Hadházy Ákos öntörvényű figurája az ellenzéknek. Bár a Fideszt hagyta ott a trafikbotrányt kirobbantva, majd tagja volt az LMP-nek is, igazából nem áll neki jól egyetlen párt uniformisa sem. Nem egy karizmatikus vezető, hanem megszállottja a közélet tisztaságának. Évek óta szívós aprómunkával térképezi fel a NER szövevényét. Nem meglepetés, hogy Márki-Zay Péter a korrupció elleni munkában számít rá az új kormányban. Elsősorban erről kérdeztem.

– Az ellenzéki együttműködés origója volt a rabszolgatörvény elleni tüntetéssorozat. Azóta sem értem, hogy a végén miért jöttek ki az állami televízió épületéből, pár órával azután, hogy azt nyilatkozták, maradnak.

– Én ezt nem tudhatom, hiszen akkor már nem voltam bent, tudják miért, ez jól dokumentálva van. Én mindenesetre nem akartam kimenni... Ezt most mélyebben nem is kommentálnám, mivel egy kampány közepén vagyunk, most az ellenzéken belüli viták helyett sokkal fontosabb azokat azokról a problémákról szólni, amiket meg kell oldanunk.

Ezért kellett volna fellépni erélyesebben a propagandával szemben, és megkérdőjelezhető, hogy helyes volt-e ilyen körülmények között is elindulni. Mások mást gondoltak erről, mint én, így elindultunk. Április 3-án este el fog dőlni, hogy kinek volt igaza, és nagyon-nagyon remélem, hogy én tévedtem. A valódi esélyeink most attól függenek, hogy ki mennyi valódi munkával segíti az ellenzéket.

– Nézzük a befektetett munkát. Jó ideje hétről hétre jelentkezik egy-egy korrupció-gyanús történettel a NER világából. Mekkora apparátus kell ezeket lenyomozni, felderíteni?

– Örülök, ha úgy látszik, hogy sokan dolgozunk ezeken az ügyeken. Sajnos ez azért nem így van. Természetesen van egy kis apparátus, akiket képviselőként alkalmazhatok. Nagyon büszke vagyok például arra, hogy Horváth Andrásnak, a zöld dossziés egykori NAV tisztviselőnek tudtam így munkát adni, ő pedig nagyon komolyan végzi ezt el. Olyan ötfős csapat segíti a munkámat, de vannak, akik részmunkaidőben dolgoznak. A Facebook-posztjaimat magam írom, azt egyes ügyeknek meg velem együtt négyen járunk utána. Ha ez nagy apparátusnak tűnik, az is azt a meggyőződésemet erősíti, hogy egy viszonylag kis csapattal is már nagy eredményeket lehet elérni, ha rendesen beletesszük a munkát.

– Itt azért adatokat kell megszerezni, meg nyomozni kell...

– Bizonyos tekintetben igen, de

Nem kell ide fedett nyomozás, egyszerűen megnézzük, kitől mit vettek, mennyiért, kitől kértek ajánlatot stb. Más tekintetben viszont valóban nem könnyű, mert a kormány semmilyen kérdésünkre sem válaszol érdemben. Akár a törvényt is megszegve nem válaszolnak, egyszerű, konkrét kérdésekre sem. 2020 elejéig az volt a szabály, hogy az országgyűlési képviselők bármilyen állami szervhez beléphetnek szabadon. Csak felmutattuk a képviselői igazolványunkat és bemehettünk. Ezért tudtunk bemenni a tévébe is. Emiatt nem lehetett előlünk információt eltitkolni, legalábbis nehéz volt. Az is a törvényben volt, hogy segíteni kell a munkánkat. Bármit megkérdezhettünk, arra válaszolni kellett. Azonban pont a tévészékházban történtek miatt elvették ezt a jogot, annyi maradt meg, hogy a vezetőt kérdezhetem. Senki mást, csak a vezetőt. Korábban bárkit kérdezhettem. Most a vezetőt kérdezhetem, ő meg azt mondja, hogy nem. Szankció nincsen.

– Érték már komoly fenyegetések?

– Nemcsak fenyegetések, hanem "gyilkossági" kísérletek. Persze nem szó szerint. Ahogy egy, a lengyel bírók küzdelméről szóló filmben elmondja a bíró, régen lelőtték az embert. Aztán csak bebörtönözték.

Nyilván számolt az ember ezzel az elején, hogy ilyenek lesznek. Van amire számítottam, van amire nem. Amikor édesanyámékról mondtak képtelenségeket, arra például nem számítottam. Persze jönnek fenyegetések is. Magánlevélben, egészen durva hangú fenyegetések. A Fidesznek ez is egy praktikája, hogy meglegyen az a pár ezer felheccelt ember, akik adott esetben balhézni tudnak majd egy fideszes vereség esetén, erre nyilván fel kell készülni.

– Használ titkosított kommunikációs szoftvert? Például Signalt? Esetleg megnézette a telefonját, feltörték-e a Pegasussal?

– A Pegasusnak utánanéztem, az elméletileg nincs a telefonomon. Viszont nem gondolom, hogy ne lehetne bárkit is lehallgatni, megfigyelni, ha akarják. Én azt szoktam mondani, hogy vigyék el a számítógépemet, és tegyék közzé, ami rajta van. Éppen az a baj, hogy olyan hosszú az a lista, ha nem is gyűjtenék új ügyeket, a következő hetven-pár napban két-három naponta egy-egy durva ügyet be tudnék mutatni.

A propagandának az a lényege, hogy egyes dolgokat elhallgasson, egyes embereket meg besározzon. Igaz, hogy vannak még független helyek, ahol meg tudunk szólalni, de a propaganda olyan zajt kelt, hogy elnyomja a független hangokat. Például ha egy napig tele lehet tömni nyolcmillió ember fejét, hogy Karácsony Gergely sofőrje a buszsávban haladt, akkor reményeik szerint az a nyolcmillió ember nem azon gondolkodik, hogy Németországban feleannyiba kerül ugyanaz az olaj, mint itthon.

– Nézzünk akkor a jövőbe. Ha sikerül megnyerni a választást, tudjuk, hogy ön az elszámoltatással foglalkozó tárca nélküli miniszter lenne. Milyen jogosítványok, jogkörök kellenek ahhoz, hogy eredményesebb legyen, mint az eddigi elődei?

– Ebben a hivatalban a legfontosabbnak a kevésbé izgalmasat tartom: olyan törvényalkotási koordinációs munkát, ami olyan törvények meghozatalát segíti, amelyek megnehezítik a lopást. Az elkövetkező bűnelkövetők dolgát nehezítenénk meg, illetve az ilyen cselekmények üldözését megkönnyítenénk. De ön a kérdésében nyilván a jogi felelősségre vonásra utal, ami eddig mindig elmaradt, bár mindenki megígérte.

Erre feles többséggel is lehet néhány jó törvényt hozni. Ami lényeges kérdés valóban, hogy ez a hivatal mit tud csinálni, hogy ezt a munkát elősegítse? Nem fog nyomozni. Hack Péter mondott tegnap valami olyasmit, hogy ez a hivatal nem utasíthatja az ügyészséget. Persze, hogy nem. Nem erről van szó.

Hogy fontos és aktuális példát mondjak: tegnap írta a 444, hogy Schadl György nyomozati anyagában azt mondja, hogy Tónival, Barbarával és Ádámmal fog találkozni, és egy harmincöt évre szóló, nagyon fontos bizniszt intéznek. Azt lehet tudni, hogy Rogán Antalt bizalmasan Tóninak hívják, felesége Barbara, Ádám meg a kabinetfőnöke. És azt is tudjuk, hogy Nagy Ádám megvásárolta ennek a korrupt végrehajtói karnak az egyik székházát, továbbá azt is, hogy Schadl Nagy Ádámnak intézett egyetemi vizsgákat.

Tehát egy beszámoltatási jogot szeretnénk, hogy a nyomozó hatóságokat beszámoltathassuk. És ha azt látjuk, hogy egy ügy elakad, valamivel probléma van, javaslatokat tehetünk, hogy mit tegyenek, és persze személyi javaslatokat is a miniszterelnök úrnak, és akkor még ott van a nyilvánosság. Polt azért tudja jelenleg a dolgokat így vinni, mert biztos benne, hogy semmi információ nem megy ki.

Ezen kívül, bár nyomozni nem fogunk, de teljes betekintési jogkört kérünk, hogy az összes állami dokumentumba betekinthessünk. A nyilvános adatbázisok alapján jelenleg is sok mindent meg tudunk nézni, de sok mindent nem tesznek fel. Például a szerződéseket, ha fel is rakják, sokszor a már nem publikus mellékletekbe rejtik a lényeget. Ha megbíznak valakit rendezvényszervezéssel mondjuk, és odaírják az összeget, ez nem elégséges, hogy megállapítsuk, sok-e vagy kevés, amit a szerződés tartalmaz. A mellékletben van ugyanis, hogy milyen rendezvényt, milyen paraméterekkel kell csinálni. Ez a releváns információ most általában hiányzik.

Meggyőződésem, hogy nem lesz olyan nehéz a munkánk, mert a NAV, a rendőrség kötelékében is maradtak tehetséges, elhivatott munkatársak. Ha ellehetetlenítik őket, megkötik a kezüket, akkor nyilván nincs kedvük a munkájukat végezni. Ezért fontos, hogy olyan szabályozást hozzunk létre, ami segíti a munkájukat. Például, amit többször elmondtam: egy nyomozó engem kért meg, hogy egy céghálózatot nyomtassak ki az Optenből és küldjem el neki. Az Opten évi nyolcvanezer forintos szolgáltatás, de a rendőrségnek nincsen előfizetése rá. Ők jelenleg ugyanerre az eredményre, ami itt csak egy egérkattintás, csak többnapos, esetleg egy hónapos manuális munkával juthatnak. Ha csak ezt az Opten előfizetést megkapják a rendőrök, már a sokszorosára növelhetjük a hatékonyságukat.

– Tizenkét év nagy idő, el is évültek már fontos ügyek. Szokás olyan jogi technikát alkalmazni, amikor az igazságszolgáltatás valami miatt akadályoztatva van, akkor az akadályoztatás idejére az elévülés szünetelését mondják ki utólag. Gondolkoznak-e ilyen megoldáson?

– Fontos kérdés ez, mert a legeslegdurvább esetek, amikor a legkevésbé voltak óvatosak, azok zömmel a 2014 előtti időszakban történtek. De pont 2013-ban, lányos zavarukban hoztak egy olyan törvényt, amivel eléggé meghosszabbították a bűnszervezetben elkövetett korrupciós ügyeknél az elévüléseket, lehet, hogy abban bíztak, hogy ezután majd nem fognak ilyeneket csinálni, de azért bőven lettek azóta is ilyen cselekmények. De a bűnszervezetben elkövetett korrupciós cselekményeknek eleve elég hosszú volt az elévülése. De azért néhány esetnél lehet probléma.

Nagyon sajnálom, de az a rendőr, aki ebbe belement, meggyőződésem, hogy törvényt szegett. Őket meg kell keresni, a felelősséget vállalni kell érte. Csak akkor úszhatja ezt meg, ha vagy egy olyan papírt hoz, hogy akkor ő nem volt beszámítható, vagy megmondja, hogy ki utasította erre.

– Lapul-e az ön fiókjában olyan dosszié, amelyben nagy nevek vannak, ami szimbolikus ügy lehet a NER lebontásában?

– Vannak még nagy ügyek, nagy nevek is, de a választás nem ezen fog múlni. Például a Völner-ügy, ami igazából Völner-Schadl-Rogán ügy. Ennek olyan leágazásai vannak, hogy egy normál országban megbukna a kormány azonnal. És nem arról lenne a szó, hogy meglesz-e a Fidesz ötven százaléka, hanem, hogy egyáltalán meglesz-e a parlamentbe jutáshoz szükséges öt százalék. Itt annyi ügy van, hogy az ember arra gondol, hogy nem tud bemutatni egy nap ötöt.

És már mutatnák a következő ügyet. Sajnos azt kell mondanom ilyenkor, hogy nem tudok mindenhova eljutni, mindent feltérképezni. Ott helyben kell nekik ezeket bemutatni. Csak beszélni kell róla. Egy kicsi faluban könnyebb elterjeszteni az igazságot.

– Ezek a gazdasági ügyek. De vannak politikai ügyek is, például Safarov vagy Gruevszki ügye, ezeket is kivizsgálják majd?

– Valóban, nem ennek a hivatalnak lesz az ügye, de van számos durva ügy, amit meg kell nézni. Erre viszont teljesen alkalmasak a parlamenti vizsgálóbizottságok, amelyeket a Fidesz szabotált a kormányzása alatt, de ha van szándék ezek működtetésére, akkor ott ezeknek utána lehet járni.

– Már elmondta, hogy azért nem árulja el előre, milyen törvényekkel teszik lehetővé az elszámoltatást, nehogy a Fidesz bezárja ezeket a kapukat. Ezt értem. Viszont tesznek-e az ellen, hogy az ellenzék köreiből ne szivárogjon információ a Fidesz felé? Tesztelik-e a rendszert, hogy nincs-e szivárgás?

– Nézze, az interjú elején elmondtam, miért nem akarok ezzel most foglalkozni...

– Ezt értem is, nem is arra vagyok kíváncsi, kik a beépített emberek. Simán az érdekel, hogy tesztelték-e az összetartást? Információkkal, hogy kiszivárognak-e. Régi konspirációs technika.

– Ez fontos kérdés, van is róla véleményem. De hadd legyen jogom most, mivel választási kampány van, nem ezzel foglalkozni nyilvánosan.

– Nem tart-e megszervezett zavargásoktól?

– Megtörténhet. A románoknál, amikor fellépett a korrupcióellenes ügyészség, akkor voltak ott is ilyen próbálkozások. Nem voltak sikeresek, nem tudtak megmenteni minisztereket, miniszterelnököket a felelősségre vonástól. Ilyenkor már nyilván nem lesz abban a helyzetben a Fidesz, hogy ezeket a tényeket elhallgassa. Persze lesz ilyen próbálkozás, de nem hiszem, hogy megállítaná ezeket a folyamatokat.

– Ha egy éven belül nem sikerül áttörést elérnie, akkor lemond?

– Amit vállalok, azzal nagy felelősséget vállalok. Nyilvánvalóan csak akkor vállalom el, ha látom az esélyét, megkapom azokat a jogköröket, azt a parlamenti támogatást, amivel esélyem van megcsinálni. És csak addig szabad csinálni, amíg az ember látja, hogy van erre esély. Ez nagyon fontos. Konkrétan ezen még nem gondolkoztam el.

Én nagyon szeretem az eredeti szakmámat, és akkor folytatom azt.

– Ha fordul a világ és elkezdi a munkát, akkor is ugyanezzel a lendülettel dolgozik majd, ha az akkori kormánypárt köreiben bukkan korrupcióra? Ha esetleg próbálnának nyomást gyakorolni önre?

– Abban a könnyű helyzetben vagyok, hogy az elmúlt években volt több olyan ügy, ami az ellenzéket érintette, és ezeket megmutattam. Például Kispesten többet találtam, mint a propagandasajtó. Ezekben tettem is feljelentést, az ellenem indított polgári pereket megnyertem. Vagy a harmadik kerületi alpolgármester ügyében az OLAF-nál is tettem bejelentést, az OLAF már le is zárta azt az ügyet. Tóth Csaba ügyét is megmutattam. Ez természetes. Csak akkor nyerhetünk, ha elhiszik rólunk, hogy minden esetben lesz következménye az ügyeknek. Ha ezt nem hiszik el, akkor nem fogunk nyerni. Ez ilyen egyszerű.

Országszerte hat egyetem hét campusán hirdették meg idén a „Z-szakot”, ahol teljesen új módszertannal és megközelítéssel tanítják majd a fizikát, kémiát és biológiát. A felvételihez akár egy magyar vagy történelem emelt szintű érettségi is elég, így azok is esélyt kapnak, akik csak később fordultak a természettudományok felé.

Erről beszélgettünk Weiszburg Tamással, az ELTE TTK oktatójával és a szak koordinátorával.

– Nagyot szólt a hír néhány hete, hogy országszerte összesen 22-en jelentkeztek fizika, 25-en pedig kémia szakos tanári képzésre. Mi az oka, hogy a természettudományos szakok még a többivel összevetve is ennyire népszerűtlenek?

– Tegyük hozzá, hogy a nappali tagozatos, teljes idejű képzésekről van szó, az első helyen megjelölve. Ha a rövid ciklusú tanárképzéseket is hozzáadjuk, amelyeket más természettudományi szakok kiegészítéseként lehet elvégezni, valamivel nagyobb lesz ez a szám, de a nagyságrenden persze nem változtat. A népszerűtlenségre egyszerű a magyarázat: a természettudományokra való ráfordulást nagyon hamar el kell kezdeni, akár már általános iskola felső tagozattól, de legkésőbb 9. osztályban. Ha valaki az utolsó 1-2 évben dönti el, hogy ilyen irányban tanulna tovább, az már elkésett.

A magyartanárok jelentkezési helyzete könnyebb, hiszen a nyelvet mindenki elsajátítja, utána pedig csak döntés kérdése, akar-e tanár lenni. De ha valaki az érettségi évében jut arra, hogy fizikával szeretne foglalkozni, már nagyon nehéz behoznia a lemaradást. A bemeneti oldal ezért szűkül, a kimeneti pedig azért más, mint a humán területeknél, mert sokkal erősebb a konkurencia. A tanári pályánál anyagilag jóval versenyképesebb alternatívákat is találni, és ez még akkor is így lenne, a pedagógusok magasabb társadalmi elismertséggel bírnának és kétszer annyit keresnének. Nagyon vonzó lehet például, hogy valaki elmenjen orvosnak vagy biomérnöknek, míg történész végzettséggel kevesebb ilyen döntési helyzet adódik.

– Ön szerint meg lehet még előzni a rendszer összeomlását?

– Van egy rossz hírem: ez a rendszer nem fog összeomlani. Nem lesz olyan, hogy azért kerül lakat az iskolára, mert nincs tanár, aki megtartsa az órát. Arra pedig pedig már 25 éve sem kapták fel tömegesen a fejüket az emberek, hogy látványosan elkezdtek csökkenni a nemzetközi teljesítményeink, hogy a tanár mit csinál az osztályteremben. Jóformán a szülőket se: beküldték a gyereket az iskolába, volt róla papír, a termekben pedig tanárok, akiknek az volt a végzettségük. A többség bőven megelégedett ezzel. Mindenki rövid távú politikai felelőst keres, és persze nem is lehet megkerülni, milyen döntések születnek egy 12 éve hatalmon lévő kormánystruktúrában, például a fizetések terén. De a folyamat ennél jóval régebbre nyúlik vissza.

A ‘90-es években még egyáltalán nem volt tanárhiány, sokkal inkább túlképzés: az ELTE TTK-n is 90%-ban tanárszakok indultak. A végzett hallgatók többsége aztán soha nem dolgozott a szakmájában, nem a pénz miatt, hanem mert egyszerűen nem volt szükség ennyi pedagógusra.

Végleg pedig a bolognai rendszer bevezetése tette be a kaput 2006-ban, ekkor megszűnt a lehetőség, hogy valaki tanárnak felvételizzen. Egyértelműen jó dolog, hogy 2012-ben visszaállították a közvetlen jelentkezési lehetőséget, de a trend ekkor már nagyon erős volt. Szerencsére ma is számos diák van, aki tényleg motivált, és hivatásának tekinti, hogy tanár legyen. A bejövő oldal tehát menthető, ami pedig a kimenő oldalt illeti, az már egy olyan társadalmi feladat, ami közvetlenül nem az én részem.

– Miért változtatna bármin a most induló szak? Mitől várják, hogy népszerűbb lesz?

– Két olyan pont van, ami új elem a rendszerben. Az egyik, hogy nincs feltétlenül szükség természettudományos tárgyból tett emelt szintű érettségire, hanem bármilyen tantárgyat elfogadunk. Ezzel szeretnénk olyan diákokat is bevonzani, akik egy fizika, kémia vagy biológia emelt szintű vizsgát nem mernek bevállalni. Persze felmerül a kérdés, nem butítjuk-e le ezzel túlságosan is a rendszert. Erre azt tudom mondani, hogy a lehetőség ettől még adott, senkit nem biztatunk arra, hogy ha képes fizikából emelt szintű vizsgát tenni, ne tegye. Például a tegnap zárult beiskolázási táborunk hat résztvevője közül öten a reál tárgyakból emeltszintűznek. De hiszünk benne, hogy az általános kompetenciák megléte is elegendő ahhoz, hogy valaki sikerrel vegye a szak akadályait. Sőt, sokszor azt tapasztaljuk, hogy hiába érkezik valaki mondjuk egy emelt fizika érettségivel, ha az általános kompetenciái jóval gyengébbek, például nem érti a feltett kérdést. Olyan képzést akarunk csinálni – és ez egy konkrét vállalás a részünkről –, ahol az országban elérhető összes tudás egyesítésével felzárkóztatjuk a bejövő diákokat általános kompetenciák terén, ha pedig valaki elsősorban ezekkel rendelkeznek, de szaktudással kevésbé, neki azt mélyítjük el jobban.

View this post on Instagram

A post shared by Z-szak (@zeeszak)

– Hogy fog kinézni a tanmenet, milyen arányban szerepelnek benne az egyes tudományágak?

– 10 féléves a képzés, ebből a legutolsó egy egybefüggő iskolai gyakorlat, tehát 9 félévből gazdálkodhatunk. Az első kettő az említett általános kompetenciák erősítéséről fog szólni, ide tartozik a vizuális kommunikáció, a retorika, az értő olvasás, vagy éppen az, hogyan kell hatékonyan keresni az interneten magyarul és angolul is. Ekkor kerül sor a matematikai alapozásra, illetve a terepgyakorlatokra.

Azt reméljük, hogy ezáltal a hallgatók motivációja is erősödni fog, így később, amikor le kell ülniük tételesen fizikát, kémiát, biológiát tanulni, már tudni fogják, mire miért van szükség. Erre, tehát a hagyományosabb, de nem “magolós” tanulásra a 3-4-5. félévben kerül sor. Ekkor esnek túl a bevezető tárgyakon fizikából, kémiából és biológiából, ahol kőkeményen megkapják azokat az alapokat, amelyekre később szükségük lesz. Ugyanakkor itt már rendszeresen hasznosítaniuk kell az első évben megszerzett készségeket, például infografikát készíteni, vagy esszét írni. Utána fordítunk egyet a rendszeren, és négy féléven keresztül horizontálisan, egy-egy területet (például az energia, a hulladék, vagy a víz) középpontba állítva nézzük meg annak minden vetületét. Szeretnénk a fenntarthatósági szemléletet erősíteni, konkrét példák segítségével. Itt teljesen új tárgyak lesznek, ez a hozzáadott érték részünkről, amire egyébként hosszasan fel is kell készülnünk. Gyakorlat-orientáltan, de a szükséges elméletet sem megspórolva szeretnénk megmutatni, hogyan működik a teljes, komplex rendszer.

– Mit tesznek azért, hogy az első két félév után, az “unalmasabb” elméleti rész kezdetekor ne morzsolódjanak le a diákok?

– Azt gondolom, hogy ez leginkább rajtunk múlik. Ha elég mély levegőt vett az első két félévben a diák, ennyit fog tudni úszni, amennyiben a tanárok érzékenyek, odafigyelnek rájuk, folyamatos visszajelzést adnak nekik a teljesítményükről. Mindig megmutatjuk, hogy amit már tudnak, azzal merrefelé lehet építkezni. És nemcsak szakmailag foglalkozunk velük: meggyőződésem, hogy a lemorzsolódások legalább fele nem azért történik, mert az adott diák nem tud megbirkózni a tananyaggal. Sokkal inkább azért, mert elveszti a hitét, és ez ellen igenis lehet tenni. Egyébként a 3-4-5. félévet sem úgy kell elképzelni, hogy beküldjük a legunalmasabb, szakállas professzorokat, akik szárazon ledarálják a tananyagot, és ennyi. Szeretnénk önálló, kreatív munkára tanítani a diákokat, mert azt látjuk, hogy ez (például az adott témába vágó rövid videók készítése) rendkívül motiváló számukra.

– Hogyan vennék elejét a felületességnek, tehát annak, hogy ne „mindenből kicsit, de semmiből se eleget” kapjanak a hallgatók?

– Ez egy kulcskérdés, amit nem lehet megkerülni. Ha úgy akarnánk megcsinálni a képzést, hogy minden területről kiveszünk valamennyit, majd egymás mellé tesszük ezeket a mozaikokat, egész biztosan katasztrofális eredmény jönne ki. De mi éppen ebből kiindulva máshová helyezzük a súlypontokat.

Ráadásul ebben a képzésben nem célozzuk a gimnáziumi érettségiztető szintet, így maga a tananyag is eleve szűkebb. Az igazi nyereség viszont az, hogy minőségileg más szemléletet képviselünk, aminek köszönhetően a diákok képesek lesznek egységben látni a természetet. Ez eddig sehol nem volt jellemző.

– Hányan jelentkeztek eddig a szakra, és mi az elvárás, mikor tekintik majd sikeresnek?

– Ha az osztatlan és a rövid ciklusú képzéseket is számoljuk, összesen 151-en jelölték be a szakot országosan, közülük 59-en első helyen. Ezt optimistán és pesszimistán is lehet nézni, de annak fényében, hogy a képzést engedélyező kormányrendelet kiadásától összesen hat hét telt el a jelentkezési határidőig, szerintem nem rossz. Dolgozunk rajta, hogy az augusztusi pótfelvételi keretében is lehessen jelentkezni az államilag finanszírozott képzésre. A rövid távú célunk, hogy induljon el minél több helyen már idén, jövőre pedig mindenhol, ahol meghirdetjük. Ha 3-4 éven belül mind a 7 képzőhelyen tanulna minimum 10 diák, országosan pedig 100, akiket meg is tudunk tartani, az már hosszabb távon is fenntartható lenne.

Az azovstali acélgyárban magukat megadó ukrán katonákat donyecki táborokba szállították az oroszok, de nemcsak őket, hanem civileket is fogva tartanak.

Válogatott kínzásokkal, nemi erőszakkal próbálják „kiszűrni” azokat, akiknek a legcsekélyebb módon is ragaszkodnak az ukrán államhoz – idézte Michael R. Carpentert, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) amerikai nagykövetét a New York Times.

A nagykövet az úgynevezett szűrőtáborokról beszélt Bécsben, amelyeket az oroszok iskolákban, sportközpontokban és katonai sátortáborokban állítottak fel. Az amerikai nagykövet szerint mindezt már jóval a február 24-i invázió előtt eltervezték.

Szemtanúk elmondása szerint az orosz katonák a nők alsóneműjében kutatnak, arra kényszerítik az embereket, hogy meztelenre vetkőzzenek, megvizsgálják sebhelyeiket és tetoválásaikat. Ezenkívül elkobozzák útleveleiket és letöltik személyes adataikat telefonjaikból.

„Eltüntetik azokat, akik nyíltan kiállnak Ukrajna mellett” – erősítette meg Ljudmila Deniszova, az ukrán parlament emberi jogi ombudsmanja is.

Szerinte egy-egy szűrési táborban akár 20 ezer ukrán állampolgárt is fogva tarhatnak egyszerre. Ahhoz hogy kijussanak, és szabadon mozoghasson az oroszok által megszállt területen, három igazolást kell kapniuk: egyet, amely megerősíti a szűrés tényét, egy másikat, amely helyi bérletként szolgál, és egy harmadikat, hogy elhagyhassák azt a területet, ahol a szűrőtábor található. Denisova szerint semmit sem tudni azoknak a sorsáról, akik nem mennek át a szűrésen.

A Kyivpost című ukrán lap beszámol egy olyan táborról is, amely tulajdonképpen egy autókonvoj volt.

Maria Vdovicsenko mariupoli lakos szerint 500 autó állt előttük a sorban, mögöttük még több ezer. Tilos volt az autókból kiszállni, élelmet, vizet keresni, wc-re menni. Fegyveres katonák álltak mindenhol.

„Néha nem szűrték ki az összes utast egy autóból: ki kellett szállnia egy apának vagy egy anyának, és az autónak tovább kellett mennie. Az emberek összezavarodtak. Az orosz katonák közben körülöttünk arról beszéltek, hogyan kínoztak meg nőket.”

„Iratokat, ujjlenyomatokat kértek tőle, levetkőztették és átkutatták. Elkezdték kihallgatni, nyomást gyakorolni rá. Amikor látták, hogy a telefonját törölték, arról faggatták, hogy miért, mit rejteget? Majd fejen ütütték” - számolt be róla a fia.

Carpenter szerint Oroszország tisztában van azzal, hogy a civilek elhurcolásával megsérti a nemzetközi humanitárius törvényt, és ez a civilizálatlan magatartás megengedhetetlen.

A washingtoni orosz nagykövetség „hazugságnak” nevezte a civilek elhurcolásáról szóló híreket. Állításuk szerint azért hoztak létre „ellenőrző pontokat a harci zónákat elhagyó civilek számára, hogy elkerüljék az ukrán nemzeti egységek szabotázsakcióit”. A nyilatkozat leszögezte: „Fogva tartunk minden banditát és fasisztát, az orosz hadsereg nem akadályozza a civil lakosságot, hanem segít neki életben maradni.”

Közben Mariupol polgármesteri hivatala három olyan videófelvételt tett közzé a Telegram közösségi oldalon, amelyek egy szűrőtáborban készülhettek.

A Washington Post szerint az egyik videó a várostól keletre fekvő Bezimenne faluban készült, egy, az Azovi-tenger partján álló iskolában. A kísérőszöveg itt is brutális bántalmazásokat és kivégzéseket, a foglyok fenyegetését említi, valamint azt, hogy megtagadják tőlük az orvosi segítséget. A polgármesteri hivatal arról is beszámolt, hogy az elhurcoltaknak tilos magukkal vinniük személyes holmijaikat, személyi okmányaikat elkobozzák, helyettük „szűrőpapírokat” kapnak.

Az egyik videóban az emberek az osztályokban az iskolapadokon alszanak. Egy tornateremben három sor fekhelyet raktak le a földre. Egy kamerán kívüli hang elmondja, hogy az egyetlen mosdó van az összes fogolynak, WC pedig csak kint van.

Egy másik felvételen egy olyan épületet mutatnak be, ahová a betegeket zsúfolták be. A narrátor szerint nemrégiben egy tüdőbeteget elkülönítettek. Bár az amerikai lap nem tudta független forrásból megerősíteni a felvételek hitelességét, az március végén készített műholdas képekből kiderült, hogy ideiglenes táborok építése folyik Bezimennében, néhány háztömbnyire az iskolától.

Ukrán illetékesek már márciusban azzal vádolták Oroszországot, hogy elhurcolják a civileket az ostromlott Mariupolból. Akkor az orosz hatóságok azt állították, hogy ideiglenes táborokat hoztak létre a harcok elől menekülők számára, május 1-én pedig az orosz védelmi minisztérium bejelentette, hogy „kimentett” mariupoli lakosokat evakuáltak Bezimennébe.

Egy 26 éves mariupoli építőmunkás elmesélte, hogy még márciusban menekült el feleségével és hétéves kislányával, de csak az oroszok által megszállt területekig jutott. Egy jaltai menekültközpontba került, ahol egyfolytában azt akarták kiszedni belőle, hogy Ukrajna vagy Oroszország pártján áll-e, és hogy mit tud a Mariupolt védő ukrán egységek állásairól. Végül április közepén sikerült elhagyniuk Oroszországot, azóta már Stockholmban vannak.

A 19 éves Olekszandr Sevcsuk informatikus főiskolai hallgató a Mariupolt kettészelő Kalmiusz folyó partján lakott, közel a kijev-azovi ezred főhadiszállásához, amely az orosz tűzérség egyik célpontja volt. Kilencedik emeleti otthonukból látta, hogy pusztítják el módszeresen a várost. Később egy szupermarketben egy tüzérségi lövedék mögötte robbant fel és körülötte sokan meghaltak. Amikor a donyecki szakadár egységek elfoglalták azt a területet, ahol családjuk rejtőzött március végén, ő is arra kényszerült, hogy megpróbáljon eljutni Oroszországba.

Sevcsuk és családja végül egy hetet töltött a szűrőtáborban.

Közben több kérdőívet kaptak, amelyekben az ukrán kormányhoz, hadsereghez való viszonyukat firtatták. „Negatív” – írták be, amikor rájöttek, hogy ez a helyes válasz. Fogvatartóikból az is agresszivitást váltott ki, ha valaki háborút emlegetett, az oroszok ugyanis különleges műveletnek hívják az ukrajnai akciójukat.

Az Euronews friss értesülései szerint azok, akik el akarják hagyni a lerombolt Mariupolt, szintén orosz szűrési táborokba kerülnek. Egy helyi nő azt mondta a hírcsatornának, hogy minden férfit és és 60 év alatti nőt kihallgatásra küldenek.

Az ukrán emberi jogi ombudsman szerint jelenleg körülbelül 4 ezer ember tartózkodik ilyen táborokban Mariupol környékén, az elmúlt két hétben megduplázódott a számuk.

A biztos a helyzet miatt az emberi jogi jogsértéseket vizsgáló ENSZ-bizottsághoz fordul, mert szerinte az oroszok mindezzel háborús bűnöket követnek el, és megsértik az emberi jogokat Ukrajnában.

Zaporizzsjából előző nap a második frontvonalhoz mentem, most közelebb, az első vonalhoz. A várostól körülbelül másfél órányira találkoztam a Nemzetőrség csapatával. Pokrovske és Novoivanovka környékén jártunk. Körülbelül 15 ellenőrző ponton kellett átjutni ezen az úton oda és vissza.

Menetközben elmentünk egy gabonatároló mellett, amibe három napja csapódott rakéta, most is parázslott.

Egy kék folt és sajgó lábak emlékeztetettek napokig erre.

A katonák itt is helyiek voltak. Az őrmester szerint mindenféle társadalmi rétegből vannak, igazgatótól kétkezi munkásig, és tökéletes az együttműködés. Senki nem lakhat a környéken, a házak itt már üresek.

Errefelé sok állatot sem látni, amit lehetett, elvittek. Az egyik katona mellett láttam kutyát, és pár tyúk, kacsa és liba is volt, a tojással gyakorlatilag az állatok etetik a hosszú hetek óta őrködőket.

A gabonatárolóhoz közel egy templomot is támadás ért, kiszakadtak az ajtók, ablakok, kint és bent is örök nyomot hagyott ez a háború.

Körülbelül négy kilométerre lehettek tőlünk az oroszok. Először bizalmatlanul fogadtak az ukránok, de a fixer bemutatása után azonnal mutattak gépfegyverállást, és megosztották mindenüket, amijük volt. Kávéval és adományba kapott portugál édességgel, protein szelettel kínáltak.

A házak alatti pince, ezt használják a katonák átmeneti szálláshelynek, két matrac melletti pici konyhájuk mindössze egy téglákon álló palacsintasütő.

Hazafelé láttunk egy kilőtt tankot, a teteje lerepült, de a lövedéke fel sem robbant. A környék tele van aknákkal, a fixerem azt mondta, korábban ezer darab figyelmeztető táblát rakott ki a rizikós területekre.

A katonák optimisták,

Ez volt az utolsó helyszín, ahol jártam 75 napos ukrajnai utam alatt. Visszamentem Lvivbe, ahol a csomagjaim nagy részét hagytam, onnan Ungvárra vonatoztam. Egy kárpátaljai fiú, Christian vitt el a magyar határhoz. Különös találkozás volt, kiderült, hogy nem is ismertük egymást, de az elmúlt hetekben volt egy közös munkánk. Ő fordította le a maripuoli menekültekkel készített interjúmat.

Szép zárása volt a hosszú utamnak, aminek persze nincs vége. Júliusban szeretnék visszatérni pár hétre.

Átlépni a magyar határt váratlanul nagy megkönnyebbülés volt. Itt derült ki számomra, milyen teher volt a riasztók és a robbanások hangja, milyen nyomás volt az állandó szervezkedés, és a felkészülés az ismeretlenre. Több mint két hónap alatt megszoktam, hogy este kijárási tilalom van, elsötétítés, és még egy sört sem ihatok a nehéz napok végén.

Aki mostanában a bulinegyedben jár, olyan benyomása lehet, mintha a koronavírus soha nem is létezett volna: a bezárt helyek újranyitottak, minden tömve van turistákkal, amihez persze kiadós áremelkedés is társult.

Arra voltunk kíváncsiak, vajon tényleg ez az általános tendencia, és hová tűntek a magyarok, akik számára a 800-1000 forintnál kezdődő korsó sörök egyre inkább a megfizethetetlen kategóriába esnek.

– tudtuk meg Zsendovits Ábeltől, a Szimpla tulajdonosától.

A környék talán legkultikusabb helye tavaly ilyenkor még a 2019-es látogatottság alig 8-10 százalékán üzemelt, novembertől viszont elkezdett visszatérni az élet.

Ezt segítette az is, hogy mivel 2021 utolsó és 2022 első hónapjaiban egész Európában jóformán csak Magyarországon lehetett táncolni, jelentős versenyelőnyt kapott Budapest, ami megalapozta a szórakozóhelyek forgalmát is.

Február végén aztán jött a háború, amelynek az első 2-3 hete volt a kritikus. Ezt követően nagyjából beárazták a turisták, hogy valószínűleg nem fognak ide is átterjedni a harcok, így a kezdeti félelmek ellenére komolyabb visszaesés nélkül megúszta a szektor.

„Annyi változott, hogy nincsenek orosz és ukrán vendégek, valamint az amerikaiak és ázsiaiak is kevesebben vannak egyelőre, ugyanakkor pótolják őket például a britek, csehek, izraeliek, de török és spanyol vendégünk is rengeteg van” – mondja Zsendovits. Becslése szerint a Szimpla látogatóinak 97 százaléka külföldi, lényegében csak olyan magyarok térnek be hozzájuk, akik egy ismerősüknek mutatják meg a helyet, esetleg a hétvégi termelői piacra vagy egy koncertre érkeznek.

A munkaerőhiány viszont égető probléma: rengetegen elhagyták a szektort, és egyelőre a vadabbnál vadabb órabérekkel, valamint egyéb bőkezű juttatásokkal sem lehet visszacsalogatni őket.

„Pultost és felszolgálót is alig lehet találni, szakácsot pedig szinte képtelenség. Máshol egyre gyakoribb, hogy indiai, kirgiz, mongol vendégmunkásokkal töltik fel a helyeket, könnyen lehet, hogy előbb-utóbb mi is erre kényszerülünk majd.”

Egy korsó sör áráért inkább felpattintanak három dobozost a rakparton

Az elszabadult költségek miatt csak idén 30 százalékos áremelésre volt szükség a Szimplában, de a hely szerencséje, hogy a külföldi közönségnek még így is olcsóbb, mint a nyugat-európai árak.

Máshol viszont közel sem ennyire rózsás a helyzet, Zsendovits szerint a Covid teljesen felforgatta a magyarok kocsmázási szokásait.

A tizen-huszonéves generáció is átállt erre a bulizási formára: ők azok, akiknek a járvány miatt két év kimaradt a fiatalságukból, nem jártak sehová, most pedig, hogy elvileg már lehet, inkább továbbra is maradnak apu garázsánál vagy a köztereknél.

A Szimplát ez a trend ugyan nem érinti, de a tulajdonos így sem örül a helyzetnek: mint fogalmaz, lassan egyfajta Walt Disney-szerű Patyomkin-helyekké válnak, aminek hosszú távon aligha lesz jó vége.

A járvány legnagyobb nyertesei egyértelműen a dohányboltok: a Deák tér vonzáskörzetében akad olyan is, ahol a forgalom 97 százalékát az alkoholos italok adják.

A bulinegyed másik érdekes fejleménye, hogy rengeteg hely váltott profilt és alakult át éjszakai bárból reggelizőhellyé. Ez egyrészt kevesebb konfliktussal jár, másrészt a kereslet is megvan rá, mivel az airbnb egyelőre szabadon működhet a kerületben, így a bulituristák szállást is helyben foglalnak.

Zsendovits szerint egyelőre még fenntartható a kizárólag külföldi vendégekre építő üzletpolitika, mivel a szobaárak például olcsóbbak lettek, a turisták összköltségvetése ezért nem nőtt számottevően.