“Beleszerettünk Stirlingbe, és tudtuk, hogy itt szeretnénk majd letelepedni”
Brigi és férje több mint tíz éve él Skóciában. Azt tudta, hogy a diploma megszerzése után külföldön szeretne majd dolgozni, de hogy pont itt köt ki, azt akkor még nem is sejtette. Nem véglegesnek szánták a kintlétüket, de gyermekeik megszületése után úgy érezték, hogy jobb, ha maradnak.
Kalandos előzmények után jutottak el oda, hogy beilleszkedtek, saját lakásukban élnek, a három gyereknek meg tudják adni, amit szeretnének. A sok munka után ma már élvezni is tudják az életet.
A letelepedésükről, a családalapításról, az egészségügyről és az oktatásról is kérdeztük őket.
Út Skóciába
Már harmadéves főiskolásként megfogalmazódott bennünk, hogy a diploma megszerzése után külföldön szeretnénk szerencsét próbálni. Negyedévesként már azt szerveztük, hogy milyen módon juthatunk ki Skóciába.
Korábban mindketten dolgoztunk Németországban, azt tudtuk, hogy nem oda szeretnénk visszamenni. Mivel az angol volt a kedvenc nyelvem, így adódott, hogy ilyen nyelvterületre kéne menni. Londonban jártam már diákként is, és dolgoztam is ott au pairként, de a város nem vonzott.
Egy ügynökségnél érdeklődtünk, és Skóciát, vagy Írországot jelöltük meg, mert a mesés táj mindkettőnket érdekelt.
Kilátás az otthonukból
Végül 2006 szeptemberében érkeztünk ki. Én azóta is ugyan abban a pubban dolgozom, bárosként, pultosként. Andrisnak – aki akkor még csak a barátom volt – egy neves szállodában ajánlottak mosogatói állást, de elfogadta, hogy egymás közelében maradhassunk.
Úgy terveztük, hogy két évet maradunk, egyrészt kalandvágyból, másrészt, hogy annyi pénzt összeszedjünk, amennyivel otthon normális életet kezdhetünk majd.
A párom hamar megszerette Skóciát, ő már nem is akart hazamenni. Nekem a családom, a barátaim nagyon hiányoztak. Csak később, a nagy gazdasági válságot követően fogadtam el, hogy ez lesz az új hazám. Utólag jöttem rá, hogy én tényleg megéltem a kultursokk minden fázisát. Ma már nem tervezzük, hogy visszamegyünk Magyarországra, bár ki tudja, talán nyugdíjasként visszatérünk…
St Andrews tengerpart
Sokan segítettek
A kezdetekben csak jó élmények értek. Senkit nem ismertünk, de egyből befogadtak minket. A munkatársaim, és még a főnököm is segített, így tudtunk regisztrálni a bevándorlási hivatalnál, így lett társadalombiztosítási kártyánk és szállásunk is. Mindenki azonnal elfogadott, még a szomszédok is kedvesek voltak, bárhol is laktunk.
A legmeglepőbb ez a segítőkészség és barátságos hozzáállás volt. Tárt karokkal várták azokat a bevándorlókat, akik szorgalmasak, dolgozni akarnak és nem a segélyekből akarnak boldogulni.
Ritka volt a bevándorló
Mikor mi idekerültünk, még nagyon kevesen jöttek erre a területre, Glasgowban és Edinburghban sem nagyon lehetett látni afrikai vagy ázsiai embereket. A munkatársaim még magyart sem láttak soha, sőt itt a mai napig én vagyok az egyetlen külföldi.
A skót nyelv volt a legnehezebb. Hiába tudtam jól angolul, alig értettem őket.
Andris a kiutazásunk előtt ugyan járt nyelvtanfolyamra, de itt semmire nem ment vele. Viszont így előnye lett, hiszen ő az itteni skót akcentust tanulta meg. Nekem még most is megvan a kelet-európai akcentusom, bár már egy kis skót is vegyül hozzá. Ha a skótok egymás között beszélnek, akkor még sokszor most sem értem őket, mert annyira gyorsbeszédűek, és persze a mai napig tanulok új kifejezéseket. De eljutottunk oda, hogy felismerjük már a brit angol különféle nyelvterületeit.
Stirlingbe azonnal beleszerettek
Glasgow és Edinburgh között, egy híres, történelmi településen, Stirling külső részén élünk, a belváros fél óra sétára van csak. Sok a park, van itt erdő, hegyek, még a felföldi magaslatok is idelátszanak, csodálatos a környék.
Kezdetben egy szobát béreltünk máshol. Másfél évvel később, mikor megszületett a kislányom, akkor költöztünk ide.
Annyira beleszerettünk a helybe, hogy eldöntöttük, itt lesz majd az otthonunk.
Sajnos a korábbi megtakarításainkat odahaza fektettük be, és azok értéke nagyon lecsökkent, majd a válság után az itteni bankok is szigorítottak a hitelfeltételeken. Végül 2016-ban teljesült az álmunk, akkor vettünk egy házat, szép nagy kerttel.
Barátokra leltek
Az évek során sok barátunk lett. A munkahelyemen nagyon jóban vagyok a munkatársaimmal, de még a főnök is jó fej. Majd a gyerekek születése után sok párt ismertünk meg a baba-mama klubban, az oviban és az iskolában is, akikkel ma már nagyon szoros a kapcsolatunk.
A gyerekek is jól megértik egymást a többiekkel, rendszeresen tartunk házibulikat és kempingezni is voltunk már közösen.
Loch Lomond
North Berwick
Ochill Hills
De például a harmadik gyerekem megszületése után rávettem magam, hogy eljárjak egy fitnesz edzésre, és ott is jó barátaink lettek. Innen hívtak meg az első skót esküvőre is.
A férjem is kiélheti magát, már odahaza is makettezett, itt pedig bekapcsolódott egy klubba, akikkel összejárnak, kiállításokra jutnak el, saját standjaik is vannak.
Nemrég alapítottunk egy olvasó klubot néhány anyukával. Velük összejárunk havonta egy pubban, és iszogatás mellett beszélgetünk a könyvekről.
Gyerekbarát hely
Az iskolai szünetekben – ha csak tehetjük – kirándulni megyünk, igyekszünk felfedezni ezt a csodálatos országot, rengeteg a látnivaló. Így találtunk rá egy remek kempingre egy tó partján, ahol luxus faházakban lehet lakni, még jacuzzi is van hozzá. Ide, az Argyll Forest vidékére már többször visszatértünk.
Edinburgh
Sok az ingyenes és színvonalas múzeum is, ahol a gyerekek is mindig nagyon jól érzik magukat és lelkesen jönnek velünk.
A helyi könyvtárba is járunk, ahol szintén tartanak gyerekfoglalkozásokat. Például a nyári szünetben kapnak egy füzetet, amibe minden elolvasott könyv után kapnak egy színes, szagos matricát. Mindig más a kihívás témája. De ha valaki két könyvet elolvas, akkor kap egy bélyeget, amivel ingyen mehet úszni vagy korcsolyázni. A cél a hat könyv, így akár háromszor is kaphatnak bélyeget egy-egy akcióban. Aki pedig mindent elolvas, az egy ingyenes belépést kap, például a közeli Safari Parkba. A tanévkezdéskor pedig a könyvtáros ünnepélyes keretek között névre szóló oklevelet és medált ad a gyerekeknek.
A könyvtárban
Szeretik a szorgalmas magyarokat
A pub, ahol dolgozom, egy 125 éves családi vállalkozás. Így több főnököm is van. Az elején voltak kellemetlenségeim az akcentusom miatt, nagyon figyelnem kellett, hogy mit mondanak. Az angollal nem volt bajom, hisz több nyelvvizsgám is volt már, de hozzá kellett szoknom a skót angolhoz. A kollégáim nagyon rendesek voltak, sokat segítettek. Ahhoz külön hozzá kellett szoknom, hogy az akcentusom nagyon érdekes nekik, a mai napig lenyűgözi őket. A vendégek is gyakran kérdezik, hogy honnan érkeztem.
Mivel a skót munkamorál alacsonyabb, ezért
gyakran dicsérik a magyarokat a szorgalmukért.
A skótok például megteszik azt, hogy ha nincs kedvük dolgozni, vagy nagyon másnaposak, akkor beteget jelentenek.
Andris a mosogatói munkából lépdelt fokozatosan előrébb. Több helyen is dolgozott, a végén főszakács lett. Most egy átképzés után a brit gázműveknél van, és okos órákat szerel, illetve a karbantartásukat végzi.
A kezdetekben a cél az volt, hogy minél több pénzt gyűjtsünk össze, ezért rengeteget dolgoztunk. A gyerekek megszületésével kezdtünk lelassulni, és ma már megvan az egyensúly, tudjuk élvezni is az életet.
Gyakran hazajárnak
Magyarországra évente egyszer megyünk, általában nyáron három hétre, hogy kiélvezzük a meleget, a Balatont, a strandot. A gyerekek is mindig nagyon szeretik és várják, hogy találkozhassanak a nagyszülőkkel. Amúgy napi szinten tartjuk az otthoniakkal a kapcsolatot az interneten keresztül. Az elmúlt években többen is eljöttek hozzánk látogatóba, hogy szétnézzenek kicsit Skóciában.
Argyll Forest
Brigi tapasztalt anyuka, így az oktatásról és az egészségügyről is mesél nekünk egy következő alkalommal.
Fotók: Brigi, a szerző, Pixabay
