SZEMPONT
A Rovatból

Csak az volt a fura, hogy sok a gyerek

Most publikáltak egy tanulmányt az SOS Gyermekfalvakból kikerülő fiatalok helyzetéről, és ez alapján úgy tűnik, hogy a többség szépen boldogul az életben.
Abcúg.hu Prókai Eszter - szmo.hu
2017. november 20.


Link másolása

Az iskolát befejezték, dolgoznak, és azon vannak, hogy azt a szeretetet és biztonságot megadhassák gyerekeiknek, amit ők a saját családjuktól nem kaptak meg. A gyermekfaluban töltött évekre pozitívan gondolnak vissza, és utólag jó döntésnek tartják, hogy kiemelték őket a családjukból.

Magyarországon először 1986-ban Battonyán, majd Kecskeméten és Kőszegen jöttek létre SOS Gyermekfalvak, 10-12 családi házzal és nevelőszülői családokkal. Ezeket azóta több másik követte, a battonyai gyermekfalu pedig két éve Orosházára költözött. Jelenleg nagyjából 400 gondozott él a gyermekfalukban. Rácz Andrea Sorsok a gyermekvédelemből című tanulmánya a gyermekfalukból kikerülő fiatal felnőttek helyzetéről ad képet:

hogyan élték meg gyerekkorukat, mit gondolnak az önálló életükről, mik a terveik, és ehhez milyen segítséget nyújtott a rendszer.

Nem ez az első ilyen témájú kutatás: egy 2008-ban készült, hatvan, a gyermekfalukból már kikerült fiatal felnőttre fókuszáló felmérésből kiderült, hogy a megkérdezettek többsége jellemzően elégedett volt az életével. A vér szerinti családjukkal nem igazán tartották a kapcsolatot, de a testvérek és a párkapcsolatok szerepe kiemelkedően fontos volt nekik.

Rácz interjúalanyainak többsége is inkább jól, mint rosszul élte meg, hogy a gyermekfaluba került, mert ott szebb környezet, jobb körülmények fogadták, a dolgozók és szakemberek pedig segítőkészek voltak. A fiatalok utólag jó döntésnek tartják, hogy kiemelték őket a családjukból. Onnan ugyanis legtöbbjük rossz emlékeket őrzött. Mint az apa börtönbüntetése, a hiányzó anyai és apai minták, a családon belüli bántalmazás, a szülő halála, az éhezés.

A gyermekfaluk egykori lakói mindannyian elvégezték az általános iskolát, szakmát, érettségit szereztek, OKJ képzéseket végeztek, illetve ketten diplomások lettek. Az iskoláról pozitív képet őriznek, az osztálytársakkal, tanárokkal többnyire megtalálták a hangot, de megtapasztalták az előítéletességet és a hátrányos megkülönböztetést is.

"Nagyon jó fejek voltak az osztálytársaim is, és soha nem volt abból probléma, hogy úgymond ők normális családban nevelkedtek, én meg ugye az SOS-ből jöttem"

– mondta egyikük.

A továbbtanulásban, pályaválasztásban az interjúalanyok döntöttek, a nevelőanyák, illetve az SOS-s dolgozók csak maximum tanácsot adtak nekik. ,,Megbeszéltük, hogy nekem mi lenne a jó, de amit én szerettem volna, ők támogattak benne” – emlékezett vissza az egyik egykori gyermekfalus.

Az interjúk tanúsága szerint többségüknek nem okozott nagy nehézséget az önálló életkezdés. A ház körüli és házon belüli munkák elvégzése, a bevásárlás, a pénz kezelésének átbeszélése a nevelőanyákkal jó belépőt jelentett az önálló életkezdéskor. Az önálló életet nagyban segítette az is, hogy a lakásuk megvásárlásához segítséget kaptak a gyermekfalutól.

Amikor arra kérték őket, mondják el, mik a gyermekfaluban nevelkedés pozitívumai, a következő válaszok kerültek elő:

- a testvéreket nem választották szét, együtt kerültek be

- sok pozitív élményben volt részük, például nyaralások, táborok

- a szakemberekkel és a nevelőanyával megtalálták a közös hangot

- harmonikus családban nevelkedtek.

Rácz Andrea tanulmányában egy konkrét életutat is bemutat, a most 28 éves Annáét (az igazi neve nem ez). Anna 12 évesen került a gyerekvédelmi rendszerbe, három testvérével együtt. A családból kiemelés oka elsősorban az apa agresszív viselkedése, a szülők életvitele, házasságuk ziláltsága volt. Amikor Anna hét éves lett, megromlott a szülők viszonya, az apa egyre agresszívabb lett. A szülők végül elváltak, a bíróság két gyereket az anyánál, kettőt az apánál helyezett el, de a szülők a következő években többször is újra összejöttek, majd megint szétváltak. Anyagi helyzetük annyira megromlott, hogy már a lakhatásuk is veszélybe került, egy időre anyaotthonba is kerültek.

