A Rovatból

5 dolog, ami végleg tönkreteszi a házasságod

Nem tudhatjuk, hogy nekünk a másikkal mennyi közös idő adatik meg, de az biztos, hogy minden egyes felesleges vita és bántás elkerülése újabb és újabb közös nappal ajándékoz meg bennünket.
Eszter írása a 7köznapi pszichológia blogon, fotók: pixabay.com - szmo.hu
2018. március 28.



Leendő és végzett pszichológusok hozták létre a 7köznapi pszichológia blogot, mert a pszichológia mindenki életének része és mindenkire tartozik.

Aktuális írásom meglehetősen szubjektív, így bátran biztatnám az olvasót az ellenérvelésre, saját tapasztalatok megosztására. A téma a jól működő házasság/kapcsolat titka. Vagyis talán inkább az ellenkezője: mitől nem működik? Mi vezet oly gyakran és oly gyorsan váláshoz a párok jelentős részénél?

Jól emlékszem az érzésre, mikor a baráti körben az első pár nyújtotta be a válási papírokat csupán egy évvel a házasságkötést követően, a harmincas éveik elején. Ilyenkor persze megijed és elgondolkodik az ember...

Ha náluk így végződött, mitől működne az én házasságom? Lehet, hogy pont ugyanúgy gyűrjük egymást, ahogy ők, csak mi még nem látjuk, ez hova vezet? Egyáltalán honnan tudhatom vagy tudhatom-e, hogy mik az esélyeim a hosszú, jó kapcsolatra?

Valószínűleg butaság lenne esélyeket latolgatni, hiszen ennek akkor lenne értelme, ha az élet egy jól kiszámítható mederben, előre látható algoritmus szerint zajlana, márpedig sokszor halljuk, hogy váratlan események és ismeretségek vezetnek egy-egy kapcsolat megromlásához. Ebből következően talán könnyebb a másik végéről megközelíteni a dolgokat, és azon morfondírozni, hogy mi az, ami biztosan árt egy kapcsolatnak.

A következőkben 5 olyan - véleményem szerint tipikus - területet mutatok be, amelyek rendszeresen vezetnek házasságok megromlásához.

1. Megtépázott szabadság

Valahol a szíve mélyén mindenki érzi, hogy egy megcsaláshoz nem kell egy kitüntetett szombat este, egy bejelentett alkalom, ennek ellenére sokszor okoz komoly problémát a másik szabadságának tiszteletben tartása, baráti vagy kollegiális kimozdulásainak támogatása. És itt nem csak "hisztiző" nőkről van szó, ahogyan azt sokszor sztereotípiák alapján hallani lehet, hanem férfiak is nehezen engedik párjukat egyedül szórakozni, attól félve, hogy ez kiváló alkalom a félrelépésre.

Többek között két fontos jelenséget érdemes kihangsúlyozni e véleményem szerint hibás működés mögött. Az egyik a felek saját magukba vetett hitének hiánya, amely azt sugallja, hogy ők nem elegendőek a másik számára. Ez vezet annak az elengedhetetlen bizalomnak és biztonságnak az elvesztéséhez, hogy bárhol is legyen a másik, nem lesz szüksége mások által nyújtott örömökre. A másik pedig az az ellentétes hatás, amelyet a másik korlátozása kivált. Nem egyszer lehet hallani arról, hogy egyébként tökéletesen hűséges felek kifelé kacsintását lehet szép lassan, néhány megfelelően célzott megjegyzéssel feltüzelni. A korábban teljes mértékben érdektelen titkárnő vagy főnök egyre vonzóbbá válhat, míg magától az adott félnek eszébe sem jutott volna úgy nézni a céltábla közepén álló személyre.

2. Folyamatos kontroll

Amikor a felek, akár viccesen, arról számolnak be, hogy néha-néha egymás üzeneteiben vagy emailjeiben bányásznak, akkor a bizalom alapjai totálisan hiányoznak. Mindenki privát szférájában lehetnek olyan mondatok, amelyek a másik számára bántóan hathatnak, akkor is, ha szó sincs bármilyen csalárdságról. Az, hogy párunk milyen szerepben jelenik meg előttünk, nem jelenti azt, hogy minden kapcsolatában hasonló arcát mutatja meg. Egy férfi feltehetően máshogy kommunikál a családi hétvégéről a haverjaival, még ha csupán jópofaságnak is szánja, ahogy máshogy osztja meg dolgait a feleség a barátnőivel. Mindenkinek jár a privát szféra, a házasság (jó esetben) nem jelent totális szimbiózist. A külső kapcsolatok forrást adhatnak a feleknek a megújulásra, az új ingerek házasságba való bevitelére, vagy egyszerűen a feszültség leadására, ami így nem minden esetben a házasságban kanalizálódik.

3. Játszma

Egy bizonyos életkorig természetes a felek közti cica-egér harc, hiszen a fiatal felnőttek sokszor így próbálgatják felnőtt szerepeiket a kapcsolatokban. Ugyanakkor amikor a házasság még mindig utalásokra, rejtett üzenetekre és egymás lenyomására épül, akkor sok jó hosszú távon nem várható. Bár nevetségesen egyszerűen hangzik, de ha szeretnénk valamit, akkor azt egyszerűen mondjuk ki.

Ne várjuk hogy a másik majd olvas a gondolatainkban, és annak felismerését sem, hogy igazából B-t szeretnénk, bár A-t mondunk.

Mindenki a saját kis csomagjaival érkezik a kapcsolatába, és ez a csomag azokból a tapasztalatokból épül, amelyeket eredeti családjában gyűjtött. Jól belátható, hogy kicsi az esély a minták totális egyezésére, úgyhogy, ha nem szeretnénk folyamatos félreértéseket és vitákat, akkor ne játszmázzunk, hanem törekedjünk az egyértelmű és tiszta kommunikációra. A "tudnia kéne, éreznie kéne, látnia kéne" számtalanszor vezet zsákutcába. Ne mindenáron az igazunkat akarjuk, hanem boldogságra törekedjünk.

4.Minősítés

Tudom, könnyű azt mondani! Aki már jó ideje kapcsolatban él az valószínűleg megtapasztalta, amint összeszorított szájjal fogja vissza magát, hogy ne küldje el a másikat melegebb éghajlatra... Ilyen azt hiszem a legtöbb házasságban és kapcsolatban előfordul. Ugyanakkor annak betartása, hogy a vita során a konkrét tárgy vagy viselkedés maradjon a fókuszban, elengedhetetlen ahhoz, hogy ne mérgesedjenek el a dolgok. Ha már nagyon tele a hócipő, akkor inkább vonuljunk kicsit el, de próbáljuk meg elkerülni a másik pocskondiázásának ösvényét, mert a küszöböt egyszer átlépve valószínűleg sokkal könnyebben tesszük meg újra és újra.

5. Ragaszkodás a nekünk nem fontoshoz

Ez a kérdés tipikusan akkor válik forró talajjá, amikor baba születik a pár életébe és mindenki hozza a saját elképzeléseit. A kimerültség, az új szerepek okozta stressz és a bizonytalanság könnyen változtat korábban semlegesnek tűnő témákat tűzokádó sárkánnyá. Különösen úgy, hogy gyereknevelés kapcsán mindenki hoz valamiféle elképzelést "otthonról". Számtalanszor voltam szemtanúja annak, hogy korábban nagyszerűen működő kapcsolatok bicsaklottak el a családdá válás első évében, sokszor olyan bagatell témákon, hogy éppen hogyan legyen a baba öltöztetve, mit kapjon enni vagy hány órát töltsön a játszótéren. Néha magamon is tapasztaltam, hogy betegesen tudok ragaszkodni ahhoz a plusz egy réteghez 25 fokban...

megronto3

Na de kinek az akarata előbbre való? Kié érvényesüljön? Azt gondolom, hogy mivel a legtöbb esetben tisztán racionális kérdésekről zajlik a vita, érdemes tisztázni, hogy valójában mennyire fontos adott terület egyik és másik résztvevőnek. Egyszerű szabályokkal, mint "az öltöztetés az én reszortom, míg az etetés a tiéd" sok bosszúságtól kímélhetjük meg magunkat és párunkat, és nem sodorjuk valójában totálisan indifferens témák által szőnyeg szélére a házasságunkat.

A felsorolt 5 terület természetesen csak csepp a tengerben, hiszen számtalan egyébre, szerelemre, szeretetre, tiszteletre, odafigyelésre, elismerésre van szükség egy jól működő társas élethez, de ezek a kérdések mégis könnyen hatalmasodnak el, és válnak romboló szörnyekké, tönkre téve az elején egyébként meglevő egyéb stabil alapokat.

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, ne hagyd ki a 7köznapi pszichológia blogot!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A Bridgerton sminkese most elárult néhány komoly beauty-titkot a forgatásról – köztük azt is, mitől olyan hibátlan Sophie bőre
Nic Collins, a sorozat sminkmestere, végre megmutatta, hogyan érik el Sophie Baek irigylésre méltó, ragyogó bőrét. A trükk egy egyszerű keverési technika.


A szereplők ragyogása nem csak kosztüm kérdése: a Bridgerton 4. évadában Sophie Baek hibátlan bőre mögött fegyelmezett előkészítés, visszafogott textúrák és egy profi keverési trükk áll – közvetlenül a sorozat sminkfőnökétől. A Netflix nemrég tette elérhetővé a sorozat negyedik évadának első négy epizódját, amely Benedict Bridgerton és az új hősnő, Sophie Baek történetére fókuszál. A Daily Mail szerint a karakter szépsége a történetmesélés szerves része, ami a két világ közötti különbséget is hangsúlyozza.

Nic Collins, a sorozat haj- és sminktervezője elárulta, Sophie sminkjét szándékosan visszafogottra tervezték.

„A kedvenc részem Sophie megjelenésének megalkotásában az egész »lenti« világ felépítése volt, és annak biztosítása, hogy egyértelmű különbség legyen a két világ között.

Sophie sminkjének nagyon természetesnek és letisztultnak kellett lennie ahhoz képest, ahogyan a »fenti« szereplőket látjuk” – magyarázta a szakember.

A friss hatás elérése már jóval az alapozó felvitele előtt elkezdődött. „A bőrelőkészítés nagy része volt a reggeli rutinnak. A legtöbb napon nagyon korán voltak a sminkes hívások, ezért

egyenesen a hűtőből kivett cryo golyókat használtunk egy nyirokelvezető masszázshoz, hogy felébresszük az arcot. Ez egy annyira egyszerű dolog, de valóban meghatározza, hogyan néz ki a bőr egész nap”

– mondta Collins. Ezt követte a hidratálás egy Caudalie Beauty Elixir permettel és egy réteg Tatcha Dewy Skin Creammel. „Együtt hibátlan, »belülről ragyogó« alapot hoztak létre, ami azt jelentette, hogy a természetes smink erőfeszítés nélkülinek és valódinak tűnt a kamerán. Az egész arról szól, hogy megteremtsük azt a finom ragyogást, ami egyáltalán nem tűnik sminknek.”

Sophie legdrámaibb sminkje a maszkabálon látható, ahol az arcának nagy részét maszk takarja. „Mivel az arcának nagy része takarásban volt, igazán arra koncentráltam, hogy a szemek és az ajkak kiugorjanak.

Lágy definíciót adtunk a szemek köré, az ajkakat pedig hidratáltan és ragyogóan tartottuk”

– részletezte a sminkes. Az ajkak különösen központi szerepet kaptak. „Yerinnek már eleve gyönyörű ajkai vannak, ezért csak egy áttetsző színnel emeltem ki őket.”

A kulisszák mögött azonban akadtak nehézségek, különösen a maszkok helyén tartásával. „Határozottan alábecsültük, milyen trükkös lesz a maszkot pont jónak beállítani. Egy kis komédiává vált a forgatáson” – nevetett Collins.

Ahogy a szezon halad előre, Sophie sminkje is finoman átalakul, követve érzelmi útját.

„Annyit elárulhatok, hogy Sophie sminkje valóban átalakul a szezon során, követve a karakterívét.

A megjelenése tükrözi, hol tart érzelmileg, de ez mind nagyon finom. Apró változásokat fogtok észrevenni a színben, az intenzitásban és a ragyogásban, ahogy a magabiztossága nő.”

Ami pedig a tökéletes bőrt illeti, Collins egyetlen bevált technikára esküdött.

„A kedvenc módszerem a gyönyörű bőr létrehozására Sophie-n az volt, hogy összekevertem az alapozót egy ragyogásfokozó primerrel.”

Ezt a kombinációt a „hibátlan, természetes bőrhöz minden alkalommal bevethető” párosnak nevezett.

Via Daily Mail


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Hidegzuhany az Ozempic-kúra után: ezért jönnek vissza a leadott kilók kamatostul - mutatjuk a megoldást
Sokan a végső megoldást látták az Ozempicben, most pedig tehetetlenül nézik, ahogy visszajönnek a kilók. Egy spanyol orvos elmagyarázza a sokkoló biológiai okot és a lehetséges kiutat.


A fogyás gyors lehet, a visszahízás még gyorsabb – ez a hidegzuhany vár azokra, akik abbahagyják a népszerű Ozempic vagy Mounjaro injekciókat. A leadott kilók akár 80-90 százaléka is visszakúszhat, és velük együtt a korábban elért egészségügyi előnyök is semmivé válnak.

Egy friss, januári oxfordi kutatás szerint a gyógyszer elhagyása után a visszahízás üteme havonta akár 0,8 kilogrammot is elérhet.

A jelenség mögött egyszerű biológia áll. Dr. Gontrand López-Nava, a madridi HM Sanchinarro Egyetemi Kórház Endoszkópos Bariátriai Egységének igazgatója szerint a gyógyszerek az agy étvágyközpontjában fejtik ki hatásukat. „Ezek a GLP-1 gyógyszerek közvetlenül az agyban hatnak, blokkolva az étvágyat és a jóllakottságot jelző áramköröket. De ez a blokk csak addig működik, amíg a gyógyszert szedik” – magyarázta a szakértő. Amint a kezelés véget ér, az agy visszatér a régi működéséhez: a páciensek újra éhesnek érzik magukat, a jóllakottság érzése csökken, és rájönnek, hogy a szokásaik valójában nem változtak meg.

A visszahízás mértéke sokkoló. Dr. López-Nava a The British Medical Journalban megjelent metaanalízisre hivatkozva állítja, hogy a leadott súly 80-90 százaléka visszajön. Ezt támasztja alá a STEP 1 kísérlet kiterjesztett vizsgálata is, amely szerint

a gyógyszert elhagyók egy éven belül a leadott súly kétharmadát szedték vissza.

A legrosszabb pedig nem is a mérleg által mutatott szám. „A visszahízással a kardiometabolikus előnyök is eltűnnek” – figyelmeztet Dr. López-Nava, utalva arra, hogy a vércukor-, koleszterin- és vérnyomásértékek is visszaromolnak a kiinduló szintre.

A szakértő szerint a valódi megoldás a szokások megváltoztatása. „A megoldás egyik fele az, hogy segítünk a pácienseknek kontrollálni az éhséget, akár gyógyszerrel, akár endoszkópos bariátriai eljárásokkal. A másik fele viszont a bariátriai pszichológia és a táplálkozástudomány, mert a páciensek így tudják valóban megváltoztatni az életmódjukat és az ételhez fűződő viszonyukat” – hangsúlyozza Dr. López-Nava. A cél, hogy az evés ne az érzelmek – szorongás, gyász vagy ünneplés – levezetésére szolgáljon. Dán kutatások azt is kimutatták, hogy

a gyógyszeres kezelés melletti rendszeres, közepes vagy erős intenzitású testmozgás nemcsak az anyagcserét javítja, de a gyógyszer elhagyása után is segíthet mérsékelni a visszahízást.

A szakértők egyetértenek abban, hogy a gyógyszeres kezelés hatalmas előrelépés, de önmagában csak egy mankó. Az elhízás krónikus betegség, nem az akaraterő hiánya, kezelése pedig nem egyetlen recept felírásával, hanem egy életre szóló tervvel lehetséges. Ez magában foglalja az orvosi, táplálkozási és pszichológiai támogatást, és a gyógyszereket is kizárólag orvosi felügyelet mellett szabad alkalmazni.

Via ¡HOLA!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kutatók belenéztek az agyba ásítás közben, és nem hittek a szemüknek
Ausztrál kutatók azt hitték, tudják, mi történik ásításkor, de egy MRI-vizsgálat mindent a feje tetejére állított.


MRI-felvételek leplezték le: egyetlen ásítás teljesen más irányba tereli az agyat védő folyadékot, mint egy mély lélegzetvétel. Ausztrál kutatók jöttek rá a meglepő jelenségre egy friss tanulmány alapján, írta a ScienceAlert. A kutatócsoport 22 egészséges résztvevő fejét és nyakát vizsgálta MRI-vel, miközben ásítottak, mélyeket lélegeztek, vagy épp megpróbálták elfojtani az ásítást.

A felvételek kimutatták, hogy ásításkor az agy-gerincvelői folyadék (CSF) a koponyától a gerinc felé mozdult el.

Ez pont az ellenkezője annak, ami egy mély belégzésnél történik.

Mindkét cselekvés, az ásítás és a mély légzés is, fokozta az agyból kiáramló vér mennyiségét, helyet csinálva a friss vérnek. Az ásítás kezdeti szakaszában azonban az agyba áramló artériás vér mennyisége nagyjából egyharmadával megugrott. A kutatók azt is észrevették, hogy minden résztvevőnek volt egy rá jellemző, egyedi ásítási mintázata, ami minden alkalommal ismétlődött.

„Az ásítás a cerebrospinális folyadékot az ellenkező irányba mozgatta, mint egy mély lélegzetvétel” – mondta Adam Martinac idegtudós a New Scientist magazinnak. „És mi csak ültünk ott, hogy hűha, erre egyáltalán nem számítottunk.”

A nagy kérdés, hogy miért van ez a különbség.

A kutatók szerint az ásításnak különleges szerepe lehet az agy „kitakarításában”, vagyis a salakanyagok eltávolításában. Egy másik elmélet szerint az agy hűtését szolgálhatja.

Az agyhűtés elméletét korábbi adatok is alátámasztják, amelyek kapcsolatot találtak a környezeti hőmérséklet és az ásítások gyakorisága között. Az agyi salakanyag-eltávolítás, az úgynevezett glymphatikus rendszer kutatása egyre fontosabb terület, és más vizsgálatok már kimutatták, hogy

alvás közben a folyadékáramlás felerősödik az agyban.

A kutatók ugyanakkor óvatosságra intenek. A tanulmányt még nem bírálták el független szakértők, és a megfigyelt hatás nem jelentkezett mindenkinél, a férfiaknál például ritkábban. Ezt azonban részben a mérőeszköz zavaró hatása is okozhatta. Az ásítás tehát jóval több lehet egy egyszerű reflexnél. Egy bonyolult, velünk született idegrendszeri program, amelynek pontos szerepét további kutatásoknak kell tisztáznia.

„Az ásítás egy rendkívül adaptív viselkedésnek tűnik, és élettani jelentőségének további kutatása gyümölcsöző lehet a központi idegrendszer homeosztázisának megértésében” – írják a szerzők.

Már csak az a kérdés, hogy amíg ezt cikket olvastad, hányszor kellett ásítanod?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Itt a krónikus hazudozók lebuktatásának új, alattomos módszere – kiderült, mit árul el a szenvedély
Egy friss brit kutatás trükkös, de zseniális módszert dolgozott ki a notórius hazudozók kiszűrésére: nem azt figyeli, mit mondanak, hanem hogyan.


A hazugságkutatás a kommunikációpszichológia Szent Grálja. Mindenki hazudik – ezt rég tudjuk, de nem mindegy, milyen gyakran, és milyen típusban. Van az apró, szociálisan elfogadott hazugság: „Nagyon jól áll ez az ing!”, „Sajnálom, aznap nem érek rá…” Ezek a kis füllentések valójában kenegetik az emberi kapcsolatokat. A másik véglet viszont a krónikus hazudozó:

aki úgy és olyan gyakran ferdít, hogy már-már a valóság is csak egy lehetőség neki a sok közül.

Ők azok, akiknek a szavában már senki sem bízik, és akikkel kapcsolatban egyre inkább az a kérdés: mitől ilyen kórosan allergiásak az igazságra?

Most a University of Portsmouth kutatói – élükön Sharon Leel pszichológussal – egy újfajta kísérleti módszert dolgoztak ki arra, hogy a krónikus hazudozók mikor és hogyan buknak le. A módszer neve: az Ördög ügyvédje-teszt. Az alapötlet annyira egyszerű, hogy szinte fáj: kérj meg valakit, hogy előbb érveljen a saját véleménye mellett, majd érveljen az ellenkezője mellett is. És nézd meg, mikor mondja szenvedélyesebben. Na, ott lesz az igazság.

Nem mindegy, milyen hazugságról beszélünk

A klasszikus hazugságvizsgálatok – például a poligráf vagy a szemmozgás-elemzés – mindig azt feltételezték, hogy valaki vagy igazat mond, vagy nem. A Portsmouth-i kutatás viszont egy finomabb réteghez nyúlt: az identitás szintjén lévő véleményhazugságokhoz, azaz ahhoz, amikor valaki a politikai, erkölcsi vagy társadalmi nézeteiről nem mond igazat. Tipikus helyzet: beszélgetsz valakivel, nem ismered jól, és a téma átcsúszik kényes terepre – mondjuk politikára. Először csak óvatosan puhatolózol, majd esetleg bele is mész egy kis hazugságba, nehogy összezördüljetek. De vajon ki az, aki csak udvariasságból „csúszik meg”, és ki az, aki alaptermészeténél fogva hajlamos a hazugságra?

Az ördög ügyvédje: egy új hazugságcsapda

Leel és munkatársai 170 résztvevővel dolgoztak, akiket videós Zoom-interjúkon keresztül kérdeztek meg véleményes kérdésekről – például, hogy bízhatunk-e a kormányban, vagy hogy a közterületi kamerák megsértik-e a magánszférát. A résztvevőket két csoportra osztották: egyik fele mondhatott igazat, a másiknak viszont hazudnia kellett.

Ezután mindenkitől azt kérték, hogy mondja el az álláspontját, majd érveljen az ellentétes nézőpont mellett is, mintha ő is azt vallaná.

Később megkérték őket, értékeljék, mennyit hazudtak, és mennyire gondolták, hogy az interjúztató elhitte nekik.

Az interjúkat hang- és videófelvétel alapján értékelték: hány érvet tudtak felsorakoztatni, mennyire voltak világosak, eredetiek, szenvedélyesek, és mennyire tűnt az egész hitelesnek. A legérdekesebb mérőszám: a szenvedély – azaz az, hogy valaki mennyire hisz abban, amit mond. Ez lett a legfontosabb különbség a hazudozók és az igazmondók között.

A lebukás kulcsa: a szenvedély hiánya

A kutatás azt találta, hogy a krónikus hazudozók meglepően simán eljátsszák az ördög ügyvédjét – tehát könnyen és folyékonyan tudnak az ellenkező vélemény mellett érvelni. Az igazmondóknak ez sokkal nehezebben ment, különösen akkor, ha részletes, példákkal alátámasztott magyarázatot kellett adniuk.

A különbség ott jelent meg igazán, amikor a szenvedélyességet mérték. A hazudozók, amikor nem az igazi nézetüket mondták, látványosan elvesztették a lendületüket. Nem világosan, nem meggyőzően, és legfőképp: nem szenvedéllyel beszéltek. Ahogy a kutatók fogalmaztak:

„Ha valaki olyan véleményt mond, amit igazán vall, abba szenvedélyt is visz. A hazudozók viszont, akik nem hisznek abban, amit mondanak, nem mutatnak szenvedélyt.”

A leglátványosabb különbségek akkor jelentkeztek, amikor bővebb kifejtést kértek: ilyenkor a krónikus hazudozók még inkább lebuktak – nem volt elég az ékesszólás, ha hiányzott mögüle az elhivatottság.

Így ismerhetsz fel te is egy hazudozót

A kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy nem kell többé mikrokifejezéseket figyelned, nem kell szemmozgást vagy gesztusokat elemezned – elég, ha hallgatod, ahogy a másik beszél.

A szenvedély az, ami nem hamisítható: ha valaki igazat mond, az felizzik. A hangja, a testtartása, a szóhasználata is átmegy egy másik regiszterbe.

Ha pedig kényszerből a másik oldal mellett kell érvelnie, egyből megtorpan, dadogni kezd, ismétli magát, vagy unott lesz. A szenvedély nem hazudik.

Éppen ezért a kutatás azt is javasolja, hogy ha tudni akarod, mit gondol valaki valójában – például egy párkapcsolat elején –, csak kérd meg, hogy játsszon ördög ügyvédjét. Érveljen az ellenkező vélemény mellett is. És csak figyelj: hol lobban fel a láng. Mert ott lesz az igazság.

A Leel-féle tanulmány új korszakot nyithat a hazugságkutatásban: nem a szándékos lebuktatásról szól, hanem arról, hogyan kényszeríthető ki az igazság egy olyan helyzetben, ahol nem lehet hazudni. Mert nem a konkrét tények érdekelnek, hanem az, hogy valaki miben hisz igazán. És erre nem feltétlenül az a válasz, amit mond – hanem az, ahogyan mondja.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk