Bírálta Putyint, egy nap alatt elvették az egyik legnagyobb orosz oligarcha vagyonát
Amikor február 24-én, néhány órával az invázió kezdete után a Kremlbe rendeltek 37 orosz oligarchát, hogy Putyinnal találkozzanak, többen valóságos sokként élték meg az eseményt. A Washington Post idézi az egyik résztvevőt, aki szerint voltak, akik megszólalni sem tudtak.
Több mint két óra hosszat várakoztatták őket, mielőtt az elnök megjelent a Katalin-teremben, így volt idejük eltöprengeni azon, hogy milyen sorsa lesz azoknak az üzleti birodalmaknak, amelyeket felépítettek.
– mondta egyikük. Putyin ugyan a megbeszélésen azt ígérte nekik, hogy Oroszország a világpiac résztvevője marad, a kijelentését a nyugati szankciók gyorsan megcáfolták.
Ennek ellenére az oligarchák közül nyilvános kritikát azóta is csak kevesen gyakorolnak Oroszországban. Aki mégis, az hamar megtapasztalja, milyen is az, amikor a Kreml teljes erővel lesújt rá.
Ahogy például Oleg Tinkovra, Oroszország egyik legnagyobb bankjának alapítójára. Az oligarcha vagyonát tavaly még kilencmilliárd dollárra becsülték. Miután azonban április 19-én egy posztjában őrültségnek nevezte a háborút, másnap az orosz kormányzat emberei megjelentek a bankjában, és közölték, hogy államosítani fogják az egészet, hacsak nem szakítanak meg minden kapcsolatot az alapítójukkal. Tinkov a New York Timesnak azt mondta, kényszerítették, hogy aprópénzért adja el mindenét. Részesedéséért a valós érték 3 százalékát kapta meg.
Nem csoda, hogy a legtöbben csak név nélkül merik elmondani, mit is gondolnak valójában Putyin háborújáról.
„Egy nap alatt tették tönkre, amit sok-sok év alatt építettünk fel. Ez katasztrófa” - vélekedett a Washington Postnak nyilatkozva egyikük.
Az amerikai lapnak orosz milliárdosok, bankvezetők, jelenlegi és korábbi tisztségviselők sora mondta el, hogyan játszotta ki őket egyre jobban elszigetelődő elnökük, és hogy mennyire tehetetleneknek érzik magukat, mert Putyin belső köre szinte kizárólag keményvonalas biztonsági tisztekből áll.
A lap ugyanakkor megjegyzi, hogy négy olyan oligarcha, akik még Borisz Jelcin elnöksége idején gazdagodtak meg, a háború kitörése óta elhagyta Oroszországot. A legnagyobb név közöttük Anatolij Csubajsz, a Kreml különleges megbízottja a fenntartható fejlődés ügyében, aki valaha a Jelcin-korszak privatizációs atyaistene.
Olyanok is vannak, akik Tinkovnál jóval óvatosabban ugyan, de nyilvánosan is megfogalmazták fenntartásaikat.
Vlagyimir Liszin, a 90-es években felkapaszkodott acélmágnás például bírálta azt az orosz parlamentben elhangzott javaslatot, hogy a külföldi vásárlók a gázon kívül más termékekért is rubelben fizessenek. Egy moszkvai lapnak nyilatkozva Liszin kijelentette: egy ilyen intézkedés aláásná azokat az exportpiacokat, amelyekért Oroszország évtizedekig harcolt.
Vlagyimir Potanyin, a Norilsk Nickel konszern tulajdonosa, aki szintén fontos szereplője volt az 1990-as évek privatizációinak, figyelmeztetett: az a terv, hogy elkobozzák az Oroszországból a háború miatt kivonuló külföldi cégek bankszámláit, tönkretenné a befektetői bizalmat az ország iránt, amely visszazuhanna az 1917-es forradalom előtti szintre.
Oleg Gyeripaszka aluminiumbáró, ugyancsak a Jelcin-korszak egyik kegyeltje „beteg dolognak” nevezte az ukrajnai háborút, és azt jósolta, hogy a szankciókból következő gazdasági válság háromszor olyan súlyos lesz, mint az 1998-as pénzügyi válság, amely megrendítette Oroszországot. Gyeripaszka ugyanakkor Telegram-posztjában azt is hozzátette, a Nyugatot is elítéli „a minden oldalról elindított pokoli ideológiai mozgósítás miatt.”
- állítja Szergej Pugacsov, aki egykor maga is Oroszország egyik leghatalmasabb oligarchája volt, de kegyvesztett lett, és már évekkel ezelőtt külföldre menekült.
Szerinte a Putyin legbelsőbb köréhez tartozó szentpéterváriak még inkább hallgatnak. A Putyin ideje alatt mesésen meggazdagodó Gennagyij Tyimcsenko, Jurij Kovalcsuk és Arkagyij Rotenburg valószínűleg sohasem fordulnának szembe az orosz elnökkel. „Együtt kezdték vele, ő tette őket gázmilliomosokká. Miért harapnának bele a kenyéradó kézbe?” - teszi fel a költői kérdést Pugacsov.
Szerinte Moszkvában nagyon sok üzletembert és tisztviselőt amúgy sem nagyon zavar Oroszország növekvő elszigeteltsége. Eszükbe sem jut Putyint hibáztatni a háború miatt, maximum a hadsereg felkészületlenségét bírálják.
„Ebbe az elitbe sok miniszter is beletartozik, akik dollármilliókat halmoztak fel magánszámlákon, és házaik vannak szerte Európában. Ha a szankciók miatt nem utazhatnak, még mindig ott van nekik a hazai üdülőparadicsom, a Fekete-tengeri Szocsi” - véli Pugacsov.
Szerinte a lakosságot egyelőre elkábíthatja az állami propaganda, amely eltitkolja a valóságos orosz veszteségeket és a szankciók várható hatását, de három hónap múlva az üzletek és a gyárak felélik tartalékaikat, és a halottak számát sem lehet a végtelenségig titkolni. Pugacsov úgy gondolja, ha az ukrajnai háború elhúzódik, a vagyonosok is érezni fogják veszteségeket, és akkor kitörhet a háború Oroszországon belül is az elitcsoportok között.