Az apa a szóbeli terrorizálás mellett fizikailag is bántalmazta az anyát és a gyerekeket. Anna szerint az édesanyja azért nem hagyta el férjét, mert tartott attól, hogy egyedül képtelen ellátni négy gyereket, illetve közrejátszott az is, hogy az anya úgy vélekedett: még egy bántalmazó apa is jobb, mintha a gyermekek apa nélkül nőnek fel. A gyakori lakhelyváltás gyakori iskolaváltást is jelentett, amit a gyerekek igen nehezen viseltek. Anna 12 éves koráig 5-6 különböző iskolába járt, a folyamatos beilleszkedést a gyakran ellenséges, előítéletes fogadtatás is nehezítette.

Végül a gyerekeket saját kérésükre emelték ki a családból. A két idősebb lánytestvér a gyámhivatalban dolgozó ismerősüket kereste meg, és kérte, hogy biztosítsanak nekik és testvéreiknek helyet.

A gyerekek Budapestre kerültek, átmeneti otthonban töltöttek körülbelül fél évet, majd a legidősebb testvér kivételével a battonyai gyermekfaluba mentek.

Anna úgy emlékszik vissza, hogy az SOS-be kerülése után normalizálódott iskolai pályafutása, az általános iskola hetedik osztályát már itt fejezte be. Középiskolába Budapestre járt, kollégista volt, csak a hétvégéket és a szüneteket töltötte a faluban. Néhány évvel később az egyik húga is követte őt a fővárosba, ő azóta már külföldön él élettársával, első gyereküket várják. Anna öccse egy speciális bentlakásos iskolába jár. Az ő élete újra szorosan összekapcsolódott az édesanyáéval, az SOS támogatásával neki is sikerült lakáshoz jutnia, de sajátos nevelési igényei miatt édesanyja gondnoksága mellett közös háztartásban élnek.

Anna a középiskola után utógondozott lett, elvégzett két OKJ-s felsőfokú végzettséget, a másodikat már nem állami, hanem részben az SOS támogatásával. 22 évesen került ki a rendszerből, ekkor már kapcsolatban élt későbbi férjével. Jelenleg egy éves gyermeküket nevelik, jó anyagi körülmények között élnek, még egy gyereket szeretnének, a középtávú terveik szerint Anna visszatér majd a munkaerőpiacra.

Az SOS-ben nevelkedett fiatal felnőttek történeteinek bemutatásához a gyerekek barátaival, egykori játszópajtásaikkal is interjúztak. Ők maguk vér szerinti családjukban nevelkedtek, gyerekvédelmi múltjuk nem volt, a rendszerrel csak a barátaikon keresztül kerültek kapcsolatba. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy közeli szemlélőként milyen tapasztalatokat, benyomásokat szereztek a gyermekfaluk működéséről.

A barátságok kezdete az általános iskolás évekre tehető, ezek a kapcsolatok lényegében ugyanolyanok voltak, mint más barátságok.

"Hát akkoriban annyira ez minket nem foglalkoztatott, akkor mi ezt máshogy éltük meg, mint mondjuk most, húszon, 30 éves fejjel lassan. Akkor minket ez nem érdekelt, tehát mi leültünk, és játszottunk a kis műanyag katonákkal, meg akármi, ezzel foglalkoztunk, nem mással."

Az interjúalanyok az SOS-re leginkább kollégiumként gondoltak, sőt, olyan is volt, aki alig különböztette meg azt egy valódi család otthonától. Barátként mindannyian gyakran jártak a gyermekfaluban, és legfeljebb azt találták másnak, hogy ezekben a családokban több a gyerek.

Külső szemlélőként nézve az SOS-beli élet nem különbözött a családban felnövő gyermekek életétől, vagy ha igen, az valamilyen plusz volt. Így például a rendszeres, évenkénti nyaralások, a ruházkodás, egyéb használati tárgyak és eszközök is gyakoribbak voltak a gyermekfaluban.

Az SOS-ből kikerült interjúalanyok többsége pozitív élményeket őriz az ott eltöltött évekről. Tudatosnak tűnnek, felelősséget éreznek saját maguk, családtagjaik és gyerekeik iránt. Terveik között szerepel jelenlegi élethelyzetük megtartása, gondolkodásuk középpontjában az egyéni érdekeik helyett sokkal inkább a családi tervek állnak. Mindazt a biztonságot, kiegyensúlyozottságot szeretnék megadni gyermekeik számára, amit nem kaphattak meg vér szerinti családjukban, és amit az SOS Gyermekfalu próbált pótolni.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Suhajda Szilárd felesége: Nem szeretném, hogy Szilárd testét lehozzák az Everestről
Legindi Tímea több okot is mondott, amiért úgy döntött, hogy a serpák a most induló akciójuk során ne hozzák le a férje holttestét. A nepáli hatóságok szeretnék megtisztítani a hegyet a sok hátrahagyott hulladéktól, és több holttestet is lehoznának.

Link másolása

Nem hozzák le Suhajda Szilárd testét a Mount Everestről - ezt özvegye, Legindi Tímea mondta el a Blikknek.

A magyar hegymászó 2023. májusában indult a 8848 méter magas csúcsra, de életét vesztette. Utoljára 23-án adott életjeleket magáról. A holttestét nem találták meg.

A nepáli hatóságok most úgy döntöttek, hogy megtisztítják a hegyet a sok szeméttől, hulladéktől, amit az expedíciók hagytak maguk után. A serpák feladatai között állítólag az is szerepelt, hogy öt alpinista testét is hozzák le. Suhajda Szilárd neve is felmerült, de felesége cáfolta, közölte, hogy erről szó sem lehet.

"Nem szeretném, hogy Szilárd testét lehozzák az Everestről, ez az én személyes elhatározásom és döntésem. Több ok is áll emögött. Egyrészt a keresés során nem találták meg a testét. Másrészt egy ilyen kutatóexpedíció nagyon nehéz, akik megpróbálkoznának vele, önmagukat is veszélybe sodorhatják"

- mondta a lapnak.

Hozzátette: ritka, hogy egy-egy hegymászó holttestét a családtagok megpróbálják lehozatni. Előfordult azonban, például, mikor egy amerikai mászó családja egy hagyatéki ügy miatt indított expedíciót. De ha nincs ilyen ok, vagy vallási meggyőződés, akkor felesleges bolygatni az ott elhunyt személy testét.

Egy ilyen küldetés szinte emberfeletti és nagyon veszélyes. Egy példát is elmesélt: korábban a Broad Peak (8051 méter) csúcs első magassági táborából – ez az alaptábor fölött elhelyezkedő első tábor – egy magatehetetlen hegymászó mentése – akiért több mint egytucatnyian indultak el – csaknem egy napba telt, ennyi idő alatt sikerült visszavinni az alaptáborba. És ez még nem is a csúcsrégióban történt.

A most útnak induló serpák fő feladata a hegy megtisztítása, ebben a nepáli hadsereg 18 katonája is segíti őket. 2019 óta 110 tonna hulladékot hoztak le a Himalájából. Az idei terv szerint 10 tonnányi szeméttől szabadítanák meg a hegyet. A legtöbb hulladék a táboroknál van, mert az expedíciók a felszereléseiket általában ott hagyják, így az üres, széltépte sátrak, oxigénpalackok fent maradnak.

A lap megjegyzi, hogy 2023-ban Suhajda Szilárd emlékére a Szemlő-hegyi barlang feletti parkban tartottak búcsúztatót. Özvegye idén várhatóan a közösségi oldalán emlékezik meg férje elvesztésének első évfordulójáról.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter Leslie Mandoki születésnapján Orbán Viktorral és Rogán Antallal együtt vett részt, ott olyanokat hallott, amiről azóta sem beszél
Magyar Péter 2007-ben kezdett kiábrándulni a Fideszből, a folyamat végül Leslie Mandoki születésnapján tetőzött. Azt azonban nem árulta el, hogy miket mondott ott neki Orbán és Rogán.
Maier Vilmos - szmo.hu
2024. április 28.


Link másolása

Három olyan közéleti pillanatot is felidézett Puzsér Róbert kérésére Magyar Péter, ami kiverte nála a biztosítékot. A kritikus és a Tisza Párt alelnöke szombaton beszélgetett egymással három órán keresztül, a Hard Talk során elhangzottakat a Telex foglalta össze.

Magyar Péter elsőként 2007-et említette, amikor a Fidesz szerinte ellopta az őszödi beszéd után kirobbant tüntetések áldozatainak szánt pénzt.

„Hogyha képesek ellopni a saját tüntetésükön megsérülteknek összegyűjtött adományokat is, akkor mire képesek még?”

– idézte fel Magyar akkori gondolatait. Szerinte ez az időszak erős nyomot hagyott: szerinte akik még ma hisznek a Fideszben, azok azért hisznek, mert Gyurcsányt nem akarják.

Másodikként azt említette, amikor 2021-ben viharveszély miatt lemondták az augusztus 20-i tűzijátékot, röviddel később pedig leváltották a meteorológiai szolgálat (akkor OMSZ, ma HungaroMet) vezetőjét. Magyar ekkor írt „egy felháborodott Facebook-posztot [a kirúgás ellen], amit a fél Fidesz belájkolt”, mégis leszóltak neki akkori feleségén, Varga Juditon keresztül, hogy nincs igaza. A 2022-es választáson pedig már „orrbefogva akart szavazni” a Kutyapártra, „de aztán bejöttek a gyerekek, szóltak, hogy azt nem lehet, ha az anyukájuk fideszes. Behúzták ők az X-et.”

A harmadik pillanatnak pedig Leslie Mandoki születésnapját nevezte, ahol Orbán Viktorral és Rogán Antallal ült egy asztalnál. Magyar Péter azt mondta, hogy a bulin olyan dolgokat hallott, amelyeknek a részleteit végül inkább nem osztotta meg a közönséggel.

A háromórás beszélgetés során Magyar Péter részletesebben is beszélt a miniszterelnökről:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán Magyar Péterről: A Fidesz helyében nem lennék annyira nyugodt, hogy ebből ők jól jönnek ki
Magyar Péter az elmúlt napokban bebizonyította, hogy vidéken is lehet aktivizálni az embereket. A Political Capital alapítója szerint Magyar furcsa keveréke a celebnek és a politikusnak, aki átveszi a Fidesz szimbólumrendszerét és retorikáját.

Link másolása

Békés után Baranya és Tolna településeit is végigjárta Magyar Péter, a Facebook oldalán a kampány minden percét élőben közvetítve.

Az eddigi országjárásán olyat mutatott fel, amit nagyon régen nem tudott ellenzéki párt elérni: tömegeket, vidéken.

A nem egészen három hónapja feltűnt politikus mára az egyik legnagyobb ellenzéki erő vezetőjévé vált, sőt, az Iránytű felmérése szerint ma már a TISZA Párt a leginkább támogatott ellenzéki párt. Mindeközben Magyar az EP-választásokra szintén rekordidő alatt olyan jelöltlistát állított, melyet bármelyik párt megirigyelhetne, ha a diplomák számát, a nyelvtudást és a szakképzettséget nézzük. A magyar belpolitikát fenekestül felforgató eseményekről Somogyi Zoltánnal, a Political Capital alapítójával beszélgettünk.

– Pécsen gyakorlatilag teljesen megtelt a Széchenyi tér Magyar Péter beszéde alatt, de máshol is sokan voltak rá kíváncsiak. Mennyire látszik ez profibbnak, mint ahogy elindult?

– Régóta azt halljuk a hivatalos ellenzéki erőktől, hogy vidékre nem érdemes menni. A propaganda megszállta a vidéket, ott nincs lehetőség.

Ehhez képest jön valaki, aki felborítja ezt az egészet, és azt mondja, hogy tessék, elmegyünk vidékre. És igenis érdekli a vidéket a politika, ott is vannak ellenzéki emberek, igenis, lehet aktivizálni az embereket.

Ez nagyon érdekes a Magyar Péter jelenségben, hogy megmutatja, igenis lehet így is politizálni. Annyira jól használja a különböző marketing elemeket, marketing technikákat, hogy ebből arra lehet következtetni, hogy profi, felkészült csapattal csinálja a kampányt.

– Ez a felkészült csapat a legnagyobb rejtély az egészben. Erről semmit nem tudunk hivatalosan. Vagy tudhatunk már valamit?

– Nem. De az biztos, hogy átgondolt tevékenység zajlik, és profi csapat van mögötte.

– Mégis, mi az ő titka? Mit csinál másként?

– Vannak azért sajátosságai. Például a bennfentesség. Az, hogy ő belülről jön, és ismeri ezt a világot, amiről beszél, és ez hitelesíti minden mondatát, hogy ő ott volt, meg ott van, és hallotta és látja az eseményeket. Ez alapvetően más dimenzió, mint az ellenzéki pártoké, akik mondhatnak dolgokat, de mondjuk amit mondanak, azok nem biztos, hogy hitelesek. Ha például bármelyik ellenzéki szereplő azt mondta volna, hogy Kocsis Máté és Dúró Dóra hetente egyeztet egymással, akkor az csak olyan keretben hangzott volna el, hogy ezt egy olyan valaki mondja, akinek fogalma sincs erről, csak megvádolja a kormányt, meg az ellenzékinek kikiáltott, kormánnyal együttműködő politikust. Viszont azzal, hogy Magyar Péter mondja ezt, akár így van, akár úgy, akár egyeztet egymással Kocsis Máté és Dúró Dóra, akár nem, hitelességgel tudja mondani. Hiszen onnan jön,

abból a világból jön, neki emlékei vannak arról, történetei vannak arról, így sokkal jobban elhiszik neki, amiket a kormányzat körüli dolgokról állít és mond.

Ő mindezt azzal hitelesíti, hogy ott volt, benne élt, benne volt, és ez nagyon nagy erő, ami neki megvan, és az ellenzéknek nincsen. Amikor Hadházy Ákos azzal jön elő, hogy „lebuktató” fotókat közöl Magyar Péterről, hogy tavaly a miniszterelnök feleségével és a MOL elnökével valamilyen közös partin volt, akkor azt nem érti meg, hogy pontosan ez az ereje Magyar Péternek, hogy ő ott volt és onnan jött. Ezzel nemhogy kritizálni nem lehet, de ez az, ami az emberek számára reményt ad, hogy az ellenséget, az ördögöt talán csak az tudja legyőzni, aki ismeri a technikáit, ismeri azt, hogyan dolgozik. És Magyar Péterben ez benne van.

Emellett valami egészen furcsa keveréke Magyar a celebnek, meg a politikusnak.

Ilyen típusú jelenséget nagyon régen láttunk, hogy valaki így vegye fel a vele szemben jövő kritikákat. Egyrészt építkezik belőle. Azt mondja, jó, kiplakátoltatok, rám költöttetek sok tíz-százmillió forintokat, akkor ezt használjuk úgy, ahogy az aikidóban, ahol a másik energiáját, erejét használjuk fel védekezésre. Alakítsuk át a mi erőnkké és a mi energiánkká. Megvádoltatok azzal, hogy női a napszemüvegem? Hát akkor elárverezem a napszemüvegemet! Lehet licitálni rá napokig. Ha bármilyen támadás éri, bárhonnan, nagyon egyszerűen vág vissza. Ha a kormányzati oldalról támadja valaki, annyit mond, hogy az milliárdos a másik oldalon. Nem cizellál, az egészet egyetlen egyszerű csomagba rakja bele. Azok próbálják őt elhallgattatni, akik az állami pénzekből milliárdosokká váltak. És ez az egyetlenegy üzenet pontosan elég ahhoz, hogy minden vele szembeni támadást a hívei, a tábora, az ellenzékiek úgy éljenek meg, hogy na igen,

nyilvánvalóan azért támadják, mert veszélyes, és nekünk az az ember kell politikusnak, aki veszélyes.

Az eddigi puhány ellenzékiségből elegük van, ami négyévente semmilyen eredményt nem hozott, és végre van valaki, aki nem puhány, hanem kemény, és nyilván azért támadják, mert veszélyes. „Na, ez a jó, nekünk ez kell” – mondja az ellenzéki szavazók egy jókora része.

– Magyar Péter a Fidesztől, tehát a fideszes technikákból is másolt valamit?

– Sokféle helyről lehet érezni a mintát. Akár Trump kampányát nézzük Amerikában, onnan is átvett, de ha a Fidesz kampányait nézzük, ezt a végtelenül egyszerű, lebutított, primitív kampányt, ugyanilyen eszközökkel vág vissza.

Végtelenül egyszerű, lebutított, primitív választ ad a vele szembeni támadásokra, meg az ország helyzetére, ami miatt ő politikussá vált, de akár a saját családi ügyére, akár a kegyelmi ügyre is nagyon egyszerű üzeneteket fogalmaz meg.

Emellett használja azokat a vizuális elemeket, amit a politikai marketingben, meg egyáltalán a marketingben technikaként tanítanak. Lásd például a platós autót, piros-fehér-zöldre festve. Átveszi a Fidesztől a szimbólumrendszerét. Eddig a Fidesz mondta azt, hogy ő mennyire nemzeti. Magyar Péter átveszi ezeket a szimbólumokat, és a legnagyobb természetességgel állítja be a magyar emberek ellenségeként a kormányt, akikkel szemben ő a magyarok érdekében akar kormányváltást elérni.

Tehát pont ugyanazon a területen mozog, ahol a Fidesz. Én a Fidesz helyében nem lennék annyira nyugodt, hogy ebből ők jól jönnek ki.

Most azt mondja a Fidesz, hogy csak az ellenzéknek árt Magyar Péter. A számokból sem ezt látom, de magából a politikából sem ez következik.

– Nemrég jött ki a Závecz Research-től egy mérés, egy másik pedig az Iránytű Intézettől. Ezek eléggé mást mérnek, akár a Fidesz népszerűségét nézzük, akár azt, hogy most Magyar Péter pártja vagy a DK a népszerűbb. Mi lehet ennek az oka?

– Egyrészt az, hogy Magyarországon a közvélemény-kutatásokat nem a legprofesszionálisabban végzik el. Ennél azért lehetne professzionálisabban kutatni. Németországban a kutatóintézetek általában tizedes számok között vitatkoznak, Magyarországon meg fél-egymillió szavazó nagyságrendű a tévesztés lehetősége. Mindezt úgy mondom, hogy az egyik kutatóintézet vezetője három évig tanított nekem kutatásmódszertant az egyetemen, és kiválóan tette ezt, a másiknak a vezetőjét is nagyon jól ismerem. Tehát én semmilyen rossz szándékot nem feltételezek róluk. Egyetlen egy dolgot igen, azt, hogy annyira kevés pénz van Magyarországon a közvélemény-kutatásokra is, hogy senki nem mer egy nagyon professzionálisan felépített közvélemény-kutató céget működtetni, ezért bizonyos szempontból vakrepüléseket vagyunk kénytelenek végrehajtani. Végül is

hitkérdéssé teszik, hogy például a legutóbbi két kutatás közül melyiket fogadjuk el.

Tehát az ellenzékiek is meg tudják találni maguknak azt a kutatóintézetet, amit el tudnak fogadni, és a kormánypártiak is egy másikat.

– És akkor itt van Magyar Péter, aki meg azt mondja, hogy 26 százalékon állnak.

– A két kutatás közül Magyar Péter is elővette azt, ami neki kedvezőbb, és azt mondta, hogy 26 százalékon állnak. Ha a Fideszt kérdeznénk, elmondják, hogy ők 50 százalékon állnak. Ezek ilyen szempontból politikai mondások, mindenki megtalálja a magának legjobb adatot, és azt mondja, hogy azon áll. Ez a kicsikre is igaz, akik néhány százalékon állnak, mindig találnak valami olyan kutatást, ami bejutást mutat, jó eredményt mutat, és akkor arra hivatkoznak. Igazából szerintem nincs ember, aki meg tudná mondani, hogy mi zajlik a magyar politikában.

Egy valamiben biztos vagyok, hogy Magyar Péter nagyon jól áll, az tuti. De neki, ha 16 százalékon állna, az is jó lenne. Ha 8 százalékon, az is.

És ha valaki 26 százalékra állítja be, akkor az is jó, hiszen pár hónappal ezelőtt nem is volt ismert, nem volt politikai tényező. Ilyen szempontból az ő elfogadottsága, ismertsége és népszerűsége példátlan.

– Teljesen szokatlan módon nyilvános pályázattal castingolt az EP-választásra, és elég impozáns csapat jött össze. Hogyan tudott pillanatok alatt ennyi valóban magasan kvalifikált embert összeszedni, akik ráadásul jól is kommunikáltak a bemutatkozójukban?

– Én azt a részét, hogy jelentkeznek emberek, még simán el tudom képzelni, mert ilyen helyzetre nagyon sokan jelentkeznek. De az idő nagyon rövid volt, ezért azt már nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy hogyan lehet ennyi idő alatt ennyi jelentkezést feldolgozni?

Az egész ott hibádzik, hogy biztosan nem volt idő arra, hogy a beadott jelentkezéseket tömegével fel lehessen dolgozni.

Ehhez képest pedig tényleg nagyon jók lettek a bemutatkozó videók. Nyilván maga az, hogy tessék pályázni, és pályázat útján az Európai Parlamentbe kijutni, ez egy nagyon jó marketing technika, ugyanakkor valljuk be, végtelenül populista is. De hogy is van az, hogy ő konkrétan azt mondja, hogy az Európai Néppártba igyekszik? Az Európai Néppárt azért mégiscsak egy politikai közösség. Impozáns jelöltekkel állt ki, de kipróbált emberek-e? Akik eddig nem politizáltak, hogy tudnak politikát csinálni, művelni, értik-e a politikai tevékenységet? Azt is azért érdemes egy kicsit lentebbről kezdeni. Persze ugyanakkor fantasztikusan jól néz ki ez a politikai megoldás. Üzenetnek egyáltalán nem rossz.

Ha esetleg előre fel voltak készülve, és tudták, hogy van 5-10 jó jelöltjük, akiknek előre megcsinálták a videóit, akkor bizony bebolondították a többi embert, de közben ezzel a bebolondítással egy óriási politikai marketingfogást végeztek.

Ha az igazi jelölteket ismerik, és azok jól fognak szerepelni, mert már kipróbáltak valamilyen területen, vagy valahogy közelebb vannak a párthoz, mint azt gondolnánk, akkor ez egy nagyszerű, ügyes húzás volt.

– Magyar azt is mondja, hogy ha elég jól szerepelnek, akkor előrehozott választást fognak követelni. Ezt közjogilag nehéz elképzelni. Vagy születhet olyan eredmény, hogy tényleg napirendre kerül?

– Közjogilag nem, de politikai értelemben igen. Megrendíthet egy kormányt a politikai népszerűségvesztés, az biztos. Feltéve, ha olyan ellenzék társul vele, amelyik ezt ki tudja használni. 2006-ban a Gyurcsány-beszéd, és utána az önkormányzati választás elvesztése megrendítette a Gyurcsány-kormányt, nem is tudott abból visszajönni. Az előrehozott választások követelése azért is érdekes, mert ezt Dobrev Klára egy hete üzente meg, és úgy tűnik, hogy Magyar inkább ebből a vitorlából akarja kifogni a szelet azáltal, hogy ő is felvállalja ezt a politikai követelést. Ettől teljesen függetlenül,

ha a Fidesz mondjuk 40 százalék alatt szerepel a választásokon, azaz a szavazók kevesebb mint 40 százaléka támogatná a Fidesz politikáját, az megrendítené Orbán pártját.

Nem mondom, hogy feltétlen előrehozott választáshoz vezetne, de az biztos, hogy megrendítő erejű lenne a Fidesz számára.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Tiszta terror ez az ország!” – Szinte minden lakó elmenne a Diószegi utcai házakból, de a jövőtől is félnek
A kormány által kisajátításra kijelölt bérházak katasztrofális állapotban vannak, azonban egyelőre nem világos, hová lehetne költöztetni a 210 családot. Lakókkal beszélgettünk és Pikó András polgármestert is megkérdeztük.

Link másolása

Két héttel ezelőtt egy parlament elé benyújtott salátatörvényből derült ki, hogy akár ötszáz embernek is el kell hagynia az otthonát a budapesti VIII. kerületben, mert otthonaik helyén bővítenék a Nemzeti Közszolgálati Egyetem campusát.

A törvénytervezet az önkormányzatot legalább annyira váratlanul érte, mint a lakókat. Múlt héten tüntetést is tartottak, de egyelőre nem látszik arra utaló jel, hogy az állam visszakozna.

Elmentünk az érintett bérházakba, hogy megkérdezzük az ott élőket, mit szólnak a kormány tervéhez, és milyennek érzik a kilátásaikat.

„Nézzen szét! Maga szívesen élne itt?”

„400 ezer forintom van benne a lakás felújításában, mert azt gondoltam, hogy a határozatlan idejű szerződésem miatt bármeddig maradhatok, így idővel megtérül a befektetés. Fel se fogtam még agyilag ezt az egészet. Mire jó ez, miért pont mi?” – fakad ki Tünde, akit a Diószegi utca 22. lépcsőházában szólítunk meg.

Arra kér, hogy ne fotózzuk. „Tiszta terror ez az ország, az ember nem tudja magát felvállalni, mert a munkája vagy az otthona bánja!”

18 éve él itt, a határozatlan idejű bérleti szerződés azt jelenti, hogy akár élete végéig is itt lakhatna, de el is cserélheti a lakást, a fia pedig örökölheti utána. És ha az önkormányzat felajánlja neki, olcsóbban meg is vásárolhatja. A lakbér mindehhez havi 13 ezer forint.

Szomszédja, akivel épp beszélget, még a keresztnevét sem árulja el. A helyzetet kétféleképpen látják. Tünde szerint a polgármester, Pikó András idejött és azt mondta, hogy a kormány azzal fenyegetőzik: meghiúsítják az önkormányzat eredeti fejlesztési tervét (a DIÓ 2030 program keretében újult volna meg a mostani ügyben érintett épületek többsége).

A szomszéd viszont kijavítja: „Nem fenyegetőzött a kormány, mindössze más tervük van a területtel. Ezért októberig adtak haladékot az önkormányzatnak, hogy elhelyezzék ezt a több mint 200 embert. De mivel nekik nincs ennyi ingatlanjuk, Pikó azt mondta, hogy a többieket lehet, hogy utcára teszik. Kocsis Máté viszont erre annyit reagált a tévében, hogy minden rendben lesz, Pikó András csak ne riogassa és ne tartsa hintában a lakókat.”

Hisznek Kocsisnak? – kérdezem, mire egyikük bólogat, másikuk csak annyit mond, nem hisz ő egyiknek sem. „Amíg Kocsis Máté volt itt, azért elkezdett fejlődni a kerület, az elmúlt négy évben viszont nem sok minden történt” – teszik hozzá egyetértésben.

A névtelenséget kérő lakó alapvetően örül annak, hogy kiköltöztetik őket, persze csak akkor, ha nem kerülnek utcára. „Nézzen szét! Maga szívesen élne itt?” – teszi fel a kérdést. Bízik benne, hogy ennél csak jobb jöhet majd: reményei szerint az értékbecslő olyan árat mond majd, aminek köszönhetően jobb cserelakást kapnak.

Az udvar másik végében egy nő épp az ajtaja előtt tesz-vesz. Ő se szeretné, ha fotóznánk, és a nevét se mondja meg. Annyit árul csak el, hogy az Oltalom Karitatív Egyesület alkalmazottja, ők bérlik neki a lakást az önkormányzattól, ezért nincs nagyon beleszólása a történésekbe.

Attól nem tart, hogy hajléktalanná válik, sőt kicsit még örült is a hírnek, hátha jobb helyre kerül, mert „ezek az udvari lakások mind vizesek és penészesek.”

„A férjem tavaly halt meg a tüdeje miatt, a szomszédaim már korábban, ők is asztmásak voltak. Kértem már cserét, vannak itt a házban a felső szinten jobb állapotú üres lakások. Még azt is felajánlottam, hogy a saját pénzemen felújítom az egyiket, de elutasították a kérésemet.”

„Ez a ház lassan 30 éve el van felejtve”

A Diószegi utca 24-be nem sikerül bejutnunk, a 26-ban pedig csak egy család van otthon, de ők sem szeretnének nyilatkozni. A 28-as számú ház udvara is teljesen kihalt, az egyik lakásba bekopogva viszont sikerrel járunk. Ernő nyit ajtót – mint kiderül 63 éves, 2006 óta él itt. Épp felújítást tervezett, de a történtek miatt inkább letett róla.

„Megmondom őszintén, nem nagyon szeretnék innen elmenni. Nagyon jó a közösség, ebben az udvarban a legjobb az egész környéken. Nincsen veszekedés, összetartunk.”

Nemrég tartottak egy gyűlést, ahol emlékei szerint az hangzott el, hogy augusztusig mindenkinek el kell hagynia a lakását. Csereingatlanról nem esett szó.

„Nem tudom, mi fog történni. Beteg voltam sokáig, kórházban is kezeltek, és sajnos elmaradtam néhány havi lakbérrel. Nagyon remélem, hogy emiatt nem indulok rosszabb helyzetből.”

Hozzáteszi azt is, hogy bár két szakmája van, így is nagyon fél az utcára kerüléstől. Már csak heten laknak a házban, közülük ketten szeretnének elmenni, a többiek maradnának.

Ernő szerint már az ideköltözése óta mondják, hogy le fogják bontani a házat, de eddig semmi nem történt. Most viszont úgy érzi, tényleg bontani fognak, annyira sűrűn járkálnak be hozzájuk a terepfelmérő szakemberek.

A nagyjából 100 méterrel arrébb található Sárkány utca 1-et szintén kisajátítaná a kormány. A kapuban nagyobb társaság pakol be épp egy autó csomagtartójába. Sietnek, de beengednek bennünket a házba, hátha találunk olyat, aki szóba elegyedik velünk.

Az emeleti gangon két férfi beszélget, nyilatkozni nem akarnak, de tanácsot adnak, hová kopogjunk be. Hetvenes nő nyit ajtót, Júliának hívják, a fiával és a menyével él a 37 négyzetméteres, másfél szobás lakásban.

„Mindenem minden évben tönkremegy. A falakat újra kell glettelni, a parkettával foglalkozni sincs értelme, annyira ázik a lakás. Ha arrébb tudnám húzni az ágyat, meglátnák, milyen penészes mögötte is a fal.”

A házban számítottak rá, hogy valami történni fog, igazából már nagyon várták is. De nem így, ennyire hirtelen módon: ez mindenkit arconcsapásként ért, „kivannak teljesen idegileg” – fogalmaz. Nem lát rá esélyt, hogy végül maradhatnak, de szerinte értelme se lenne, mert süllyed a ház.

„22 éves korom óta önkormányzati bérlakásom van, az V. kerületben születtem és ott éltem negyven évig, azóta itt vagyok Józsefvárosban. A lakóközösség sajnos nem annyira jó, 100-ból talán 40 százalékos” – meséli.

Olyan helyre szeretne költözni, ahol jobban összetartanak a szomszédok, de mindenképp a környéken maradna, mert rengeteg szállal kötődik ide.

A polgármester nemrég ebbe a házba is ellátogatott, de szerinte lényegében csak annyit mondott, hogy nincs elég cserelakás, őket is váratlanul érte az egész. Nagyon sajnálja a lakókat, megpróbálnak megoldást találni, ugyanakkor nem tud ígérni semmi biztosat.

Júlia nem túl optimista. „Ez a ház 30 éve, amióta itt lakom, el van felejtve. Tök mindegy, ki vezette épp a kerületet. A tető lassan beszakad, a padló süllyed, minden rohad. Fogalmam sincs, mi lesz.”

Pikó: Bárhogy is alakul, jövő tavaszig senkinek nem kell költöznie

„A törvény a jelenlegi formájában szerintünk több ponton sérti az alkotmányt, az Európa Tanács önkormányzati chartáját, illetve a jogalkotási törvényt is” – állítja Pikó András józsefvárosi polgármester.

Az önkormányzat is a sajtóból értesült a törvénytervezetről, semmilyen előzetes tájékoztatást nem kaptak, de minden erejükkel azon lesznek, hogy megakadályozzák az elfogadását a május 3-ra tervezett parlamenti szavazáson.

Ha ez mégis megtörténne, a lakók október 31-én veszítenék el a bérlői jogviszonyukat, innentől fogva 90 napjuk lesz, hogy vagy elfogadjanak egy felajánlott cserelakást, vagy ezzel arányos mértékű kárpótlást kapjanak. Ugyanakkor november 1-jén életbe lép a kilakoltatási moratórium, ami azt jelenti, hogy bárhogyan is alakul az ügy, jövő tavaszig senkinek nem kell az akarata ellenére költöznie.

A polgármester szerint ugyanakkor még ilyen határidővel is teljesen felesleges volna a lakókat kiköltöztetni, hiszen ha vannak is tervek a terület jövőjéről, azok még biztosan nincsenek olyan állapotban, ami indokolttá tenné a sietséget. Ezért ha végül el is fogadják a törvényt, az önkormányzat célja az lesz, hogy kapjanak további haladékot,

Szeretnék továbbá azt is, hogy az állam olyan pénzbeli megváltást fizessen, ami lehetővé teszi, hogy az önkormányzat mind a 210 családnak, akik jelenleg a bérlői, másik bérlakást vásárolhasson. Az elvárás ezzel szemben az, hogy nem lehet sem rosszabb állapotú, sem kisebb alapterületű, mint ahol most élnek, valamint a bérleti díj mértéke is hasonló lenne.

A cserelakások költsége az önkormányzat számításai szerint nagyjából 17 milliárd forint, amiből 5 milliárd jár nekik a most üresen álló ingatlanokért (ugyanis a 10 bérházban számos nem használt, többségében romos állapotú lakás is található), 2 milliárd pedig a Dugonics utcai iskola szintén kisajátított épületéért. A fennmaradó összeg is arányban van a terület értékével, már csak az a kérdés, az állam is így gondolja-e.

Pikó emellett ahhoz is ragaszkodik, hogy ha lehetősége lesz tárgyalni a kormánnyal, akkor mellette ülhessenek a bérlők képviselői is.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk