan büntetik.

– Egy olyan ország, amelyik jelenleg élet-halál harcát vívja egy hatalmas ellenséggel szemben, miért jelentene veszélyt ránk? Okos dolog-e kémkedni vele szemben?

– A kémkedés a második legősibb mesterség a világon, folyik az békében és háborúban egyaránt. Vannak szervezetek, amelyeknek ez a feladata. A hírszerzési szolgálatokat azért tartják, hogy információkat szerezzenek az ország érdekének megfelelően. Az elhárításnak meg az a feladata, hogy megakadályozza ezeket. Tehát ezek dolgoznak. Hogy most ez erkölcsös-e, az egy teljesen más kérdés. Ha a kormányzatnak szüksége van rá, akkor természetesen igen.

– Ezek szerint a magyar kormányzatnak szüksége volt ezekre az adatokra?

– Ha a magyar kormány hajtotta végre, és ez igaz, akkor nyilvánvalóan igen. Ha nem, akkor lehet, hogy egy fake news, és lehet, hogy csak az ország lejáratását szolgálja, ezt én most nem tudom megmondani.

– Korábban azt mondta, hogy amit eddig tud, abból arra következtet, hogy ez valószínűleg igaz lehet.

– Nagyon úgy néz ki, hogy ez igaz lehet azok alapján, amik megjelentek különböző hírügynökségeknél.

– Mi alapján gondolja mindenképpen, hogy igaz? Én például ezt nem tudnám kihámozni.

– Én ezen a területen dolgoztam több mint 30 évet, tehát körülbelül ki tudom hámozni, hogy mi az, ami érdekes, és

ezek az adatok, amikről itt szó van, beleillenek a képbe.

– De ezt az ukrán elhárítás is tudja, és adott esetben tud ilyen ügyet kreálni.

– Hogyne tudnának. Azért mondom, hogy ha igaz, és nem egy kreátum. Csak ha az elhárítás ezeket az embereket már figyelte, nem beszélve arról, ha beismerő vallomást tesznek, akkor azért nem biztos, hogy azt kell mondani, hogy ez nem igaz.

– A magyar fél be fogja valaha ismerni, ha valóban kémkedés történt?

– Nem. Nem fogja beismerni, de az az ukrán bíróságot nem hiszem, hogy befolyásolja. Meglátjuk, hogy az ukránok milyen bizonyítékot tesznek közzé. Ha vannak terhelő bizonyítékok, és azokat elfogadja a bíróság, akkor onnantól kezdve teljesen mindegy, hogy mit mondanak a magyarok.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Kicsoda Robert Francis Prevost, aki első amerikaiként lett pápa?
A 69 éves egyházfő reformszellemű, és jól ismeri a katolikus egyház megosztottságait. Latin-amerikai tapasztalata is fontos szerepet játszhat a folytatásban.


Már a bejelentés előtt is ünnepi hangulat uralkodott a Vatikánban: a Szent Péter téren összegyűlt tömeg lelkesen skandálta, hogy „Éljen a pápa!”

Robert Prevost, aki mostantól a XIV. Leó nevet viseli, 69 éves, és ő lett a 267. pápa, aki elfoglalja Szent Péter trónját. 1955-ben született az Egyesült Államokban, Chicagóban. Már gyerekként bekapcsolódott az egyházi életbe, ministránsként szolgált, majd 1982-ben pappá szentelték, írja összefoglalójában a BBC.

Pályafutása hamar nemzetközi irányt vett: harmincéves korában Peruba költözött, ahol az Ágoston-rendi misszió tagjaként kezdett dolgozni. Később érseki kinevezést kapott, majd Ferenc pápa püspökké nevezte ki Chiclayóban, egy évvel azután, hogy maga is elfoglalta a pápai széket.

Perui állampolgárságot is szerzett, és sokan ma is szeretettel emlékeznek rá, mint olyan emberre, aki szívügyének tekintette a peremre szorult közösségek támogatását, és fontos szerepet játszott abban, hogy közelebb hozza egymáshoz a helyi egyház tagjait. Bár érseksége idején Peruban is megjelentek az egyházat érintő szexuális visszaélési ügyek, egyházmegyéje határozottan tagadta, hogy Prevost bármilyen eltussolásban részt vett volna.

A konklávén részt vevő bíborosok mintegy 80 százalékát Ferenc pápa nevezte ki, így sokak számára nem volt meglepő, hogy egy olyan vezető került az egyház élére, aki közel áll hozzá szemléletben.

Prevostot világszerte jól ismerik az egyházi vezetők, hiszen korábban a Püspöki Dikasztériumot vezette – ez az egyik legfontosabb hivatal a Vatikánban.

Első beszédében meghatottan emlékezett meg elődjéről: „Még mindig a fülünkben cseng Ferenc pápa gyenge, de mindig bátor hangja, amint megáldott minket” – mondta, majd így folytatta: „Isten kezét fogva, egységben haladjunk előre.”

A választást megelőző napokban a bíborosok tanácskozásain már körvonalazódott, milyen vezetőt keresnek. Matteo Bruni, a Vatikán szóvivője így fogalmazott:

„Egy prófétai lelkületű pápát szerettek volna, aki nem zárkózik be, hanem képes kilépni és világosságot vinni egy kétségbeeséssel teli világba.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán: Hogy Gyurcsány Ferenc női álnéven megjelentetett egy könyvet, az már mutatott valamit, hogy valami nagyon más úton jár
A DK-n belül sem mindenki értette, mit csinál Gyurcsány Ferenc - mondja a politikai elemző, aki szerint Dobrev Klára akár még sikeresen is átveheti a DK-t. Magyar Péter hangfelvétele alááshatja az ellenzéket háborúpártisággal vádoló Fidesz-kampányt.


A héten egymást érték a váratlan fejlemények a politikában. Magyar Péter nyilvánosságra hozott egy hangfelvételt, amelyen a honvédelmi miniszter szerinte bevallja, hogy a kormány háborús üzemmódra állítaná át az országot. Gyurcsány Ferenc húsz évnyi permanens kampány után bejelentette: lemond minden tisztségéről, visszavonul a közélettől, a választásokon sem indul, és az is kiderült, Dobrev Klára és ő elválnak egymástól. Eddigi felesége pedig a DK élére pályázik.

És kirobbant a kémbotrány, az ukránok szerint magyar kémhálózatot lepleztek le Kárpátalján, akiknek a feladata többek között az volt, hogy felmérjék, hogyan fogadnák ott magyar katonák megjelenését. Válaszul a kormány kiutasított két ukrán diplomatát és látványos kommandósakcióval csapott le valakire, akiről azt mondták, ukrán kém. A Fidesz már egyenesen azzal vádolja a Tiszát, hogy összejátszik az ukrán titkosszolgálattal. Somogyi Zoltán elemző értékelte a történéseket.

– Nem akármilyen sűrű napokat élünk. A héten robbant ki a Magyar Péter által bemutatott hangfelvétel-botrány, aztán jött Gyurcsány Ferenc visszavonulása, majd kémügy. Kezdjük Gyurcsánnyal. Az utolsó emlékem róla, a lakóautós országjárása, amely függetlenül a politikai megítélésétől, bennem egyértelműen részvétet keltett. Várható volt a lemondása?

– Várható volt, és korábban jobb lett volna. Most azért okozott mégis meglepetést, mert napokkal előtte a DK egyes képviselői a momentumos Orosz Annát támadták, hogy miért mond le. Ha tudtak volna Gyurcsány szándékáról, egy kicsit halkabbak lettek volna.

– Inkább politikai oka lehetett vagy személyes?

– Mindkettő. Ami politikailag értelmezhető vagy indokolható, hogy Dobrev Klára akár még sikeresen is átveheti a DK-t, és új lendületet is adhat pártnak.

– Viszont talán nem véletlenül nevezték a DK-t Gyurcsány-pártnak. Ez is egy személyre épülő párt, és hiába Dobrev Klára minden tehetsége, hiába volt eddig Gyurcsány felesége, biztos, elég ennyi? Túl tudja élni a DK Gyurcsányt?

– Ezt majd meglátjuk. Szerintem a Gyurcsánnyal való elégedetlenség már megvolt a DK-n belül is.

Nem mindenki értette, mit csinál Gyurcsány Ferenc. Hogy női álnéven megjelentetett egy könyvet, amiről azért azonnal el is mondták, hogy az az ő könyve, az már mutatott valamit, hogy valami nagyon más úton jár,

mint amin egy politikusnak kellene, akinek a pártját meg kellene mentenie, mert a bejutási küszöb környékén van. Ráadásul amikor Gyurcsány Ferenc volt a DK arca – például a 2018-as kampány volt ilyen –, akkor alig jutott be a párt a parlamentbe. Egy évvel később Dobrev Klára teljesen váratlanul négy DK-s mandátumot szerzett az EP-választáson, úgy, hogy csak kettőt vártak. Ilyen szempontból ő egyben tudja tartani a DK-t, amennyire most lehet.

– A héten Magyar Péter nyilvánosságra hozott egy 2023-as hangfelvételt, amin a honvédelmi miniszter arról beszélt, hogy szakítanak a békementalitással, átállnak a háború felé vezető út nulladik fázisra. Gulyás Gergely "lepkefingnek" minősítette a hangfelvételt, Orbán Viktor pedig azt mondta, ebben nincs semmi újdonság, háború zajlik, ütőképes hadseregre van szükség. Én sem értem igazán, hogy mi a valóban botrányos a hangfelvételben.

– A probléma, hogy a baloldalt állítja be az Orbán-kormány folyamatosan háborúpártinak, magukat meg békepártinak.

Ez a narratíva nem engedi meg, hogy a kormány bármilyen értelemben háborús felkészülésről beszéljen.

Most azonban az van azon a hangfelvételen, hogy eddig békeszakaszban voltunk, de most már a háború nulladik szakaszában kell, hogy lépjünk. Hogy ez ártani fog-e a kormánynak, az a TISZA kampányától függ.

– De ez nem értelmezhető úgy, hogy eddig egy békés Európa kellős közepén éltünk, viszont manapság a háború itt van a szomszédunkban, tehát nekünk is háborús üzemmódra kell átváltanunk. Nem értelmezhető ez a beszéd így?

– Így is értelmezhető, a kormány így is akarja értelmezni, de úgy is értelmezhető, hogy akkor fejezzétek be az ellenzéket háborúpártisággal vádoló kampányt. Viszont ezzel aláássák a kormányzat eddigi kampányát.

Most egyelőre az van, hogy két értelmezés harcol egymással: a kormány értelmezése az, hogy ne adják oda a hatalmat a háborúpárti ellenzéknek. Az ellenzék értelmezése, mármint Magyar Péteré, meg az, hogy rosszul mennek az országban a dolgok. A két értelmezés közül, amelyik nyer, az fog kormányt alakítani jövőre.

Most a kormányzat értelmezése áll támadás alatt, azt mondja a TISZA, hogy ez az értelmezés hazug.

– Nyilván nem segít a kormányzatnak ebben a küzdelemben az ukrán kémbotrány sem. Az SBU szerint a magyar kémhálózat tagjai Kárpátalján a haditechnika elhelyezkedése mellett arra is kíváncsiak voltak, hogyan fogadná a lakosság, ha netán magyar erők lépnének ukrán területre. Persze, hogy ez mennyire igaz, egyelőre óvatosan kell kezelni, de nyilván nem használ egy ilyen hír a kommunikációs küzdelemben.

– Ezt én is óvatosan kezelném. Egyelőre azért nem nyilatkoznék erről, mert sokkal jobban kellene tájékozódni, de biztos, hogy nem jó a kormánynak, ha erről olyan egyértelmű részletek derülnek ki, amelyek az ukrán álláspontot erősítik meg.

– Ez viszont kapóra jön Magyar Péteréknek. Viszont az ellenzéknek itt vigyázni kell a lukra futással, nehogy úgy járjon, mint a Magyar Hang nemrég Aszad elnök gépével.

– Ez igaz, viszont szerintem a kormány a külpolitikában is elég rosszul áll, mert Trump eddigi politikája semmilyen módon nem segíti a kormány céljait.

– Az nem képzelhető, hogy annak idején Ruszin-Szendi Romulusz ezzel a hangfelvétellel kopogtatott be a Tiszához?

– Ezt a tiszásoktól kellene megkérdezni. A politikában minden elképzelhető: ez is, meg az ellenkezője is.

Az biztos, hogy ez a hangfelvétel nagyon érdekes, és nagy kérdés, hogy mi minden van még a birtokában az ellenzéknek.

– Most van május. Kevesebb mint egy év múlva lesznek a választások, és megint ott tartunk, hogy a kormány minden téren újfent defenzívába került.

– A kormányzatnak a legnagyobb problémája az, hogy mondhat bármit, amíg az emberek úgy ítélik meg, hogy rosszul megy a gazdaság, és rosszul megy az ő soruk, addig ez a teljesítmény nem lesz elég arra, hogy a TISZA-párttal meg tudjanak mérkőzni.

– Miközben Magyar Péter gőzhengere is lejjebb kapcsolt.

– Ebben nem vagyok biztos, amit ő országjárásban csinál, azt nagyon nehéz megítélni. A negyedik hulláma jön annak, hogy nap mint nap megy egyik településről a másikra, ez is egy teljesen új fejlemény, és ezt nem is fogjuk látni innen, hogy ez mennyire hat ott, a helyszíneken.

Nekem az a tippem, hogy erőteljesen hat ez a fajta személyes jelenlét.

– A kézigránát-ügy és most a kiszivárgott beszéd után elképzelhető, hogy Orbán lecseréli Szalay-Bobrovniczkyt?

– Inkább az valószínűsíthető, hogy nem engedheti meg magának, hogy lecserélje, mert az egy beismerés lenne. Azt aztán majd meglátjuk, hogy ez mennyire fog sikerülni neki. Nyilván mérik a honvédelmi miniszter elfogadottságát, hogy mennyire tekintik az emberek botrányosnak, ami körülötte történik, és lehet, hogy lesz egy pillanat, amikor már a miniszterelnök nem tudja tartani, és el kell engednie.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Erdő Péter elmondta, mit gondol XIV. Leó pápa megválasztásáról
Beszélt a megválasztás menetéről, a pápa névválasztásáról és arról is, hogy Ferenc pápa budapesti látogatása során többször személyesen beszélt a most megválasztott egyházfővel.


Robert Prevost bíboros pápává választása benne volt a levegőben, nem nagy a meglepetés, de annál nagyobb az öröm – nyilatkozta Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek az MTI-nek a pápaválasztás másnapján.

Megjegyezte, ezt bizonyítja, hogy az új pápa megválasztása gyorsan megtörtént.

Az esélyesek között számon tartott magyar bíboros kifejtette, a konklávén „egy-egy választási menet során felbukkannak nevek, és amikor nő a többség, benne van a levegőben, hogy alighanem ő lesz, aki megkapja a szükséges szavazatszámot”. A bíboros a piaristák egykori általános rendfőnöke, Tomek Vince mondását idézte, miszerint a konklávén minden szavazási menetnek külön lelke van.

Megjegyezte: a világsajtó sok mindenkit esélyesnek tartott, köztük Prevostot is, de nem szerepelt az elsők között.

„Azt hiszem, ebben a tekintetben nem nagy a meglepetés, de annál nagyobb az öröm”

– hangoztatta a pápaválasztó bíboros.

Erdő Péter elmondta, hogy Ferenc pápa budapesti látogatása alkalmával ő maga elég sokszor beszélgetett Prevost bíborossal, aki nem sokkal korábban került a vatikáni kúriára, és mindjárt felelősségteljes megbízatást kapott a püspöki dikasztérium prefektusaként.

A világ püspöki kinevezése több mint felét Prevost és munkatársai készítették elő, ami nagy áttekintési képességet igényel – emelte ki Erdő Péter.

Erdő Péter úgy vélte, az új pápa személye kapocs Észak- és Dél-Amerika között, mivel mindkét térségben jól ismerik, amiként Rómában is, ahol tanulmányokat folytatott, ledoktorált egyházjogból. Az Ágoston-rend általános főnökeként szintén széles nemzetközi elismertségre tett szert.

„Nem az állampolgársága, nemzetiségi hovatartozása, hanem inkább tapasztalati és emberi kapcsolati köre játszott szerepet”

– nyilatkozta a bíboros.

A XIV. Leó név választásával kapcsolatban, Erdő Péter kifejtette, hogy Prevost bíboros belső beszélgetésekben részletesen indokolta, miért így döntött.

Hangsúlyozta: az egyház társadalmi tanítását először nagy ívben XIII. Leó fogalmazta meg, és választ képviselt a kor legégetőbb problémáira, amelyek az ipari forradalomból, a munkások helyzetéből fakadtak. Mindennek a mély keresztény problematikáját az igazságosság kérdése képezte, és most XIV. Leó a mai világban is ezt érzi aktuálisnak.

A pápa úgy érzi, hogy a munkának az emberi méltósághoz való kapcsolatát, a munka értékét, az emberi kreativitást veszély fenyegeti, ami méltatlan körülményeket, a megbecsülés hiányát, kizsákmányolást jelenthet.

„További veszélyt képvisel, hogy az emberi munka feleslegessé válhat. A technológiai fejlődés, a mesterséges intelligencia számos munkahelyet helyettesít, és sok ember úgy érzi, tevékenységére, így rá sincsen szükség (..) pedig Isten üres embert nem alkot” – mondta Erdő Péter.

XIV. Leó pápa első beszédének első szava a béke volt: „Krisztus békéjének a gondolatával lépett fel, ami krisztocentrikus szemléletre utal, amely legitimitást ad a társadalomra és a nemzetközi közösségre vonatkozó szavainak”.

Erdő Péter emlékeztetett, hogy a béke szorgalmazása folytonosságot képvisel: nemcsak Ferenc pápa, hanem már XXIII. János Békét a földön kezdetű, 1963-as enciklikája is békét sürgetett.

Erdő Péter az MTI-nek elmondta, hogy a pápa május 18-i miséjén ismét a Vatikánban lesz.

(MTI)


Link másolása
KÖVESS MINKET: