„Ha Bruce Willist akarja férjnek, úgy kell kinéznie, mint Demi Moore” – tanácsok társkeresőknek egy profitól
Szerinte Brad Pittet csak akkor akarhatja egy nő, ha úgy néz ki, mint Angelina Jolie, és még nem találkozott férfival, aki hosszú távra buta nőt keresett volna. Az ország egyik legsikeresebb “modern kerítőnőjével”, Beke Irinával beszélgettünk.
– Kilenc éve működteted a társkereső irodádat, de nem is olyan könnyű rád találni. Pedig amikor körbekérdeztem néhány párt kereső ismerősömet, az elsők között mondták a nevedet.
(Nevet.) – Nem verem nagy dobra, pedig kilenc év alatt több, mint ezer emberi sors “ment át” a kezem alatt. És ha csak a sikerarányt nézzük, azoknak, akiket én összehoztam, 46 százalékuk hosszú távon együtt is maradt.
– Tehát a fele. Ennyire exkluzív vagy?
– Nem szeretem ezt a szót. A professzionális jobban tetszik. Mindenkivel személyesen foglalkozom, és a koncepciót Amerikából “importáltam”. Fejvadászati módszereken alapuló társkeresésnek hívják.
– Ezek szerint interjúztatsz, előzetes “szűrést” végzel, aztán személyesen összepasszítod az összevalókat?
– Pontosan. Akik hozzám fordulnak, azokban két közös dolog van: komoly kapcsolatot keresnek, de nincs idejük. Többnyire sikeres emberekről van szó - sok a külföldi, mondjuk itt dolgozó vállalatvezetők, topmenedzserek - de akad jól menő fodrász, ügyvéd, kozmetikus is. A lényeg, hogy nem érnek rá fölösleges köröket futni. Olyan jelöltekkel akarnak randizni, akikkel létrejöhet egy komoly, hosszú távú kapcsolat, házasság. Na ezt az előszűrést végzem el én, aztán garantálok 3-6 vagy 9 személyre szabott randit, a megállapodástól függően.
– Bocsáss meg, de nekem ez elég ridegen hangzik.
– Mert ez a része az is.
Azt, hogy két ember között van-e kémia, van-e vonzalom, nem tudom befolyásolni. De hogy olyan embereket hozok össze, akiknek az úgynevezett “vonzalmi értéke” hasonló, azt felvállalom.
Ehhez persze kell érzék, empátia meg emberismeret, de úgy tűnik, ez nekem megy.
– “Vonzalmi érték”?
– Igen. Ilyen mindenkinek van, csak az emberek többsége nem tudja felmérni. Mindig azt nézik, hogy “nekem mi jár”, de hogy “én mit tudok adni”, azt nem. Na ebből jönnek a melléfogások, és aztán a frusztráció.
– Mondanál példákat?
– Persze. Bejött hozzám egyszer egy fiatal nő, tüsi hajjal, bőrszerkóban, bakancsban, és azt mondta, hogy egy olyan férjet szeretne, mint a Bruce Willis. Mondtam neki, hogy az addig nem fog menni, amíg ő maga néz ki úgy, mint Bruce Willis. Először át kell alakulni Demi Moore-rá (ő volt ugye hosszú ideig Willis felesége), és akkor talán majd ráharap az, akire vágyik. De volt olyan is, hogy egy 56 éves, jól szituált hölgyet kellett kiábrándítanom, aki egy vele egykorú férfit keresett: egy 56 éves férfi negyvenes nőt keres manapság, nem fog egy 56 éves nőt választani.
– Ez nem éri hidegzuhanyként őket?
– Dehogynem. De jobb, ha az elején tisztán látnak, mintha illúziókat kergetnének, és később engem hibáztatnának a csalódásaikért. Ők fizetnek az iroda szolgáltatásáért, és én úgy látom helyénvalónak, hogy ezért korrekt tájékoztatást kapjanak.
Ha egy nő olyan férjet akar, mint Brad Pitt, megértem, de ha ő nem úgy néz ki, mint Angelina Jolie vagy legalább Jennifer Aniston, akkor nem fog menni. Akkor esélyt kell adni a Kovács Józsinak is. Ugyanis nem láttam még férfit, aki egy nőbe első körben a szép lelkéért szeretett bele. Az sokkal később jön.
