SZEMPONT
A Rovatból

Gyűlöltem az alkoholista apámat

"Még a szexhez is kellett az alkohol vagy a fű. Hogy még jobb legyen.”
Forrás: Abcúg. Szöveg: Mizsur András, fotó: Hajdú D. András - szmo.hu
2018. június 28.



Dániel tizennyolc éves korára már keményen ivott, az alkohol volt a megoldás mindenre, nem tudta elképzelni az életét ivás nélkül. Az apja, János, ekkor próbált végleg felgyógyulni hosszú évtizedek óta tartó alkoholizmusából. Másfél évvel később fia is követte a felépülés útján, később mindketten segítő szakemberek lettek az ivással töltött évek hatására. Nemrég közösen hoztak létre egy speciális felépülési központot, hogy segítséget nyújtsanak a józanodni vágyóknak.

Felépülő függőkkel beszélgetve rengetegszer találkozni azzal a motívummal, hogy már egyik szülőjük is alkoholbeteg volt. Az sem ritka, hogy kiderül, családjukban több generáció óta jelen van az alkoholizmus; nem csak az apjuk, de nagyapjuk is ivott. Nem csoda, hiszen a statisztikák szerint a szenvedélybeteg családban nevelkedett gyerekek több, mint 30 százaléka válik később maga is függővé. Így történt ez a Lovizer családban is: János és fia, Dániel mindketten felépülő alkoholisták. Ők meséltek arról, hogyan lett apa és fia szenvedélybeteg.

János abban nőtt fel, hogy ne legyen olyan, mint az apja. “Mindig ő volt a bűnbak, a szégyen.” Körülbelül 17 éves lehetett, amikor először ivott alkoholt. Rögtön el is ájult két pohár bortól. Örült, mert ez az élmény megerősítette benne, hogy az alkohol nem neki való, biztosan nem lesz alkoholista.

A tanulásban mindig a maximumra törekedett, mindenből ötöst akart. Ennek megfelelően a gimnáziumot kitűnő érettségivel végezte el, mégis katonai pályára ment. Később, a felépülése alatt értette meg, ezzel kompenzálta, hogy nem volt apaképe. Hiába lett idősebb, két sörnél ekkor sem bírt többet meginni. “Tudták, hogy jó gyerek vagyok, csak nem bírom az italt.”

Valójában ha az első nem is, de a második-harmadik sör már jól esett neki. A negyediket csak félelemből nem itta meg, mert tudta, hogy baj lesz belőle.

Felesége hasonló családból jött, ezért közös elhatározásuk volt, hogy ők máshogyan fogják csinálni. De még az első igazán emlékezetes berúgása (katonatársainak kellett hazavinniük) után sem gondolták, hogy baj lesz az ivásból. Pedig voltak árulkodó jelek: többször összevesztek, ha hétvégén János szeretett volna csak úgy meginni néhány sört.

Született alkoholisták

Ez a transzgenerációs hatás – vetette közbe Dániel. Nála is akkor kezdődtek a bajok, amikor az első sört megitta. Őt is ugyanúgy vitték haza, mint az apját. Mégis az volt a tanulság, hogy meg kell tanulnia inni, mert jó érzés, “miközben gyűlöltem az alkoholista apámat.” Rájött, hogy ha iszik, akkor könnyebben oldódik fel társaságban, nincs problémája az ismerkedéssel. “Kényszeresen mindig azon pörögtem, mit gondolnak mások. Ha ittam, már nem.” Nagyon hamar, 14-15 évesen rögzült nála, hogy az alkohol mindenre megoldás, a nehézségekre – az első szerelmi csalódásra – is az ivás volt a válasz. Ugyanez játszódott le nála, mint apjánál: a rendszerváltással János élete megroppant, egyik pillanatról a másikra minden megváltozott a titkosszolgálatnál dolgozó férfi körül. Dániel fontosnak tartja tisztázni, hogy apja nem a külső események hatására kezdett el komolyan inni: eleve megvolt a hajlama rá.

“Ezt hívják úgy, hogy született alkoholista.”

Jánosnak és Dánielnek is voltak olyan barátaik, akik többet ittak náluk, mégsem lettek függők. Bárkiből lehet alkoholbeteg, több tényezőtől függ, hogy ki válik végül azzá. A rendszerszemlélet segít az összefüggések értelmezésében. A három legfontosabb dimenzió, amelyet érdemes vizsgálni:

- Választott szer

- Személyiség

- Szociokulturális tényezők

Az alkohol számít az egyik legveszélyesebb szernek, mert például a heroinnal szemben társadalmilag elfogadott, miközben keveset tudnak a hatásmechanizmusáról. Egy szorongó, bizonytalanul kötődő személyiség ugyancsak nagyobb eséllyel lesz függő. Ugyanennyire erős tényező az otthonról hozott minta: a szenvedélybeteg családban felnőtt gyerekek ötször-hatszor nagyobb eséllyel lesznek függők. Ezek együttállása esetén válik valaki “üzembiztosan” alkoholbeteggé, magyarázta Dániel. Sokat számít, ha van a családban legalább egy valaki, aki nem iszik. “Nekem esélyem sem volt, mert még az unokatestvéreim is piáltak”. A hobbi, az életkornak megfelelő életcél, az elfogadó szeretet-kapcsolatok, a támogató közösségek és a hit viszont mind-mind protektív tényezőnek számítanak, tette hozzá.

“Nem ezt akartam egyik gyerekemnek sem”

Gyerekként Dani sokáig s semmit nem vett észre apja betegségéből. Nagyjából 5-6 éves korától vannak emlékei arról, hogy szülei veszekednek. Tizenéves korára vált mindennapossá, hogy “ha apa iszik, akkor bármi megtörténhet.” A fiú vált a villámhárítóvá, nővére inkább kimenekült ebből a helyzetből azzal, hogy kollégiumba ment. Idővel feladatának is érezte, hogy a szülei közé álljon, ha kell. Anyja vele beszélte meg, mi legyen Jánossal; elengedjék a kocsmába vagy inkább ők adagolják neki az italt.

János ma már könnyebb szívvel hallgatja fiát, amikor ezekről az emlékekről mesél. Ez nem volt mindig így. Felépülése kezdetén döbbent rá, mit tett a családjával, mennyi szenvedést okozott gyerekeinek. Lehetetlen lenne együtt élni ezzel a bűntudattal, hosszú folyamat volt ennek feldolgozása. “Katartikus élmény látni, mi lett a fiammal. Sosem akartam, hogy mint nekem, neki se legyen apja.” Sokszor mégis azon kapja magát, hogy a lányával való kapcsolatában meg-megjelenik a bűntudat. Lánya ugyan nem iszik, de ugyanúgy továbbvitte a sérült működést: nála is megjelenik az a kényszeres megfelelés, amely Danit és Jánost is jellemezte. “Nem ezt akartam egyik gyerekemnek sem. De nem tudtam mást adni, mint amit láttam.” Ezért hangsúlyozza mindig, hogy az alkoholizmus betegség, nem egy szerzett helyzet.

Csak egy napot álljon meg ivás nélkül

János és Dániel alkoholizmusának története 2008-ban kapcsolódott össze, és későbbi felépülésükben is sorsfordító volt ez az időszak. Felesége ekkor váltotta be tízéves ígéretét és elhagyta Jánost. Ez volt az abszolút mélypont: alkoholbetegsége annyira elhatalmasodott, hogy az orvosok közölték vele, bele fog halni az ivásba, ha nem hagyja abba. Ekkor került be a Szigetvári Kórház Addiktológiai Rehabilitációs Osztályára, ahol a Minnesota-modell szerint gyógyítják az alkoholbetegeket. (A szigetvári intézményről ebben a cikkben írtunk részletesen.)

Dániel is elkísérte, ahogy visszaemlékezett, akkor is másnapos volt. Ma is tisztán emlékszik a pillanatra, amikor az orvos felé fordult és megkérdezte: „Tisztában van-e azzal, hogy az alkoholizmus progressziv, gyógyíthatatlan, halálos betegség, amire alkoholista apa fiaként 6-7-szeres esélye van?” Amíg apja bent ült, kitöltött egy 35 kérdéses tesztet, amely megmondja, mennyire érintett az alkoholizmusban. Hat-nyolc, vagy annál több igen válasz súlyos alkoholizmust jelent. A tizennyolc éves fiúnak legalább 26 igenje volt.

Ettől teljesen kikészült. Ezután az ivás már nem volt ugyanaz számára: minden berúgás után azonnal jött a bűntudat. Lyukat ütöttek a tagadásból és mások hibáztatásából épült pajzsán, mondta. Apja sorsa egyfajta felmentést jelentett neki, hogy ne kelljen foglalkoznia saját problémáival.

“Hát persze, hogy iszom, egy ilyen családban ki ne inna?!”

– mondogatta magának.

Ez a kifogás azonban megszűnt, miután 2008 őszén János visszatért a terápiáról. Teljesen más ember lett; nem beszélt a józanságról, hanem tett érte, rendszeresen eljárt az anonim önsegítő csoport gyűléseire. Addigra Dániel már el sem tudta képzelni az életét ivás nélkül: még a szexhez is kellett az alkohol vagy a fű. “Hogy még jobb legyen.”

Egy évvel azután, hogy János elkezdte a felépülését, Dániel azt érezte, hogy képtelen így tovább élni. Az ivásra ráment a párkapcsolata, rengeteg pénzt veszített, összetörte a családi autót. Fél évet adott magának: vagy kijózanodik, vagy kicsinálja magát. Az akkor már több mint egy éve józan apja azt tanácsolta neki: legalább egy napot próbáljon meg alkohol nélkül.

Ez 2009. augusztus 27-én volt, és azóta, egészen pontosan 3225 napja nem ivott egy kortyot sem.

Apja tanácsa volt az utolsó lökés a józanodás felé, mondta visszagondolva. Erősebbé vált a felépülés iránti vágy a félelemnél, hogy mi lesz vele alkohol nélkül. Elkezdett önsegítő csoportokba járni, ami sokat segített neki, mert a társak ugyanarról beszéltek, amit titkon ő is érzett legbelül.

Tizenhárom éven át gyógyszerezték

A Lovizer család története azért is egyedülálló, mert felépülése után apa és fia is segítő szakember lett. A motivációjuk azonban némileg különbözött. János számára meghatározó élmény volt, hogy körülötte mindenki belehalt az alkoholizmusba, az egészségügy rajta sem tudott segíteni. Több mint tíz éven keresztül járt pszichiátriára, de az orvosok nem ismerték fel, hogy nem a depresszió az igazi baj, hanem az alkoholizmusa.

“Miért nem tudják a pszichiáterek, hogy egy alkoholistának nem szabad gyógyszert adni? Mintha csak italt adtak volna. Ezt nevezik szerváltásnak.”

Olyan orvosa is volt, aki azt tanácsolta, csak igyon fele annyit. A végső bizonyosságot az jelentette, amikor látta, hogy az önsegítő csoportok ereje és az általuk kínált felépülési program fiának is segít. Három felépülő évvel a háta mögött beiratkozott az addiktológiai konzultáns képzésre. Először a családsegítőnél kezdett el dolgozni, később egyéni konzultációkat is tartott, és továbbra is részt vett az önsegítő közösségek életében.

Annak ellenére, hogy 2009 nyara után Dániel már nem ivott, a személyisége ugyanúgy függő módon működött. Mindent kényszeresen csinált: nem szerette, amit az egyetemen tanult, mégis minden tárgyból ötöst akart. Ha viszont a saját felépüléséről kellett beszélnie, akkor nem szorongott, jól érezte magát. Egyre több helyre hívták drogprevenciós órákra előadást tartani. Rájött, hogy ez való neki igazán, és apjához hasonlóan beiratkozott az addiktológiai konzultáns képzésre. Végre eltűnt a kényszeresség, azért akarta jól csinálni, mert érdekelte. A diploma megszerzése után a Kék Pontnál kezdett el dolgozni, ahol fiatal, saját élményű szakembert kerestek.

Megtanulják, hogyan maradhatnak józanok

A Szőcön megvalósított felépülési központot már együtt találták ki. Az ötletet az adta, hogy Magyarországon nem létezik köztes ellátási forma: vannak ambulánsan látogatható csoportok, egyéni konzultációs lehetőségek és több hónapos bentlakásos terápiák. Ez az ellátás viszont csak 28 napos, gyakorlatilag a Minnesota-modell elemeit valósítja meg egy rövidebb, intenzív, bentlakásos formában. Reggeltől estig folyamatos munka folyik; a klienseik tanulnak a szenvedélybetegség valós természetéről, addiktológiai témájú filmeket elemeznek, önismereti munkát végeznek és különböző technikákat sajátítanak el, hogyan tudják megtartani józanságukat a mindennapokban. Ezenkívül megismertetik velük az önsegítő közösségek felépülési programját is.

Másik lényeges eleme a szőci programnak, hogy a központ dolgozói mind maguk is felépülők; négyüknek ugyan nincs szakképesítésük, de gyakorolják a 12 lépéses programot. Abban egyedi még Jánosék központja, hogy az egész család, tehát ő, a fia és a felesége is részt vesz a munkában. Felépülése után Jánost visszafogadta felesége, és maga szakember lett, felépülő hozzátartozóként és családterapeutaként dolgozik velük. “Azt láttuk, hogy a felépülő családi minta akkora erőt és reményt ad a klienseiknek, mint semmi más.” A program tavaly szeptemberben indult, ezért még nincsenek használható statisztikáik arról, hogy a gyógyulni vágyók közül hánynál értek el maradandó változást. Eddig harmincan indultak el náluk a felépülés útján, körülbelül 70 százalékuk jelenleg is józan, számolt be János az eddigi eredményeikről.

A program nem ingyenes, a 28 napos program díja többszázezer forint. Ez ahhoz képest nem sok, hogy klienseik korábban 80-100 ezer forintot, vagy akár ennél is többet ittak el havonta, mondták Dánielék. Sokszor a család vagy a baráti társaság adja össze a pénzt, nem is a függő. Arra is volt példa, hogy a munkáltató fizette ki az ellátást. “A lényeg, hogy nem a társadalom, hanem maguk az érintettek állják a felépülésük a költségeit, ezzel is tehermentesítve az ellátórendszert.” Tapasztalataik szerint az anyagi elköteleződés komoly motiváló erőt, felelősséget jelent a felépülésben. Jellemzően azok jelentkeznek a programra, akiknél már nagy a baj, de még nem vesztették el a munkájukat, még működnek a családi kapcsolatok.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Frész Ferenc a Tisza adatbotrányáról: Számomra nem tűnik egyértelműen feltörésből származó adathalmaznak, inkább manipuláltnak, összeállítottnak tűnik
Egy alapos vizsgálathoz azonban hetek vagy hónapok kellenek, minden más propaganda - mondja az ország egyik legismertebb kibervédelmi szakembere, aki korábban a kormányzati rendszerek védelméért felelt. Azt javasolja, aki érintett, cseréljen jelszót.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. november 05.



200 ezer felhasználó adatai kerülhettek ki a Tisza Világ applikációból, és ez most a legerősebb kampánytéma. Orbán Viktor azt állítja, átvizsgálták a kiszivárgott adatokat, és megállapították, hogy azok Ukrajnába kerülhettek, ami nemzetbiztonsági kockázat. A miniszterelnök azonnali vizsgálatot rendelt el. A kormánypárti sajtó pedig már azzal riogat, hogy akár a regisztrálók bankkártyaadatai is az ukránoknál lehetnek. Magyar Péter szerint nem adatszivárgás történt, hanem adatlopás. A rendszereiket hónapok óta támadják, és ez orosz mintát követ. A Tisza Párt elnöke szerint a hatalomnak állhatott érdekében az applikáció feltöretése, hogy így bizonytalanítsák el a Tisza-szavazókat, és akadályozzák meg az előválasztást, amihez épp ezt a felületet használták volna. Magyar Péter szerint ennek ellenére az előválasztást megtartják.

Hogyan lehet kideríteni, mi az igazság? Ki állhat az adatszivárogtatás vagy az adatlopás mögött? Erről beszélgettünk Frész Ferenc kiberbiztonsági szakemberrel, aki 2015-ig a kormányzati szervek kiberbiztonságáért felelős Nemzeti Biztonsági Felügyelet kibervédelmi központjának vezetője volt.

— Mi valószínűsíthető a Tisza Világ applikációval kapcsolatban, adatszivárgás vagy adatlopás történt?

— Ha az adatbázis naplóállományait szakértők megvizsgálják, ezekből látszani kell, történt‑e nagy tömegű adatlekérés, voltak‑e jogosulatlan hozzáférési kísérletek, milyen mintázatok utalnak online támadásra. Ha nincs ilyen minta, akkor valószínű, hogy az adatok máshonnan származnak, például egy korábbi mentésből, egy elemzésre összeállított adathalmazból vagy egy betöltésre előkészített állományból.

Számomra nem tűnik egyértelműen feltörésből származó adathalmaznak.

Én is inkább azt feltételezem, hangsúlyozom: feltételezem, hogy nem egy online feltörésből származó „dumpról” van szó, hanem egy elemzésre vagy biztonsági mentésként tárolt, akár USB‑re vagy merevlemezre kimentett adathalmazról.

— Akkor itt nem klasszikus „hekkerekről” van szó, hanem lehetett belső ember?

— Simán lehet insider. De amíg erre utaló konkrét nyom nincs, ez hipotézis marad. A vizsgálat mindig hipotézisekkel indul, amelyeket az adatok igazolnak vagy cáfolnak. Nincs „jóslás”, csak módszeres kizárás és bizonyítás.

— Hogyan zajlik ez a módszeres feltárás?

— Az adatkezelés teljes életútját feltérképezzük: hogyan keletkezik az adat, hol és hogyan kezelik, mikor és hogyan semmisítik meg. Ha például egy irodai gép merevlemezén lévő mentés a releváns forma, akkor nem az online alkalmazás feltörését vizsgáljuk elsődlegesen, hanem az adott gépet, és azt, hogy ki fért hozzá fizikailag és logikailag, jogosultan vagy jogosulatlanul, mikor, és mit mutatnak a naplók. Így lehet a normál folyamatokat leválasztani a rendellenes eseményekről.

— Az is jelenthet valamit, hogy nagyon kerek szám, pontosan 200 ezer adat?

— Igen, ez gyanús lehet. Többen kérdezték, hogy ez a teljes adatbázis‑e? Szerintem a teljes állomány nem feltétlenül csak 200 000 rekordból állna.

Nekem inkább manipulált, összeállított adathalmaznak tűnik.

Lehet, hogy arra jogosult személy rakta össze egy adatsorba valamilyen elemzési célból, vagy betöltéshez készítette elő, lehet üzemeltető, fejlesztő is, de az is lehet, hogy különböző forrásokból „összeragasztották”.

— A kormányoldal szerint az ukránokhoz is eljuthattak az adatok, míg Magyar Péter azt állítja, az oroszok keze van az akcióban. Ennyire gyorsan, ilyen kevés információ után felelősen ki lehet ilyesmiket jelenteni?

— Szerintem nem. Informatikai rendszerek ellen folyamatosan vannak támadások és próbálkozások. Nagyjából előre is jelezhető, mely geolokációkból érkezik sok automatizált kérés. Napi működés mellett a robot‑hálózatok aktivitása mérhető Észak‑Koreából, Kínából, thaiföldi, amerikai, orosz IP‑címekről, stb. De ezek mögött jellemzően nem ül valaki és célozza a magyar rendszert, hanem automaták keresik a gyengeségeket.

Első ránézésre így könnyű azt mondani, hogy „orosz” vagy „ukrán”, de ez nem feltétlenül tükrözi a szándékot.

— Tehát attól, hogy egy IP‑cím adott helyre utal, még nem biztos, hogy onnan irányult a támadás?

— Gyakran használnak proxikat, VPN‑eket, Tor‑hálózatot, vagy feltört átjárókat, hogy máshonnan érkezőnek tűnjön a forgalom. A forrás azonosítása, az attribúció, kifejezetten nehéz, mert egy felkészült támadó eltakarja a saját IP‑jét, vagy „darkwebről”, láncolt proxykon keresztül jön. A támadások forrásának visszafejtéséhez nemzetközi együttműködés kell: a megtámadott ország kiberbiztonsági hatósága megkeresi a következő ország hatóságát, akik az ottani eszköz tulajdonosáig mennek, és így tovább. Ez nagyon nehéz és hosszadalmas munka, jellemzően a lánc első olyan pontjáig jutunk el, ahol már csak egy köztes proxy látszik.

— Gondolom, ez drága is, tehát csak nagyon nyomós érdek esetén viszik végig.

— Alapvetően igen. Ha nincsenek előre kialakított, két‑ és többoldalú együttműködési protokollok a kiberbiztonsági központok között, az adatcsere esetleges. Ráadásul egy felkészült támadó a nyomait el is tüntetheti.

— Tehát egy‑két nappal a kiszivárgás vagy lopás nyilvánosságra kerülése után nagy valószínűséggel nem lehet kijelenteni, honnan jött.

— Az elején legfeljebb hipotézisek vannak. A szakma ezt „gyors triázsnak” hívja: a szakértők „konzílium” jelleggel áttekintik a nyomokat, és meghatározzák, milyen hipotéziseket érdemes vizsgálni. Aztán az elemzés igazolja vagy cáfolja ezeket.

— Nyissunk egy zárójelet: az elhíresült esetnél, amikor a magyar külügy rendszereibe az orosz titkosszolgálatok bejárkáltak, annak az eredetét minden kétséget kizáróan bizonyítani tudták?

— Úgy tudom, igen. Készült erről hivatalos levél, ha jól emlékszem, 2021‑ben, amelyben az illetékes szakszolgálat vezetője a Külgazdasági és Külügyminisztérium vezetését tájékoztatta, forrást és eseményeket is megnevezve.

Ez nem feltételezés volt, hanem kivizsgált eset.

A részleteket nem verték nagydobra, de ott nagy bizonyossággal állították, hogy az FSZB‑hez és a GRU‑hoz köthető hacker‑csapatok álltak a támadások mögött.

— Térjünk vissza a Tisza Világ applikációra: ez akkora horderejű ügy, hogy azonnal kormányzati szintű vizsgálatot kellett indítani?

— Szerintem minden ilyen ügyben így kellene eljárni. Ugyanígy kellett volna kezelni anno a KRÉTA‑ügyeket is, és ugyanilyen erővel kellett volna ráugrani a VBÜ‑re, a Védelmi Beszerzési Ügynökség esetére is, amikor ott történtek incidensek.

Most a kampányban sajnos gyakran eszközként használják a kiberbiztonságot olyanok, akik nem értenek hozzá.

Emlékszik a banki csalások esetére? Ott is ukránokat neveztek meg felelősként a politikai kommunikációban. Ez viszont nem szakmai állítás, hanem propaganda.

— Elvárható‑e, hogy ha kampánycélból ugrottak rá az ügyre, de nem az elvárt eredmény születik, akkor azt is nyilvánosságra is hozzák?

— Nem hiszem, hogy teljesen transzparensen fogják kommunikálni. Abban bízom, hogy a hatóságok szakmai szempontból fogják lefolytatni a vizsgálatot, és ha elég információ áll rendelkezésre, meg is tudják állapítani a történteket. De a kommunikáció ritkán teljes körű.

— Mennyi idő kell egy ilyen vizsgálathoz? Most nagyjából öt hónap van a választásokig.

— Gyors elemzéssel hamar látszik, van‑e elég adat érdemi vizsgálathoz. Ha igen, 1–2 hét alatt eredményt hozhat az első kör. Ha nemzetközi együttműködés kell, például szolgáltatóknál, más országoknál további adatgyűjtés, akkor hónapokig is elhúzódhat.

— De az is lehet, hogy nem vezet eredményre.

— Előfordulhat, igen.

— Ahogy a bűncselekmények kivizsgálásakor is az az első kérdés, hogy „cui prodest”, fel kell tenni a kérdést, hogy egy választási kampány kellős közepén kinek az érdeke egy párt adatbázisát feltörni és nyilvánosságra hozni?

— Ez az egyik első kérdés a támadóprofil‑építésnél: kinek állhatott érdekében.

A motiváció vizsgálata a módszertan része.

Emellett nézzük az infrastruktúrát, a bejutás módját, a használt eszközöket. Még ha ez önmagában nem is azonosítja az elkövetőt, leszűkíti a kört és jellemzi a támadás típusát.

— A kormány azt mondja, ukrán nyomokat találtak. Ez mennyire hihető?

— Ez inkább propaganda. A „ukrán nyomok” állítás gyakran arra épül, hogy vannak ukrán fejlesztők vagy ukrán IP‑címek a forgalomban.

De ukrán, orosz, kínai, amerikai IP‑címek minden nagy rendszer naplóiban megjelennek a folyamatos szkennelés miatt.

Ebből önmagában semmilyen szándék nem következik.

— Az viszont bizonyított, hogy oroszok beavatkoztak például a Brexitbe, a francia, holland, román választásokba. Ez alapján nem valószínűbb, hogy inkább orosz érdek állhat mögötte?

— Az orosz félnek lehet motivációja, de nem csak nekik. Az információs hadviselésben, dezinformáció, zavarkeltés, szürkezónás beavatkozások, több szereplő is lehet érdekelt. Ez már geopolitikai elemzés kérdése. Kézenfekvő, hogy az ellenzék gyengítése bizonyos aktoroknak kedvez, de ez nem kizárólag orosz–ukrán kérdés.

— Attól tartok, hogy itt sosem fogjuk megtudni az igazságot, mert ez senkinek sem érdeke.

— Könnyen lehet, hogy politikai szinten marad az ügy. Mindazonáltal mindenkinek azt javaslom,

aki érintett lehet, hogy változtasson jelszót, állítson be erős, lehetőleg többfaktoros hitelesítést az összes online fiókján, és ne használja mindenhol ugyanazt a jelszót.

Erről kellene beszélnie egy felelős vezetésnek is, nem egymásra mutogatni.

— Jól sejtem, hogy öt hónappal a választások előtt ez az eset még csak egy könnyű nyári teadélután az angolkisasszonyoknál, jöhetnek durvább dolgok?

— Simán lehet. De ebben nincs semmi újdonság: a kampányok idején rendszeresek az ilyen próbálkozások. Emlékezhetünk a ’98‑as választások környékén az MSZP levelezőszerveréhez való hozzáférés ügyére is, már akkor volt hasonló.

— Ezekkel komolyan alá lehet ásni valamelyik politikai erő iránti bizalmat?

— Akkor, ha tömegesen jelennek meg az érintettek ellen célzott támadások, például fiókfeltörések, közösségi profilok elfoglalása, bankszámlás csalások, és ezeket összekötik a mostani incidenssel. Nem akarok ötleteket adni, de ha „felfújják a lufit”, akkor lehet politikai hatása. Ugyanakkor ez általában zavarkeltés, vihar a biliben.

— Állampolgárként teljesen védtelennek érzem magam. Ha Romániában vagy Moldovában történik valami hasonló, ott keményen fellépnek a hatóságok...

— Valóban, voltak határozott lépések a régióban. Nálunk is vannak kiváló szakemberek a titkosszolgálatoknál és a rendvédelemben, napi szinten foglalkoznak ilyen ügyekkel. Amit most érez, a közbizalom megingását, gyakran az a támadás célja maga. Szakmailag van kapacitás és tudás, de a politikai akarat és a transzparens kommunikáció sokat számít. Ugyanis, a korábban említett példákkal szemben Magyarországon most fordított a helyzet: nem a kormányt kell megingatni, hanem az ellenzéket gyengíteni, de a vektorok ugyanabba az irányba mutatnak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
„Küldje börtönbe, és majd meglátja, mi történik” - Iványi Gábor ügyében üzent a debreceni milliárdos Orbán Viktornak
Forronganak az indulatok az Iványi Gábor elleni vádemelés miatt. Felföldi József szerint a hatalom morális csődben van, innen már nincs lejjebb.


Felföldi József debreceni üzletember Facebook-posztban reagált arra, hogy az ügyészség vádat emelt Iványi Gábor lelkész és hét társa ellen. Bejegyzésében egyenesen Orbán Viktor miniszterelnöknek üzen, és az eseményt a kormányfő „morális csődjének utolsó mementójának” nevezi. Felföldi szerint „Innen már szerintem nincs lentebb.”

Az üzletember úgy látja, egy olyan 74 éves lelkipásztor kerülhet börtönbe, aki egész életében az elesetteket segítette, méghozzá egy „lökdösődésért”. Álláspontja szerint Iványiék csupán megvédték magukat egy „előre megrendelt kormányzati boszorkányüldözéssel” szemben, amikor a NAV munkatársai kutatást akartak tartani a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) központjában.

Felföldi szerint mindez éles ellentétben áll azzal, hogy más, a kormányhoz köthető ügyek szereplői szabadlábon vannak. „Bezzeg a pedofil Kaletától kezdve az MNB-t kifosztó Matolcsy-klánon át, a hivatalos nemzeti tolvajig (Mészáros Lölő) a teljes Fidesz-maffia szabadlábon élvezheti az életet” – írja, hozzátéve, hogy ez szerinte mindent elmond az Orbán-rezsimről.

A posztban Felföldi személyesen a miniszterelnököt szólítja meg, feltéve a kérdést:

„Mondja Viktor, ha belenéz a tükörbe, őszintén tud-e válaszolni arra a kérdésre, hogy mi maradt önben az egykori hitből és erkölcsből?”

Emlékezteti Orbánt, hogy egykor éppen Iványi Gáborra bízta gyermekei megkeresztelését, most pedig a parancsára mozgatott hatóságok „feszegetik az igazságszolgáltatás határait” vele szemben.

Az üzletember szerint Iványi Gábor azért vált a hatalom célpontjává, mert élő ellenpéldája mindannak, amit a kormány képvisel. Úgy véli, a lelkész megtestesíti az igazi kereszténységet.

„Nem véletlenül támadja őt. Ő egy élő példa. Egyben ellenpélda. Példa arra, mit is jelent kereszténynek lenni. És az önök tökéletes ellenpéldája. A kereszténység nem hatalom és nem félelem. A kereszténység nem egy elit klub.

Isten mindenkit szeret. Nem csak azokat akiket önök el- és befogadnak a társadalom szűk szegletéből. Iványi Gábor az élő parázsa mindannak, amiről ön és rendszere csak beszél. És aztán soha nem a szerint cselekednek.”

Felföldi azzal zárja sorait, hogy az emberek nem fogják hagyni, hogy Iványi életművét megsemmisítsék, és egyenesen figyelmezteti a miniszterelnököt. „Küldje börtönbe, és majd meglátja, mi történik.”

A Központi Nyomozó Főügyészség csoportosan elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt emelt vádat Iványi Gábor és hét "társa", köztük Gurmai Zita (MSZP), Donáth Anna (Momentum) és Szél Bernadett volt országgyűlési képviselők ellen.

A vád szerint 2022. február 21-én, a NAV Dankó utcai székházban tartott házkutatása során erőszakosan próbálták megakadályozni a pénzügyőrök munkáját. Az ügyészség szerint a helyszínen lévők Iványit a NAV-osok sorfala felé kezdték tolni, hogy bejussanak az épületbe.

A hivatalos személy elleni erőszak bűntettéért a törvény szerint a csoport vezetőjére 5–10 év, míg a résztvevőkre 2–8 évig terjedő szabadságvesztés is kiszabható. Az ellenzéki politikusok és a MET képviselői az eljárást mindvégig politikailag motiváltnak nevezték, és tagadták, hogy erőszak történt volna.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Önök nem békepártiak, hanem orosz csicskák” – Pottyondy Edina nyílt levélben válaszolt Orbán Balázsnak
Orbán Balázs azután találta be a humoristát, hogy legújabb videójában terítékre került az a mesterséges intelligencia által generált videó is, amelyben Orbán Viktor Amerika Kapitányként, Szijjártó Pókemberként, Lázár János pedig Vasemberként pózol.


„Az a megtiszteltetés ért, hogy az ország leggyávább embere, a miniszterelnök politikai igazgatója és a Fidesz kampányfőnöke belém mélyesztette méregbe mártott fogait” - írta szerda reggeli Facebook-bejegyzésében Pottyondy Edina.

Orbán Balázs Pottyondy legutóbbi videója miatt ment neki a humoristának. A videóban ugyanis terítékre került az a Szijjártó Péter TikTokjára feltöltött, mesterséges intelligencia által generált videó is, amelyben Orbán Viktor Amerika Kapitányként, Szijjártó Pókemberként, Lázár János pedig Vasemberként pózol. Pottyondy ezzel kapcsolatban hosszasan kifejtette, hogy szerinte a videóban szereplő hősök személyisége nincs összhangban a kormánypárt politikusainak karakterével.

Erre reagált aztán Orbán Balázs, a Fidesz kampányfőnöke, aki háborúpártiként jellemezte Pottyondyt és azt is pedzegette, vajon saját gondolatokat közvetít a tartalmaiban vagy „rendesen megfizetik ezért a munkásságáért”.

Orbán Balázs posztjára Pottyondy egy nyílt levélben regált.

„Bármennyire is hihetetlen, engem egy cseppet sem zavar, ha a miniszterelnököt kitalált mesehőshöz hasonlítják. Csak azt nem értettem, hogy miért éppen Amerika Kapitányt találták erre a legalkalmasabbnak, amikor Döbrögitől Gollamon át egészen Káig, A dzsungel könyve legendás kígyójáig bőven akadt volna olyan karakter, aki jobban illik a Főnihez”

- írta Pottyondy.

Hozzátette:

kicsit zavarban van, hogy ezt épp Orbán Balázsnak kell magyaráznia, aki „még az ‘56-os forradalomból is azt a tanulságot vonta le, hogy fegyverrel nem szállunk szembe a zsarnok, imperialista birodalommal. Ugyanis Amerika Kapitány az a hős, aki a legreménytelenebb helyzetben is a harcot választja, és az utolsó leheletéig küzd a gyilkos agresszorral szemben. Ahogy Önök mondanák, Amerika Kapitány egy háborúpárti karakter”.

Kiemelte: nem azt fejtegette korábban, hogy jobboldali politikusok ne lehetnének pozitív szereplők, hanem azt, hogy szerinte túlzás Lázár Jánost „sikeres cégvezetőként és feltalálóként” ábrázolni, Szijjártó Péterről pedig szerinte nem a „vicces, kedves, barátságos Pókember” jut az ember eszébe. A kormányzati szereplők popkulturális beállítását ezért kifogásolja.

Azt is kifejtett: azt sem érti, hogy Orbán Balázs holt talált talált utalást arra, hogy szakítsuk meg a diplomáciai kapcsolatainkat az illiberális országokkal.

„Pusztán arra hívtam fel a figyelmet - ahogy ezt Kitti barátnőmnek is mondtam, amikor súlyos párkapcsolati válságban volt -, hogy mindig van középút a »leszopni« és a »nem beszélni vele« hozzáállás között”

- fogalmazott.

A háborúval kapcsolatos álláspontokról azt írta, nem kéri számon a „békepártiságot”, viszont szerinte „az erőszaktevő mellé állni nem erőszakellenes álláspont”.

„Önök nem békepártiak, hanem orosz csicskák. Nem a békét akarják, hanem Putyin győzelmét óhajtják. És még csak az sem érdekli Önöket, hogy hány magyar katona életébe kerül az elégtelen felszerelés vagy a légvédelem hiánya, a civil áldozatokról nem is beszélve”

- fogalmazott Pottyondy, aki szerint abban egyetértenek, hogy a háborús pszichózis életekbe kerül, és súlyos gazdasági károkat okoz.

„Amiben viszont eltér a véleményünk, hogy szerintem a háborús pszichózisban nem Európa és a liberálisok, hanem Moszkva szenved. Putyint még Trump sem tudta rábírni a fegyverszünetre, de nyilván Ön erre is azt fogja mondani, hogy csak azért, mert az európai vezetők és a libsik nem engedték. Hahaha. Mókás kis szőrpamacs maga, Balázs!”

- jegyezte meg.

A posztban kitér arra is, hogy a személyére vonatkozó sorokat - bár tudja, hogy Orbán Balázs sértésnek szánta - megtiszteltetésnek veszi.

„Az Ön megvetése számomra egyszerre jutalom és elismerés. Ezt úgy tudom viszonozni, hogy felhívom becses figyelmét arra, hogy a napokban megjelenő könyvemben van egy hosszabb elbeszélés egy 2031-ben zajló ukrán-magyar háborúról, amelyben Önnek is a jelentőségéhez és a jelleméhez mért szerep jutott. Remélem, hogy megkarcolja a cinizmusból, aljasságból, önhülyítésből és szolgaságból eszkábált szamovárt, amit a személyisége helyére növesztett”

- fogalmazott.

A poszt végén pedig megjegyezte: nagyon jó a kép, amit Orbán Balázs róla talált, ehhez külön gratulál. „Nagyvonalú, igazi konzervatív úriemberhez méltó gesztus” - tette hozzá.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András: A TISZA adatbázisát nem kiszivárogtatták, hanem ellopták, valószínűleg egy hekkertámadás során
Az Oroszország-szakértő szerint a „szivárgás” szót tudatosan használja a kormánymédia, de egy ekkora adatbázis nyilvánosságra kerülése csak szándékos cselekmény eredménye lehet.


Rácz András történész és Oroszország-szakértő egy tízpontos elemzésben fejtette ki véleményét a TISZA Párt adatszivárgási ügyéről.

Szerinte az eset a magyar politikai intézményrendszer súlyos sérülése, egyértelmű szuverenitási és nemzetbiztonsági kérdés, amely a választások befolyásolására irányul.

Mint írta, a nemzetbiztonság és az állami szuverenitás védelmével foglalkozó intézményeknek „azonnali, kiemelten fontos dolguk van” a történtekkel.

A szakértő a Facebook-bejegyzésében hangsúlyozza, hogy

a TISZA adatbázisát nem „kiszivárogtatták”, hanem ellopták, valószínűleg egy hekkertámadás során.

Úgy véli, a „szivárgás” szó használata a kormánymédia részéről tudatos, mivel az gondatlanságot sugall, holott egy ekkora adatbázis nyilvánosságra kerülése szerinte csak szándékos cselekmény eredménye lehet. „Egy kétszázezres adatbázis teljes kikerülése a netre nem szivárgás, ilyen nem tud véletlenül történni. Ez csak szándékos lehetett” – írja Rácz András.

Elemzésében kitér arra, hogy a kormány és a TISZA Párt is külföldi szereplőt sejt az ügy mögött, ám míg a kormánymédia ukrán, addig Magyar Péter orosz érintettségről beszél.

Rácz András szerint a kormányzati narratíva egy komoly logikai bukfencet tartalmaz.

Úgy látja, Kijevnek egyáltalán nem állna érdekében kárt okozni a TISZA Pártnak, hiszen egy esetleges TISZA-kormány az EU-hoz való viszony normalizálására törekedne, ami Ukrajna számára is kedvező lenne az Orbán-kormány politikájával szemben.

„Ha egyáltalán igaz az, hogy van ukrán állami érintettség a Tisza Világ applikáció fejlesztése mögött, akkor igen nehezen érthető, hogy ugyanezennek az ukrán államnak miért lenne érdeke, hogy kárt okozzon annak a TISZA pártnak, aminek a rendszerét éppen fejleszti” – teszi fel a kérdést. Ezzel szemben Oroszországnak szerinte egyértelmű érdeke fűződne egy ilyen támadáshoz, hiszen azzal egyszerre gyengítené a Fidesz legfőbb kihívóját és rontaná Ukrajna reputációját is.

A történész gyanúsnak tartja a kormányzati propagandamédia reakcióidejét is. Állítása szerint az, hogy a kormánymédia egy hosszú ünnepi hétvégén, szinte órák alatt képes volt lehozni a hírt, ellenőrizni az adatok valódiságát és biztonságosságát, majd felépíteni egy teljes kampányt, rendkívül valószínűtlen.

„Összességében nagyon nehezen hiszem el, hogy ez spontánul alakult így péntek délutántól kezdve, és mindenki hirtelen megszakította a hosszú hétvégéjét, IT-sek, vezető kommunikátorok, döntéshozók, »talpas« propagandisták, stb” – fogalmaz. Sokkal valószínűbbnek tartja, hogy a kormányzat már jóval a nyilvánosságra kerülés előtt birtokában volt az adatoknak, és a netre való feltöltés csak a fedést szolgálta a már előre megtervezett kampány elindításához. „A kormányzat egy részében ez az adatsor valószínűleg már jóval péntek előtt megvolt, a netre való feltöltés pedig csak a fedést szolgálta” – írja.

Rácz András szerint árulkodó jel az is, hogy a Fidesz kommunikációjában és belső köreiben semmilyen jelét nem látni annak, hogy egy hasonló hekkertámadástól tartanának.

Nincsenek extra kiberbiztonsági óvintézkedések, ami arra utalhat, hogy a kormánypárt biztos abban, hogy a támadó kizárólag a politikai ellenfelüket célozta, és tőlük nem kell tartaniuk. Végezetül kiemeli, hogy a kormánymédia munkatársai teljes nyugalommal használják a jogellenesen megszerzett, különlegesen védett személyes adatokat, noha ez bűncselekménynek minősül.

„A propagandisták valamiért mégis teljes nyugalommal használják az adatbázisban szereplő neveket, pedig egyértelműen jogszerűtlen az egész”

– zárja posztját Rácz András, hozzátéve, hogy „ezzel – a jövőbeli esetleges büntetőjogi felelősségre-vonás mellett – saját magukat is beárazzák a kormánymédia munkatársai.

Az ügy előzménye, hogy október elején már napvilágot látott egy hír egy kisebb, mintegy húszezer nevet tartalmazó adatcsomag kikerüléséről a Tisza Világ applikációból, ami miatt a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) hivatalból vizsgálatot indított. Ezt követte október 31-én egy jóval nagyobb, körülbelül 200 ezer adatsort tartalmazó fájl publikálása a LeakBase.la nevű oldalon. Az eseményekre reagálva Orbán Viktor november 3-án azonnali vizsgálatot rendelt el, a hatóságok pedig a nemzetbiztonsági szolgálatok és a Nemzeti Kiberbiztonsági Intézet bevonásával kezdték meg a tényfeltárást, jelezve, hogy „külföldi érintettség is valószínűsíthető”.

Az ügyben két fő narratíva csap össze. A Szuverenitásvédelmi Hivatal gyorsjelentésében ukrán hátterű fejlesztőcégek, például a kárpátaljai PettersonApps részvételét hangsúlyozta, amit a kormánypárti média azóta is napirenden tart. Ezzel szemben Magyar Péter és a TISZA Párt következetesen szervezett orosz hekkertámadásról beszél, amelynek célja a párt lejáratása. Egyik fél sem mutatott be eddig a nyilvánosság számára meggyőző technikai bizonyítékot az állításai alátámasztására.

Az ügy azóta új fordulatot vett, miután a kormánypárti oldalon elkezdték felhasználni a kiszivárgott adatokat. Németh Balázs, a Fidesz politikusa egy videóban egy TISZA-aktivista háza elől jelentkezett be, utalva arra, hogy ismeri a lakcímét, a Mandiner pedig arról írt, hogy a listán aktív bírák adatai is szerepelnek. Mivel a politikai véleménynyilvánítás különleges adatnak minősül, annak engedély nélküli terjesztése a Büntető Törvénykönyv szerint szabadságvesztéssel is büntethető.


Link másolása
KÖVESS MINKET: