Egy igazi rejtett gyöngyszem tért vissza az Apple TV-re – De miért nem beszél róla senki? Your Friends and Neighbours kritika
Az Apple TV kínálatában időről időre felbukkannak olyan sorozatok, amelyek nem kapják meg a nekik járó figyelmet, mégis könnyedén felveszik a versenyt a platform legnagyobb címeivel. Tavaly szinte csak egy diszkós TikTok-trendnek köszönhette a Your Friends and Neighbours, hogy kapott egy kis figyelmet. Pedig ez pontosan egy ilyen rejtett gyöngyszem: elegáns, okos, szórakoztató, mégis meglepően mély drámai történet, amely most a második évadával tért vissza. Az első epizód alapján is világos, hogy továbbra is tudja, hogyan kell lekötni a néző figyelmét.
Ezúttal azonban mintha minden korábbinál letisztultabb és fókuszáltabb projektet tett volna le az asztalra, amelynek középpontjában egyetlen figura áll és az ő lassú, de annál látványosabb lecsúszása, küzdelme a múlandósággal és az élettel.
Ez a figura Andrew Cooper (barátainak csak Coop), akit a mindenben zseniális Jon Hamm alakít. A színész számára ez a szerep szinte jutalomjáték: egy kiégett, egykor sikeres üzletembert formál meg, aki rövid idő alatt elveszíti mindazt, ami addig az identitását jelentette. A karrierje romokban, a házassága véget ért, az élete a semmibe tart és a középkorú férfi hirtelen kénytelen szembenézni saját jelentéktelenségével.
Az első évad egyik legizgalmasabb húzása az volt, hogy a főhős kétségbeesésében szokatlan megoldáshoz folyamodott: elkezdte kirabolni saját gazdag szomszédait és ismerőseit (ahogy azt a cím sugallja…). Nem látványos betörésekről van szó, hanem precízen megtervezett, szinte elegáns lopásokról, amelyek során kizárólag olyan tárgyakat visz el, amelyek hiánya fel sem tűnik a tulajdonosoknak. Ez az alapötlet egyszerre ironikus és sokatmondó, hiszen éppen a túlfogyasztás és a felső tízezer érzéketlensége válik a történet egyik központi témájává.
A második évad egy merészebb narratív döntéssel indít. Ahelyett, hogy közvetlenül, rögtön folytatná az előző szezon eseményeit, egyfajta fordított „cold open”-nel találkozunk: Coop látszólag már túljutott a nehézségeken, gondtalanul nyaral, miközben a néző még nem tudja, hogyan jutott el idáig. A sorozat ezt követően ügyes montázsok és visszatekintések segítségével fejti vissza az eseményeket, fokozatosan feltárja, miként sikerült a főhősünknek kimásznia a gyilkossági ügyből, amelybe korábban belekeveredett. Majd folytatódik történetünk közvetlenül az első évad után és bőséggel a nagy nyaralás előtt.
Ez a szerkezeti megoldás nemcsak friss lendületet ad a történetnek, hanem még inkább kiemeli Coop karakterének fejlődését. A kisstílű, kétségbeesett tolvajból egy sokkal tudatosabb, már-már profi bűnöző válik, aki egyre nagyobb tétekben játszik.
A mostani szezon egyik új kulcsfigurája egyértelműen James Marsden karaktere lesz, Owen Ashe, egy frissen érkezett milliárdos, aki első pillantásra ideális célpontnak tűnik. A dinamika azonban hamar meg fog fordulni: Ashe nem csupán potenciális áldozat, hanem komoly fenyegetés is Coop életében, aki képes felborítani a gondosan felépített világát. Kettejük kapcsolata izgalmas macska-egér játékot ígér, amelyben folyamatosan változnak az erőviszonyok. Már, ha hihetünk az előzetesnek, mert az első rész meglepően komótos tempóban indít. Szinte hagyja fellélegezni a cselekményt.
A sorozat egyik legnagyobb erénye továbbra is a dialógusok minősége. A párbeszédek természetesek, gördülékenyek, gyakran finoman humorosak, és soha nem hatnak erőltetettnek. A karakterek közötti interakciók hitelesek, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a nézőt könnyen bevonja a történetbe.
Ezzel együtt a mellékszereplők is tovább gazdagítják a világot. Bár az első évadban feltűnt nevek, mint Amanda Peet vagy Olivia Munn erős alapot teremtettek, az új karakterek érkezése friss energiát hoz a történetbe. Illetve jó látni Banshee veteránokat is a képernyőn (Hoon Lee, Matthew Rauch). A sorozat ügyesen egyensúlyoz a személyes dráma és a társadalmi szatíra között, miközben folyamatosan reflektál a gazdagok és szépek életének abszurditására.
A második évad nyitánya alapján a sorozat nemcsak megtartotta korábbi erényeit, hanem bizonyos szempontból tovább is fejlődött. A történetvezetés magabiztosabb, a karakterek árnyaltabbak, és a tét is nagyobbnak érződik. Mindezt úgy, hogy közben megmarad az a könnyed, szinte „észrevétlenül beszippantó” hangulat, amely miatt az ember hajlamos lenne egyben ledarálni az egész évadot.
Azok számára, akik szeretik az intelligens, karakterközpontú drámákat, amelyek egyszerre szórakoztatnak és gondolkodtatnak, szinte kötelező darab. A második évad kezdése pedig egyértelműen azt sugallja, hogy érdemes lesz végigkövetni Andrew Cooper történetének következő fejezetét is.
