SZEMPONT
A Rovatból

Klein Dávid: A pozitív és a negatív kritikák sem raknak rám nagyobb terhet

Az egyik legismertebb magyar hegymászó Suhajda Szilárddal közösen indul a Föld második legmagasabb csúcsára, immár másodjára. Páros interjú.
Láng Dávid - szmo.hu
2019. március 07.



Mint azt megírtuk, a napokban hivatalosan is bejelentették, hogy Klein Dávid és Suhajda Szilárd júniusban újra megpróbálja megmászni a 8611 méter magas K2-t.

A páros először 2016-ban tűzte ki ezt a célt – az volt az első közös expedíciójuk –, de akkor egy lavina miatt vissza kellett fordulniuk.

A budapesti sajtótájékoztató után meséltek terveikről.

– Miben fog különbözni a mostani K2-expedíció a három évvel ezelőttitől?

Klein Dávid: Remélhetőleg abban, hogy feljutunk a csúcsra... (nevet) De komolyra fordítva, 2016 óta szerintem sokkal összeszokottabb csapat lettünk, valamint vannak objektív körülmények is, amik biztatóak. Idén különösen sok erős expedíció lesz fent a K2-n, és bár a tömeg egy nyolcezres hegyen inkább hátrány, mint előny, de ha erős és kompetens csapatok vonulnak fel, akkor az egyes táborok kiépítése sokkal könnyebb, hiszen mindenki összedolgozik.

– Három hónap múlva indultok, hogyan telnek majd addig a napjaitok, mennyire szoros az időbeosztás?

Suhajda Szilárd: Ami állandó munkát jelent, az a felkészülés, folyamatosan edzünk egyénileg és párban is. Emellett a jelenlegi szakaszban még bőven akad logisztikai, adminisztratív teendő is, ez szintén sok időt elvesz. De minél közelebb kerülünk az induláshoz, annál jobban tudunk csak a konkrét feladatra, tehát a hegyre és az edzésmunkára koncentrálni.

– Hány fős lesz a csapatotok? Utazik még valaki rajtatok kívül?

KD: Az alaptáborig egy-két partnerünk lehet, hogy elkísér majd bennünket, ez egy nagyon szép és izgalmas, kihívásokban gazdag túra. Valószínűleg egy operatőr is jön majd, hogy addig is minél intenzívebben tudósíthassunk az expedícióról. Utána viszont a hegyen már nem lesz velünk más.

Az itthoni csapat az edzővel, kommunikációs szakemberrel, meteorológussal együtt 4-5 főt tesz ki, de ők persze mással is foglalkoznak az expedíció mellett.

Azt viszont érdemes kihangsúlyozni, hogy bár mi ketten vagyunk a reflektorfényben, ez az egész valójában mégis csapatmunka. A háttérben maradók ugyanannyira megérdemlik az elismerést, hiszen nélkülük elindulni se tudnánk.

– Kettőtök között milyen a dinamika, miben különbözik leginkább egy páros expedíció ezen a szinten attól, ha egyedül másztok?

KD: A mászás ketten fizikai értelemben is könnyebb: ha egyedül mész, az nem azt jelenti, hogy feleannyi cuccot kell vinned, mintha ketten mennétek. Csomó dologra így is, úgy is szükség van, ezért jóval könnyebb elosztani a terhet, ha többen vagytok.

Ennél még fontosabb, hogy a szakmai döntéseket is ketten hozzuk meg. Ha valamiben bizonytalanok vagyunk, tudunk egymásnak segíteni, ütköztetni az érveinket.

SSZ: Igen, valóban kiegészítjük egymást... Az első kérdésre visszatérve, a 2016-oshoz képest a jelenlegi expedíciónk abban is nagyon más, hogy akkor, 2016-ban indultunk útnak először közösen. Idén már összeszokott párosként vágunk neki a hegynek és talán az is igaz, hogy az idei expedícióra készültünk a legalaposabban, ebbe raktuk bele a legtöbb munkát. Reméljük, meglesz az eredménye.

– Dávid, rólad szerintem mondhatjuk, hogy elég megosztó személyiség vagy: főleg a legutóbbi sikertelen Everest-expedíció után jelentek meg olyan vélemények, amelyek azt firtatták, „kamugép vagy bölcs hegymászó” vagy-e a többszöri visszafordulás miatt. Mekkora figyelmet, illetve jelentőséget tulajdonítasz ezeknek?

KD: Nem tudom, hogy én személy szerint mennyire vagyok megosztóbb személyiség a többieknél, az expedíciós hegymászók alapvetően azok szoktak lenni. Hol azért, mert a közvélemény szerint túl sok kockázatot vállalunk, hol pedig azért, mert úgy vélik, hogy túl óvatosak vagyunk.

Én igyekszem csak a szakmai visszajelzésekre koncentrálni, például arra, hogy két egymást követő évben kaptam meg a hazai szövetségtől az Év mászása elismerést. A jól sikerült 2015 és 2016 után 2017 és 2018 valóban nehéz évek voltak.

– Akkor a közvélemény nem is rak rád nagyobb terhet, vagy plusz elvárást a mostani expedíció előtt?

KD: Nem, szerintem nem is volna szerencsés, ha akár a pozitív, akár a negatív kritikák befolyásolnák a tevékenységemet. A feladat önmagában is elég nehéz, szakmai értelemben kell megoldani, és a döntésekre csak olyan dolgoknak szabad hatnia, mint például az aktuális időjárás, vagy a fizikai állapotom. Annak, hogy idehaza az emberek lelkesednek, vagy éppen mérgesek, vagy csalódottak, egyáltalán nem szabad hatással lennie rám.

– Egy csúcs megmászása (adott esetben első magyarként) számotokra mekkora részben egyéni siker, és mennyire az országé?

KD: Sosem köntörfalaztam, ha erről volt szó: elsősorban azért mászok hegyeket, mert szeretek hegyeket mászni. Én, illetve jelen esetben mi ketten vagyunk azok, akik ezt az egészet átéljük. Ugyanakkor nagyon jó érzés, ha közben mások is örülnek az elért eredményeinknek, és dicsőségnek tartják a magyar expedíciós hegymászásra nézve. A motivációmat viszont nem ez adja.

SSZ: A hegymászás abból a szempontból fekete báránynak számít a többi sportág között, hogy nincs a szó szoros értelmében vett közönsége. Ott vagyunk a világ végén, és élsportolói attitűddel küzdünk egy adott cél eléréséért, viszont senki nincs körülöttünk, aki a helyszínen szurkolna értünk. Persze nagyon sokan kíváncsiak, és a technikai fejlődésnek hála egyre több mindent tudunk már élőben, a hegyről közvetíteni, de a dolgok egy része továbbra is csak utólag jut el a nagyközönséghez.

Abban én is egyetértek, hogy maga a tevékenység kicsit öncélú, ugyanakkor örömmel tölt el, hogy ennyi ember követi figyelemmel és érzi magáénak a sikereinket. De amikor kint vagyunk, elsősorban a feladatra és a túlélésre koncentrálunk.

– Nem sok profi magyar hegymászóról hallani rajtatok kívül, legalábbis ekkora médiafigyelmet biztos nem kap senki más az utóbbi években. Milyennek látjátok a sportág helyzetét idehaza?

KD: Először is fontos tisztázni, maga a sportág nagyon összetett. Ha korcsolyát veszel a lábadra, akkor is rengeteg mindent csinálhatsz, a gyorskoritól kezdve a jégtáncig. Kicsit ilyen a mi helyzetünk is: az expedíciós hegymászáson túl létezik például teremmászás, vízjégmászás, klasszikus alpinizmus és még hosszan lehetne sorolni.

Igaz, hogy a himalájai hegymászás mindig kiemelt figyelmet kap – hiszen a nyolcezres csúcsok valóban grandiózusak –, és ez valószínűleg így is fog maradni mindig. Mi viszont feladatunknak érezzük, hogy ebből a kiemelt figyelemből kicsit visszaforgassunk, és felhívjuk a figyelmet a magyar hegymászók által elért más teljesítményekre is.

SSZ: Szerintem sem az expedíciós hegymászás a sportág csúcsa, ez csak egy műfaj a sok közül. Azt viszont nagyon is fontos kiemelni, hogy mindegyiknek megvannak a maga rendkívüli tehetségei hazánkban is – erre igyekszünk rendszeresen rámutatni a nyilvánosság előtt is.

– Vannak mentoráltjaitok, akik a következő generációt adhatják a ti műfajotokban?

KD: Azt hiszem, látni már azt a következő generációt, akik a hazai expedíciós hegymászásban is meghatározók lesznek utánunk.

Három nyolcezres csúcs hiányzik még a Himalája Koronája projekt teljesítéséhez és bízom benne, hogy ebben azért még nekünk is részünk lesz – emiatt is megyünk most a K2-re. Ha sikerül mindegyik, a magyar expedíciós hegymászásnak új célokat kell keresnie, amiben már az utánunk jövőknek is komoly szerepe lehet.

Amennyiben megkeresnek minket, mi nagy örömmel adunk tanácsot, segítünk és adjuk át azt, amit tanultunk az évek során.

– Tehát most a maradék három csúcs megmászása az elsődleges cél. Ameddig nem sikerül, máshová nem is szerveztek expedíciót?

KD: Ilyen ígéretet nem tennék, mert sok szép cél és álom kavarog a fejemben, de annyi biztos, hogy ez áll a tevékenységünk fókuszában jelenleg.

SSZ: Számos egyéb hegymászó-ambíciónk is van, de ami a nyolcezreseket illeti, mindenképp erre a három csúcsra szeretnénk koncentrálni a következő években.

– Együtt mentek mindenhová?

KD: Igen, mi vagyunk az Eseményhorizont csapat, így tervezünk indulni minden alkalommal.

– Hány éves korig lehet fizikai kondival bírni az évi rendszerességű expedíciózást? Van tervetek arra, meddig folytatnátok?

KD: Az egyik kritika az expedíciózással kapcsolatban, hogy ez egy önző tevékenység. Erre két dolgot lehet válaszolni – vagy szabadkozni, hogy „nem, én márpedig nem ezért csinálom”, vagy beleállni.

Én az utóbbit választom: ahogy az előbb is elmondtam, nagyon örülök neki, ha az, amit csinálok, másokat is jó érzésekkel tölt el, de az expedíciózást szerintem csak azért érdemes csinálni, mert te magad szeretnéd. Ad valamit, tanulsz belőle, örömet okoz, satöbbi.

Amíg ezek adottak, és amíg képes vagyok rá, hogy oxigénpalack nélkül csináljam, nem fogom abbahagyni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Frei Tamás: A magyar társadalom sose fogja megbocsátani Orbán Viktornak, hogy nekünk ilyenek lettek az oligarcha-családjaink
Új, Kobalt című könyve apropóján adott interjút Frei Tamás a Magyar Hangnak, ahol a regény geopolitikai háttere mellett beszélt Orbán Viktor nemzetközi szerepéről és az ország jövőjéről is.


Az író szerint új könyvének egyik karakterét, egy pocakos, vadászó, NER-milliárdost már több valós személy is magára vette. Elmondása szerint vicces, amikor a „könyv fölött álló kiadók és terjesztők szintjére” befut egy telefon, és egy oligarcha azzal tiltakozik, hogy ő nem is olyan, mint a regényben. „És azt mondja, hogy magamra ismertem, de én nem ilyen vagyok. Hát akkor miért rántottad magadra? Most akkor magyarázzam, hogy nem is ő, hát hiszen ő is mondja, hogy ő nem ilyen” – ecsetelte a helyzet abszurditását. Frei szerint a karaktert Mészáros Lőrinctől Szíjj Lászlóig sok mindenkiből gyúrta össze.

A könyv 2025-ben játszódik, és Orbán Viktor még mindig miniszterelnökként szerepel benne. Frei Tamás a jelenlegi belpolitikai helyzetet elemezve úgy látja, hogy 50-50 százalék az esélye a Fidesz-kormány maradásának. Úgy fogalmazott: „minimum annyi esélyt látok, hogy a Fidesz marad, mint hogy nem.”

Az interjúban Frei Tamás élesen bírálta a magyarországi oligarcha-rendszer kiépítését, amelyet Orbán Viktor legsúlyosabb bűnének nevezett.

„Ez lesz a legsúlyosabb bűne Orbán Viktornak. Nem fogják megbocsátani. A magyar társadalom történelmileg sose fogja megbocsátani. Hogy nekünk ilyenek lettek a... ezek lettek az oligarcha-családjaink” 

– jelentette ki.

Úgy véli, a folyamatot rosszul vitelezték ki, rossz embereket választottak, és ez nem a dél-koreai modell, ahol a legtehetségesebb szereplőket támogatta az állam. Szerinte ezek az emberek abban tehetségesek, hogy megszerezzék a pénzt, de abban már nem, hogy üzemeltessék a megszerzett vagyont. „Pontosan tudom, hogy próbálják a menedzsereket levadászni, hogy ezt a kuplerájt üzemeltessék. Már azt se tudják, mijük van.” Ennek következménye Frei szerint egy rettenetes kontraszelekció, ami miatt a tehetséges emberek elhagyják az országot, ennek következtében millió befektetés nem jön be.

„Tényleg az lesz a legvége, hogy ők meggazdagodtak, és egyébként semmi haszna ebből az országnak nem volt, és nem lesz.”

Frei szerint ezután jön a magyar történelem tipikus tragikuma. „Itt egy-két generációnként mindig lenullázódik ez az ország, ugye? És újrakezdjük, és a Dunába lőjük, és kitelepítjük, és államosítjuk, és privatizáljuk, és reprivatizáljuk, és most majd megint reprivatizáljuk” – mondta, hozzátéve, hogy

a mostani oligarcha-családok második generációjának tagjai tévednek, ha azt hiszik, 40 év múlva is luxuséletet élhetnek.

A világpolitikai helyzetet elemezve kifejtette, hogy a világ egyre inkább az 1600-as évek eleji, harmincéves háború korszakára kezd hasonlítani, ahol az államok nem állandó szövetségi rendszerekben, hanem ügyek mentén, eseti jelleggel működnek együtt. Szerinte a világ egyre több országában egyetlen ember dönt, ami furcsa módon kiszámíthatóbbá teszi a politikát, hiszen elég az adott vezető – például Donald Trump, Hszi Csin-ping vagy Orbán Viktor – szándékait megérteni.

Frei szerint a világ a nagyhatalmak harcának korszaka felé halad, ahol Magyarországnak is döntenie kell majd, kivel van. Példaként említette az akkumulátorgyártást, ahol az amerikai és a kínai technológia versenyez egymással. Állítása szerint eljöhet a pillanat, amikor az országot felhívják.

„Mi van akkor, hogyha majd jön a hívás Trumptól, vagy Hszi Csin-pingtől, hogy kivel vagy, Viktor?” – tette fel a kérdést.

Frei Tamás szerint Orbán Viktor a hozzá hasonló úton járó politikusok, így Donald Trump számára is jelentős szereplő. Úgy látja, Trump jobban figyel Orbánra, mint sok más vezetőre, mert valós példának tekinti arra, „hogy hogy kell egyszemélyes országmenedzserré válni, és ebben mennyire kell vizionárius módon határozottnak és eltökéltnek lenni”,  a cél érdekében akár „maffiamódszerekkel” megsemmisíteni az ellenfelet.

Az ország gazdasági jövőjével kapcsolatban pesszimista. Úgy látja, Magyarország beleragadt a közepes jövedelmű országok csapdájába, ahonnan a Covid, az ukrajnai háború és a választási költekezések miatt már nem is tud kitörni.

A legrosszabb forgatókönyvnek azt tartja, hogy az ország visszasüllyed az összeszerelő üzem szintjére, de már nem is magyar, hanem importált, például fülöp-szigeteki munkaerővel, miközben a magyar társadalom 80 százaléka a mindennapi megélhetésért küzd. Feltette a költői kérdést, amit Orbán Viktornak is feltenne: „Jól látom, hogy ön most már föl is adta a reményét, hogy mi ezt megugorjuk, és ezért azt találta ki, hogy visszamegyünk újra az olcsó munkaerő országába?”

Rámutatott, hogy míg Amerikában politikai botrányt okozott, hogy a jövedelmek 8%-át költik élelmiszerre az emberek, addig „Magyarországon ez már majdnem 40%.”

Szerinte a magyar politikai elitből senki nem beszél őszintén az emberekkel a valós helyzetről. „Ezen a vonalon itt én egy hangot nem hallok, aki a magyar emberekkel tényleg őszintén beszél” – jelentette ki.

Az interjú végén a magyar társadalom állapotát Hamvas Béla Az öt géniusz* című műve alapján elemezte. Elmélete szerint Trianon után felborult a történelmi Magyarországot alkotó ötféle embertípus (délias, nyugatias, északi, sztyeppei és bizánci) egyensúlya, és a „sztyeppei magyar” mentalitása került túlsúlyba.

Szerinte az azóta tartó kivándorlás ezt az arányt tovább rontotta, és ez a kulturális-antropológiai eltolódás az ország mélyebb problémája, aminek a megoldása nélkül a gazdaságpolitikai döntések felszínesek maradnak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Varga-Damm Andrea: A szentmártonkátai tragédia nem akkor kezdődött, amikor a fiatalok beültek az autóba
A volt parlamenti képviselő szerint pár nap után mindenki továbblép az ilyen tragédiák után, és nem vonják le a tanulságokat, ezzel pedig elveszik az esélyt, hogy a jövőben megelőzhetőek legyenek a hasonló esetek.


Varga-Damm Andrea volt jobbikos országgyűlési képviselő a Facebookon fejtette ki véleményét a szentmártonkátai tragikus balesetről, amelyben öt fiatal vesztette életét.

Az ügyvéd szerint az ilyen esetek után a társadalom nem beszéli ki a valódi okokat, pedig szerinte „ennek nem szabadott volna megtörténnie, ha normálisan élték volna életüket azok, akik áldozatokká váltak.” Úgy véli, ha nem keresik az okokat és nem vonják le a tanulságokat, azzal elveszik az esélyt, hogy a jövőben megelőzhetőek legyenek a hasonló esetek.

A volt képviselő azt állítja, munkája miatt jól ismeri a települést, amely szerinte a nagyszerű emberek és az egészséges természeti környezet mellett „rendkívül fertőzött a bűncselekményektől.” Hozzáteszi, hogy szerinte a hatóságok mindent tudnak ezekről, de nem tesznek semmit. Szerinte a következmények nélküli bűnözői életvitel azt üzeni a fiataloknak, hogy bármi rosszat megtehetnek, és a bűnözésből több pénzt lehet keresni, mint a tanulásból vagy a munkából.

Varga-Damm úgy véli, a tragédia borítékolható volt, és nem akkor kezdődött, amikor a fiatalok beültek az autóba.

„Ez a tragédia akkor kezdődött, amikor a temetésre tarháló apuka autót vett a fiának, akinek nincs jogosítványa” – fogalmazott.

Állítása szerint mindenki tudta a faluban, hogy a sofőrnek nincs jogosítványa, száguldozik, és sportot űz abból, hogy a vonatok előtt hajt át, a közösség mégsem tett semmit. Ő maga is többször látta ezt autót száguldozni, „mintha egy őrült vezetné.”

„A lakók pedig naponta nézhették végig mindezt. S nem tett ellene senki, semmit. Apuka sem vette el az autót” – szögezi le a volt parlamenti képviselő. Hozzáteszi, hogy az áldozatok hatan ültek be egy ötszemélyes autóba, miközben tudták, hogy „a sofőr ittas, és nincs jogosítványa.”

Megemlíti, hogy az áldozatok szülei azt mondták, nem tudtak hatni a gyerekeikre, hogy kerüljék a fiatalember társaságát. Varga-Damm Andrea azzal zárja a posztját, reméli, hogy Szentmártonkátán mindenki elgondolkodik.

Mint arról beszámoltunk, a szentmártonkátai tragédia kedden este 9 óra után történt Szentmártonkátán, a Vasútsoron található vasúti átjáróban. A Budapest felé tartó Tokaj InterCity ütközött egy autóval, amelyben hatan utaztak. A helyszínen életét vesztette a 24 éves sofőr, egy 15 és egy 17 éves fiú, valamint egy 18 éves fiatal, és egy 30 éves férfi. A baleset egyetlen túlélője egy 18 éves lány, akit életveszélyes sérülésekkel szállítottak kórházba. A vonaton utazók közül senki sem sérült meg.

A MÁV tájékoztatása szerint a fénysorompó a baleset idején működött, és tiltó jelzést mutatott. Az elsődleges vizsgálatok szerint az autó vezetője a lezárt félsorompót kikerülve hajtott a sínekre. A rendőrség több ember halálát okozó közúti baleset gondatlan okozása miatt indított eljárást ismeretlen tettes ellen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Kitálalt a volt kémfőnök: Maga az Orbán-kormány jelenti a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot
Telkes András szerint a kormány baráti viszonya Moszkvával és Pekinggel védtelenné tette az országot. A szakértő úgy látja, a szolgálatok ma már nem a nemzetet, hanem a hatalmat védik.


Magyarországon a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot maga az Orbán-kormány jelenti – erről beszélt Telkes András, az Információs Hivatal egykori főigazgató-helyettese Kéri László politológus KÉRI KÉRDI című műsorában. A szakértő szerint a titkosszolgálati tevékenység általában azokban a viszonyokban erősödik fel, ahol egy országnak érdekellentétei vannak, a jelenlegi kormányzat felfogásában pedig ezek az ellentétek nem Oroszországgal vagy Kínával, hanem Brüsszellel és a „Soros-birodalommal” szemben állnak fenn.

Telkes úgy látja, hogy azokban az irányokban, ahol a kormányzat barátságot ápol és kevés az érdekellentét, egy kis kapacitásokkal bíró országban a titkosszolgálati munka – a hírszerzés és a kémelhárítás is – visszafogott lesz.

„Tehát így fordulhat elő az, hogy Magyarország tulajdonképpen titkosszolgálati átjáróházzá vált”

– fogalmazott a szakértő.

Példaként említette, hogy Oroszország szabadon hozzáférhetett a Külügyminisztérium informatikai rendszereihez. Ezt arra vezette vissza, hogy a kormány korábban megszüntette az önálló nemzetbiztonsági felügyeletet. Állítása szerint korábban Magyarországnak olyan kibervédelmi képességei voltak, hogy a magyar szakemberek jelezték nyugati partnereiknek az oroszok által alkalmazott új módszereket, de ez a képesség mára jelentősen meggyengült.

Telkes András szerint az orosz témával kapcsolatban látható, hogy „tulajdonképpen egy politikai együttműködés alakult ki a magyar kormány és az orosz hírszerzés között”. Ezt szerinte jól példázza az az eset, amikor az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SVR) közleményt adott ki arról, hogy Brüsszel és Ursula von der Leyen akarja Magyar Pétert hatalomra juttatni. A szakértő felidézte, hogy másnap a magyar külügyminiszter lényegében megerősítette ezt a narratívát.

A nemzetbiztonsági szakértő egy másik példát is hozott az orosz-magyar propaganda együttműködésére. Elmondása szerint a magyar propagandasajtóban jelent meg először az az információ, hogy az ukránok lezuhant orosz drónokból akarnak robbanófejjel ellátott fegyvereket összeszerelni, amelyeket Lengyelország és Románia ellen vetnének be. Ezt a hírt felkapta az orosz külügyi szóvivő, majd egy orosz X-csatorna már arra hivatkozott, hogy az információ a magyar hírszerzéstől származik, végül pedig az SVR is kiadott egy közleményt az állítólagos ukrán provokációról. „Tehát egy ilyen ide-oda pingpongozás volt az információ” – foglalta össze a folyamatot.

Telkes szerint az orosz beavatkozás a jövőben még komolyabb lehet.

Úgy véli, „azzal, hogy létrehozzák ezeket a digitális polgári köröket, egy nagyon széles ajtót nyitnak az orosz szolgálatoknak arra, hogy beavatkozhassanak a magyar választásokba”.

Kifejtette, hogy az orosz szolgálatoknak specializált egységeik vannak arra, hogy valódinak látszó profilokkal és információkkal jelenjenek meg egy másik ország online terében. Szerinte „itt meg lehet jelenni ebben a digitális polgári körös ökoszisztémában úgy, mintha magyarok lennénk, és ebbe el lehet ültetni az orosz érdekeknek megfelelő információkat, úgyhogy ezt mi tulajdonképpen észre se vesszük”.

A szakértő a kínai jelenlétre is kitért. Felidézte, hogy májusban Budapestre látogatott a Kínai Kommunista Párt egyik magas rangú tisztségviselője, aki korábban állambiztonsági miniszter volt, és jelenleg is a pártapparátusban felügyeli ezt a területet. Telkes szerint a politikai tárgyalások mellett a kínai vezető felkereste az Információs Hivatalt is. „Tehát ez számomra azt jelenti, hogy itt egyfajta titkosszolgálati kapcsolatfelvétel is történt Kína és Magyarország között” – mondta. Emellett megemlítette a magyar és a kínai hírügynökségek közötti megállapodást is, amely hírcserét és szakemberek képzését is magában foglalja, ami szerinte szintén tág kaput nyit a kínai befolyásnak.

Telkes András szerint az orosz és a kínai érdekek közösek abban, hogy Orbán Viktort hatalomban tartsák.

„Azt hiszem, ami közös itt az orosz és a kínai érdekekben az az, hogy egyfelől mindenképpen Orbán Viktor-t hatalomban tartsák, de úgy tartsák hatalomban, hogy Magyarország közben az EU és a NATO tagja maradjon”

– jelentette ki, hozzátéve, hogy Magyarország így hídfőállás lehet ezen hatalmak számára.

Az interjú végén a Tisza Párt környékén is feltűnő szakértő arról is beszélt, hogy egy esetleges kormányváltás után mik lennének a legfontosabb teendők a nemzetbiztonság területén. Ezek között említette a szolgálatok feletti parlamenti és politikai ellenőrzés helyreállítását, a politikai felelősségi viszonyok átláthatóvá tételét, valamint a 2010 után keletkezett teljes dokumentáció megmentését és feldolgozását, hogy rekonstruálható legyen, mi történt az elmúlt másfél évtizedben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Börtön jár érte!” – Magyar Péter keményen üzent a Fidesznek a kirobbant adatbotrány után
A politikus szerint a kormánypárt illegálisan listázza a TISZA szimpatizánsait a megszerzett adatokból. Ezért a törvény szerint akár többéves szabadságvesztés is kiszabható.
Malinovszki András - szmo.hu
2025. november 06.



A Tisza Világ nevű mobilalkalmazásból egy mintegy 200 ezer sort tartalmazó adathalmaz került nyilvánosságra. Az ügyben a kormányoldal és Tisza Párt teljesen ellentétes magyarázattal állt elő. Erről kérdeztük Magyar Pétert, az ellenzéki párt elnökét, és Menczer Tamást, a Fidesz kommunikációs igazgatóját.

Menczer szerint a tények egyértelműen ukrán szálra utalnak. Állítása szerint a kiszivárgott adatok között két ukrán állampolgár, Miroslav Tokar és egy Andriy Galelyuk nevű férfi is szerepel, akik a PettersonApps nevű ukrán cégnek dolgozva vettek részt az applikáció fejlesztésében és tesztelésében.

„Ezeket az adatokat az ukránok kapták meg és vitték magukkal, és ott van 200 ezer magyar ember adata egy háborúban álló kormánynál, aminek szuverenitási és nemzetbiztonsági vonatkozása van”

– jelentette ki Menczer, aki szerint Magyar Péter korábban letagadta, hogy ukránokkal dolgozott volna. A kormánypárti politikus úgy véli, nem egyszerű behatolásról van szó, hanem együttműködésről.

Ezzel szemben Magyar Péter orosz titkosszolgálati akciót sejt a háttérben, amelynek célja Orbán Viktor hatalomban tartása. „Kinek az érdeke hatalomban tartani Orbán Viktort és a galerijét? Mindenki tudja: az orosz elnöknek és az oroszoknak” – fogalmazott a Tisza Párt vezetője. Szerinte az ukrán neveket és feliratokat az orosz szolgálatok is elhelyezhették az adatbázisban megtévesztésül. Kiemelte, hogy a kormány narratívája folyamatosan változott: először amerikai, majd ukrán fejlesztőkről beszéltek, végül pedig ukrán elkövetőkről.

Magyar szerint a legfontosabb kérdés, hogy ki használja fel az illegálisan megszerzett adatokat. „Érdekes módon mégis az orbáni hatalom használja ezeket az adatokat: az orbáni propaganda listázza ez alapján a civileket, hozza nyilvánosságra művészek, bírók, újságírók nevét, elérhetőségét, címét. Akkor hol vannak itt az ukránok?” – tette fel a kérdést.

A politikus szerint az adatokkal való visszaélés és a listázás bűncselekmény, amelyért a törvény szerint börtön jár. „Remélem, hogy tudják: ezt a magyar hatóságok ki fogják vizsgálni, ha a választásokig nem, akkor utána” – üzente a fideszes politikusoknak.

Magyar Péter azt is állítja, hogy a nyilvánosságra hozott lista manipulált, mivel olyan személyek neve is szerepel rajta, akik soha nem töltötték le az alkalmazást. „Ha valaki manipulálja, akkor nem belül manipulálja, hanem a Karmelitában vagy éppen az orosz nagykövetségen” – tette hozzá.

Magyar Péter és Menczer Tamás a botrányról

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk