prcikk: Boltocskázás, kamu képzések, szeretetteljes szegregáció - L. Ritók Nóra a NER szegénységpolitikájáról | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

Boltocskázás, kamu képzések, szeretetteljes szegregáció - L. Ritók Nóra a NER szegénységpolitikájáról

Az Orbán-korszak a függések erősítéséről szólt, a legszegényebb településeken nőtt a fekete- vagy szürkemunkákból élők száma, az iskolai szegregáció mértéke, az uzsorázás és az eladósodottság - mondja az Igazgyöngy Alapítvány vezetője. Mérlegen az elmúlt 16 év.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. április 10.



A szavaztvásárlás lehetősége a mostani kampány egyik meghatározó témája. Máris megjelentek hírek ételcsomag-osztogatásról, és civilek ezrei készülnek arra, hogy vasárnap kistelepülésekre utaznak, hogy dokumentálják az esetleges láncszavazásokat. A szegénység, a kiszolgáltatottság azonban nemcsak a választások alatt létezik, az elmúlt 16 évben a kormány számos lépést tett, ami erősítette a legszegényebbek függését például azzal, hogy nem emelték a családi pótlékot, a polgármesterektől függő közmunka-rendszert alakítottak ki, lecsökkentették a tankötelezettségi korhatárt, romlottak a kistelepülésen élők közlekedési, vásárlási lehetőségei.

Korszakértékelő sorozatunkban L. Ritók Nórával, az Igazgyöngy Alapítvány alapítójával és szakmai vezetőjével a Fidesz-korszak szegénységpolitikáját vizsgáljuk meg közelebbről.

— Hol volt a startvonal 2010 áprilisában, a kormányváltás előtt? Milyen állapotban volt az ország a szegénységpolitika, a gyermekszegénység és az integráció tekintetében?

— Amikor elindítottam az alapítványt, még azt éreztem, hogy nyílnak lehetőségek egy esélyteremtőbb társadalom felé. Voltak uniós programok az oktatási szegregáció ellen, készültek esélyegyenlőségi tervek, tanártovábbképzések, működtek a Ferge Zsuzsához köthető gyermekszegénységi programok is. A problémák persze akkor is súlyosak voltak, de erősebb állami fókuszt érzékeltem arra, hogy a szegénységet és a társadalmi leszakadást mérsékeljék. 2010 után ezek a programok sorra megszűntek, központosították az oktatást, megerősödtek az egyházi iskolák, és a szegénységpolitika fókusza áttevődött a munkaalapú társadalomra. Ezzel párhuzamosan a korrupció is erősödött, az integrációra szánt pénzek sok helyen elfolytak, és onnantól folyamatos romlást láttam.

— 2010-ben, a választások előtt lehetett-e érzékelni, hogy milyen lesz a Fidesz programja ezen a téren?

— Sokan reméltük, hogy legalább részben megmaradnak azok a folyamatok, amelyek korábban elindultak. Én is abban bíztam, hogy rosszabb nem lesz. Az persze már látszott, hogy nincsenek kormányokon átívelő programok, mert minden új hatalom hajlamos lesöpörni az előző munkáját, de ekkora visszafordulatra nem számítottunk.

— Volt-e bármiféle konkrét ígéret a Fidesz részéről?

— Voltak kezdeményezések, például létrejött egy antiszegregációs munkacsoport, amelyben én is részt vettem több civil szakértővel együtt.

Egy idő után azonban világossá vált, hogy ez inkább színjáték: a civileket arra használták, hogy legitimálják az előre eldöntött elképzeléseket.

Sokáig reménykedtem, de amikor a sokadik egyeztetés után sem történt előrelépés, én is kiléptem, mert egyértelmű lett, hogy itt nem valódi szakmai munka zajlik, csak díszletnek kellünk.

— 2010 előtt sem volt könnyű a gyermekszegénység ellen dolgozó civilek helyzete. Mi változott utána?

— Bár valóban nem volt könnyű, de nem kellett attól félni, hogy ha valaki megszólal, ellehetetlenítik a szervezetét. 2010 után ez megváltozott. Sajtóperrel fenyegettek, kérdésessé vált az iskolánk finanszírozása, támogatásokat vontak el tőlünk, együtt Iványi Gáboréktól és az Ambédkar-tól is. Az ügyképviselet rendkívül nehézzé vált: aki nyíltan beszélt a problémákról, annak számolnia kellett a következményekkel. Az állam működési hézagaiban dolgozó civilek köré ellenségképet építettek.

— Mikor szűntek meg ezek a társadalmi egyeztető fórumok?

— Teljesen nem szűntek meg, mert bizonyos uniós normák miatt formálisan ma is léteznek. Például működnek a tankerületekben antiszegregációs munkacsoportok, de ezek többnyire formálisak, valódi hatás nélkül. Az egyházi iskolák csak megfigyelőként vesznek részt bennük, miközben éppen ők azok, akik erősen hozzájárultak a szegregáció erősödéséhez. Országos szinten is leginkább formaság maradt a társadalmi vita.

— A korszak elején Balogh minisztertől vált emlékezetessé a „szeretetteljes szegregáció” kifejezés.

— Ebben személyesen is érintett voltam. Írtam erről egy cikket a HVG-ben, és komoly nyomás nehezedett rám, hogy kérjek bocsánatot, vonjam vissza. Fenyegettek azzal is, hogy nem jutunk több támogatáshoz és pályázati forráshoz. Ez 2016-ban történt, és utána valóban nem nyertünk többet, egy idő után fel is adtuk a reménytelen pályázást. Én azt gondolom, hogy

Balog Zoltánnak nagy felelőssége van abban, hogy az egyházi iskolák hálózatának visszaépítésével elszabadult az oktatási szegregáció.

Végigéltem, hogyan válik a környékünkön szegregálttá az állami iskola az egyházi iskolák térnyerése miatt. Biharkeresztesen és Komádiban is ez történt, és érzékelhetően Berettyóújfaluban is. Levelet írtam Fekete Károly püspök úrnak, aki nyitottnak mutatkozott, majd elindult egy ötéves egyeztetés az EMMI, az egyház, az önkormányzatok, a tankerület és a fenntartók részvételével. Öt év alatt semmilyen változás nem történt, viszont rengeteg megalázó helyzetet éltem át. Az ötödik évben kimondtam: vesztettem. Az egyház és az állam ilyen szintű összefonódásával szemben esélytelen bármilyen eredményt elérni.

— Mit értett meg ebből az öt évből?

— Azt, hogy minden szereplőnek más az érdeke, és ezek együtt a szegregáció fennmaradását szolgálják. A jobb helyzetű szülők jobb pedagógiai szolgáltatást akarnak a gyereküknek. A mélyszegénységben élő szülők konfliktusmentes, megszokott iskoláztatást szeretnének, és nem tudják szempontként beemelni az oktatás minőségét. Az egyháznak a saját megfogalmazásuk szerint is a gyülekezetépítés fontosabb, mint maga az iskola. Az önkormányzat pedig a jobb státuszú családokat akarja helyben tartani. Így mindenki a pillanatnyi érdekét követi, miközben a településeken hosszú távon fokozódik a visszafordíthatatlan leszakadás.

— Ha a szegregáció történetét nézzük az elmúlt 16 évben, hogyan alakult a helyzet?

— A szegregáció korábban is létezett, de más formában. Létezett települési szegregáció, de ez nem volt gyakori. A 2010 előtti időszakban is tapasztalat volt azonban, hogy a tehetséggondozó osztályokban jellemzően nem roma gyerekek ültek, a felzárkóztató osztályokban pedig roma gyerekek. Ez a gyakorlat most is visszatért azokban az iskolákban, amelyek szegregálódó folyamatban vannak, és így próbálnak túlélni. Ami nagyon érdekes volt, az a kicsivel a rendszerváltás előtt elinduló szabad iskolaválasztás, amit mindannyian demokratikus vívmánynak éltük meg, hogy a szülők maguk dönthetik el, melyik iskolát választják. Ez azonban később összekapcsolódott az egyházi iskolarendszer visszaállításával és az egyházi iskolák magasabb szintű támogatásával. Bár mindig tagadták, mondván, hogy ugyanannyi normatívából dolgoznak, de ez nem igaz. Tudjuk, hogy különböző címeken további támogatást kaptak az egyházi iskolák. Nem véletlen, hogy például az infrastruktúrájuk sokkal látványosabban fejlődik, ahogy az sem, hogy a szakember-ellátottságuk jobb. Tapasztalatom szerint az egyházi pedagógiai szakszolgálatok ellátottsága is sokkal jobb, pszichológusokkal, logopédusokkal, mint az állami rendszeré. Nyilván tudnak plusz juttatásokat adni a pedagógusoknak, tudnak finanszírozni csoportbontást, különféle szakköröket.

A gyerekek tehát minden szempontból jobb helyzetben vannak. Ma egy egyházi iskola jobb kondíciókkal indul, mint egy állami, főleg a leszakadó térségekben.

Vannak persze kivételek, pl. a szerzetesrendek iskolái, akik kifejezetten a hátrányos helyzetű gyerekek felé fordulnak, és vett át az egyház szegregált iskolákat is, ám itt is, még ugyanannál a fenntartónál is kétféle finanszírozás látszik. Írnak nekem szegregált egyházi iskola pedagógusai, és arról számolnak be, hogy a forráshiány náluk is szembeötlő a nem szegregált egyházi iskolájukkal összevetve. Mindezek ellenére az egyház úgy startolt rá a szabad iskolaválasztásra, hogy az lett az iskoláik vonzereje, ide nem vesznek fel plusz pedagógiai munkát igénylő gyerekeket. Jobb szolgáltatást, konfliktusmentesebb fejlődést biztosítanak a gyerekközösségen belül, és ez a szülőknek nagy üzenet.

Bevállalják akkor is, ha nem vallásosak.

Én ezt mindig nagyon tisztességtelennek tartottam, hiszen a Biblia nem erről szólna, hanem a szegények felé való odafordulásról. De ezt az egyház kizárólag a missziókban, a segítő karitatív tevékenységekben találja meg, az oktatásnál meg nem.

— A Felzárkózó Települések Program hozott változást ezen a téren?

— Amikor elindult, azt reméltem, hogy rendszerszintű változások jönnek, akár az oktatási szegregáció ügyében is. Azonban ez nem történt meg. A program kívül maradt az állami rendszeren, a Máltai Szeretetszolgálat vett át iskolákat, de a háromszáz településen az oktatási szegregáció terén nem láttam érdemi változást. És még egy dolgot érdemes megnézni, mert van egy furcsa földrajzi eloszlása az egyházi iskoláknak. Ha a vallásosságot nézzük, akkor Nyugat-Magyarországon, tehát a Dunától nyugatra találhatók a rendszeresen templomba járó, magukat vallásgyakorlónak tartó emberek. A Dunától keletre ez a szám kisebb, mégis, ha összehasonlítjuk az egyházi iskolák számával, azt látjuk, hogy a Dunától keletre van a legtöbb. Ugyanez a helyzet a nevelőszülői hálózattal is.

— Tudatos kormányzati koncepció eredménye ez, vagy nem mérték jól fel az intézkedések következményeit?

— Ha a döntéshozók nem látták előre, hogy a szabad iskolaválasztás és az egyházi iskolák előnyösebb helyzete együtt ide vezet, az megkérdőjelezi az alkalmasságukat. Ezt látni lehetett. Ha pedig látták, akkor innentől ez tudatos politika.

— A munkaalapú társadalom miért nem kompatibilis egy modern felzárkóztató szegénységpolitikával?

— Amikor elindult a közmunkaprogram, az volt a célja, hogy a benne dolgozó emberek ebben a munkaformában megkapják azokat a készségeket, amivel visszamehetnek a nyílt munkaerőpiacra. Ez jól hangzik, de nézzük meg, mi is történt ezzel a társadalmi csoporttal. A rendszerváltásig, amíg még létezett a KMK, a közveszélyes munkakerülés, addig mindenki dolgozott. Vagy a helyi TSZ-ekben, vagy felült a fekete vonatra és felment a fővárosi építkezésekre. Ezt az időszakot ezek a családok pozitív időszakként emlegetik, mert biztos megélhetésük volt. Ehhez képest jött a rendszerváltás, megszűntek ezek a fajta munkalehetőségek, és légüres térbe került egy társadalmi csoport. És ezek az emberek azóta, már két generáció óta nem tudtak felépíteni egy olyan túlélési stratégiát, ami esélyt adott volna nekik a nyílt munkaerőpiacon.

— Miért?

— Mert anyagi és családi helyzetük miatt nem tudnak mobilisak lenni, nem tudnak lépést tartani a változásokkal, nem szereztek szakmát, és az iskola nem adott nekik annyi tudást, hogy ebből egy életstratégia-váltást történhessen.

2010 óta világosan látom, hogy az állam folyamatosan elnézi a szürke és a fekete zónát, és az ebben épülő életstratégiákat.

Nem olyan nagy probléma már, ha valaki feketén alkalmaz valakit, alkalmi munkavállalónak álcázva, de ezek valójában fekete munkák. Nem probléma már, ha valaki „boltocskázik”, illegális cigarettát árul. Nem probléma, ha illegálisan, pénzért fuvaroz. Az uzsora sem probléma, ameddig nem durvul el a helyzet. Mert ezek a szolgáltatáshiányos települések már ezek nélkül nem is élhetők. Így ez a társadalmi csoport zömében bejelentetlen alkalmi munkákkal elmegy időnként dolgozni valahova, ami lehet egy építkezésen egy bontás, amire fizikai erejével képes, vagy lehet egy nyári zöldségszedés, időnkénti bekapcsolódás egy konzervgyárba, fakitermelés egy erdőben. De ezek nem hosszú távú, nem legális munkák. Közben ezen túlélési stratégiák között megjelentek a banki és a kereskedelmi láncok érdekei is, hogy minél többet fogyasszanak az emberek, minél több kölcsönt vegyenek fel. Ezt a társadalmi csoportot ugyanúgy eléri az áruhitel, mint mindenkit. És ők is szeretnének a 21. század fogyasztói világához tartozni. Tehát felveszik a nullaforintos áruhitelt, amit odavisznek az ügynökök, és agresszíven rájuk beszélnek. Megveszik az okostelefont, amit az orruk alá dug az ügynök, és azt mondja: „Nulla forintért itt hagyom, csak írd alá ezt a kétéves hűségnyilatkozatot, majd a jövő hónaptól fizeted.”

Mivel fogalma sincs, mi az a hűségnyilatkozat, aláírja, majd másnap eladja a telefont 5 ezer forintért, mert nincs kenyérrevaló, és mire a tartozás a behajtó cégeken keresztül visszaér hozzá, addigra már milliós tétel.

Ez a társadalmi csoport a pénzügyi tudatosság híján van, és a túlélési stratégiájába ez a vonal is bekerült. Szinte mindenki behajtó céges tartozással küzd. Ami azt jelenti, hogy ha a legális munkaerőpiacon elhelyezkedik (és ebbe a közmunka is beleértendő), akkor egy tartozásnál a fizetése 33, kettőnél 50 százalékát kötelező levonnia a munkáltatónak.

— Tehát legálisan nem is helyezkedik el.

— Pontosan. Ez a fekete zónába tolja be őket, mert akkor zsebbe kapja meg a napi 15 ezer forintot, és így dolgozik.

— És mi lesz így az egészségbiztosításukkal, nyugdíjukkal?

— Sokan biztosítás nélkül élnek, és a jövőbeni nyugdíj kérdése egyszerűen kívül esik a látóterükön. Az életstratégia a túlélésre épül: üzletelés, alkalmi munka, feketezóna, és a kriminalizálódás kockázata is nagy. A gyerek pedig ezt látja mintának. Miközben mi hosszú távú gondolkodásról, tanulásról, a munka megtartásáról beszélünk, ők a mindennapi túlélés nyomása alatt élnek.

A kulcs a nyomorúság csökkentése lenne; amíg ezen nem változtatunk, nagyon nehéz bármit is kérni tőlük.

Ez a szociális munkának a nagy kihívása: hogyan tudjuk elhitetni velük, hogy igen, tanulni kell, dolgozni kell, kitartóan, és akkor igen, vége lesz egyszer a behajtó céges tartozásnak. Hogyha velünk vannak, ha figyelünk a pénzbeosztásukra, ha segítünk, ha adunk olyan szociális bérlakást, ahol takarékoskodhatnak, ha segítünk a gyerekeiknek szakmához jutni, stb.

— Használt egy kifejezést: szolgáltatáshiányos település. Ezekből több lett?

— Azt gondolom, igen. A kisboltok közül sok zárt be, mert a legális működés nem tud versenyezni a felírásra működő „boltocskázással”. És miután látjuk ezt a „boltocskázó” hálózatot, azt is tudjuk már, hogy miért nem. Nem tudunk egy boltot megnyitni az önkormányzattal összefogva sem Toldon.

Azért nem, mert aki „boltocskázik”, az felírásra adja. Vagyis nem kell most kifizetned, hanem majd, ha megkapod a családi pótlékot vagy a nyugdíjat.

Amikor jön a postakocsi a havi jövedelemmel, mert már posta sincs, akkor az utca két végén megáll egy-egy autó, és ahogy mennek haza azok, akik felvették a pénzt, jattolnak annak, akinél valamilyen tartozásuk fel van írva. Ezt egy legálisan működő bolt nem tudja megtenni. Amikor elkezdtünk Toldon dolgozni, még volt bolt, és pont ebbe bukott bele: a felírásokba, a soha vissza nem adott kölcsönökbe. A boltos nem tudta elnézni, hogy a gyerek éhesen jön. Nyilván adott tésztát, lisztet vagy kenyeret, csakhogy soha nem kapta vissza az árát, és ebből folyamatosan tönkrement. Végig kellett nézni, hogy egy bolt hogyan válik kocsmává, majd hogyan nem tudja eredményesen fenntartani magát már úgy sem.

A közlekedés is romlik: kevés a busz, nehéz eljutni kórházba, hivatalba, szakrendelésre.

Ilyenkor marad a pénzért fuvarozás, ami újabb kiszolgáltatottságot teremt. Ráadásul az emberek sokszor azzal a tudással sem rendelkeznek, hogyan kell eljutni egy távoli intézménybe tömegközlekedéssel. Mindenhol ugyanoda jutunk vissza: tudáshiány, alapkészség-hiány, értőolvasás-hiány, világlátás-hiány.

— Azt is mondta, hogy a korrupció leér a kisfalvakig. Ez mit jelent?

— Azt, hogy sok felzárkóztató vagy képzési program valójában csak papíron működött és működik. Olyan tanfolyamokat szerveznek, amelyek a helyi valóságtól teljesen elszakadtak, és a lényegük nem a tudásátadás, a fejlesztés, hanem az indikátorok teljesítése.

Láttam olyat, hogy súlyos alapkészség-hiányokkal élő emberek számítógépes tanfolyamon „végeztek”, mások kőműves papírt kaptak úgy, hogy soha nem raktak falat.

Volt olyan digitális kompetenciafejlesztés is, ahol egy e-mail elküldésével teljesítettnek tekintették a programot. Aztán voltak azok a bizonyos kompetenciafejlesztési pályázatok, amikre kisebbségi önkormányzatok pályáztak. Az volt a célja, hogy ezeknek az embereknek a kompetenciáit fejlesszék: hogyan jelenjenek meg egy állásinterjún, hogyan kommunikáljanak, stb. Jól hangzik, nem? Aztán a vége nem így alakult. Nem azok a szakemberek tartották, akik a papíron voltak, viszont olyanok is szerepeltek a végzettek listáján, akik csak a tájékoztatóra mentek el, ott aláírtak ugyan egy jelenléti ívet, de nem csatlakoztak a képzéshez. Viszont ezeken a képzéseken a résztvevők pénzt is kaptak, három hónapig. Valaki felvette azokét is, akik csak papíron voltak résztvevők. Mikor erről meggyőződtem, akkor jeleztem a FeTe (Felzárkozó Települések Program) közös meetjén, érdeklődve, hogy más településen nem tapasztaltak-e hasonlót. Jelen volt a Belügyminisztérium munkatársa is, aki kérte, hogy küldjem be a pályázat kódszámát, mert ez tényleg felháborító. Megtettem. Három nap múlva kaptam egy e-mailt, hogy ő bekérte a projektvezetőtől a dokumentációt, és az tökéletesen rendben van.

Sőt, én kérjek a következő FeTe-gyűlésen nyilvánosan bocsánatot, mert megrágalmaztam egy remekül működő programot,

és legyek szíves, a későbbiekben tartózkodjak ettől. Ez az a pont, ahol a korrupció már a legalsó szintig leér.

— A Szavazat ára című filmben van egy mondás, hogy egy kisebbség nyomorával tartja kezében a hatalom a többséget. Maga a kiszolgáltatottság a választások között is működik?

— A választások idején csak felerősödik, de a függések a mindennapokban is működnek. A közmunka, a helyi hatalmi viszonyok, a pénzért fuvarozás, a kisebbségi vezetők és a helyi erős emberek befolyása mind része ennek. Közben a polgármesterek is sokszor kényszerhelyzetben vannak: ha nem igazodnak a hatalomhoz, azt kockáztatják, hogy a településük nem jut forráshoz. A teljes igazság azonban az, hogy persze, a mélyszegénységben élők szavazata fontos, de nem szabad őket okolni mindenért, hiszen ennél sokkal szélesebb társadalmi támogatottsága van a rendszernek.

— Tételezzük fel, hogy változás jön. Mit kellene tenni rövid-, közép- és hosszú távon?

— Az egész rendszert újra kellene tervezni. Az ügyfókuszú működés helyett okfókuszú megközelítésre volna szükség: nem csak az ügyeket kellene kezelni úgy, hogy közben az okok érintetlenek maradnak. Rövid távon persze tűzoltásra lenne szükség, a gazdasági fellendülés sokat segítene, meg egy esélykiegyenlítő oktatás is, de biztos, hogy a lakhatási szegénység meghatározó szerepe miatt ez elől van a listámon, egy komplex, fejlesztő bérlakásprogrammal. És itt nem az összkomfortos, napelemes, légkondis házakra gondolok... mert akiknek a tudása, készségei nincsenek meg ehhez, ők nem tudnak ezzel megfelelően élni. Aki generációk óta olyan házban élt, ahol max. villany van, őket képessé kell tenni arra, hogy tudjanak egy komfortosabb házban élni.

Mentoráló munkával, közösen velük kell megtanulni a pénzbeosztást, a számlák befizetését, a háztartásvezetést, a takarítást, a kertművelést, a ház rendben tartását, javítását. Azt gondolom, hogy ezzel a komplex fejlesztéssel sokat tudnánk tenni.

Én biztos, hogy a közmunkaprogramot nem folytatnám ezen a módon, hanem megpróbálnék olyan gazdaságélénkítő programot indítani, ami egy ideig lehet, hogy nem termel hasznot, de munkát ad az ottani embereknek. Emellett közösségfejlesztésre is szükség van, nem kulturális programszervezésre, hanem szociális szemléletű, helyi közösségépítő munkára. Ami alapjaiban azonos értékrendre helyezi a közösséget. És igen, a jogsértő gyakorlatokkal szemben a rendőrségnek és az államnak is fel kellene lépnie. Nemcsak akkor, mikor már „ég a ház”, hanem hamarabb.

— Tud arról, hogy vannak kész vagy félkész tervek egy esetleges új kormány számára?

— Nyilván a programot én is olvastam, konkrét tudásom nincs a háttérről, de bízom benne, hogy készülnek ilyen anyagok. Ehhez remélhetőleg megvannak azok a szakemberek is, akik ismerik a terepet. Ezeket a problémákat ugyanis nem lehet íróasztal mögül megérteni. Nekem is évekbe telt, mikorra olyan összefüggéseket találtam, amit a központi programokban, de még a kutatásokban sosem láttam....És még mindig tanulom.

Korszakértékelő sorozatunk többi része ITT TALÁLHATÓ


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Kéri László: Orbánék pitiáner tolvajbandaként végzik, miközben az újkori magyar történelem legnagyobb esélyét játszották el
A politológus élete legnagyobb csalódásának nevezte, mi lett a volt tanítványaiból. Szerinte a Tisza Pártnak a kétharmadra is esélye van, és a 2026-os voksolás kimenetelének globális hatásai is lehetnek.


Kéri László politológus, szociológus a Szélsőközép nevű YouTube csatornán azt mondta, életének legnagyobb közéleti csalódása az, ami a Bibó Kollégiumban egykor általa is tanított Fidesz-alapítókból lett.

Azt állítja, ennél szerencsésebb korosztály és csapat nem volt az újkori magyar történelemben, mert húsz évük volt felkészülni a kormányzásra, nem tapadtak a Kádár-rendszerhez, rengeteg nemzetközi tapasztalatot gyűjtöttek, és egy viszonylag békés, gazdaságilag konszolidálódó időszakban, dőlő uniós pénzek mellett vették át az országot.

„Ehhez képest szerintem az, hogy csalódás, az nem eléggé erős kifejezés. Tehát, ha arra gondolok, hogy milyen peremfeltételek mellett kapták az országot, és hogy hagyják itt, akkor ez az újkori magyar történelem leginkább eljátszott és soha vissza nem térő esélye, alkalma” – mondta Kéri, aki szerint ezt a bélyeget és kollektív bűnt soha nem fogják magukról lemosni.

„Szerencsés világgazdasági, szerencsés politikai konstelláció mellett egy ilyen végtelen, pitiáner tolvajbandaként végzik” - fogalmazott.

A politológus úgy véli, a Fidesz-alapítók bukásának egyik oka a kollégiumi múltjukban keresendő. A Ménesi úti intézmény egy olyan eszméletlen zárt világ volt, amely hihetetlenül erős közösségteremtő erővel bírt, és ez a szoros kötelék elnyomta a belső kritikát.

Kéri szerint Orbán Viktor sorozatosan „dupla vagy semmit” játszott, és ezekből rendre győztesen került ki, ami tovább erősítette a tévedhetetlenségének mítoszát a csoporton belül. A másik okot Lord Acton híres mondásával magyarázta: „A hatalom korrumpál, az abszolút hatalom abszolút korrumpál, ezeket az embereket egytől egyig mind megrontotta a kontroll nélküli hatalom.”

Szerinte a kontroll hiánya miatt az egykori jó tulajdonságaik elsorvadtak, és elhatalmasodott rajtuk a démonuk. Példaként Gulyás Gergelyt hozta fel, aki Kéri szerint egy „szégyellős ministránsból” vált olyanná, aki folyamatosan hazudik, még ha láthatóan nem is esik neki jól.

Kéri László szerint Orbán Viktornak „nem volt soha ideológiája, pillanatnyi érdekei voltak, és a pillanatnyi érdekéhez kapott mindig valamilyen álideológiai hátteret.”

A politológus több személyes anekdotát is megosztott a Fidesz korai időszakából. Felidézte a párt ötödik születésnapját 1993-ban, ahol Lévai Anikó a férjéről azt mondta: „Tudod, a Viktort az emberek vagy szeretik, vagy utálják. És ezzel én is így vagyok.”

Egy másik alkalommal, amikor Orbán azon bosszankodott, hogy az emberek félnek tőle, Kéri felesége, Zita megjegyezte, hogy ezen el kéne gondolkodnia. Orbán erre azt válaszolta: „Aki fél tőlem, az menjen orvoshoz.” Kéri feleségének replikája így hangzott: „Ennyi orvos nincs ebben az országban.” Kéri szerint Orbán ezt tíz évvel később is felemlegette neki.

A politológus elmesélte azt a történetet is, amikor 1983-ban a Bibó Kollégium alakuló ülésén azzal keltett botrányt, hogy kijelentette, ő kiköltözne egy olyan kollégiumból, ahol három ember – Simicska, Varga Tamás és Orbán – felszólító módban beszél a többiekkel. Amikor Orbán számonkérte, Kéri azt vágta a fejéhez: „Az a baj veletek, hogy rosszabbak vagytok a Kun Béla-féle Lenin-fiúknál.” Tizenöt évvel később a már miniszterelnök Orbán a parlament folyosóján odaszólt neki:

„Azért a Kun Bélázásért egyszer még elszámolunk.”

Kéri szerint Orbán Viktor legnagyobb politikai és személyes kudarca a 2002-es választási vereség volt. „A 2002-es választás elvesztését az soha nem fogja megbocsájtani az országnak. Tehát én azt láttam rajta, hogy az az igazi törés” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a Fidesz egyáltalán nem volt felkészülve a vereségre, és ezt a kudarcot a miniszterelnök a mai napig nem heverte ki.

A politológus úgy látja, a magyar demokratikus kísérlet 2006-ban siklott ki, és az azóta eltelt időszakban az ország négy legfontosabb alrendszere – a gazdaság, a politikai rendszer, a társadalmi szerkezet és a kultúra – is tévútra került. Szerinte a gazdaság csődben van, a jogállamiságot felszámolták, a társadalmi polarizáció drámaian megnőtt, a kulturális életet pedig tönkretették.

Úgy véli, a 2026-os választás igazi válaszút lesz, mert az Orbán által létrehozott rendszer nem reformálható.

A globális politikáról szólva Kéri azt mondta, a világban 2008 óta halmozódó válságok – pénzügyi, klíma, migrációs, kiber – kedveznek az olyan „erős embereknek” és „szélhámosoknak”, mint Trump, Putyin, Hszi Csin-ping vagy Orbán, akik azt hitetik el, hogy univerzális problémamegoldók. Ennek fényében a 2026-os magyar választásnak hatalmas nemzetközi tétje van.

„Egy Orbán-győzelem ennek a tábornak elég komoly segítség lenne. Ha itt megbukik, akkor az pont ennek a típusnak és ennek a típusú berendezkedésnek az inverze is lehet, tehát meg is fordítja” – fejtette ki.

A választási esélyeket latolgatva Kéri László azt mondta, a pártlistás versenyt már eldőltnek tekinti, szerinte azt a Tisza Párt nyeri. A választás azonban a 106 egyéni körzetben dől el, ahol a helyzetet sokkal nehezebb modellezni.

Saját, az országot bejárva szerzett tapasztalatai alapján úgy látja, a Tisza Párt jelöltjei hatalmas energiával dolgoznak, míg a Fidesz jelöltjei mögül elfogyott a korábbi bázis, és sok fideszes polgármester is inkább kivár.

Szerinte minden esély megvan nemcsak a Tisza győzelmére, hanem a kétharmados győzelemre is, ehhez elég, ha 65-öt megnyernek a 106-ból egyéni kerületből.

Az értelmiség felelősségével kapcsolatban Kéri azt mondta, mindenki csak a saját nevében beszélhet. Ő és a felesége azzal tették meg a magukét, hogy az elmúlt másfél évben 103 helyen jártak az országban a Tisza Pártot segítve.

„75 éves létemre ennyit tudtam tenni azért, hogy változás legyen. Azt gondolom, hogy a kortársaim, vagy a hasonló felkészültségűek közül jó néhánynak még ezt meg kellett volna tenni” – mondta, kritikával illetve azokat, akik megelégedtek azzal, hogy „idióta tévéknél vitatkoznak”.

A teljes beszélgetés

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor: A korábbi ellenzék számára egy tömegsír lesz a 2026-os választás
A politikai elemző szerint a 2010 utáni ellenzéki pártoknak, köztük a DK-nak, esélyük sincs a túlélésre. Úgy látja, a Fidesz és a Tisza Párt kétpólusú versenye teljesen ellehetetleníti a kisebb szereplőket.
DKA - szmo.hu
2026. április 09.



A Fidesz és a Tisza Párt kétpólusú küzdelme a választási kampány utolsó heteire olyannyira kiéleződött, hogy Magyar Péter már a rendszerváltás utáni legnagyobb győzelmet vetítette előre. A kormánypárt erre azzal a narratívával reagált, hogy az ellenzék valójában a vereségére készül, és azt nem fogja elfogadni, ezért a Fidesznek a szavazás után is kampányüzemmódban kell maradnia.

A két tábor közötti feszültséget a közvélemény-kutatók rendkívül eltérő mérései is fokozták, előrevetítve egyfajta hitelességi válságot. Ahogy a Medián ügyvezetője fogalmazott, a felmérések a politikai harcnak is részévé váltak. Mindeközben a korábbi ellenzéki pártok látványosan a háttérbe szorultak: Dobrev Klára a DK múltját és elveit védte az új kihívókkal szemben, a Jobbikban pedig Z. Kárpát Dániel visszalépése jelezte a párt nehéz helyzetét. Ebben a politikai helyzetben elemezte a választási kampányt Török Gábor az ELTE Jurátus nevű lapjának.

A politilógus szerint a kampány valójában nem egy hónapja, hanem évek óta tart, mivel a választók többsége már jóval a hivatalos kampányidőszak előtt eldönti, kire szavaz. Éppen ezért a kampány alatti tematizálásnak korlátozott a tétje, leginkább a bizonytalan szavazók megnyeréséről szól. Az elemző szerint egy ilyen szimmetrikusnak látszó politikai helyzetben a tematizációnál fontosabbá vált az erődemonstráció.

„Fontosabb lenne az, hogy kit éreznek a választók erősebbnek, kiről gondolják azt, hogy többségben van, kivel kapcsolatban alakulhat ki a győzteshez húzás” – mondta.

Szerinte a politikusok Facebook-oldalain is látszik, hogy többet foglalkoznak azzal, hogy „nekik van nagyobb”, mint a konkrét politikai tartalmakkal.

Török Gábor szerint a győzelmi várakozások terén fontos változás történt. Míg korábban fej-fej mellett mérték a Fidesz és a Tisza Párt győzelmét várók arányát, a legutóbbi felmérésekben már a Tisza Párt került előnybe.

„Nem emlékszem az elmúlt tizenhat évből olyan felmérésre, amelyben többen gondolták volna azt, hogy nem a Fidesz a választások esélyese” – jelentette ki Török Gábor.

A közvélemény-kutatók közötti hatalmas különbségeket – például a Medián 23 százalékos Tisza-előnyét a biztos szavazók körében, szemben a Nézőpont 6 százalékos Fidesz-fórjával – Török Gábor példa nélkülinek nevezte. „Ilyen távolságokat, ilyen össze nem egyeztethető számokat soha nem láttunk” – állította, hozzátéve, hogy a korábbi választások előtt a komolyan vehető intézetek adatai közelítettek egymáshoz. Szerinte a választás az igazság pillanata lesz a kutatók számára is, és biztosan lesz hitelességi válság. „Aki nagyon mellé lőtt, az szerintem hosszú időn keresztül fogja viselni ezt a bélyeget” – fogalmazott.

A kampányhajrában bevetett „atombombák” hatásában az elemző nem igazán hisz. Úgy látja, egy ennyire polarizált társadalomban, ahol két teljesen eltérő valóságértelmezés létezik, nehéz olyan ügyet találni, ami egy elkötelezett szavazót eltántorítana. Ezek legfeljebb a bizonytalanokra lehetnek hatással, de ez korlátozott.

„Az »atombombákat« nem az utolsó napokban kell felrobbantani, hanem időben, hogy elterjedhessenek, hassanak, a közbeszéd részévé váljanak, eljussanak minden választóhoz” – mondta.

Kitért arra is, miért tematizálja a Fidesz Orbán Viktor korát és munkabírását. Az elemző szerint erre azért van szükség, mert megjelent egy közel húsz évvel fiatalabb, elképesztő politikai munkát végző kihívó. Lázár János „duracell elemes” hasonlatai és a testalkatról szóló megjegyzései is erre a kihívásra adott válaszok.

A két vezető között szerinte egyfajta furcsa, férfias versengés alakult ki arról, ki alszik kevesebbet vagy kinek van nagyobb tömege. „Kicsit furcsa ez, mert nyilván egy átlagember számára ez egy nagyon óvodás, nagyon férfias, macsó játéknak látszik” – mondta, de hozzátette, hogy ez hat a szavazókra. Megjegyezte, Orbán Viktor politikai értelemben nem idős, de a fiatalabb kihívó miatt a Fidesznek foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel.

A választási vereség következményeiről szólva Török Gábor úgy vélte, a vesztes párt reakciója nagyban függ a vereség mértékétől. Bár elképzelhetőnek tartja, hogy egy vereség megroppantja akár a Fideszt, akár a Tiszát, a konzervatívabb előrejelzést tartja valószínűbbnek, vagyis hogy egyik párt sem fog szétesni.

„Szerintem egy ilyen kétpárti szerkezetben bárki is kerül kormánya, az ellenzéke komolyan hiheti azt, hogy neki esélye lesz az esetleges elégedetlenséget meglovagolni, és ez elég csábító ahhoz, hogy a belső konfliktusokat időben lerendezzék” – fejtette ki.

Azt, hogy Orbán Viktor vagy Magyar Péter egy vereség után eltűnne-e a közéletből, „ködszurkálásnak” nevezte. Szerinte mindkét politikusnak megvan a lehetősége a folytatásra, de ezt csak komoly belső politikai harcokban tudnák elérni.

A kispártok esélyeit latolgatva Török Gábor egyedül a Mi Hazánkat látja esélyesnek a parlamentbe jutásra, a DK-nak és a Kutya Pártnak erre szerinte nincs lehetősége. Egy ilyen kétosztatú versenyben a figyelem a két nagy szereplőre irányul, ami megnehezíti a kicsik dolgát. Az elemző szerint a 2010-től 2024-ig tartó domináns pártrendszernek most egy időre vége, és egy kétosztatú pártrendszer van kialakulóban.

A régi ellenzéki pártok sorsát illetően rendkívül borúlátó.

„Én azért valószínűnek gondolom azt, hogy a korábbi magyar ellenzék számára egy tömegsír lesz a 2026-os választás, amibe nagyon sokan bele fognak feküdni” – hangzott el a legerősebb állítás.

Szerinte a DK-nak és a hozzá hasonló pártoknak egyéni körzetben sincs esélyük mandátumot szerezni, mert a választók pártokra, nem pedig személyekre szavaznak. A DK indulását sok ellenzéki szavazó szemében nem érdemnek, hanem „bűnnek” tartja, mert azzal a Tisza Párt győzelmét veszélyeztetik.

„Kicsit olyan érzésem van a DK-val kapcsolatban is, mint korábban a Magyar Szocialista Párttal kapcsolatban volt: ugyan már meghalt, de még nő a haja, nő a körme. Valójában ezeknek a pártoknak ebben a formában végük van” – fogalmazott.

Ugyanakkor úgy látja, a baloldali szavazók nem tűntek el, így hosszabb távon egy új baloldali formáció megjelenhet.

Karácsony Gergely esetleges jövőbeli szerepével kapcsolatban Török Gábor úgy gondolja, hogy a magyar baloldalnak az újjászerveződéshez új vezetőkre lesz szüksége. Abból a történelmi tapasztalatból indul ki, hogy „amikor egy korszak véget ér, akkor magával rántja a politikai ellenfeleit is”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András hamis zászlós akcióra figyelmeztet: orosz provokátorok jöhetnek
Az Oroszország-szakértő szerint a kormánymédia egy ukrán álláshirdetésre hivatkozva készíti elő a terepet egy provokációnak. Rácz András szerint a cél az, hogy egy esetleges erőszakos tömegoszlatást később „ukrán beavatkozásként” lehessen beállítani.


Rácz András szerint a kormánymédia tudatosan készíti elő a terepet egy lehetséges provokációnak a közelgő választásokra. A szakértő azt állítja, hogy „a kormánymédia épp előkészíti szláv anyanyelvű provokátorok lehetséges érkezését a választásokra”.

Úgy véli, ez a narratíva egy olyan, hamis zászlós akció alapja lehet, amelynek keretében orosz provokátorok érkeznének Magyarországra.

Rácz András szerint a kormányközeli sajtóban napok óta szerepel egy hír, amely egy ukrán álláskereső oldalon megjelent, azóta már lezárt hirdetésen alapul. Ebben a „Mi Büszkeségünk” nevű civil szervezet állítólag jó fizikai állapotú embereket keresett magyarországi nyilvános eseményeken való részvételre. A szakértő szerint a történet több ponton is sántít.

Egyrészt gyanúsnak tartja a hír forrását, egy Mario Nawfal nevű libanoni-ausztrál bloggert, aki a magyar kormány számára kedvező témákban már korábban is feltűnt. A bejegyzés szerzője szerint „nem túl nagy az esélye, hogy éppen ő böngészne ukrán nyelvű álláshirdetéseket”, valószínűbbnek tartja, hogy valakik elküldték neki az információt.

Rácz András a gyakorlati megvalósítást is kétségbe vonja, szerinte a hirdetés nem számol az ukrajnai realitásokkal. „Ukrajnában a hadiállapot miatt a katonakorú férfiaknak gyakorlatilag lehetetlen külföldre utazniuk” – állítja, hozzátéve, hogy egy civil szervezet valószínűtlen, hogy elegendő kiutazási engedélyt tudna szerezni.

Emellett a hirdetésből hiányoznak az EU-ba való beutazáshoz szükséges feltételek, mint a biometrikus útlevél vagy a vízum. A felajánlott fizetést is irreálisnak tartja, mivel a 100 ezer hrivnyás díj a fronton harcolók harci pótlékának felel meg, nem pedig egy civil megbízásnak.

A bejegyzés szerint nem ez az első eset, hogy a választások előtt felmerül egy esetleges hamis zászlós művelet gyanúja. Buda Péter nemzetbiztonsági szakértő korábban a Török Áramlat gázvezeték közelében talált robbanószerek ügyét nevezte egy előre megtervezett akciónak, amelynek célja a választások befolyásolása lehetett. Az ügyre reagálva Aleksandar Vučić szerb elnök visszautasította, hogy az incidenssel a magyar választásokba akartak volna beavatkozni.

Az „ukrán provokáció” vádja sem új, Magyar Péter korábban egy konkrét ügynökséget nevezett meg, amely szerinte egy ukrán zászlós provokációért volt felelős.

„Ergo, ha például a választások utáni esetleges ellenzéki tüntetéseken nagyszámú, igen, erőszakos, szláv nyelvet beszélő tüntető/provokátor bukkanna fel, akkor a NER média erre a sztorira alapozva mondhatná, hogy lám, lám, itt az ukrán beavatkozás, az ukrán erőszak, stb.”

Rácz szerint a mostani történet arra lehet alkalmas, hogy ha a választások után erőszakos cselekmények történnének, a kormánymédia azokat ukrán beavatkozásként tálalhassa. A szerző hozzáteszi, hogy az átlagember egy tüntetés zajában nem tudja megkülönböztetni az orosz és az ukrán beszédet.

A bejegyzés szerint Ukrajnának nem állna érdekében egy ilyen akció, Oroszországnak viszont annál inkább. „Valójában persze Ukrajnának mindez egyáltalán nem érdeke. Az viszont nagyon is elképzelhető, hogy Oroszországból akár százas nagyságrendben is érkezzenek provokátorok.”

Rácz András szerint erre már több példa is volt a posztszovjet térségben, például Moldovában. A logisztika sem lenne bonyolult, állítja: Szerbián keresztül be lehetne utaztatni az embereket, főleg, ha a magyar hatóságok félrenéznek.

Az Oroszország-szakértő végül a hatóságok felelősségét hangsúlyozza. „FONTOS részlet, hogy mindezt csak akkor lehet megcsinálni, ha a magyar hatóságok félrenéznek. Ergo, mind a rendőrségnek, mind a nemzetbiztonsági szerveknek kulcsszerepük van/lenne egy ilyen forgatókönyv megakadályozásában” – zárja gondolatait Rácz András.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Buda Péter: Választási puccsról szóló orosz álhírek árasztották el a netet, kritikus napok jönnek
A „Matrjoska” nevű orosz dezinformációs hálózat koordinált kampányban terjeszt hamis videókat a magyar választási kampány utolsó napjaiban - állítja a nemzetbiztonsági szakértő. A tartalmak más platformokon már közel 300 ezer megtekintést gyűjtöttek össze.


Két nappal a vasárnapi választás előtt az orosz és a magyar kormánybarát médiában is egyre többet emlegetik a „magyar Majdan” lehetőségét, miközben elemzők szerint egy hamis zászlós művelet következő, akár erőszakos szakasza is előkészítés alatt állhat - írja Buda Péter legújabb Substack bejegyzésében.

A dezinformációs kampány egyik eleme szerinte egy, a „Pravda Magyarország” nevű csatornán április 6-án közzétett videó, amelyen állítólag ukrán katonák egy budapesti akciót készítenek elő.

Bár a konkrét klip független hitelesítése nehézkes, a módszer illeszkedik a hálózat által használt mintázatokhoz.

A felvétel több ponton is gyanús: az „akciótérkép” közepén feltűnően nagy betűkkel szerepel a BUDAPEST felirat, ami egy titkos műveletnél életszerűtlen. A rejtett kamerás felvétel látszatát keltő snittek is beállítottnak tűnnek, az eligazítás szövegét pedig nyilvánvalóan felolvassák.

Buda Péter szerint a narratívát a hazai közéletben is felerősítik, az Alapjogokért Központ főigazgatója, Szánthó Miklós például arról beszélt:

„Minden egyes nappal egyre egyértelműbb, hogy az ukránok és az őket kiszolgáló Tisza már arra készülnek, hogy a választási vereségük után puccsal kíséreljék meg átvenni a hatalmat.”

Mint arról korábban írtunk, Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró már felhívta a figyelmet a „Matrjoska” nevű orosz bothálózatra, amely vélhetően az orosz katonai titkosszolgálathoz köthető, és ismert médiumok arculatát ellopva terjeszt ukránellenes álhíreket.

A hálózat működéséről és a magyar kampányról részletesen írt a Kyiv Independent. Elemzésük szerint a hálózat rendszeresen hamisít médialogókat és koordináltan posztol feltört közösségi média fiókokból. Bár a videók elérése az X-en egyenként alacsony, más platformokon a kapcsolódó Ukrajna-ellenes tartalmak összesen közel 290 ezer megtekintést értek el.

A mostani orosz beavatkozási kísérlet Buda Péter szerint március 23-án indult, amikor Vlagyimir Kornyilov Kreml-barát propagandista egy Telegram-posztban bedobta a „magyar Majdan” narratíváját, azt írva: „Mindenki érti, hogy Ukrajna Maidanra készül Magyarországon.” Két nappal később az orosz állami RT hírcsatorna már arról cikkezett, hogy egy Orbán-győzelem kiválthat-e egy „szteroidon pörgetett Majdant”.

A LetsData nevű elemzőcég kutatói szerint a kampány célja egyértelmű.

„Ez a narratíva azt célozza, hogy hiteltelenítsen minden lehetséges tiltakozást, és delegitimálja Orbán ellenzékét” – közölték.

A dezinformációs műveletben a Kreml-barát és a magyar kormányközeli narratíva lényegében megegyezik: Brüsszel és Kijev beavatkozik a választásba, Orbán Viktor győzelme esetén pedig zavargások vagy puccs jöhet. Ezzel szemben független elemzők egy koordinált orosz dezinformációs műveletet látnak, amelynek célja az ellenzék és a lehetséges tiltakozások hiteltelenítése.

Az elkövetkező napok Buda Péter szerint kritikusak lehetnek.

A műveletek legvalószínűbb forgatókönyve szerinte valamilyen közintézmény megtámadása vagy tömegrendezvények felhasználása olyan tömegriadalom keltésére, amely erőszakba fordulhat át és amely aztán a résztvevők fizikai épségét is fenyegetheti.

„Képzeljünk el például egy súlyos pánikot egy zsúfolt tömegrendezvényen, ahonnan mindenki menekülni próbál” - írja a nemzetbiztonsági szakértő.

Mindez szerinte ürügyet adhat olyan propaganda-tevékenység kifejtésére vagy vészforgatókönyvek alkalmazására a kormány részéről, amely alapjaiban befolyásolhatja a választást vagy akár annak elhalasztását is eredményezheti, nem beszélve a választást követő időszak történéseinek befolyásolásáról egy hamis zászlós narratíva mentén.

 


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk