SZEMPONT
A Rovatból

Budapest az ígéret földje a kiábrándult olasz fiataloknak

Forrás: Abcúg.hu, szerző: Szurovecz Illés, címkép: Hajdú D. András - szmo.hu
2019. április 03.



Inkább keresett egy másik éttermet, majd dolgozott egy multinacionális vállalatnál, néha párhuzamosan két állása volt, miközben angolul is tanult. A negyedik munkahelyén úgy érzi, végre megtalálta a helyét: egy amerikai cég szolgáltatóközpontjában dolgozik, ahol olasz felhasználóknak nyújt online technikai segítséget. (Ezt a pozíciót magyarul is IT supportnak vagy technical supportnak szokták nevezni).

Nikita Coltorti / Fotó: Hajdú D. András

Az ilyen munkák nagyon népszerűek a Budapesten élő olasz – és más külföldi – huszonévesek körében. Az angol nyelvtudáson kívül semmilyen végzettség nem kell hozzá, sokszor a saját anyanyelvükön dolgozhatnak, a fizetésükből pedig a megnövekedett albérletárak mellett is kényelmesen elélnek.

Budapest az utóbbi években az ilyen szolgáltatóközpontok (angol rövidítésükön SSC-k) paradicsomává vált. A viszonylag alacsony bér- és irodaköltségek, valamint a jól képzett, nyelveket beszélő fiatal munkaerő miatt sok multinacionális cégnek megéri Magyarországra szervezni az olyan operatív feladatokat, mint a HR, az IT szolgáltatások, az ügyfélszolgálat vagy a sales. Ezek bizonyos esetekben a cég többi leányvállalatát szolgálják ki, máskor más cégeknek dolgoznak. A kormány tudatosan is csábítja őket a Nemzeti Befektetési Ügynökségen (HIPA) keresztül, amely szerint 2016-ban a száz magyarországi szolgáltatóközpont 40 ezer embernek adott munkát.

Nikita szerint, “ha gyorsan munkára van szükséged, egy perc alatt felvesznek. Akár naponta munkahelyet válthatsz, annyi lehetőséged van”.

Ezrével jönnek

“Budapest tele van dél-olaszokkal, akik mennek dolgozni a call centerekbe 800-900 euróért. Csak látni kéne őket, én tudom. (…) Húsz évvel ezelőtt ez teljesen elképzelhetetlen volt”. Stefano Bottoni olasz-magyar történész ezt csak mellékesen jegyezte meg egy tavalyi konferencián, de a számok alapján igaza van. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint évek óta meredeken nő a Magyarországon tartózkodó olaszok száma.

2005-ben alig 500-an, 2012-ben 1600-an, tavaly pedig már 3500-an voltak, legalábbis akikről a magyar államnak tudomása van. Hivatalosan minden 90 napot meghaladó itt tartózkodást jelenteni kell a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatalnál, EU-s állampolgárok azonban ezt nem mindig tartják be. Igaz, éppen a nagyobb cégek általában elintézik ezt a papírmunkát a beosztottjaik helyett, inkább a kisebb vállalkozások alkalmazottai maradhatnak ki a statisztikákból.

Az olasz nagykövetségen ezzel szemben hatezer Magyarországon élő olaszról tudnak. Azt írták, sokan azért sem regisztrálnak a konzulátuson, mert nem akarják elveszíteni az otthoni lakcímüket, ezért ők nem szerepelnek az adatbázisban. Arra viszont nem kaptunk választ, miért lehet ekkora az eltérés a KSH adataihoz képest. (Arról, hogy mennyire nehéz megszámolni egy ország ki-/bevándorlóit, ebben a cikkben írtunk bővebben).

Ha korosztályi bontást nézünk, kiderül, hogy az olaszok közül a 25-34 évesek jönnek legnagyobb számban, tavaly ők tették ki az itt élő olaszok 30 százalékát. (A második legnépesebb csoport épp az 55 év felettieké, akik a nyugdíjukból sokkal jobban meg tudnak élni itt, mint Olaszországban.)

“Érettségi után még három évet töltöttem Olaszországban. Alig találsz munkát, vagy ha mégis, akkor sokszor szerződésed sincs, és a lehető legkevesebb pénzt kapod. Imádom a gyerekeket, ezért egy ideig egy játszóházban dolgoztam Perugiában. Két év után már főnök voltam, de csak 6 eurót kerestem óránként, és a járulékot se fizették utánam” – mondta Nikita.

A munkanélküliséggel szembesülő olasz fiatalok tömegesen vándoroltak ki az elmúlt években, miután a recesszióba sodródó, államcsőddel fenyegetett gazdaság és a megszorítások terhei alatt semmilyen jövőképet nem láttak maguk előtt. Ez annál inkább igaz, minél délebbre megyünk az országban, de sokan távoztak a gazdagabb északról is. Az OECD adatai szerint 2017-ben a 15-24 éves olaszok majdnem 35 százaléka munkanélküli volt. Európában ennél csak Spanyolországban és Görögországban rosszabb a helyzet.

Az elmúlt években gyakran lehetett olvasni a nemzetközi sajtóban Londonba vagy Amszterdamba költözött olasz fiatalokról, de úgy tűnik, sokan direkt Közép-Európát választják a nyugati országok helyett. Miért éri meg Budapestre költözni egy reményvesztett huszonévesnek Németország vagy Anglia helyett?

Itt még az étterem is olcsó

“Jobs in Budapest”. A 27 éves Matteo Dessi ennyit gépelt be a Facebook keresőjébe, és máris ömlöttek az állásajánlatok a Nikitáéhoz hasonló munkakörökbe. Spanyolországban ismerte meg magyar barátnőjét, aki éppen egy ösztöndíjjal töltött kint néhány hónapot. “Nekünk, olaszoknak Németország, Hollandia, Anglia és Svájc jelenti Nyugat-Európát, a többi mind észak és kelet. Meg kellett néznem, hol van egyáltalán Magyarország”.

Eleinte úgy képzelte, újdonsült párja egy nyomorgó, elmaradott országból származik, de amikor először elkísérte Budapestre, csak annyit mondott, “váó, ez nagyon nem olyan, mint hittem”. Korábban főleg szállodákban, éttermekben és bárokban dolgozott, ezért fogalma sem volt, mi az az IT support, néhány e-mail szétküldése után mégis rögtön pozitív választ kapott egy cégtől. Tavaly január 7-én költözött Magyarországra, és 8-án már munkába is állt. “Gyorsan beletanultam, nem valami nehéz munka. Kicsit repetitív, de szeretem”.

Matteo igazi világjáró, az elmúlt években több országban is élt Angliától Ausztrálián át Spanyolországig, de Budapesten találta meg a stabilitást, még úgy is, hogy időközben szakítottak a barátnőjével. “Olaszország egy gyönyörű és nagyszerű ország, de a múltból élünk, a szép emlékű 70-es, 80-as évekből, amikor még volt lehetőség létrehozni valamit. Mostanra meghalt az ország, az emberek elfogadják, ami van, nem állnak ki a jogaikért, nem harcolnak semmiért” – magyarázta Matteo lemondóan, pedig ő Olaszország szerencsésebb vidékéről, az északi Torinóból származik.

Matteo Dessi / Fotó: Végh László

“Persze nem mondom, hogy otthon lehetetlen munkát találni. De rengeteget kell dolgoznod, mire egyáltalán szerződést kapsz, és kénytelen vagy elfogadni, hogy 10-12 órában dolgoztatnak”. Ehhez képest Budapesten az első munkahelyén, nulla tapasztalattal máris havi 300 ezer forintot keresett, majd váltott, ahol százezerrel többet kínáltak. Ebből bőven ki tud fizetni egy óbudai szobát, megengedheti magának, hogy étteremben ebédeljen, és ha odafigyel, akár még félre is tesz valamennyit. “Észak-Olaszország nagyon drága. Ha elviszed vacsorázni a barátnődet, elköltesz 50-60 eurót. Budapesten viszont vannak egészen jó helyek, amelyek nem is őrülten drágák, pedig egy fővárosról beszélünk”.

Londonban is hasonló problémákkal küzdött, ráadásul nem szerette, hogy egy túlzsúfolt metropoliszban kellett élnie. “Annyira sokan voltak, hogy képtelen lettem volna tovább maradni”. Budapestet ehhez képest egy emberi és élhető városnak tartja, talán csak Ausztráliban érezte magát jobban, ott viszont inkább nyaralásról és szörfözgetésről szólt az élete. “Szívesen folytattam volna, de az egy zárt ország, rengeteg pénzbe és időbe telik, ha ott akarsz maradni”.

Matteo számára a környezet is sokkal inspirálóbb az olasznál. Úgy látja, Magyarországon a fiatalok sokkal többen tanulnak egyetemen, 3-4 nyelvet beszélnek, előre akarnak jutni, és még edzeni is eljárnak. “Ehhez képest az olasz fiatalok többsége teljesen passzív, és néha még olaszul se tudnak rendesen, nemhogy idegen nyelven” – nevetett.

De hát itt jegesek az utak

Hiába a nagy fejlettségbeli különbség észak és dél közt, egy dél-olasz fiatalnak nem nagyon éri meg például Milánóba költözni. “Milánóban 5-600 euróért tudsz kibérelni egy apró szobát, azt is a külvárosban. Itt ennyiért kétszobás lakást kapsz a belvárosban. Jó fizetést kapok, az Oktogonnál lakom, és nem kell senkivel osztozkodnom. Az olasz barátaim jó része még mindig a szüleivel él, mert nem tudnak elköltözni” – mondta Nikita.

Ugyanakkor Nyugat-Európába sem szívesen ment volna, és nemcsak azért, mert a barátjának Magyarországon voltak kapcsolatai. “Sosem gondoltam arra, hogy mondjuk Berlinbe költözzek, mert ahhoz beszélni kellene németül. Itt nem kell tudnod magyarul, hacsak nem akarsz tényleg a társadalom részévé válni. Alapvetően elvagy az angollal”.

“Egyelőre nincs túl sok tervem a jövőre nézve. Addig biztosan nem költöznék haza, amíg nincs otthon egy jó munkahelyem. De itt otthon érzem magam, mindenem megvan, amit akartam: barátok, párkapcsolat, lakás, munka… Mi mást kívánhatnék még 26 évesen?”

Valentina Agosta / Fotó: Végh László

Valentina Agosta két évvel ezelőtt hagyta ott szicíliai szülővárosát, Cataniát, ahol pénzügyet tanult az egyetemen. “Miután végeztem az egyetemen, beadtam a jelentkezésem négy-öt munkahelyre, de csak hónapokkal később kaptam választ. Addigra már Budapesten voltam egy gyakornoki program keretében. Télen költöztem ide, ami elsőre sokkoló volt számomra. Mínusz 17 fok januárban! Mit kéne csinálnom? Hogyan fogom ezt túlélni? Ilyesmiken gondolkoztam” – emlékezett vissza Valentina, aki azóta is jókat nevet, ha édesanyja az otthoni 7-8 fokra panaszkodik. “Itt jegesek az utak!”

Az időjárást mégis hamar sikerült megszoknia, ma már hűvös időben is biciklivel jár. Nikitához és Matteóhoz hasonlóan ő is egy multinacionális cég szolgáltatóközpontjában dolgozott, de ma már a végzettségéhez közelebb álló munkát végez egy bankban. “Amennyit keresek, az több mint elég. Nem mondom, hogy holnap vehetnék egy autót, de mégis csak az Astorián lakom”.

Valentina szerint két év tapasztalattal otthon is kereshetne ennyit, vagy akár többet is, de csak északon, ahová ő sem szívesen költözne. “A lakás elvinné a fizetésem nagy részét”. A családja eleinte próbálta meggyőzni róla, hogy mégis maradjon legalább az országban, de szerinte ez nem sokat változtatna a helyzeten. “Innen 1 óra 45 perc alatt otthon vagyok, Milánóból 50 perc alatt. Akkor sem tudnék többet találkozni a családommal”.

A saját környezetében is tapasztalja, mennyire népszerű Budapest az olasz fiatalok körében, de szerinte sokan csak ugródeszkának szánják Magyarországot. “Idejönnek tapasztalatot szerezni, aztán továbbállnak Nyugat-Európába, ahol jobban kereshetnek”. Ő egyelőre nem gondolkozik ilyesmin, hiszen ” a folyamatos helyváltoztatás nem tesz valami jót a karrierednek.”

Úgy érzi, Budapesten egy vibráló nemzetközi közegbe csöppent, rengeteg külföldi barátot szerzett, akikkel házibulikat tartanak, vagy együtt mennek táncolni. “Persze sosem tudhatod, a mi generációnk folyton költözködik. De ha sikerül megtanulnom magyarul, ki tudja, talán tíz év múlva is itt leszek” – mondta. Magyar barátja időnként tanítja is a nyelvre, bár egyelőre nem fektetett bele túl sok energiát. “Így nehéz, mert nem vagyok rákényszerítve. Mindent el tudok intézni angolul, persze jó lenne, ha érteném, amit bemondanak a villamoson”.

Majdnem Oroszország

“Fiatalabb koromban volt egyfajta közmegegyezés arról, hogy ha jó vagy a saját területeden, előreléphetsz. Aztán ez megváltozott”. A 34 éves Federico Preziosi azok közé tartozik, akik nem egy multi cég jól fizető pozíciójába érkeztek Magyarországra. Egy Nápoly környéki kistelepülésről származik, onnan költözött Rómába zenetudományt tanulni. 2009-ben Erasmus-ösztöndíjasként került Debrecenbe, ami az ideális város volt számára: “nem túl nagy, de azért jól tudsz élni benne”.

2011 környékén, az Olaszországot sújtó válság csúcspontján a saját bőrén érezte, mennyire nehéz munkát találni, egy könyvesboltba is csak ideiglenes szerződéssel vették fel. Később aztán szállodában és étteremben is próbált dolgozni, de nem sikerült, mert tapasztalatot és nyelvtudást vártak tőle. “Bármilyen lehetőséget elfogadtam volna, nem ragaszkodtam a szakmámhoz. De Olaszországban nem tudsz csak úgy elmenni egy multihoz, mint Magyarországon, mert alig vannak olyan pozíciók, ahová elég az angol nyelvtudás”.

2014-ben aztán visszatért Debrecenbe az Európai Önkéntes Szolgálat (EVS) tagjaként, miközben egy posztgraduális képzést is végzett, hogy külföldieket taníthasson olaszul. “Amikor befejeztem, Budapestre költöztem, mert Debrecenben nem volt túl sok munkalehetőség. Azóta a Budapesti Olasz Kultúrintézetben és egy magániskolában tanítok”.

Mostanra a családja is elfogadta, hogy külföldön él, és nem látja értelmét hazaköltözni. “Időnként meglátogatnak, ők is szeretik Budapestet”. Federico ettől függetlenül érzi, hogy az idősebb generációk számára “még mindig nem omlott le a berlini fal”, és sokak fejében úgy él Magyarország, mint ami földrajzilag nagyon közel van Oroszországhoz.

Federico Preziosi / Fotó: Végh László

Federico munkahelyei kényelmes megélhetést biztosítanak számára, bár pontosan tudja, hogy ha a közoktatásban dolgozna, esélye sem lenne a mostani fizetésére. Budapest egyik felkapaszkodó kerületében, Ferencvárosban lakik, bár szívesen élne inkább egy Debrecen nagyságú városban. “Itt rengeteg időbe telik eljutni egyik helyről a másikra. Lehetetlen csak úgy beülni munka után egy sörre a barátommal, aki a város másik végében lakik. Napokkal, hetekkel előre meg kell szerveznünk. Debrecenben ehhez képest minden közel volt, szabadabban tudtam mozogni”.

Federico szerint azért is érzi magát furcsán a nagyvárosban, mert vidékiként hozzá van szokva, hogy ha bemegy a főtérre, úgyis találkozik valakivel. “Azt hiszem, Magyarországon nincs akkora kultúrája általában a tereknek. Olaszországban gyakran előfordul, hogy csak úgy elindulsz az utcán megnézni, kibe botlasz bele. Itt inkább kávézókba, éttermekbe, kocsmákba szervezik a találkozókat, előre megbeszélt időpontokban”. Ettől függetlenül nem tervezi, hogy elköltözne, inkább nem is nagyon sző terveket. “Azok eddig sem nagyon jöttek be” – nevetett.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Kozák Tamás az árrésstopról: Nem tudok olyan országot mondani, ahol ezt hosszabb távon fenn lehetett tartani
Nagy Márton már arról beszél, hogy valamilyen formában „örökre” maradhat az árrésstop. De a Kereskedelmi Szövetség főtitkára szerint ez a szocialista tervgazdaságot idézi, ráadásul az egész csak egy tüneti kezelés, a valódi okokkal nem foglalkozik.


A kereskedőket sokkolta, hogy Nagy Márton gazdasági miniszter a héten már arról beszélt, hogy az árréstop akár nyár végéig maradhat, sőt, akár "örökre" korlátozhatja valamilyen formában a kormány a kereskedők hasznát. Vagyis a jelek szerint az intézkedést nem vezetik ki május végén, annak ellenére, hogy az eredeti rendeletben ez szerepel. Sőt, Nagy Márton újabb bolthálózatokra, például a DM-re, a Rossmanra és a Müllerre is kiterjesztené a szabályokat, valamint a tusfürdőktől a pelenkákig jónéhány háztartási cikknél is 10 százalékos szinten a korlátozná árrést. Mindezt az infláció elleni harcra hivatkozva.

A kereskedelmi szövetségek szerint ez hosszú évekre tönkreteheti a kereskedelmet, boltbezárásokhoz és elbocsájtásokhoz vezethet, és végső soron az fogyasztók isszák majd meg a levét. A lehetséges hatásokról beszélgettünk Kozák Tamással, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkárával.

– Nagy Márton szerint akár örökre velünk maradhat az árrésstop, ami szerinte nagy siker. Valóban az?

– Az tény, hogy az infláció lassult, de ettől még ez egy olyan adminisztratív beavatkozás az árszabályozásba, ami lefojtja az inflációt, de nem oldja meg.

Lehet azt mondani, hogy ez sikeres, mert megállt az infláció növekedése, ami egyébként tény, de ez csak egy tüneti kezelés, mert arról, hogy mi az infláció oka, még nem beszéltünk.

Másrészt ez egy adminisztratív beavatkozás a cégek árképzésébe, de ettől a piaci nyomás nem szűnik meg. Én ezt úgy szoktam mondani, hogy ez egy korrekció, viszont amikor egy ilyen beavatkozás megtörténik, akkor ennek könnyen az lehet a következménye, hogy ezt a korrekciót is majd korrigálni kell. Lehet, hogy jövőre az infláció újból magas lesz, amikor visszaáll a piaci alapú árképzés, mert a viszonyítási alap, a bázis egy mesterségesen alacsony szinten volt fixálva.

– Az árrésstopnak van egy olyan részletszabálya, hogy a legkisebb boltokra ez nem kötelező. De akkor legalább ezeken ez a szabály segít?

– Olyan szempontból segít rajtuk, hogy nem kötelesek az árakat csökkenteni. Viszont van egy olyan hatása, hogy ebbe az árversenybe ők nehezebben tudnak beszállni. Abba gondoljon bele, hogy egy nagy üzletlánc valahogy ideig-óráig kiköhögi ezt, le tudja szorítani az árréseket, tud veszteségesen működni, de már nagy üzletláncok is elmentek a falig. Egy kis bolt, akinek mondjuk a kínálatában 80-90%-ban élelmiszer van, teljesen más költségszerkezettel működik, mint egy nagy üzletlánc. Nem tud annyira hatékony lenni. A kis boltnál a fajlagos költségek sokkal magasabbak, ezért nehezebben tudja felvenni az árversenyt.

Tehát nehéz helyzetbe hozhatja a kisboltokat.

Mert mit csinál a Marika néni meg a Józsi bácsi? Előveszi a katalógust, amit bedobtak a postaládájába, és megnézi. Ha azt látja, hogy 10-20%-kal olcsóbb a szomszéd kisvárosban lévő áru, a szupermarketben, hipermarketben, akkor fölszállnak a guruló kocsival a buszra, elmennek, és bevásárolnak ott.

– Lehet, hogy Józsi bácsi és Marika néni éppen hogy csak el tud menni a sarki boltig.

– Ha csak úgy nem.

– Ilyenfajta árréssapkák máshol is léteztek.

– Amennyire én tudom, talán Romániában voltak, de nem tudok olyan országot mondani, ahol ezt hosszabb távon fenn lehetett tartani.

Ilyen jellegű adminisztratív beavatkozások az árképzésbe a tervgazdaságban voltak.

Tehát ahol nemcsak az árat rögzítik, hanem a volument is meghatározzák, mert megmondják, hogy van egy viszonyítási alap, hogy mennyi készletet kell a polcon tartani a kereskedőknek, akikre ez vonatkozik. Ez egy picikét már hajaz a tervgazdaság jellegű irányításra. Kérdés, hogy mi a cél? Próbáljunk meg annak a fejével gondolkodni, aki hozza ezeket a döntéseket. Az infláció kordában tartása vagy szinten tartása történik, ez azt gondolom, hogy elfogadható cél, annak érdekében, hogy a vásárlóerő szinten maradjon. Mert hiába növekszik a bér, ha elviszi az infláció a bérnövekedés hatását, akkor nincsen reálbérnövekedés, nincsen fogyasztás. Eddig még azt mondom, hogy partner tud lenni a piaci szektor is a gazdaságpolitika döntéshozóival. Viszont akkor, amikor egy ilyenfajta árszabályozás meghatározza azt is, hogy mennyi nyeresége lehessen egy cégnek, akkor ez már gyakorlatilag egy újraelosztás jellegű gazdaságpolitikai beavatkozás.

– Meddig lehet működtetni egy piacgazdaságot tervgazdasági utasításokkal?

– Hosszú távon nem lehet. Ha hosszú távon elszakadunk a piaci logikától, nem következik be nyereségfelhalmozás, akkor nincsen beruházás sem. Ha nincsen beruházás, akkor előbb-utóbb versenyképtelenek lesznek a kereskedők is. És előbb-utóbb a fogyasztók fogják megérezni ennek a negatív hatását.

– Ha ez a módszer nem eléggé piackonform, akkor hogyan kellene ugyanezt a célt elérni olyan eszközökkel, amik azok? Hogyan kellene ezt jól csinálni?

– Meg kell nézni, hogy mi az oka az inflációnak. Azoknál a termékeknél, ahol például magas az importrány, ott a forintnak a leértékelése önmagában egy inflációs tényező. Meg kell nézni, nemcsak a kereskedőknél, hanem mindenkinél, hogy milyen költségek rakódnak rá az árakra. Az energiaköltség, vagy akár a műtrágyaköltség nagyon jelentős költségnövekedést okozott a mezőgazdaságban.

Azt is érdemes megnézni, hogy a régióban ugyanez okozott-e ekkora élelmiszerár-növekedést?

Az élelmiszerár-növekedés mindenhol magas körülöttünk, de itt a legmagasabb. Fel kell tenni a kérdést, hogy miért.

Például van-e olyan adótartalom akár Ausztriában, akár Szlovákiában, ami ilyen szempontból növeli a fogyasztói árakat? Ne felejtsük el, hogy a 27%-os áfa egyedülállóan magas, bár igaz, hogy több terméknél vannak kivételek, a húsnál és a tejtermékeknél 5, illetve 18 százalék, de az általános alap áfakulcs 27 százalék. Plusz a kiskereskedelmi adó 4,5 százalékát nem kell máshol elszámolni a környező országokban, de nálunk az is beépül az árba. Ez igen messze vezet.

– Elhangzott a miniszter hétvégi nyilatkozatában, hogy esetleg a pipereháztartási eszközökre, testápolószerekre is kiterjed majd ez az árstop.

– Nem tudjuk még, hogy ennek pontosan mi a terjedelme, hogy konkrétan milyen termékekre fog ez kiterjedni. Viszont ha megnézzük, hogy a fogyasztói kosárban milyen súlya van ezeknek a termékeknek, láthatjuk, hogy minimális, bőven 1% alatti ezeknek az inflációs hatása. Tehát itt nem értjük, hogy mi a cél.

– Nagy Márton március 17-én azt írta, és azóta is mondja, hogy a kormány az adócsökkentés pártján áll.

– Ahhoz, hogy GDP-növekedés legyen, hogy a magyar cégek versenyképessége erősödjön, a piaci szférában kellene az adócsökkentéseknek megtörténnie, mert akkor lesznek versenyképesebbek a vállalatok, és az tud hatni a GDP-re. Mert a GDP attól fog növekedni, hogy a vállalatok hozzáadott értéke növekszik. Ezt még nem látjuk. Csak akkor tud GDP növekedni, ha a cégek nyeresége növekszik. Én most nem látok ilyen kitörési pontokat, mint közgazdász.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Költési időszakban vágtak ki több száz fát a gazdagréti Madárhegyen, minden szabályos
Szombaton felberregtek a láncfűrészek, hogy megtisztítsák az erdős területet egy új lakópark számára. A környékbeliek hiába tiltakoztak. Azt mondják, egyetlen megmaradt természetes pihenőhelyüket vesztik el.


Gazdagrétről szerintem azoknak, akiknek nincsen személyes kötődése, nyilván a Szomszédok jut eszébe. A televíziós sorozat 1999-ig futott, bár sokan a késői szocialista korral azonosítják. Azóta maga Gazdagrét is megváltozott, a panelek mellett egymás után épültek fel a domboldalon modern társasházak, lakóparkok is.

Érintetlenül maradt azonban több hektárnyi erdős rész, ami az ott lakók kedvelt pihenőhelye lett. Fák, bokrok és madárcsicsergés jellemezte a helyet – eddig. Ugyanis két hektárnyi erdő, amely két helyrajzi számon szerepelt, több tulajdonosváltás után a Bayer Construct nevű céghez került, amely 270 lakásos lakóparkot épít a Szent Angyalok Plébánia előtti lejtőn fekvő területen.

A harc a lakók részéről az erdős rész megtartásáért tavaly májusban kezdődött, amikor váratlanul favágók jelentek meg. Azt mondják, akkor meg tudták állítani a munkát, mivel a vállalkozó szerintük nem is rendelkezett a szükséges engedélyekkel. Idén azonban minden szükséges papírjuk megvan, így szombaton fel is vonultak a favágók, és néhány óra alatt az összes nagyobb fát kivágták.

Munkában a favágók

A közeli cukrászda előtt Bodainé Klotz Adrienne vár minket, aki a terület megmentéséért létrejött Gazdagrétiek a Természetért Egyesület elnöke. Adrienne nemcsak természetvédő, de természetfotós is, a környék élővilágát szenvedélyesen dokumentálja. A maga által elkészített katalógus szerint 10 védett faj él a környéken. Egyelőre nem dokumentáltan van egy tizenegyedik, a pannongyík, amelynek eszmei értéke 250 ezer forint.

A terület, ahol az építtető felvonult, nem áll természetvédelmi oltalom alatt, valószínűleg spontán módon erdősülhetett be, így a szükséges engedélyek és eljárások után jogszerűen beépíthető. Adrienne azonban máshonnan közelít.

„Ha azt nézzük, hogy egyetlenegy 30–40 éves fa, amilyeneket itt is látunk, mennyi szén-dioxidot tud megkötni egy év alatt, az nagyon-nagyon magas szám. Ha kivetítjük száz fára ezt az értéket, akkor 7,5 tonna jön ki, ennyi szén-dioxidot képes kivonni a légkörből. És itt 300, illetve 600 fáról beszélünk, melyek közül 300 gyümölcsfa.”

A lakóparkszerű beépítésű, társasházas övezet lakói számára a kis erdőcske a természet utolsó, könnyen elérhető darabja. A legközelebbi hasonló erdős rész a Sas-hegy, Rup-hegy és Budaörs, de ezek már másfél kilométerre vannak.

Adrienn véletlenül találta meg a cédulát, ami a fakivágás megkezdéséről szólt.

Vannak idősebb lakók is, akiknek ez megjárhatatlan távolság. Magam is láttam, hogy délutánonként nagyon sok környékbeli indul el kutyájával sétálni, eddig természetes volt, hogy a fák felé veszik az utat.

Pontosan mi is történt? A szövevényes történet kimerítően dokumentált. Maga a terület szántóföld besorolású volt, 2003-ban vált beépíthetővé, és Molnár Gyula akkori MSZP-s polgármester idejében adták el, 2008-ban. Azóta nagyon sok kézen ment át, szinte átláthatatlanok a tulajdoni lapok. Most pedig a Bayer Construct tulajdona, vagyis magántulajdon.

Bodainé Klotz Adrienne

Adrienne is elismeri, hogy a papírok szerint minden szabályos. Azonban szerinte az önkormányzat mégis léphetett volna. „Van egy állami rendelet, ami kimondja, hogy márciustól augusztusig, költési időszakban nem szabad fákat, bokrokat kivágni” - mondja.

Ennek ellentmond Újbuda Önkormányzatának közleménye. Szerintük éppen az a baj, hogy nincsen ilyen szabály. Ők ezt írják: „Újbuda Önkormányzata határozottan elítéli és ellenzi, hogy költési időszakban fákat vágjanak ki, annak ellenére, hogy ezt jelenleg jogszabályok nem tiltják. Ezen jogszabályok kötik meg az önkormányzatok kezét akkor is, amikor az ilyen tartalmú kérvényeket elbírálják.”

Az önkormányzat azt állítja, hogy a vállalkozó felé jelezték, költési időszakban ne kezdjék meg a fák kivágását. Azonban a hatályos jogszabályok szerint minden törvényi feltételnek megfelelt, kénytelenek voltak kiadni az engedélyt „300 engedélyköteles fa” kivágására.

Bodainé Klotz Adrienne szerint hozzáállására van más magyarázat is. Még tavaly együttműködési megállapodást kötöttek az építtető céggel, amely két projektben is érdekelt a kerületben. Ebben a városvezetés vállalta, hogy minden jogszabályi és infrastrukturális feltételt megteremt az építkezések számára, cserébe a cég 192 millió forintot utal az önkormányzat számlájára, amely összeget „elszámolási kötelezettség nélkül, szabadon jogosult felhasználni, azzal, hogy kizárólag az Önkormányzat által priorizált, a kerület lakosságának érdekét szolgáló fejlesztési közcélok vagy közfeladatok finanszírozására köteles fordítani.”

A megállapodás szerint az első, százmilliós részlet után

a második részletet akkor fizeti ki a Bayer Construct, amikor a Madárhegy-projekt létesítésére vonatkozó építési engedély véglegessé válik.

A Bayer arról is posztolt, hogy a területen új, 1000 m²-es játszóteret, úk parkolóhelyeket, új sétányt építenek, valamint átalakítanak egy közlekedési csomópontot.

Az önkormányzat emellett kevésbé sűrű beépítésben egyezett meg a beruházóval.

Bodainé Klotz Adrienne szerint azonban ez nem elég. Úgy gondolja, ha az önkormányzat igazán meg akarta volna akadályozni a beruházást, változtatási tilalmat rendelhettek volna el, és felajánlhattak volna egy csereingatlant.

„A kelenföldi állomástól nem messze található egy nagyon magas épület, ami régen mint kollégium szolgált. Lehetett volna azt mondani, hogy akkor felajánlom az építtetőnek, cseréljünk.

Szerinte így a beruházó a pénzénél maradt volna. „És mi sem károsulunk azáltal, hogy a klímaválság kellős közepén eltűnik két hektár erdő”, ami Adrienne szerint 4–6 fok hűtést biztosított eddig.

Tavaly még ledöntötték a kordont, a talapzatban akkor egy fürgegyík hűsölt

Ez az ügy sem kerülte el a pártpolitikai csatározásokat. A felállás itt sajátságos. A természetvédők mellé Király Nóra fideszes politikus állt, annak ellenére, hogy 2018-ban épp a fideszes képviselők emelték meg a terület beépíthetőségét. De a tavalyi választások alatt a Fidesz polgármesterjelöltje egyértelműen a beruházás ellen kampányolt, és Klotz Adriennéket azzal vádolták meg, hogy Király emberei. Erről keserűen fogalmaz.

„Bemész egy önkormányzati ülésre, akkor mást se hallasz, mint hogy felsorolják Poncius Pilátusig, hogy ki a hibás. Erről szól az egész ülés, merthogy önök ekkor és ekkor ezt tették. Viszont a problémával nem nagyon foglalkoznak. Én így látom, hogy sajnos itt mindenből pártpolitika lesz.”

Tavaly ugyanis, amikor májusban elkezdődött volna a fairtás, éppen kampányidőszak volt. A civil egyesület tiltakozott, ami kapóra jött a politikai pártoknak mindkét oldalon. Ekkor kapták meg a civilek a fideszes bélyeget, miközben nyilván nem ők tehettek arról, hogy pont a kampány finisében történt, ami történt.

Ahogy sétálunk, gyűlnek a kutyát sétáltató környékbeliek. Megszólítják Adrienne-t, szomorúak, tehetetlenek. Tavaly több mint ötezren írtak alá egy petíciót, de nem számított semmit. Pedig az MSZP-s képviselő Keller Zsolt is aláírta, ahogy a fideszes Király Nóra, de aláírták a Momentum képviselői is, illetve Bakai-Nagy Zita polgármesterhelyettes is.

Adrienne egy fára mutat: itt egy őszapó fészkel. De tudja a többi madár költési helyeit is. Most már hiába, kordonok választják őt is el a halálra ítélt erdőtől.

Péntek este helyiek kis csoportja találkozott a cukrászda előtt. Elsétáltak a kék párnás kerítésekig. Búcsúztak az erdőtől.

Másnap reggel, szombaton megkezdődött a fairtás. A helyiek több tojást is lefotóztak a földön, annak ellenére, hogy az építtető cég megbízott egy alapítványt a madarak védelmének biztosításával.

Hétfőn már nemcsak a fákat, hanem a bozótot is irtják majd, ahol Bodainé Klotz Adrienne szerinte jellemzően az énekesmadarak fészkelnek. A kis erdő sorsa tehát eldőlt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Holoda Attila: Mintha egy amerikai katasztrófafilm elevenedett volna meg Spanyolországban, ahol 5 másodpercre eltűnt az áram fele
A hatóságok egyelőre értetlenül állnak a rejtélyes összeomlás előtt, de az energetikai szakember nem zárja ki azt sem, hogy kibertámadás történt, annak ellenére, hogy a spanyolok ezt tagadják. Magyarország is sebezhető.


Hétfő délben leállt az internet, sötétségbe borult a metró, kikapcsolódtak a közlekedési lámpák, működésképtelenné váltak a bankautomaták és a fizetési terminálok, megszűnt a vonat- és a légiközlekedés az Ibériai-félszigeten, Spanyolország és Portugália szinte teljes területén. Hasonló nagyságrendű összeomlásra Európában nemigen volt példa. Az áramszünet sok helyen másnapig tartott, ami azt jelenti, hogy milliók várták teljes sötétségben, hogy újrainduljon a rendszer. Ami történt, megmutatta, hogy mennyire kiszolgáltatottak vagyunk, szó szerint néhány másodperc alatt teljesen megváltozhat a világ körülöttünk. Elég annyi hozzá, hogy elmegy az áram.

Holoda Attila energetikai szakértőt, a korábbi energetikai helyettes államtitkárt kérdeztük arról, mi történhetett, mennyire reális a kibertámadás lehetősége, és Magyarországot is fenyegeti-e egy hasonló blackout.

– Mi okozhatta ezt a hatalmas összeomlást?

– Próbálunk mi is megfejtéseket találni. Kedd délelőtt már a Spanyol Meteorológiai Hivatal kizárta, hogy bármiféle időjárási oka lett volna az áramkimaradásnak. Ráadásul utána a portugál áramszolgáltató is cáfolta. Azt mondták, hogy ők nem is tettek ilyet közzé, és nem is észleltek semmiféle szokatlan meteorológiai, légköri jelenséget. Amire pedig elsősorban gondol az ember, hogy esetleg valamilyen kiberbiztonsági támadás vagy incidens okozhatta ezt a dolgot, ezt is cáfolták. A spanyol hálózatüzemeltető azonnal közzétette, hogy semmiféle ilyen incidens vagy bármiféle behatolás nem történt, semmilyen erre utaló jelet nem találtak. Ezzel együtt

nehéz azt feltételezni, hogy ez csak úgy magától megtörténhet.

Az emberben az is felmerül, hogy ha volt is valamilyen kiberbiztonsági behatolás, akkor nem cáfolnák-e azt, éppen azért, hogy ne gondolják, hogy sebezhető a rendszer.

– Nemcsak az a kérdés, miért volt ilyen nagy kiterjedésű az áramszünet, hanem az is, hogy miért tartott olyan sokáig?

– Nem olyan egyszerű visszakapcsolni a rendszert, nem úgy van, mint amikor valami leveri a biztosítékot, és akkor visszanyomjuk. Talán jobban szemlélteti ez a példa: ha valahol valamilyen túlterhelés van a lakásban, és lekapcsol a biztosíték, akkor kimegy az ember a villanyórához, de amikor visszakapcsolja, abban a pillanatban megint levágja, hiszen nem kapcsolták ki azokat a fogyasztókat, amelyek okozhatták a túlterhelést a rendszeren.

Nem lehet egyik pillanatról a másikra visszakapcsolni a rendszert, ez nagyon komoly kihívás, hogy milyen sorrendben kapcsolják vissza az erőműveket, illetve a fogyasztókat is.

Ilyenkor először a nagyobb fogyasztókat még nem kapcsolják be, főleg az ipari fogyasztókat, hanem szépen fokozatosan kapcsolgatják ezeket vissza. Minden országban, nemcsak a villamosenergiánál, de a földgáznál is van bizonyos protokoll, hogy amikor bármilyen ellátási zavar van, akkor kiket és hogyan kapcsolnak ki a rendszerből. Ugyanígy a visszaindításnál is ezt szokták követni. Úgy szokták csinálni, hogy a kisebb teljesítményű erőműveket, általában valamilyen fosszilis meghajtással rendelkező gázmotoros vagy olajjal működő erőműveket kezdik el visszaindítani, amelyek aztán utána képesek arra, hogy beröffentsék a nagyobb méretű, mondjuk nukleáris erőműveket.

Ezt hívják black startnak, ahogy szépen fokozatosan mennek felfelé.

Ha az ember megnézi, hogy ennek milyen CO₂- vagy karbonkibocsátási hatása van, akkor látható, hogy megduplázódik az egy kilowattórára eső karbonmennyiség. A spanyolok is úgy indították vissza a rendszert, hogy először a kisebb teljesítményű erőműveket kapcsolták be a termelői oldalon, elsősorban fosszilis energiahordozók működtetésével, hogy függetlenek tudjanak maradni a nagy nukleáris vagy éppen a naperőműves rendszerektől.

– Na de mégis, hogyan alakul ki egy ilyen kiterjedt áramszünet?

– Ahogy olvastam,

nagyjából 15 vagy 16 gigawattnyi energia tűnt el a rendszerből 5 másodpercre. Az ember értetlenül áll ezelőtt.

A 15 gigawattnyi teljesítmény a spanyol villamosenergia-fogyasztásnak több mint a fele. Ilyenkor mindenki arra gyanakszik, hogy valószínűleg a naperőművek ki- és bekapcsolása váltotta ki hirtelen ezt, hiszen a spanyol villamosenergia-termelésnek jelentős része napelem, földgáz, vízenergia és valamennyi kis szél. Elképzelhető, hogy valamilyen zavar okozta ezt, de hogy ez a zavar most valamilyen természeti jelenség volt, vagy egy szándékos behatolás, ezt azért egyelőre nem lehet egyértelműen kijelenteni. Egy biztos, komoly tanulságokkal szolgál a jövőre nézve, ami történt, valószínű, hogy nemcsak Spanyolország és Portugália, de az európai villamosenergia-rendszer többi tagállama számára is. Nyilván ez az eset nagyon komoly intézkedéssorozatot vált ki.

– Mire gondol?

– Ezeket az eseményeket most sorba veszik, megnézik, hogy mi okozhatta a haváriát. A mesterséges intelligencia bevonásával akár az is megoldható lehet a közeljövőben, hogy előre jelezzenek egy ilyen típusú összeomlást a villamosenergia-ellátásban. Nagyon komoly kutatások folynak a villamosenergia-rendszerek stabilitásának témájában. Sajnos, még csak azt sem mondanám, hogy egy ilyen összeomlás nagyon ritka lenne. Nyilván minél fejletlenebb egy rendszer, annál inkább előfordulhatnak stabilitási problémák.

– Mikor történt hasonló esemény?

– Nekem most nincsen erre vonatkozóan adatbázisom, de ha jól emlékszem, tavaly is volt a Balkánon egy komoly rendszerterhelési probléma, és ha jól emlékszem, 2023 januárjában volt egy komoly frekvencia-összehangolási probléma. Tudniillik, hogy Európában 50 Hz a váltóáram szabványos frekvenciája, és bizony volt olyan eset, hogy ettől jócskán eltért a nyugat-balkáni régió, azaz Horvátország, Szlovénia, Szerbia egy részének a termeléséből származó frekvencia eltért a szabványostól. Emiatt a biztonsági rendszerek életbe léptették a vészlekapcsolást, és szétválasztották a nyugat-balkáni részt az európaitól. Az is elképzelhető, hogy talán a spanyol rendszer hasonló probléma miatt állt le.

– Volt hasonló eset Magyarországon is?

– Igen, de nem most, inkább a '80-as években. Elsősorban amiatt volt, hogy össze voltunk kötve a KGST-országok villamosenergia-rendszereivel, és a téli időszakokban voltak olyan esetek, hogy túlterhelődtek az importot biztosító távvezetékek, és emiatt a rendszervédelem automatikusan bekapcsolt, és lezárta ezeket az importvezetékeket, ami aztán természetesen időszakos villamosenergia-hiányokhoz vezetett. Volt olyan is, hogy ki kellett kapcsolni az ipari üzemeket, amelyek adott esetben áttértek saját termelésre, mert volt nekik olajkészletük. Korábban kötelező jelleggel tartalékolniuk kellett ilyenfajta üzemanyagokat ezeknek a cégeknek, hogy ha bármi ilyen zavar történik, akkor legyen elegendő üzemanyaguk.

A mostani kormány nem olyan régen ezt a kötelező tartalékolást megszüntette, mondván, hogy úgyis van a stratégiai készlet, ha kell, akkor majd onnan ellátják őket.

De ez nem ugyanaz. Például egy csepeli erőmű esetében, ahol jó messze van a tartálypark, akkor majd kérvényeznie kell, hogy kérek egy kis fűtőolajat? A gyors reagáláshoz mindenképp szükséges lenne, hogy a korábbi rendnek megfelelően legyenek olyan tartalék üzemanyagok, amikkel visszaindítható a rendszer.

– Visszatérve a spanyol esetre. Előfordulhat az, hogy egész Európa úgy, ahogy van, dominószerűen lekapcsolódik, ahogy most a portugál, spanyol és dél-francia régióban történt? Vagy vannak olyan biztonsági falak, amik megállítanának egy ilyen folyamatot?

– Elvileg kell, hogy legyenek ilyenek. Én már azon is csodálkoztam, hogy nem azonnal zárták le például a portugál–spanyol rendszer közötti átjárást. A visszaindításkor természetesen azzal kezdték, hogy leválasztották a spanyol rendszert a portugáltól, meg valószínűleg a dél-franciától is. Vannak ilyen reteszek. Az biztos, hogy az országok közötti határmetsző kapacitásoknál lévő biztonsági elzárások erre alkalmasak lehetnek, hogy ne történjen dominószerű összeomlás minden országban. Szerintem egy ilyen kontinentális összeomlás valószínűsége inkább a nullához közelít.

De ha egy hackertámadás történne, akkor ezeket a rendszereket is ki tudnák iktatni,

és akkor azok nem fognak tudni olyan gyorsan reagálni. Látunk már elég sok ilyen filmet ezzel kapcsolatosan. Az volt a döbbenetes az egészben, hogy mintha egy amerikai katasztrófafilm elevenedett volna meg Spanyolországban.

– Magyarországon is nagyon sok a naperőmű, ön korábban azt mondta, lehet, hogy ezeknek a ki-be kapcsolgatása okozta az áramszünetet. Viszont akkor ilyen téren mi is sebezhetőek lehetünk adott esetben?

– Igen, nyilván a magyar rendszer sebezhetősége, meg a labilitása nőtt azzal, hogy egyre több lett a megújuló energia, emiatt az időjárásnak jobban ki van téve a rendszerünk. Persze örülünk, mert karbonkibocsátási szempontból előrelépett az ország, de

stabilitási szempontból nincsenek rugalmas, kiegyensúlyozott kapacitásaink.

7500 megawatt teljesítmény van beépítve a magyarországi megújuló rendszerbe úgy, hogy nincs meg az ennek a kiesését ellensúlyozó bármilyen típusú, akár villamosenergia-tárolórendszer, akár gázos erőmű, nincsen rugalmasság a rendszerünkben.

– A stratégiailag fontos területeknek, akár a honvédelmi, akár a pénzügyi rendszereknek, megvan-e a saját áramellátása, ami ilyenkor biztosítja azt, hogy ezek leállás nélkül, folyamatosan működjenek?

– Természetesen. Akár honvédelem vagy rendőrség, vagy katasztrófavédelem esetén megvannak azok az ellenálló, szigetüzemű energiatermelési kapacitások, többnyire valamilyen dízelfűtőolajos meghajtású generátorok, amelyek ilyenkor azonnal, automatikusan elindulnak. Ehhez emberi beavatkozás sem kell, a rendszer, amint észleli a kimaradást, azonnal elindul.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Akkor már a kólát is tiltsák be – diákok arról, hogy nem vehetnek energiaitalt 18 éven aluliak
A többség értelmetlennek tartja, és nem ért egyet azzal, hogy megtiltják az energiaitalok értékesítését a 18 éven aluliak számára. Ugyanakkor voltak, akik azt mondták, megértik a döntést, mert úgy gondolják, hogy ezek az italok károsak az egészségre, főleg a fiatalok számára.


A parlament kedden megszavazta azt a törvényjavaslatot, amely megtiltja az energiaitalok értékesítését 18 éven aluliak számára.

Megkérdeztük a diákokat, hogyan vélekednek erről.

„Foglalkozzanak igazi problémákkal”

- fogalmazott egy fiatal.

A legtöbben azt válaszolták, hogy értelmetlennek tartják a döntést és nem értenek egyet vele.

„Nekem ez az életem...ezzel élem túl itt a mindennapjaimat, úgyhogy ez elég problémás. Amúgy meg ennyi erővel a kólát meg a kávét is betilthatnák, szóval ez egy értelmetlen törvény”

- mondta egy fiú.

Ugyanakkor voltak, akik azt mondták, hogy megértik a döntést.

„Nagyon sok gyerek ebbe hal bele...meg felnőttek is...apukám is nagyon sokat ivott és abba halt bele, úgyhogy megértem”

- fogalmazott egy másik fiatal.

A Szeretlek Magyarország videóját itt nézheted meg:


Link másolása
KÖVESS MINKET: