Farkas András: Csak jövőre fognak igazán elhúzni a román nyugdíjasok, ott meglépték, amit Magyarországon nem

A politikusok részéről a bocsánatkérés egy szükséges rossz, amit akkor tesznek meg, ha úgy érzik, muszáj – mondta Róna Dániel a Telex 2026 című műsorában. A 21 Kutatóközpont igazgatója szerint az utóbbi időszakban azért szaporodtak meg az ilyen esetek, mert a Fidesznek lett egy potens kihívója.

„Talán a közhiedelemmel ellentétben azért a legtöbb magyar választó nem biztos, hogy ugyanolyan mértékben, de valamilyen mértékben olvassa az ellenoldali hírcsatornákat is” – fogalmazott. A teljes elzártságban élők arányát a választók egytizedére, maximum egyötödére becsülte. Olyan botrányt ugyanakkor nem tudott említeni, amiről egy fideszes és egy tiszás szavazó ugyanazt gondolná. Még Novák Katalin lemondása esetében sem, akiről bár a fideszesek egy része is elítélően beszélt, a megítélése a két táborban a mai napig eltérő.

A gödi akkumulátorgyárral kapcsolatos legújabb, Magyar Péter által bemutatott videóban elhangzott állításokról Róna Dániel azt mondta, ha igaz, amit a nyilatkozó férfi állított a veszélyes anyagok elszállításáról a hatósági ellenőrzések elől, az egy nagyon nagy botrány.

„Tehát ez egy erkölcsileg nagyon súlyos ügy. Nyilván minden választó maga ítéli meg, hogy a saját erkölcsi mércéje szerint mennyire súlyos, de ennek az ellenőrzésnek nyilván csak úgy van értelme, hogyha nem tudnak róla előre. Különben nem ellenőrzés” – jelentette ki. Szerinte az ügy azért tudott most ekkorát robbanni, mert olyan új információk kerültek nyilvánosságra, amelyek egyben mutatták be a teljes történetet. Az alapállítássá az vált, hogy „a kormánynak az emberek egészségének védelménél fontosabb volt a gyár által termelt profit és termelés”, és ezt a kormány eddig nem tudta meggyőzően cáfolni.

A Szőlő utcai gyermekotthonban történtekkel kapcsolatban úgy vélte, az biztosan ártalmas volt a kormánypártnak. A kormány az intézmény bezárásával megpróbálta a cselekvőképesség látszatát fenntartani, de az elemző szerint ez nem jelenti azt, hogy a választók megoldottnak tekintenék az ügyet. A botrány azért volt különösen fájdalmas a Fidesznek, mert a gyermekvédelem a kormány egyik zászlóshajója volt. A kormány kezdeti kommunikációja, miszerint fiatalkorú bűnözőkről van szó, sikertelen volt. „A társadalom elsöprő többsége nem fogadta el ezt az érvelést, nem gondolja úgy, hogy akkor megérdemlik, csak azért, mert ők bűnözők” – mondta Róna, hozzátéve, hogy egy mérésük szerint a teljes társadalom egyharmada ezt az ügyet tartotta a hónap legfontosabb eseményének.

A sok, egymásnak is ellentmondó vád (Brüsszel ügynöke, tőzsdespekuláns, rossz magánélet) szerinte nem jut el a politikát kevésbé követőkhöz. A leginkább veszélyes vádnak azt tartotta, hogy Magyar Péter adót emelne, mert ez közvetlenül érinti az embereket, de szerinte a Fidesz kapkodó kampányát jelzi, hogy erről is viszonylag hamar leálltak.

A korábbi botrányok kapcsán, mint a Borkai-ügy, kiemelte a katarzis és a politikus által mutatott kép és a valóság közötti ellentmondás fontosságát.

Novák Katalin bukásával kapcsolatban felvetette, hogy a köztársasági elnök talán túlságosan önjáró volt, és Orbán Viktor azért engedhette el a kezét, „mert annyira nem akarta, hogy maradjon”. Ezzel szemben a miniszterelnökhöz legközelebb álló politikusok, mint Szijjártó Péter vagy Lázár János, Róna szerint jelenleg nem beáldozhatók.

Az Orbán Viktort érintő ügyekről (luxusutak, a környezetének gazdagodása) azt mondta, nem biztos, hogy nincs érdemi hatásuk. Szerinte ezek az ügyek mélyítették az ellenszenvet azokkal szemben, akik amúgy sem kedvelték a miniszterelnököt, de amíg nem volt egységes politikai képviseletük, ennek nem volt jelentősége. A Tisza Párt megjelenése ebben hozott új helyzetet.

Szerinte Lázár és Szijjártó azért maradhatott a kampány frontvonalában, mert Novák Katalin és Varga Judit távozása után a Fidesznek nincs elég tehetséges, energikus és hatásos kommunikátora. „Ha a Fideszben sorban állnának a tehetségesebbnél tehetségesebb kommunikátorok, (...) akkor Lázár Jánost már rég hátra vonták volna, de nincs ilyen” – jelentette ki.

A Fidesz és a Tisza botránykezelése között azt a különbséget emelte ki, hogy Magyar Péter már többször is bocsánatot kért, míg Orbán Viktor ezt kínosan kerüli.

– mondta.

Az elemző szerint a választás egyáltalán nem lefutott, és nem ért egyet azokkal, akik a Tisza Párt előnyét behozhatatlannak tartják. Úgy véli, a választani tudók körében mért 13 százalékpontos különbség, figyelembe véve a hibahatárt és a Fidesz strukturális, nagyjából 5 százalékpontos előnyét (választókerületi rendszer, Mi Hazánk bejutása), még megfordítható.

A legfontosabb tényezőnek azonban a logisztikát tartja. „A választás az egy logisztikai meccs és egy véleménymeccs együtt. És mindkettő nagyon fontos” – hangsúlyozta. A Fidesznek hatalmas intézményi és erőforrásbeli előnyei vannak a mozgósításban, a szavazatok „elvitelében”, amivel a Tisza Párt nem rendelkezik. Ide sorolta a szavazatvásárlási szokásokat, a közmunkásokra és önkormányzati dolgozókra gyakorolt nyomást. Bár a Tiszánál a lelkesedés megvan, Róna szerint

Ez az a hátrány, amit a Tiszának le kell dolgoznia, és ez jelenti a legnagyobb kihívást számukra.

Orbán Viktor szerda este arról beszélt, „benne van az erdőben”, és „már a saját felméréseiket is kétkedve olvasgatja”. Mindezt a Medián friss számaira reagálva közölte, amiket szerinte nem lehet komolyan venni. Ebben a pártot választani tudó biztos szavazók között 20%-os előnyt mértek a Tisza javára, a teljes népességben is 11%-kal előzte meg az ellenzéki párt a Fideszt. A Nézőpont azonnal kihozta saját eredményeit, amik szerint továbbra is stabil a kormánypárt előnye. A miniszterelnök pedig közölte, a győzelemhez azokat is mozgósítani kell, akik nem mennének el szavazni, ha nem kopogtatnának be hozzájuk.

A kormányoldal reakció azt mutatják, a Fideszt is érzékenyen érinthették a választások előtt alig hat héttel mért Medián-adatok. Hann Endre és több politikai elemző is úgy látja, a választás eldőlni látszik, már ha a kormány betartja a demokratikus játékszabályokat. A kormány közben bejelentette, katonákat és rendőröket vezényelnek a magyar energetikai infrastrúra védelmére, amit ukrán támadás fenyeget. Magyar Péter válaszként figyelmeztetett, nehogy önmerényletre készüljenek. Valóban ennyire ledolgozhatatlan már a Fidesz hátránya? Fordíthat-e ezen a kormánypárt, ha még tovább fokozza a háborús veszély hangoztatását vagy jobban mozgósít? És mi a helyzet a többi párttal? Ranschburg Zoltán politikai elemzőt kérdeztük.

— Ezeket az eredményeket már a gödi botrány és hálószoba-ügy után mérték. A lejárató kampányok nem hatásosak?

— A hálószoba-ügy érdekes, mert még mindig nem tudjuk, hogy mi az ügy. Valójában azon túl, hogy megjelent egy oldal, még semmi konkrétumot nem láttunk. Ebben az esetben Magyar Péter közzétett egy videót, ahol ő a saját oldaláról megmagyarázta, hogy mit láthatunk majd esetleg egy videón. De ennél többet nem tudunk, tehát ez még persze gyűrűzhet. De én úgy látom, hogy annak ellenére, hogy nagyon aktívan folyik a kampány, érdemi elmozdulások nagyon nem történtek; illetve történt elmozdulás, de csak a Tisza irányába. Tehát a Fidesznek nem sikerült megállítani a Tisza népszerűség-növekedését.

Itt a fegyverpénzre gondolok, a 14. havi nyugdíj részletére és így tovább. De ennek a hatása nem látszik ezekben a Medián-számokban.

Ez mindenképp egy nagyon-nagyon komoly probléma a Fidesznek. Én most először gondolom azt, hogy itt tényleg... Nem akarom azt mondani, hogy eldőlt a választás, de most már csak valami egészen földcsuszamlásszerű dolognak kellene ahhoz történnie, hogy ez megfordulhasson.

— Mi fordíthatná meg ezt a trendet?

— Fogalmam sincs. Ha ezek a Medián-számok így stimmelnek, akkor... nem tudom. 2022-ben nem láttuk előre, hogy Oroszország le fogja rohanni Ukrajnát. Ez nyilván alapvetően megváltoztatta a kampány utolsó bő másfél hónapját. Valami hasonló, földcsuszamlásszerű esemény persze most is történhet, de a különbség akkor is óriási. Mert hogy olyasmi tud-e történni, ami alapvetően megingatja azokat, akik a Tisza Pártra voksolnának, és a Fidesz felé terelné azokat, akik jelenleg a bizonytalanok közé tartoznak, az előfordulhat, de én nem tudom, hogy minek kell történnie ehhez.

Nem a Medián mai adataiból kell kiindulni, hanem meg kell nézni, hogy mit mért a Medián az előző hónapokban, és meg kell majd nézni azt is, hogy a többi kutatóintézetnek lesznek-e legfrissebb számai, amelyek már a február hónap eseményeit is figyelembe veszik, tehát amelyek február második felében, végén készültek, akkori adatfelvétellel. Ha ezeket megnézzük, akkor nem csak az az érdekes, hogy most hogy áll a Tisza és most hogy áll a Fidesz, hanem az látszik, hogy egy hónapok óta tartó trendről van szó, ami a Fidesz stagnálását, esetleg enyhe gyengülését és a Tisza erősödését mutatja.

Főleg úgy, hogy ugye már aktívan zajlik a kampány. Tehát most már nem arról van szó, hogy Magyar Péter pörög az online térben, és mindenki rá figyel, és a Fidesz meg közben morfondírozik, hanem folyamatosan zajlik az oda-vissza küzdelem a két nagy párt között. Orbán Viktor személyesen országot jár, gyakorlatilag minden nap megszólal valahol, tele van vele az összes hírmagazin, híradó és minden egyéb hírforrás. És még így sem sikerült ezen a trenden változtatni. Szerintem ezt így, ebben a kontextusban érdemes nézni. Innen nézve mondom azt: fogalmam sincs, mi lehet az, ami még ezt meg tudná változtatni.

— Nem gyengíti Orbán Viktor a saját pozícióit azzal, hogy az országjárása gyakorlatilag titkosított, míg Magyar Péter nyilvánosan hirdeti meg, hol lép fel, akár egy nap több helyen is?

— Ami az országos nyilvánosság szintjét illeti, azt gondolom, hogy Magyar ettől láthatóbb, jobban fel lehet rá készülni. Azért nyilván Orbán Viktor szerepléseiről is kapunk híreket utólag. De az biztos, hogy Magyar Péternek a személyes elérése nagyobb.

— A mérés szerint a fideszes tábor bizonytalanabb, amit nézhetünk úgy is, mint mozgósítási tartalékot. De azt is jelentheti, hogy ha több kutatás is megerősíti ezt a trendet, hogy elérkezünk most már egy lélektani ponthoz, amikor a bizonytalanok elkezdenek a vélhető győztes, a Tisza felé áramlani. Melyik a hihetőbb magyarázat?

— Az, hogy a Fidesz szavazói kevésbé aktívak, nem új jelenség; ezt nagyon régóta mutatják a kutatások. Ezért van az, hogy a Tisza jellemzően jelentősen nagyobb arányban vezet a biztos szavazó pártválasztók között, mint a teljes népességben. Tehát többen mondják a Tisza szavazói közül, hogy biztosan el is mennének szavazni; azaz az ő esetükben a mozgósítottság szintje magasabb. A Fidesz-közeli elemzők nagyon szeretik ezt úgy értelmezni, hogy a Fidesznek több a tartaléka, és ebben valamennyi igazság van is, bár nagyon sok tekintetben szerintem lehet ezzel vitatkozni, hiszen nagyon meglepődnék, ha Orbán Viktor egy évvel ezelőtt azt gondolta volna, hogy de jó lesz nekünk, ha csak mondjuk 80 százaléknyi a mozgósítottságunk, és nem 90. Nem hiszem, hogy ez a helyzet. Igazából két különböző feladat áll most a Tisza és a Fidesz előtt.

A Tiszánál nem nagyon van már hova fokozni: majdnem 100 százalékon áll azoknak az aránya, akik azt mondják, hogy el is mennének a Tiszára szavazni. Az ő esetükben az a kihívás, hogy ezt a szintet fenntartsák április 12-ig. Valójában ugyanis az a lényeg, hogy a választás napján érje el a maximumát a mozgósítottság. Ezzel együtt azt gondolom, hogy a Tisza előtt álló kihívás ebből a szempontból jóval kisebb. A tiszás mag nagyon aktív, a választóik nagyon aktívak, aminek nyilván kedvez az (és ezt a kutatások is igazolják), hogy egyre nagyobb lehetőség van a kormányváltásra, a rendszerváltásra. Ez önmagában is olyan tényező, ami fenntarthatja ezt a mozgósítottsági szintet. A Fidesznél nem tudom, meddig lehet fokozni azt az aktivitást, ahol most állnak. Nyilván ez az elképesztő háborús őrület, ami kezd beindulni megint a Fidesz részéről, és az egyre agresszívabbá és konfliktusosabbá váló kommunikáció Ukrajna kapcsán ezt a célt szolgálja. De még ha a fideszes szavazótábor mozgósítottsága magasabbra is nőne, az sem lenne elég.

Számomra kérdéses, hogy sokan vannak-e azok, akik hitelt adnak ennek az üzenetnek, illetve azok az emberek nincsenek-e már most a Fidesz mögött.

— Az országot elárasztották a Fidesz, a kormány és a hozzájuk köthető szervezetek plakátjai. Ez az egyszólamú, háborús veszélyre épülő stratégia elég lehet a Fidesznek a helyzet korrigálására?

— Ez az, amivel kapcsolatban az előbb azt mondtam, hogy vannak kétségeim, mennyire tud ez még eredményes lenni. Nem csak azért, mert négy éve, a 22-es kampányban már ugyanerre épített a Fidesz, és még a 2024-es EP-kampányban is, hanem azért, mert nagyon régóta folyamatosan zajlik a háborús riogatás. Nincs olyan érzése a választónak, hogy na most berobbant a kampány, most aztán jönnek a kampányplakátok. Több olyan hirdetőfelülettel találkoztam én magam is, például üres telkek előtt álló hirdetőtáblákkal, ahol faltól falig arról szólnak a plakátok, hogy Von der Leyen és Zelenszkij dróton rángatja Magyar Pétert, és Magyar Péter kiszolgálja a brüsszeli érdekeket. Ez nem új dolog. Szerintem ehhez nagyon-nagyon hozzászoktak már a választók.

Ezt én különválasztanám a politikusok hirdetéseitől. A Tisza elmondta, hogy óriásplakátokat nem fognak kihelyezni, viszont az egyes politikusaikat, az OEVK-ban induló jelöltjeiket fogják hirdetni. Nyilván ennek van egy ismertségi oka: egyszerűen el kell érni, hogy a sokszor helyben kevésbé ismert, újonc tiszás jelöltek névismertsége terjedjen, egyre többen tudják, kik a tiszás jelöltek. Ezen a szinten nyilván a Tisza is jelen lesz. Ami magukat az üzeneteket illeti, tehát ami nemcsak a politikusok ismertségére vonatkozik, hanem a politikai üzenetekre, ott a Tisza eddig is nagyon eredményes volt óriásplakátok nélkül, a Fidesz pedig mindig is operált ilyenekkel. Nem tudom, nehezen látom magam előtt, hogy most akkora óriási robbanás lesz ebben a típusú közterületi kampányolásban, ami alapvetően megváltoztatná az eddigi viszonyokat.

— Ha ennyire nyílik az olló, a Fidesz gondolhatja-e úgy, hogy mégiscsak ki kellene állni egy miniszterelnök-jelölti vitára?

— Egy miniszterelnök-jelölti vita mindig a kihívó számára jelent előnyt, hiszen egy szintre kerül a kihívottal, az inkumbens miniszterelnökkel; számára lehet ez igazán eredményes. Ha a Fidesz azt gondolja, hogy nagyon nagy hátrányban van, én akkor is nehezen tudom elképzelni a vitát. De azért pár hónappal ezelőtt sokkal egyértelműbben mondtam volna nemet erre. Most is azt gondolom, hogy valószínűbb, hogy nem fog sor kerülni a miniszterelnök-jelölti vitára, mert ez egyértelműen a gyengeség beismerése lenne. De jobban nem látok bele.

— A független és a kormányközeli közvélemény-kutatók mintha másik valóságban élnének. Most, hogy alig 40 nap van a választásokig, kockáztathatja-e bárki a hitelességét azzal, hogy a valóságtól durván eltérő adatokat közöl?

— Egyfelől ez valóban kérdés lehet, viszont másfelől azt gondolom, hogy ezért is fontos különbséget tenni az egyes pártoktól függő és a valóban a piacról működő közvélemény-kutatók között. Egy, a kormánytól vagy a kormánypártoktól függő kutatóintézetnek vagy think tanknek nem az a sikerszempont, hogy jól eltalálja a számokat; tőlük nem ezt várják el. Ami azt is jelenti, hogy nekik ebben az értelemben nem kell majd elszámolni, vagy nem igazán kell elszámolni a számaikkal. A közvélemény felé nyilván valamilyen magyarázatot kell majd adni, de az nem jelenti azt, hogy politikai megrendeléseket ne kapnának a jövőben.

Tehát ez egy fontos különbség. Egyébként, ami a tendenciákat illeti, azokban még a kormányközeli kutatóintézeteknél sem nagyon más a helyzet, mint a függetleneknél. Nyilván a számok maguk mások, de náluk is, ahol azért a Fidesz vezet, ott is a két párt közeledését mutatják már régóta. Ott is csökken a különbség a Fidesz és a Tisza között. El tudom képzelni, hogy valamilyen magyarázatot utólag szőnének arra, ha nem az ő számaiknak megfelelő eredmény jönne ki, de hát ezt persze nyilván mindenki megteszi.

— Orbán Viktor nemrég elismerte, hogy a pesti agglomerációban nehéz helyzetók van. Ez azt jelenti, hogy a választókerületi átrajzolás, a gerrymandering hatástalan lett?

— A gerrymanderingnek van hatása, nyilván ezért is csinálják, de önmagában nem dönt el egy választást; lehet hatása rá, de ez csak egy a sok tényező közül.

Én azt hiszem, hogy itt most az a fontos, és ahogy közeledünk a választásokhoz, egyre fontosabbá válik, hogy érezzék a fideszes szavazók, nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy nem mennek el szavazni. Ez egy érdekes probléma a Fidesznél, ami már régóta megvan: egyszerre kell kétféle üzenetet kommunikálniuk. Az egyik a magabiztosság, a másik pedig az, hogy óriási a tét, muszáj elmenni. Figyelemreméltó volt, hogy még az évértékelőjében Orbán mennyire magabiztosan beszélt; ott fel sem merült, hogy ez nyitott kimenetelű választás lenne. Bár előtte is és azóta is több helyen célzott rá, hogy valójában korántsem tartja ezt megnyert választásnak. Én azt hiszem, hogy itt ez a legfontosabb üzenet minden választókerület irányába. Úgyhogy mondom: a gerrymanderingnek lehetett hatása, biztos, hogy okkal került sor ezekre, de hát változtak azóta az idők.

— Nézzük a kispártokat. A Mi Hazánkat befutóra mérik, de a DK-nak a jelek szerint az aláírásgyűjtés is nehezen megy. Okozhat-e meglepetést a Mi Hazánk azzal, hogy mérleg nyelveként hatalomra segíti a Fideszt?

— Erre az utóbbi kérdésre azt tudom mondani, hogy előfordulhat, de nem akarok eredményeket tippelni. Nyilván a matematikai lehetőség megvan rá, tehát ez előfordulhat. És valóban a három még játékban maradt kispárt közül a Mi Hazánk tűnik a legesélyesebbnek. Ha megnézzük a korábbi választási eredményeiket: a Mi Hazánk környékén volt egy viszonylag stabil, olyan hat százaléknyi választói réteg, amely leadta a szavazatát a pártra. Most ez nagyon érdekes helyzet lesz, több okból. Egyrészt, ha nagyon a bejutási küszöbön egyensúlyoz a Mi Hazánk, akkor nem érzik-e a választói, hogy inkább biztosra mennek, és átszavaznak olyan pártra, amelyik biztos bejutó. Ez az egyik. Azért ennél általában elkötelezettebbek a Mi Hazánk-szavazók. Akkor viszont az a kérdés merül fel, hogy a Mi Hazánk szavazói inkább a Fideszt támogatnák-e, vagy inkább a kormányváltást? Mert az a nagyon érdekes helyzet, és ezt Szabó Andrásék tavaly év végi, nagymintás közvélemény-kutatásából szűrtem le, hogy

Nyilván nem a Tisza lenne az elsődleges választásuk, hanem a Mi Hazánk. De nem rajongói a Fidesznek. Emellett viszont sokan vannak, akiknek mégiscsak a Fidesz a másodlagos preferenciája. Tehát ha átszavaznak a Mi Hazánk-szavazók, számomra nem teljesen egyértelmű, hogy az fideszes szavazatként konvertálódik át. Úgyhogy ezt még meglátjuk. Ezzel együtt is azt gondolom, hogy a Fidesznek lehet a Mi Hazánknál nagyobb tartaléka. Ha ez viszont igaz, akkor a Mi Hazánk-szavazóknál az merül fel, hogy ha azt látják, hogy bajban a Fidesz, akkor nem gondolják-e azt, hogy inkább átszavaznak a Fideszre. Ezt azt hiszem, ezt április 12. előtt nagyon nehéz megmondani. Egy közvélemény-kutatásban, ahol megkérdezik, melyik a preferált pártja, melyik pártra szavazna egy elméleti helyzetben, ha most lennének a választások, azért könnyebben mondja az ember a saját valós pártpreferenciáját, minthogy utána effektív döntést kelljen hoznia erről. Tehát itt további spekulációba nem mennék bele. Ami a DK-t és a Kutyapártot illeti: igen, nagyon jól látszik, mennyire küzdeniük kell.

— Mi a helyzet az örök dilemmával: mi van, ha a régi ellenzéki jelöltek, mint Hadházy Ákos vagy Tordai Bence, annyira megosztják a szavazatokat, hogy nevető harmadikként a Fidesz fut be egyéniben? Ezen múlhat a választás, vagy a Tisza kétharmada?

— Megint csak azt mondom, hogy a matematikai esélye nincs kizárva, de kevés esélyt látok rá. Elsősorban azért, mert azokban az OEVK-kban, ahol erős, tiszán kívüli, régi ellenzéki jelöltek vannak, ott a Tisza borzasztóan erős. Ezek túlnyomó többségben budapesti OEVK-k.

Tehát nem látom igazán esélyét, hogy ezen múlna a dolog. Az előző választásokon is jellemző volt, hogy alapvetően az egyéni jelöltekre is pártszimpátia alapján szavaznak a legtöbben. Általában elég kicsi volt az eltérés a listákra és az egyéni jelöltekre leadott szavazatok száma között, ezért kicsi esélyét látom annak, hogy a régi ellenzéki jelöltek olyan mértékben vinnék el a Tisza voksait, hogy ezen múljon a Tisza győzelme. Ha ez mégis előfordulna, akkor viszont nagyon nem lennék azoknak a jelölteknek, vagy azoknak az akkor már megválasztott képviselőknek a helyében, akiken ez adott esetben elúszott.

Hámeneit halála előtt hónapokig megfigyelés alatt tartották az amerikaiak - írja a New York Times. Közvetlenül a szombat reggeli támadás előtt a CIA kulcsfontosságú információhoz jutott egy teheráni csúcstalálkozóról, amelyen Irán legfőbb vezetője is részt vett. Az Egyesült Államok és Izrael kimondottan emiatt módosította a támadás időzítését, amit eredetileg éjszakára terveztek. De a csapásmérő gépek már szombat reggel elindultak, majd nem sokkal későbbb lebombázták azt a komplexumot, ahol az ajatollah és több másik, magas rangú iráni tisztviselő is tartózkodott.

Az akcióhoz szükséges hírszerzési képességek a tavalyi 12 napos háború után javultak jelentősen. Akkor az Egyesült Államok sokat tanult arról, hogyan kommunikál és mozog nyomás alatt Hámenei és az Iszlám Forradalmi Gárda. Tavaly júniusban Donald Trump elnök már azt állította, hogy az Egyesült Államok tudja, hol rejtőzik az ajatollah, és akár meg is ölethette volna. Egy volt amerikai tisztviselő szerint az akkori értesülések ugyanazon a hírszerző hálózaton alapultak, amelyre a mostani művelet is támaszkodott.

Az izraeli vadászgépek helyi idő szerint reggel 6 órakor szálltak fel bázisaikról. Két óra öt perccel később, teheráni idő szerint 9:40-kor a nagy hatótávolságú rakéták becsapódtak az épülettömbbe, ahol az iráni elnöki hivatal, a legfőbb vezető irodája és a Nemzetbiztonsági Tanács is található.

Izraeli információk szerint a gyűlésen jelen volt többek között Mohammad Pakpour, az Iszlám Forradalmi Gárda főparancsnoka, Aziz Nasirzadeh védelmi miniszter, Ali Shamkhani admirális, a Katonai Tanács vezetője és Mohammad Shirazi, a hírszerzési miniszterhelyettes is.

„A mai reggeli csapást Teherán több pontján hajtották végre egyidejűleg; az egyik helyszínen Irán politikai–biztonsági vezetésének magas rangú tagjai gyűltek össze” – írta erről később egy izraeli védelmi tisztviselő, aki szerint az iráni háborús előkészületek ellenére sikerült „taktikai meglepetést” elérniük.

A vezetői komplexum elleni támadás után további csapásokat mértek azokra a helyszínekre, ahol iráni hírszerzési vezetők tartózkodtak. Bár Irán legfőbb hírszerzési vezetője elmenekült, a hírszerző szolgálatok felső vezetését megtizedelték.

Hámenei halála után hatalmas tömegek özönlöttek Teherán és Irán más városainak utcáira, hogy megünnepeljék az ajatollah halálát. Mások gyászolni kezdték. Az Iszlám Forradalmi Gárda megfogadta, hogy bosszút áll a történtek miatt.

Ő volt a Közel-Kelet leghosszabb ideje hatalmon lévő vezetője. 1939. július 17-én született Meshedben. A sah uralma alatt a titkosrendőrség többször letartóztatta és megkínozta.

Az 1979-es iszlám forradalom győzelme után azonban karrierje meredeken ívelt felfelé. Homeini legfelsőbb vezető beválasztotta őt az újonnan létrehozott Forradalmi Tanácsba, majd kinevezte a teheráni pénteki imák vezetőjévé. Ebben a pozíciójában gyakran egy puskával a kezében ostorozta a forradalom ellenségeit, elsősorban a „Nagy Sátánt”, az Egyesült Államokat.

1981 júniusában túlélt egy merényletkísérletet, amikor egy magnóba rejtett bomba robbant mellette; jobb karja használhatatlanná vált.

Alig négy hónappal később Irán elnökévé választották, és két cikluson át töltötte be a tisztséget az irak-iráni háború évei alatt. Khomeini ajatollah 1989-es halála után választották meg legfőbb vezetővé.

Első beszédében önmagát egy „sok hibával és hiányossággal rendelkező, kis képzettségű szeminaristának” nevezte. Hatalma ugyanakkor felülírta a választott elnökét is: ő felügyelte a fegyveres erőket, a belbiztonságot, az igazságszolgáltatást, az állami médiát és a külpolitikát.

Döntő szava volt a 2015-ös, hat nagyhatalommal kötött, mérföldkőnek számító nukleáris megállapodásban is. Bár mélyen bizalmatlan volt az amerikai szándékokkal szemben, és a keményvonalasok hevesen ellenezték, végül mégis áldását adta az egyezményre, amely korlátozta Irán nukleáris programját a bénító gazdasági szankciók enyhítéséért cserébe.

Döntését később láthatóan megbánta, amikor Donald Trump 2018-ban egyoldalúan kiléptette az Egyesült Államokat a megállapodásból és újra bevezette a súlyos szankciókat. Válaszul Irán fokozatosan felhagyott az egyezményben foglalt korlátozások betartásával, de továbbra is tagadta, hogy atomfegyverre törne.

Hámeneit személyes sértésként érte és különösen feldühítette Kászim Szulejmáni iráni parancsnok 2020. januári meggyilkolása, amelyet Trump rendelt el. A dróncsapást „gyáva tettnek” nevezte, Trumpot pedig „bohócnak” nevezte.

A Washington Post jellemzése szerint ősz szakállával, visszafogott mosolyával barátságosabb figurának tűnhetett, mint örökké komor mentora, Homeini. Ismert volt a perzsa költészet és a klasszikus nyugati irodalom iránti rajongásáról; kedvenc műve Victor Hugo „A nyomorultak” című regénye volt. Azonban kérlelhetetlenül leszámolt ellenségeivel.

Szövetséges milíciákat képzett ki és fegyverzett fel Gázában, Irakban, Libanonban és Jemenben, kiterjesztve Irán befolyását, amely fenyegetést jelentett Izraelre, és Iránt a térség meghatározó szereplőjévé tette. Az Egyesült Államokat „a nagy Sátánnak” nevezte, Izraelt pedig „egy eltávolításra váró rákos daganatnak”. 2022-ben drónszállításokkal segítette Putyin háborúját Ukrajna ellen, 2023-ban pedig teljes mellszélességgel támogatta az Izrael ellen terrortámadást indító Hamászt.

Ezzel párhuzamosan azonban az ország egyre inkább elszigetelődött, gazdasága a szankciók súlya alatt roskadozott, a társadalmi elégedetlenség pedig egyre nőtt. Hámenei maga is egyre népszerűtlenebbé vált, különösen a 2009-es, vitatott elnökválasztást követő tömegtüntetések brutális leverése után.

A rezsim az elmúlt években egyre gyakrabban nyúlt az erőszakhoz, hogy fenntartsa hatalmát. A legutóbbi, decemberi tüntetéshullámot is brutális eszközökkel fékezték meg, a jelentések szerint több mint 6800 tüntetőt öltek meg, és több tízezret tartóztattak le. Ali Hámenei a vérengzésért egyértelműen Trumpot tette felelőssé, „bűnözőnek” nevezve az amerikai elnököt, aki szerinte „nyíltan bátorította” a tüntetőket azzal, hogy katonai támogatást ígért nekik.

Hámeneinek hat gyermeke született feleségétől, Khodzastehtől.

Hogy most mi vár Iránra, az nem egyértelmű. Elképzelhető, hogy utódlási harc kezdődik a különböző keményvonalas frakciók között, de az sem kizárt, hogy az elégedetlen tömegek valóban megdöntik a rendszert, ahogy azt Trump reméli.

„Megtámadtak bennünket, olajblokád alá vettek, most még nem az embereket, nem a városainkat” - fogalmazott Orbán Viktor péntek reggel a Kossuth Rádióban. Közben a honvédelmi miniszter arról beszélt, a fegyveres erők már szombaton megkezdik a magyar energetikai infrastruktúra fokozott védelmét, hogy megelőzzék, és szükség esetén elhárítsák a légi és szárazföldi támadásokat. Az első egységek el is indultak. A miniszterelnök, miután meghallgatta a nemzetbiztonsági szolgálatok beszámolóit, szerdán azt állította, Ukrajna készül további akciókra a magyar energiarendszer működésének megzavarása érdekében. Drónrepülési tilalmat rendeltek el Szabolcsban, és megduplázták a keleti országrészbe telepített katonai helikopterek számát.

Kampányfogás vagy valós veszély egy Ukrajnából érkező támadás lehetősége magyar területen? Hogyan védték eddig a magyar energetikai infrastruktúrát, és milyen típusú fenyegetésekkel számolhat a kormány? Erről beszélgettünk Gyarmati István biztonságpolitikai szakértővel.

— A kormány egy ukrán akció veszélyét emlegeti. Mennyi a realitása annak, hogy egy NATO-ország területén egy NATO-n kívüli ország szabotázsakciókat kövessen el?

— Nem tartom nagyon valószínűnek, de kizárni sem lehet. Én azt gondolom, a „jobb félni, mint megijedni” elve alapján jobb, ha erre készülünk. Nem is gondolom, hogy a felkészülést egyetlen országra kellene kihegyezni. Csak egy lehetőséget említsek: vannak ezek az úgynevezett hamis zászlós műveletek. Nagyon könnyen elképzelhető, hogy valakinek érdeke fűződik ahhoz, hogy itt Magyarországon vagy bárhol máshol olyan feszültségeket kreáljon, ami a számára kedvező reakciót váltja ki. Például Oroszországnak biztos, hogy érdeke, hogy a magyar–ukrán viszonyt rontsa.

És nem azért, mert üldözési mániában szenvednék, és nem azért, mert azt gondolom, hogy minden rossznak az okozója Oroszország — bár nagyon soknak az okozója. De van realitása annak, hogy ettől például tartani kell.

— Többen, például Magyar Péter is attól tart, hogy a mostani látványos katonai kivonulás egy belpolitikai indíttatású önmerénylet előjátéka lehet, amivel tovább súlyosbítanák a magyar–ukrán viszonyt, mindezt felhasználva a választási kampányban.

— Én is tudnék 5-6 különböző horrorszcenáriót felvázolni. Lehet ilyeneken gondolkodni, a politikusoknak ez a dolga. Én továbbra is inkább a hamis zászlós műveletekre hívnám fel a figyelmet, mert az az én szakmámba vág. Arra nagyon oda kell figyelni, és nem szabad azonnal reagálni, ha valami történik. Ne adj’ Isten, hátha nem az történik, amit nyilvánvalóan látunk, hanem van mögötte valami más. A politikusok dolga ebben az esetben az óvatosság lenne, nem az elhamarkodott ítélkezés.

— Ugyanakkor láttuk, hogy amikor az oroszok lebombázták a Barátság-vezeték egy elosztóállomását, a magyar kormány akkor sem az oroszokat bírálta, hanem Ukrajna-ellenes kampányt épített rá.

— Én erről nem tudok igazából nyilatkozni, mert nem vagyok választási szakértő. Ha objektív akarok lenni, és a mostani intézkedések elrendeléshez vannak megfelelő bizonyítékok a titkosszolgálatoktól, akkor minden más szempontot mellőzve kell cselekedni, mert az ország biztonságát nem lehet veszélyeztetni. Azt gondolom, ha ez a helyzet mindenkit reagálásra kötelez. Hogy ez így van-e, azt én nem tudom, ezt a titkosszolgálatok tudják, remélhetőleg. Majd meglátjuk, mi történik. Ki fog derülni, hogy mi van valójában emögött.

— Mennyire fontos az energetikai infrastúra védelme egy ilyen helyzetben, és mik ennek a megfelelő eszközei? Elég katonákat odaküldeni?

— Az, hogy a kritikus infrastruktúrát védeni kell, alapvető feladat. Nemcsak az energetikait, hanem az infrastruktúrát általában. Például egy repülőtér védelme nagyon nehéz, hiszen nagy a forgalom, nehezen ellenőrizhető, könnyen sebezhető. Ha földi szabotázsra gyanakszunk, akkor a katonák kivezénylése nagyon reális és hasznos lépés, de nem elég. A katonák azt tudják tenni, hogy ha látnak valami gyanúsat, vagy valaki lövöldözik, vagy robbanóanyaggal találják magukat szemben, akkor tudnak reagálni.

El szoktuk felejteni, és Magyarországon nem is nagyon szeretjük, mert spicliskedésnek tartják, pedig nem az. A lakosságnak azt gondolom, elemi érdeke és feladata, hogy ha gyanús mozgásokat tapasztalnak, akkor erről tájékoztassa a rendőrséget. Ezen kívül vannak olyan lehetőségek, amiket nem a járőröző katonáknak kell elhárítani. Például a dróntámadások kivédése egyértelműen légvédelmi feladat, és ott az előrejelző rendszernek, a nemzetközi együttműködésnek, a NATO-nak nagyon komoly feladatai vannak. És ami a legnehezebb, az a kibertámadás, amit sosem lehet kizárni. Vannak, akik rendkívül hatékonyak ebben. Ehhez sem a katonák kellenek.

Tehát ez egy szükséges, de messze nem elégséges lépés.

— Nem elkésett most kivezényelni a katonákat? A háború kitörése után nem sokkal egy drón repült át Ukrajna felől a paksi atomerőmű fölött, és végül Zágráb külvárosában csapódott be. Akkor miért nem történtek látható intézkedések?

— Igen, ez jó kérdés. Jó megállapítás, hogy nem tudtunk róla. Biztos, hogy történtek lépések, Paksot egyébként is állandóan őrzik. Az atomerőmű úgy van megépítve, hogy nagyon nehéz ellene bármilyen hatékony támadást intézni. Most ezek a látható lépések következnek be, amellett, hogy nyilván a nem látható intézkedések is folyamatban vannak és megerősödnek. Akkor mondhatnánk nagy biztonsággal, hogy elkéstünk, ha történt volna valami, amit nem tudtunk megakadályozni.

Biztos, hogy volt védelem eddig is. Az, hogy most vezényelték ki a katonákat, a bejelentés szerint annak a következménye, hogy az információk szerint megnőtt az ilyen támadások veszélye. Erre válaszul történtek ezek a lépések. A kérdésében említett incidensről: akkor a drónok még nagyon kezdetleges formában voltak, legalábbis a tapasztalatunk az alkalmazásukról. Most már láttuk, hogy amikor mondjuk Lengyelországba 13 vagy 14 drón repül be egyszerre, akkor erre jobban oda kell figyelni. De még egyszer mondom: a drónok a leglátványosabbak, de nem a legvalószínűbbek, és nem a leghatékonyabbak, mert sokkal könnyebb ellenük védekezni. A NATO légvédelmi rendszere és a magyar légvédelmi rendszer is azonnal észleli, ha valahol egy drón felemelkedik ebben a térségben, aminek minden négyzetcentiméterét látjuk.

— És mi a helyzet a terrortámadásokkal? Azokat sokkal nehezebb kivédeni, hiszen elkövethetik olyanok is, akik régóta Magyarországon élnek, tehát semmilyen látványos mozgás nem előzi meg.

— Magyarország szerencsére egy nyitott ország, tehát ide bejöhetnek emberek úgy, hogy senki nem veszi észre. Azaz még az sem kell, hogy régen itt élő emberekről legyen szó, simán bejöhet valaki. Ha egy másik schengeni ország felől lép be, akkor még ellenőrzés sincsen. De hát erre kell felkészülni; annak, hogy egy ország nyitott, rengeteg előnye van. Van egy-két hátránya is, de a hátrányok messze kisebbek, mint a gazdasági, politikai, kulturális előnyök. Ezzel együtt kell élni, és ehhez kell hozzáigazítani az ország védelmét. Még egyszer mondom, ebben a helyzetben a lakosságnak nagyon oda kell figyelnie. Amikor a 2001-es New York-i merényletek voltak, utána, ha az ember egy újságot a metróban hagyott, azonnal kiürítették a szerelvényt, és jött a rendőrség. Azért, mert az amerikai emberek ezt rögtön jelentették, mert féltek. Tehát a közvéleménynek is figyelnie kell, és azt gondolom, erre nekünk sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk.

én ezt nem tudom, és nem is akarom megítélni, nem az én szakmám, de akkor is erre oda kell figyelni.

— A Barátság-vezeték jelenleg nem működik. A javításáról ellentmondó információk vannak. Mit tud tenni Magyarország, hogy kiderítse, mi történt? Odaküldenek ügynököket? Hozzájuthatunk műholdfelvételekhez?

— A műholdfelvételeket illetően, bár Magyarországnak nincsenek saját műholdjai, de kereskedelmi műholdaktól lehet ilyen képeket venni. Hogy ez pontosan lefényképezhető-e, nagy valószínűséggel igen. De az, hogy odaküldenek ügynököket... Ehhez igazából nem is kell ügynöknek lenni. Valaki odamegy, bár nagyon közelről ezt nem láthatja. Ez egy nagyon nagy robbanás volt, ha jól emlékszem, mintegy 75 ezer köbméter üzemanyag robbant fel és égett, ezt nem lehetett eloltani, viszonylag sokáig égett. De az ilyen információk nem hitelesek.

Egy semleges bizottság jelentését el kellene fogadni mindenkinek, és abból levonni a következtetéseket. A Barátság kőolajvezeték az ukránok szempontjából, a háború logikája szerint legitim célpontja lehet a támadásoknak. De hogy okos dolog-e támadni egy ilyet, amelyikről tudjuk, hogy egy NATO- és EU-tagországnak, sőt kettőnek az ellátását biztosítja, azt kétségbe vonom. És nem biztos, hogy okos dolog a helyreállításával zsarolni, amennyiben tényleg ez történik.

Ezért gondolom azt, hogy oda kellene küldeni egy semleges vizsgálóbizottságot. Annak a jelentésére lehetne alapozni a további intézkedéseket, nemcsak nekünk, hanem a nemzetközi szervezeteknek is, mert az egy hiteles, elfogadott jelentés lenne.