SZEMPONT
A Rovatból

A nő csak kussoljon – Amit megtanulhattunk a Meghan Markle-Oprah interjúból

Sok titkot elárultak Meghanék, de legnagyobb tanulság a szavak mögött van.


Megnéztem Meghan Markle és Harry herceg interjúját Oprah Winfrey-vel, és közben azon gondolkodtam, megfelel-e az elvárásaimnak s hogy ehhez képest milyen véleményt fogok kialakítani, s egyáltalán, számít-e a véleményem. Erről az jutott eszembe, miért vannak elvárásaim, - és számít-e Meghan Markle véleménye. Meg Harryé. Ők egy hercegi pár - illetve már címeiktől megfosztott híres emberek -, akiknél a világnak ezerszer több és nagyobb baja van.

De aztán megnéztem egy brit hírműsorban egy Meghanhez hasonlóan amerikai származású újságírónő reflexióját az interjúra, és akkor már tudtam, miért számít ez a beszélgetés, miért számít, mit gondolunk róla, és miért lesz legalább ugyanolyan emlékezetes mint Diana híres BBC-s interjúja anno, akár belerángatták, akár nem.

Mert ez a beszélgetés nekem az elfogadásról és az ítélkezésről szólt, melyek egymás pontos ellentétei. Egy dolgot biztosan leszűrtem: egy meg nem született magzat bőrszínéről tippelgetni és őt tenni a zálogául egy családi kapcsolatnak, valamint felelőssé egy királyság jövőjéért, ízléstelenség és dehumanizáló.

Itt az említett hírműsor-részletben a reflexió Oprah interjújára:

A hírműsorban dühösen fröcsögött az újságírónő és a műsorvezetők, milyen szemét dolog Harryéktől, hogy rasszizmussal vádolnak valakit, milyen aljas, hogy nem nevezik meg, és ha tényleg Fülöp herceg volt az, ahogy a közösségi média tippeli - vagyis maga a REGGELI MŰSOR megnevezte, ki gyanús - , akkor miért nem kímélnek meg egy szerencsétlen öregembert, aki épp kórházban fekszik. Akkor ők miért nem kímélnek egy kismamát, aki pár hónapja még elvetélt?! Ezért gyűlöli a királyi család A korona című sorozatot is, mely óvatosan nem azt állítja magáról, hogy pontos tényeken alapul, csak fél-fikciósan enged belátni a függöny, a színfalak, az álmosolyok mögé.

Nekem is megvan a  személyes benyomásom Meghan Markle-ról, de most nem gondolom, hogy ez számítana, hanem az, amit az interjújuk üzen. Mert a pénztárcájukban turkálást, hogy miért nem fizetik Harry örökségéből a testőri védelmüket, nem tartom ízléses és etikus újságírói fogásnak.

Viszont. Markle azt állítja, öngyilkos gondolatai voltak, olyan komolyak, hogy nem mert egyedül maradni egy estély alkalmával, nehogy ártson magának. Mindketten állítják, elvették tőlük a királyi címeiket - már hallom is a műsorvezető háborgását, hogy milyen álszentek, mert máskor meg azt mondják, nem érdeklik őket a címek -, illetve a kis Archie, első gyermekük - Markle most várja a másodikat - , hercegi címét és védelmét is megvonták. Hát persze, hogy papíron nem érdekli őket, én meg tudtam érteni,

de amikor egy családapa, aki halálos fenyegetéseket és rasszista üzeneteket kap napi szinten félvér felesége miatt, úgy dönt, elhúz onnan, ahol a kirekesztés és a bulvársajtó nonstop ellenséges jelenléte miatt az édesanyja 36 évesen elhunyt - épp ennyi idősen találkozott Meghan Harryvel - akkor azt szerintem meg lehet érteni. És azt is, hogy akar őrizetet, mert már látott egy s mást.

Bombát robbantottak, valóban, a Munkáspárt már kivizsgálást követel. A kérdés logikusan az lehetett Meghanéknek azok alapján, ahogy a manipulatív és a személyiséget elsöprő, a monarchia külsőségeit prioritásban tartó rendszer kezelte őket, hogy vagy hagyják, hogy egy életre elássa őket a saját családjuk és a média, s egy rájuk húzott szégyenben éljenek - vagy kiteregessék a lapjaikat és elmondják a saját verziójukat. Akár igaz minden szavuk, akár csak néhány, egy biztos: a velük készült beszélgetés rávilágított arra, hogy nem minden fekete-fehér - erre a magam által feldobott labdára lenne egy nagyon gagyi poénom -, és ahogy Markle mondja, ő arra szerette volna felhívni az emberek figyelmét:

nem minden olyan, ahogy kívülről látszik. És hogy valóban nem láthatunk be négy fal közé, tehát ítélkezni sincs alapunk, hiszen gőzünk sincs, hogy emberek ott miket tesznek egymással.

Egyébként lehet, hogy Meghan Markle vehemens, hurrikán személyiség, ahogy a brit sajtó nevezte - és akkor azt kérdezem, na és? Lehet, hogy irányítja a férjét? Ebben nem lennék biztos. És tudjátok, miért nem? Mert életemben nem találkoztam Meghan Markle-lal, nem töltöttem vele hosszabb időt, nem beszélgettem vele két órát sem, mint Oprah, aki, mivel rengeteg komoly ügy mögé nézett be már elismert interjúival, talán bölcsen szintén úgy mehetett haza az interjúról, hogy vakarta a fejét: fú, ez durva sztori, és majd a nézők eldöntik, mit gondolnak róla. Mert a négy fal közé ő sem látott be.

Legyünk őszinték: hány olyan párt ismerünk, ahol a nő irányít? És ahol a férfi? Vannak ilyen dinamikák. Részemről bírom a nagyszájú nőket, és Meghanből MOST dőlt az infó. Mert korábban elhallgattatták, mondja, és úgy tűnik, még mindig itt tart a 21. századi Anglia: a nő csak kussoljon. De láthatóan panaszkodott az interjúban, láthatóan fájt felidéznie, hogy még terhes volt, amikor arról morfondírozott a királyi család, hogy vajon milyen színű, milyen árnyalatú (?) lesz a gyermeke, s ez vajon milyen fényt vet majd rájuk. Mert az első ott: a korona. Harry reakciója volt a legbeszédesebb erre a kérdésre: nem vállalta, hogy elmondja, ki és pontosan mit mondott. Szerintem a pár ennél sokkal látványosabban is bemocskolhatta volna az évszázadok óta fennálló Monarchiát.

Ők arról beszéltek, mit éreztek, Meghan azt hangsúlyozta, azon szeretné, hogy elmerengjenek az emberek, hogy mennyire más az, ami kifelé LÁTSZIK, és más az, amit belül ÉREZ.

Akár jól alakítja a mártírt Meghan, akár eljutott-e a legmélyére, az öngyilkosság szélére, akár nem, az üzenete tiszta és jogos. Az ítélkezés mérvadóságát akarja megkérdőjelezni. És neki, mint szegény származású feketének, én el is hiszem, hogy fontosak ezek a kérdések, főként mivel már a Harry előtti időszak idején fontos szószólója volt a női és fekete emberi jogoknak. Nekem innentől mindegy, mire játszik rá, a hitelességét úgyis az idő fogja megmutatni.

Az egyik legjobb barátnőm nemrég fogadott örökbe egy sötétebb bőrszínű kisfiút. Csodás dolognak tartom, és ha valaki megszólná az utcán, tudom, hogy mennyire mélyen érintené őt is én engem is. Ezek után még gondolkodjak el azon, hogy hófehér bőrű brit királyi család miért nem emelte magasba a diverzitást, a sokszínűséget büszkén és modernül, hanem még össze is játszott a bulvársajtóval, de legalább nem védte meg Meghan a rasszista lejáratókampánytól?

Szerintem a legtöbb érzékeny nőnek a tizede is elég lenne ahhoz, hogy depressziós legyen, vagy öngyilkos gondolatai legyenek. És ha abba a családba született az a gyerek, igenis joga lett volna megkapni a hercegi címet.

Számomra Harry megnyilvánulásai voltak a legérdekesebbek, hiszen ő tudja, miről beszél. Évtizedekig lojális volt a családhoz, a rendszerhez, amiből most úgy érzi, "kimentették", a felesége által látta meg, milyen csapdában él. Arról beszél, Diana sejthette, hogy ez fog majd történni, hiszen az egykori hercegné Harryre hagyott örökségéből tudtak a királyi családból az amerikai kontinensre költözésük idején megélni és biztosítani a biztonságukat.

Sok tényezős történet. Harry, akinek az apja egy ideig fel sem vette a telefont, mégis arról beszél, megbocsátott, a testvéréről, aki szóba sem áll vele, finoman úgy fogalmaz: most távolság van kettejük között, de szívből szereti és tudja, az idő mindent begyógyít. Ezek egy, a tetteiért felelősséget vállaló, érett felnőtt megnyilvánulásai. Mint ahogy az is, hogy úgy látta, a feleségét és a gyermekét is mentenie kell onnan, ahol szándékosan megvonják tőle a királyi család tagjainak amúgy járó biztonsági őrizetet.

Ez legyen a legnagyobb bajuk? Ha legközelebb halálos fenyegetést kapsz - te, kedves olvasó, ritkábban szoktál, mint ők, olyan sok százszor ritkában, este vajon hányszor ellenőrzöd a zárat? És elgondolkodsz-e azon, hogy elköltözz oda, ahol nem bánthatnak?

Oprah is tévedett már: Michael Jackson a kilencvenes években elvarázsolta Neverlandben és emberségével, kis barátaival kapcsolatos érzéseivel szentté avatta magát egy exkluzív interjúban Oprah segítségével. De Oprah volt az is, aki pár éve felkavarta a port a coming outoló molesztált két férfi botrányával, s azzal, hogy őszintén faggatta őket arról, Jackson hogyan tette tönkre a gyerekkorukat és az életüket. Ezzel gyakorlatilag beismerte, hogy anno hibázott.

Hogy Oprah most mit kavar fel és mennyire hiteles, amit a párral együtt létrehozott, ezt csakis később fogjuk látni. De arra máris megtaníthat minket: igen, a bulvársajtónak nem feltétlenül kell hinni - főleg, ha a királyi palotában rendeznek estélyeket, és cserébe csupa jót írnak mondjuk Katalinról - és azt, hogy

az emberek mennyire szeretik, hogy egy narratívában megvan a jó és a gonosz. Meghant gonosznak választották,

még fekete is volt hozzá stílusosan, majd az idő eldönti, mennyire stabilak a királyi kastély falai. Most egy pillanatra meginogtak, és lehet, hogy így kellett lennie. De ezt sem tudhatjuk. Mint ahogy azt sem, hogy egy idegen országban, egy palotába bezárva, mint Markle, friss újszülöttel, szoptatva, esetleg terhesség utáni depresszióval és magányosan, segítség nélkül nem hisztiztünk volna néha egy nagyot. A sajtónak nem beszélhetett.

"Magadtól némultál el, vagy elnémítottak?" - kérdezi Oprah. "Az utóbbi," mondja Markle és hiszünk neki, különösen annak fényében, hogy a férje elmeséli, attól félt: a történelem megismétli önmagát. Ezt sem tudhatjuk, csak egyet: ez egy nagyon érdekes és fontos interjú. Amire egészen biztos, hogy a királyi család valahogyan reagál majd. Talán ugyanolyan passzív agresszióval, ahogy eddig tették. Önállóskodunk, feketék vagyunk? Nesze, nincs több zsebpénz, nincs védelem, nincs hercegi cím. Egyvalamivel nem számoltak: egy rafinált, értelmes, feminista nővel és egy herceggel, aki láthatóan máig traumatizált édesanyja korai elvesztése miatt. Most szívhatják a fogukat, ezt hogyan kozmetikázzák vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szent-Iványi István: Szijjártó Péter esetében az EU-val szembeni kémkedés, Orbán Viktornál a hatalommal való visszaélés vádja merülhet fel
A külpolitikai szakértő egy interjúban beszélt arról, hogy az Orbán-kormány alatt zajlott ügyeknek milyen büntetőjogi következményei lehetnek. A vitnyédi menekülttábor tervével kapcsolatban azt mondta, teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz „erkölcstelen politikai eszközként” akarta felhasználni a választási kampányban, és egyúttal kiélezni a viszonyt az Európai Unióval.


A Klikk TV Mélyvíz című műsorában volt vendég Szent-Iványi István külpolitikai szakértő volt, aki a vitnyédi menekülttábor körül kirobbant botrányt és annak politikai következményeit elemezte. Szent-Iványi István szerint a történet nehezen értelmezhető, de az a része, hogy az Orbán-kormány az Európai Uniót akarta átverni, számára teljesen hihető. Úgy véli, az előző kormány úgy akart tenni, mintha teljesítené az Európai Bíróság döntését, amely előírta egy befogadóállomás létrehozását a 2016-ban bezárt táborok helyett. A szakértő szerint a terv az volt, hogy létrehoznak egy létesítményt, amit menekülttábornak lehet nevezni, de mivel az az osztrák határtól mindössze 5 kilométerre van, az odaérkezőket azonnal „át is fogják terelni”.

Szent-Iványi szerint ez a fajta hozzáállás belefér abba a jellemtelenségbe, amit a kormány a témában tanúsított. Azt azonban sokkal felháborítóbbnak tartja, hogy a magyar közvéleményt is megtévesztették, hiszen az utolsó pillanatig tagadták a táborépítés tényét.

Szerinte az egész menekültügyet 2015 óta politikai eszközként használta az Orbán-kormány, hogy megvezesse a magyar állampolgárokat. „Ebben az ügyben gondosan ügyelnek arra, hogy egyetlen igaz mondat ne hangozzék el a részükről, és hát ez is ebbe a körbe tartozik bele” – tette hozzá.

A szakértő úgy látja, a kormány ezzel a trükkel akarta elkerülni a napi egymillió eurós büntetést. A titkos kormányhatározatban szerinte van egy különösen érdekes mondat, amely arról szól, hogy a kabinetnek érdeke kiélezni a migrációs vitát az Unióval a 2026-os választások előtt.

„Teljesen nyilvánvaló itt is, hogy egy erkölcstelen politikai eszközként akarták ezt felhasználni a választási kampányban, kiélezni a viszonyt az Unióval”

– fogalmazott. Ezt a helyzetet ahhoz hasonlította, amikor a Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti beszélgetések részletei napvilágot láttak. Azt mondta, bár a szoros magyar-orosz kapcsolat ismert volt, a konkrétumok megdöbbentőek voltak.

„Azzal, hogy Szijjártó Péter Lavrovval milyen módon enyeleg és hogyan beszél, az mégiscsak megdöbbentő volt és megrázó” – mondta, hozzátéve, hogy a szervilis és visszataszító mód, ahogy a kommunikáció zajlott, döbbenetes volt.

Szent-Iványi István egyetértett azzal a felvetéssel, hogy kormányváltás nélkül ezek az ügyek sosem derültek volna ki, és a kabinet ugyanúgy folytatta volna a hazudozást. Felidézte, hogy 2022-ben, amikor kiderült, hogy az orosz titkosszolgálat bejutott a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe, Szijjártó Péter kampányhazugságnak nevezte a hírt. Amikor később bizonyíték került elő, a miniszter szerinte szemérmetlenül tovább hazudott. A szakértő szerint a Fidesz még a választási vereség után sem nézett szembe a hibáival, ahogy az a párt kongresszusán is látszott.

„Még a vereség után sem változtattak semmin, ott sincs semmi őszinte szembenézés, hát miért változtattak volna, hogyha győznek?” – tette fel a kérdést.

A külpolitikai szakértő szerint bizonyos ügyeknek büntetőjogi következményei is lehetnek. Úgy gondolja, Szijjártó Péter esetében egyértelműen fennáll a felelősség az EU-val szembeni kémkedés és külső erőkkel való együttműködés vádja miatt.

„Ezt Szijjártó Péter tankönyvszerűen megvalósította, és erre ott vannak a bizonyítékok, a beszélgetések. Belső információkat kiadott, dokumentumokat átadott, tehát ez tiszta ügy” – jelentette ki.

Egy másik ilyen ügynek az aranykonvoj-botrányt nevezte, amely szerinte akár Orbán Viktor személyes felelősségét is felvetheti.

„Könnyen lehet, hogy itt például Orbán Viktor személyes felelőssége is felmerül, mert többen ezt mondják, hogy tőle eredt, és ez hatalommal való visszaélés” – állította.

Az interjú kitért a migrációs paktumra is, amelyet a Tisza-kormány a jelenlegi formájában elutasít. Szent-Iványi István ezt úgy értelmezi, hogy a kormány kiutat keres, hasonlóan a lengyelekhez, akik a belarusz határon kialakult helyzet miatt kaptak kivételt. A teljes elutasítást azonban nagyon rossz lépésnek tartaná. „Ennek a megítélése most egyre inkább olyanná válik, hogy ez nem egy egyszerű kötelezettségszegési eljárás” – figyelmeztetett. Elmondása szerint az EU-s szerződés negyedik cikkelye kimondja a tagállamok jóhiszemű és lojális együttműködési kötelezettségét, aminek megsértése akár a költségvetési források teljes megvonásával is járhat.

Úgy látja, a Tisza-kormány a három lehetséges opció – menekültek befogadása, pénzügyi hozzájárulás vagy technikai segítségnyújtás – közül az utóbbit választaná, de félnek attól a kitételtől, hogy ehhez találniuk kell egy olyan országot, amely igényli a segítséget.

Szent-Iványi szerint ettől nem kellene annyira tartani. „Mi magunk is külső ország vagyunk. Ugye Ukrajna és Szerbia vonatkozásában külső határt védünk, tehát önmagában a mi határainknak a védelme is az Európai Unió külső határainak a védelmét jelenti” – érvelt. Felhívta a figyelmet arra, hogy

Magyarország az előző kormány miatt nagyon rossz helyzetbe került, és ha az új kabinet is ugyanazt az utat követi, nehéz lesz elkerülni a súlyos következményeket.

Kiemelte, hogy a kvóta szerinti pénzügyi hozzájárulás is sokkal olcsóbb lenne, mint a jelenlegi büntetés. „Ez sokkal kisebb összeg, mint amit most folyamatosan már levontak tőlünk, tehát el is ment ebből 600 millió” – mondta.

A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Autósüldözés Rogán Cecíliával,10 ezer eurós tonhal-szusi és Orbán rivalizálása a putyini vagyonnal - Tóth Ildikó újabb részletek osztott meg a NER-luxusról
A Cápák között befektetője újabb elképesztő történeteket osztott meg a NER belső világáról. Azt is elmondta, szerinte feltűnően nem mennek sehová a NER-esek és a NER-feleségek a kormányváltás óta, inkább otthon diskurálnak az ügyvédjeikkel a jövőről.


„Nemcsak jártam NER-es milliárdos ingatlanjában, hanem Tiborczéktól vettünk egy több milliárdos ingatlant az Andrássy úton” – hangzott el Tóth Ildikótól Dull Szabolcs Ötpontban című műsorában.

A luxusingatlan-befektető, akit a közönség az RTL Cápák között című műsorából ismerhet, azt állította, egy cég megbízásából vásárolták meg a 650 négyzetméteres lakást, amit korábban üzemeltetésre használtak. A lakás belső tereiről az üzletasszony részletesen is beszélt.

„Ezen a lakáson is az látszott, hogy itt nincsenek anyagi határok.”

Tóth Ildikó beszámolt arról is, hogy barátainak „oligarcha-túrákat” szokott szervezni, és egy ilyen alkalommal feszült helyzetbe került Rogán Cecília körülbelül tízmilliárdosra becsült háza előtt. Miután lefotózta az ingatlant, elmondása szerint megjelent mellettük Rogán Cecília, majd miután továbbhajtottak, követte őket.

„Beállt mögénk, és elénk vágódott egy nagy Mercedes-dzsip, és elkezdtek belőle kiszállni az emberek, én gázt adtam, mert úgy gondoltam, hogy nincs közös témánk, úgyhogy nem beszélünk meg semmit.”

Az interjúban több más, a NER-luxus világába tartozó történetet is megosztott. Hatvanpusztát egy indokolatlan, 100 szobás, Versailles-i kastély hangulatát idéző birtokként írta le, ami szerinte nem több, mint

„rivalizálás a putyini vagyonnal”.

Beszélt egy titokzatos, olasz Alpokban található villáról is, amelynek felújításakor a megbízó egyetlen utasítása az volt, hogy „teljesen mindegy, hogy mennyit fog költeni, mert a legszebb legyen”. Bár a sajtó ezt az ingatlant Orbán Viktorhoz köti, Tóth csak annyit tud, hogy mivel a villának magyar házvezetőnője van, valószínűleg magyar tulajdonosé.

Mészáros Lőrincről pedig egy erős véleményt fogalmazott meg.

„Ez az ember nem milliárdos, ez az ember egy nagyon megbízható fiú.”

Tóth azt is elmondta, hogy a kormányváltás óta feltűnően rejtőzködnek a NER-oligarchák, pedig korábban olyan felesleges fényűzésre is volt példa, mint a most következő történet:

„A NER-esek és a NER-es feleségek eltűntek mindenhonnan a kormányváltás után. Nincsenek az utcán, nincsenek az éttermekben, nincsenek partik. Régebben rengeteg olyan parti volt, ahol hatalmas bulikat rendeztek a saját villáikban, és ezt feltöltötték a social mediába. Úgy képzeld el, hogy egy 10 ezer eurós tonhalat felszeleteltek szusinak, megérkezett a hatalmas tonhal, jöttek a japán séfek, feldolgozták, videóra vették, és ezt a barátaikkal visszanézhették később” - részletezte az üzletasszony, aki szerint most mindenki otthon ül és a jogászaival beszélget, hogy hogyan tovább.

„Most egy picit elment a kedvük a fotózástól” - jegyezte meg.

Nemrégiben derült ki, hogy Tóth Ildikó volt az, aki saját elmondása szerint 2022 tavaszán elkezdett információkat és fotókat küldeni Hadházy Ákosnak a NER-közeli feleségek fényűző életmódjáról. Az üzletasszony ezt azzal indokolta, hogy a kézzelfogható rongyrázás sokkal jobban megragadja az emberek figyelmét, mint a bonyolult korrupciós ügyek.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni:

Nemrég a HVG-nek adott interjút, ahol kifejezetten a NER-feleségek, köztük Matolcsy Ádám neje, és Rogán Barbara luxizását részletezte:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Borítékban átadott készpénz, ajándékok” – Panyi Szabolcs szerint így is támogatták orosz ügynökök a magyar kormánymédia embereit
Az oknyomozó újságíró szerint a közvetlen anyagi juttatás is része volt annak a támogatási rendszernek, amellyel orosz és kínai hírszerzők segítették a kormánymédia munkatársait.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró a bejegyzésében nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a magyar hatóságok ismerték a kormányközeli szereplők és külföldi hírszerzők viszonyát.

„Több magyar nemzetbiztonsági forrás is arról beszélt nekem, hogy a magyar szolgálatok az elmúlt években észlelték és feldolgozták számos olyan személy orosz és kínai titkosszolgálati kapcsolatait, akik az Orbán-rezsim ismert propagandistáiként dolgoztak” - írta a közösségi oldalán.

„Ezek a kapcsolatok sokszor tartalmi befolyásolást jelentettek diplomatafedésben dolgozó hírszerzők részéről, sőt olykor közvetlen támogatást is: ajándékokat, szakmai utakat, különféle fizetett megbízásokat, vagy akár borítékban átadott készpénzt.”

Az újságíró szerint ezek az esetek túlléptek egy kritikus határon, amit egy szövetségesi rendszerben lévő ország még elnézhetne. „A kapcsolat túlment azon, amit egy normális EU/NATO tagállamban még tolerálhatónak lehetett volna tekinteni.”

A határozott fellépés mégis elmaradt, aminek Panyi szerint politikai okai voltak. Úgy látja, a szolgálatok azért nem tudtak hatékonyan intézkedni, mert a propagandisták által terjesztett, Moszkva és Peking érdekeit szolgáló tartalmak egybeestek a kormány politikai céljaival.

„Ezek a propagandisták többek között a Magyar Nemzetnél, a Pesti Srácoknál, a Demokratánál, illetve korábban a Magyar Hírlapnál dolgoztak.”

Panyi arra is felhívja a figyelmet, hogy a kormánypárti médiabirodalom közelmúltbeli leépítései után ezek a személyek még szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot külföldi megbízóikkal. „Borítékolható, hogy lesznek olyanok, akik pénzügyi és ideológiai okokból továbbra is Moszkva vagy Peking érdekeinek megfelelően próbálják majd befolyásolni a magyar nyilvánosságot – csakhogy már nem a magyar, hanem sokkal direktebb módon az orosz és a kínai állam szárnyai alatt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Krekó Péter: Ezért nem adhat felmentést a „parancsra tettem” az Orbán-rendszer kiszolgálóinak
A szociálpszichológus szerint az Orbán-kormány nem volt klasszikus autoriter rendszer, így a propagandagépezet működtetői nem hivatkozhatnak kényszerre. A szakértő úgy véli, az államszervezetből fel lehetett volna állni, de ezzel a lehetőséggel az elmúlt 16 évben nagyon kevesen éltek.
F. O. - szmo.hu
2026. június 19.



Két hónappal a kormányváltás után a magyar társadalom még mindig bizonytalan abban, hogyan viszonyuljon az elmúlt 16 évhez, erről beszélt Krekó Péter szociálpszichológus a Telexnek adott interjúban. Szerinte miközben egyesek a feszültségek csillapítását és a jövőre való koncentrálást sürgetik, a kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy elsöprő társadalmi igény van az elszámoltatásra és a vagyonvisszaszerzésre, különösen a korrupciós ügyek kapcsán. Úgy véli, erre komoly demokratikus felhatalmazás van, ami nemcsak pragmatikus, de morális megtisztulási szempontból is fontos.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a jogi folyamat nem lesz egyszerű, mivel az ügyészség és a Kúria a jelenlegi vezetéssel nem lesz a kormány szövetségese ebben. Krekó szerint a gyűlöletkeltéshez hasonló politikai visszaélések terén is jogos elvárás a felelősségre vonás, különösen, hogy a rendszerváltáskor ez elmaradt. Azt a gondolatot, hogy a „boszorkányüldözés” abbahagyása vezet a békéhez, magasztosnak, de ebben a helyzetben helytelennek tartja. „De a rendszerszintű jogi és politikai normasértések korszakát követően ez azt jelentené, hogy az elit és a társadalom szemet hunyna a bűncselekmények fölött” – fogalmazott.

A szociálpszichológus óvatosságra intett az egyéni politikai traumák társadalmi szintre emelésével kapcsolatban, ugyanakkor megjegyezte, hogy a fél ország valamilyen mértékben traumatizált, és a trauma nem múlik el a hallgatással.

Ezért is tartja fontosnak, hogy a felelősséget ne kenjék el egy üres megbékélésretorika jegyében. „Egy ilyen helyzetben a gyors túllépés alapvetően az elkövetők érdekeit szolgálja” – jelentette ki.

Hozzátette, a gyógyulás nem egy csendes folyamat. „A traumafeldolgozás törvényszerűen hangos, konfliktusos, fájdalmas folyamat, amiben a szenvedés nem öncélú, hanem azt a célt szolgálja, hogy mindez ne történhessen meg újra” – mondta. Krekó Péter kitért arra az új jelenségre is, hogy a rendszer korábbi kiszolgálói egyre gyakrabban szólalnak meg a nyilvánosságban, jellemzően önmentegető módon. Bár az ő perspektívájuk megértése is fontos, szerinte az áldozatokét még nem hallottuk eleget, és határt kellene szabni a nyilvános „gyóntatószékeknek”.

„Nem lenne szerencsés, ha az elkövetők önmentegető narratívái dominálnák a nyilvánosságot – még ha sokszor izgalmasabb is az ő magyarázataikat hallgatni”

– figyelmeztetett.

A korábbi rendszer szereplőinek médianyilvánossága kapcsán Krekó különbséget tett a volt állami vezetők és a kommunikációs gépezet alkalmazottai között. Míg előbbieket szerinte meg kell szólaltatni, és szembesíteni kell őket a döntéseikkel, utóbbiak esetében problémásabbnak látja, ha kevés szembesítés mellett mondhatják el a saját narratívájukat. Úgy véli, ez a cselekedeteiket túl emberinek láttathatja, holott azok amorálisak voltak. A propaganda eltűnésével és a kormánymédia-termékek összeomlásával párhuzamosan szerinte most kedves arcú emberek magyarázzák a bizonyítványukat, ami a gyors megbocsátás felé mutat.

„Mindez a nagyon gyors megbocsátás irányába mutat, pedig szerintem az indulatok szításában és gyűlöletkeltésben aktív szerepet játszó szereplők esetében ez nem indokolt”

– szögezte le. A szociálpszichológus szerint a felelősség megállapításánál nem szabad megállni a legfelsőbb szinten, és csak Rogán Antalra, valamint néhány vezetőre hárítani mindent. „Érdemes elkerülni azt is, hogy minden felelősséget csak a legfelsőbb szintekre vetítünk, és csak Rogán Antalt és néhány köztévés igazgatót nevezünk meg bűnösnek” – mondta. Álláspontja szerint a propagandagépezet közép- és alsóbb szintjein elkövetett tettekről is beszélni kell.

Krekó Péter kifejtette, hogy

az Orbán-rendszer egyfajta információs autokrácia volt, amely az információk rendszerszintű manipulációjával tartotta fenn magát.

Fontosnak tartja megérteni, hogy ez nem volt klasszikus autoriter rendszer. „Senkit nem kényszerítettek arra, hogy a gyűlöletkeltésben részt vegyen, senkinek sem fogtak pisztolyt a fejéhez annak érdekében, hogy a propagandát szolgálja” – hangsúlyozta. Bár voltak kényszerítő eszközök, azok nem a középosztályt sújtották elsősorban.

„Ezért sem adhat felmentést, amire a Harmadik Birodalom bukását követően sokan hivatkoztak: »parancsra tettem«” – vonta le a következtetést.

Szerinte az államszervezet szinte bármely részéből, így a propagandaintézményekből is fel lehetett állni. „Őszintén szólva ezt nagyon kevesen tették meg az elmúlt 16 évben” – tette hozzá.

A „boszorkányüldözés” vádjára reagálva Krekó elmondta, hogy a kormányváltáshoz vezető két legfontosabb érzelem a harag és a remény volt, a harag pedig a változás fontos katalizátora. Bár ennek nem szabad korlátlan utat engedni, a közvélemény morális felháborodásának kifejezését legitim demokratikus eszköznek tartja. A magyar politikára jellemző „törzsi logikai gondolkodás” veszélyére is felhívta a figyelmet, amely a saját oldalon megbocsátó, míg az ellenféllel szemben kíméletlen. „Míg valaki egy normasértést a saját oldalán megbocsáthatónak, sőt kívánatosnak tart, a másik oldallal szemben sokkal kevesebbet enged meg” – magyarázta. Úgy látja, a Fidesz összeomlásával a hatalommal való visszaélés veszélye fennáll, de az új kormány részéről lát olyan gesztusokat, amelyek ez ellen hatnak.

Krekó a Fidesz szembenézésének teljes hiányát látja.

„Egy-két kritikus hangon kívül nem hallottunk érdemi önreflexiót a Fidesz oldaláról, Orbán Viktor továbbra is a globális összeesküvéssel magyarázza a vereségét”

– állapította meg. Ezzel szemben az új kormány tett gesztusokat, például Magyar Péter bocsánatot kért a rendszer bűneiért. Orbán Viktor stratégiája szerinte ennek pont az ellentettje. „Orbán »dolgozatának« üzenete: az irány jó volt, csak nem mentünk elég messzire” – foglalta össze. A szociálpszichológus úgy gondolja, Orbán a saját politikai stílusának foglyává vált, érzéketlen lett a társadalmi hangulatváltozásokra, és a Fidesz népszerűségének zuhanása részben az önreflexió hiányának köszönhető.

Krekó Péter személyes érintettként elmondta, senki nem kért tőle bocsánatot a Covid-járvány alatti lejárató kampány miatt, de ezt nem is várja el. Fontosabbnak tartja a miniszterelnöki bocsánatkérést, bár szerinte az állam név szerint is bocsánatot kérhetett volna a Szuverenitásvédelmi Hivatal által meghurcoltaktól. A rendszer alsóbb szintjein dolgozók felelősségével kapcsolatban konkrét javaslata is van.

„Én elképzelhetőnek tartanék például egy külön szabályozást arra, hogy a gyűlöletkeltésben élen járó közmédia és más médiaorgánumok bizonyos feladatokban részt vevő munkatársai egy ideig ne dolgozhassanak az államigazgatásban vagy a nyilvánosságban”

– vetette fel. Véleménye szerint aki aktívan részt vett az információs hadviselésben, annak szembe kell néznie a következményekkel.

„Aki aktív munkát végzett az ország polgárai elleni információs hadviselésben, és civilek ellen fordította ezeket az információs fegyvereket, az nézzen szembe a következményekkel” – mondta.

A szociálpszichológus szerint az Orbán-rendszerrel való szembenézés elmulasztása illeszkedne a feldolgozatlan magyar traumák sorába, de hangsúlyozta, hogy ez a rendszer morálisan nem eshet egy megítélés alá a gyilkos diktatúrákkal. Úgy látja, a rendszer fenntartásában a magyar társadalomnak is volt felelőssége. „Ezért szerintem a rendszer fenntartásában is volt a magyaroknak társadalmi felelősségük” – jelentette ki, hozzátéve, hogy mindenkinek érdemes elgondolkodnia a saját felelősségén. Timothy Snyder „előzetes behódolás” fogalmát idézve arról beszélt, hogy sokan feleslegesen engedtek a hatalomnak. „Magyarország ennek az előzetes behódolásnak az állapotában volt. Tudom, hogy ez nem egy népszerű nézőpont, mert egyszerűbb a Fidesz túlhatalmára fogni mindent” – mondta.

A jövőre nézve a legfőbb tanulságnak a hatalommal szembeni bátor kiállást tartja. „A tanulság szerintem az, hogy ne próbáljunk megfelelni előre a hatalom akaratának, és ne féljünk kritikusak lenni” – fogalmazott. Szerinte az Orbán-kormány alatt a társadalom megtanulta, hogy lehet hatása az ellenállásnak. Ezt a kritikai attitűdöt a jövőben is meg kell őrizni, mert ez a záloga annak, hogy

az alattvalói mentalitásból egy tudatos polgári mentalitásba lépjünk át.

„Ha ellent merünk mondani a hatalomnak, egy fejlettebb, jobb társadalomban élhetünk” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk