Zenészből ipari alpinista, színészből villanyszerelő lett – B tervek a járvány alatt
A koronavírus a turizmus mellett a szórakoztatóipart érinti leghátrányosabban: tavasz óta megszámlálhatatlanul sok zenész, színész, előadóművész megélhetése vált bizonytalanná. Ezúttal olyanokat kérdeztünk, akik nem ültek tétlenül a babérjaikon, inkább kitanultak egy új szakmát, amit a rendezvények betiltása idején is gyakorolhatnak.
Megszólalóinkban közös, hogy egyiküknek sem a járvány megjelenése után jutott először eszébe, hogy valami mást is kellene csinálniuk: a gondolat már korábban is a fejükben volt, de a kialakult helyzet plusz apropót adott rá, hogy ha addig nem tették meg, lépjenek.
Ugyanakkor abban is mindannyian biztosak, hogy mindig eredeti foglalkozásuk marad számukra az első – amint visszatér az élet a rendes kerékvágásba, folytatni szeretnék, de már az újjal párhuzamosan.
„Téglaporos ruhában hazafelé tartva sokkal jobban értékeled, milyen volt tiszta jelmezben a fűtött színpadra állni”
„2005-ben a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagjaként kezdtem a pályámat, hat évvel később pedig szabadúszó lettem, onnantól szerte az országban megfordultam” – meséli Krajnik-Balogh Gábor, aki a járvány előtt utoljára a Veres 1 Színház társulatával turnézott több előadással is. Emellett a komáromi Magyar Lovas Színházzal is szerződésben áll, de velük a korlátozások miatt idén egyetlen fellépése sem volt.
Bár alapvetően meg tudott élni a fentiekből, már a vírushelyzet komolyra fordulását megelőzően is gondolkodott azon, hogy nem ártana egy B terv, hiszen a szabadúszás elég rapszodikus tud lenni.
Ez a B terv a villanyszerelés lett, ami már gyerekkora óta foglalkoztatta. Annyira, hogy általános iskolásként is ebbe az irányba szeretett volna továbbmenni, de a szülei nem engedték szakmunkásképzőbe, mert szerintük ahhoz „túl jók voltak a jegyei.”
Az érdeklődése ettől függetlenül megmaradt, az évek során számos dolgot elsajátított önszorgalomból. Idén év elején pedig úgy látta, itt az idő, hogy szerezzen egy hivatalos képesítést is.
„Amikor beiratkoztam, még semmi jele nem volt, hogy teljesen leáll az ország, de végül szerencsésen úgy alakult, hogy pont a tavaszi karantén alatt tudtam elvégezni egy gyorstalpaló képzést” – idézi fel.
Nyáron a lazításoknak köszönhetően újra színpadra léphetett, ezzel párhuzamosan tette le a vizsgáit, jeles eredménnyel. Nagyon sok barátra és kapcsolatra tett szert, így mire ősszel jött az újbóli lezárás, már frissen megszerzett szakmájára is támaszkodhatott. Jelenleg is több megbízása van, így napi szinten dolgozhat.
„Hálát adok a sorsnak, amiért voltam elég bátor belekezdeni ebbe az egészbe, így most nagyon szerencsésnek mondhatom magam. Amiatt is, hogy olyasmit csinálhatok, amit tényleg szeretek, nem kellett például árufeltöltőnek állnom.”
Elmondása szerint színészkollégái közül azóta részben az ő hatására többen is elhatározták, hogy szintén kitanulnak egy szakmát.
Gábor megélhetés szempontjából is hasonló szintet tud hozni, mint korábban, bár azt azért hozzáteszi, hogy mostanság egy fárasztó munkanap után, téglaporos ruhában hazafelé tartva sokkal jobban tudja értékelni, milyen volt tiszta jelmezben a fűtött színpadra állni. De mint mondja, ez is ugyanúgy munka, meg kell becsülni.
Az ugyanakkor egy percig sem kérdés számára, hogy bármi történik, a színészet marad az elsődleges prioritása.
„Az idei év mindennél jobban megmutatta, mennyit számíthat, ha az embernek van egy kétkezi szakmája is, de én elsősorban mindig színésznek fogom tartani magam. Ugyanakkor most már a villanyszerelés is része az életemnek: ha majd újra rendesen lehet játszani, akkor is szívesen vállalok megbízásokat, ahogy a próbák és az előadások mellett belefér az időmbe.”
„Jó érzés úgy hazaérni, hogy fizikailag is el vagyok fáradva, nemcsak szellemileg”
„Év elején kezdtem el falat mászni egy haverommal, ő mesélt róla nyár közepén, hogy jelentkezett egy szeptemberben induló képzésre, amivel ipari alpinistaként dolgozhat. Én akkor még nem is tudtam, pontosan mi ez, de utánanéztem és azonnal megtetszett” – meséli Nóvé Soma, a Middlemist Red és a Mordái zenekarok frontembere.
Elmondása szerint régóta szeretett volna valamilyen kétkezi szakmát is a zenélés mellett, a járvány okozta bizonytalanság erre csak még inkább ráerősített. Az is fontos volt számára, hogy ne csak a kreatív energiáit használhassa, hanem idejének egy részében fizikai munkát végezzen.
„Miután újra elkezdtem sportolni, azt éreztem, hogy tök jó érzés úgy hazaérni és ledőlni a kanapéra, hogy fizikailag is el vagyok fáradva, nemcsak szellemileg. Persze a koncertezés valamilyen szinten kiváltja ezt, de nem olyan mértékben, amennyire igényem volt rá.”
Azért is találta jó opciónak az alpinizmust, mert magánvállalkozóként könnyen össze tudja hangolni a fellépéseivel: ha majd újraindulnak a rendszeres koncertek, a naptárától függően dönthet arról, elvállal-e valamit.
Egy hónapja vizsgázott le, de egyelőre még nem kezdett el aktívan dolgozni, ahhoz előbb be kell szereznie az elég borsos árú felszerelést. Ezt legkésőbb januárra tervezi, onnantól várja majd a megkereséseket.
„Az is benne volt, hogy egyáltalán nincs tériszonyom, ami az emberek nagy részére nem igaz. Egy ipari alpinista emiatt elég jól keres: tegyük fel, hogy valaki lemos egy ablakot a földszinten X pénzért, ha azonban ezt 40 méterrel feljebb mászva teszi, ennek a többszörösét is kaphatja”
– teszi hozzá.
Soma egyébként azzal is fel szokta dobni a koncertjeit, hogy időről időre felmászik a színpad oldalán a tartóoszlopokra. Elmondása szerint ez már jóval a képzés elvégzése előtt szokásává vált, de a hátterében kicsit más áll.
„Volt egy periódus, amikor azt éreztem, hogy már annyiszor eljátszottuk ugyanazokat a dalokat anélkül, hogy újabbak születtek volna, hogy szükségem volt valamire, ami miatt várhatom a koncerteket.”
Ami a jövőjét illeti, mindig is a zenélés áll majd az első helyen nála, de mivel a legideálisabb esetben is akadnak gyengébb hónapok, amikor kevesebb a fellépés, reményei szerint hosszabb távon is bele fog férni az idejébe az alpinizmus. Eddig grafikai munkákat is vállalt, amit fokozatosan szeretne leépíteni, emiatt is jól jön, hogy szert tett egy másik lábra.
„Ez egyrészt plusz biztonságot ad anyagilag, másrészt egy teljesen másféle közegben mozoghatok, ami legalább annyira inspirál, mint a zenélés.”
