SZEMPONT
A Rovatból

Budapest az ígéret földje a kiábrándult olasz fiataloknak

Forrás: Abcúg.hu, szerző: Szurovecz Illés, címkép: Hajdú D. András - szmo.hu
2019. április 03.



Inkább keresett egy másik éttermet, majd dolgozott egy multinacionális vállalatnál, néha párhuzamosan két állása volt, miközben angolul is tanult. A negyedik munkahelyén úgy érzi, végre megtalálta a helyét: egy amerikai cég szolgáltatóközpontjában dolgozik, ahol olasz felhasználóknak nyújt online technikai segítséget. (Ezt a pozíciót magyarul is IT supportnak vagy technical supportnak szokták nevezni).

Nikita Coltorti / Fotó: Hajdú D. András

Az ilyen munkák nagyon népszerűek a Budapesten élő olasz – és más külföldi – huszonévesek körében. Az angol nyelvtudáson kívül semmilyen végzettség nem kell hozzá, sokszor a saját anyanyelvükön dolgozhatnak, a fizetésükből pedig a megnövekedett albérletárak mellett is kényelmesen elélnek.

Budapest az utóbbi években az ilyen szolgáltatóközpontok (angol rövidítésükön SSC-k) paradicsomává vált. A viszonylag alacsony bér- és irodaköltségek, valamint a jól képzett, nyelveket beszélő fiatal munkaerő miatt sok multinacionális cégnek megéri Magyarországra szervezni az olyan operatív feladatokat, mint a HR, az IT szolgáltatások, az ügyfélszolgálat vagy a sales. Ezek bizonyos esetekben a cég többi leányvállalatát szolgálják ki, máskor más cégeknek dolgoznak. A kormány tudatosan is csábítja őket a Nemzeti Befektetési Ügynökségen (HIPA) keresztül, amely szerint 2016-ban a száz magyarországi szolgáltatóközpont 40 ezer embernek adott munkát.

Nikita szerint, “ha gyorsan munkára van szükséged, egy perc alatt felvesznek. Akár naponta munkahelyet válthatsz, annyi lehetőséged van”.

Ezrével jönnek

“Budapest tele van dél-olaszokkal, akik mennek dolgozni a call centerekbe 800-900 euróért. Csak látni kéne őket, én tudom. (…) Húsz évvel ezelőtt ez teljesen elképzelhetetlen volt”. Stefano Bottoni olasz-magyar történész ezt csak mellékesen jegyezte meg egy tavalyi konferencián, de a számok alapján igaza van. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint évek óta meredeken nő a Magyarországon tartózkodó olaszok száma.

2005-ben alig 500-an, 2012-ben 1600-an, tavaly pedig már 3500-an voltak, legalábbis akikről a magyar államnak tudomása van. Hivatalosan minden 90 napot meghaladó itt tartózkodást jelenteni kell a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatalnál, EU-s állampolgárok azonban ezt nem mindig tartják be. Igaz, éppen a nagyobb cégek általában elintézik ezt a papírmunkát a beosztottjaik helyett, inkább a kisebb vállalkozások alkalmazottai maradhatnak ki a statisztikákból.

Az olasz nagykövetségen ezzel szemben hatezer Magyarországon élő olaszról tudnak. Azt írták, sokan azért sem regisztrálnak a konzulátuson, mert nem akarják elveszíteni az otthoni lakcímüket, ezért ők nem szerepelnek az adatbázisban. Arra viszont nem kaptunk választ, miért lehet ekkora az eltérés a KSH adataihoz képest. (Arról, hogy mennyire nehéz megszámolni egy ország ki-/bevándorlóit, ebben a cikkben írtunk bővebben).

Ha korosztályi bontást nézünk, kiderül, hogy az olaszok közül a 25-34 évesek jönnek legnagyobb számban, tavaly ők tették ki az itt élő olaszok 30 százalékát. (A második legnépesebb csoport épp az 55 év felettieké, akik a nyugdíjukból sokkal jobban meg tudnak élni itt, mint Olaszországban.)

“Érettségi után még három évet töltöttem Olaszországban. Alig találsz munkát, vagy ha mégis, akkor sokszor szerződésed sincs, és a lehető legkevesebb pénzt kapod. Imádom a gyerekeket, ezért egy ideig egy játszóházban dolgoztam Perugiában. Két év után már főnök voltam, de csak 6 eurót kerestem óránként, és a járulékot se fizették utánam” – mondta Nikita.

A munkanélküliséggel szembesülő olasz fiatalok tömegesen vándoroltak ki az elmúlt években, miután a recesszióba sodródó, államcsőddel fenyegetett gazdaság és a megszorítások terhei alatt semmilyen jövőképet nem láttak maguk előtt. Ez annál inkább igaz, minél délebbre megyünk az országban, de sokan távoztak a gazdagabb északról is. Az OECD adatai szerint 2017-ben a 15-24 éves olaszok majdnem 35 százaléka munkanélküli volt. Európában ennél csak Spanyolországban és Görögországban rosszabb a helyzet.

Az elmúlt években gyakran lehetett olvasni a nemzetközi sajtóban Londonba vagy Amszterdamba költözött olasz fiatalokról, de úgy tűnik, sokan direkt Közép-Európát választják a nyugati országok helyett. Miért éri meg Budapestre költözni egy reményvesztett huszonévesnek Németország vagy Anglia helyett?

Itt még az étterem is olcsó

“Jobs in Budapest”. A 27 éves Matteo Dessi ennyit gépelt be a Facebook keresőjébe, és máris ömlöttek az állásajánlatok a Nikitáéhoz hasonló munkakörökbe. Spanyolországban ismerte meg magyar barátnőjét, aki éppen egy ösztöndíjjal töltött kint néhány hónapot. “Nekünk, olaszoknak Németország, Hollandia, Anglia és Svájc jelenti Nyugat-Európát, a többi mind észak és kelet. Meg kellett néznem, hol van egyáltalán Magyarország”.

Eleinte úgy képzelte, újdonsült párja egy nyomorgó, elmaradott országból származik, de amikor először elkísérte Budapestre, csak annyit mondott, “váó, ez nagyon nem olyan, mint hittem”. Korábban főleg szállodákban, éttermekben és bárokban dolgozott, ezért fogalma sem volt, mi az az IT support, néhány e-mail szétküldése után mégis rögtön pozitív választ kapott egy cégtől. Tavaly január 7-én költözött Magyarországra, és 8-án már munkába is állt. “Gyorsan beletanultam, nem valami nehéz munka. Kicsit repetitív, de szeretem”.

Matteo igazi világjáró, az elmúlt években több országban is élt Angliától Ausztrálián át Spanyolországig, de Budapesten találta meg a stabilitást, még úgy is, hogy időközben szakítottak a barátnőjével. “Olaszország egy gyönyörű és nagyszerű ország, de a múltból élünk, a szép emlékű 70-es, 80-as évekből, amikor még volt lehetőség létrehozni valamit. Mostanra meghalt az ország, az emberek elfogadják, ami van, nem állnak ki a jogaikért, nem harcolnak semmiért” – magyarázta Matteo lemondóan, pedig ő Olaszország szerencsésebb vidékéről, az északi Torinóból származik.

Matteo Dessi / Fotó: Végh László

“Persze nem mondom, hogy otthon lehetetlen munkát találni. De rengeteget kell dolgoznod, mire egyáltalán szerződést kapsz, és kénytelen vagy elfogadni, hogy 10-12 órában dolgoztatnak”. Ehhez képest Budapesten az első munkahelyén, nulla tapasztalattal máris havi 300 ezer forintot keresett, majd váltott, ahol százezerrel többet kínáltak. Ebből bőven ki tud fizetni egy óbudai szobát, megengedheti magának, hogy étteremben ebédeljen, és ha odafigyel, akár még félre is tesz valamennyit. “Észak-Olaszország nagyon drága. Ha elviszed vacsorázni a barátnődet, elköltesz 50-60 eurót. Budapesten viszont vannak egészen jó helyek, amelyek nem is őrülten drágák, pedig egy fővárosról beszélünk”.

Londonban is hasonló problémákkal küzdött, ráadásul nem szerette, hogy egy túlzsúfolt metropoliszban kellett élnie. “Annyira sokan voltak, hogy képtelen lettem volna tovább maradni”. Budapestet ehhez képest egy emberi és élhető városnak tartja, talán csak Ausztráliban érezte magát jobban, ott viszont inkább nyaralásról és szörfözgetésről szólt az élete. “Szívesen folytattam volna, de az egy zárt ország, rengeteg pénzbe és időbe telik, ha ott akarsz maradni”.

Matteo számára a környezet is sokkal inspirálóbb az olasznál. Úgy látja, Magyarországon a fiatalok sokkal többen tanulnak egyetemen, 3-4 nyelvet beszélnek, előre akarnak jutni, és még edzeni is eljárnak. “Ehhez képest az olasz fiatalok többsége teljesen passzív, és néha még olaszul se tudnak rendesen, nemhogy idegen nyelven” – nevetett.

De hát itt jegesek az utak

Hiába a nagy fejlettségbeli különbség észak és dél közt, egy dél-olasz fiatalnak nem nagyon éri meg például Milánóba költözni. “Milánóban 5-600 euróért tudsz kibérelni egy apró szobát, azt is a külvárosban. Itt ennyiért kétszobás lakást kapsz a belvárosban. Jó fizetést kapok, az Oktogonnál lakom, és nem kell senkivel osztozkodnom. Az olasz barátaim jó része még mindig a szüleivel él, mert nem tudnak elköltözni” – mondta Nikita.

Ugyanakkor Nyugat-Európába sem szívesen ment volna, és nemcsak azért, mert a barátjának Magyarországon voltak kapcsolatai. “Sosem gondoltam arra, hogy mondjuk Berlinbe költözzek, mert ahhoz beszélni kellene németül. Itt nem kell tudnod magyarul, hacsak nem akarsz tényleg a társadalom részévé válni. Alapvetően elvagy az angollal”.

“Egyelőre nincs túl sok tervem a jövőre nézve. Addig biztosan nem költöznék haza, amíg nincs otthon egy jó munkahelyem. De itt otthon érzem magam, mindenem megvan, amit akartam: barátok, párkapcsolat, lakás, munka… Mi mást kívánhatnék még 26 évesen?”

Valentina Agosta / Fotó: Végh László

Valentina Agosta két évvel ezelőtt hagyta ott szicíliai szülővárosát, Cataniát, ahol pénzügyet tanult az egyetemen. “Miután végeztem az egyetemen, beadtam a jelentkezésem négy-öt munkahelyre, de csak hónapokkal később kaptam választ. Addigra már Budapesten voltam egy gyakornoki program keretében. Télen költöztem ide, ami elsőre sokkoló volt számomra. Mínusz 17 fok januárban! Mit kéne csinálnom? Hogyan fogom ezt túlélni? Ilyesmiken gondolkoztam” – emlékezett vissza Valentina, aki azóta is jókat nevet, ha édesanyja az otthoni 7-8 fokra panaszkodik. “Itt jegesek az utak!”

Az időjárást mégis hamar sikerült megszoknia, ma már hűvös időben is biciklivel jár. Nikitához és Matteóhoz hasonlóan ő is egy multinacionális cég szolgáltatóközpontjában dolgozott, de ma már a végzettségéhez közelebb álló munkát végez egy bankban. “Amennyit keresek, az több mint elég. Nem mondom, hogy holnap vehetnék egy autót, de mégis csak az Astorián lakom”.

Valentina szerint két év tapasztalattal otthon is kereshetne ennyit, vagy akár többet is, de csak északon, ahová ő sem szívesen költözne. “A lakás elvinné a fizetésem nagy részét”. A családja eleinte próbálta meggyőzni róla, hogy mégis maradjon legalább az országban, de szerinte ez nem sokat változtatna a helyzeten. “Innen 1 óra 45 perc alatt otthon vagyok, Milánóból 50 perc alatt. Akkor sem tudnék többet találkozni a családommal”.

A saját környezetében is tapasztalja, mennyire népszerű Budapest az olasz fiatalok körében, de szerinte sokan csak ugródeszkának szánják Magyarországot. “Idejönnek tapasztalatot szerezni, aztán továbbállnak Nyugat-Európába, ahol jobban kereshetnek”. Ő egyelőre nem gondolkozik ilyesmin, hiszen ” a folyamatos helyváltoztatás nem tesz valami jót a karrierednek.”

Úgy érzi, Budapesten egy vibráló nemzetközi közegbe csöppent, rengeteg külföldi barátot szerzett, akikkel házibulikat tartanak, vagy együtt mennek táncolni. “Persze sosem tudhatod, a mi generációnk folyton költözködik. De ha sikerül megtanulnom magyarul, ki tudja, talán tíz év múlva is itt leszek” – mondta. Magyar barátja időnként tanítja is a nyelvre, bár egyelőre nem fektetett bele túl sok energiát. “Így nehéz, mert nem vagyok rákényszerítve. Mindent el tudok intézni angolul, persze jó lenne, ha érteném, amit bemondanak a villamoson”.

Majdnem Oroszország

“Fiatalabb koromban volt egyfajta közmegegyezés arról, hogy ha jó vagy a saját területeden, előreléphetsz. Aztán ez megváltozott”. A 34 éves Federico Preziosi azok közé tartozik, akik nem egy multi cég jól fizető pozíciójába érkeztek Magyarországra. Egy Nápoly környéki kistelepülésről származik, onnan költözött Rómába zenetudományt tanulni. 2009-ben Erasmus-ösztöndíjasként került Debrecenbe, ami az ideális város volt számára: “nem túl nagy, de azért jól tudsz élni benne”.

2011 környékén, az Olaszországot sújtó válság csúcspontján a saját bőrén érezte, mennyire nehéz munkát találni, egy könyvesboltba is csak ideiglenes szerződéssel vették fel. Később aztán szállodában és étteremben is próbált dolgozni, de nem sikerült, mert tapasztalatot és nyelvtudást vártak tőle. “Bármilyen lehetőséget elfogadtam volna, nem ragaszkodtam a szakmámhoz. De Olaszországban nem tudsz csak úgy elmenni egy multihoz, mint Magyarországon, mert alig vannak olyan pozíciók, ahová elég az angol nyelvtudás”.

2014-ben aztán visszatért Debrecenbe az Európai Önkéntes Szolgálat (EVS) tagjaként, miközben egy posztgraduális képzést is végzett, hogy külföldieket taníthasson olaszul. “Amikor befejeztem, Budapestre költöztem, mert Debrecenben nem volt túl sok munkalehetőség. Azóta a Budapesti Olasz Kultúrintézetben és egy magániskolában tanítok”.

Mostanra a családja is elfogadta, hogy külföldön él, és nem látja értelmét hazaköltözni. “Időnként meglátogatnak, ők is szeretik Budapestet”. Federico ettől függetlenül érzi, hogy az idősebb generációk számára “még mindig nem omlott le a berlini fal”, és sokak fejében úgy él Magyarország, mint ami földrajzilag nagyon közel van Oroszországhoz.

Federico Preziosi / Fotó: Végh László

Federico munkahelyei kényelmes megélhetést biztosítanak számára, bár pontosan tudja, hogy ha a közoktatásban dolgozna, esélye sem lenne a mostani fizetésére. Budapest egyik felkapaszkodó kerületében, Ferencvárosban lakik, bár szívesen élne inkább egy Debrecen nagyságú városban. “Itt rengeteg időbe telik eljutni egyik helyről a másikra. Lehetetlen csak úgy beülni munka után egy sörre a barátommal, aki a város másik végében lakik. Napokkal, hetekkel előre meg kell szerveznünk. Debrecenben ehhez képest minden közel volt, szabadabban tudtam mozogni”.

Federico szerint azért is érzi magát furcsán a nagyvárosban, mert vidékiként hozzá van szokva, hogy ha bemegy a főtérre, úgyis találkozik valakivel. “Azt hiszem, Magyarországon nincs akkora kultúrája általában a tereknek. Olaszországban gyakran előfordul, hogy csak úgy elindulsz az utcán megnézni, kibe botlasz bele. Itt inkább kávézókba, éttermekbe, kocsmákba szervezik a találkozókat, előre megbeszélt időpontokban”. Ettől függetlenül nem tervezi, hogy elköltözne, inkább nem is nagyon sző terveket. “Azok eddig sem nagyon jöttek be” – nevetett.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Autósüldözés Rogán Cecíliával,10 ezer eurós tonhal-szusi és Orbán rivalizálása a putyini vagyonnal - Tóth Ildikó újabb részletek osztott meg a NER-luxusról
A Cápák között befektetője újabb elképesztő történeteket osztott meg a NER belső világáról. Azt is elmondta, szerinte feltűnően nem mennek sehová a NER-esek és a NER-feleségek a kormányváltás óta, inkább otthon diskurálnak az ügyvédjeikkel a jövőről.


„Nemcsak jártam NER-es milliárdos ingatlanjában, hanem Tiborczéktól vettünk egy több milliárdos ingatlant az Andrássy úton” – hangzott el Tóth Ildikótól Dull Szabolcs Ötpontban című műsorában.

A luxusingatlan-befektető, akit a közönség az RTL Cápák között című műsorából ismerhet, azt állította, egy cég megbízásából vásárolták meg a 650 négyzetméteres lakást, amit korábban üzemeltetésre használtak. A lakás belső tereiről az üzletasszony részletesen is beszélt.

„Ezen a lakáson is az látszott, hogy itt nincsenek anyagi határok.”

Tóth Ildikó beszámolt arról is, hogy barátainak „oligarcha-túrákat” szokott szervezni, és egy ilyen alkalommal feszült helyzetbe került Rogán Cecília körülbelül tízmilliárdosra becsült háza előtt. Miután lefotózta az ingatlant, elmondása szerint megjelent mellettük Rogán Cecília, majd miután továbbhajtottak, követte őket.

„Beállt mögénk, és elénk vágódott egy nagy Mercedes-dzsip, és elkezdtek belőle kiszállni az emberek, én gázt adtam, mert úgy gondoltam, hogy nincs közös témánk, úgyhogy nem beszélünk meg semmit.”

Az interjúban több más, a NER-luxus világába tartozó történetet is megosztott. Hatvanpusztát egy indokolatlan, 100 szobás, Versailles-i kastély hangulatát idéző birtokként írta le, ami szerinte nem több, mint

„rivalizálás a putyini vagyonnal”.

Beszélt egy titokzatos, olasz Alpokban található villáról is, amelynek felújításakor a megbízó egyetlen utasítása az volt, hogy „teljesen mindegy, hogy mennyit fog költeni, mert a legszebb legyen”. Bár a sajtó ezt az ingatlant Orbán Viktorhoz köti, Tóth csak annyit tud, hogy mivel a villának magyar házvezetőnője van, valószínűleg magyar tulajdonosé.

Mészáros Lőrincről pedig egy erős véleményt fogalmazott meg.

„Ez az ember nem milliárdos, ez az ember egy nagyon megbízható fiú.”

Tóth azt is elmondta, hogy a kormányváltás óta feltűnően rejtőzködnek a NER-oligarchák, pedig korábban olyan felesleges fényűzésre is volt példa, mint a most következő történet:

„A NER-esek és a NER-es feleségek eltűntek mindenhonnan a kormányváltás után. Nincsenek az utcán, nincsenek az éttermekben, nincsenek partik. Régebben rengeteg olyan parti volt, ahol hatalmas bulikat rendeztek a saját villáikban, és ezt feltöltötték a social mediába. Úgy képzeld el, hogy egy 10 ezer eurós tonhalat felszeleteltek szusinak, megérkezett a hatalmas tonhal, jöttek a japán séfek, feldolgozták, videóra vették, és ezt a barátaikkal visszanézhették később” - részletezte az üzletasszony, aki szerint most mindenki otthon ül és a jogászaival beszélget, hogy hogyan tovább.

„Most egy picit elment a kedvük a fotózástól” - jegyezte meg.

Nemrégiben derült ki, hogy Tóth Ildikó volt az, aki saját elmondása szerint 2022 tavaszán elkezdett információkat és fotókat küldeni Hadházy Ákosnak a NER-közeli feleségek fényűző életmódjáról. Az üzletasszony ezt azzal indokolta, hogy a kézzelfogható rongyrázás sokkal jobban megragadja az emberek figyelmét, mint a bonyolult korrupciós ügyek.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni:

Nemrég a HVG-nek adott interjút, ahol kifejezetten a NER-feleségek, köztük Matolcsy Ádám neje, és Rogán Barbara luxizását részletezte:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Szent-Iványi István: Szijjártó Péter esetében az EU-val szembeni kémkedés, Orbán Viktornál a hatalommal való visszaélés vádja merülhet fel
A külpolitikai szakértő egy interjúban beszélt arról, hogy az Orbán-kormány alatt zajlott ügyeknek milyen büntetőjogi következményei lehetnek. A vitnyédi menekülttábor tervével kapcsolatban azt mondta, teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz „erkölcstelen politikai eszközként” akarta felhasználni a választási kampányban, és egyúttal kiélezni a viszonyt az Európai Unióval.


A Klikk TV Mélyvíz című műsorában volt vendég Szent-Iványi István külpolitikai szakértő volt, aki a vitnyédi menekülttábor körül kirobbant botrányt és annak politikai következményeit elemezte. Szent-Iványi István szerint a történet nehezen értelmezhető, de az a része, hogy az Orbán-kormány az Európai Uniót akarta átverni, számára teljesen hihető. Úgy véli, az előző kormány úgy akart tenni, mintha teljesítené az Európai Bíróság döntését, amely előírta egy befogadóállomás létrehozását a 2016-ban bezárt táborok helyett. A szakértő szerint a terv az volt, hogy létrehoznak egy létesítményt, amit menekülttábornak lehet nevezni, de mivel az az osztrák határtól mindössze 5 kilométerre van, az odaérkezőket azonnal „át is fogják terelni”.

Szent-Iványi szerint ez a fajta hozzáállás belefér abba a jellemtelenségbe, amit a kormány a témában tanúsított. Azt azonban sokkal felháborítóbbnak tartja, hogy a magyar közvéleményt is megtévesztették, hiszen az utolsó pillanatig tagadták a táborépítés tényét.

Szerinte az egész menekültügyet 2015 óta politikai eszközként használta az Orbán-kormány, hogy megvezesse a magyar állampolgárokat. „Ebben az ügyben gondosan ügyelnek arra, hogy egyetlen igaz mondat ne hangozzék el a részükről, és hát ez is ebbe a körbe tartozik bele” – tette hozzá.

A szakértő úgy látja, a kormány ezzel a trükkel akarta elkerülni a napi egymillió eurós büntetést. A titkos kormányhatározatban szerinte van egy különösen érdekes mondat, amely arról szól, hogy a kabinetnek érdeke kiélezni a migrációs vitát az Unióval a 2026-os választások előtt.

„Teljesen nyilvánvaló itt is, hogy egy erkölcstelen politikai eszközként akarták ezt felhasználni a választási kampányban, kiélezni a viszonyt az Unióval”

– fogalmazott. Ezt a helyzetet ahhoz hasonlította, amikor a Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti beszélgetések részletei napvilágot láttak. Azt mondta, bár a szoros magyar-orosz kapcsolat ismert volt, a konkrétumok megdöbbentőek voltak.

„Azzal, hogy Szijjártó Péter Lavrovval milyen módon enyeleg és hogyan beszél, az mégiscsak megdöbbentő volt és megrázó” – mondta, hozzátéve, hogy a szervilis és visszataszító mód, ahogy a kommunikáció zajlott, döbbenetes volt.

Szent-Iványi István egyetértett azzal a felvetéssel, hogy kormányváltás nélkül ezek az ügyek sosem derültek volna ki, és a kabinet ugyanúgy folytatta volna a hazudozást. Felidézte, hogy 2022-ben, amikor kiderült, hogy az orosz titkosszolgálat bejutott a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe, Szijjártó Péter kampányhazugságnak nevezte a hírt. Amikor később bizonyíték került elő, a miniszter szerinte szemérmetlenül tovább hazudott. A szakértő szerint a Fidesz még a választási vereség után sem nézett szembe a hibáival, ahogy az a párt kongresszusán is látszott.

„Még a vereség után sem változtattak semmin, ott sincs semmi őszinte szembenézés, hát miért változtattak volna, hogyha győznek?” – tette fel a kérdést.

A külpolitikai szakértő szerint bizonyos ügyeknek büntetőjogi következményei is lehetnek. Úgy gondolja, Szijjártó Péter esetében egyértelműen fennáll a felelősség az EU-val szembeni kémkedés és külső erőkkel való együttműködés vádja miatt.

„Ezt Szijjártó Péter tankönyvszerűen megvalósította, és erre ott vannak a bizonyítékok, a beszélgetések. Belső információkat kiadott, dokumentumokat átadott, tehát ez tiszta ügy” – jelentette ki.

Egy másik ilyen ügynek az aranykonvoj-botrányt nevezte, amely szerinte akár Orbán Viktor személyes felelősségét is felvetheti.

„Könnyen lehet, hogy itt például Orbán Viktor személyes felelőssége is felmerül, mert többen ezt mondják, hogy tőle eredt, és ez hatalommal való visszaélés” – állította.

Az interjú kitért a migrációs paktumra is, amelyet a Tisza-kormány a jelenlegi formájában elutasít. Szent-Iványi István ezt úgy értelmezi, hogy a kormány kiutat keres, hasonlóan a lengyelekhez, akik a belarusz határon kialakult helyzet miatt kaptak kivételt. A teljes elutasítást azonban nagyon rossz lépésnek tartaná. „Ennek a megítélése most egyre inkább olyanná válik, hogy ez nem egy egyszerű kötelezettségszegési eljárás” – figyelmeztetett. Elmondása szerint az EU-s szerződés negyedik cikkelye kimondja a tagállamok jóhiszemű és lojális együttműködési kötelezettségét, aminek megsértése akár a költségvetési források teljes megvonásával is járhat.

Úgy látja, a Tisza-kormány a három lehetséges opció – menekültek befogadása, pénzügyi hozzájárulás vagy technikai segítségnyújtás – közül az utóbbit választaná, de félnek attól a kitételtől, hogy ehhez találniuk kell egy olyan országot, amely igényli a segítséget.

Szent-Iványi szerint ettől nem kellene annyira tartani. „Mi magunk is külső ország vagyunk. Ugye Ukrajna és Szerbia vonatkozásában külső határt védünk, tehát önmagában a mi határainknak a védelme is az Európai Unió külső határainak a védelmét jelenti” – érvelt. Felhívta a figyelmet arra, hogy

Magyarország az előző kormány miatt nagyon rossz helyzetbe került, és ha az új kabinet is ugyanazt az utat követi, nehéz lesz elkerülni a súlyos következményeket.

Kiemelte, hogy a kvóta szerinti pénzügyi hozzájárulás is sokkal olcsóbb lenne, mint a jelenlegi büntetés. „Ez sokkal kisebb összeg, mint amit most folyamatosan már levontak tőlünk, tehát el is ment ebből 600 millió” – mondta.

A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Borítékban átadott készpénz, ajándékok” – Panyi Szabolcs szerint így is támogatták orosz ügynökök a magyar kormánymédia embereit
Az oknyomozó újságíró szerint a közvetlen anyagi juttatás is része volt annak a támogatási rendszernek, amellyel orosz és kínai hírszerzők segítették a kormánymédia munkatársait.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró a bejegyzésében nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a magyar hatóságok ismerték a kormányközeli szereplők és külföldi hírszerzők viszonyát.

„Több magyar nemzetbiztonsági forrás is arról beszélt nekem, hogy a magyar szolgálatok az elmúlt években észlelték és feldolgozták számos olyan személy orosz és kínai titkosszolgálati kapcsolatait, akik az Orbán-rezsim ismert propagandistáiként dolgoztak” - írta a közösségi oldalán.

„Ezek a kapcsolatok sokszor tartalmi befolyásolást jelentettek diplomatafedésben dolgozó hírszerzők részéről, sőt olykor közvetlen támogatást is: ajándékokat, szakmai utakat, különféle fizetett megbízásokat, vagy akár borítékban átadott készpénzt.”

Az újságíró szerint ezek az esetek túlléptek egy kritikus határon, amit egy szövetségesi rendszerben lévő ország még elnézhetne. „A kapcsolat túlment azon, amit egy normális EU/NATO tagállamban még tolerálhatónak lehetett volna tekinteni.”

A határozott fellépés mégis elmaradt, aminek Panyi szerint politikai okai voltak. Úgy látja, a szolgálatok azért nem tudtak hatékonyan intézkedni, mert a propagandisták által terjesztett, Moszkva és Peking érdekeit szolgáló tartalmak egybeestek a kormány politikai céljaival.

„Ezek a propagandisták többek között a Magyar Nemzetnél, a Pesti Srácoknál, a Demokratánál, illetve korábban a Magyar Hírlapnál dolgoztak.”

Panyi arra is felhívja a figyelmet, hogy a kormánypárti médiabirodalom közelmúltbeli leépítései után ezek a személyek még szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot külföldi megbízóikkal. „Borítékolható, hogy lesznek olyanok, akik pénzügyi és ideológiai okokból továbbra is Moszkva vagy Peking érdekeinek megfelelően próbálják majd befolyásolni a magyar nyilvánosságot – csakhogy már nem a magyar, hanem sokkal direktebb módon az orosz és a kínai állam szárnyai alatt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Krekó Péter: Ezért nem adhat felmentést a „parancsra tettem” az Orbán-rendszer kiszolgálóinak
A szociálpszichológus szerint az Orbán-kormány nem volt klasszikus autoriter rendszer, így a propagandagépezet működtetői nem hivatkozhatnak kényszerre. A szakértő úgy véli, az államszervezetből fel lehetett volna állni, de ezzel a lehetőséggel az elmúlt 16 évben nagyon kevesen éltek.
F. O. - szmo.hu
2026. június 19.



Két hónappal a kormányváltás után a magyar társadalom még mindig bizonytalan abban, hogyan viszonyuljon az elmúlt 16 évhez, erről beszélt Krekó Péter szociálpszichológus a Telexnek adott interjúban. Szerinte miközben egyesek a feszültségek csillapítását és a jövőre való koncentrálást sürgetik, a kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy elsöprő társadalmi igény van az elszámoltatásra és a vagyonvisszaszerzésre, különösen a korrupciós ügyek kapcsán. Úgy véli, erre komoly demokratikus felhatalmazás van, ami nemcsak pragmatikus, de morális megtisztulási szempontból is fontos.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a jogi folyamat nem lesz egyszerű, mivel az ügyészség és a Kúria a jelenlegi vezetéssel nem lesz a kormány szövetségese ebben. Krekó szerint a gyűlöletkeltéshez hasonló politikai visszaélések terén is jogos elvárás a felelősségre vonás, különösen, hogy a rendszerváltáskor ez elmaradt. Azt a gondolatot, hogy a „boszorkányüldözés” abbahagyása vezet a békéhez, magasztosnak, de ebben a helyzetben helytelennek tartja. „De a rendszerszintű jogi és politikai normasértések korszakát követően ez azt jelentené, hogy az elit és a társadalom szemet hunyna a bűncselekmények fölött” – fogalmazott.

A szociálpszichológus óvatosságra intett az egyéni politikai traumák társadalmi szintre emelésével kapcsolatban, ugyanakkor megjegyezte, hogy a fél ország valamilyen mértékben traumatizált, és a trauma nem múlik el a hallgatással.

Ezért is tartja fontosnak, hogy a felelősséget ne kenjék el egy üres megbékélésretorika jegyében. „Egy ilyen helyzetben a gyors túllépés alapvetően az elkövetők érdekeit szolgálja” – jelentette ki.

Hozzátette, a gyógyulás nem egy csendes folyamat. „A traumafeldolgozás törvényszerűen hangos, konfliktusos, fájdalmas folyamat, amiben a szenvedés nem öncélú, hanem azt a célt szolgálja, hogy mindez ne történhessen meg újra” – mondta. Krekó Péter kitért arra az új jelenségre is, hogy a rendszer korábbi kiszolgálói egyre gyakrabban szólalnak meg a nyilvánosságban, jellemzően önmentegető módon. Bár az ő perspektívájuk megértése is fontos, szerinte az áldozatokét még nem hallottuk eleget, és határt kellene szabni a nyilvános „gyóntatószékeknek”.

„Nem lenne szerencsés, ha az elkövetők önmentegető narratívái dominálnák a nyilvánosságot – még ha sokszor izgalmasabb is az ő magyarázataikat hallgatni”

– figyelmeztetett.

A korábbi rendszer szereplőinek médianyilvánossága kapcsán Krekó különbséget tett a volt állami vezetők és a kommunikációs gépezet alkalmazottai között. Míg előbbieket szerinte meg kell szólaltatni, és szembesíteni kell őket a döntéseikkel, utóbbiak esetében problémásabbnak látja, ha kevés szembesítés mellett mondhatják el a saját narratívájukat. Úgy véli, ez a cselekedeteiket túl emberinek láttathatja, holott azok amorálisak voltak. A propaganda eltűnésével és a kormánymédia-termékek összeomlásával párhuzamosan szerinte most kedves arcú emberek magyarázzák a bizonyítványukat, ami a gyors megbocsátás felé mutat.

„Mindez a nagyon gyors megbocsátás irányába mutat, pedig szerintem az indulatok szításában és gyűlöletkeltésben aktív szerepet játszó szereplők esetében ez nem indokolt”

– szögezte le. A szociálpszichológus szerint a felelősség megállapításánál nem szabad megállni a legfelsőbb szinten, és csak Rogán Antalra, valamint néhány vezetőre hárítani mindent. „Érdemes elkerülni azt is, hogy minden felelősséget csak a legfelsőbb szintekre vetítünk, és csak Rogán Antalt és néhány köztévés igazgatót nevezünk meg bűnösnek” – mondta. Álláspontja szerint a propagandagépezet közép- és alsóbb szintjein elkövetett tettekről is beszélni kell.

Krekó Péter kifejtette, hogy

az Orbán-rendszer egyfajta információs autokrácia volt, amely az információk rendszerszintű manipulációjával tartotta fenn magát.

Fontosnak tartja megérteni, hogy ez nem volt klasszikus autoriter rendszer. „Senkit nem kényszerítettek arra, hogy a gyűlöletkeltésben részt vegyen, senkinek sem fogtak pisztolyt a fejéhez annak érdekében, hogy a propagandát szolgálja” – hangsúlyozta. Bár voltak kényszerítő eszközök, azok nem a középosztályt sújtották elsősorban.

„Ezért sem adhat felmentést, amire a Harmadik Birodalom bukását követően sokan hivatkoztak: »parancsra tettem«” – vonta le a következtetést.

Szerinte az államszervezet szinte bármely részéből, így a propagandaintézményekből is fel lehetett állni. „Őszintén szólva ezt nagyon kevesen tették meg az elmúlt 16 évben” – tette hozzá.

A „boszorkányüldözés” vádjára reagálva Krekó elmondta, hogy a kormányváltáshoz vezető két legfontosabb érzelem a harag és a remény volt, a harag pedig a változás fontos katalizátora. Bár ennek nem szabad korlátlan utat engedni, a közvélemény morális felháborodásának kifejezését legitim demokratikus eszköznek tartja. A magyar politikára jellemző „törzsi logikai gondolkodás” veszélyére is felhívta a figyelmet, amely a saját oldalon megbocsátó, míg az ellenféllel szemben kíméletlen. „Míg valaki egy normasértést a saját oldalán megbocsáthatónak, sőt kívánatosnak tart, a másik oldallal szemben sokkal kevesebbet enged meg” – magyarázta. Úgy látja, a Fidesz összeomlásával a hatalommal való visszaélés veszélye fennáll, de az új kormány részéről lát olyan gesztusokat, amelyek ez ellen hatnak.

Krekó a Fidesz szembenézésének teljes hiányát látja.

„Egy-két kritikus hangon kívül nem hallottunk érdemi önreflexiót a Fidesz oldaláról, Orbán Viktor továbbra is a globális összeesküvéssel magyarázza a vereségét”

– állapította meg. Ezzel szemben az új kormány tett gesztusokat, például Magyar Péter bocsánatot kért a rendszer bűneiért. Orbán Viktor stratégiája szerinte ennek pont az ellentettje. „Orbán »dolgozatának« üzenete: az irány jó volt, csak nem mentünk elég messzire” – foglalta össze. A szociálpszichológus úgy gondolja, Orbán a saját politikai stílusának foglyává vált, érzéketlen lett a társadalmi hangulatváltozásokra, és a Fidesz népszerűségének zuhanása részben az önreflexió hiányának köszönhető.

Krekó Péter személyes érintettként elmondta, senki nem kért tőle bocsánatot a Covid-járvány alatti lejárató kampány miatt, de ezt nem is várja el. Fontosabbnak tartja a miniszterelnöki bocsánatkérést, bár szerinte az állam név szerint is bocsánatot kérhetett volna a Szuverenitásvédelmi Hivatal által meghurcoltaktól. A rendszer alsóbb szintjein dolgozók felelősségével kapcsolatban konkrét javaslata is van.

„Én elképzelhetőnek tartanék például egy külön szabályozást arra, hogy a gyűlöletkeltésben élen járó közmédia és más médiaorgánumok bizonyos feladatokban részt vevő munkatársai egy ideig ne dolgozhassanak az államigazgatásban vagy a nyilvánosságban”

– vetette fel. Véleménye szerint aki aktívan részt vett az információs hadviselésben, annak szembe kell néznie a következményekkel.

„Aki aktív munkát végzett az ország polgárai elleni információs hadviselésben, és civilek ellen fordította ezeket az információs fegyvereket, az nézzen szembe a következményekkel” – mondta.

A szociálpszichológus szerint az Orbán-rendszerrel való szembenézés elmulasztása illeszkedne a feldolgozatlan magyar traumák sorába, de hangsúlyozta, hogy ez a rendszer morálisan nem eshet egy megítélés alá a gyilkos diktatúrákkal. Úgy látja, a rendszer fenntartásában a magyar társadalomnak is volt felelőssége. „Ezért szerintem a rendszer fenntartásában is volt a magyaroknak társadalmi felelősségük” – jelentette ki, hozzátéve, hogy mindenkinek érdemes elgondolkodnia a saját felelősségén. Timothy Snyder „előzetes behódolás” fogalmát idézve arról beszélt, hogy sokan feleslegesen engedtek a hatalomnak. „Magyarország ennek az előzetes behódolásnak az állapotában volt. Tudom, hogy ez nem egy népszerű nézőpont, mert egyszerűbb a Fidesz túlhatalmára fogni mindent” – mondta.

A jövőre nézve a legfőbb tanulságnak a hatalommal szembeni bátor kiállást tartja. „A tanulság szerintem az, hogy ne próbáljunk megfelelni előre a hatalom akaratának, és ne féljünk kritikusak lenni” – fogalmazott. Szerinte az Orbán-kormány alatt a társadalom megtanulta, hogy lehet hatása az ellenállásnak. Ezt a kritikai attitűdöt a jövőben is meg kell őrizni, mert ez a záloga annak, hogy

az alattvalói mentalitásból egy tudatos polgári mentalitásba lépjünk át.

„Ha ellent merünk mondani a hatalomnak, egy fejlettebb, jobb társadalomban élhetünk” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk