SZEMPONT

Helyzetjelentés egy Kijevben élő magyartól: „A készleteket már felvásárolták, hamarosan nem lesz inzulin és szívgyógyszer”

Olvasónk szerint az ukrán fővárosban mindenből hiány van, miközben az orosz hadsereg ostroma hetekig, sőt akár hónapokig is eltarthat majd. Ő mégse pánikol, inkább segíteni próbál.

Láng Dávid - szmo.hu
2022. március 03.

Napok óta egyre aggasztóbb hírek érkeznek Kijevből, amelyet az oroszok hamarosan teljes ostrom alá vonhatnak.

Olvasónk, F. (teljes nevét kérésére nem írjuk le) elmenekülni nem tudott, ezért úgy döntött, inkább mindent megtesz azért, hogy nála szerencsétlenebb sorsú embereknek segítsen.

Szerda délután beszélgettünk vele az aktuális helyzetről és a kilátásokról.

– Hogyhogy még az országban van?

– Két éve egy betegség következtében kórházba kerültem, többször is megműtöttek, ezzel gyakorlatilag megmentették az életemet. Ilyenkor kialakul egy szoros bizalmi viszony az orvos és a beteg között, és mivel még hátra volt egy hosszú és bonyolult műtét, szerettem volna, ha azt is itt végzik el. A koronavírus miatt viszont egyre csak tolódott az időpont, mivel a nem sürgős beavatkozásokat elhalasztották, így nem térhettem vissza időben Magyarországra. Most pedig minden bizonnyal már akkor se tudnék, ha akarnék.

– Mennyire érte váratlanul a háború kitörése?

– Az orosz médiában már régen megjelent a háborús retorika, gyakorlatilag 8 éve zajlik a konfliktus. Én személy szerint arra számítottam, hogy a délkelet-ukrajnai Donbasz régióban lehetnek kiterjedt csatározások. Azt viszont, hogy olyan szinten eszkalálódik a helyzet, mint ahová mostanra eljutottunk, senki nem gondolta. Ne szépítsük, ez totális háború, egyáltalán nem egy egyszerű „katonai akció”, ahogy azt az orosz propaganda állítja.

– Az benne volt a pakliban, miután megindultak a harcok, hogy alig egy nappal később már Kijevig ér majd a front?

– Igen, egyértelműen. Onnantól, hogy megjelent a valós háború veszélye, ezzel mindenki tisztában volt, annyira közel van a főváros az országhatárhoz. Ugyanakkor mindenki csak villongásokra, kisebb összetűzésekre számított, nem arra, hogy szárnyas rakétákkal és harckocsioszlopokkal támadnak.

– A környezetében hogyan élik meg a helyzetet?

– Van az a híres háborús plakát, hogy „Keep calm and carry on!”, vagyis maradj nyugodt és tedd a dolgodat. Szerintem itt is ez a jellemző, felnőtt férfiakon legalábbis nem látok pánikot vagy kétségbeesést. Persze senki nem nyugodt: aki azt mondja, hogy egy ballisztikus rakéta becsapódásának hangjától jobban érzi magát, az hazudik. De nincs pánik, mindenki teszi a dolgát.

– Önnek például mi a dolga?

– Miután a vállalkozásom meghalt, egy nap tétlen szemlélődés után úgy voltam vele, hogy akkor segítsünk.

Én harcolni nem tudok, nem is nagyon akarok, de látom, milyen borzalmas emberi következményei vannak ennek az egésznek. Humanitárius, erkölcsi, egzisztenciális. Muszáj tenni ez ellen, az élelmiszer-, gyógyszer- és egyéb szükségletek kielégítéséért. Jelenleg az első ilyen szállítmányokat szervezzük jóformán minden ismerősömmel, de mivel nem vagyunk segélyszervezet, csak egyszerű civilek, korlátozottak a lehetőségeink.

Az viszont előny, hogy mivel mi itt vagyunk, pontosan tudjuk, mire van szükség.

Metrószerelvényben rendezkedett be egy nő gyermekeivel a kijevi metró egyik állomásán, amelyet óvóhelyként használnak az ukrán fővárost érő orosz támadások miatt 2022. március 2-án (Fotó: MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko)

– Mi a helyzet a kijevi infrastruktúrával?

– Közlekedni gyakorlatilag már nem lehet. Az összes főúton barikádokat emeltek, ezzel már az ostromra készülnek.

A város környékén lévő kisebb, mocsaras folyók hídjait felrobbantották, nyugati oldalról így nagyon nehéz megközelíteni a várost. A cél most egyértelműen az, hogy megakadályozzák az orosz csapatok benyomulását.

Ráadásul még a második napon elpusztult Ukrajna üzemanyag-tárolási kapacitásainak jelentős része. Ez rögtön korlátozta az embereket abban, hogy elhagyják Kijevet, illetve a többi, csapás alatt álló várost. A tartalékok nagy része azóta a hadsereg szükségleteinek kielégítésére megy. Azonnal sorok alakultak ki a benzinkutaknál, így ott is kifogyott minden, utánpótlásra pedig az úttorlaszok miatt szintén nincs lehetőség.

A másik háborús tapasztalat, hogy mindenki azonnal megpróbált készpénzhez jutni a bankokból. Az első napjának végére minden automata kiürült. Maradt a kártyás fizetés, ami a nagy hálózatok boltjaiban ugyan lehetséges, de ezeken a helyeken 150-200 méteres sorok állnak. Az pedig csak odabent derül ki, pontosan mi van készleten.

– Miből van még hiány?

– Mostanra, a hetedik napra mindenből. Az egyetlen kivétel az alkohol, aminek az árusítását viszont korlátozták, mert el akarták kerülni, hogy részegen fosztogatni és garázdálkodni kezdjenek az emberek. De egyébként se vennének, a jellemző inkább az, hogy két nap ivás után fogták magukat, és elmentek géppisztolyokat felvenni oda, ahová szólította őket a hazájuk.

– Mire számít, meddig húzódhatnak el a harcok?

– Én bízom abban, hogy egy háborút sosem fegyverrel, sokkal inkább tárgyalásokkal lehet megnyerni. Minél eredményesebbek ezek a tárgyalások, annál nagyobb esély van legalább egy átmeneti leállásra. Az biztos, hogy Ukrajna egyedül ezt a háborút nem tudja megnyerni, ahogy az is, hogy már a Nyugat eddigi szankciói is példátlan ütést mértek a támadó félre. Gyakorlatilag lefelezték az orosz gazdaságot, és lehetetlenné tették, hogy akár csak a felét fenntartsák az eddigi életszínvonaluknak. Ez egyébként egy kiemelt réteget leszámítva eddig sem volt túl magas.

Amit Ukrajna tud, az a példátlan erkölcsi hozzáállás. Ők ezt úgy hívják, hogy Majdan-üzemmód (Kijev főtere után, ahol a 2014-es tüntetések zajlottak – a szerk.): amikor baj van, bekapcsolódik bennük egy hihetetlen mértékű összetartás, nem vitatkoznak, mennek és csinálják. Elég az is, ha egy autó felborul, másodperceken belül mindenki ott terem a környékről, hogy csapatba összeállva visszafordítsák és kimentsék a sérülteket. Most ugyanez történik nagyban: nem várnak senkire, csinálják.

Nyerni egy jóval erősebb hadsereggel szemben nem lehet, kitartani viszont lehet, és ebben nagyon jók. Arra ne számítson senki, hogy az ukránok ezt egyszerűen feladják majd, bármennyi veszteség is éri őket. És még ha az oroszok el is foglalnák a fővárost, felmerül a kérdés, hogy mihez kezdenek utána?

A politikai hatalom megváltozhat, de a lakosság ettől még nem fogja szeretni őket. Köszönik szépen. nem kérnek a megszállókból. Ezért úgy gondolom, hogy amit a támadók kitűztek, az egy értelmetlen cél.

Fegyveres férfi őrt áll a kijevi Függetlenség (Majdan) téren 2022. március 2-án (Fotó: MTI/AP/Efrem Lukackij)

– Meddig tarthat Kijev ostroma?

– Minden az alkalmazott taktikától függ. Ha hagyományos fegyverekkel próbálják meg elfoglalni a várost, az nem fog menni. Akkor hetekig, sőt akár hónapokig is eltarthat. De van egy még rosszabb verzió: ha átmennek tömeges bombázásba és rakétázásba, vagy ha szintet lépnek, és taktikai atomfegyvereket is bevetnek.

– Erre lát esélyt?

– Ez hangsúlyozottan a magánvéleményem, de ha engem kérdez, látok. Egy háborúban célok vannak és eredmények. Ha ezeket nem tudják elérni az eredetileg használt eszközökkel, szintet kell lépni.

– Milyen érzései vannak attól, hogy ez bekövetkezhet?

– Semmilyen érzésem nincs, miután ráhatásom sincs az események alakulására. Nem pánikolok, nem vált ki belőlem különleges szorongást. Persze biztosabbnak sem érzem a helyzetemet tőle, de szerintem jelenleg nem érdemes jóslásokba bocsátkozni.

– A kommunikáció működik?

– Igen, ez nagyon fontos: működik az internet és a telefon, van áram, tudunk kommunikálni egymással. A helyi önkormányzatok most igyekeznek megteremteni annak a lehetőségét, hogy minél gördülékenyebben tájékoztathassák a lakosságot. Csoportokat hoztak létre az információk megosztására, tegnap például arra figyelmeztettek, hogy elképzelhető, hogy a rakétatámadások miatt áramszünet lesz éjszaka. Napi szinten próbálják felhívni a figyelmet a lehetséges veszélyekre, miközben saját cselekvésre ösztönzik az embereket: például arra, hogy töltsenek ki maguknak minél több vizet, mert elképzelhető, hogy abból is hiány lesz.

– Hogyan tervezi átvészelni a következő napokat, heteket? Mennyire foglalkoztatja, mi fog történni?

– Arról, hogy mennyire foglalkoztat, legyen elég annyi, hogy három napja nem aludtam két óránál többet. Próbálok segíteni a nálam szerencsétlenebb helyzetbe került embereknek, akik megsérültek, nincs mit enniük, vagy kénytelenek a betonon aludni egy hideg pincében.

Ez sürgős feladat: két héten belül élelmiszerhiány lesz, kötszer- és gyógyszerhiány már most van. Hajlamosak vagyunk nem is gondolni arra, mi történik például akkor, ha elfogy az inzulin. A készleteket már felvásárolták, szóval csak idő kérdése, és a cukorbetegek életveszélybe kerülhetnek. A szívgyógyszereket, fájdalomcsillapítókat is felvásárolták, nagyon sok pszichiátriai beteg ugyancsak nem fog hozzájutni a gyógyszereihez hamarosan.

Csomó olyan problémát látok, aminek a megoldásában kompetensnek érzem magam. Az én feladatom, hogy megpróbáljam összegyűjteni az igényeket, beszerezni a szükséges dolgokat, majd eljuttatni a rászorulóknak. Erre koncentrálok, nem arra, hogy lesz-e mit ennem mondjuk a jövő héten.

(Címlapkép: Ukrán katonák páncélozott szállító harcjárművel haladnak légiriadó alatt egy néptelen sugárúton Kijevben 2022. március 1-jén. Fotó: MTI/AP/Vadim Ghirda)

KÖVESS MINKET:

Népszerű

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Hárommillióért hozták haza a Skóciában meghalt Huszti ikreket – Édesapjuk szerint az adománygyűjtésből ő egy fillért sem kapott

Az apa szerint bűncselekmény történt, nem baleset. A skót rendőrség által lezárt ügyet most egy Skóciában élő, korábban nyomozóként dolgozó magyar férfi is vizsgálni kezdte.

KULT

20 évesen elítélték drogcsempészésért, a szeretői miatt mentek tönkre a házasságai, és az impró zsenijének tartották – Bill Murray 75 éves

A színész kollégái és a vele dolgozó rendezők többsége szerint is nehéz vele együtt dolgozni, de végül mindig kivételes alakításokat produkál. Ő Hollywood egyik bennfentes kívülállója.

KÉK HÍREK

Életveszélyesen megsérült a betörő miközben a rendőrök elől menekült egy budapesti lakásból

Egy férfi egy téglával betört ablakon keresztül mászott be egy lakásba, és még javában kutakodott, amikor a járőrök a helyszínre értek.

Címlapról ajánljuk

SZEMPONT

„Nem hiszem, hogy ők lopnak, csalnak, hazudnak” – fideszesek a Digitális Polgári Körök találkozóján

A Digitális Polgári Körök első offline gyűlésére érkezőket kérdeztük többek között arról is, hogy szerintük mit lehet tenni a politikai erőszak ellen. Menczer Tamás például azt mondta, hogy szerinte a jelenlegi helyzet Magyar Péternek köszönhető.

Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2025. szeptember 21.

Szombat délután tartották a Digitális Polgári Körök első offline gyűlését a Papp László Budapest Sportarénában. A helyszínre érkező vendégeket többek között arról kérdeztük, hogy mit várnak az eseménytől.

„Elsősorban azt, hogy erősítsük a magyarságunkat”

- felelte egy idős férfi.

De volt, aki összetartást, iránymutatást várt, vagy éppen azért jött, hogy több muníciót szerezzen.

„Új alapokra fektette a miniszterelnök a saját táborunk működését, és most azt várjuk, hogy elhangzanak ennek az alapnak a kezdőmondatai”

- mondta Balog Géza, a Fidelitas budapesti elnöke.

Az érkezőktől azt is megkérdeztük, hogy szerintük mit lehet tenni a politikai erőszak ellen.

„Én, és minden politikustársam a Fidesz-KDNP-ben minden erőszakot, minden erőszakra való felhívást és az erőszak elbagatellizálását - lásd Márki-Zay Péter Charlie Kirk kapcsán - ezeket elítéljük, és ezt várnánk el az ellenfeleinktől is. (...)én nem akarom az ellökni, hogy itt a mi felelősségünk nulla lenne...lehet mindenkinek valamennyi felelőssége”

- fogalmazott Menczer Tamás, aki azt is hozzátette:

„Szeretném hangsúlyozni, hogy olyan jelenségek a magyar belpolitikában, amelyek most vannak, akasztásra való felhívás, főbelövésre való felhívás, újságírók lökdösése és pisztollyal járkálás, ilyen a Tisza Párt előtt nem volt. Szeretném jelezni, hogy ez Magyar Péterrel jött be a belpolitikába”.

De többen is ugyanígy vélekedtek az érkezők közül.

„Ha én olyat mondok, ami nem tetszik a baloldalnak, akkor azonnal ellenem fordul, hogy őt ki kell nyírni, ki kell irtani, tönkre kell tenni...”

- mondta Nagy Feró.

De Orbán Viktor poloskázásáról, és arról is megkérdeztük az embereket, hogy az egészségügy rossz állapota, vagy éppen Hatvanpuszta mennyire nehezíti a Fidesz helyzetét.

„Nem hiszem, hogy ők lopnak, csalnak hazudnak...én jobban elhiszem, amit ők mondanak”

- fogalmazott egy férfi, akinek az álláspontjával mindenki egyetértett a megkérdezettek közül.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Letartóztattak egy fegyverest, aki rendőrnek adta ki magát Charlie Kirk búcsúztatásán

A gyanúsított személyazonosságát nem közölték, és egyelőre a vádemelésről sincs hír. A várható nagy érdeklődés miatt egy közeli arénát is megnyitnak kivetítős közvetítéssel.

KÉK HÍREK

Rosszul lett az utcán és meghalt a budaörsi rendőrség 38 éves nyomozója

R. Péter tegnap este, amikor a családjához indult haza, az utcán lett rosszul; a kiérkező mentők és a helyszínre siető rendőrök sem tudtak segíteni rajta.

KULT

Sétálsz vagy meghalsz! A Stephen King könyve alapján készült A hosszú menetelés véres, izgalmas és megható

A sétálók viadalában Philip Seymour Hoffman fia és az Alien: Romulus androidja gyalogolnak 48 társukkal együtt a gazdagságba vagy a halálba: csak egy maradhat!

SZEMPONT

„Nagyon szívesen meghívnám a miniszterelnök urat Stockholm belvárosába, nem fog semmi mást látni, csak boldog, elégedett embereket”

Svédországban élő magyarokat kérdeztünk Orbán Viktor állításáról, hogy valóban „kijelentkeztek-e a civilizációból.” Azt mondják, a bevándorlás okozta kihívások az oktatástól a bűnüzésig tényleg érződnek, de a svédek többsége elfogadó, és úgy érzik, biztonságban vannak.

Fischer Gábor, Címlapkép: Steffen Trumpf, Getty Images - szmo.hu
2025. szeptember 17.

„Egy ország, amely egykor a rendről és a biztonságról volt ismert, jelenleg éppen összeomlik: több mint 280 kiskorú lányt vettek őrizetbe gyilkosságért, családok élnek félelemben. Szívszaggató a helyzet, a svédek jobbat érdemelnek” - írta Orbán Viktor nemrég az X-en. A csatolt videóban pedig arról beszélt, hogy a maffia a gyerekekkel löveti fejbe az áldozatait, mert őket nem lehet elítélni. „Így mennek tönkre, minden szabály, minden rend felbomlik, és marad helyette a barbarizmus.”

„Nem arról van szó, hogy valamit elhibáztak, hanem ezek kijelentkeztek a civilizációból.”

Ez kiverte a biztosítékot a svéd miniszterelnöknél, aki szerint Orbán Viktor „felháborító hazugságokat” állít. Szerinte nem meglepő, hogy mindez „épp egy olyan ember szájából hangzott el, aki a saját országában rombolja szét a jogállamiságot”, és hozzátette: Orbán Viktor kétségbeesett a közelgő magyarországi választások miatt. A svéd sajtó szerint tavaly összesen 92 gyilkosság történt, ami 2014 óta a legalacsonyabb szám. Mindössze négy 15 és 17 év közötti lányt vádoltak meg gyilkossággal, 277-et pedig testi sértéssel.

Ugyanakkor az tény, hogy az Orbán Viktor által hivatkozott Die Welt cikk szerint a szervezett bűnözés egyre gyakrabban használ fiatalkorú lányokat gyilkosságokhoz és robbantásokhoz, épp ezért büntethetőségi korhatárt 13 évre szállítanák le, és már 15 év alattiakat is lehallgathatnának, hogy eljussanak a megbízókhoz. Svédországi magyarokkal beszélgettünk arról, milyennek érzik a közbiztonságot, a bevándorlás okozta problémákat, és mit gondolnak, valóban „kijelentkeztek-e a civilizációból.”

Hegedűs Zsuzsa a családjával több mint két éve él ott.

Azért hagyták el Magyarországot, mert annyira kilátástalannak találták a magyar oktatási helyzetet, és a közbeszéd eldurvulását.

„Jól érezzük magunkat, persze vannak nehézségek, nyilván” - fogalmaz arról, most hogyan élnek. Az iskola szempontjából szerinte mindenképp megérte a váltás. „Nagyon jó az iskola, nagyon jó az oktatás, most már azért van két önkormányzattól, két iskolától is tapasztalatunk.”

Az iskolában „az osztály fele körülbelül svéd, a másik fele a világ minden tájáról jött, tehát van mongol, bolgár, kínai, japán, szomáliai, szíriai és magyar.” A sokszínűség hétköznapi tapasztalata szerinte pozitív. „Ez a multikulti lét mindenféleképpen ad az emberhez. A svédek rendkívül elfogadóak, nincsen semmiféle megkülönböztetés.” Ugyanakkor elismeri, hogy a kultúrák befogadása és keveredése „nyilván okoz nehézséget is” hiszen a jövevények másként szocializálódtak, és idő kell a körülmények megszokásához. Ennek ellenére a fia „a saját bőrén tapasztalja a különbségeket, nem menne ő sem vissza.”

A közbiztonságról Zsuzsa így fogalmaz:

„nekünk nincsen semmiféle rossz tapasztalatunk.”

„Az elmúlt 10–15 évben ugyanakkor valóban megnőtt a bűnözés, ami jellemzően a bevándorlók körében van, bandaháborúk, drog.” Az is létező probléma szerinte, hogy ezek a bandák a kiskorúak büntethetetlenségét használják ki, amikor különböző cselekményekre bírják rá őket. Emiatt elkezdődött egy társadalmi vita a büntethetőségi korhatár leszállításáról. „Svédországban a büntethető korhatár az 15 év,” és „erőteljes diskurzus” zajlik a 13–12 évre csökkentésről.

Orbán Viktor állításaira reagálva ezt mondja:

„nagyon szívesen meghívnám a miniszterelnök urat Stockholm belvárosába. Nem fog semmi mást látni, csak boldog, elégedett embereket.”

A hétköznapi közbiztonsági állapotokról egy képpel él: „Svédország alapvetése a bizalom. Tehát itt kint hagyod a biciklidet, nyitva hagyod az autódat, és nem viszik el. Itt nincsen félelemérzésem, bármikor megyek, jövök.”

Juhász Ágnes a miniszterelnök szavaira elsőre csak ennyit mond: „ez egy baromság.” A 2015-ös menekülthullámot azért sokknak nevezi, mivel akkor hirtelen az addigi becándorlók mennyiségének többszöröse érkezett. „Befogadó állomások voltak, a kongresszusi központot megnyitották,” és az állam jelentős pénzt költött arra, hogy magánemberek albérletbe fogadjanak menekülteket.

A kulturális sokk persze nemcsak a többségi társadalmat érte. Ismer egy szír házaspárt, ahol a férj bármilyen munkát elvállalt, míg a nő „depressziója olyan mértékű volt, hogy az egész szituációt nagyon megalázónak érezte.” De akik elfogadták a helyzetet, szerinte kevés nyelvtudással is el tudtak helyezkedni, például idősgondozásban, takarításban.

A társadalmi légkörről Ágnes így beszél: „A svédek roppant fegyelmezettek, tehát nem mondanak semmit sem, félnek a konfliktusoktól.” Munkahelyi helyzetekben „sablon válaszok” jönnek, és hosszas egyeztetések után születnek döntések, még olyan ügyekben is, mint egy malmői sátortábor felszámolása.

„Nincs olyan, hogy odamegy a rendőrség, és akkor ledózerolja az egészet,” inkább egyenként tárgyalnak, akár éveken át.

„A dánok sokkal gyorsabban döntöttek, hogy maradhatsz, vagy menj vissza,” míg Svédországban a kivizsgálásokat „elhúzták évekig.”

Kulturális feszültségekről is beszél: a svéd lányok tinédzser korban kihívó megjelenése „egy muszlim ember számára eléggé sokkos lehet,” és előfordul generációs ütközés is, amikor egy muszlim családban felnövő lány már „a svédekhez akar hasonlítani”, miközben „a papa a szigort képviseli.”

Elmondása szerint „volt olyan, hogy kidobták az erkélyen a saját gyereküket,” illetve a fiú családtagok „őrmesteri szerepet” töltöttek be. Egy másik példája az egykori Jugoszláviából menekült bosnyákok esete, akik fegyverkereskedéssel, fegyvercsempészéssel foglalkoztak.

Az ilyen jelenségekre aztán rátelepül a szélsőjobb.

Ágnes szerint a svéd szélsőjobb „főleg göteborgi svédekből áll”, akik megteremtették a svéd jóléti államot, és keményebb fellépést várnak a politikusoktól. Arra a kérdésre, hogy a szélsőségeseket leszámítva mi az oka a svédek türelmének, Juhász a „svéd kollektív bűntudatról” beszél. A II. világháborúban ugyanis az elvileg semleges Svédország remek üzletet csinált, hogy sárgarezet exportált a náci Németországnak, ahol azt fegyverek gyártására használták fel.

A korábban emlegetett problémák ellenére azt mondja, ő soha nem érezte magát fenyegetve, bár „éjszaka nem vagyok olyan bátor, hogy egyedül mászkáljak.”

Cséti Attiláéknak Svédországban van egy házuk, és a tavaszi, nyári, őszi szezont többnyire ott töltik, a téli szezonban pedig Magyarországon élnek. A költözés motivációja az esetükben szakmai volt.

„Én építészmérnök vagyok, és szerettem volna megtanulni a svéd építési technológiát. Vettem egy lakókocsit, és kiköltöztem Svédországba, és felépítettem a házunkat.” Attila azt mondja, Magyarországon van egy jól prosperáló építészirodája, Svédországban is „próbálkozok vállalkozóként,” főként épületenergetikában. „Teljesen mindegy, hogy hol vagyok, tudok dolgozni”, online egyeztet amerikai és svájci ügyfelekkel is.

A hétköznapi közbiztonságot egy mozzanattal ragadja meg:

„Nincs kerítés például. Vagy ha kiteszek bármit az utcára, vagy a telekre, az ott van akkor is, amikor mi Magyarországon vagyunk két hónapig. Amikor visszamegyünk, az ugyanott van.”

A „no-go zónák” kapcsán hozzáteszi: „Ezt egy magyar újság írta. Mi direkt kimentünk oda, megnéztük, és semmi attrocitás nem ér bennünket. Baromi jó a kaja, úgyhogy mindig oda járunk.” Erről videót is forgatott.

Cséti Attila tudósítása egy „no-go zónából”

Közösségi szerepvállalásukról elmondja, a házukat „migránssimogatónak” nevezte el, mert egyik felét 1–3 hónapra olyanoknak adják ki, „akik Svédországba akarnak jönni, és nehézségbe ütköznek” (a szállás–munka–adószám „22-es csapdája”), majd amikor „találnak munkát, akkor költöznek tovább.”

„Az utcánkban a fele az migráns külföldi, USA-ból, Lengyelországból, Szíriából, Szaúd-Arábiából, Litvániából, Erdélyből”, mégsem tapasztalt problémát. Orbán Viktor állításaira röviden reagál: „Jót mosolyogtam rajta.”

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Baleset miatt lezárták az M7-es autópályát - Mentőhelikopter is érkezett a helyszínre

A Balaton felé vezető oldalon, a 34-35-ös kilométer között két autó rohant egymásba szombaton reggel.

SZEMPONT

Mehringer Marci: Van sok Marika néni meg Pista bácsi, aki Facebookon leírja, hogy dögöljek meg

Mehringer Marci rengeteg támadást kapott kormánykritikus dalszövege miatt, de szerinte generációjának többsége hozzá hasonló dühöt érez. A 23 éves énekesbe Nagy Feró is beleállt, akiről azt mondja, csak egy megvezetett idős ember.

Fartek Patrícia, Fotó: RTL - szmo.hu
2025. szeptember 14.

Mehringer Marcit az X-Faktor 10. évadában ismerhette meg az ország. A fiatal énekes akkor a negyedik helyen végzett. A műsor után zenekart alapított, több dalukkal is szép eredményeket értek el, az igazi sikert számára a 2025-ben megjelent Szar az élet című száma hozta meg. A 23 éves zenész ebben a saját magát és a kortársait érintő problémákról, érzésekről énekel.

A dallal hamar a kormánypárti sajtó célkeresztjébe került, és a közösségi oldalakon is sokan kritizálták részben a szöveg, részben pedig amiatt, hogy egy előadó miért foglalkozik politikai kérdésekkel. De Nagy Feró is többször beszólt neki. Marcival most arról beszélgettünk, hogyan élte meg a negatív kritikákat, és számított-e egyáltalán ekkora visszhangra. De a fiatal zenész azt is elárulta, hogyan látja ma Magyarországot és a saját generációját.

– A Szar az élet című számotok eléggé megosztó, hozzád milyen visszajelzések jutottak el?

– Ennek a dalnak valóban olyan ereje van, ami korábban más számunknak nem volt. Sokkal inkább a figyelem középpontjába kerültünk.

A propagandát leszámítva összességében inkább pozitívak a visszajelzések.

Sokan elmondják, hogy ők is ugyanígy gondolják a dolgokat. De azért van sok Marika néni meg Pista bácsi, aki Facebookon leírja, hogy dögöljek meg.

– Ilyeneket is írnak neked?

– Persze. A Facebookon mostanra azért már az idősebb korosztály van jelen, és talán ez az a platform, ahová leginkább beférkőzött a politika. Sőt, a Facebook kb. már csak politika... tele van a hírportálok cikkeivel. Egyébként a hírekkel többnyire én is ott találkozom, ott olvasok politikai, közéleti tartalmakról. Illetve Facebookon van talán a legtöbb negatív komment is. Az már természetes, hogy mondjuk másfél-kétmillióan megnéznek egy videót, van alatt 3-4 ezer komment, aminek a fele az biztos, hogy ilyen.

– Hogyan kezeled ezeket a negatív kommenteket?

– Őszintén szólva engem ezek nem érintenek meg. Nem tudok most már ezeken izgulni, nem húzom fel magam rajtuk. Az az igazság, hogy az ilyenekhez az ember egy idő után hozzászokik. Másfelől mindenkinek szabad véleményt nyilvánítani: ha valakinek nem tetszik az, amit csinálok, az is teljesen rendben van.

– Mennyire számítottál arra, hogy ekkorát fog menni ez a dal, és hogy ilyen megosztó lesz?

- Nyilván reméltem, hogy nagyot fog menni, de arra nem számítottam, hogy ekkorát. A hatását illetően abszolút nem számoltam azzal, hogy gyakorlatilag mindenhová el fog jutni, és hogy ekkora port kavar majd. Azt gondoltam, hogy azért lesz sok-sok fiatal, aki ezzel rezonálni fog. És abszolút beigazolódott számomra, hogy ami ebben a dalban van, ez a fajta düh, az nem kizárólag bennem él, hanem ez tényleg egy valid érzés a fiatalok többségében. Az az igazság, hogy

nemcsak én, de a legtöbb barátom is ugyanazt éli át: nincs hol laknia, nagyon drága az albi, rossz az oktatás, szar az egészségügy... Igazából ez a dal kigurult belőlem, szóval nem kellett sokat gondolkoznom rajta, könnyen jöttek a szavak.

A legnehezebb része inkább az volt, hogy mi az, amit kiveszünk belőle, merthogy van legalább 50 sor, ami nem került bele, hiszen túl hosszú lett volna. De ezek megvannak, és talán majd egy másik dalban még előveszem. De egyébként most úgy érzem, hogy nem feltétlen szeretnék több hasonló jellegű, kimondottan politika tartalmú dalt.

– Miért?

– Elsősorban azért, mert nem akarom, hogy ez öncélúvá váljon.

Én nem pénzt akarok ezen keresni. A zene számomra a művészetről szól, meg arról, hogy elmondjam, amit érzek, és nem arról, hogy felüljek erre a hype-vonatra.

Egyszer elmondtam, amit akartam, meg ami bennem volt, de számomra egy kicsit furcsa lenne, ha innentől újra és újra arról írnék dalt, ami szar az életben.

– Mondtad ezt a hype-vonatot, és az tény, hogy az utóbbi időben egyre több olyan előadó van, akik akár a zenéikben, akár a színpadi megnyilvánulásaikban foglalkoznak a politikával. A propaganda ezekre művészekre rendre reagál. Te is így jártál. Sőt, téged a nyíltan fideszes Nagy Feró is bekóstolt. Benned hogyan csapódott ez le?

– Az ő esete elég érdekes...

Nem akarom megbántani sem őt, sem a korosztályát, de ő végső soron egy idős ember, akinek a korát szépen kihasználják. Kicsit olyan, mint egy báb, és rossz ezt látni.

Én találkoztam vele, és ő egyáltalán nem egy rosszindulatú figura, csak egy megvezetett idős ember, aki ráadásul valószínűleg még pénzt is kap azért, hogy hülyeségeket beszéljen a tévében. Egy eseményen előttük léptünk fel, és mondtam neki, hogy nyugodtan nézze végig a koncertünket. Ott állt a színpad szélén végig, láttam rajta, hogy amúgy meg élvezi a zenéinket... és közben a médiában meg tök mást kell mondjon, vagy csináljon. Persze ettől még nem akarom az ő felelősségét tompítani ebben az ügyben, de baromi szomorú ezt látni. És

az a legrosszabb az egészben, hogy ő olyan ember, aki egy időben szép dolgokért és nemes célokért lázadt, és most egy nagyon hasonló rendszernek a katonája.

– Egyébként szerinted egy zenésznek mennyire dolga az, hogy politikával foglalkozzon?

– Szerintem egy alkotó embernek mindig kritikusnak kell lenni, hogy képezzünk valamilyen fajta ellenpólust. Én azt gondolom, hogy egy jó zenész örök ellenzéki, akkor is, hogyha egy olyan kormány van éppen hatalmon, akiknek az irányítása alatt jól működik az ország.

Szerintem Magyarországon egy kicsit el vannak csúszva a dolgok, mert azt gondolják az emberek, hogy a politikusok a mi főnökeink. Holott ez pont fordítva van, mert a politikusokat az emberek választják meg, tehát ők vannak értünk, és az volna a feladatuk, hogy azokat a dolgokat, amiket a társadalom szeretne, vagy ami a társadalom számára jó, megtegyék.

A politikusok nem azért vannak ott, hogy majd ők megmondják, mi legyen, ők az átlagembert kellene, hogy képviseljék. De az a probléma, hogy mi magyarok nem ebben szocializálódtunk, és szerintem nekünk, fiataloknak az az egyik fontos feladatunk, hogy ezen a gondolkodásmódon változtassunk.

– Milyennek látod a saját generációdat?

– Alapvetően nagyon fekete-fehérnek. Van az egyik oldal, a teljes nihil, akiknél azt látom, hogy amit érzékelnek a világból, az arra sarkallja őket, hogy semminek semmi értelme, és belecsúsznak ebbe a minden szar állapotba. Ezzel ők elvannak. Emellett pedig ott a másik oldal, akik nagyon ambíciózusak, céljaik vannak, amikor meg akarnak valósítani. Tenni akarnak, jobb emberekké válni és egy jobb helyet csinálni az országból, a világból. Szóval szerintem a mi generációnk ilyen, két véglet, és nem igazán van átmenet. De azt gondolom, hogy az ambíciózus fiatalokból, az akaraterőből szerintem sokkal több van. Illetve

mi fiatalok talán sokkal inkább abba az irányba húzunk, hogy valamiféle kollektív egyetértésben tudjunk majd együtt létezni. Szerintem sokkal kevésbé vagyunk önzőek már, kevesebb az egyén, és sokkal több a kollektíva a fiataloknak a fejében.

Szerintem többet törődünk egymással, szociálisan érzékenyebbek vagyunk, elfogadóbbak és, sokkal jobban érdekel minket környezetük.

– Te, mint Mehringer Marci, egy 23 éves zenész, milyen országban szeretnél élni, milyen Magyarország lenne számodra az ideális?

– Elég egyszerűen meg tudom fogalmazni: egy olyan országban, ahol mindenki embernek érezheti magát, teljesen mindegy, hogy honnan jön, hogy milyen a bőrszíne, milyen a vallása, milyen a szexualitása. Egy olyan szép és szabad Magyarországon szeretnék élni, ahol mind egymásért vagyunk. Ez egy nagyon egyszerű, meg nagyon klisés gondolat, de közben azt gondolom, hogy ennél tényleg semmi sem fontosabb.

Mostanra magyar ember lett, magyar embernek farkasa, ez így nem járja.

Mi nem fideszesek, meg tiszások, meg mi hazánkosok, meg nem tudom, kik vagyunk, hanem a hogy egytől egyig mind magyarok vagyunk. Mindannyian ugyanabban az országban élünk, és bárki is van kormányon, mindenkiért felel. Szomorú, hogy ennyire szét lett szakítva ez a kis ország, ez a kis nép. Szóval egy olyan országban szeretnék élni, ahol ez nincs jelen. Egy szabad Magyarországot szeretnék, ahol mindannyian embernek számítunk.

– Mik a terveid a következő időszakra, várhatóak például új dalok?

– Idén még biztosan kiadunk két dalt, és tervezünk egy nagykoncertet is, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni. Jövő tavasszal pedig tervben van egy fullos nagylemez is, amit télen fogok tudni befejezni, mert akkor lesz rá időm. Számomra az a legfontosabb, hogy ezzel a lemezzel össze tudjam foglalni az elmúlt időszakot, meg mindent, ami bennem van, az érzéseimet. Hogy ez pontosan mit takar, vagy, hogy lesz-e benne még társadalmi kérdésekkel, problémákkal kapcsolatos gondolat is, az egyelőre maradjon titok.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT

„Elmentem plazmát adni, csak azért, hogy legyen, amit egyek” - a futárok a végletekig kizsigereltnek érzik magukat

Tüntettek a futárok, mert sokan úgy érzik, éhbérért dolgoznak. Ezért elsősorban az adókat okolják, de van aki szerint a sok pakisztáni futár megjelenése is probléma, mert nincs létszámkorlát, így egy-egy futárra szerintük egyre kevesebb bevétel jut. A Foodora cáfol.

Fischer Gábor, fotó: Nagy Boglárka - szmo.hu
2025. szeptember 19.

Talán hiba volt az ország legnagyobb terére szervezni a futárok tüntetését. A körülbelül 40-50 ember elveszett ugyanis a hatalmas téren. Hogy hova kell menni, onnan ismertem fel, hogy két zászló jelezte: ez a csoport nem egy szokásos turistacsoport. És persze a néhány rendőr, akik odébb húzódva biztosították a Futárok Ligája által szervezett demonstrációt.

Holott komoly dologról van szó. Mára a futárok beépültek sokak életébe. Mindennapjaink része lett, hogy akár munkahelyekre, de családokhoz is napi szinten ők szállítják az ebédet, vacsorát. Ám ami a Covid idején, de előtte is tisztes megélhetést adó szakma volt, az mára, az ott dolgozók elmondása szerint éhbérért végzett küszködéssé vált. Holott egy futár nap mint nap az utcán van, időre kell szállítania az élelt, bármilyen forgalmi helyzetben fel kell találnia magát. Ehhez képest a KATA kivezetésével a költségeik az égbe szálltak, nominálisan a fizetésük viszont állításuk szerint kevesebb, mint öt éve volt. Találomra szólítok meg embereket, a nagy többség szívesen válaszol.

„A Covid előtt is nagyon nagy biznisz volt, teljesen tisztességes megélhetést biztosított, azóta folyamatosan csúszunk lefelé”

– mondta Énzsöl Tamás, akivel társa, Ládi Gyula együtt állt ki a térre.

Szerintük a fordulópontot az adórendszer változásai hozták. „Ugye a KATA az egy nagy érvágás volt. 140–150 százalékkal ugrott az adónk egyik napról a másikra év közben.”

Arra a kérdésemre, mennyi lenne szerinte a méltó fizetés, nagyjából a jelenlegi mediánbérnél húzza meg a határt. Ez azt is jelenti, hogy bizony, kevesebbet keresnek a futárok ma, mint a hazai munkavállalók többsége. „400 nettóval boldog lennék. Jelenleg ugyanis már a minimálbért sem keressük meg.”

A terhek alakulását nemcsak az adózás, hanem a költségoldal is húzza. Az üzemanyagárak ugyanis nagyjábül a kétszeresükre emelkedtek 2019 óta. Az akkori 290–300 forint literenkénti benzinár helyett most közel 600 forintot kell fizetni. Egyre többen tartoznak.

„A NAV felé is majdnem hogy a dupláját fizetjük most már. Már aki még tudja fizetni. Szerintem az itt levő futároknak az egyharmada, fele biztos, hogy tartozik a NAV-nak.”

Azt mondják, el kell dönteni, hogy adót fizetnek vagy esznek.

Saját történetek, ahogy lejegyezték

A szervezők pár oldalas dokumentumokat osztogatnak, ahol futárok írják le saját helyzetüket. Ezekből a demonstráció egy pontján fel is olvastak. Két jellemző történet álljon itt, ahogy az érintetek megfogalmazták:

Béla vagyok. 5 éve bringás futár.

Két hét kemény és fárasztó futárkodás után megkaptam a fizetésem. Kifizettem az albérlet felét, a rezsit és a korábbi felgyűlt tartozásaim. A bringám hátsó kerekének a javitását már hitelbe írattam fel. Ezután maradt 10 ezer forintom, és hogy legyen miból kaját vegyek. Hogy bírjam a következő két hét kihívásait, elmentem plazmát adni, csak azért, hogy dolgozó emberként legyen, amit egyek.

Éva vagyok. 4 éve autós futâr

Hónapok óta teljesen kétségbe vagyok esve, mert családi helyzetem miatt nem tudok kötött munkahelyen elhelyezkedni, mert a lányommal is kell foglalkozzak, és autós futárként azt tapasztalom napról napra, hétről hétre, hogy egyre többet kell menjek, ugyanannyi, de inkább kevesebb pénzért. Legutóbb 9 óra alatt kerestem 27 ezer forintot, és ehhez mentem 200 km-t egy nap alatt. Kérdezem, ha levonom az adót és a költségeket, mi marad ebből megélhetésre? És eközben nem tudok napi 12-14 órát dolgozni mert az már az egészségem rovására megy.

Az autója mellett áll egy harmincas férfi. Ő inkább név nélkül nyilatkozik, viszont készségesen sorolja a problémákat. „Körülbelül ami fix, 100 ezer forint a szocho és a NAV. Erre jön az szja, körülbelül 10 százalék. Tehát, ha 600 ezer forint a bevételem, ebből körülbelül 150 ezer forintot azonnal levonnak. Erre jön még körülbelül 150–200 ezer forint üzemanyag, iparűzési adó, autófenntartás, esetleges parkolási bírságok.” A futár ugyanis bármennyire igyekszik, időnként belefut ebbe is. A napi műszakról így beszélt.

„Naponta kint vagyok nyolc–tíz órát, heti öt napban. Nincsen szünet, én ezt folyamatosan végigdolgozom.”

Szabadságra nem tud elmenni, mert akkor nincsen jövedelme, ahogy 13. havi fizetése sincsen, természetesen. A demonstráció okát röviden így foglalta össze: „Olyanok a terhek, hogy muszáj itt lenni. A szakmát szeretjük, de ki vagyunk zsákmányolva.” Szerinte a KATA visszaállítása lenne a megoldás. Gyorsan hozzáteszi, hogy nem olyan alacsony mértékben, mint volt, mert a havi 50 ezer Ft átalányadó tényleg a ló másik oldala.

„Szeretnék adót fizetni, részt venni a közterhekben, de nem ilyen mértékben.”

A platformok működése és a díjazási szabályok több megszólalónál előkerültek. Énzsöl és Ládi szerint „amíg nem jött be ez a két globális cég Magyarországra, az elején nagyon jó volt. Voltak órabérek is, kompenzálva voltunk a benzinnel”, ám 2021 óta semmilyen változás nem történt.

István, aki 2020 óta futárkodik, ő is a kiadások aránytalan növekedésére panaszkodott: „a kiadásaink elviszik a bevételünk 40 százalékát bőven, és mellette még az adó is ott van”

„Heti 6–7 napot kint kell lennem 10–12 órában, hogy legalább durván 300 ezer nettó maradhasson, amiből még fenn kell tartanom a járművet is, meg még a lakhatást is”

De ha a járművel bármi balaeset történik, szervizbe kell vinni, arra az időre kiesik a munkából. A díjak ingadozásáról konkrét példát hozott: „Volt olyan eset, amikor az egyik cégnél egyik hétről a másikra 20–30%-kal kevesebbért vitted meg ugyanazt a címet ugyanakkora távra, mint előző héten.”

Hogy mitől ilyen alacsonak a bérek? Erről eltérő vélemények is elhangzottak. Volt, aki a bevándorlók jelenlétét okolta. „Ők ugye sokkal alacsonyabb bérért dolgoznak.”

Ezzel szemben István szerint a külföldi és a magyar futárokis ugyanazokat az összegeket kapják. Szerinte ami a legjobban lenyomja a béreket, azok a „flották”, ahol a flottavezető a futárokat olyan szinten „megfeji”, hogy szerintük előfordult olyan eset is, hogy a futár végül nem is kapott fizetést a levonások után.

Ilyen flottákba azok kényszerülnek, akik valamilyen okból nem tudnak saját vállalkozásban dolgozni. A flotta elvileg bejelentett munkahelyet és fix fizetést kínál, a valóságban azonban a flottamenedzserek a töredékét kínálják a címpénznek, és a többit „benyelik maguknak”.

Van ellenpélda is. István szerint

„jelen pillanatban a Foodoránál nem lehet flottázni, és sok a pakisztáni futár, ők mind rendesen vállalkozóként vannak bejegyezve és úgy is dolgoznak.”

Ugyanakkor más optikát kap a bevándorlók kérdése, amikor Dániel a létszám kérdéséről beszél.

„Egyre több a futár, nem korlátozzák a létszámot, és ezért sajnos kevesebb rendelés jut egy főre”. Szerinte fontos lenne, hogy a futárok létszámánál húzzanak egy határt.

Megszólalt a Foodora is

A Foodora a tüntetés előtt a Népszavával azt közölte, „az elmúlt három évben az átlagos címpénzek és ezzel párhuzamosan az óránként elérhető átlagos bevétel is folyamatosan nőtt a teljes futárállományra vetítve, évente átlagosan minimum 10 százalékkal.”

Hozzátették, „az egy főre jutó átlagos óránkénti díjazás növekedett. A futárlétszám aktuális állománya ezt nem befolyásolja, az emelés egyéni szinten értendő. Hibás tehát az a feltételezés, hogy a futárlétszám változása befolyásolná az egyénileg elérhető díjazást.”

„Számunkra az egyik legfontosabb szempont, hogy futárpartnereink megbízható kereseti forrásként tekintsenek a Foodorára.” Emellett kifejtették, hogy a díjazást illetően céljuk egy fenntartható működés felépítése, amely mind partnereiknek (futároknak és éttermeknek/üzleteknek), mind felhasználóknak előnyére válik. A fizetési struktúrákat folyamatosan alakítják, amelynek részeként az említett évi 10 százalék mellett legutóbb, augusztus közepén növelték a díjazást, átlagosan 4 százalékkal a vidéki városokban.

A címek utáni kifizetést szerintük nem lehet egymással összehasonlítani, hiszen minden kiszállítás egyedi, amit számos tényező befolyásol: a várostól és az étterem lokációjától kezdve, az időjáráson és járműtípuson át, egészen a soron következő fogyasztó elhelyezkedéséig. „A futárpartnerek minden rendelés előtt látják, hogy mennyit kereshetnek az adott kiszállítással, így szabadon eldönthetik, elfogadják-e vagy sem az adott címet..”

Bár a csütörtöki tüntetésen valóban nem voltak sokan, még így is bíznak benne, hogy a közvélemény felfigyel a futárok helyzetére. A tiltakozás folytatására többeknél is elszántság mutatkozott. „Szerintem szigorodni fog a helyzet, keményedik. Nincs mit veszítenünk.”

Hogy most miért voltak ilyen kevesen? Csak találgatják az okokat, de bizakodnak. „Tart a demonstráció. Ráadásul vannak párhuzamos rendezvények Kecskeméten, holnap Nyíregyházán.” Dániel így zárta a gondolatait: „Hát akkor tovább, tovább folytatjuk. Igyekszünk. Igen. Egyre többen vagyunk.”

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk