prcikk: A Birodalom visszavág – a királynő a Diana-évforduló előtt „üti le” végleg Harryt és Meghant | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

A Birodalom visszavág – a királynő a Diana-évforduló előtt „üti le” végleg Harryt és Meghant

Diana egyik barátnője, Simone Simmons szerint a walesi hercegné kiskorukban megeskette a két fiát, hogy „soha nem engedik, hogy bárki közéjük álljon”. Diana július 1-jén lenne 60 éves. Vilmos és Harry között pedig fájóan sok minden áll: Meghan Markle, egy óceán, és egy állóháború, amit vélhetően a királynő fog megnyerni. 


A Kensington-palota kertjében, azon a részen, ahol Diana a legszívesebben időzött, a hercegné születésének hatvanadik évfordulóján, július 1-jén ünnepélyesen leleplezik a szobrát. Ian Rank-Broadley tervezte. Ő alkotta meg a királynő arcképének dombornyomatát is, amely minden egyes brit pénzérmén látható. A szűk körű ünnepségen jelenlegi ismereteink szerint hárman jelennek meg a királyi családból: Vilmos herceg, Katalin hercegné és Harry herceg. 

Senki sem tudja, hogy egy 24 éve halott anya mit gondolna. De egy dolgot feltételezhetünk: a lassan két-három éve húzódó, egyre keserűbb és egyre mélyebb sebeket ejtő állóháború, amely a két fia kapcsolatát szinte a végletekig mérgezte, összetörné a szívét. Nem ezt akarta, nagyon nem.
 

Harry és Meghan viselkedéséről, főként azóta, hogy másfél évvel ezelőtt bejelentették a királyi családból való távozásukat, már írtam.

Az állásfoglalásom egyértelmű: lehet szeretni vagy nem szeretni a királyi családot, ez a britek dolga, de a sussexi hercegi pár az én szubjektív megítélésem szerint akkor is feleslegesen sok szégyent és fájdalmat okozott nekik. Főként, amikor Harry nagyapja, Fülöp herceg haldoklott. Azzal viszont én is tisztában vagyok, hogy a világ talán leghíresebb családja körül rengeteg a pletyka és a félinformáció (a filmekről, filmsorozatokról ne is beszéljünk, amelyeket sokan az egy és osztatlan igazságnak fogadnak el). Ezért most igyekszem az elérhető leghitelesebb hírforrásokra támaszkodni. Vagyis Harry és Meghan saját, a televízió nyilvánossága előtt kimondott szavaira, a szóvivőjük útján és a honlapjukon kiadott, hivatalos közleményeire, a Buckingham-palota közleményeire, illetve a nagyvilág előtt zajló, szemmel látható történésekre.

Hogy a Megxit (ez a sussexiek "lelépésének" általánosan használt neve) körül kinek volt igaza, és kinek nem, abba most ne menjünk bele. Valószínűleg egy kicsit mindenkinek, ahogy az a családi vitáknál általában lenni szokott. Induljunk most el 2021. március 7-től, amikor Harry és Meghan a szó szerint világbotrányt okozó, leleplező nagyinterjút adták az amerikai CBS csatornán, a sokáig a "talkshow-k királynőjének" tartott Oprah Winfreynek. A CBS beszámolója szerint az interjú felvételről ment, kb. két héttel korábban kezdték meg a forgatását Kaliforniában, órákkal azelőtt, hogy a királynő férjét, Fülöp edinburgh-i herceget szívproblémákkal kórházba szállították Londonban (ez nyilván véletlen egybeesés). 

Az interjú felvétele előtt pár héttel Erzsébet hivatalos közleményt adott ki, amelyben hírül adta, hogy az egy évvel korábban, 2020. január 13-án tartott Megxit-megállapodás értelmében Harrytől és Meghantól 2021 áprilisától elveszi az összes királyi patrónus-címét, valamint Harry összes, tiszteletbeli katonai rangját.

Egyedül a kapitányit tarthatja meg, mert arra tíz éves katonai szolgálata során saját jogán rászolgált, a többit a királynő adományozta neki, vagy Fülöptől örökölte a nagyapja hivatalos viszavonulásakor. Hogy ez – az egyébként teljesen várható és megjósolható – döntés mennyiben befolyásolta az Oprah-interjú tartalmát, nem tudni. Mindenesetre Harry és Meghan az interjúban (sok egyéb mellett) a következő állításokat tette:

 

1.

A királyi család egyik "senior" tagja (tehát valaki a "nagyok" közül) aggodalmát fejezte ki Harrynek (csak Harrynek) amiatt, hogy milyen sötét lesz Meghanék születendő gyermekének, Archie Harrisonnak a bőrszíne, hiszen Meghan anyja afroamerikai. A megjegyzés forrását nem voltak hajlandóak elárulni ("it would be too damaging", mondták, vagyis "túl ártalmas lenne"). A megjegyzés időpontjában eltért a hercegi pár beszámolója: Harry szerint még az eljegyzésük előtt hangzott el, Meghan szerint a terhessége alatt. Meghan azt is megerősítette a rákérdező Oprah-nak: Archie valószínűleg a bőrszíne miatt nem kapott a születésekor hercegi rangot.

2.

Károly herceg a sussexiek távozása után, tehát 2020 elején "anyagilag elvágta" a fiatal párt, és nem fogadta Harry telefonjait. Ezért kényszerült Harry üzleti megállapodásokat kötni a Netflix-szel és a Spotify-jal, valamint hozzányúlni édesanyja, Diana rendelkezésére álló örökségéhez (ez kb. 7 millió font, vagyis 2,8 milliárd forint). 

3.

A Palota nem segített Meghannak, amikor 2018 őszén, miközben Archie-t hordta a szíve alatt, öngyilkossági gondolatai voltak. Meghan beszámolója szerint felkereste a személyzeti főnököt, aki nem értette, miért hozzá fordul, és kérte, hogy erről inkább a királyi családdal beszéljen. Harry pedig azt mondta, nem merte bevallani családjának, hogy Meghan öngyilkos akar lenni, mert szégyellte. Itt megint volt egy kis ellentmondás, előtte ugyanis azt állították, hogy a család és az udvar emberei elutasították, hogy Meghan pszichiátriai segítséget kapjon, mert "rossz fényt vetne a Palotára." Ezek szerint Harry mégis elmondta nekik.

4.

Amikor Meghan csatlakozott a királyi családhoz, elvették az útlevelét, a jogosítványát, a kulcsait. Volt idő, amikor négy hónapon át ki se engedték a palotából, még a barátaival se mehetett el vacsorázni a városba. Gyakorlatilag fogoly volt. 

5.

Katalin megríkatta Meghant az esküvői ruhapróbán. 

6.

Harry azért hozta el Meghant és Archie-t Angliából, mert "nem akarta, hogy a történelem megismételje önmagát" (ezzel egyértelműen édesanyja, Diana tragikus sorsára utalt, akinek haláláért a herceg régóta az agresszív sajtót és a rideg, közömbös királyi családot hibáztatja). 

Az interjút gyakorlatilag az egész világsajtó lehozta, és a beszámolókban rendre előbukkant a kifejezés, miszerint Harry tízmilliók előtt, jelképes "atombombát dobott a családjára."

II. Erzsébet majdnem két napig hallgatott, majd egy szűkszavú közleményt adott ki, amelyben sajnálatát fejezte ki Harry és Meghan megpróbáltatásai miatt. Megerősítette, hogy komolyan veszik és "családon belül" kivizsgálják az ügyet. Továbbra is nagyon szeretett családtagnak tekintik a herceget és a hercegnét. Egyetlen finom odaszúrás volt csak a közleményben: "Recollections may vary". Vagyis "A visszaemlékezések eltérőek lehetnek."

Egy hónappal később, április 9. reggelén Fülöp herceg meghalt. Semmilyen információ nincs arról, hogy ez alatt az egy hónap alatt Harry meglátogatta volna. A temetésére eljött, majd a hazatérése után az Amazon stream-szolgáltatón megjelent, megint csak Oprah-val készített, a mentális egészségről szóló interjújában a herceg kijelentette, hogy a családjában "genetic pain", vagyis "genetikai fájdalom" fut végig. Az ő nagyon nehéz gyerekkorát Károly herceg okozta, ami nem csoda, hiszen őt is így nevelték (ezzel közvetve az akkor csak pár hete halott Fülöp és a gyászoló királynő szülői teljesítményét illette ismét nyilvános kritikával). 

Az azóta eltelt csaknem három hónapban elképesztő PR-háború kerekedett az ügy körül. Komoly és kevésbé komoly lapok, tévécsatornák, királyi szakértők, talk-show házigazdák, és persze a cikkek alatt és a közösségi médián százezerszám felbukkanó kommentelők háborogtak Harry és Meghan hányattatásain.

Úgy tűnt, az első hetekben megszületett a népítélet: a királyi család (és sokak szerint a brit nép is en bloc) rasszista, rideg, elnyomó, valósággal fogva tartotta Meghant, megtagadta a mentális segítő szakembert egy öngyilkosságra készülő, terhes anyától, majd anyagilag földönfutóvá tette a sussexieket. Ugyanúgy elbántak Meghannal, mint hajdan Dianával, mekkora bátorság volt Harrytől, hogy kimenekítette a feleségét a biztos halálból.

A Palota mélyen hallgatott, egyetlen ember szólalt meg: Vilmos herceg, akit egy hivatalos eseményen az utána futó riporterek arról faggattak, vajon tényleg rasszista-e a családja. Visszafordult, és érezhetően elfojtott indulattal ennyit mondott: "Egyáltalán nem vagyunk rasszista család." Míg a világ Meghanékat sajnálta, bevallom őszintén, én inkább a királyi családot. A királynő lassan 70 éves uralkodásának egyik kőbe vésett alapszabálya szerint ugyanis ("Never complain, never explain" – "Soha ne panaszkodj, soha ne magyarázkodj") némán tűrniük kellett a Sussex-osztag (valóban ez a nevük a neten, "Sussex Squad") elképesztő, olykor brutálisan fenyegető gyalázkodásait. Egyetlen szóval sem vághattak vissza, nem cáfoltak, nem magyarázkodtak.

És ekkor történt valami. Meghan és Harry június 4-én, a honlapjukon hivatalosan bejelentették kislányuk világra jöttét, akit a közleményük szerint Lilibet "Lili" Diana névre kereszteltek. Mint írták, a Lilibet a királynő gyerekkori, családi beceneve, a Diana pedig természetesen tisztelgés Harry édesanyjának emléke előtt.

A Palota közösségi média felületein udvariasan gratulált, örülnek a jövevénynek. A világ elolvadt: micsoda gesztus, a királynő beceneve, utoljára Fülöp szólította így, nincs itt semmi baj, minden dédmama elolvadna a megtiszteltetéstől. Igen ám, de itt már kezdett kétfelé szakadni a közvélemény. A brit, az ausztrál, a kanadai (nemzetközösségi országok, tisztelik a királyi családot) bulldog-újságírói akkorra már ízekre szedték a hírhedt Oprah-interjút. Archie nem a bőrszíne miatt nem kapott hercegi rangot, hanem V. György király 1917-es rendelete alapján, miszerint az uralkodó dédunokáinak nem jár, csak a közvetlen trónörökös esetében. Ezt Harry és Meghan pontosan tudta.

További kétségek: hogy lehet, hogy Meghan útlevelét elkobozták, amikor a házasságkötésük utáni egy évben dokumentáltan, videók és fotók tömkelegével alátámasztva 13 külföldi utat tett meg (többek között egy New York-i, félmillió fontba kóstáló, öt napos, babaváró bulit, ahonnan George Clooney feleségével, Amal Clooney-val repült vissza magángépen Londonba)? Ez egyébként épp akkor volt, amikor a terhes hercegné állítólag hónapokig "fogolyként" élt a Palotában.

Ha öngyilkos gondolatokkal küzdött, mit keresett a Palota személyzeti főnökénél, miért nem szólt a férjének, aki több brit, mentális egészségügyi szervezet és alapítvány királyi mentora, sőt, saját bevallása szerint ő maga is évek óta pszichiáterhez jár (ezt épp az Amazonos Oprah interjúban erősítette meg)? Meghan anyja, Doria is mentális segítő szakember. Őt nem tudták felhívni? Senkit sem tudtak felhívni? Nem volt térerő? 

Ekkor ütött be a Lilibet-ügy. A közhangulat ekkor már lassan, de biztosan kezdett a sussexiek ellen fordulni. Rengetegen voltak ugyanis, akik nem értették: ha az életemet mentve menekülök el egy elnyomó, rideg, rasszista családból, majd mindezt a tévében világgá is kürtölöm, miért nevezem el a kislányomat ugyanennek a családnak a fejéről? Ráadásul a legbensőségesebb, gyermekkori becenevét használva, amit még az édesapjától kapott, és amelyen a családban SENKI nem szólította tiszteletből, csak a férje és a vele szinte egykorú unokatestvérei?

Az első viharjelzés néhány nappal Lilibet születése után kezdett villogni. A hivatalos, brit közszolgálati adó, a BBC a Buckingham Palota egyik magas rangú, de névtelen tisztviselőjétől a következő, velős mondatot idézte: "A királynőt nem kérdezték meg a névről."

A BBC-nek akkora súlya van, a királyi forrásaik olyan atombiztosak, hogy Harryék is megérezték a közelgő bajt. Ügyvédi irodájuk azonnal rázúdult a csatornára, perrel fenyegette meg őket, ezen kívül hosszú közleményben bizonygatták, hogy a királynőt rögtön a baba születése után Harry felhívta, és "reményét fejezte ki, hogy a babát róla nevezhetik el" (sokan furcsállták a megfogalmazást, és azt is, hogy ezt miért nem tette meg korábban, hiszen kilenc hónapja volt rá). Harry egyértelműen abban reménykedhetett, hogy a királynő mellé áll, és cáfolja a BBC állítását. De nem így történt. Sőt. A BBC később azzal is előállt: "A királynőt nem kérdezték meg, csak informálták."

Harryék úgy elhallgattak, mint az a bizonyos...hmmm...a fűben. A brit médiában terjedni kezdett a hír, hogy a királynőnél a gyermekkori beceneve "elkobzásakor" telt be a pohár. Akkor döntött úgy: szakít a több évtizedes, no comment elvvel, nincs több méltóságteljes csend. Az udvar emberei ezentúl minden "pontatlanságot" hivatalosan korrigálhatnak, ami a királyi család tagjairól a sussexiek háza tájáról megjelenik. A királynő mindent üt, sakk-matt.

Azóta egy hét telt el, és bármi is legyen az igazság, az érezhető, hogy Harryékre eddig soha nem tapasztalt ellen-össztűz zúdul. Nyilvánosságra kerültek a hivatalos okmányok, miszerint a hercegi pár egy héttel Lilibet születése előtt domain-névként bejegyeztette és levédette a "Lilibet" és a "Lilibetdiana" neveket. Ezt pár napra rá, a szóvivőjük útján ők maguk is kénytelenek voltak megerősíteni, hangsúlyozva, hogy ezzel csak "védeni akarták a lányukat". De akkor hogy lehet, hogy a királynő engedélyét a névhasználatra csak egy héttel később, a baba születése után kérték? 

Nem sokra rá a Korona hivatalosan nyilvánosságra hozta a 2020-2021-es év elszámolásait, vagyis azt az adófizetők által is elérhető dokumentumot, amelyben a dolgozó királyi családtagok költéseit listázzák. Eszerint Károly herceg 2020 nyaráig, tehát az elköltözésük után bő fél évig 2,2 millió fonttal, azaz közel 1 milliárd forinttal támogatta Kanadában, majd Kaliforniában élő fiát és családját. Ehhez jön Diana 2,8 milliárdja (forintba átszámolva), és egy egyelőre nem pontosan ismert, de szintén fontmilliókra rúgó összeg, amelyet Erzsébet édesanyja, az anyakirályné hagyott Harryre még 2002-ben.

Károly tehát nem "vágta el anyagilag" a fiát 2020 elején. Sőt, pontosan annyi pénzt adott neki abban az évben a magánvagyonából, mint a másik fiának, Vilmosnak. Harryék "bosszúját" épp az válthatta ki, hogy 2021-ben viszont tényleg elzárta a pénzcsapot.

A Netflix- és Spotify szerződésből, amelyekről tavaly, a megkötésükkör Meghan és Harry közelményeikben azt állították, hogy dollár tíz-, sőt százmilliókat hoznak majd nekik, eddig egyetlen, 35 perces, mérsékelt hallgatottságú, decemberi podcast realizálódott. Most pedig 5 hónapos "szabadságon" vannak mindketten, hogy zavartalanul együtt lehessenek a kisbabájukkal. Nagyon úgy tűnik tehát, hogy az elmúlt másfél évben a kaliforniai luxuséletüket főként Károly és Diana pénzéből fedezték.

A legkeményebb "atombomba" (ha már így nevezik mindenütt) azonban Vilmos felől jött. Az ő PR főnöke, Jason Knauf juttathatta el (még az Oprah interjú előtt) azt a 2018-as e-mailjét a The Times-nak, amelyben hivatalosan komoly aggályait fejezte ki azzal kapcsolatban, ahogyan az akkor friss házas Meghan a személyzettel bánt. Knauf akkoriban Meghanék sajtófőnöke volt. A levelet a Palota személyzeti főnökének, Samantha Carruthers-nek, és William személyi titkárának, Simon Case-nek címezte.

"Nagyon aggasztónak találom a szinte naponta hozzám beérkező beszámolókat a hercegné elfogadhatatlan viselkedéséről. Szemtanúk által alátámasztott esetekről tudok. Eddig két személyi asszisztenst üldözött el az állásából, egy harmadiknak pedig komolyan tönkretette az önbecsülését...A beszámolók szerint a hercegné állítólag rendszeresen kipécéz valakit, főleg fiatal nőket." A Palota akkor még diszkréten kezelte a dolgot, ám az Oprah-interjú után hivatalosan is megbíztak egy független ügyvédi irodát, hogy vizsgálják ki az ügyet.

A munkahelyi lelki bántalmazás, angolul "bullying" ugyanis Angliában komoly jogi retorziókat vonhat maga után az elkövetővel szemben. Meghan és Harry azonnal felháborodott közleményben tagadták, hogy a hercegné bármikor, bárkit is bántott volna, és követelték, hogy adják ki nekik a vizsgálat részleteit.

Az ügyvédi iroda ezt nem tette meg, a vizsgálat végéig, az összes tanú, illetve maga Meghan hivatalos meghallgatásáig nem is tehetik. A vizsgálatról a Palota csak annyit árult el, hogy jelenleg is folyik, a többi már nem megerősített szivárogtatás Robert Lacey könyvéből, aki a két fivér harcát írta meg: eszerint Meghan ellen eddig több mint tíz alkalmazott volt hajlandó tanúskodni. A sussexiek emberei kifejezetten "mérgező" hangulatról, rettegésről, "érzelmi kegyetlenségről", rendszeres üvöltözésről számoltak be, mind Meghan, mint Harry részéről, ha valami nem úgy ment, ahogy ők akarták. Mire Vilmos tudomást szerzett az ügyről, még akkor, 2018-ban, az egyébként amerikai Jason Knaufnak már egész dossziéja volt a "Sussex-terrorról". Vilmos telefonon azonnal kérdőre vonta az öccsét. A beszélgetés állítólag dühös kiabálásba torkollt, és Harry lecsapta a telefont. Vilmos ekkor döntött úgy, hogy "kitessékeli" az öccsééket a Kensington Palotából, a királynő pedig a Londontól kb. egy órányira lévő Windsori kastély parkjában, a viszonylag elszigetelt udvarházat, Frogmore-t jelölte ki nekik lakóhelyül. A két fivér azóta gyakorlatilag alig van beszélő viszonyban egymással. 

Ezek azok a többé-kevésbé igazolható tények, amelyek Diana szobrának leleplezése előtt pár nappal Harry és Vilmos, és úgy általában Harryék és a királyi család viszonyáról árulkodnak. Azt hiszem, biztonsággal kijelenthetjük, hogy ez nem egy családi idill. Károly sokatmondóan távol is marad az eseménytől, Skóciába utazott.

Bár a két fivér édesanyjuk iránti tiszteletből minden bizonnyal kifogástalanul viselkedik majd a szoboravatón (Harry állítólag már megérkezett Angliába, a COVID miatt kötelező karanténban van), Diana legfőbb vágya, úgy tűnik, nem teljesült. A fiai között mélyebb szakadék tátong, mint a Grand Canyon, a közvéleménykutatások szerint a britek túlnyomó része igen rossz véleménnyel van Harryről, és nem tudni, hogy a helyzet mikor lesz jobb. Visszatér-e valaha a bizalom, mindkét oldalról? Az igazságok, féligazságok, és hazugságok hálójába belegabalyodott, egykor elválaszthatatlan királyi sarjak megtalálják-e újra az utat egymáshoz? 

Édesanyjuk, Diana szobra mindenesetre július 1-jétől a Kensington-palota kertjében várja majd, hogy a hercegné fiai egyszer rátaláljanak a békére, amelyre neki, a saját életében nem sikerült. 

(Források: CBS, BBC, The Times, The Telegraph, The Royal Family, Clarence House, dukeandduchessofcambridge, https://archewell.com)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán: Orbán Viktorban túl nagy volt a mohóság, és amikor rosszul megy az embereknek, akkor ez duplán, triplán visszaüt
Orbán Viktor 16 éve nagyon gyorsan felszámolta azokat a független intézményeket, amelyek a hatalmát korlátozták volna. Az emberek azonban sokáig megengedőek voltak, és csak fokozatosan értették meg, milyen rendszerben élnek. Mérlegen az elmúlt 16 év.


Amikor Orbán Viktor 2010. április 25-én, a választás éjszakáján este bejelentette a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, nem is titkolta, hogy rendszert akar építeni, nemcsak új kormányzati ciklust kezdeni. Ennek ellenére a társadalom többségének csak fokozatosan vált nyilvánvalóvá, hogy mindez nemcsak retorika, hanem program. Lett új médiatörvény, alaptörvény, választójogi törvény, sorra került a közoktatás, a bírók jogállása, és sorolhatnánk tovább. A politika iránt nem érdeklődők sokáig beérték a viszonylagos gazdasági prosperitással, nem törődtek az egyre nagyobbra hízó oligarchákkal. Ami igazán figyelemreméltó teljesítmény volt, hogy miközben az intézkedésekkel a felső, vagyonos réteget hozták helyzetbe, a szavazóbázisukat az alsó rétegekből bővítették ciklusról ciklusra.

Mi adta a rendszer stabilitását, és mikor indult el a rezsim hanyatlása? Egy esetleges Fidesz-vereség elindíthatja-e a párt MSZP-sedését? Somogyi Zoltán szociológussal folytatjuk korszakértékelő beszélgetéseinket.

— Ha ezt a 16 évet akarjuk végigvenni, mi volt a startpont? Milyen állapotban volt az ország, a pártok és a társadalom 2010 áprilisában, amikor Orbán Viktor bejelentette a Nemzeti Együttműködés Rendszerét?

— A legjobb szó talán a várakozás. Gyurcsány Ferenc utolsó időszakának kapkodása és szétesettsége nemcsak az ellenzéki szavazókat, hanem a kormányoldalt és az egész közvéleményt is megrendítette. Elveszett róla az a kép, hogy modern, nyugatias, kormányzóképes figura, aki valami újat hoz. Orbán Viktor erre az igényre jelentkezett be: azt ígérte, hogy egészen más politikát csinál. Ebben valódi szociális követelések is megjelentek, elég a szociális népszavazásra gondolni. Az üzenet mindenesetre az volt, hogy valami új kezdődik. És ezt némi iróniával mondom, mert 16 évvel később mintha hasonló helyzet állna elő, csak most Orbán Viktor van Gyurcsány Ferenc szerepében.

— Sokan, még a Fideszt nem pártolók közül is azt mondták, nem is baj a kétharmad, mert legalább meg tudnak valósítani régóta halogatott dolgokat.

— Igen, erről nagy vita folyt, és a liberális értelmiség egy része is helyeselte akkor Orbán kétharmadát. Babarczy Eszter szerkesztett is erről egy vitakötetet, érdemes megnézni, kik szerepeltek benne.

A liberális értelmiség számos tagja is azt gondolta akkor, hogy helyes, ha Orbán Viktor kétharmadot szerez.

Szerintem ez egy védhetetlen pozíció, mert nincs olyan helyzet, amikor örülni kell annak, hogy valaki teljesen kontroll nélküli hatalmat szervez magának, olyan alkotmányozó többséget, amelyhez senki másra nincs szüksége. Az alkotmány elvileg a nemzet közös normarendszere, nem egyetlen párté. Már korábban is volt kétharmad Magyarországon, de az koalíciós kétharmad volt: két eltérő irányzatú párté, belső törésvonalakkal. Azonban akkor Horn Gyula például négyötödöt szeretett volna a kétharmados döntések mögött látni, vagyis az ellenzéket is bevonni. Orbán Viktor másként gondolkodott: úgy tekintett a kétharmadra, mint kizárólag a saját politikai felhatalmazására, és ennek megfelelően is használta.

— A magyar alkotmányos rendszer a torzító választási rendszer miatt eleve magában hordozta a kétharmad lehetőségét, ami 1994-ben már ki is derült. Nem az alapító atyák hibája volt, hogy ezt megengedték?

— Az alapító atyák hibája az volt, hogy a térségben egyedülálló módon kétharmados parlamenti többséggel bármit meg lehet csinálni. Nehéz ezt kezelni, mert ha nagyon eldől a politika egy irányba, annak komoly gyakorlati következményei lehetnek. Láttunk koalíciós és személyes kétharmadot is. Az országot most az nyomja, hogy Orbán Viktor gyakorlatilag kontrollálatlan hatalmat gyakorol, és megtörténhet, hogy április 12-én erre nemet mond az ország.

— Akkor jöhet egy arányosabb választási törvény?

— Az akkor jöhet, ha kétharmadot szerez a parlamentben egy új erő, amelyik ezt a döntést a saját sikerének kellős közepén meg akarja hozni. Ebben van a bizonytalanság jelenleg: miért is gondolna arra, hogy változtasson azon a rendszeren, amelyik kétharmadot csinált neki?

— Amikor Orbán Viktor bejelentette a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, a társadalom számára mikor vált világossá, hogy itt valami egészen más kezdődött el?

— Ezt nehéz egy ponthoz kötni.

Az emberek fokozatosan értették meg, milyen rendszerben élnek. Amíg a problémák nem gyűltek össze, a közvélemény megengedő volt.

Orbán nagy szerencséje az volt, hogy az első időszakban a világgazdaság is kedvező volt, jöttek az uniós támogatások, sokan érezték úgy, hogy valamivel jobban megy nekik. Ilyenkor kevésbé kérdeznek rá arra, mit tesz a hatalom a közpénzekkel. Ez akkor fordult meg, amikor a gazdaság már nem ment jól.

— Ez a Covid után történt?

— Igen. Addig a választók sok mindent eltűrtek, amíg a saját életükben nem érzékelték a romlást. Ez 2022 őszétől következett be érezhetően, amikor az újraválasztott Orbán-kormány kemény megszorítást hajtott végre, majd 2023-tól következett a rekordinfláció.

— A rendszer kiépítése szempontjából mik voltak azok a lépések, amelyek valóban NER-ré tették ezt a rendszert?

— El kellett foglalni a közjogi intézményeket: az Alkotmánybíróságot, a bíróságokat, az ügyészséget, az Állami Számvevőszéket, vagyis mindazt, ami korlátot jelenthet. Ez gyorsan meg is történt.

Megváltoztatták az igazságszolgáltatás struktúráját: megszüntették a Legfelsőbb Bíróságot, és a hivatalban lévő legfőbb bírót eltávolították. Ilyen nem volt Európában sehol, hogy hivatalban lévő főbírót fosztanak meg a tisztségétől.

A hivatalt is eltüntették, lett helyette a Kúria. Orbánnak az a modell kellett, hogy mindenhol ő legyen. Kicsit úgy kell elképzelni, mint az NB I-et: persze ott is vannak egymással versengő csapatok, de a miniszterelnöknek az tetszik, ha minden csapat valahogy a NER-hez köthető. Gyakorlatilag nincs verseny, mert minden csapat ugyanazon tulajdonosi kör alatt játszik. Körülbelül így nézett ki az elmúlt időszakig a politikánk is.

— Nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy ennek az egyik legfontosabb pontja a médiatörvény volt?

— Nem feltétlenül ezzel kezdeném, de a média kulcsterület volt. Orbánék azt hitték, hogy a nyilvánosság teljes tere elfoglalható az állami médiával és a felvásárlásokkal. Ebben fontos szerepet játszott az is, hogy az MTI ingyen adta a híreket, és ezzel szétverte a korábbi hírügynökségi piacot.

Az volt az elképzelés, hogy a rádiók és tévék mindenütt az állami hírügynökség anyagait használják, és a propagandahírek uralják a teret. Csakhogy ezt benézték.

A nyilvánosság szerkezete megváltozott: közösségi média, új médiacsoportok, véleményvezérek jelentek meg. Ma már nem lehet teljesen elzárni az embereket az információtól.

— Végül mi volt az a társadalmi bázis, amire Orbán fel tudta építeni a „centrális erőtér” modelljét?

— Orbán társadalomképe szerint minél több kiszolgáltatott helyzetű választó van, annál stabilabb a kormányzás.

Nem a polgári Magyarország megteremtése lett a cél, hanem a kontrollálható választóé, aki függ az államtól.

Ezt két irányból építette: a legszegényebb rétegek és a nyugdíjasok felől. Mindkét csoport erősen államfüggő, ezért politikailag is mozgósítható. Ugyanezt a logikát terjesztette ki a gazdaságra is: minél több vállalat, minél több kulcspozíció kötődjön hozzá, és alattuk minél több ember függjön a rendszer fennmaradásától. Ez az orbáni modell, és ez kifejezetten a polgárosult ország ellentéte.

— Furcsa ellentmondás, hogy miközben a Fidesz milliárdosok pártjává vált, és a középosztályt támogatta például az adópolitikájával, mára a „melósoktól”, az alsóbb rétegektől várja a hatalom meghosszabbítását. Hol csúszott ez el?

— Az első ciklusokban a munkaalapú gazdaság logikája részben meg is valósult: papíron azok kaptak, akik dolgoztak. De a legalsóbb rétegeket is ebbe a keretbe húzták be a közmunkával. Így elviekben ők is dolgozó emberekké váltak, valójában viszont kiszolgáltatottá a helyi polgármestereknek és vezetőknek. A kettő nem zárta ki egymást: lehetett egyszerre beszélni munkáról és építeni a politikai függést.

A polgárság erősítése önmegtartóztatást kívánt volna: azt, hogy minél többen tudjanak az államtól független gazdasági pozíciót építeni.

Orbán ehelyett inkább az állam közvetítésével terelte maga alá az embereket. Ugyanakkor a gazdasági fellendülés éveiben kiépült egy másik világ is, főleg a városokban, ahol sokan kevésbé függtek az államtól. Ez a választási eredményeken is látszott: Budapesten és az egyetemi nagyvárosokban egyre erősebb lett az elégedetlenség az orbáni modellel.

— Ennek ellenére 2022-ben kétharmaddal nyerték a választásokat.

— 2022 rendkívüli helyzet volt. Még nem volt gazdasági válság, de bejött a háború rémképe, és Orbán egy rendkívül gyenge ellenfelet kapott Márki-Zay Péter személyében, aki ügyetlenül belesodródott abba a narratívába, hogy háborúpárti. Ráadásul a mögötte álló ellenzéki pártok egymást és a saját miniszterelnök-jelöltjüket is fúrták. Ez most nem állítható elő ugyanígy.

— Vajon a terv része volt-e, hogy tömegeket szegénységben és kiszolgáltatottságban tartva épít magának bázist, vagy csak melléktermék?

— Ezt tőlük kellene megkérdezni, de a struktúra ezt mutatja. Egy országban sokszor nem az ideológia a döntő, hanem az, milyen hatalmi szerkezet épül ki. Magyarország régóta küzd azzal, hogy a politikai elit inkább függésben tartja azokat, akik nem részei a hatalomnak. Orbán Viktor esetében ugyanez látszott:

ő a kormányzás kényelmesebbik útját választja.

Ez már a szociálisnak nevezett népszavazásnál is látszott. Amikor azért kampányolt, hogy ne kelljen 300 forintos vizitdíjat fizetni, már csak az volt a kérdés, hogy amikor ő kormányoz, akkor is ebbe a kényelembe akarja-e helyezni az országot. Hogy jó-e ha az embereknek nem kell semmilyen kényelmetlenséget vállalniuk azért, hogy változás történjen, inkább lépésről lépésre, lassan süllyedjen minden egyre lejjebb? Vagy az élére áll a változásoknak, és azt mondja, hogy mostantól nem így fogunk élni, hanem megpróbálunk egy minőségibb életszervezést kialakítani, és ebben gyertek velem. Orbán Viktor az előbbi utat választotta, azt a kényelmes megoldást, hogy nem nyúl bele az érzékeny területekbe. Az egészségügybe, oktatásba csak annyiban nyúlt bele, hogy centralizálta azokat. Az pedig azért kellett neki, mert akkor a közbeszerzési gyakorlat is centralizált lehetett. Itt nagyon-nagyon sok pénzről beszélünk, amit Orbán magához közel tudott húzni.

Csakhogy, ha egy rendszer rossz, rosszul működik, és nem nyúlunk hozzá, akkor évekkel később még rosszabbul fog működni.

És ezt láttuk az összes állami szolgáltatáson: annyira lerohadtak az elmúlt időszakban, mert nem foglalkoztak velük, nem voltak a politika homlokterében, hogy ez már egyre feltűnőbb lett. Egyre több olyan hír jött ki a nyilvánosságra, amelyik érintette azt, hogy ezek az állami szolgáltatások nem működnek. Orbán kényelmes volt, miközben persze fülkeforradalmat hirdetett. A forradalomból körülbelül annyit állított elő, hogy majdnem minden állami intézménynek megváltoztatta a nevét, hogy ebből a leggiccsesebbet és legízléstelenebbet mondjam, az állam által centralizált dohányboltok is megkapták a Nemzeti Dohánybolt nevet.

— Van egy ilyen mondás, hogy az egészségügy és az oktatás területén a kivéreztetés tudatos döntés volt. Lehetséges ez?

— Teljesen logikus. Rövid távon hasznot hoz, hosszú távon viszont romlást. Most ezt látjuk: az elmúlt négy évben az embereknek nem lett jobb, inkább rosszabb lett. Ebből jött az elégedetlenség, és ezzel együtt az a felismerés is, hogy a 16 év alatt nem történtek olyan nagy pozitív változások, mint amit a rendszer saját magáról állított.

— Számomra érthetetlen, ami az egyházak körül történik. Hogyan sikerült ezt a keresztény kurzust felépíteni egy alapvetően nem vallásgyakorló társadalomban?

— Sok ember keresi a hitét, a politikai kereszténység erre kínál keretet. De amikor mindezt állami pozícióból hangsúlyozzák, érdemes szkeptikusnak lenni, és megnézni a gyakorlati okokat is. A rendszerváltás után nem volt ügynöknyilvánosság egyházügyben sem, vagyis nem történt valódi szembenézés. Emellett az egyházak speciális költségvetési és adózási helyzete is sok előnyt kínál az állammal kötött megállapodásokban. Cinikusan hangzik, de itt is érdemes azt kérdezni: milyen egyszerű gazdasági érdekek húzódnak a háttérben? Ettől még az ideológia fontos: Orbánnak szüksége van arra, hogy patriótaként és keresztény-nemzeti vezetőként határozza meg magát. Vegyük ebből a patriótát. Ez egy ideológiai szerep, még akkor is, ha teljesen üres, ha tartalmilag nézzük. Mert a patrióták európai közössége nem létezik,

mindenki máshol és máshogy patrióta.

Andrej Babiš például Csehországban soha nem menne az Európai Unió ellen, a Le Pen-i Nemzeti Tömörülés teljesen mást gondol az orosz-ukrán konfliktusról, mint Orbán. Nem is működnek együtt igazán a patrióták az Európai Parlamentben, mert össze-vissza szavaznak. De ettől még az az ideológia, hogy ő patrióta, fontos neki, mert ha nem mondaná, akkor azonnal szétesne a kormányzása. Így az is, hogy keresztény-nemzeti politikát visz, szintén egy nagyon fontos ideológiai alap, ami azért megfogja a választókat, és ezzel bent tartja a politikában az orbáni megoldást.

— Nem kerülhetjük meg a korrupció kérdését sem. A központosított hatalom eszköz volt ahhoz, hogy később haveri kapitalizmust építsen, vagy menet közben jött meg az étvágy?

— Azt nem tudhatjuk, mi volt a fejében. Kívülről annyi látszik, hogy

a miniszterelnök a szűk családi körnek és a barátainak juttatta a fél országot, és ezt nem is különösebben rejtegette.

Ehhez persze kellett a kontrollintézmények kiiktatása. Orbán a Simicska-konfliktusban követett el hibát. Simicska úgy érezte, hogy megállapodott Orbán Viktorral: a miniszterelnök viszi a politikát, Simicska meg a gazdaságot, tehát a gazdasági szereplőkre Simicska Lajosként nagyon fontos hatással kell, hogy legyen. Orbán meg úgy érezte, hogy Simicskának inkább őt kéne szolgálnia, nem mellérendelt szereplőként kellene működnie. Megszabadult Simicskától, emlékszünk a G-napra. Akkor Orbán Viktor úgy érezte, hogy most átvette Simicskától a gazdasági pozíciók kialakításának a szerepét miniszterelnökként, tehát a politika mellett ez is az övé már. És eldöntötte, hogy még egyszer egy Simicska-helyzetet nem állít elő, ezért a nagyon szűk baráti kör, sőt, a család lesz az, aki megkapja a közvagyont.

Az, hogy ennyire közel húzta magához ez a területet, hogy ennyire látványossá tette saját családjának a gazdagodását, illetve, hogy a gyerekkori barátja lett Európa és a világ egyik leggazdagabb embere, nagyon-nagyon látványos visszaélést mutatott.

Megtehette volna, hogy ezeket a gazdasági pozíciókat 20-25 olyan szereplőre rakja át, akik nem azonosíthatóak be ennyire Orbán-közeliséggel. És akkor máshogy nézne az ország ezekre a gazdagodásokra. Orbán Viktor itt komoly hibát követett el. Túl nagy volt a mohóság. És amikor rosszul megy az embereknek, akkor ez duplán, triplán visszaüt.

— A külpolitikai fordulat is hiba volt? Hiszen mára teljes elszigetelődéshez vezetett.

— Inkább onnan kezdeném, hogy Orbán Viktort erős politikai szereplőnek tartják Európában és Amerikában. Ezt elérte. Az más kérdés, hogy mire megy vele. Ahogy Trump kívülről hozzájárult ahhoz, hogy Európa összezárjon, Orbán belülről bontotta a szövetséget azzal, hogy állandóan az akadályozó szerepben lépett fel, nem mellékesen az orosz érdekeknek megfelelően. Nem tudhatjuk, mi áll pontosan Orbán Putyin iránti elköteleződése mögött, miközben nem tesz jót neki, hogy így beszél az Európai Unióról, amelyet a magyarok többsége továbbra is támogat. De az biztos, hogy ez a politika is afelé tolja Európát, hogy erősebben szervezze meg saját egységét, miközben egy többsebességes Európa kialakulását is katalizálja: kitaszítja a perifériára azt, aki szembemegy vele - így Orbánt és vele együtt minden magyart is.

— A gyermekvédelmi botrányból kinőtt egy új politikai erő, aminek a gyors felemelkedését a gyenge gazdasági teljesítmény is táplálta. Most, két héttel a választások előtt, ott tartunk, hogy nincsenek se kül-, se belpolitikai sikerek, csak egy rendeleti úton kormányzó, monolit hatalom. Hogyan jutottunk idáig?

— Sok tényező vezetett ide. A négy évvel ezelőtti, 2000 milliárd forintos osztogatás segített megnyerni a választást, de olyan inflációt is rászabadított az országra, amit már nem tudtak kezelni. Az ebből fakadó elégedetlenségből született meg a Tisza, és erre épült rá Magyar Péter. Orbán most is azt hitte, hogy az osztogatás újra működni fog, de nem így lett: nem hozott plusz szavazót, sőt lehet, hogy rontott a helyzetén. Ez arra utal, hogy a választók tanulnak. Ezt mutatják egyes, korábban fideszes társadalmi csoportok, például vidéki kis- és középvállalkozók, akik ma már nem támogatják az Orbán-rendszert. Közben zajlik a generációváltás is:

a 30 év alattiak körében már nagyon alacsony a Fidesz támogatottsága. Az elmúlt 16 év alatt belépett egy új szavazói nemzedék, és ez sok mindent megváltoztat.

— Beszéljünk a végjátékról. Hogyan kezelne egy vereséget egy ilyen típusú vezető?

— Nem szeretnék jósolni, mert fogalmunk sincs, valójában hány szavazót vesznek meg, és ez döntő lehet. Az viszont nagyon nem mindegy, mit látunk majd az eredményben. Ha a Fidesz magabiztosan nyer, akkor az ország jelentős része letargiába zuhan, Orbán pedig viszi tovább ugyanabba az irányba az országot. Ha Magyar Péter nyer, az sem mindegy, hogyan: ha csak szűken, Orbán minden lehetséges akadályt elé tesz; ha viszont magabiztosan, akár kétharmad nélkül is, egy ideig biztosan a Tisza elképzelései formálják majd az országot. A kérdés csak az, hogy ki is Magyar Péter valójában, és mit kezdene ezzel a helyzettel. Orbánnak 2010-ben megvolt a lehetősége, hogy egészen más országot építsen. A nagy kérdés most az, hogy Magyar Péter mit kezdene egy hasonló történelmi eséllyel.

— Ha a Tisza Párt valóban meghatározó győzelmet arat, elképzelhető a Fidesz „MSZP-sedése” a következő években?

— A modell ott van előttük. Simán lehet, hogy egy nagy Tisza-győzelem után a Fidesz lejtmenetbe kerül, és megindul egy ilyen MSZP-sedés. Nagy kérdés lesz, hogy vereség esetén bárki felveti-e Orbán Viktor felelősségét.

— 2006-ban már egyszer láttuk.

— Akkor ezt főleg mellékszereplők tették, akik később visszaemelődtek a rendszerbe. Most az a kérdés, hogy lesznek-e vezető fideszes politikusok vagy maga a politikai közösség, amely megszólal Orbán felelősségéről.

— Más kérdés, hogy egy Orbán nélküli Fidesz szerintem nem sokáig maradna egyetlen párt.

— Valószínűleg nem. De az is kérdés, hogy egy Orbánnal működő Fidesz mire lenne még képes. Megmaradna-e az Európában megszokott, 10 százalék körüli szélsőséges pártok piacán, vagy vissza tudna-e még valaha térni a hatalomba. Könnyen lehet, hogy ezzel az Orbán Viktorral ez már akkor nem lesz lehetséges.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Felföldi József megüzente Orbán Viktornak: A választást is ezért fogja elveszíteni a Fidesz
A Quick Milk szívószálak gyártója, a Facebookon fejtette ki véleményét a miniszterelnöknek. Az üzletember szerint a 16 évnyi kormányzás alatt annyira megrendült a bizalom, hogy a magyarok már a valós veszélyeket sem veszik komolyan.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. április 07.



A Quick Milk szívószálak gyártójaként ismert debreceni üzletember egy friss Facebook-posztban szólította meg Orbán Viktort, reagálva a Török Áramlat gázvezeték körül kialakult helyzetre és a kormányzati kommunikációra.

Felföldi József a bejegyzés elején leszögezte, bár vannak fenntartásai, nem ért egyet azokkal a véleményekkel, melyek szerint a miniszterelnök a gázvezeték elleni állítólagos szabotázzsal egy olyan vészhelyzeti állapotot készítene elő, amivel elhalaszthatná a választást. Szerinte a valódi probléma ennél sokkal mélyebb.

„Hanem az a szégyen, hogy 2026 tavaszán Magyarország és a magyar nemzet itt tart. Hogy egy lyukas garast nem ér annak az embernek a szava, aki több mint 30 éve részese a közéletnek, és aki 16 éve vezeti ezt az országot” – fogalmazott.

Az üzletember szerint Orbánék 16 év alatt annyit hazudtak, hogy a magyarok már senkinek nem hisznek, a miniszterelnöknek pedig végképp nem. Ez a fajta bizalomhiány a választás előtt a felmérésekben is megmutatkozik.

Felföldi valósnak tartja az energiaválság fenyegetését, de úgy látja, a hitelesség hiánya miatt a társadalom már a reális veszélyt sem veszi komolyan.

„Áll a nemzet egy nagy fenyegetés előtt, egy – szerintem valós – fenyegetés előtt, mert igen, akármennyire is nem akarnak vele szembenézni az emberek, jön az energiaválság, és ez sorsokat, életeket fog átírni. Szóval állunk ezzel a nagy fenyegetéssel szemben, közben akár az is lehet, hogy valaki valóban a stratégiai infrastruktúránkat akarja tönkretenni, de mi, magyarok már egy ilyen helyzetben sem tudjuk komolyan venni a veszélyt, mert nem hiszünk magának” – írta.

„És az a helyzet, Orbán úr, hogy a választást is ezért fogja elveszíteni a Fidesz” – magyarázta.

Az üzletember szerint a „legnagyobb szégyen” Orbán Viktorra nézve az, hogy sokan csak azért szavaznak majd Magyar Péter pártjára, mert „el akarják takarítani” őt és a „belterjes társaságát”. Ezt a vélekedést támasztja alá az a friss kutatás is, amely szerint a választók egy szűk relatív többsége már alkalmasabbnak tartja a TISZA Párt vezetőjét a miniszterelnöki posztra.

Felföldi József a bejegyzését egy személyes, Orbán Viktornak címzett mondattal zárta: „De Önnél még az ördög is vonzóbb választás lenne a szavazólapokon.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Wáberer György váratlan videója: Április 12-e sorsdöntő dátum, arról fogsz dönteni, hogy Európához akarsz-e tartozni vagy az oroszokhoz
A Waberer's International alapítója és volt kormánybiztos egy kedden közzétett videóban szólította meg a választókat. Az üzletember 2023-ban távozott a kormányzati pozíciójából, miután Tiborcz István kivásárolta a cégéből.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. április 07.



A választási kampány hajrájában Wáberer György, a Waberer’s International alapítója és volt kormánybiztos egy kedden közzétett videóban állt a nyilvánosság elé, új keretbe helyezve az április 12-i szavazás tétjét.

„Arról fogsz dönteni, hogy Európához akarsz-e tartozni vagy az oroszokhoz.”

Az üzletember a videóban a részvételre buzdított, mondván: „A fiatalok jövője a tét, ezért menjünk el mindannyian szavazni! Derüljön ki végre a többség akarata. Ne maradj közömbös!”

A megszólalás súlyát növeli, hogy

Wáberer 2023 februárjáig a Tokaj-Zemplén térség fejlesztéséért felelős kormánybiztos volt.

Megbízatása nem sokkal azután szűnt meg, hogy a miniszterelnök veje, Tiborcz István kivásárolta a Waberer’s Internationalben lévő részesedését.

Wáberer üzenete éles ellentétben áll a kormányzati kommunikációval, amely a választást a „béke vagy háború” kérdéseként mutatja be.

A meglepő választási "coming out-ra" a két oldal vezetői is reagáltak. Orbán Viktor egy Győztes csapat feliratú képet helyezett el a videó alá magáról és J.D. Vance-ről, Magyar Péter pedig nemzeti színű szívecskékkel értékelte a posztot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András az Orbán–Putyin-hangfelvételről: A magyar miniszterelnök porig alázta saját magát és az országot is
A külpolitikai szakértő a tegnap nyilvánosságra került telefonleirat alapján történelmi párhuzamot vont a Kádár-korszak és a jelenlegi magyar–orosz viszony között. Rácz András szerint míg Kádár János az idő múlásával egyre szuverénebbé vált, Orbán Viktor éppen az ellenkező irányba halad, és vinné magával Magyarországot is.


Rácz András külpolitikai szakértő szerint egy esetleges budapesti Trump–Putyin találkozó reményében „a magyar miniszterelnök porig alázta saját magát és az országot is”. A szakértő a tegnap kiszivárgott, 2025. október 17-i Orbán–Putyin-telefonbeszélgetés leiratára reagált egy Facebook-posztban.

A szakértő azzal indítja bejegyzését, hogy idézi Orbán Viktor szavait, amelyeket Vlagyimir Putyinhoz intézett: „Nagyon örülök, hogy újra személyesen találkozhatunk. Bármiben, amiben segítségre lehetek, rendelkezésre állok.” Rácz András erre úgy reagált: „Én pedig csak kapkodom a levegőt.”

A poszt írója szerint a legnagyobb problémát az jelenti, ahogy a miniszterelnök a saját szerepét láttatja.

„Az, hogy a folyamatosan a magyar szuverenitásról papoló miniszterelnök eközben magát egérhez hasonlítja, aki segít a nagy orosz oroszlánnak (orosz-lánnak), az már tényleg csak a betetőzése ennek a beszélgetésnek” – írja.

A szakértő úgy látja, a magyar miniszterelnököt kizárólag a formai siker motiválja. „A magyar miniszterelnök a földig hajolva udvarolt az orosz elnöknek, tényleg lemegy kutyába (pontosabban: egérbe) csak azért, hogy Budapesten lehessen egy csúcstalálkozó. A tartalom nem is érdekli, kizárólag a forma számít: »Hadd legyek én a közvetítő, légyszi-légyszi...!«” – fogalmaz.

Rácz András szerint azonban egy ilyen találkozó nem hozná el a békét, mivel úgy véli, „sajnos egyelőre lényegében nulla a valószínűsége, hogy egy Putyin-Trump találkozó elvezethetne az ukrajnai háború lezárásához, Moszkva ugyanis nem tárgyalásos rendezésre, hanem katonai győzelemre törekszik.”

A szakértő azt is kifogásolja, hogy a leirat alapján a megbeszélésről pont az érintettek maradnának ki.

„Ehelyett a magyar miniszterelnök boldogan gazsulál ahhoz, hogy a két nagyhatalom megegyezzen Ukrajna sorsáról Kijev feje felett” – írja a posztban.

Rácz szerint ez a hozzáállás a magyar történelem legfájóbb pontjait idézi. „Aki egy kicsit is ismeri a magyar történelmet, annak persze rögtön eszébe juthat akár Trianon, akár a párizsi békék, akár 1956, ahol a nagyhatalmak történetesen Magyarország feje felett egyeztek meg a magyarok sorsáról...” – von párhuzamot.

Állítása szerint a Kádár-korszak vezetői sem voltak ennyire szervilisek Moszkvával. „Magyar állami vezető valószínűleg soha nem volt ennyire szívélyes, soha nem hajolt ennyire mélyre Moszkva előtt, mint most Orbán Putyinnal szemben.”

„Tényleg, még Kádár sem.”

Rácz úgy látja, míg Kádár az idő előrehaladtával egyre szuverénebb tudott lenni, „Orbán nem, ő éppen az ellenkező irányban halad – és vinné magával a hazánkat is.”

A szakértő a kormánymédia reakcióit is elemzi. Szerinte „sokatmondó, hogy a kormánymédia meg sem próbálta cáfolni a beszélgetés valódiságát.” Ehelyett – írja – „siránkoznak, hogy ez valamiféle külső beavatkozás a magyar szuverenitásba – miközben ezt a szuverenitást éppen Orbán Viktor helyezte konkrétan Putyin lábai elé.” A helyzet iróniáját adja szerinte, hogy „valahol pedig felsír egy Lánczi Tamás a 6,2 milliárd forintba kerülő Szuverenitásvédelmi Hivatal élén...”

Bejegyzését Rácz András ezzel a mondattal zárja: „Egy vicc lett mostanra ez az egész. Egy szomorú, elkeserítő, megalázó vicc. Ideje, hogy véget érjen végre. Négy nap még...”


Link másolása
KÖVESS MINKET: