SZEMPONT
A Rovatból

Aranyat ér, ha a diákok osztályozzák a tanárokat – mindenhol be kellene vezetni?

A vépi magyartanárnő saját felmérése nem egyedi eset, de a módszer még nem elég kiforrott, hogy mindenhol kötelezővé tegyék.
Fotók: Pixabay - szmo.hu
2018. január 28.



Bejárta az internetet egy Vas megyei tanárnő Facebook-posztja, amelyben közzétette saját féléves teljesítményére vonatkozó ”bizonyítványát”, melyet diákjai értékelése alapján állított ki magának. Az általa tanított középiskolások 1-től 5-ig értékelhették munkáját különböző szempontok alapján, amelyekből a pedagógus összesített átlagot számolt osztályokra lebontva, így születettek meg a jegyek. Már harmadik alkalommal kérdezte meg a diákokat, hogy visszajelzéseket szerezhessen a munkájáról, a végeredményt pedig meg is osztotta a Facebookon.

„Minden félévben értékeltetni szoktam magamat velük - ha én értékelem az ő munkájukat, nekik is joguk van ugyanehhez! És valóban értékes visszajelzés”

– írta válaszként az egyik kommentre Babai-Mező Borka.

Megkerestük a tanárnőt, aki kérdésünkre elmondta, hogy ez nem egy új szokás, pályája kezdete óta mindig kért értékelést a gyerekektől – eleinte szövegesen, egy éve már egy ötfokú skála szerint.

„Nem tudom, honnan indult az ötlet. Nekem természetes volt, hogy tudni szeretném a diákok véleményét az óráimról, és írásban, anonim módon néha könnyebb őszintének lenni – mondta. „A diákok komolyan szokták venni a kérésemet - ez abból is látszik, hogy egy "értékelési lapon" belül is simán kaptam 1-től 5-ig mindenféle érdemjegyet. Tehát mondjuk nem rutinból hármasozták végig, hanem elgondolkodtak a szempontokon. Nyilván akad olyan is, aki "eltrollkodja" a válaszadást - de nagyon kevesen voltak ilyenek. Azt hiszem, azt is érzékelik ezen keresztül (is), hogy partnernek, nem "alapanyagnak" tekintem őket."

A táblázatba foglalt eredmények alapján a gyerekek megbízhatónak, őszintének tartják a tanárnőt, és elégedettek szakmai tudásával. Az órákon való rendfenntartás viszont szerintük továbbra sem az erőssége, valamint a tananyag érdekessé tételében és a módszerek változatosságában is van még hová fejlődnie.

Ha jobban megvizsgáljuk az osztályzatokat, feltűnik, hogy a 10.c volt a legszigorúbb Borka tanárnővel – mint kiderült, éppen a saját osztálya. „Kritikus és őszinte csapat” – magyarázta, jelezve ezzel azt is, hogy nincs harag.

A magyartanárnő persze igyekszik valóban figyelembe venni a visszajelzéseket, ennek megfelelően folyamatosan változik a hozzáállása is. Mint elmondta, a saját elvárásrendszere szerint összeállított szempontrendszerét több kollégája is elkérte tőle, de nem tudom, készült-e belőle végül "bizonyítvány".

„Több ilyen tanár kell!”

Ahogy az általában lenni szokott, vannak, akik még a jóban is hibát látnak - nem volt kivétel ez alól a vépi pedagógus Facebook-bejegyzése sem. Többen például az átlagszámításban véltek hibákat felfedezni, míg másoknak a kutatási módszer (vagy annak hiánya) szúrt szemet, valaki pedig azt kifogásolta, hogy nem Excel-táblázatban készült a kiértékelés. A legtöbben azonban nem győztek ámulni a tanárnő bátorságán, és szívből gratuláltak neki.

„Nagyon jónak gondolom a hozzáállást, amit ezzel a bátor ötlettel képvisel!”

„Egy igazi pedagógus, példaértékű, csak ritka, mint a fehér holló”

„Még csak hasonlóról sem hallottam eddig.”

„Több ilyen tanárra lenne szüksége ennek az országnak!”

„Nagyra becsülöm a hozzáállásodat! Több ilyen pedagógus kell, aki ennyire elhivatottan űzi a hivatását.”

„Talán Ön az egyetlen hiteles pedagógus az országban.”

Többen tovább is gondolták Borka tanárnő ötletét:

„Kellene indítani egy új osztályt a tanárnőnek, ahol a kollégákat tanítják.”

„Be kellene vezetni minden iskolában. Kiderülne ki az alkalmatlan.”

„Na ezt kéne kötelezővé tenni minden tanárnak és aki megbukik valamiből, annak kötelezően továbbképzésre menni.”

„Ha a tanárok többsége így gondolkodna nem itt tartana az oktatás!”

Egyetemen, főiskolán ez "alap"

Noha a tanárnő bátor módszerén sokan elcsodálkoztak, azért nem annyira ritka, hogy a tanulók értékelhetik oktatóikat, bár ez inkább a felsőoktatásban vált szokássá.

Több magyar egyetemen és főiskolán is minden félévben ki lehet tölteni egy kérdőívet papíron vagy a tanulmányi rendszeren (ETR, Neptun) keresztül, az eredmények viszont nem mindenhol kerülnek nyilvánosságra. Van azonban egy olyan oldal, ahol a felsőoktatásban tanulók szabadon osztályozhatják tanáraikat, ezek pedig mindenki számára láthatóak is. A MarkMyProfession weboldalt 2009-ben hozták létre azzal a céllal, hogy az oktatók visszajelzéseket kaphassanak munkájukról, a diákok pedig mások véleménye alapján tájékozódhassanak róluk. A hallgatók öt szempont – követelmények teljesíthetősége, tárgy hasznossága, segítőkészség, felkészültség, előadásmód – alapján értékelhetik tanáraikat 1-től 5-ös skálán, valamint arról is szavazhatnak, hogy az illető szexi-e. Ezen kívül szövegesen is értékelhetik a teljesítményüket, ajánlhatják őket vagy akár óva is inthetik tőlük társaikat. Bár kétségtelenül van hasznos funkciója, az értékeléseket negatívan befolyásolja az, hogy bárki regisztrálhat és használhatja az oldalt anonim módon, akár más intézmények oktatóit is véleményezheti.

A tanároknak is jól esik az elismerés

diakok

Középiskolai szinten kevésbé elterjedt a tanárok munkájának véleményezése, ám néhány intézményben igenis foglalkoznak a diákok véleményével.

A Budapesti Gazdasági Szakképzési Centrum Keleti Károly Közgazdasági Szakgimnáziuma például még meg is jutalmazza a tanulók által megválasztott, összességében a legjobb munkát végző tanárokat. Az Arany kréta-díjat minden tanév végén osztják ki már tizenöt éve.

„Minden gyerek minden őt tanító tanárról mond véleményt, nagyjából húsz kérdés megválaszolásával. Megkérdezzük például, hogy pontosan tartják-e az órát, elég felkészültek-e, objektíven osztályoznak-e” – mondta el Veszpréminé Zalka Julianna igazgató-helyettes.

Elmondása szerint a diákok is támogatják az éves felmérést, szívesen válaszolnak a kérdésekre, és mindig várják az eredményt. Az értékelés összesítése csak az igazgatónő számára látható, az eredményhirdetés alkalmával pedig a legjobb három tanár (sorrend nélkül) kaphatja meg az Arany kréta-díjat megtestesítő ajándéktárgyat a tanévzáró ünnepélyen. Vannak, akik már többször is kiérdemelték ezt a megtiszteltetést, ők egy örökös emlékplakettel is gazdagabbak lettek.

Ennél azonban sokkal fontosabbak és értékesebbek a gyerekek visszajelzései. Minden tanár megkapja a saját magára vonatkozó értékelést is, amelyekből igyekeznek következtetéseket levonni és tanulni belőlük.

„Valóban érzékenyen reagálnak rá – valaki beszél is róla, mások inkább nem, de tudjuk, hogy foglalkoznak vele. Mindenki egy kicsit végiggondolja, hogy miket írtak róla, és a következő alkalmakkor tényleg próbálnak változtatni ezeken – mondta az igazgató-helyettes.

Az egyetlen igazi visszajelzés

„A diákok értékelése nagyon fontos és tulajdonképpen nélkülözhetetlen az iskolában. Ki más látná jobban azt, hogy mi hat rájuk jól és rosszul, mi az, amiben eredményesek vagyunk? A tanári munka java ugyanis nem értékelt, tehát igazából a gyerek tud visszajelzéseket adni”

– mondta el érdeklődésünkre Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke.

Az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskolájának vezető tanára szerint sokféle módszerrel lehet mérni a tanulók elégedettségét, ám ezek nagy része anonim módon zajlik, pedig még hasznosabb lenne, ha a tanárok tudnák, kitől származnak a negatív vagy pozitív értékelések. Ahhoz, hogy a gyerekek ne tartsanak a megtorlástól, és névvel vállalják véleményüket, segíteni kell őket abban, hogy „merjenek tárgyilagos, bíráló, de nem sértő mondatokat írni. Nyilván sok veszélye van ennek, de a hozadéka sokkal több.”

A magyartanár szerint „az más kérdés, hogy egy jó állapotú tanártársadalom kellene hozzá. Annál több innovativitást, rugalmasságot, fejlődést lehet követelni a tanároktól, minél jobbak a körülmények.”

Mint elmondta, minden tanárnak fontosak a munkájára vonatkozó vélemények: a pályakezdők számára különösen, hiszen a pozitív és negatív visszajelzések alapján alakul ki a pedagógusi személyiségük, a jó ideje a pályán lévő tanárok pedig fel tudják mérni, hogy a régi, jól bevált szokások, módszerek még mindig működnek-e.

„Aki nem unta meg a pályáját, és nem csak ”fát vág”, annak számítanak ezek az értékelések, mert formálhatja a munkájához és a gyerekekhez való viszonyát”- fogalmazott Arató László.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a Trump-Putyin találkozóról: Amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete
A biztonságpolitikai szakértő szerint Putyin elérte, amit akart, Trump pedig önmagát tette meg békeszervezőnek. Tarjányi Péter szerint a legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt.


„A világ figyelt. A háború nem állt meg. És amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete. Nincs áttörés. Csak egy asztal. A találkozó nem hozott megállapodást. Nincs tűzszünet. Nincs aláírt egyezmény. Van viszont egy tervezet, amit Trump és Putyin kidolgozott, Ukrajna és Európa nélkül. Ez nem béketeremtés. Ez békéről való tárgyalási keret felkínálása, Ukrajna feje felett” - írja a Trump-Putyin csúcstalálkozóról Facebook-oldalán megosztott elemzésében Tarjányi Péter.

A biztonságpolitikai szakértő szerint

„Putyin elérte, amit akart: fogadták hivatalosan az USA-ban, Trump partnerként kezelte, nem született új szankció, nincs tűzszünet, tehát a háború folytatódhat. Ez diplomáciailag óriási előrelépés Moszkvának, anélkül, hogy bármit engedett volna”.

Tarjányi szerint Trump önmagát tette meg békeszervezőnek, ez pedig kampánystratégia is.

„Trump úgy akar visszatérni, mint aki békét tud hozni. De ehhez előbb meg kell teremtenie a háború folytatásának lehetőségét is. És ezt most megtette. Mert jelenleg a harc megy tovább! Ukrajna és Európa a pálya szélén. Zelenszkijt nem hívták meg. Az európai vezetők csak értesítést kapnak, nem tárgyalófelek. A biztonsági garanciák nem NATO-keretűek, tehát nem kollektív védelmet jelentenek, csak Trump által vázolt ígéreteket”

- írta, majd hozzátette:

„Ez egyben stratégiai üzenet is: ha Európa nem egységes és nem lép fel önállóan, nem lesz megoldás.”

A szakértő számára ugyanakkor a legnagyobb kérdés, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt. „Mert erről senki nem mondott semmit. (...) A tervezet létezik, de nem hozták nyilvánosságra. Ez érthető, mert előtte Trump megmutatja Zelenszkijnek és az EU-nak” - fogalmazott a szakértő, aki szerint a tervezetben lehet szó területi kompromisszumról, a Krím elismeréséről, Donbasz orosz védnökségéről és akár Ukrajna NATO-tagságának tiltásáról is.

„Ez a találkozó nem a háború lezárásáról szólt, hanem a hatalmi szerepek újrafelosztásáról. Putyin visszatért a tárgyalóasztalhoz, Trump visszatért a középpontba és Európa, Ukrajna nélkül semmi nem lehet a »békéből«, ami még tűzszünet sem jelenleg. A kérdés mi derül ki az elkövetkező órákban, napokban a tárgyalásról, a konkrét hangulatról, esetleges nyomásgyakorlásról illetve a tervezet tartalmáról...Bizonyos szempontból többet vártam, bizonyos szempontból rosszabbat”

- zárta értékelését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Karikó Katalin: Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat
A Nobel-díjas kutató szerint a tudományellenesség erősödése és a támogatások megvonása komoly kockázatot jelenthet. A kutatóbiológus az amerikai egészégügyi miniszter legújabb döntése hosszú távon gyengítheti az ország felkészültségét egy új pandémia esetén.


Karikó Katalin kutatóbiológus szerint az Egyesült Államok komoly veszélybe kerülhet, ha a jövőben új pandémia tör ki. Úgy véli, hogy az mRNS-vakcinák fejlesztésének leállítása jelentős nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. „Amikor majd jön a következő pandémia, a fejlesztések leállítása hatalmas nemzetbiztonsági veszélyt fog előidézni. Akkor Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat” – fogalmazott a Magyar Hangnak adott interjújában.

Mindezt azután mondta el a Nobel-díjas tudós, hogy az amerikai egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr. nemrég

félmilliárd dollárral csökkentette az mRNS-vakcina kutatások szövetségi támogatását. Karikó szerint Kennedy minden döntését félreértésekre és hazugságokra alapozza, és már régóta ismert oltásellenes nézeteiről.

A kutató arra is kitért, hogy nem érti, hogyan erősödhetett meg ennyire a tudományellenesség az Egyesült Államokban. Megdöbbentőnek tartja, hogy tömegek örülnek annak, ha egy egyetem, például a Harvard, komoly támadások érik.

Felidézte, hogy amikor Magyarországon ellehetetlenítették a munkáját, elhagyta az országot, később pedig az Egyesült Államokból is távozott, miután a Pennsylvaniai Egyetemről elküldték.

Ezután Németországba ment, ahol a Biontechnél kezdett dolgozni – a cégről akkor még csak véletlenül, egy ismerősétől hallott.

Elmondta, hogy az mRNS-vakcinák mellékhatásai nem térnek el a hagyományos oltásokétól. Sokan mégis másképp gondolják, mert egyszerre sok felnőttet és idős embert oltottak be, akik az életkoruk miatt gyakrabban betegednek meg.

Karikó szerint az amerikai támogatások megvonása nem állítja meg a fejlesztéseket. Úgy látja, hogy az amerikai kutatók megtalálják a módját a folytatásnak, miközben Európában és Kínában továbbra is számos kutatás zajlik. Hozzátette, hogy ezeknek a vakcináknak a rákterápiákban is nagy szerepe lehet.

Jelenleg mintegy 150 különböző klinikai vizsgálat folyik világszerte mRNS-vakcinákkal, elsősorban különféle daganatos betegségek ellen. Három éve kezdtek személyre szabott mRNS-alapú oltásokat adni New Yorkban hasnyálmirigy-daganatos betegeknek, és a páciensek fele még ma is él, annak ellenére, hogy ez az egyik legagresszívebb ráktípus.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Ha innen is kiszorulnak a legszegényebbek, akkor végképp földönfutóvá válnak” - az Utcából Lakásba Egyesület az önazonossági törvényről
Kistelepülések sora szűrné ezentúl a beköltözőket, például büntetlen előélethez, érettségihez, szakképesítéshez kötnék, hogy valaki ingatlant vehessen náluk. Kovács Vera szerint mindez elsősorban a szegénységben élőket, azokon belül is a romákat sújthatja.


Van ahol érettségihez vagy szakképesítéshez kötnék a betelepülést, máshol a büntetett előéletűeknek tiltanák meg, hogy ingatlant vegyenek, vagy épp néhány tízezer forintot kérnének el, de olyan település is van, ahol minden egyes kívülről érkező ingatlanvásárlót előzetesen meghallgatna a képviselőtestület.

Mindezeket a helyi önazonosság védelméről szóló új törvényre hivatkozva vezetnék be az önkormányzatok, ami a hivatalos indoklás szerint elsősorban azt akadályozná meg, hogy újabb beköltözők tegyék élhetetlenné a már amúgy is túl sűrűn lakott budapesti agglomerációt vagy a Balaton környékét. A szigorításokat eddig azonban olyan települések tervezik bevezetni, mint Taktaharkány, Újlengyel vagy Vámosszabadi. Az Utcáról Lakásba Egyesület alapító-társelnökével, Kovács Verával arról beszélgettünk, milyen hatással lehet mindez a szegénységben élőkre.

– Feltételezhetjük, hogy a jogalkotó nem gondolt minden következményre.

– Feltételezem, hogy nem. De szerintem ez inkább egy gesztus a szélsőjobbnak, lehetőséget adva arra, hogy a települések kirekesszék az általuk nem kívánatosnak tartott beköltözőket, különösen a szegénységben élőket, ezen belül is a roma embereket. Az a gond, hogy azok a települések védekeznek leginkább ezek ellen a családok ellen, amelyeknek már csak ezek a települések lehetnének éppen megfizethetőek. Így csapdahelyzet jön létre: senki nem akar a legelmaradottabb településekre költözni, hiszen azok hátrányos helyzetűek. Oda azok mehetnének, akiknek nincs más lehetőségük.

Ha innen is kiszorulnak a legszegényebbek, akkor végképp földönfutóvá válnak.

Előfordult, hogy roma családok, teljesen függetlenül anyagi helyzetüktől, nem tudtak házat venni egy településen pusztán etnikai hovatartozásuk miatt.

– Felmerül a másik kérdés, hogyan kerülje el egy eleve szegény település a további gettósodást, ami szociálpolitikai szempontból sem kívánatos.

– Igen, de ezt nem kirekesztéssel, hanem felzárkóztatással kell kezelni. Többféle megoldás lehetséges. A már szegregálódott településeken fontos a munkahelyteremtés, a közműfejlesztés, a célok világos meghatározása. Egyes esetekben, például a Miskolc környéki szegregátumoknál az segíthet, ha ezeket a területeket bekapcsolják a város életébe.

Más esetekben viszont kívánatos lehet a szegregátumok megszüntetése, a lakók integrált környezetbe költöztetése, ahol munka, iskola és infrastruktúra is elérhető.

De minden település más: a földrajzi elhelyezkedés, a lakosságszám, a helyi adottságok meghatározzák, hogy hol melyik beavatkozás a leghatékonyabb. A jó programok azok, amelyekben helyi megvalósítók vesznek részt, és a valódi helyi igényekre reagálnak. Valahol a munkahelyteremtés a kulcs, máshol a szegregált lakóterület teljes felszámolása.

– Egy generációk óta mélyszegénységben élő családnál nem elég a költöztetés vagy a munkahelyteremtés. Szükség van szociális beillesztésre, mentorációra is, hogy valódi esélyt kapjanak.

– Valóban, a helyi igényeket ismerő szervezeteknek kellene ezeket megvalósítani szociális munkával. Ez a munka nagyon összetett. Nem gyámkodni kell felettük, hanem a lehetőségeket kell biztosítani számukra, amelyektől akár generációk óta el vannak zárva, és a részvétel módját is segíteni kell. Például

ha egy gyerek úgy nő fel, hogy a szülei sosem dolgoztak bejelentett állásban, csak napszámban, az teljesen kilátástalan helyzetet teremt. Ilyenkor egyszerre kell foglalkozni a szülőkkel és a gyerekekkel: meg kell tanítani, mit jelent rendszeresen munkába járni, havi fizetést kapni, és a tanulás értékét is meg kell mutatni.

Ez nehéz, mert az eredmények sokszor csak a gyerekeknél vagy unokáknál jelentkeznek.

– Megvan-e ehhez az állami vagy önkormányzati intézményrendszer, illetve a megfelelő civil szervezeti háttér?

– A tudás megvan, de az emberi erőforrás nincs. Állami szinten a legnagyobb ilyen program jelenleg a „Felzárkózó kistelepülések”, melynek a fő pályázója a Máltai Szeretetszolgálat. Ez kívülről nem tűnik átütő sikernek, de a kormány és a Máltaiak nem adnak nyilvánosan adatokat. Ugyanakkor számos civil szervezet, például az Igazgyöngy Alapítvány, vagy a Van Helyed Alapítvány, képes több generációval párhuzamosan dolgozni. Bátonyterenye térségében, Bonyhád környékén és másutt is vannak jó gyakorlatok, amelyeket országos szintre lehetne emelni.

– De ez az intézményesítés még nem történt meg.

– Így van. Ezek jellemzően helyi civil kezdeményezések, legfeljebb néhány településen dolgoznak. A Máltai Szeretetszolgálat „jelenlét” típusú programjai a legkiterjedtebbek, de egységes, országos rendszer nincs.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Mitől ennyire magabiztos Putyin? – A New York Times bemutatta, hogyan változott meg az orosz hadsereg
Putyin Oroszország teljes gazdaságát alárendelte a háborúnak, és sikeresen alakította át a toborzást, a fegyvergyártást, valamint a harcmodort – írja az amerikai lap. Emiatt sokkal jobb pozícióból várhatja találkozását Trumppal, ami számára önmagában is győzelem.


Orbán Viktor arról beszélt a történelmi Trump-Putyin csúcstalálkozó előtt, hogy Oroszország már meg is nyerte az Ukrajna elleni háborút. Bár rajta kívül egyetlen nyugati vezető sem tett ilyen kijelentést, abban egyetértenek az elemzők, hogy Putyin számára már az is hatalmas győzelem, hogy létrejön a csúcs, ami véget vet nemzetközi elszigeteltségének, éket ver a NATO szövetségesek közé, és lehetővé teszi, hogy úgy mutassa be az ukrajnai háborút, mint egy nagyobb konfliktus részét Oroszország és a Nyugat között, amit Oroszország akár meg is nyerhet.

„Bárhová is lép egy orosz katona, az a miénk” - jelentette ki Putyin nemrég külföldi vezetők előtt egy gazdasági találkozón.

De mitől lehet ennyire magabiztos az orosz vezető, akinek a hadserege a háború első időszakában katasztrofális vereségeket szenvedett el? Hogyan tudta megváltoztatni a helyeztetet a csatatéren? És milyen kilátásai lehetnek valójában a háború megnyerésére?

A New York Times terjedelmes cikkében azt írja, Putyin magabiztossága az orosz hadsereg újjáépítéséből fakad. A toborzás, a fegyvergyártás és a harcmodor teljesen átalakult.

Ennek eredményeként Oroszország jelenleg több katonát és fegyvert tud mozgósítani, mint Ukrajna és nyugati szövetségesei. Az orosz veszteségek súlyosak, de a csapatok előrenyomulnak. Mindez csak megerősíti Putyint abban, hogy kitarthat, amíg olyan békemegállapodást nem ér el, ami megfelel az érdekeinek. Kijelentette, ha ez az alaszkai tárgyalásokon nem sikerül, fegyverrel szerzi meg, amit akar.

A lap felidézi, hogy 2022-ben az oroszok a vereség küszöbén álltak. Putyin ekkor elrendelte a második világháború óta az első részleges mozgósítást: 300 ezer embert hívtak be. Emellett fegyencek tízezreit vitték a frontra kegyelemért cserébe. Ez stabilizálta a helyzetet, de komoly társadalmi feszültséget okozott – százezrek menekültek el Oroszországból.

A Kreml ezután változtatott a gyakorlaton, és ma már a pénzre építi a toborzást.

Egy átlagos orosz havi bére körülbelül 330 ezer forint. Egy katona viszont 900 ezer forintot kap havonta. Ehhez jön az akár 11 millió forintos aláírási bónusz, nyugdíj, adósság-elengedés és kedvezményes lakáshitel. Emellett minden harctéri teljesítményt külön megjutalmaznak. Ha valaki kilő egy nyugati tankot, több százezer forint prémiumot kap. Egy HIMARS kilövéséért vagy egy helikopter megsemmisítéséért milliós bónusz jár. Súlyos sérülések – például végtag amputáció vagy vakság – után is komoly kártérítést fizet az állam.

Ezek az ösztönzők százezreket vonzottak a frontra. Egy lábát elvesztő őrmester azt mondta a New York Times-nak, hogy 33 évesen nyugdíjba mehet, és soha többé nem kell dolgoznia. Korábban egy napraforgóolaj-gyárban robotolt, havi 110 ezer forintért. Most Havi 400 ezres nyugdíjat kap majd.

Ezzel a taktikábal Oroszország jelenleg naponta nagyjából ezer katonát toboroz – kétszer annyit, mint Ukrajna.

Átalakították a fegyvergyártást is. A védelmi kiadások ma már aköltségvetés több mint egyharmadát teszik ki. Oroszországé ipara teljesen átállt a háborús termelésre. Putyin hitelekkel árasztotta el a fegyvergyárakat, lazította a munkaügyi törvényeket, és hétvégi, ünnepnapi, éjszakai műszakokat rendelt el.

Jelabugában létrehozták a világ legnagyobb dróngyárát, ahol naponta 80 Geran–2 drónt gyártanak. Az orosz légierő júliusban átlagosan már 200 drónt indított minden éjjel Ukrajna felé. A háború elején ez a szám alig érte el a 40-et.

Putyin a jobb ellátás érdekében harcot hordetett a korrupció ellen. Régi szövetségese, Szergej Sojgu helyére egy közgadászt nevezett ki, Andrej Belouszovot, aki az üzleti világban megszokott módon irányít. Elsődleges célja az ellátási láncok javítása, új technológiák bevezetése, a hadsereg kapcsolatainak elmélyítése az üzleti szférával és a tudományos világgal, hogy Oroszország előnybe kerüljün a csatatéren.

Egyik első intézkedése egy speciális drónegység, a Rubicon felállítása volt, amellyel az ukrán utánpótlási vonalakat támadhatják. Az egység új generációs orosz drónt vetett be, amelyet vékony optikai kábellel irányítottak. Ez a technológia immunissá tette a drónokat a jelzavarásra. A Rubicon drónjai órákig mozdulatlanul feküdtek az utak mellett, majd lesből támadtak minden mozgó célpontot. Belouszov azt is megígérte: októberre külön katonai ágat hoznak létre Drón Erők néven.

Változtattak a harcmodoron is. Az ukrán városokat kisebb gyalogos egységekkel veszik körbe, mezőről mezőre haladnak, sokszor gyalog vagy motorbiciklivel. A védőknek így választaniuk kellett: visszavonulnak, vagy bekerítik őket.

Emellett az idei nyári offenzívában kis, álcázott csoportokat küldtek mélyen az ellenséges vonalak mögé is, ahol romos épületekben vagy szakadékokban rejtőztek, mielőtt összehangolt támadásokba kezdtek. Olekszandr Szirszkij, az ukrán haderő főparancsnoka „teljes beszivárgásnak” nevezte ezt a taktikát.

Mindez oda vezetett, hogy az oroszok fölénybe kerültek az 1200 kilométeres frontvonalon, és az alaszkai tárgyalások előtt sok helyen előre tudtak törni.

A New York Times cikke ugyanakkor rávilágít arra is, hogy mindennek komoly ára volt, Putyin rendszerén belül is megjelentek a repedések. A frontra egyre idősebb és tapasztalatlanabb katonák kerülnek, akiknek az átlagéletkora már eléri a 38 évet. A gazdaság egészét megviseli a hadigazdálkodás, a készletek fokozatosan kimerülnek, az utánpótlás pedig a szankciók miatt akadozik.

De mindeddig Putyin kitartott. Mindent egy lapra tett fel, és úgy tűnik, továbbra is eltökélt, hogy győz Ukrajnában, amit politikai örökségének tekint.


Link másolása
KÖVESS MINKET: