Mészárosék tényleg 35 évre beleültek a tutiba az autópálya-koncesszió elnyerésével?
Múlt hét végén jelentette be Rogán Antal, hogy megvan a 35 évre szóló autópálya-koncesszió nyertese: a három induló közül a magyar magántőkealapok által szervezett pályázat nyert, amely a kiszivárgott hírek szerint Mészáros Lőrinchez és Szíjj Lászlóhoz köthető.
A több ezer milliárd forintos üzlet számos aggályt felvet, ezekről beszélgettünk Nagy Gabriellával, a Transparency International Magyarország közpénzügyi programjainak vezetőjével.
– Laikusok kedvéért: mit jelent pontosan a koncesszió? Mivel bízta meg az állam a nyerteseket, miről mond le és mit vár el a pénzért cserébe?
– Az első számú probléma, hogy bár a kormány valóban koncessziónak hívja, a mi álláspontunk szerint nem erről van szó, sokkal inkább egy bújtatott közbeszerzésről. Ennek célja, hogy az ország teljes gyorsforgalmi úthálózatának (kivéve az M5-öst és az M6-ost, amelyek egyelőre egy másik koncesszióban vannak) működtetését, felújítását és bővítését odaadják 35 évre egy magántőkealapokból álló konzorciumnak. A szerződést nem ismerjük, de a sajtóhírekből az derült ki, hogy összesen 2000 kilométerről van szó, és kilométerenként 96 millió forintot fizet az állam.
Itt kezdődnek a gondok, mivel a koncesszió a magyar és az uniós irányelvek szerint is azt jelenti, hogy az eljárás tárgyát (jelen esetben az úthálózat működtetését), annak hasznosítását átadják az arra jogosultnak, méghozzá a kockázatokkal együtt. Normális esetben ez úgy valósulna meg, hogy a győztes konzorcium beszedi az útdíjakat, amelyek vagy fedezik a költségeit, vagy nem. Vagy van rajta nyeresége, vagy nem.
Aggályos az is, hogy mivel magántőkealapok nyertek, nem tudjuk, valójában kik a tulajdonosok. A sajtóban ugyan rebesgetik Mészáros Lőrinc és Szíjj László nevét, hivatalos információ azonban nem elérhető erről. Ráadásul egy magántőkealapnak nincsenek gépei, se munkásai, tehát a felmerülő munkákat majd alvállalkozókkal fogják elvégeztetni, miközben a profitot elteszik.
– Milyen forrásból kapja majd a pénzt a nyertes konzorcium, és mivel járhat vajon, hogy megszűnik a verseny ebben a szektorban?
– Rogán Antal szerint a beszedett útdíjakból, ami gyakorlatilag a mi pénzünk. Ez egy hatalmas szektor, és most 35 évre lezárják a verseny elől. Normális esetben, ha az állam egy-egy szakaszt megépíttet vagy felújíttat, mindig újra és újra versenyezteti a cégeket. Itt viszont erről többé nem lesz szó, gyakorlatilag nem fogjuk tudni, miért azok kapják a több ezer milliárd forintos nagységrendű közpénzt, akiket alvállalkozóként megbíznak. Akár haveri alapon is odaadhatják a munkát a hozzájuk közel állóknak, olyan új cégeknek esélye sem lesz belépni a piacra, akik nincsenek jóban a magántőkealappal.
Ráadásul a 35 év amiatt is rettentően hosszú idő, mert nem tudjuk, milyen technológiák jelenhetnek meg addig, amelyek miatt adott esetben más típusú autópályákra lesz szükség. Képzeljük el, mi lett volna akkor, ha 1989-ben 35 éves koncessziót kötnek egy írógépgyártóval. Ebben az esetben még a mai napig is szállítanák az írógépeket a minisztériumokba. És mivel ekkora idősávot egyetlen vállalkozó sem lát be, nyilván beárazzák a bizonytalanságot, az előre nem látható kockázatokat az ajánlatukban. A végösszeg így egy évre leosztva is sokkal nagyobb lesz annál, mintha rövidebb időre kötöttek volna szerződést.
– Az Európai Unió nem tehet semmit?
– Rogán Antal nagyon határozottan kijelentette, hogy Brüsszelnek ehhez semmi köze, nem indíthatnak kötelezettségszegési eljárást, mert ebben egy fillér uniós pénz sincs.
A vizsgálat ezért teljesen jogos, és ha azt állapítja meg a Bizottság, hogy ez valójában nem koncesszió, hanem közbeszerzés, amit nem lehet 35 évre megkötni, akkor egyszerre két irányelv megsértését is kimondhatják.
– Van ebben az üzletben bármi kockázat a győztesek oldalán, vagy mondhatjuk, hogy a mostani döntéssel hosszú évtizedekre beleültek a tutiba?
– A konkrét szerződés ismerete nélkül ezt is csak megtippelni lehet, de az alapján, amit Rogán Antal elmondott, nekem úgy tűnik, hogy túl nagy kockázatot nem vállal a koncesszió jogosultja. Az eljárást megindító hirdetményből kiderül, hogy a fix díjon felül még különféle egyéb díjakat is megtérít majd neki az állam, például akkor, ha extra munkákat vállal. Az árfolyamkockázatot emlegette még Rogán, majd meglátjuk, a gyakorlatban ez mekkora rizikót jelent.
– Miért lett pont 35 év? Volt már korábban más példa arra, hogy ennyi időre átadta az állam valaminek az üzemeltetését?
– A 35 évet valószínűleg egy nagyon régi, talán 1991-es törvényből emelték át, abban szerepelt. A koncessziók intézményét tipikusan például bányászati jogok átadására találták ki. A jelenleg is érvényes uniós szabályozást 2014-ben fogadták el. Abban az szerepel, hogy ha egy koncessziót 5 évnél hosszabb időre kötnek meg, azt külön számításokkal kell megindokolni. Ezeket a számításokat jó lenne látni, mi pert is indítottunk érte, amit egyébként másodfokon megnyertünk, de felülvizsgálatra a Kúriához került az ügy.
– Az egyszeri autópálya-használó mennyit észlelhet az egész üzletből? Drágulhat-e például emiatt a matrica?
– Mivel továbbra is az állam szedi be a díjakat, erről ők döntenek. De van egy másik tényező is, amit nem árt felidézni a kérdés kapcsán. Pár évvel ezelőtt összeomlott egy autópályahíd Genova mellett, akkoriban sokat szerepelt a hírekben. Ezzel kapcsolatban tudni kell, hogy Olaszország az egyetlen EU-s ország, ahol a teljes úthálózat ki van adva koncesszióba.
– A kormány szerint Mészáros Lőrinc személye nem játszott szerepet az eredményben. Elképzelhetőnek tartják, hogy ez tényleg tisztán szakmai döntés volt, mint ahogy állítják?
– A tárgyalásokon eredetileg három szereplő vett részt: a győztes magántőkealap, amely mögött elvileg Mészáros áll, a Strabag és a Colas konzorciuma, valamint egy Dömper Kft. nevű magyar cég. Végső ajánlatot viszont a Strabag és a Colas már nem adott, egyelőre nem világos, pontosan miért nem. Maradt tehát a Mészáros-féle magántőkealap és a Dömper Kft., utóbbi viszont nagyon kis cég egy ilyen nagyságrendű feladathoz, tehát nem is tudtak volna érvényes ajánlatot tenni. A lényeg, hogy hiába tűnik úgy első ránézésre, valójában nem volt igazi verseny.
– Rogán azzal is érvelt, hogy inkább Mészáros nyerjen, mint egy külföldi. Valóban jobb a magyar államnak (és közvetve az adófizetőknek) ez a kimenetel?
– Én személy szerint úgy gondolom, nem az a fő kérdés, magyar vagy külföldi magáncégek végezzék-e el inkább ezt a közfeladatot, mivel egyszerűen állami kézben kellett volna tartani. Ez a kiindulópont, de ha már belemegyünk, arról is lehetne vitatkozni, a Strabag mennyiben külföldi. Van egy magyar leányvállalatuk, ezen keresztül indultak, ez a cég pedig ugyanúgy magyarokat alkalmaz és itt fizet adót. Tehát szerintem nem indokolt ennek mentén különbséget tenni, de hangsúlyozom, a véleményem az, hogy alapvetően állami feladatról van szó.
– Van-e bármi lehetősége egy jövőbeni kormánynak a szerződésből való kihátrálásra?
– Hazai színtéren nem sok lehetőség van megtámadni, mivel ezt csak valamelyik versenytárs tehetné meg, a Dömper Kft. pedig aligha fogja. Van még pár szervezet, akik hivatalból is indíthatnának eljárást, például a Közbeszerzési Hatóság vagy a Legfőbb Ügyészség, de erre sem adnék túl nagy esélyt a korábbi tapasztalatokból kiindulva.
Még ha ezt a Fidesz nem is tenné meg, hanem inkább bevállalnák a bírságot, egy majdani új kormány erre az ítéletre hivatkozva könnyebben kihátrálhatna.